Language of document : ECLI:EU:F:2013:38

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2013. március 19.

F‑10/12. sz. ügy

José Joaquín Infante García-Consuegra

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Díjazás – Napidíj – Intézményen belüli áthelyezés – A napidíj nyújtása – Az új alkalmazási helyen lakástulajdonnal rendelkező tisztviselő – Az új alkalmazási helyen való ideiglenes beilleszkedés által okozott költségek viselésének bizonyítása”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. J. Infante García‑Consuegran lényegében a vele szemben a napidíj nyújtását megtagadó 2011. május 21‑i európai bizottsági határozat megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a J. J. Infante García‑Consuegra részéről felmerült költségek felét. J. J. Infante García‑Consuegra maga viseli saját költségeinek felét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – A költségek megtérítése – Napidíj – A biztosítás feltételei

(Személyzeti szabályzat, 20. és 71. cikk, VII. melléklet, 10. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – A költségek megtérítése – Napidíj – A biztosítás feltételei – Az alkalmazási helyre történő utazás vagy az alkalmazási helyen való ideiglenes letelepedés szükségességével okozott költségek és hátrányok – A tisztviselőre háruló bizonyítási teher – A tisztviselő lakásra vonatkozó választásának adminisztráció általi tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, 20. cikk, VII. melléklet, 10. cikk, (1) bekezdés)

3.      Tisztviselők – A költségek megtérítése – Napidíj – A biztosítás feltételei – Az alkalmazási helyen való tartózkodás kötelezettségével okozott költségek – Fogalom – A tisztviselőnek az új alkalmazási helyen található ingatlan tulajdonosi minőségéből eredő kötelezettségeivel okozott költségek – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 20. cikk, VII. melléklet, 10. cikk, (1) bekezdés)

1.      A személyzeti szabályzat 71. cikkének – amely szerint tisztviselő jogosult a többek között az áthelyezése alkalmával felmerült költségeinek megtérítésére – annak elkerülése a célja, hogy a tisztviselő ne egyedül viselje a feladatai ellátása során felmerült költségeit.

E cél figyelembevételével alkalmazandó a személyzeti szabályzat VII. melléklete 10. cikkének (1) bekezdése, amely rendelkezés szerint napidíjat kell nyújtani annak a tisztviselőnek, aki bizonyítja, hogy lakóhelyet kell változtatnia annak érdekében, hogy megfeleljen a személyzeti szabályzat 20. cikkében foglalt azon kötelezettségek, amelyek szerint a tisztviselőnek az alkalmazás helyén vagy olyan helyen kell laknia, amely nincs nagyobb távolságra az alkalmazás helyétől, mint ami feladatainak megfelelő ellátásával összeegyeztethető.

A napidíj nyújtására két feltétel vonatkozik: egyrészt az, hogy a személyzeti szabályzat 20. cikkében foglalt kötelezettségeknek való megfelelés érdekében megváltozzon a lakóhely, másrészt az, hogy az érintettnek költségei merüljenek fel és őt hátrányok érjék az alkalmazási helyére történő utazás, vagy az alkalmazási helyén történő ideiglenes letelepedés miatt. Mivel ezek együttes feltételek a napidíjat nem lehet többek között olyan tisztviselőnek nyújtani, aki nem igazolja, hogy ilyen költségei merültek fel, illetve ilyen hátrányok érték.

Ezzel szemben az uniós jogalkotó a napidíj nyújtását soha nem rendelte alá annak a feltételnek, amely szerint az érintett tisztviselőnek azt kellene igazolnia, hogy ideiglenesen lakóhelyet kellett fenntartania a származási helyén vagy a korábbi alkalmazási helyén, amiből átmenetileg úgyszintén költségei származhatnak. Ennélfogva sértené a jogbiztonság alapelvét, valamint a személyzeti szabályzat VII. melléklete 10. cikkének (1) bekezdését, ha az intézmény a „második” költség kiegészítő feltételét is előírná annak érdekében, hogy az érintettek a napidíjat megkaphassák.

Egyébiránt, hacsak – a személyzeti szabályzat megsértésével – nem zárjuk ki automatikusan a napidíjra való jogosultságból a véglegesített tisztviselőket, nem állapítható meg, hogy kizárólag azon személyek tekinthetők úgy, hogy az alkalmazási helyen ideiglenesen, azaz a költözésükig, telepednek le, akik bizonytalan jellegű, ideiglenes foglalkoztatási viszonnyal kapcsolódnak az intézményekhez (próbaidős tisztviselők, ideiglenes vagy szerződéses alkalmazottak, kirendelt nemzeti szakértők). Ebben a tekintetben ugyanis nem a foglalkoztatási viszony bizonytalan jellege a döntő, hanem azon személy bizonytalan lakáshelyzete, aki a személyzeti szabályzat alapján köteles az alkalmazási helyén lakni, ahol az Unió valamely intézményénél, szervénél, hivatalánál vagy ügynökségénél a feladatait el kell látnia. A lakhatás bizonytalansága ugyanis a foglalkoztatás bizonytalanságától eltérő fogalom. Az alkalmazási helyét megváltoztató véglegesített tisztviselő esetében tehát megállapíthatónak kell lennie, hogy ideiglenesen telepedik le az új alkalmazási helyére.

(lásd a 27–29., 39. és 44. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 280/85. sz., Mouzourakis kontra Parlament ügyben 1987. február 5‑én hozott ítéletének 9. és 12. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑48/89. sz., Beltrante és társai kontra Tanács ügyben 1990. szeptember 26‑án hozott ítéletének 28. pontja; T‑63/91. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1992. július 10‑én hozott ítéletének 20 és 21. pontja.

2.      Noha a napidíj iránti kérelem keretében – a tisztviselő újrabeosztását követően – az említett tisztviselőnek kell bizonyítékot szolgáltatnia annak igazolására, hogy költségei merültek fel vagy hátrányok érték az alkalmazási helyre történő utazás vagy az alkalmazási helyen való ideiglenes letelepedés szükségessége miatt, az adminisztráció köteles tiszteletben tartani ezt a választást, azaz a tisztviselőnek az ezen időszak alatti szállására vonatkozó, szabadon meghozott döntését. Ennélfogva, a hivatkozott költségek és az érintett személy valós helyzete közötti megfelelés tényleges hiányára vonatkozó súlyos gyanú vagy nyilvánvaló bizonyítékok esetét kivéve az adminisztráció nem kérdőjelezheti meg a tisztviselő választását, amely választás jelenthet költségekkel járó átmeneti szállást, például szállodai szobában vagy bérelt bútorozott lakásban, vagy ingyenes szállást is, így például a tisztviselő családtagjánál vagy barátjánál, vagy akár abban a lakásban, amelynek a tisztviselő a tulajdonosa.

(lásd a 30. pontot)

3.      A tisztviselő újrabeosztását követő napidíj iránti kérelem keretében azokat a költségeket, amelyeket a tisztviselőnek az alkalmazási helyen lévő ingatlan tulajdonosaként egyébként is viselnie kell – így az említett lakás megvétele érdekében kötött jelzálogkölcsön törlesztésének költségeit, a közös költséget, a karbantartási vagy áramköltségeket – nem lehet a személyzeti szabályzat 20. cikke szerinti, lakóhelyre vonatkozó kötelezettség miatt keletkezett költségeknek tekinteni.

A napidíjra való jogosultsághoz a tisztviselőnek olyan költségeket kell igazolnia, amelyek az alkalmazási helyen lévő lakóhelyre vonatkozó kötelezettség miatt keletkeztek, nem pedig az ugyanezen a helyen található ingatlan tulajdonosi minőségéből eredő kötelezettségek miatt.

(lásd a 33. és 34. pontot)