Language of document :

A Krajský soud v Praze (Cseh Köztársaság) által 2014. augusztus 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ernst Georg Radlinger és Helena Radlingerová kontra FINWAY a.s.

(C-377/14. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: cseh

A kérdést előterjesztő bíróság

Krajský soud v Praze

Az alapeljárás felei

Felperesek: Ernst Georg Radlinger, Helena Radlingerová

Alperes: FINWAY a.s.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Ellentétes-e, illetve ellentétesek-e a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv1 (a továbbiakban: a tisztességtelen feltételek alkalmazásáról szóló irányelv) 7. cikkének (1) bekezdése és a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2 (a továbbiakban: a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv) 22. cikkének (2) bekezdésével vagy a fogyasztóvédelemre vonatkozó más uniós jogi rendelkezésekkel

a 185/2013. sz. törvénnyel módosított, a fizetésképtelenségről és megszüntetésének módjairól szóló 182/2006. sz. törvény (zákon č. 182/2006 Sb., o úpadku a způsobech jeho řešení) (a továbbiakban: a fizetésképtelenségről szóló törvény) azon szabályozása, amely csak a felszámoló, valamely hitelező vagy (a lent említett megszorításokkal) az adós (fogyasztó) által benyújtott járulékos kérelem alapján teszi lehetővé a nemzeti bíróság számára a fogyasztói jogviszonyokból eredő követelések valódiságának, összegének vagy rangsorának vizsgálatát?

az olyan rendelkezések, amelyek a fizetésképtelenségi eljárást szabályozó nemzeti jogszabályok keretében kizárólag olyan esetekre korlátozzák az adós (fogyasztó) ahhoz való jogát, hogy a hitelezők (eladók vagy szolgáltatók) bejelentett követeléseinek bírósági felülvizsgálatát kérje, amelyekben a fogyasztó fizetésképtelenségének tehermentesítés formájában történő megszüntetését jóváhagyták, és ezen összefüggésben csak a hitelezők nem biztosított követeléseivel kapcsolatban, az adós kifogásainak további korlátozásával az illetékes hatóság határozatával elismert, végrehajtható okiratba foglalt követelések esetében kizárólag az annak bizonyítására vonatkozó lehetőségre korlátozva, hogy a követelés megszűnt vagy elévült, ahogyan azt a fizetésképtelenségről szóló törvény 192. §-a (3) bekezdésének és 410. §-a (2) és (3) bekezdésének rendelkezései előírják?

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a fogyasztói hitelmegállapodás alapján fennálló követelések vizsgálatának tárgyában folytatott eljárásban köteles-e a bíróság hivatalból – akár fogyasztói kifogás hiányában is – figyelembe venni a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségek teljesítésének hitelező általi elmulasztását és alkalmazni a nemzeti jogban a szerződéses megállapodások érvénytelenségének formájában szabályozott következményeket?

Az első vagy második kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

Közvetlen hatállyal rendelkeznek-e a fent hivatkozott irányelvek rendelkezései, és kizárja-e azok közvetlen alkalmazását az a tény, hogy a járulékos eljárás nemzeti bíróság általi hivatalbóli megindítása (vagy nemzeti jogi nézőpontból: valamely követelés nem megengedett felülvizsgálata az adós-fogyasztó hatástalan kérelme alapján) beavatkozik a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti horizontális viszonyba?

Milyen összeget jelent a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv 10. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti „teljes hitelösszeg”, és a „lehívás összege[ként]” milyen összegeket kell bevonni a teljeshiteldíj-mutató (THM) kiszámításába a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv I. mellékletében rögzített képlet alapján, ha a hitelmegállapodás formálisan egy konkrét pénzösszeg kifizetését ígéri, de egyidejűleg a megállapodás szerint a hitel kifizetésekor a hitelező követeléseit, a hitelnyújtásért fizetendő díjat és az első hiteltörlesztő-részletet (vagy a későbbi törlesztőrészleteket) bizonyos mértékben beszámítják az említett összegbe, és így az ily módon beszámított összegeket valójában sohasem fizetik ki a fogyasztónak, vagy utalják át a számlájára, és azok mindvégig a hitelező rendelkezésére állnak? Befolyásolja-e az ilyen, valójában ki nem fizetett összegek beszámítása a kiszámított THM összegét?

Az előző kérdésekre adandó választól függetlenül:

Annak vizsgálata körében, hogy a megállapodás szerinti kártérítés aránytalan-e a tisztességtelen feltételek alkalmazásáról szóló irányelv melléklete 1. pontjának e) alpontja értelmében, szükséges-e értékelni a megállapodás szerinti összes kötbérkikötés együttes hatását attól függetlenül, hogy a hitelező ténylegesen megköveteli-e azok teljes mértékű teljesítését, és attól függetlenül, hogy azok némelyike a nemzeti jogi rendelkezések szempontjából esetleg érvénytelenül kikötöttnek tekinthető, vagy csak a ténylegesen követelt és követelhető kötbérek teljes összegét szükséges figyelembe venni?

Amennyiben a kötbérek jogellenesnek tekintendők, úgy szükséges-e mellőzni valamennyi olyan részleges kötbér alkalmazását, amelyek, kizárólag együttesen vizsgálva azokat, arra engedték következtetni a nemzeti bíróságot, hogy a kártérítés összege aránytalan volt a tisztességtelen feltételek alkalmazásáról szóló irányelv melléklete 1. pontjának e) alpontja értelmében, vagy csak azok némelyikének alkalmazása mellőzendő (és ebben az esetben milyen kritérium alapján ítélendő meg ez)?

____________

1 HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.

2 HL L 133., 66. o.