Language of document : ECLI:EU:F:2012:90

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2012. június 20.

F‑83/11. sz. ügy

Alma Yael Cristina

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – A versenyvizsga-bizottság értékelő vizsgákon való részvételt megtagadó határozata – Jogorvoslati lehetőségek – A közigazgatási panaszra vonatkozó határozat bevárása nélkül indított kereset – Elfogadhatóság – A versenyvizsgára bocsátás sajátos feltételei – A feladatok jellegéhez kapcsolódó szakmai tapasztalat”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Y. Cristina egyrészt az EPSO/AST/112/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának az értékelő vizsgákon a felperes részvételét megtagadó 2011. május 17‑i határozatának megsemmisítését, másrészt a Bizottságnak a felperes által e határozat miatt elszenvedett kár megtérítésére való kötelezését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli a saját költségeit, valamint köteles viselni a Bizottságnál felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – A versenyvizsga‑bizottság határozata – Előzetes közigazgatási panasz – Fakultatív jelleg – Benyújtás – Következmények – A közvetlenül az uniós bírósághoz való fordulás jogának fenntartása

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Benyújtott oklevelek vagy igazolt szakmai tapasztalat – A vizsgabizottság általi értékelés – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 2. cikk, második bekezdés, és 5. cikk)

1.      Amennyiben egy sikertelen pályázó vitatja a versenyvizsga‑bizottság határozatát, akkor egyáltalán nem szükséges, hogy az általa vitatott határozattal szemben előzetesen panaszt nyújtson be. Amikor azonban az ilyen pályázó a kinevezésre jogosult hatósághoz fordul, e lépés, annak jogi jelentésétől függetlenül, nem járhat azzal a következménnyel, hogy a pályázót megfosztják attól a jogától, hogy közvetlenül a bírósághoz forduljon, és az ilyen kereset elfogadhatósága a bíróság előtt nem vethető alá a személyzeti szabályzat 91. cikkében foglalt, pert megelőző eljárás kimerítése feltételének, mivel ez a feltétel csak azokra a keresetekre vonatkozik, amelyek esetében kötelező a közigazgatási panasz.

E tekintetben a jogbiztonsági követelmények betartása nem igazolhatja, hogy a közvetlen bírósághoz fordulásra olyan elfogadhatósági feltételt alkalmazzanak, amely annak nem sajátja, hiszen ez a feltétel korlátozná a sikertelen pályázók azon jogát, hogy a versenyvizsga vizsgabizottságának valamely határozatával szemben közvetlenül a bírósághoz forduljanak. Ami az igazságszolgáltatás megfelelő működése elvének tiszteletben tartását illeti, ezen elv tiszteletben tartásának legmegfelelőbb módja a bírósághoz beérkező közvetlen kereset elintézése, anélkül hogy figyelembe venné egy olyan panasz lehetőségét, amelynek tárgyában nem neki kell eljárnia.

(lásd a 37., 39., 41., 49. és 50. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 4/78., 19/78. és 28/78. sz., Salerno és társai kontra Bizottság ügyben 1978. november 30‑án hozott ítéletének 10. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑133/89. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1990. június 20‑án hozott ítéletének 17. pontja.

2.      A versenyvizsga‑bizottság feladata, hogy esetről esetre értékelje, hogy az egyes pályázók által megjelölt szakmai tapasztalat megfelel‑e a versenyvizsga‑kiírásban megkövetelt szintnek. A vizsgabizottság ebben a tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzatnak a versenyvizsga eljárásokra vonatkozó rendelkezései keretében a pályázók korábbi szakmai tapasztalatának megítélésében mind e szakmai tapasztalat természetét és időtartamát, mind pedig a betöltendő álláshely követelményeivel való többé vagy kevésbé szoros kapcsolatot illetően. Így az uniós bíróságnak az általa végzett felülvizsgálat során annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy e jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan helytelen.

E tekintetben a versenyvizsga‑bizottság a vizsgára bocsátási feltételek teljesülésének ellenőrzése során csak azokat az adatokat veheti figyelembe, amelyeket a pályázók pályázatukban és a pályázat alátámasztására a pályázók által kötelezően benyújtandó igazoló iratokban közöltek, és egyáltalán nem köteles a pályázót további iratok benyújtására felhívni, vagy kutatást végezni annak ellenőrzése érdekében, hogy az érintett a versenyvizsga‑kiírás valamennyi feltételének eleget tesz‑e. A személyzeti szabályzat III. melléklete 2. cikke második bekezdésének rendelkezéseiből kitűnik, hogy azok a versenyvizsga‑bizottságnak pusztán arra adnak jogosultságot, hogy a pályázóktól további információkat kérjenek, amennyiben ennek a vizsgabizottságnak kétségei vannak valamely benyújtott irat jelentését illetően. Ebben a tekintetben nem lehet szó arról, hogy kötelezettséggé alakítsák át azt, amit a jogalkotó a versenyvizsga‑bizottság egyszerű jogosultságaként fogalmazott meg.

(lásd a 66–68., 80. és 81. pontot)

Hivatkozás:

Az Elsőfokú Bíróság T‑214/99. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 2000. november 21‑én hozott ítéletének 71. és 78. pontja; T‑145/02. sz., Petrich kontra Bizottság ügyben 2004. március 25‑én hozott ítéletének 37. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑53/07. sz., Iordanova kontra Bizottság ügyben 2008. november 25‑én hozott ítéletének 34. pontja az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑40/09. sz., Časta kontra Bizottság ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 67. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.