Language of document : ECLI:EU:F:2014:92

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. május 14.

F‑17/13. sz. ügy

Patricia Cocco

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazott – Felvétel – Érdeklődés kifejezése iránti felhívás EPSO/CAST/02/2010”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Cocco egyrészt a III. csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként való felvétel iránti kérelmét elutasító, 2012. április 25‑i európai bizottsági határozat megsemmisítését, másrészt a kárának megtérítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a P. Cocco III. csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként való felvételét megtagadó 2012. április 25‑i európai bizottsági határozatot megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság viseli saját költségeit és a P. Cocco részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Besorolási fokozatba történő besorolás – A szakmai tapasztalat figyelembevétele – A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Uniós jogszabályok értelmezése – Korlátok

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 82. cikk, (2) bekezdés, b) pont)

Az adminisztráció széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak meghatározására, hogy a pályázó korábbi szakmai tapasztalata figyelembe vehető‑e a III. csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként való felvétele céljából, azonban e széles mérlegelési jogkört többek között valamennyi alkalmazandó rendelkezés tiszteletben tartása mellett kell gyakorolni.

Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésekor nem csupán annak szövegét kell figyelembe venni, hanem összefüggéseit is, és azon szabályozás céljait is, amelynek részét képezi. Márpedig amikor a jogalkotó és az igazgatási hatóság ugyanabban az általános hatályú szövegben két különböző kifejezést használ, a koherencia és a jogbiztonság szempontjaival ellentétes az, ha azoknak ugyanolyan terjedelmet tulajdonítsanak. Ez még inkább így van akkor, amikor e kifejezések a köznyelvben eltérő értelmet kapnak. Pontosan ez a helyzet a „megfelelő” és az „egyenértékű” melléknevekkel. Szokványos értelemben a „megfelelő” melléknév azt jelenti, hogy „meghatározott használathoz illeszkedő”. Ellenben az „egyenértékű” melléknév azt jelenti, hogy „ugyanolyan értékű”, és így korlátozottabb értelmű.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (2) bekezdésének b) pontja oklevéllel igazolt felsőfokú végzettség hiányában vagy megfelelő szakmai tapasztalatot – amennyiben az érdekelt oklevéllel igazolt olyan középfokú képzésben vett részt, amely lehetővé teszi felsőfokú tanulmányok folytatását –, vagy pedig, ha ez a feltétel nem teljesül, azonos szintű szakképzettséget vagy szakmai tapasztalatot követel meg.

Következésképpen e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a III. csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként való felvételre pályázónak hároméves, az ellátandó feladatokhoz illeszkedő, de azokkal nem egyenértékű tapasztalattal kell rendelkeznie.

(lásd a 26., 30., 32., 33. és 37. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 292/82. sz. Merck‑ügyben 1983. november 17‑én hozott ítéletének 12. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑160/08. P. sz., Bizottság kontra Putterie‑De‑Beukelaer ügyben 2010. július 8‑án hozott ítéletének 70. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑6/09. sz., Fares kontra Bizottság ügyben 2010. október 28‑án hozott ítéletének 38 és 39. pontja; F‑27/10. sz., Begue és társai kontra Bizottság ügyben 2011. március 10‑én hozott ítéletének 40. pontja; F‑158/12. sz., Marques kontra Bizottság ügyben 2013. szeptember 25‑én hozott ítéletének 21–23. pontja.