Language of document : ECLI:EU:F:2013:34

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2013. március 13.

F‑91/10. sz. ügy

AK

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – A személyzeti szabályzat 43. cikkének első bekezdése – Az előmeneteli jelentések késedelmes elkészítése – Nem vagyoni kár – Az előléptetésre való esély elvesztése”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AK azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék elsődlegesen semmisítse meg az Európai Közösségek Bizottságának 2009. november 24‑i azon határozatát, amelyben elutasították a felperes által egyrészt a neki a 2001–2002‑es, 2004‑es, 2005‑ös és 2008‑as időszakra vonatkozó előmeneteli jelentések elkészítésének elmulasztásával okozott kár megtérítésére, másrészt a lelki zaklatásra vonatkozó állításait illetően közigazgatási eljárás megindítására irányuló kérelmét; másodsorban kötelezze a Bizottságot kártérítés megfizetésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen AK‑nak 15 000 eurót az őt ért nem vagyoni kár megtérítéseként. A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi a Bizottságot hogy fizessen AK‑nak 4000 eurót az őt amiatt ért kár megtérítéseként, hogy elvesztette az A 5 besorolási fokozatba vagy az azzal egyenértékű besorolási fokozatba 2008. május 1‑jét megelőzően való előléptetésre vonatkozó esélyt. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az AK részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői keresetek – Az eljáráshoz fűződő érdek – Kártérítési kereset – Az előmeneteli jelentés késedelmes elkészítése – Állandó és teljes rokkantság miatt nyugdíjazott tisztviselő – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása

(Személyzeti szabályzat, 53., 78., 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – Elkészítés – Késedelem – Nem vagyoni kárt okozó közszolgálati kötelességszegés – Feltételek – Állandó és teljes rokkantság miatt nyugdíjazott tisztviselő – A kár mértéke

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Megsemmisítést kimondó ítélet ésszerű határidőn belül történő végrehajtására vonatkozó kötelezettség megsértése – Közszolgálati kötelességszegés

(EUMSZ 266. cikk)

4.      Tisztviselők keresete – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Jelentkezés jogellenes elutasításából eredő, az esély elvesztéséhez kapcsolódó vagyoni kár megtérítése – Értékelés – Szempontok

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

1.      A rokkantság miatt hivatalból nyugdíjazott tisztviselő – függetlenül attól, hogy visszahelyezése pusztán hipotetikus vagy valós – főszabály szerint megőrzi a szakmai előmeneteli jelentés késedelmes elkészítésével neki okozott kár megtérítéséhez fűződő érdekét. Mindez azonban nem mentesíti az említett tisztviselőt az Európai Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására vonatkozó szabályok tiszteletben tartása, és különösen azon feltétel teljesítése alól, hogy a kártérítés megítéléséhez bizonyítania kell, hogy tényleges és bizonyos kára keletkezett.

(lásd a 33. és 35. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 256/80., 257/80., 265/80., 267/80. és 5/81. sz., Birra Wührer és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1982. január 27‑én hozott ítéletének 9. pontja; C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság 2008. december 22‑én hozott ítélete;

az Elsőfokú Bíróság T‑99/95. sz., Stott kontra Bizottság 1996. december 12‑én hozott ítéletének 72. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑50/09. sz., Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ügyben 2011. május 12‑én hozott ítéletének 117. pontja, az ítélettel szemben T‑401/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑101/09. sz., AA kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott ítéletének 78. pontja.

2.      Az adminisztráció köteles ügyelni az előmeneteli jelentéseknek a személyzeti szabályzat vagy az annak alapján elfogadott szabályok által előírt határidőn belüli rendszeres megszövegezésére és az említett jelentések szabályos elkészítésére, mind a gondos ügyintézés, mind a tisztviselők érdekeinek védelme miatt. Ennélfogva sajátos körülmények hiányában az adminisztráció a felelősségét megalapozó közszolgálati kötelezettségszegést követ el, ha az előmeneteli jelentéseket késedelmesen készíti el.

Az értékelés elkészítésekor bekövetkezett késedelem önmagában alkalmas arra, hogy a tisztviselőnek kárt okozzon, mert a tisztviselő előmenetele sérülhet, ha az értékelés hiányzik akkor, amikor reá vonatkozó határozatokat kell hozni. E tekintetben el lehet fogadni, hogy a rokkantság miatt hivatalból nyugdíjazott tisztviselő tényleges és bizonyos nem vagyoni kár megtérítését kérje a benne aktív tisztviselőként az előmeneteli jelentésének hiánya által kiváltott, a szakmai jövőjére vonatkozó bizonytalanság és szorongás miatt. Annál is inkább igaz ez, mivel az előmeneteli jelentés az említett tisztviselő által az érintett időszakban elvégzett munka minőségének írásbeli és alakszerű bizonyítéka.

Ezzel szemben a rokkantság miatt hivatalból nyugdíjazott tisztviselő, akinek visszahelyezési kilátásai hipotetikusak, a hivatalból történő nyugdíjazását követő időszakra vonatkozóan nem hivatkozhat a jövőjét érintő bizonytalanságból és aggodalomból eredő tényleges és bizonyos nem vagyoni kárra, mivel pontosan e szakmai jövője hipotetikus.

(lásd a 49., 60. és 63. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑59/96. sz., Burban kontra Parlament 1997. május 28‑án hozott ítéletének 68. pontja; T‑279/01. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 2003. október 23‑án hozott ítéletének 55. és 56. pontja; T‑246/02. sz., Ferrer de Moncada kontra Bizottság 2004. szeptember 30‑án hozott ítéletének 68. pontja.

3.      Az az intézmény, amelynek jogi aktusát a Bíróság megsemmisítette, köteles megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ebben a tekintetben, amikor az ilyen ítélet végrehajtása bizonyos közigazgatási intézkedések meghozatalát teszi szükségessé, az intézménynek ésszerű határidő áll rendelkezésére az említett ítélet végrehajtására. Következésképpen az intézmény megsérti az EUMSZ 266. cikket, és az Unió felelősségét megalapozó kötelezettségszegést követ el, ha a megsemmisítést kimondó ítélet értelmezésének rendkívüli nehézségei vagy gyakorlati nehézségek hiányában elmulasztja ésszerű határidőn belül meghozni az ezen ítélet végrehajtását szolgáló konkrét intézkedéseket.

(lásd az 50. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑81/96. sz., Apostolidis és társai kontra Bizottság 1997. július 10‑én hozott ítéletének 37. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑44/06. és F‑94/06. sz., C és F kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. április 17‑én hozott ítéletének végzésének 60., 63–67. pontja.

4.      A korábbi előléptetésre vonatkozó esély elvesztése – amennyiben megfelelően bizonyított – megtéríthető vagyoni kárnak minősül. A rokkantság miatt hivatalból nyugdíjazott tisztviselő megőrzi azon jogát, hogy az előléptetésre való esély elvesztésével okozott kár megtérítését kérje, még akkor is, ha a szolgálatba való visszatérésének esélye hipotetikus, mivel ezen esély elvesztése kárt okozhatott neki akkor, amikor még aktív volt, és kihatással lehet a neki fizetett rokkantsági támogatás összegére, akárcsak a később neki fizetendő öregségi nyugdíj összegére.

Az esély elvesztése miatt fizetendő kártérítés összegének megállapításához meg kell határozni, hogy a felperest milyen esélytől fosztották meg, mely időponttól rendelkezhetett volna ezen eséllyel, továbbá ezen esélyt számszerűsíteni kell, végül meg kell határozni, hogy az esély elvesztése számára milyen pénzügyi következményekkel járt. Ráadásul amennyiben lehetséges, az esélyt, amelytől a tisztviselőt megfosztották, objektív módon, pontos számításon alapuló matematikai együttható segítségével kell kiszámítani. Ha azonban az említett esély e módon nem számszerűsíthető, a bekövetkezett kárt méltányossági alapon kell megállapítani.

(lásd a 69., 91. és 92. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑260/09. P. sz., OHIM kontra Simões Dos Santos ügyben 2010. november 10‑én hozott ítéletének 104. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott AA kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 81., 83., 93. és 94. pontja.