Language of document : ECLI:EU:F:2012:196

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2012. december 13.

F–42/11. sz. ügy

Stephanie Honnefelder

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – A versenyvizsga‑bizottság határozatának megsemmisítése – A jogerős határozat végrehajtása – A jogszerűség elve – A nyílt versenyvizsga‑eljárás újbóli megnyitásáról szóló határozattal szembeni jogellenességi kifogás”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel S. Honnefelder az EPSO/AD/26/05 versenyvizsga bizottságának 2011. február 11‑i, a felperes felvételét megtagadó határozata megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes viseli költségeinek kétharmadát. A Bizottság viseli saját költségeit és S. Honnefelder költségeinek harmadát.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők keresetei – Felvételi eljárás során sérelmet okozó aktus ellen irányuló kereset – Ugyanezen eljárásban korábban bekövetkezett sérelmet okozó aktus szabálytalanságára alapított jogalap – Megengedhetőség – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2.      Tisztviselők keresetei – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Az ítélet indokolásának, valamint rendelkező részének figyelembevétele – A tartaléklistára történő felvételt megtagadó versenyvizsga‑bizottsági határozat– A versenyvizsga kizárólag felperes tekintetében történő újbóli megnyitása – Megfelelő végrehajtási mód

(EUMSZ 266. cikk; Személyzeti szabályzat, 27. cikk)

3.      Tisztviselők – Tisztviselők keresetei – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – A sértettel folytatott párbeszéd kialakításának lehetősége

(EUMSZ 266. cikk)

4.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Tájékoztatási kötelezettség megsértése – Az aktus megsemmisítését nem eredményező közszolgálati kötelezettségszegés

1.      A felperes jogosult a jelentkezését elutasító egyedi határozattal szemben benyújtott kereset kapcsán a versenyvizsga megszervezési módjára vonatkozó szabálytalanságokra hivatkozni anélkül, hogy fel lehetne róni neki azt, hogy nem nyújtott be határidőn belül a versenyvizsga megszervezésének módját megállapító határozattal szembeni panaszt vagy keresetet.

A személyzeti szabályzat ugyanis nem rendelkezik arról, hogy annak a felperesnek, aki egy igazgatási aktus jogszerűségét kifogás útján kívánja vitatni, kifejezetten ezen aktus ellen irányuló panaszt kellene benyújtania még abban az esetben is, ha a keresete eleget tesz az elfogadhatóság feltételeinek. Egyébként a jogellenességi kifogás nem elfogadhatatlan pusztán amiatt, hogy nem előzetesen, panaszba foglalva terjesztették elő.

(lásd a 34. és 37. pontot)

Hivatkozás:

A Bíróság C‑448/93. P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítéletének 17–19. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑60/92. sz., Noonan kontra Bizottság ügyben 1993. szeptember 16‑án hozott ítéletének 21. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 121. pontja.

2.      A megsemmisítést kimondó ítélet után az érintett intézmény az EUMSZ 266. cikk alapján köteles meghozni mindazon intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megszüntessék a megállapított jogszerűtlenségek hatásait – ez egy már végrehajtott aktus esetében azt teszi szükségessé, hogy visszaállítsák a felperesnek az aktust megelőzően fennálló jogi helyzetét.

Az intézménynek ahhoz, hogy az EUMSZ 266. cikk alapján fennálló kötelezettségének eleget tegyen, olyan konkrét intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek révén az érintett személlyel szemben történt jogtalanság megszüntethető. Nem hivatkozhat ezért olyan gyakorlati nehézségekre, amelyek részét képezik annak a kötelezettségnek, hogy visszaállítsák a felperesnek a megsemmisített aktust megelőzően fennálló jogi helyzetét, kivonva magát ezzel az említett kötelezettség alól. Amennyiben a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtása komoly akadályokba ütközik, az érintett intézmény csak másodlagosan tehet eleget kötelezettségeinek a megsemmisített határozat által az érintettnek okozott hátrányok méltányos jóvátételére alkalmas határozat meghozatalával.

Bár e tekintetben az érintett intézménynek kell meghatároznia, hogy melyek a Törvényszék megsemmisítést kimondó ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedések, mérlegelési jogkörét korlátozza az, hogy tiszteletben kell tartania az általa végrehajtandó ítélet rendelkező részét és indokolását, valamint az uniós jogi rendelkezéseket. Az alperes intézmény így különösen köteles elkerülni azt, hogy az elfogadott intézkedésekre ugyanazok a szabálytalanságok vonatkozzanak, mint amelyeket a megsemmisítést kimondó ítélet megállapított.

Mivel azonban tartaléklista létrehozására irányuló nyílt versenyvizsgáról van szó, az adminisztráció méltányos megoldást kereshet a jogellenesen kizárt jelentkező konkrét esetére. Ezért ha olyan, tartaléklista létrehozására irányuló nyílt versenyvizsgáról van szó, amelynek vizsgái során hiba történt, a jelentkező jogai akkor kapnak megfelelő védelmet, ha a kinevezésre jogosult hatóság a jelentkezővel szemben újból megnyitja a tartaléklista létrehozására irányuló versenyvizsgát, mivel a versenyvizsga újbóli megnyitásával állítható vissza az a helyzet, amelyben a jelentkező bíróság által vizsgált körülmények bekövetkeztét megelőzően volt. Az a megoldás azonban, hogy a felperest anélkül veszik fel a versenyvizsga tartaléklistájára, hogy a hibás vizsgán újból átmenne, nemcsak az egyenlő bánásmód elvét, illetve a versenyvizsga és a versenyvizsga‑kiírás tárgyilagosságának elvét sértené, hanem a személyzeti szabályzat 27. cikkét is.

(lásd a 44–46., 49. és 52. pontot)

Hivatkozás:

A Bíróság 144/82. sz. Detti kontra Bíróság ügyben 1983. július 14‑én hozott ítéletének 33. pontja; C‑242/90. P. sz., Bizottság kontra Albani és társai ügyben 1993. július 6‑án hozott ítéletének 13. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑84/91. sz., Meskens kontra Parlament ügyben 1992. október 8‑án hozott ítéletének 78. pontja; T‑91/95. Sz. De Nil és Impens kontra Tanács ügyben 1996. június 26‑án hozott ítéletének 34. pontja; T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23‑án hozott ítéletének 109. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑119/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének 37. pontja; T‑283/03. sz., Recalde Langarica kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 13‑án hozott ítéletének 50. és 51. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑15/05. sz., Andres és társai kontra BCE ügyben 2008. június 24‑én hozott ítéletének 132. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      Mivel az adminisztráció egyoldalúan gyakorolja tevékenységét, neki kell megállapítania, melyek azok az intézkedések, amelyek a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásához szükségesek. Következésképpen az adminisztrációnak lehetősége, nem pedig kötelezettsége áll fenn arra, hogy párbeszédet folytasson a jogellenesség sértettjével, és így olyan megállapodásra jusson vele, amely méltányos jóvátételt nyújt számára.

(lásd az 53. pontot)

Hivatkozás:

Az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Meskens kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 80. pontja; a fent hivatkozott De Nil és Impens kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 34. pontja.

4.      Az adminisztráció tájékoztatási kötelezettségének megszegését kifogásoló érv – amennyiben megalapozott – nem eredményezheti a megtámadott aktus megsemmisítését, csak az intézmény közszolgálati kötelességszegés miatti szerződésen kívüli felelősségének megállapítását.

(lásd a 62. pontot)

Hivatkozás:

A Közszolgálati Törvényszék F‑83/05. sz., Ezerniece Liljeberg és társai kontra Bizottság ügyben 2010. december 9‑én hozott ítéletének 105. és azt követő pontjai.