Language of document : ECLI:EU:F:2013:154

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. október 23.

F‑148/12. sz. ügy

Ulrik Solberg

kontra

Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (OEDT)

„Közszolgálat – Korábbi ideiglenes alkalmazott – Értékelő jelentés – Eljáráshoz fűződő érdek – Indokolási kötelezettség – A mérlegelési jogkör terjedelme”

Tárgy:      Az EK 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben U. Solberg azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Kábítószer és Kábítószer‑függőség Európai Megfigyelőközpontja (OEDT) munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságának a felperes 2011‑es évre vonatkozó értékelő jelentését tartalmazó 2012. március 5‑i határozatát.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. U. Solberg maga viseli a saját költségeit, valamint köteles viselni a Kábítószer és Kábítószer‑függőség Európai Megfigyelőközpontja részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Az értékelő jelentés megsemmisítése iránt az ideiglenes alkalmazott által a szolgálati jogviszony megszűnését követően előterjesztett kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelők mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló értékelési hiba – Bizonyítási teher

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A szöveges megjegyzések és a számszerű értékelés koherenciájának szükségessége – Kizárólag az összhang nyilvánvaló hiánya esetén történő megsemmisítés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1.      Ahhoz, hogy a felperes a személyzeti szabályzat 90. vagy 91. cikke alapján érvényesen keresetet indíthasson, igazolnia kell a megtámadott aktus megsemmisítéséhez fűződő, létrejött és fennálló személyes érdekét, amely érdeket a keresetindítás időpontjában kell értékelni, és amelynek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik.

Márpedig az értékelő jelentés az intézmények által alkalmazott személyek értékelésére vonatkozó lényeges dokumentum, mivel lehetővé teszi a tisztviselő vagy alkalmazott alkalmasságának, teljesítményének és magatartásának értékelését, és az a tisztviselő feletteseinek értékítélete arról, ahogyan az értékelt tisztviselő a rá bízott feladatokat ellátta és amilyen magatartást az érintett időszakban a szervezeti egységénél tanúsított. Következésképpen minden tisztviselőt megilleti a jog, hogy munkáját igazságosan és méltányosan készített értékelésben jellemezzék, és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapján el kell ismerni ahhoz való jogát, hogy a róla készült értékelő jelentést – annak tartalma miatt, vagy azért, mert nem a személyzeti szabályzatban előírtak szerint készítették el – vitassa. Ugyanígy kell eljárni az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó alkalmazott esetében is, akiről értékelő jelentés készült.

A volt ideiglenes alkalmazottnak az értékelő jelentés megsemmisítésére vonatkozó személyes és tényleges eljáráshoz fűződő érdekének értékelése érdekében figyelembe kell venni az arra irányuló szándékát, hogy az ügynökségénél megszerzett tapasztalatára tekintettel később visszahelyezzék az Unió személyi állományába, és azt az esetleges érdekét, hogy ebből a célból hivatkozzon az utolsó ideiglenes alkalmazotti szolgálati évére vonatkozó értékelő jelentésre, és ez a jelentés ne tartalmazzon szabálytalanságokat. Ezenfelül az a tény, hogy az említett személy szakmai előmenetele az Unió személyi állományába történő visszahelyezése esetén folytatódna, úgyszintén azt bizonyítja, hogy igazolt a vitatott értékelő jelentés megtámadásához fűződő érdek fennállása.

(lásd a 16., 17. és 21. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 81/74–88/74. sz., Marenco és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. október 29‑én hozott ítéletének 6. pontja; C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének 42., 43. és 45. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑49/91. sz., Turner kontra Bizottság ügyben 1992. június 18‑án hozott ítéletének 24. pontja; T‑147/04. sz., Ross kontra Bizottság ügyben 2005. június 28‑án hozott végzésének 24. és 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

az Európai Unió Törvényszéke T‑80/09. P. sz., Bizottság kontra Q ügyben 2011. július 12‑én hozott végzésének 162. pontja; T‑118/11., T‑123/11. és T‑124/11. sz., Attey és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 2012. június 4‑én hozott végzésének 28. pontja

2.      A közigazgatási eljárások uniós jogi garanciái közé tartozik különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke által rögzített megfelelő ügyintézés elve és többek között annak egyik – ugyanezen cikk (2) bekezdésének c) pontjába foglalt – kifejeződése nevezetesen: „az igazgatási szervek azon kötelezettsége, hogy döntéseiket indokolják”.

A sérelmet okozó határozat indokolására vonatkozó kötelezettség az uniós jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni.

Annak vizsgálata során, hogy megfelelően indokolták‑e az értékelő jelentést nemcsak az említett jelentésben szereplő információkat, hanem a tisztviselő vagy az alkalmazott tudomására hozott összes információt figyelembe kell venni.

(lásd a 28–31. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑218/02. sz., Napoli Buzzanca kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 29‑én hozott ítéletének 57. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének 148. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

az Európai Unió Törvényszéke T‑387/09. sz., Applied Microengineering kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítéletének 76. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑4/10. sz., Nastvogel kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott ítéletének 61. pontja; F‑46/11. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2013. július 11‑én hozott ítéletének 136. pontja.


3.      Az értékelők széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk értékelendő személyek munkájára vonatkozó értékítéleteik kialakításában. Ennélfogva az értékelő jelentések tartalmának uniós bíróság általi felülvizsgálata az eljárás szabályszerűségének, a tények pontosságának, és a nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik. A Közszolgálati Törvényszéknek nem feladata az értékelő által valamely tisztviselő vagy alkalmazott szakmai képességeiről kialakított értékelés megalapozottságának felülvizsgálata, ha ezen értékelés összetett értékítéleteket tartalmaz, amelyeket természetüknél fogva nem lehet objektív módon vizsgálni.

Ezenfelül az uniós bíróság által gyakorolt, a tisztviselők értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba fennállására vonatkozó felülvizsgálatot illetően e felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy – tekintettel azokra a módokra és eszközökre, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezethettek – az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és a hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan.

A bizonyítékoknak, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie annak alátámasztására, hogy az adminisztráció a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát követett el, amely igazolja az értékelő jelentés megsemmisítését, elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy az adminisztráció által elfogadott értékelést megfossza hihetőségétől. Más szavakkal a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előterjesztett tények ellenére a kérdéses értékelést helytállónak vagy megalapozottnak lehet tartani.

(lásd a 39. és 40. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 280/80. sz., Bakke-d’Aloya kontra Tanács ügyben 1981. december 3‑án hozott ítéletének 10. pontja; C‑277/01. P. sz., Parlament kontra Samper ügyben 2003. április 3‑án hozott ítéletének végzésének 35. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑547/93. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének 133. pontja; T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének 221. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑175/09. P. sz., Tanács kontra Stols ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének 23. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑281/11. P. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2013. május 16‑án hozott ítéletének 41. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑114/07. sz., Wenning kontra Europol ügyben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének 111. pontja; F‑7/09. sz., Faria kontra OHIM ügyben 2010. február 23‑án hozott ítéletének 44. pontja; F‑113/10. sz., AT kontra EACEA ügyben 2012. február 15‑én hozott ítéletének 74. pontja; F‑109/11. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 2012. december 12‑én hozott végzésének 61. pontja, a végzéssel szemben T‑117/13. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.


4.      Az értékelő jelentésben szereplő szöveges megjegyzések célja a jelentésben foglalt részletes értékelés indokolása, és e megjegyzések szolgálnak az értékelés elkészítésének alapjául, lehetővé téve az érintett tisztviselő vagy alkalmazott számára a kapott osztályzatok megértését. Következésképpen a megjegyzéseknek, figyelemmel az értékelő jelentés elkészítésében játszott meghatározó szerepükre, az adott osztályzatokkal koherenseknek kell lenniük, mivel az osztályzatokat a megjegyzések számszerűsített vagy részletes formájának kell tekinteni. Mindazonáltal, figyelembe véve az értékelők rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkört, az értékelő jelentésben az összhang esetleges hiánya csak akkor indokolhatja az említett jelentés megsemmisítését, ha az nyilvánvaló.

(lásd a 41. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑28/06. sz., Sequeira Wandschneider kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 109. és 110. pontja; F‑68/10. sz., Behnke kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott ítéletének 78. pontja.