Language of document : ECLI:EU:F:2013:85

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. június 19.

F‑40/12. sz. ügy

CF

kontra

Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)

„Közszolgálat – Volt ideiglenes alkalmazott – Határozott időre szóló szerződés – Betegszabadság alatti elbocsátás – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 16. cikke – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 48. cikkének b) pontja – Lelki zaklatás”

Tárgy:      Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben CF lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék, először is, semmisítse meg a 2011. május 24‑i határozatot, amelyben az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: EASA vagy Ügynökség) munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága megszüntette a felperes ideiglenes alkalmazotti szerződését (a továbbiakban: megtámadott határozat), másodszor kötelezze az EASA‑t a felperest e határozat miatt ért kár megtérítésére, harmadszor rendelje el a felperest ért lelki zaklatással okozott kár megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2011. május 24‑i azon határozatot, amellyel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága megszüntette CF ideiglenes alkalmazotti szerződését. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget, hogy vagyoni kártérítés címén fizessen meg CF‑nek 88 189,76 euró összeget. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni a CF részéről felmerült költségek háromnegyedét. CF maga viseli saját költségeinek egynegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Határozott időre szóló szerződés megszüntetése a betegszabadság lejárta után – Az alkalmazott által teljesített szolgálati idő kiszámítása – Az érintett által korábban, szerződéses alkalmazottként ellátott feladatok figyelembevétele

(az Európai Unió Alapjogi Chartája, 34. cikk, (1) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 3a. cikk, 16. cikk, és 48. cikk, b) pont)

2.      Tisztviselői kereset – Határozati jelleget nélkülöző magatartással okozott kár megtérítése iránti kérelem – A személyzeti szabályzatnak megfelelő, pert megelőző eljárás hiánya – Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – Az adminisztrációt a tisztviselőnek harmadik személy által okozott kár megtérítése tekintetében terhelő kötelezettség alapján indított kereset – Elfogadhatóság – Feltétel – A jogorvoslati lehetőségek kimerítése – Kivétel – Hatékony jogorvoslat hiánya

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, második bekezdés, és 91. cikk)

4.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Zaklatással összefüggésben történő elbocsátás – Az elbocsátó határozat jogellenessége – A zaklatás és az elbocsátó határozat indokolása közötti kapcsolat szükségessége

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, 90. cikk és 91. cikk)

5.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – A szervezeti egységek szervezése – Az alkalmazottól egy másik alkalmazottal fennálló kapcsolatának természetére vonatkozó nyilatkozat igényléséből álló intézkedés – Megengedhetőség – A magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértése – Igazolás – A szolgálat megfelelő működésének biztosítása érdekében hozott intézkedés

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk, és 52. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az ideiglenes alkalmazott által korábban, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazottként ellátott feladatokat figyelembe kell venni az „alkalmazott által teljesített szolgálati idő” kiszámítása céljából, amelynek időtartama alatt az említett alkalmazási feltételek 16. cikke értelmében fizetett betegszabadság jár, és amelynek lejárta után ezen ideiglenes alkalmazott munkaviszonyát ugyanezen alkalmazási feltételek 48. cikkének b) pontja alapján felmondási idő nélkül meg lehet szüntetni.

Márpedig az uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit, amelynek az részét képezi, valamint az uniós jogi rendelkezések összességét is.

Ebben a tekintetben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 16. cikkének második bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartája 34. cikkének (1) bekezdése fényében kell értelmezni, amely szerint az Unió alapvető emberi jogként ismeri el és tartja tiszteletben a szociális biztonsági ellátásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak többek között betegség esetén.

Végül, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 16. cikkének második bekezdése arra irányul, hogy az ideiglenes alkalmazottakat megvédje a betegséghez kapcsolódó szociális és gazdasági kockázatokkal szemben, és ily módon egy olyan fontos célkitűzéshez járul hozzá, mint az egészségvédelem.

Márpedig abban az összefüggésben, amelyben az alkalmazottakat ideiglenes alkalmazottként vagy szerződéses alkalmazottként is fel lehet venni, és amelyben nem ritka, hogy az intézmények vagy az ügynökségek ezt a két rendszert felváltva veszik igénybe ugyanazon alkalmazott szolgálatainak biztosítása érdekében, az egészségvédelem célkitűzése nem volna teljes mértékben elérhető, ha az alkalmazott által az egyik vagy másik minőségben teljesített szolgálati időket nem lehetne összeadni.

(lásd a 36., 37. és 41–43. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 283/81. sz., Cilfit és társaiügyben 1982. október 6‑án hozott ítéletének 20. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑69/07. és F‑60/08. sz., O kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének 114. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke keretében a határozati jelleget nélkülöző magatartás – amilyen a lelki zaklatás – következtében keletkezett kár megtérítése iránti keresetet két lépésből álló közigazgatási eljárásnak kell megelőznie. Az érdekeltnek először is a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján kérelmet kell intéznie a kinevezésre jogosult hatóságához, amelyben felszólítja az adminisztrációt az említett kár megtérítésére. Csupán e kérelem kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása minősül sérelmet okozó aktusnak, amellyel szemben panasz benyújtására van lehetőség, és kizárólag e panaszt kifejezetten vagy hallgatólagosan elutasító határozat meghozatala esetén lehet kártérítési keresetet indítani az uniós bíróság előtt.

(lásd a 57. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑42/05. sz., Rossi Ferreras kontra Bizottság ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének 58–61. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat 24. cikke második bekezdésének célja a tisztviselőnek vagy az alkalmazottnak a harmadik személyek vagy más tisztviselők ugyanezen cikk első bekezdésében említett cselekedeteivel okozott károk megtérítése, feltéve hogy e cselekedetek elkövetőitől nem tudott kártérítést kapni. A tisztviselő vagy az alkalmazott által a személyzeti szabályzat 24. cikkének második bekezdése alapján zaklatás miatt indított kártérítési kereset elfogadhatóságának tehát a belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése a feltétele annyiban, amennyiben azok hatékonyan biztosítják az érintett személyek védelmét, és a hivatkozott kár megtérítését eredményezhetik.

(lásd az 59. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑365/05. P. sz., Schmidt‑Brown kontra Bizottság ügyben 2006. október 5‑én hozott végzésének 78. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑254/02. sz., L kontra Bizottság ügyben 2005. március 9‑én hozott ítéletének 148. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑80/09. P. sz., Bizottság kontra Q ügyben 2011. július 12‑én hozott végzésének 67. pontja.

4.      Az a tény, hogy a tisztviselőt ért lelki zaklatás bizonyítást nyer, nem jelenti, hogy az e tisztviselőnek sérelmet okozó és a zaklatással összefüggésben hozott összes határozat jogellenes volna. A lelki zaklatás fennállására ugyanis a jellegénél fogva főszabály szerint csak a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítása ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására lehet hivatkozni. Mindazonáltal kivételesen az elbocsátó határozattal szemben is lehet hivatkozni az állítólagos zaklatásra alapított jogalapra, ha megállapítható, hogy összefüggés áll fenn a szóban forgó zaklatás, és e határozat indokai között. Ugyanez a helyzet az olyan egészségi állapotból eredő betegszabadság meghosszabbításán alapuló elbocsátó határozat esetén, amelyet adott esetben lelki zaklatás idézhetett elő.

(lásd a 79. és 80. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑2/09. sz., Menghi kontra ENISA ügyben 2010. február 24‑én hozott ítéletének 69. pontja.

5.      Az ideiglenes alkalmazottakkal szembeni hatékonysági követelményekre tekintettel ténylegesen az adminisztráció megfelelő működésére irányuló intézkedésnek lehet tekinteni azt az intézkedést, amely abból áll, hogy az adminisztráció az ideiglenes alkalmazottól nyilatkozatot igényel annak igazolására, hogy az nem áll intim kapcsolatban egy másik tisztviselővel, és ez az intézkedés igazolható az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke értelmében vett közrend védelmével, amennyiben az említett alkalmazott kapcsolata természetének kérdése káros légkört teremt a szervezeti egységen belül.

Ebben a tekintetben jóllehet tény, hogy az ilyen kérelem sérti a magánéletet, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében biztosított, és az említett egyezmény 8. cikkében foglalt magánélet tiszteletben tartásához való jog azonban nem minősül korlátlan jogosultságnak, és azt a Charta 52. cikke (3) bekezdésének megfelelően korlátozni lehet.

(lásd a 85. és 86. pontot)