Language of document : ECLI:EU:F:2012:52

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2012. április 19.

F‑16/12. R. sz. ügy

Eugène Émile Marie Kimman

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Újrabeosztás – Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – Sürgősség – Hiány”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 278. cikk, az Európai Atomenergia‑közösséget létrehozó szerződés 157. cikke, valamint az EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kérelem, amelyben E. É. Kimman az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) főigazgatója által hozott határozat felfüggesztését kéri, amely beosztását 2012. február 1‑jétől megváltoztatta.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Fumus boni juris – Sürgősség – Kumulatív jelleg – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése – A vizsgálat sorrendje és módja – Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mérlegelési jogköre

(EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Bizonyítási teher

(EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

3.      Tisztviselők – Intézményen belüli áthelyezés – Újrabeosztás – Megkülönböztető ismérv

(Személyzeti szabályzat, 4. és 29. cikk)

4.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Újrabeosztásról szóló határozat végrehajtásának felfüggesztése – Az elrendelés feltétele – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Fogalom

(EUMSZ 278. cikk)

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §‑a értelmében az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben többek között meg kell jelölni a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra igazolják a kért ideiglenes intézkedés elrendelését.

A sürgősségre és a kérelem megalapozottságának valószínűsítésére (fumus boni iuris) vonatkozó feltételek kumulatív jellegűek, így az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani, ha e feltételek egyike nem teljesül. A fennálló érdekeket szintén az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak kell mérlegelnie.

Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen közösségi szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez.

(lásd a 14–16. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑52/08. R. sz., Plasa kontra Bizottság ügyben 2008. július 3‑án hozott végzésének 21. és 22. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑104/10. R. sz., de Pretis Cagnodo és Trampuz de Pretis Cagnodo kontra Bizottság ügyben 2011. február 15‑én hozott végzésének 16. pontja.

2.      Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem a kártérítés biztosítása, hanem az ügy érdemében hozott ítélet teljes hatékonyságának garantálása. Ez utóbbi cél eléréséhez a kért intézkedéseknek abban az értelemben kell sürgősnek lenniük, hogy a felperes érdekeinek súlyos és helyrehozhatatlan sérelme megakadályozása érdekében, még az ügy érdemében való döntést megelőzően kell őket meghozni és hatályba léptetni. Egyébiránt az ideiglenes intézkedés elrendelését kérő félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja ki az alapeljárás befejezését anélkül, hogy ne érné az említett jellegű kár.

(lásd a 18. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑320/02. R. sz., Esch‑Leonhardt és társai kontra EKB ügyben 2002. december 19‑én hozott végzésének 27. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat általános rendszeréből kitűnik, hogy csak akkor lehet a szó szoros értelmében vett áthelyezésről beszélni, ha a tisztviselőt üres beosztásba helyezik. Ez esetben az áthelyezésre a személyzeti szabályzat 4. és 29. cikkében szereplő formai követelmények vonatkoznak. Ezen alakiságok ellenben nem alkalmazandók a tisztviselő újrabeosztására, mivel ennek során nem üresedik meg álláshely.

(lásd a 20. pontot)

Hivatkozás

az Elsőfokú Bíróság T‑339/03. sz., Clotuche kontra Bizottság ügyben 2007. február 7‑én hozott ítéletének 31. pontja.

4.      Tekintettel arra a széles mérlegelési jogkörre, amellyel az intézmények a szervezeti egységeiknek a rájuk bízott feladatok szerinti szervezésében és ezzel párhuzamosan a személyi állományuk tagjainak beosztásában rendelkeznek, az újrabeosztásról szóló határozat akkor sem minősül rendkívüli és váratlan eseménynek az érintett tisztviselő előmenetelében, ha hátrányt okoz neki. Ilyen feltételek között az említett határozat végrehajtásának felfüggesztését csak kényszerítő és rendkívüli, az érintett tisztviselőt érintő súlyos és helyrehozhatatlan kár okozására alkalmas körülmények igazolhatják.

(lásd a 23. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑93/96. R.sz., Presle kontra Cedefop ügyben 1996. július 12‑én hozott végzésének 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.