Language of document : ECLI:EU:F:2013:132

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. szeptember 18.

F‑76/12. sz. ügy

Sabine Scheidemann

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Intézményközi áthelyezés – A személyzeti szabályzat 43. és 45. cikke – Előléptetés – Érdempontok – Egyenlő bánásmód – Az intézmények autonómiája”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel S. Scheidemann lényegében egyfelől a felperes Európai Parlamentnél szerzett érdempontjainak átalakításáról szóló, 2011. október 13‑i európai bizottsági határozat megsemmisítése, valamint a 2011. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listájának (közzétéve a Közigazgatási Tájékoztató 2011. október 27‑i, 48/2011. számában) annyiban történő megsemmisítése iránti kérelem, amennyiben az nem tartalmazza a felperes nevét, és másfelől a Bizottság arra történő kötelezésére irányuló kérelem, hogy utóbbi fizessen a felperesnek kártérítést az általa e határozat következtében elszenvedett, ideiglenesen, ex aequo et bono 20 000 euróra becsült vagyoni kár megtérítésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. S. Scheidemann maga viseli saját költségeit, valamint a Közszolgálati Törvényszék kötelezi őt az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

Összefoglaló

Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Az intézmények autonómiája – Intézményközi mobilitást gyakorló tisztviselő – Az érdemek és előléptetések értékelése tekintetében megosztott hatáskör – Hiány – Az érdempontok odaítélése és az előléptetés tekintetében a korábbi intézmény belső rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó kötelezettség – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 43., 45. és 110. cikk)

Jóllehet a közszolgálat egységességének az Amszterdami Szerződés 9. cikke (3) bekezdésében szereplő elve szerint az Unió összes intézményének valamennyi tisztviselője ugyanazon személyzeti szabályzat hatálya alá tartozik, ezen elv nem jelenti azt, hogy az intézményeknek ugyanúgy kell gyakorolniuk a számukra a személyzeti szabályzatban biztosított mérlegelési jogkört. Épp ellenkezőleg, ezen intézményekre a személyzeti igazgatás területén vonatkozik az „önállóság elve”. A személyzeti szabályzat 43. cikke e tekintetben egyébiránt az egyes intézmények által annak meghatározása céljából elfogadott általános végrehajtási rendelkezésekre hivatkozik, hogy az egyes tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról milyen feltételek szerint kell értékelést készíteni. Ráadásul általánosságban a személyi szabályzat 110. cikke lehetővé teszi az intézmények számára, bizonyos formai feltételek mellett, hogy olyan általános végrehajtási rendelkezéseket fogadjanak el, melyek meghatározzák a személyi szabályzat végrehajtásának biztosításához megfelelő eljárásokat, kivételes esetekben, azaz, ha a személyzeti szabályzat rendelkezései annyira homályosak és pontatlanok, hogy nem alkalmasak az önkényes döntéstől mentes alkalmazásra. Amint 2. cikkének (2) bekezdéséből is kitűnik, a személyzeti szabályzat nem ír elő megosztott hatáskört a személyi állomány érdemei értékelésének és előléptetésének tekintetében, különösen nem az intézményközi áthelyezés esetében, és valamennyi intézménynek jogában áll a személyzeti szabályzat 43. és 45. cikkének végrehajtása érdekében a saját szabályozási keretét a személyi szabályzat 110. cikkének értelmében elfogadott általános végrehajtási rendelkezések révén.

Egy másik intézménybe áthelyezett tisztviselő esetében az új intézmény számára annak előírása, hogy az érdempontok odaítélésére és előléptetésre vonatkozóan a korábbi intézménynek belső rendelkezéseit és különösen a végrehajtási intézkedéseket alkalmazza az előléptetési pontok meghatározásához, az új intézmény tisztviselői között az érdemek értékelését illetően bánásmódbeli különbségeket keletkeztetne, aszerint hogy e tisztviselők gyakoroltak‑e intézményközi mobilitást, vagy sem. E tekintetben az intézmények feladata annak biztosítása egyrészt, hogy a mobilitás ne sértse az érintett tisztviselők karrierjének kibontakozását, másrészt pedig, hogy az intézményen belül áthelyezett tisztviselők ne szenvedjenek hátrányt az előléptetési időszak során.

(lásd a 26–28. és 32. pontot)

Hivatkozás:

a Törvényszék T‑156/95. sz., Echauz Brigaldi és társai kontra Bizottság ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑171. o. és II‑509. o.) 53. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑46/09. sz., V kontra Parlament ügyben 2011. július 5‑én hozott ítéletének 135. pontja.