Language of document : ECLI:EU:F:2013:49

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2013. április 24.

F‑56/11. sz. ügy

Giorgio Lebedef

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi szankció – Visszavetés”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Lebedef a 2010. július 6‑i határozat megsemmisítését kéri, melyben az Európai Bizottság az ugyanazon tisztségcsoporton belül két besorolási fokozattal való visszavetés szankciót szabta ki rá.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. G. Lebedef maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket is.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Határidők – Jogvesztés – A véglegessé vált fegyelmi határozattal szemben a második fegyelmi határozat ellen indított keresetben felhozott jogalap elfogadhatatlansága – Elutasítás – A két határozat indokolása közötti hasonlóság közvetettsége – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 86. cikk, (1) bekezdés, 90. cikk és 91. cikk; IX. melléklet, 9. cikk, (3) bekezdés, és 22. cikk)

2.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – Fogalom – Előmeneteli jelentés – Kizártság – Előmeneteli pontok elvesztése és az előmenetel adott besorolási fokozatban való megakasztása – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk; IX. melléklet, 9. cikk)

3.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – Súlyosító körülmények – Az elkövetett kötelességszegés szándékosságának foka – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 10. cikk, c) pont)

1.      Nem elfogadható, ha a tisztviselő egy fegyelmi szankcióval szemben indított keresetben valamely korábban hozott fegyelmi határozat jogszerűségét vitatja, amely tekintetében már eltelt a keresetindítási határidő. Ha ugyanis a sérelmet okozó aktust nem támadják meg az e célból előírt határidőn belül, nem fogadható el, hogy az érintett személy e határidőt úgy kerülje ki, hogy a későbbi sérelmet okozó aktussal szemben indított keresetében hivatkozik egy, a korábbi sérelmet okozó aktussal kapcsolatos jogalapra, amelyet a későbbi sérelmet okozó aktusban szereplő, az első sérelmet okozó aktusra való egyszerű hivatkozásra alapít.

E tekintetben a személyzeti szabályzat 86. cikke (1) bekezdésének és a 90. cikke (2) bekezdésének, valamint a személyzeti szabályzat IX. melléklete 9. cikke (3) bekezdésének és 22. cikkének együttes olvasatából kitűnik, hogy minden fegyelmi eljárás olyan joghatásokat kiváltó önálló jogi aktussal zárul, amelyek érinthetik a tisztviselő érdekeit, lényegesen megváltoztatva annak jogi helyzetét, és amely aktussal szemben a személyzeti szabályzatban előírt jogorvoslattal lehet élni. Az a körülmény, hogy a szankciót ugyanazon okból szabták ki, mint egy korábbi szankciót, nem változtat a kérdéses aktus önálló jellegén.

Egyebekben a személyzeti szabályzatban lefektetett, a jogorvoslati eljárásokra vonatkozó elvekkel összeegyeztethetetlen volna, és e rendszer stabilitását, valamint az annak alapjául szolgáló jogbiztonság elvét sértené annak lehetővé tétele, hogy az a tisztviselő, aki hagyta letelni a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt jogvesztő határidőt anélkül, hogy az e cikkek által lehetővé tett módon vitatta volna a rá vonatkozó fegyelmi intézkedést, közbevetett módon megkérdőjelezhesse azt valamely korábbi fegyelmi szankcióval szembeni kereset indításával.

(lásd a 34–36. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑142/00. sz., Van Huffel kontra Bizottság ügyben 2001. november 15‑én hozott ítéletének 35. pontja.

2.      A szakmai előmeneteli jelentés nem a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 9. cikke értelmében vett szankciónak, hanem a személyzeti szabályzat 43. cikke szerinti, a tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról készített értékelésnek minősül. Következésképpen a fegyelmi eljárás keretében visszavetés szankcióval sújtott tisztviselő esetén a magasabb besorolási fokozatba való előléptetés elvesztése, valamint az adott besorolási fokozatban való megakasztás az említett szankció közvetlen hatását képezi.

(lásd a 77. és 78. pontot)

3.      Az abban megnyilvánuló kötelességszegés, hogy a tisztviselő a rá szankciót kiszabó fegyelmi határozatot követően nem változtatta meg magatartását, az érintett tisztviselő részéről bizonyos mértékű szándékossággal és kifejezett engedetlenséggel elkövetett kötelességszegésnek minősül.

(lásd a 86. és 118. pontot)