Language of document : ECLI:EU:F:2013:116

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. július 11.

F‑9/12. sz. ügy

CC

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Kártérítési kereset – Szerződésen kívüli felelősség – Nyílt versenyvizsga – Az alkalmassági lista kezelésével kapcsolatban elkövetett kötelezettségszegés – Ítélet végrehajtására irányuló intézkedések – A dokumentumok megőrzésére irányuló kötelezettség – Lehetőség elvesztése”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben CC lényegében azon kár megtérítését kéri, amelyet az EUR/A/151/98 versenyvizsga végén létrehozott alkalmassági lista kezelésében az Európai Parlament által elkövetett különféle kötelezettségszegések okoztak számára, amely alkalmassági listára az Elsőfokú Bíróság T‑24/01. sz., [CC] kontra Parlament ügyben 2003. március 5‑én hozott ítéletének (a továbbiakban: megsemmisítést kimondó ítélet) kihirdetését követően vették fel.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Parlamentet, hogy fizessen CC‑nek 15 000 euró összeget. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit és köteles viselni a CC részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők keresetei – Kártérítési kereset – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Kár – A valamely versenyvizsga alkalmassági listájára felvett sikeres pályázóval kapcsolatban megtett lépésekre vonatkozó dokumentumok valamely intézmény általi jogellenes megsemmisítése – A dokumentumoknak a sikeres pályázót a kártérítés valamennyi lehetőségétől nem megfosztó megsemmisítése – Kár hiánya

(EUMSZ 340. cikk)

3.      Tisztviselők keresetei – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga – A szervező intézmény azon kötelezettsége, hogy tájékoztassa az eredményekről a többi intézményt – Hiány – Kivétel – Jogos bizalom megalapozására alkalmas, erre a célra szolgáló biztosítékok megléte – Megsértés – Közszolgálati kötelességszegés

5.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Fogalom – Lehetőségnek a pályázat jogellenes elutasításából eredő elvesztése – A kár értékelésének szempontjai

(EUMSZ 340. cikk)

6.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Valamely versenyvizsga többi sikeres pályázója részére kínáltaktól eltérő felvételi lehetőségekkel rendelkező sikeres pályázójának okozott vagyoni kár – Megtérítendő kár

(EUMSZ 340. cikk)

7.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Nem vagyoni kár – Okozati összefüggés – Bizonyítási teher – Hiány

(EUMSZ 340. cikk)

1.      Azt a kérdést, hogy valamely felperes ésszerű határidőn belül nyújtotta‑e be kártérítési iránti kérelmét, nem általánosságban, hanem az egyes állítólagos kötelezettségszegésekre, valamint az ezen egyes kötelezettségszegések által okozott kár bekövetkezésének időpontjára tekintettel kell értékelni.

(lásd az 54. pontot)

2.      Nem fosztja meg a felperest a kártérítés valamennyi lehetőségétől a felperesnek valamely versenyvizsga alkalmassági listájára történő felvételéről a többi uniós intézmény és szerv tájékoztatása céljából valamely uniós intézmény által megtett lépésekkel kapcsolatos dokumentumok ezen intézmény általi, azon oknál fogva jogellenesnek minősülő megsemmisítése, hogy az említett dokumentumok megőrzésének időtartama rövidebb a kártérítés iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidőnél. Ha az említett intézmény köteles lenne tájékoztatni a többi uniós intézményt és szervet a felperesnek az említett listára való felvételéről, az intézmény feladata volna bizonyítani, hogy e kötelezettségének eleget tett. Következésképpen kizárólag az intézmény számára okozhat hátrányt az a körülmény, hogy az önként hozta magát olyan helyzetbe, hogy nem tudja igazolni saját állításainak igaz voltát. Ebben az értelemben tehát a dokumentumok megsemmisítése nem okozhat kárt a felperes számára.

(lásd a 71. pontot)

3.      Amennyiben a kereseti kérelmek szigorúan kártérítésre irányulnak – abban az értelemben, hogy nem valamely meghatározott aktus megsemmisítésére irányulnak, hanem kizárólag olyan kötelezettségszegésekkel vagy mulasztásokkal okozott állítólagos károk megtérítésére vonatkoznak, amelyek joghatás hiányában nem minősülhetnek sérelmet okozó aktusoknak –, a közigazgatási eljárásnak a kereseti kérelmek későbbi elfogadhatatlanságának terhe mellett az érdekelt olyan kérelmével kell megindulnia, amely felhívja a kinevezésre jogosult hatóságot az állítólagos károk megtérítésére, majd – adott esetben – a kérelmet elutasító határozat elleni panasz benyújtásával kell folytatódnia. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti hallgatás esetén a kártérítés iránti ilyen kérelem benyújtására vonatkozó határidőnek ésszerűnek kell lennie, amit az ügy saját körülményeire, és különösen a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára, valamint a felek magatartására tekintettel kell értékelni. Ezen értékelés elvégzéséhez azonban összehasonlítási alapként szolgálhat a Bíróság alapokmányának 46. cikkében az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló kereset tárgyában előírt ötéves elévülési idő. Az elévülési idő akkor kezdődik, amikor a károsult fél által elszenvedett kár ténylegesen bekövetkezett.

(lásd a 80., 81. és 95. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑51/05. P. sz., Bizottság kontra Cantina sociale di Dolianova és társai ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének 63. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑23/05. sz., Giraudy kontra Bizottság ügyben 2007. május 2‑án hozott ítéletének 69. pontja; F‑30/08. sz., Nanopoulos kontra Bizottság ügyben 2010. május 11‑én hozott ítéletének 116. és 117. pontja; F‑95/09. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2011. február 8‑án hozott ítéletének 52. pontja.

4.      Abból a körülményből, hogy a valamely versenyvizsgát megszervező intézménytől eltérő uniós intézmények és szervek alkalmazhatják az e versenyvizsga végén létrehozott alkalmassági listán szereplő sikeres pályázókat, nem következik a versenyvizsga megszervezésével megbízott intézményt vagy szervet terhelő semmiféle olyan követelmény, hogy valamennyi uniós intézményt és szervet tájékoztatnia kell annak eredményeiről.

Nem ez a helyzet abban az esetben, ha a versenyvizsgát szervező intézmény több alkalommal azt sugallta a sikeres pályázónak, hogy tájékoztatta a többi uniós intézményt és szervet a sikeres pályázónak a versenyvizsga alkalmassági listájára való felvételéről, valamint hogy továbbította részükre a sikeres pályázó önéletrajzát. Márpedig, amennyiben az intézmény valamely személy számára hatáskörrel rendelkező és megbízható forrásból származó, pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó tájékoztatás formájában határozott ígéreteket tesz, ez a személy – a bizalomvédelem elve alapján – jogosultan várja el, hogy ez az intézmény betartsa az általa tett ígéreteket. Ennek hiányában a szóban forgó intézmény az Unió felelősségének megalapozására alkalmas kötelezettségszegést követ el.

E feltételek mellett a többi uniós intézmény és szerv tájékoztatásának elmulasztása az Unió felelősségének megalapozására alkalmas kötelezettségszegést keletkeztet. Ennek megállapítását nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy a sikeres pályázó maga is vehette volna a fáradságot, hogy tájékoztasson bizonyos uniós intézményeket és szerveket. Ez a körülmény ugyanis mindössze mérsékelhette volna a sikeres pályázó által elszenvedett kárt, ugyanakkor nem fosztja meg a versenyvizsgát szervező intézmény magatartását annak kötelezettségszegő jellegétől.

(lásd a 99., 100., 104. és 105. pontot)

5.      Az Unió szerződésen kívüli felelősségének tárgykörében a kárt megfelelően meg kell állapítani, és a kárnak bizonyosnak kell lennie. Következésképpen, amennyiben az állítólagos kár lehetőség elvesztéséből áll, az elveszett lehetőségnek egyrészt valódinak, másrészt pedig a lehetőség elvesztésének véglegesnek kell lennie.

Az érintett intézmény által elkövetett kötelezettségszegés és a hivatkozott kár között közvetlen és bizonyos okozati összefüggésnek kell fennállnia. Ez a feltétel azonban nem zárja ki azt, hogy – amennyiben az állítólagos kár kedvező alkalom megszűnéséből ered – az érintett személy számára megtérítsék a nem az ezen alkalom megvalósulásához fűződő jogának, hanem az ezen alkalom bekövetkezéséhez fűződő lehetőségnek az elvesztéséből eredő kárát.

Kizárólag az említett feltételek teljesülése esetén – azaz amennyiben az elvesztett lehetőség valódi, a lehetőség elvesztése pedig végleges volt – válik jogosulttá az érintett személy arra, hogy megtérítsék a lehetőség elvesztéséből eredő kárát, azaz a valamely uniós intézmény általi alkalmazás lehetőségének elvesztését illetően ekkor jogosult arra az illetményre, amelyet próbaidős tisztviselővé való kinevezése esetén kapott volna, és amelynek összegét olyan együtthatóval kell növelni, amely tükrözi annak valószínűségét, hogy ez a lehetőség az elkövetett jogellenesség hiányában bekövetkezett volna.

E tekintetben az a körülmény, hogy az elvesztett lehetőség jelentéktelen, nem képezi akadályát annak, hogy az elkövetett kötelezettségszegés és az elszenvedett kár között okozati összefüggés alakuljon ki. Az a körülmény ugyanis, hogy valamely elvesztett lehetőség csekély mértékű, érdektelen az okozati összefüggés fennállása szempontjából, kizárólag azt tükrözi, hogy az elszenvedett kár csekély mértékű. Ezen túlmenően, az elvesztett lehetőséggel kapcsolatos kár megtéríthetőségéhez a lehetőség komolyságának megkövetelése azt eredményezné, hogy csak a bizonyos mértékű károkat térítenének meg, holott az Uniónak teljes mértékben meg kell térítenie a tisztviselők és alkalmazottak számára azokat a károkat, amelyeket nekik okozott.

Az elkövetett kötelezettségszegésnek persze ténylegesen az állítólagos lehetőség megvalósulása elmaradásának meghatározó okának kell lennie. Az Unió ugyanis csupán olyan kár miatt vonható felelősségre, amely kellően közvetlen módon ered az érintett intézmény jogellenes magatartásából, ami azt feltételezi, hogy az elkövetett jogellenesség képezte a lehetőség elvesztésének meghatározó okát.

(lásd a 115., 116., 118. és 119. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 69/83. sz., Lux kontra Számvevőszék ügyben 1984. június 21‑én hozott ítéletének 13. pontja; C‑257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítéletének 22. és 28. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének 150. pontja; T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének 165. pontja; T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2006. június 6‑án hozott ítéletének 96. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑50/07. sz., Hristova kontra Bizottság ügyben 2008. november 25‑én hozott ítéletének 41. pontja; az F‑50/09. sz., Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ügyben 2011. május 12‑én hozott ítéletének 179. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

6.      Az a körülmény, hogy valamely versenyvizsga sikeres pályázóját nem nevezték ki tisztviselővé, nem akadálya annak, hogy azon kárának megtérítését kérje, amelyet a versenyvizsga‑bizottságnak a versenyvizsga alkalmassági listájára történő felvételét eredetileg mellőző határozata jogellenessége miatt szenvedett el, és amely a próbaidős tisztviselővé való kinevezésére irányuló lehetőség elvesztésével függ össze.

Jóllehet a valamely alkalmassági listára később felvett személy – ha végül alkalmazzák – kártérítést kaphat azon lehetőség elvesztéséért, hogy korábban nevezzék ki próbaidős tisztviselővé, mint ahogyan arra valójában sor került, ez nem jelenti azt, hogy a tisztviselővé ki nem nevezett személy ne kaphatna kártérítést azért, hogy nem részesülhetett az alkalmassági listára eredetileg felvett sikeres pályázók részére biztosítottakkal azonos alkalmazási lehetőségekből, különösen akkor, ha nyilvánvaló, hogy ezek az alkalmazási lehetőségek jelentősebbek voltak, és jobban megfeleltek azoknak, amelyek később megnyíltak e személy számára.

(lásd a 126. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑101/09. sz., AA kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott ítéletének 81. és azt követő pontjai.

7.      Az Unió szerződésen kívüli felelősségének területén a felperesnek nem kell bizonyítania a nem vagyoni kár vagy az okozati összefüggés fennállását, mivel ezen utóbbiakra a megállapított kötelezettségszegést övező körülményekből és annak jellegéből következtetni lehet. Ily módon nem vitatott az, hogy az igazságtalanságérzet és az a gyötrelem, amit az váltott ki, hogy előbb pert megelőző eljárásban, majd peres eljárásban kellett részt vennie azért, hogy jogait elismerjék, kárt képez, amelyet pusztán abból a tényből is le lehet vonni, hogy az adminisztráció jogellenesen járt el.

(lásd a 128. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének 27. és 28. pontja.