Language of document : ECLI:EU:C:2013:613

C‑509/11. sz. ügy

ÖBB‑Personenverkehr AG

(a Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„1371/2007/EK rendelet – A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai és kötelezettségei – 17. cikk – A menetjegy árára vonatkozó kártérítés késés esetén – Vis maior miatti kizártság – Megengedhetőség – 30. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés – A rendelet végrehajtásáért felelős nemzeti szerv hatásköre – A vasúttársaságok kötelezhetősége az utasok részére fizetendő kártérítésre vonatkozó feltételeik módosítására”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. szeptember 26.

1.        Közlekedés – Vasúti közlekedés – 1371/2007 rendelet – A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai és kötelezettségei – A menetjegy árára vonatkozó kártérítés késés esetén – Vis maior vagy az egységes CIV szabályok 32. cikkének (2) bekezdésében felsorolt valamely ok miatti kizártság – Megengedhetetlenség

(1371/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 17. cikk és I. melléklet, 32. cikk, (2) bekezdés)

2.        Közlekedés – Vasúti közlekedés – 1371/2007 rendelet – A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai és kötelezettségei – Az 1371/2007 rendelet végrehajtásáért felelős nemzeti szerv jogkörei – A vasúttársaságok kötelezhetősége az utasok részére fizetendő kártérítésre vonatkozó feltételeiknek a nemzeti jog erre vonatkozó rendelkezése hiányában történő módosítására – Megengedhetetlenség

(1371/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 30. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés)

1.        A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló 1371/2007 rendelet 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak alapján a vasúttársaságoknak nincs joguk általános (szállítási) szerződési feltételeikbe olyan záradékot foglalni, amelynek alapján mentesülnek a késés esetén járó, menetjegy árára vonatkozó kártérítési kötelezettségük alól, ha a késésre vis maior, vagy az 1999. június 3‑i vilniusi jegyzőkönyvvel módosított, 1980. május 9‑i nemzetközi vasúti fuvarozási egyezménynek a nemzetközi vasúti személyszállítási szerződésre vonatkozó egységes szabályai (CIV) 32. cikkének (2) bekezdésében felsorolt okok valamelyike miatt kerül sor.

E tekintetben az 1371/2007 rendelet 17. cikkében foglalt kártérítésnek az a célja, hogy kompenzálja az utas által egy olyan szolgáltatás ellentételezésként kifizetett árat, amelyet végül nem a szállítási szerződésnek megfelelően teljesítettek. Itt egyébként egy átalányjellegű és szabott árú kompenzációról van szó, eltérően az egységes CIV szabályok 32. cikkének (1) bekezdésében említett felelősségi rendszertől, amely az elszenvedett kár egyedi értékelését igényli.

Ennélfogva, mivel a fent említett rendelkezések célja és részletes végrehajtási szabályai eltérőek, az unós jogalkotó által az 1371/2007 rendelet 17. cikke alapján meghatározott kártérítési rendszer nem tekinthető hasonlónak a vasúti fuvarozóknak az egységes CIV szabályok 32. cikkének (1) bekezdése szerinti felelősségi rendszeréhez. A fuvarozó felelősség alóli mentesülésének az egységes CIV szabályok 32. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseiben meghatározott esetei nem tekinthetők az 1371/2007 rendelet 17. cikke alapján is alkalmazandóknak.

(vö. 38., 39., 42., 52. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

2.        A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló 1371/2007 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet végrehajtásáért felelős nemzeti szerv, a nemzeti jog erre vonatkozó rendelkezése hiányában, nem írhatja elő kötelező jelleggel az alkalmazandó kártérítési szabályzatok konkrét tartalmát azon vasúttársaság részére, amelynek a menetjegy árának visszatérítésére vonatkozó kártérítési szabályzata nem felel meg az e rendelet 17. cikkében meghatározott kritériumoknak.

Az 1371/2007 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése, annak végrehajtásához, megköveteli, hogy a tagállamok végrehajtási intézkedéseket fogadjanak el, amelyek azon hatáskörök meghatározására irányulnak, amelyekkel a nemzeti felügyeleti szerv rendelkezik.

Ennélfogva az 1371/2007 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének első albekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az jogi alapot nyújt a nemzeti szervek számára ahhoz, hogy a vasúttársaságok számára meghatározzák a kártérítési szabályzatokra vonatkozó szerződéses kikötések konkrét tartalmát.

(vö. 62., 63., 66. pont és a rendelkező rész 1. pontja)