Language of document : ECLI:EU:F:2013:155

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. október 23.

F‑93/12. sz. ügy

Luigi D’Agostino

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazott – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke – A szerződés meghosszabbításának mellőzése – Gondoskodási kötelezettség – Szolgálati érdek – A szerződésben meghatározott feladatoknak megfelelő foglalkoztatás lehetőségének az összes szervezeti egységre kiterjedő, teljes körű és részletes vizsgálata”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. D’Agostino lényegében egyrészt a szerződéses alkalmazotti szerződésének meghosszabbítását mellőző 2011. december 1‑jei európai bizottsági határozat megsemmisítését és a szerinte abból származó előmeneteli, erkölcsi és egészségi kár megtérítését, másrészt a 2010. évre vonatkozó értékelő jelentésének jogellenessége miatt szerinte elszenvedett nem vagyoni kár megtérítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2011. december 1‑jei, L. D’Agostino szerződésének meghosszabbítását mellőző határozatát. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az L. D’Agostino részéről felmerült költségek egyharmadát. L. D’Agostino maga viseli saját költségeinek kétharmadát.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Kereset – Határidők – Egymást követő panaszok

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk (2) bekezdés, és 91. cikk (3) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Hatály – Az alkalmazott szerződéses helyzetének állandósítása – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 12a. és 24. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 87. cikk)

3.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – A határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának mellőzése – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Az érintett alkalmazott érdekeinek figyelembevétele – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 11. cikk)

4.      Tisztviselői kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Valamely ideiglenes alkalmazott szerződésének meghosszabbítását mellőző határozat megsemmisítése – Az adminisztráció lehetősége arra, hogy az ítéletnek megfelelő új határozatot hozzon – A megsemmisített határozatból származó vagyoni kár megtérítése iránti kérelem elutasítása

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      A két egymást követő, a személyzeti szabályzat értelmében nyitva álló határidőn belül ugyanazon határozat ellen benyújtott panasz mindegyike elfogadható és elindíthatja a keresetindítási határidőt. Ez esetben a keresetindítás határidejének kiszámításánál az adminisztráció azon határozata kézhezvételének napját kell figyelembe venni, amely határozatban az adminisztráció kialakította álláspontját a felperes által a panasz határidején belül előterjesztett összes érvelés vonatkozásában. Ha a felperes a panaszbenyújtási határidőn belül az első panasszal megegyező tartalmú második panaszt terjesztett elő, különösen, ha az nem tartalmaz sem új kérelmet, sem új kifogást, sem új bizonyítékot, a második panaszt elutasító határozatot pusztán az első panaszt elutasító határozatot megerősítő aktusnak kell tekinteni, ezért a keresetindítási határidő az említett elutasításkor kezd el telni. Ezzel szemben abban az esetben, ha a második panasz az első panaszhoz képest új elemeket tartalmaz, a második panaszt elutasító határozatot olyan új határozatnak kell tekinteni, amelyet az első panaszt elutasító határozat felülvizsgálata után, a második panasz fényében fogadtak el.

(lásd a 29. és 30. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑44/97. sz., Ghignone és társai kontra Tanács ügyben 2000. november 8‑án hozott ítéletének 39. és 41. pontja; T‑66/05. sz., Sack kontra Bizottság ügyben 2007. december 11‑én hozott ítéletének 41. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑58/07. sz., Collotte kontra Bizottság ügyben 2008. december 11‑én hozott ítéletének 32. pontja.

2.      A személyzeti szabályzatnak a lelki zaklatás minden formáját tiltó – a szerződéses alkalmazottakra az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 87. cikke által kiterjesztett – 12a. cikkének rendelkezései nem fejthetnek ki olyan hatást, amely az intézményt megakadályozza abban, hogy a szolgálati érdekhez kapcsolódó és mindennemű zaklatástól távol álló jogszerű okból megszüntesse a szerződéses jogviszonyt, kizárólag amiatt, hogy az ilyen, a munkaviszony folytatásának mellőzésére vonatkozó határozat többek között pénzügyi vagy pszichikai szempontból sérti az alkalmazott érdekeit. Ráadásul, noha a szerződéses alkalmazottak a 24. cikkre hivatkozva kérhetnek védelmet az őket foglalkoztató intézménytől az őket állítólagosan érintő zaklatással szemben, erre nem hivatkozhatnak hatékonyan abból a célból, hogy segítségnyújtás címén a szerződéses helyzetük állandósítását kérjék, mivel e cikket semmi esetre sem ilyen céllal alkottak meg.

(lásd az 52. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑71/10. sz., Cantisani kontra Bizottság ügyben 2012. június 5‑én hozott ítéletének 78. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A gondoskodási kötelezettség magában foglalja többek között, hogy az illetékes hatóságnak a tisztviselő vagy az alkalmazott helyzetére vonatkozó döntés meghozatalakor – még a széles mérlegelési jogkör gyakorlása keretében is – figyelembe kell vennie a döntést befolyásoló körülmények összességét; ennek során nem csupán a szolgálati érdekre, hanem az érintett tisztviselő vagy alkalmazott érdekeire is tekintettel kell lennie.

A szolgálati érdek ezen értékelését illetően, noha az uniós bíróságnak nem feladata, hogy felülvizsgálja a valamely intézmény által a feladatai megfelelő végrehajtása érdekében folytatni kívánt személyzeti politikára vonatkozó döntéseket, ha azonban ideiglenes alkalmazotti szerződés meghosszabbítását megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában kell eljárnia, jogszerűen megvizsgálhatja, hogy az adminisztráció által elfogadott indokolás nem teheti‑e kérdésessé a jogalkotó által a személyzeti szabályzatban és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben meghatározott alapvető szempontokat és feltételeket, amelyek többek között annak biztosítására irányulnak, hogy a szerződéses személyi állomány tagjainak alkalmazása adott esetben idővel bizonyos mértékben folyamatossá váljon.

(lásd az 56. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 33/79. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. május 28‑án hozott ítéletének 22. pontja; 125/80. sz., Arning kontra Bizottság ügyben 1981. október 29‑én hozott ítéletének 19. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑112/96. és T‑115/96. sz., Séché kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. július 6‑án hozott ítéletének 147–149. pontja; T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének 99. és 100. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑63/11. sz., Macchia kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 60. pontja, az ítélettel szemben T‑368/12. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Törvényszék előtt.

4.      A Közszolgálati Törvényszék nem kötelezheti az alperes intézményt a felperest a szerződése meghosszabbításának mellőzése miatt ért vagyoni kár megtérítésére akkor, ha a megtámadott határozat azon indokkal kerül megsemmisítésre, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság az őt terhelő gondoskodási kötelezettséggel kapcsolatban nem folytatta le a tények teljes és részletes vizsgálatát a szolgálati érdek szempontjából. E vonatkozásban nem zárható ki mindenesetre, hogy e hatóságnak a felperes foglalkoztatási helyzetének a szolgálati igények és a személyes képességeinek szempontjából történő teljes és részletes vizsgálatát követően az lesz az álláspontja, hogy újból meghozhatja a felperes szerződésének meghosszabbítását mellőző határozatot.

(lásd a 77–79. pontot)