Language of document : ECLI:EU:F:2013:52

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. április 24.

F‑96/12. sz. ügy

Laurent Demeneix

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – A tartaléklistára való felvétel mellőzése – A szakmai tapasztalatra vonatkozó feltétel – A mérlegelési jogkör terjedelme”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Demeneix az EPSO/AD/207/11 (AD 5) és EPSO/AD/207/11 (AD 7) versenyvizsga vizsgabizottsága által hozott, a felperesnek az AD 7 besorolású tanácsosok audit munkakörbe történő felvételére vonatkozó tartaléklistára való felvételét mellőző határozat megsemmisítését, valamint az így elkövetett jogsértés miatt elszenvedett nem vagyoni kár megtérítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. L. Demeneix maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – A versenyvizsga‑kiírásban történő rögzítés – A pályázók szakmai tapasztalatának a vizsgabizottság általi értékelése – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 2. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – A versenyvizsga tartaléklistájára való felvételt mellőző határozattal szemben indított kereset – A versenyvizsga‑kiírás szabálytalanságára való hivatkozás lehetősége a listára való felvétel mellőzésének vitatása érdekében – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1.      A versenyvizsga‑bizottság feladata, hogy esetről esetre értékelje, hogy az egyes pályázók által megjelölt szakmai tapasztalat megfelel‑e a versenyvizsga‑kiírásban megkövetelt szintnek. A vizsgabizottság ebben a tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzatnak a versenyvizsga eljárásokra vonatkozó rendelkezései keretében mind a pályázók korábbi szakmai tapasztalatának természetét és időtartamát, mind pedig a betöltendő álláshely követelményeivel való többé vagy kevésbé szoros kapcsolatot illetően. A Közszolgálati Törvényszéknek így felülvizsgálati jogkörének keretében annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy nem követtek‑e el nyilvánvaló hibát e jogkör gyakorlása során. Ezen felülvizsgálat során az uniós bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a versenyvizsgára jelentkezőnek kell megküldenie a vizsgabizottság számára minden olyan tájékoztatást és dokumentumot, amelyet pályázata elbírálásának szempontjából hasznosnak tart, annak érdekében, hogy a vizsgabizottság ellenőrizni tudja, hogy teljesíti‑e a versenyvizsga‑kiírásban előírt feltételeket, főként akkor, ha erre kifejezetten és hivatalosan is felhívták. A vizsgabizottság tehát, amennyiben a versenyvizsgán résztvevő pályázó eredményességéről vagy eredménytelenségéről dönt, jogosult az általa végzett vizsgálatot a pályázati anyagokra és az azokhoz csatolt iratokra korlátozni.

Ezen felül, figyelembe véve a vizsgabizottság elismert széles mérlegelési jogkörét, annak a megállapítása, hogy az adminisztráció a tények értékelése során olyan nyilvánvaló hibát vétett, amely igazolja a meghozott határozat megsemmisítését, azt feltételezi, hogy a felperes által benyújtandó bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy az adminisztráció által megfogalmazott megállapításokat hiteltelenné tegyék.

(lásd a 42–45. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 225/87. sz., Belardinelli és társai kontra Bíróság ügyben 1989. július 12‑én hozott ítéletének 13. és 24. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑133/89. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1990. június 20‑án hozott ítéletének 31. és 34. pontja; T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑357/00., T‑361/00., T‑363/00. és T‑364/00. sz., Martínez Alarcón kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. március 13‑án hozott ítélete; T‑145/02. sz., Petrich kontra Bizottság ügyben 2004. március 25‑én hozott ítéletének 37. pontja; T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének 221. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑53/07. sz., Iordanova kontra Bizottság ügyben 2008. november 25‑én hozott ítéletének 34. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑63/11. sz., Macchia kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 49. pontja (az ítélettel szemben T‑368/12. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt).

2.      Jóllehet, a felperesnek jogában áll az előírt határidőn belül közvetlen keresetet indítani a versenyvizsga‑kiírással szemben, amennyiben az a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében a kinevezésre jogosult hatóság által hozott, számára sérelmet okozó határozatnak minősül, a vizsgára bocsátását mellőző határozattal szemben indított keresettel nem késik el kizárólag azon okból, hogy a versenyvizsga‑kiírást nem támadta meg kellő időben. A versenyvizsgán részt vevő pályázó ugyanis nem fosztható meg attól a jogától, hogy vitassa a versenyvizsga‑kiírásban meghatározott feltételek végrehajtásával hozott, rá vonatkozó egyedi határozat minden elemének – ideértve az e kiírásban meghatározott elemeket is – megalapozottságát annyiban, amennyiben jogi helyzetét csak e végrehajtási határozat bírálja el egyénileg, és csak e határozat teszi lehetővé, hogy bizonyossággal megtudja, hogy az említett elemek egyéni érdekeit miként és mennyiben érintik. A felperes tehát a későbbi aktusokkal szemben indított kereset kapcsán hivatkozhat azon korábbi aktusokra is, amelyek azokhoz szorosan kapcsolódnak.

Ezzel szemben, a megtámadott határozat indokolása és a megfelelő időben meg nem támadott versenyvizsga‑kiírás állítólagos szabálytalanságára alapított jogalap közötti szoros összefüggés hiányában a kereset elfogadhatatlanságát a keresetindítási határidőre vonatkozó eljárásgátló szabályok alkalmazásával kell megállapítani, amelyektől ilyen esetekben nem lehet eltérni a jogbiztonság elvének sérelme nélkül.

(lásd az 59. és 60. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 294/84. sz., Adams és társai kontra Bizottság ügyben 1986. március 11‑én hozott ítéletének 17. pontja; C‑448/93. P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítéletének 17. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

az Elsőfokú Bíróság T‑60/92. sz., Noonan kontra Bizottság ügyben 1993. szeptember 16‑án hozott ítéletének 21. és 23. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑256/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2005. február 15‑én hozott ítéletének 19. pontja; T‑293/03. sz., Giulietti kontra Bizottság ügyben 2006. január 31‑én hozott ítéletének 42. pontja.