YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. november 18.(1)
C‑146/13. sz. ügy
Spanyol Királyság
kontra
Európai Parlament,
az Európai Unió Tanácsa
„Megsemmisítés iránti kereset – Megerősített együttműködés végrehajtása – Egységes szabadalmi oltalom létrehozása – 1257/2012/EU rendelet – Hatékony bírósági felülvizsgálat – Jogalap hiánya – Hatáskörrel való visszaélés – Az autonómia és az egységesség elve – A jogszerűség vizsgálata – Az uniós jog alkalmazása”
1. Keresetében a Spanyol Királyság az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2012. december 17‑i 1257/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) megsemmisítését kéri.
2. E rendelet elfogadására az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2011. március 10‑i 2011/167/EU tanácsi határozatot(3) követően került sor.
3. Ez a rendelet az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésnek az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2012. december 17‑i 1260/2012/EU tanácsi rendelettel,(4) illetve az egységes szabadalmi bíróságról szóló, 2013. február 19‑én aláírt megállapodással(5) együtt „az egységes szabadalmi csomag” részét képezi.
I – Jogi háttér
A – A nemzetközi jog
1. Az Európai Szabadalmi Egyezmény
4. Az európai szabadalmak megadásáról szóló, 1977. október 7‑én hatályba lépett, 1973. október 5‑i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény)(6) „Európai szabadalom” című 2. cikke kimondja:
„(1) Azokat a szabadalmakat, amelyeket ennek az Egyezménynek az alapján adnak meg, európai szabadalmaknak kell nevezni.
(2) Az európai szabadalom mindegyik Szerződő Államban, amelyre kiterjedően azt megadták, ugyanazzal a hatállyal rendelkezik, és ugyanolyan feltételek alá esik, mint az ebben az államban megadott nemzeti szabadalom, kivéve, ha ez az Egyezmény eltérően rendelkezik.”
5. Az ESZE „Egységes szabadalmak” című 142. cikke a következőkről rendelkezik:
„(1) Ha a Szerződő Államok valamely csoportja különmegállapodásban úgy rendelkezik, hogy a területükre kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom egységes jellegű, előírhatja, hogy európai szabadalom csak az összes ilyen állam területére kiterjedő hatállyal, egységesen adható.
(2) Ha a Szerződő Államok valamelyik csoportja élt az (1) bekezdésben adott felhatalmazással, ennek a résznek a rendelkezéseit kell alkalmazni.”
2. Az ESZB‑megállapodás
6. Az ESZB‑megállapodás 23. cikke előírja:
„A[z Egységes Szabadalmi Bíróság(7)] intézkedései közvetlenül felróhatók külön‑külön az egyes tagállamoknak, beleértve az [EUMSZ 258–EUMSZ 260. cikk] alkalmazását is, valamint kollektív módon az összes szerződő tagállamnak.”
7. Az ESZB‑megállapodás 89. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E megállapodás hatálybalépésére – a legkésőbbi időpontot véve figyelembe –, vagy 2014. január 1‑jén kerül sor, vagy a tizenharmadik – azt a három tagállamot is beleértve, amelyben a megállapodás aláírásának évét megelőző évben a legtöbb európai szabadalom volt hatályban – megerősítő vagy csatlakozási okiratnak a 84. cikkel összhangban történő letétbe helyezésétől számított negyedik hónap első napján, vagy pedig [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i] 1215/2012/EU [európai parlamenti és tanácsi] rendelet[(8)] azon módosításainak hatálybalépésétől számított negyedik hónap első napján, amelyek a rendelet e megállapodással való viszonyát rendezik.”
B – Az uniós jog
8. A megtámadott rendelet (24) és (25) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(24) Az egységes hatályú európai szabadalmakkal[(9)] kapcsolatos bíráskodást az európai szabadalmak és az [EHESZ] egységes szabadalmi bíráskodási rendszerét felállító aktusnak kell létrehoznia és szabályoznia.
(25) Az [EHESZ]‑ekkel kapcsolatos ügyeket tárgyaló [ESZB] felállítása létfontosságú az ilyen szabadalmak megfelelő működése, az ítélkezési gyakorlat következetessége és az ebből fakadó jogbiztonság, valamint a szabadalom jogosultjai számára a költséghatékonyság biztosítása érdekében. Ezért alapvető jelentősége van annak, hogy a részt vevő tagállamok nemzeti alkotmányos és parlamenti eljárásaikkal összhangban megerősítsék az [ESZB‑ről] szóló megállapodást, és megtegyék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ez a Bíróság minél hamarabb megkezdhesse működését.”
9. A megtámadott rendelet 1. cikke szerint ez a rendelet az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtását szolgálja, és az ESZE 142. cikke értelmében különmegállapodásnak minősül.
10. A megtámadott rendelet 2. cikkének a)–c) pontja a következőket írja elő:
„E rendelet alkalmazásában:
a) »részt vevő tagállam«: minden olyan tagállam, amely a 9. cikkben említett, egységes hatály iránti kérelem benyújtásának idején a [megerősített együttműködésre vonatkozó határozat] alapján, vagy az EUMSZ 331. cikke (1) bekezdése második vagy harmadik albekezdésének megfelelően elfogadott határozat alapján részt vesz az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésben;
b) »európai szabadalom«: az ESZE‑ben foglalt szabályoknak és eljárásoknak megfelelően az Európai Szabadalmi Hivatal[(10)] által megadott szabadalom;
c) »[EHESZ]«: olyan európai szabadalom, amely ezen rendelet alapján egységes hatállyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban”.
11. A megtámadott rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A valamennyi részt vevő tagállam tekintetében azonos igénypontokkal megadott európai szabadalom egységes hatállyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban, ha annak egységes hatályát az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába bejegyezték.
Az egyes részt vevő tagállamokra nézve eltérő igénypontokkal megadott európai szabadalom nem rendelkezik egységes hatállyal.”
12. A megtámadott rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:
„(1) Az [EHESZ] biztosítja jogosultja számára azt a jogot, hogy – az alkalmazandó korlátozásokra is figyelemmel – megakadályozza, hogy a részt vevő tagállamok területén, ahol a szabadalom egységes hatállyal bír, bármely harmadik fél olyan cselekményeket kövessen el, amelyek ellen ez a szabadalom oltalmat nyújt.
(2) Ezen jog és az arra vonatkozó korlátozások hatálya egységes minden részt vevő tagállamban, amelyben a szabadalom egységes hatállyal bír.”
13. A megtámadott rendelet 9. cikke értelmében:
„(1) A részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke értelmében az ESZH‑t az alábbi, az ESZH belső szabályzatának megfelelően ellátandó feladatokkal bízzák meg:
a) az európai szabadalmak jogosultjai egységes hatály iránti kérelmeinek kezelése;
b) az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásának az európai szabadalmi nyilvántartásba való belefoglalása és az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásának kezelése;
c) a 8. cikkben említett engedélyezésre vonatkozó nyilatkozatoknak, a nyilatkozatok visszavonásának és az [EHESZ] jogosultja által nemzetközi szabványügyi testületekben tett engedélyezési kötelezettségvállalásoknak a fogadása és nyilvántartása;
d) az 1260/2012[…] rendelet 6. cikkében említett fordítások közzététele a szóban forgó cikkben említett átmeneti időszak során;
e) az [EHESZ‑ek] fenntartási díjainak beszedése és kezelése azon évet követő évek tekintetében, amely évben az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik a szabadalom megadásáról szóló értesítést; a fenntartási díjak késedelmes fizetése miatt fizetendő pótdíjak beszedése és kezelése, amennyiben a késedelmes fizetés az esedékességtől számított hat hónapon belül történik, valamint a beszedett fenntartási díjak egy részének a részt vevő tagállamok részére történő felosztása;
f) az 1260/2012[…] rendelet 5. cikkében említett, a fordítási költségek visszatérítésére létrehozott kompenzációs rendszer kezelése;
g) annak biztosítása, hogy az európai szabadalom jogosultjának egységes hatály iránti kérelme a szabadalom megadásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetését követő egy hónapon belül benyújtásra kerüljön az ESZE 14. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárási nyelven; és
h) annak biztosítása, hogy az egységes hatályt feltüntessék az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásában, amennyiben egységes hatály iránti kérelmet nyújtottak be, és azt az 1260/2012[…] rendelet 6. cikkében meghatározott átmeneti időszak során az abban a cikkben említett fordításokkal együtt nyújtották be, valamint, hogy az ESZH‑t tájékoztassák az [EHESZ‑ek] bármely korlátozásáról, hasznosításának engedélyezéséről, átruházásáról és megvonásáról.
(2) A részt vevő tagállamok biztosítják az e rendeletnek való megfelelést az ESZE keretében vállalt nemzetközi kötelezettségeik teljesítése során, és e célból együttműködnek. A részt vevő tagállamok az ESZE szerződő államaiként gondoskodnak az e cikk (1) bekezdésében említett feladatokkal kapcsolatos tevékenységek irányításáról és felügyeletéről, valamint biztosítják – e rendelet 12. cikkével összhangban – a fenntartási díjak mértékének és – e rendelet 13. cikkével összhangban – a fenntartási díjak felosztási arányának megállapítását.
Ennek érdekében létrehozzák az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa ESZE 145. cikke értelmében vett albizottságát (a továbbiakban: albizottság).
Az albizottságot a részt vevő tagállamok képviselői és a Bizottság egy megfigyelői státusú képviselője, valamint az ő helyetteseik alkotják, akik távollétükben képviselik őket. Az albizottság tagjainak munkáját tanácsadók vagy szakértők segíthetik.
Az albizottság határozatait a Bizottság álláspontjának kellő figyelembevételével és az ESZE 35. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szabályokkal összhangban hozza meg.
(3) A részt vevő tagállamok az ESZH által az (1) bekezdésben említett feladatok ellátása során hozott határozatokkal szemben hatékony jogvédelmet biztosítanak egy vagy több részt vevő tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságán.”
14. A megtámadott rendelet 18. cikke így szól:
„(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
(2) Ezt a rendeletet 2014. január 1‑je vagy az [ESZB] megállapodás [...] hatálybalépésének napja közül a későbbi időponttól kezdve kell alkalmazni.
A 3. cikk (1) és (2) bekezdésétől, valamint a 4. cikk (1) bekezdésétől eltérően az az európai szabadalom, amelynek egységes hatályát bejegyezték az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába, csak azon részt vevő tagállamokban rendelkezik egységes hatállyal, amelyekben az [ESZB] az [EHESZ] egységes hatályú európai szabadalmak tekintetében a bejegyezés napján kizárólagos joghatósággal rendelkezik.
(3) Minden részt vevő tagállam a megerősítő okirata letétbe helyezésekor értesíti a Bizottságot a megállapodás megerősítéséről. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a megállapodás hatálybalépésének napját, valamint azon tagállamok listáját, amelyek a megállapodást a hatálybalépés napjáig megerősítették. A Bizottság ezután rendszeresen naprakésszé teszi azon részt vevő tagállamok listáját, amelyek [az ESZB‑ről szóló] megállapodást megerősítették, és ezt a naprakésszé tett listát közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
(4) A részt vevő tagállamok biztosítják, hogy a 9. cikkben említett intézkedéseket legkésőbb e rendelet alkalmazásának kezdőnapjáig bevezetik.
(5) Minden részt vevő tagállam biztosítja, hogy a 4. cikk (2) bekezdésében említett intézkedéseket legkésőbb e rendelet alkalmazásának kezdőnapjáig, illetve – olyan részt vevő tagállam esetében, amelyben az [ESZB] az e rendelet alkalmazásának kezdőnapján nem rendelkezik kizárólagos joghatósággal az [EHESZ‑ek] tekintetében – addig a napig bevezeti, amikortól az [ESZB] abban a részt vevő tagállamban kizárólagos joghatósággal rendelkezik.
(6) Egységes szabadalmi oltalom az e rendelet alkalmazásának kezdőnapján vagy azt követően megadott bármely európai szabadalmat illetően kérhető.”
II – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
15. A Bíróság Hivatalához 2013. március 22‑én érkezett keresetlevelével a Spanyol Királyság benyújtotta a jelen keresetet.
16. A Bíróság elnöke 2013. szeptember 12‑i határozataival a Bíróság eljárási szabályzata 131. cikke (2) bekezdésének megfelelően megengedte a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, a Svéd Királyság, Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Bizottság beavatkozását az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa kérelmeinek támogatása érdekében.
17. A Luxemburgi Nagyhercegség kivételével valamennyi beavatkozó előterjesztett írásbeli észrevételeket.
18. A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy a megtámadott rendelet jogi értelemben nem létezik, vagy másodlagosan azt teljes egészében semmisítse meg,
– harmadlagosan, állapítsa meg a következő részeinek semmisségét:
– a 9. cikk (1) bekezdése teljes egészében, valamint a 9. cikk (2) bekezdése a jelen kereset ötödik jogalapjában megjelöltek szerint, és
– a 18. cikk (2) bekezdése teljes egészében, valamint a rendeletben foglalt összes olyan hivatkozás, amely az ESZB‑re mint az EHESZ bírósági rendszerére és annak jogforrására utal, valamint
– kötelezze a Parlamentet és a Tanácsot a költségek viselésére.
19. A Parlament és a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet, és
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
III – A keresetről
20. Keresete alátámasztása érdekében a Spanyol Királyság elsődlegesen hét jogalapra hivatkozik.
21. Az első jogalap az EUSZ 2. cikkben rögzített jogállamiság értékekeinek megsértésén alapul. A Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendelet az európai szabadalmon alapuló oltalmat alakít ki, miközben az ilyen szabadalom megadására vonatkozó közigazgatási eljárás nem esik semmilyen olyan bírósági felülvizsgálat alá, amely képes lenne garantálni az uniós jog helyes és egységes alkalmazását, valamint az alapvető jogok védelmét.
22. A második kereseti jogalap a jogalkotás jogalapjának hiányára vonatkozik. A Spanyol Királyság előadja, hogy az EUMSZ 118. cikk nem volt megfelelő jogalap a megtámadott rendelet elfogadására, mivel az nem teremti meg azon eszközöket, amelyek biztosítanák az e rendelkezésben írt egységes oltalmat.
23. A harmadik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapul. A Spanyol Királyság szerint a Parlament és a Tanács ilyen visszaélést követett el, mivel a megtámadott rendelet nem tartja tiszteletben a megerősített együttműködés EUSZ 20. cikk (1) bekezdésében hivatkozott célját.
24. A negyedik jogalap az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének megsértésén alapul. A Spanyol Királyság elsődlegesen vitatja az albizottság keretében eljáró részt vevő tagállamokra ruházott, a fenntartási díjak mértékének meghatározására és azok felosztási arányának megállapítására vonatkozó hatáskört. E tagállam szerint az EUMSZ 291. cikk alapján az európai uniós jogalkotó nem ruházhat a részt vevő tagállamokra ilyen hatáskört. Másodlagosan a Spanyol Királyság a Meroni kontra Főhatóság ítéletben(11) rögzített elvek megsértésére hivatkozik, amennyiben a hatáskörök átruházása nem felelt meg az ezen ítéletben megállapított feltételeknek. Az ötödik jogalap ugyanezen, az említett ítéletben rögzített elvek megsértésén alapul, azzal összefüggésben, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, az EHESZ‑hez kapcsolódó adminisztratív feladatokat bíztak az ESZH‑ra. A Spanyol Királyság előadja, hogy az átruházott hatáskörök jelentős mérlegelési szabadsággal járnak, egyébként pedig az ESZH aktusai nem tartoznak bírósági felülvizsgálat alá.
25. A hatodik és hetedik jogalap az uniós jog autonómiája és egységessége elvének megsértésén alapul. A Spanyol Királyság előadja, hogy az Unió és intézményei hatáskörét elferdítették, mivel a megtámadott rendelet 18. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a rendelet alkalmazhatóságát az ESZB‑megállapodás hatálybalépésétől teszi függővé, amennyiben az 2014. január 1‑jénél későbbi, hangsúlyozva, hogy az EHESZ sajátos bírósági rendszerét e megállapodás, nem pedig a megtámadott rendelet rögzíti.
26. Másodlagosan a Spanyol Királyság a megtámadott rendelet részleges megsemmisítését kéri, a jelen indítvány 18. pontjában megfogalmazottak szerint.
A – Az első, a jogállamiság értékekeinek megsértésén alapuló jogalapról
1. A felek érvei
27. A Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendeletet meg kell semmisíteni, mert az sérti a jogállamiságnak az EUSZ 2. cikkében hivatkozott értékeit, mivel az az ESZH által adott jogosultságra alapítja a szabályozást, és e szerv határozatai nem tartoznak bírósági felülvizsgálat alá.
28. E tagállam szerint az európai szabadalom megadásával kapcsolatos teljes közigazgatási eljárás kívül esik minden olyan bírósági felülvizsgálat körén, amely garantálja az uniós jog helyes és egységes alkalmazását, valamint az alapvető jogok védelmét.
29. Az említett tagállam előadja, hogy nem fogadható el, hogy a megtámadott rendelet olyan nemzetközi szervtől származó jogi aktusokat iktat be az Unió jogrendjébe, amelyre nem vonatkoznak a fent hivatkozott elvek. Egyrészt a fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács az ESZH‑n belül létrehozott szervek, amelyek semmilyen függetlenséggel sem rendelkeznek az utóbbival szemben, másrészt pedig döntéseik nem tartoznak semmilyen bírósági felülvizsgálat alá.
30. A Parlament és a Tanács előadják, hogy a magánszemélyek jogainak a kialakított rendszer által biztosított védelme összeegyeztethető a jogállamiság elveivel.
31. A Parlament rámutat, hogy az egységes szabadalmi oltalom érvényessége, érvénytelensége, illetve megsértése az ESZB‑megállapodás 32. cikkének alkalmazásában az ESZB bírósági felülvizsgálata alá tartozik; hogy az ESZH EHESZ megadására vonatkozó közigazgatási határozataival szemben közigazgatási jogorvoslattal lehet élni az ESZH különböző szervei előtt; hogy az ESZE keretében a magánszemélyek által élvezett oltalom szintjét a tagállamok, amelyek valamennyien részesei ennek az egyezménynek, elfogadhatónak ítélték, valamint hogy az ESZH által a megtámadott rendelet 9. cikkében hivatkozott adminisztratív feladatok keretében hozott határozat bírósági felülvizsgálatát e rendelkezés (3) bekezdése előírja.
32. A Tanács előadja, hogy az ESZE által kialakított rendszer összeegyeztethető a bírósághoz forduláshoz való alapvető joggal. Bár vitathatatlan, hogy az Európai Szabadalmi Szervezet(12) mentességet élvez a joghatóság és a végrehajtás alól, amely ugyanakkor konkrét esetben megvonható, és e szervezet egy vagy több szerződő állammal kiegészítő megállapodásokat köthet a mentességről szóló rendelkezések végrehajtása céljából. Ezenkívül semmi sem zárja ki, hogy a szóban forgó szervezet nemzetközi megállapodás révén kikösse, hogy határozatai bírósági felülvizsgálat alá esnek.
33. A Tanács ezt követően előadja, hogy a nemzetközi szervezetek joghatóság alóli mentességének a bírósághoz való joggal fennálló összeegyeztethetőségének kérdését nemzeti és nemzetközi szinten is vizsgálták már. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is elismerte, hogy a nemzetközi szervezetek joghatóság alóli mentessége összeegyeztethető a bírósághoz forduláshoz való alapvető joggal, amennyiben a kérelmezők előtt nyitva állnak más ésszerű utak az emberi jogokról és alapvető szabadságokról szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt európai egyezményben garantált jogaik védelmére.(13) Jelen esetben éppen erről van szó. A fellebbezési tanácsok és a Bővített Fellebbezési Tanács függetlenségét és bírósági jellegét megerősítette az Emberi Jogok Európai Bizottsága,(14) míg az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy tekintette, hogy az alapvető jogok védelme az ESZH keretében összességében egyenértékű a német Alaptörvény által biztosított védő szabályokkal.
34. A beavatkozók osztják a Parlament és a Tanács érveit. A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság ugyanakkor mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy az első jogalap hatástalan, mivel a megtámadott rendelet célja nem az, hogy szabályozza az európai szabadalom megadásának vagy érvényességének feltételeit. Nem célja továbbá az sem, hogy az ESZH aktusait, vagy az ESZE rendszerét beemelje az uniós jogba, és nem is jár ilyen hatással. A megtámadott rendelet érvényességének értékelése során az ESZH kizárólagosan figyelembe veendő aktusai azok, amelyek az európai szabadalom egységes hatályának elismeréséhez kapcsolódnak, és amelyek az ESZB bírósági felülvizsgálata szempontjából megfelelnek az uniós jognak. E tagállamok mindenesetre egyetértenek a Parlament és a Tanács által kifejtett indokokkal, amelyek azt igazolják, hogy az ESZE rendszerében az alapvető jogokat kielégítő módon tiszteletben tartják.
2. Értékelésem
35. Előzetesen rámutatok, hogy a Tanács, a Francia Köztársaság és a Bizottság hangsúlyozta, hogy a nem konkrétan egy alapvető jog megsértésére, hanem az Unió értékeinek állítólagos megsértésére alapított első jogalap nem egyértelmű.
36. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság a jogalkotási aktusok jogszerűségének felülvizsgálata keretében az EUMSZ 263. cikk második bekezdése értelmében hatáskörrel rendelkezik többek között a Szerződések alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése miatt benyújtott keresetek tekintetében.
37. Még ha a felek nem is hivatkozhatnak közvetlenül az EUSZ 2. cikkben rögzített jogállamiság elvére egy uniós jogi aktus megsemmisítése érdekében, nehezen lehetne nem elismerni, hogy a Bíróság a jogállamiságot előtte elfogadható jogi szabálynak tekintheti,(15) már csak azért is, mert a Spanyol Királyság keresetlevelében hivatkozik az önkényes eljárás tilalmára, a hatékony jogorvoslathoz való jogra, valamint az uniós szabályok tiszteletben tartására és egységes alkalmazására.(16)
38. A Bíróság vizsgálhatja az ilyen típusú jogalapot akkor is, ha arra a jogállamiság tiszteletben tartása értékeinek megsértése szempontjából hivatkoznak.
39. Úgy vélem ugyanakkor, hasonlóan a Belga Királysághoz, a Németországi Szövetségi Köztársasághoz, a Francia Köztársasághoz és a Svéd Királysághoz, hogy ez az első, arra alapított jogalap, hogy a szabadalmak megadásának szabályozása nem felel meg az EUSZ 2. cikknek, hatástalan, mivel nem hat ki a megtámadott rendelet jogszerűségére.
40. Egyrészt az uniós jogalkotó azon döntését, hogy elfogadja az európai szabadalom megadásának szabályait, a megtámadott rendeletet megelőzően hozta, egy adott összefüggésben, másrészt pedig a megtámadott rendeletnek megfelelően körülhatárolt célja van.
a) Az uniós jogalkotó döntése
41. Az ESZE szabályainak elfogadása az európai szabadalom megadása tekintetében itt a megerősített együttműködés és az uniós jogalkotó racionális döntése összefüggésében merül fel.
42. A Bíróság e jogalkotó tekintetében állandó jelleggel széles körű mérlegelési mozgásteret ismert el olyan területeken, amelyek a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett mérlegelést igényelnek.(17)
43. A szellemi tulajdon, és konkrétabban a szabadalmak területe e körbe tartozik.
44. Emlékeztetek arra, hogy az uniós jogalkotónak az európai szabadalmi jog harmonizációs folyamatának kezdete óta szándékában állt, hogy uniós szabadalmat alakítson ki az ESZE és a fennálló szabadalmi jogrendszere alapján.(18)
45. Az uniós jogalkotó azt a lehetőséget sem kívánta kizárni, hogy e rendszerre támaszkodjanak a megerősített együttműködés keretében. Az ilyen rendszer előnye ugyanis, hogy már megvan, és bizonyította, hogy működése teljesen hatékony, továbbá a szaktudás és a szakértelem minősége és magas szintje jellemzi. Ezenkívül az ESZE részes államaiként szabályai kötelezőek valamennyi uniós tagállamra, továbbá, ahogy azt a Tanács hangsúlyozza, a tagállamok soha nem tekintették úgy, hogy sértik alkotmányos elveiket azok a joghatások, amelyeket az ESZH szabadalmak megadására vonatkozó határozatai kiválthatnak.
46. Ily módon a megerősített együttműködésről szóló határozatban – amely, ne feledjük, két elutasított megsemmisítés iránti kereset tárgya volt a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság részéről – a (7) preambulumbekezdésében rögzített cél az egységes szabadalom létrehozására hivatkozik, kifejtve, hogy az a részt vevő tagállamok területén egyforma oltalmat nyújt, és azt „e tagállamok tekintetében az [ESZH] nyújtja”.
47. A Spanyol Királyság maga is elismeri azokat a különféle lehetőségeket, amelyekkel az uniós jogalkotó hatásköre gyakorlása során rendelkezett,(19) és önmagában nem kérdőjelezi meg e jogalkotó döntését. Úgy véli ugyanakkor, hogy azáltal, hogy a szabályozás keretébe olyan nemzetközi rendszert „integrált”, amelyben a Szerződések alkotmányos elveit nem tartják tiszteletben, a megtámadott rendelet sérti a jogállamiság tiszteletben tartásának értékeit.
48. Úgy vélem, hogy ez az elemzés a megtámadott rendelet céljára figyelemmel hibás.
b) A megtámadott rendelet célja
49. Emlékeztetek arra, hogy a megtámadott rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint az különmegállapodásnak minősül az ESZE 142. cikke(20) értelmében, amely szerint „[h]a a Szerződő Államok valamelyik csoportja különmegállapodásban úgy rendelkezik, hogy a területükre kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom egységes jellegű, előírhatja, hogy európai szabadalom csak az összes ilyen állam területére kiterjedő hatállyal, egységesen adható”.
50. Az uniós jogalkotó tehát már a megtámadott rendeletet megelőzően is az ESZH által megadott európai szabadalom rendszerére kívánt támaszkodni, anélkül azonban, hogy e rendszert beiktatta volna a megtámadott rendeletbe. E rendelet célja alapján ugyanis megállapítható, hogy nem az európai szabadalom megadása és érvényessége feltételeinek szabályozásáról, illetve ennek érdekében egy olyan rendszer előírásáról van szó, mint az, amelyet az ESZH a megtámadott rendelet 9. cikke (2) bekezdése alapján őt terhelő feladatok keretében hozott határozatainak felülvizsgálata érdekében lehetett kialakítani.
51. Meg kell állapítani egyébként, hogy amennyiben a megtámadott rendeletet megsemmisítenék, ez az esetleges megsemmisítés nem érintené az európai szabadalom megadásának és érvényességének feltételeit.
52. Álláspontom szerint a megtámadott rendelet egyetlen célja az ESZE‑nek megfelelően már megadott európai szabadalom egységes hatálya elismerésének rögzítése.
53. Ahogy arra a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság hivatkozik, az uniós jogalkotó az egységes oltalom jellemzőinek, megvalósítási feltételeinek és hatásainak megjelölésére szorítkozott. A Spanyol Királyság ezt egyébként maga is elismerte keresetlevele 20. pontjában.
54. E tekintetben a megtámadott rendelet szövegére hivatkozom, amely félreérthetetlen.
55. Ilyen módon már e rendelet címe sem hagy teret semmilyen kétségnek, mivel az „az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról”(21) szól.
56. Ezenkívül a megtámadott rendelet „Tárgy” című 1. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy e rendelet „az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén a [megerősített együttműködésről szóló] határozatban foglalt felhatalmazásnak megfelelően megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtását szolgálja”.(22)
57. Az említett rendelet (7) preambulumbekezdése egyébként megjelöli azt az időpontot, amelytől kezdődően az egységes hatályt alkalmazni kell, kiemelve, hogy „[a]z egységes szabadalmi oltalmat úgy kell létrehozni, hogy az európai szabadalmakat a szabadalom megadását követően ezen rendelet alapján egységes hatállyal kell felruházni”.(23) Ez azt jelenti, hogy az uniós jogalkotó a megtámadott rendelettel csak az európai szabadalom megadását követő szakaszt kívánta lefedni. A megerősített együttműködés végrehajtása keretében történő fellépésére az egységes oltalom megvalósításának e konkrét időpontjában kerül sor.
58. A megtámadott rendelet által kialakított egységes oltalom tehát csak az európai szabadalom megadását követően lép hatályba, és csak addig tart, amíg annak a hatálya fennáll. E rendelet tehát pusztán egy kiegészítő tulajdonságot biztosít az európai szabadalmaknak, vagyis az egységes hatályt, anélkül hogy kihatna az ESZE által szabályozott eljárásra,(24) amelyet az Unió tagállamai az egyezmény részes államaiként kötelesek tiszteletben tartani.
59. A nyújtott oltalmat szintén nem a különböző tagállamok nemzeti joga szabályozza az ESZE 64. pontja alapján, hanem a megtámadott rendelet egységesen alkalmazandó rendelkezései.
60. A megtámadott rendelet meghatározza az EHESZ fogalmát, megjelöli hatálybalépésének időpontját, az általa biztosított jogokat és azok terjedelmét. Rögzíti továbbá az EHESZ által kiváltott fenntartási díjakra vonatkozó pénzügyi rendelkezéseket, valamint az azok kezelésével kapcsolatos intézményi rendelkezéseket, amelyek kiterjednek az ESZH‑t terhelő adminisztratív feladatokra is – a megtámadott rendelet jogszerűségének értékelésével összefüggésben egyedül az ESZH határozatait lehet megkérdőjelezni.
61. A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a Spanyol Királyság első jogalapját mint hatástalant, mivel az nincs hatással a megtámadott rendelet jogszerűségére, ugyanis az nem függhet attól, hogy az ESZH‑nak az európai szabadalmak megadására vonatkozó határozatai összeegyeztethetőek‑e az uniós joggal.
B – A második, a jogalkotási jogalap hiánya miatt a megtámadott rendelet nem létezésére alapított jogalapról
1. A felek érvei
62. Második jogalapjában a Spanyol Királyság előadja, hogy az EUMSZ 118. cikk nem képezte a megtámadott rendelet elfogadásának megfelelő jogalapját, és azt nem létezőnek kell tekinteni.
63. Arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendeletnek nincs érdemi tartalma, különösen mert nem határozza meg azokat a cselekményeket, amelyekkel szemben az EHESZ oltalmat biztosít. A megtámadott rendelet tárgya és célja tehát nem felel meg annak a jogalapnak, amelyen a rendelet alapul.
64. A Spanyol Királyság szerint a részt vevő tagállamok nemzeti jogára való hivatkozás a megtámadott rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján nem nyújt egységes oltalmat az uniós szellemi tulajdonjogok és ipari tulajdonjogok számára, továbbá e rendelet ennek érdekében nem közelíti a tagállamok jogszabályait.
65. A Parlament és a Tanács előadja, hogy az EUMSZ 118. cikk jelenti a megfelelő jogalapot. E rendelkezés, amely lehetővé teszi intézkedések elfogadását a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére, nem írja elő a nemzeti jogszabályok teljes harmonizációját, amennyiben a részt vevő tagállamokban egységes oltalmat biztosító szellemi vagy ipari tulajdonra vonatkozó jogcímet vezetnek be.
66. Figyelemmel céljára és tartalmára, a megtámadott rendelet megfelel a fenti követelménynek, mivel létrehozza az EHESZ‑t, amely egységes oltalmat biztosít a részt vevő tagállamok területén, és meghatározza annak jellemzőit, valamint terjedelmét és hatásait.
67. Valamennyi beavatkozó egyetért a Parlament és a Tanács észrevételeivel, a Holland Királyság emellett hangsúlyozza, hogy a Bíróság a Spanyolország és Olaszország kontra Tanács ítéletben(25) már kimondta, hogy az EUMSZ 118. cikk megfelelő jogalapot jelent az európai szabadalom egységes hatályának kialakításához.
2. Értékelésem
68. A Spanyol Királyság úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 118. cikk által biztosított jogalap nem megfelelő a megtámadott rendelet elfogadása tekintetében, mivel álláspontja szerint e rendelet tartalom nélküli jogi norma, amelynek végső célja az, hogy azokat a hatásköröket, amelyeket a Szerződés az Unióra ruházott, egy nemzetközi szervezet gyakorolja, valamint úgy véli, hogy a nemzeti jogszabályokra való hivatkozás nem alkalmas arra, hogy egységes oltalmat biztosítson az Unióban.
69. Ezzel az elemzéssel a következők miatt nem értek egyet.
70. Ki kell emelni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „egy uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ezek közé tartozik különösen a jogi aktus célja és tartalma”.(26)
71. A megtámadott rendelet célját illetően emlékeztetek arra, hogy az abban áll, hogy egységes oltalmat biztosítson valamennyi részt vevő tagállam területén.(27)
72. Ez jelenik meg a megtámadott rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében, amely szerint „[a]z [EHESZ] egységes jellegű […,] azonos oltalmat biztosít, és azonos joghatással bír valamennyi részt vevő tagállamban”.
73. Ez az oltalom valóban előrelépést jelent az egységesség, és így az integráció szempontjából ahhoz a helyzethez képest, amely az ESZE által előírt szabályok végrehajtásának eredménye, mely szabályok annak minden egyes szerződő államában olyan oltalmat biztosítanak, amelynek terjedelmét a nemzeti jog határozza meg.(28)
74. Az ESZE 64. cikkének (1) bekezdése szerint ugyanis az európai szabadalom joghatásait azon szerződő állam nemzeti jogszabályai határozzák meg, „amelyre kiterjedő hatállyal a szabadalmat megadták”. Az európai szabadalom jogosultja tehát köteles volt európai szabadalmának bejegyzését kérni az ESZE minden olyan részes államában, amelyben oltalomban kíván részesülni.
75. Ez azt jelentette, hogy több államban elkövetett azonos jogsértés esetében ugyanilyen számú eljárás, illetve a jogviták rendezése érdekében alkalmazandó jogszabály létezett, ami jelentős jogbizonytalansággal járt.
76. A megtámadott rendelet tartalmát illetően nem tudok egyetérteni a Spanyol Királyság elemzésével, amely szerint e rendelet „üres kagylóhéj”, mivel az abban rögzített rendelkezések elégségesek, figyelemmel arra is, hogy az uniós jogalkotó a tagállamokkal megosztott hatáskört gyakorol.
77. Egyrészt a megtámadott rendelet 3. cikkének (1) bekezdése előírja az egységes hatály biztosításának feltételeit, kiemelve, hogy az csak akkor áll fenn, ha az európai szabadalmat valamennyi részt vevő tagállam tekintetében azonos igénypontokkal adták meg, és annak egységes hatályát az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába bejegyezték.
78. A megtámadott rendelet 4. cikke az EHESZ hatálybalépésének időpontjára vonatkozik, vagyis arra a napra, amikor az ESZH az európai szabadalom megadásáról szóló értesítést az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdeti, így azt úgy tekintik, hogy ebben az időpontban nemzeti szabadalomként nem hatályosult a részt vevő tagállamok területén.
79. A megtámadott rendeletnek az egységes oltalomra vonatkozó 5. cikke határozza meg az egységes jelleg joghatásait, illetve az egységes oltalom nyújtásának módját valamennyi részt vevő tagállamban.
80. Az (1) bekezdés szerint az EHESZ biztosítja jogosultja számára azt a jogot, hogy – az alkalmazandó korlátozásokra is figyelemmel – megakadályozza, hogy a részt vevő tagállamok területén, ahol a szabadalom egységes hatállyal bír, bármely harmadik fél olyan cselekményeket kövessen el, amelyek ellen ez a szabadalom oltalmat nyújt.
81. A (2) bekezdés szerint ezen jog és az arra vonatkozó korlátozások hatálya egységes minden részt vevő tagállamban, amelyben a szabadalom egységes hatállyal bír.
82. Másrészt emlékeztetek arra, hogy a Lisszaboni Szerződés óta az EUMSZ 118. cikk megfelelő jogalapot biztosít a szellemi tulajdon jogcímeinek kialakítására, és kifejezetten utal a belső piac létrehozására és működésére, vagyis olyan területre, amely az Unió és a tagállamok EUMSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében vett megosztott hatáskörébe tartozik.(29)
83. Ha egy meghatározott területen a Szerződések ilyen, a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. Ezt az EUMSZ 2. cikk (2) bekezdése írja elő, amely hozzáteszi, hogy „[a] tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta”.
84. Egyébként az EUMSZ 118. cikk azt írja elő, hogy az uniós jogalkotó „intézkedéseket fogad el a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére”.(30)
85. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az EUMSZ 118. cikk által biztosított hatásköröket a jelen esetben a megerősített együttműködés végrehajtása érdekében gyakorolták, valamint hogy az uniós jogalkotó széles mérlegelési mozgástere keretében úgy döntött, hogy több, a nemzetközi jogból, az uniós jogból és a nemzeti jogból következő jogi eszközt alkalmaz e végrehajtás céljából, amit a Spanyol Királyság sem vitat.
86. Ebből következik, hogy az uniós jogalkotó álláspontom szerint utalhatott a nemzeti jogra, amikor a megtámadott rendelet 7. cikkével együttesen értelmezett 5. cikkének (3) bekezdésében azt írta elő, hogy azokat a cselekményeket, amelyekkel szemben a szabadalom oltalmat nyújt, valamint az alkalmazandó korlátozásokat annak a részt vevő tagállamnak az EHESZ‑re vonatkozó jogi rendelkezései határozzák meg, amelynek nemzeti joga az EHESZ‑re mint a vagyoni forgalom tárgyára alkalmazandó.
87. E tekintetben a megtámadott rendelet (9) preambulumbekezdése teszi lehetővé e rendelkezés értelmezését, mivel kimondja, hogy „[a]z e rendelet […] által nem szabályozott kérdésekre az ESZE‑t, az [ESZB‑]megállapodást – ideértve annak az említett jogosultság hatályát és [az annak megakadályozására vonatkozó jog] korlátozásait meghatározó rendelkezéseit[, hogy bármely harmadik fél olyan cselekményeket kövessen el, amelyek ellen a szabadalom oltalmat nyújt] –, valamint a nemzeti jogot – ideértve annak nemzetközi magánjogi rendelkezéseit – kell alkalmazni”.
88. Az ESZB‑megállapodás 25–27. cikke határozza meg azokat a cselekményeket, amelyekkel szemben az EHESZ oltalmat nyújt, valamint az ilyen szabadalom hatályainak korlátozásait. A részt vevő tagállamoknak e cikkek rendelkezéseit át kell ültetniük nemzeti jogukba.
89. Ezenkívül az EUMSZ 118. cikke, amely az EUMSZ VII. címének „Jogszabályok közelítése” című 3. fejezetében található, nem követeli meg feltétlenül azt az uniós jogalkotótól, hogy teljes mértékben harmonizálja a szellemi tulajdonjog valamennyi vetületét azáltal, hogy kialakítja az annak működésére vagy tartalmára vonatkozó szabályok kimerítő halmazát. Ezt maga a Spanyol Királyság is elismerte válaszában.(31)
90. Álláspontom szerint tehát az EUMSZ 118. cikk szövegében semmi nem zárja ki, hogy az az uniós aktus, amellyel a jogcímet létrehozzák, a nemzeti jogra hivatkozzon, ha ez az aktus garantálja, hogy a jogcím egységes oltalmat nyújt valamennyi részt vevő tagállam területén.
91. A Spanyol Királyság a jelen ügyben ezen oltalom biztosítását is megkérdőjelezi.
92. Márpedig amennyiben az uniós jogalkotó a nemzeti jogra hivatkozik, ez nem jelenti azt, hogy az EUMSZ 118. cikkben hivatkozott egységes oltalmat nem garantálják.
93. A megtámadott rendelet 5. cikke (3) bekezdésének és 7. cikkének, valamint (9) preambulumbekezdésének együttes értelmezéséből kitűnik, hogy egyetlen nemzeti jogszabály határozza meg azokat a cselekményeket, amelyekkel szemben az EHESZ oltalmat nyújt. Másként fogalmazva, minden EHESZ egyetlen tagállam nemzeti joga alá tartozik, és e szabályozást kell alkalmazni valamennyi részt vevő tagállam területén.
94. A megtámadott rendelet azáltal, hogy az egyes esetekben alkalmazandó nemzeti jogra utal, ily módon egységes oltalmat biztosít, mivel e hivatkozás kiterjed minden olyan nemzetközi megállapodásra is, amelynek a tagállamok részesei, beleértve az ESZB‑megállapodást is, amelyet a tagállamoknak az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdésében hivatkozott lojális együttműködés elve alapján meg kell erősíteniük.(32)
95. A fentiekre figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Spanyol Királyság második jogalapját utasítsa el mint megalapozatlant.
C – A harmadik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról
1. A felek érvei
96. A Spanyol Királyság előadja, hogy a Parlament és a Tanács visszaélt hatáskörével, mivel a megtámadott rendelet nem tartja tiszteletben a megerősített együttműködésnek az EUSZ 20. cikk (1) bekezdésében hivatkozott célját. Amennyiben az EHESZ joghatásait az ESZB‑megállapodás határozza meg, a megtámadott rendelet egyetlen célja az, hogy az uniós fogalom és szabályozás látszatát keltse, holott valójában az uniós jog, és az ahhoz kapcsolódó ellenőrzések kikerüléséről van szó. Ellentétben a Parlament állításával, e kérdést a Bíróság nem döntötte el a Spanyolország és Olaszország kontra Tanács ítéletben.(33)
97. A Parlament és a Tanács a jelen jogalap elutasítását kéri.
98. A Parlament azt hangsúlyozza, hogy a Bíróság ebben az ítéletben elutasította a szabadalom által biztosított egységes oltalom létrehozása során a hatáskörrel való visszaélésre vonatkozó állításokat. A Tanács ehhez hozzáteszi, hogy a megtámadott rendelet és az EHESZ létrehozása előmozdítják az Unió célkitűzéseinek megvalósítását, mivel az európai szabadalom jogosultja, aki oltalomban kíván részesülni a 25 részt vevő tagállamban, az ilyen szabadalom egységes hatálya hiányában kénytelen lenne külön‑külön érvényesíteni e szabadalmat mind a 25 tagállamban, továbbá az említett szabadalmat külön‑külön kellene megerősíteni, illetve jogvita esetében megvédeni mind a 25 tagállamban.
99. A beavatkozók egyetértenek a Parlament és a Tanács érveivel.
2. Értékelésem
100. Harmadik jogalapja keretében a Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendelet hatáskörrel való visszaélést valósít meg, amennyiben a megerősített együttműködést a Szerződések által meghatározottól eltérő célokra használja fel.
101. Álláspontja szerint a megtámadott rendelet „üres kagylóhéj”, tehát nem biztosít olyan egységes oltalmat, amely a megerősített együttműködésről szóló határozat célját jelenti.
102. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban olyan céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződések által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el.(34)
103. Noha a Spanyol Királyság előadja, hogy e jogalap a megerősített együttműködéssel kapcsolatos, nem pedig magával a megtámadott rendelettel, amely a második jogalap tárgya, mégis ugyanarra az érvre hivatkozik, amely szerint a megtámadott rendelet tartalmilag üres, abban az értelemben, hogy nem tartalmaz olyan jogi szabályozást, amely egységes oltalmat biztosítana.
104. Márpedig, mivel ezt a érvet a második jogalap vizsgálata során elvetettem, a Spanyol Királyság által hivatkozott körülmények nem releváns körülmények. Ennélfogva véleményem szerint a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
D – A negyedik és ötödik, az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének, és a Meroni kontra Főhatóság ítéletben rögzített elveknek a megsértésére alapított jogalapról
1. A felek érvei
105. Negyedik jogalapjával a Spanyol Királyság azt kifogásolja, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdése felruházza az albizottság keretében eljáró részt vevő tagállamokat azzal a hatáskörrel, hogy megállapítsák a fenntartási díjak mértékét és felosztási arányát. Az ilyen végrehajtási hatáskörök részt vevő tagállamokra ruházása elsődlegesen az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének megsértését jelenti, másodlagosan pedig, amennyiben a Bíróság azt állapítaná meg, hogy e rendelkezés megsértésére nem került sor, a Meroni kontra Főhatóság ítéletben(35) rögzített, a hatáskör‑átruházásra vonatkozó elvek megsértését.
106. A Parlament előadja, hogy az egyes hatáskörök szervekre ruházása mindig is olyan kivételt jelentett a Szerződésnek az uniós jog alkalmazására vonatkozó szabályai alól, amely bizonyos feltételek mellett jogilag elfogadható. Ezenkívül megkérdőjelezi ezen ítélet relevanciáját olyan esetben, amikor a hatásköröket olyan nemzetközi szervre ruházzák át, mint az ESZH albizottsága.
107. A Tanács úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 291. cikk (1) bekezdésének megfelelően, amennyiben az uniós intézmények jogilag kötelező erejű aktusokat fogadnak el, a megfelelő végrehajtási intézkedések elfogadása a tagállamok felelősségi körébe tartozik. E cikk (2) bekezdésének megfelelően a végrehajtási intézkedéseket csak abban az esetben hozza meg a Bizottság, illetve adott esetben a Tanács, ha az említett jogi aktusok alkalmazása egységes feltételeket igényel. E tekintetben a Spanyol Királyság nem mutatta be, hogy a fenntartási díjak mértékének és felosztási arányának meghatározását miért kellene uniós szinten egységesen elvégezni. Ebből következően a Meroni kontra Főhatóság ítélet(36) a jelen ügyben nem releváns.
108. Mindenesetre a Parlament és a Tanács úgy véli, hogy az ezen ítélet által előírt feltételek teljesültek, a Parlament pedig rámutat, hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot az EUMSZ 118. cikkre figyelemmel kell vizsgálni, amely azt követeli meg, hogy az EHESZ tekintetében „központi” rendszereket alakítsanak ki.
109. A beavatkozók egyetértenek a Parlament és a Tanács észrevételeivel. Több beavatkozó szerint az említett ítéletben kimondott elvek nem alkalmazhatók. Azokat ugyanakkor mindenképpen tiszteletben tartották.
110. Ötödik jogalapjával a Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (1) bekezdése, amely bizonyos adminisztratív feladatokat az ESZH‑ra ruház, sérti a Meroni kontra Főhatóság ítéletben(37) rögzített elveket. Nem a tagállamok hatásköreiről van szó, hanem az Unió hatásköreiről.
111. A Parlament és a Tanács előadja, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható.
112. A beavatkozók egyetértenek a Parlament és a Tanács észrevételeivel.
2. Értékelésem
113. A különböző felek nem vitatják, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján az általuk alkotott albizottság keretében a részt vevő tagállamok feladata, hogy biztosítsák a fenntartási díjak mértékének és felosztási arányának meghatározását.
114. A Spanyol Királyság ugyanakkor előadja, hogy a jelen ügyben egységes végrehajtási feltételek voltak szükségesek; ennélfogva a végrehajtási hatásköröket az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének megfelelően a Bizottságra, vagy sajátos esetekben a Tanácsra kellett volna ruházni, és ebből következően e rendelkezést megsértették.
115. Nem tudok egyetérteni ezzel az okfejtéssel.
116. A Spanyol Királyság ugyanis itt olyan rendelkezésre hivatkozik, amelyet álláspontom szerint a jelen esetben nem kell alkalmazni.
117. Az EUMSZ 291. cikk (2) cikk értelmében „[h]a valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az [EUSZ 24. cikkben és az EUSZ 26. cikkben] előírt esetekben a Tanácsra”.
118. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 291. cikk nem határozza meg a végrehajtási aktus fogalmát, hanem (2) bekezdésében csupán arra utal, hogy a Bizottságnak – vagy egyes különös esetekben a Tanácsnak – ilyen jogi aktust kell elfogadnia annak biztosítása érdekében, hogy valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtása egységes feltételek szerint történjen az Unióban.(38)
119. A Bíróság rámutatott, hogy ezenkívül az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdéséből kitűnik, hogy csupán akkor „[ruház] az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket […] a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az [EUSZ] 24.[ cikkben] és [az EUSZ] 26. cikkben előírt esetekben a Tanácsra”, „[h]a valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie”.(39)
120. A Bíróság hozzátette, hogy a végrehajtási aktusnak meg kell határoznia valamely jogalkotási aktus tartalmát annak biztosítása érdekében, hogy azt az összes tagállamban egységes feltételek szerint hajtsák végre.(40)
121. Márpedig a jelen ügyben úgy vélem, hogy az, hogy a részt vevő tagállamok gyakorolják a megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdése által rájuk ruházott hatáskört, az uniós jogalkotó által kialakított és kijelölt szabályozási keretbe illeszkedik, amely semmiképpen sem igényel azonos feltételek melletti végrehajtást valamennyi tagállamban.
122. Az uniós jogalkotó mindenekelőtt ugyanis a megtámadott rendelet 11. cikkében úgy határozza meg az EHESZ után fizetendő fenntartási díjakat, hogy azok azon évet követő évek tekintetében esedékesek, amely évben az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik az egységes hatályú európai szabadalom megadásáról szóló értesítést, és az EHESZ fennállását e díjak megfizetésétől teszi függővé.
123. Ezt követően a megtámadott rendelet 12. cikkében az uniós jogalkotó megjelöli e díjak mértékét, azzal hogy azok az egységes szabadalmi oltalom ideje alatt fokozatosan emelkednek, az európai szabadalom megadásával és az oltalom igazgatásával kapcsolatos összes költséget fedezik, és elegendők az Európai Szabadalmi Szervezet kiegyensúlyozott költségvetésének biztosításához. Ezenkívül e mértéknek figyelembe kell vennie többek között a kis‑ és középvállalkozásokhoz kapcsolódó különböző paramétereket. Az uniós jogalkotó ily módon felsorolja e figyelembevétel célját, vagyis az innováció elősegítését és az európai vállalkozások versenyképességének ösztönzését, a szabadalom által lefedett piac méretének tükrözését, valamint azt, hogy a mérték hasonló legyen a részt vevő tagállamokban a fenntartási díjak mértékének első meghatározásakor hatályban lévő átlagos európai szabadalmak nemzeti fenntartási díjának mértékéhez.
124. Végül a megtámadott rendelet 13. cikke felsorolja azokat a tisztességes, méltányos és lényeges szempontokat, amelyeken a fenntartási díjak részt vevő tagállamok közötti felosztási arányának alapulnia kell.
125. A megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdése egyébként teljesen egyértelműen fogalmaz, amikor a tagállamokra ruházza az arra vonatkozó hatáskört, hogy biztosítsák „e rendelet 12. cikkével összhangban”(41) a fenntartási díjak mértékének és „e rendelet 13. cikkével összhangban” a fenntartási díjak felosztási arányának megállapítását.(42)
126. Az uniós jogalkotó e tekintetben tehát semmilyen mérlegelési mozgásteret sem hagy a részt vevő tagállamoknak.
127. Ezenfelül a rendelet általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Ez az EUMSZ 288. cikk második bekezdésében található rendelkezés a megtámadott rendelet végén is szerepel, kifejezetten utalva a részt vevő tagállamokra.
128. Úgy vélem, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdése ezzel szemben az EUMSZ 291. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, amely szerint a tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
129. Álláspontom szerint ezt nem kérdőjelezi meg az a tény sem, hogy a részt vevő tagállamok az ESZE részes államaiként biztosítják – e rendelet 12. cikkével összhangban – a fenntartási díjak mértékének és – e rendelet 13. cikkével összhangban – a fenntartási díjak felosztási arányának megállapítását.
130. E minőségük azonban nem mentesíti a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megtegyék a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.(43)
131. Ahogy az a megtámadott rendelet 9. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből kitűnik, „[a] részt vevő tagállamok biztosítják az e rendeletnek való megfelelést az ESZE keretében vállalt nemzetközi kötelezettségeik teljesítése során, és e célból együttműködnek”.(44)
132. A fentiekből az következik, hogy nem kell megvizsgálni a Meroni kontra Főhatóság ítéletből(45) következő ítélkezési gyakorlatra vonatkozó érveket, amely ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem alkalmazandó, ahogy az e korábbi ítéletben rögzített elveket pontosító Nagy‑Britannia kontra Parlament és Tanács ítéletből(46) következő ítélkezési gyakorlat sem.
133. Ez az ítélkezési gyakorlat kizárólag arra a lehetőségre terjed ki, hogy valamely uniós intézmény hatáskörei egy részét egy uniós szervre vagy szervezetre, illetve egy Unión kívüli szervre ruházhatja, illetve az uniós jogalkotó azon lehetőségére, hogy a végrehajtási intézkedéseket, ahelyett hogy e hatáskört a Bizottságra vagy a Tanácsra bízná, egy uniós szervre vagy szervezetre, illetve egy Unión kívüli szervre bízhatja.
134. A Meroni kontra Főhatóság ítélet(47) alapjául szolgáló ügyben ugyanis a Főhatóság magánjogi szervezetekre bízott olyan hatásköröket, amelyek a Szerződések alapján hárultak rá, a Nagy‑Britannia kontra Parlament és Tanács ítélet(48) alapjául szolgáló ügyben pedig az uniós jogalkotó azt írta elő, hogy a létrehozott uniós szerv a szóban forgó rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és rá feladatokat ruházó bármely jogi kötőerővel bíró uniós aktus hatályán belül jár el.
135. A fentiekre figyelemmel a negyedik jogalapot, amennyiben az az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének megsértésén alapul, el kell utasítani, mint megalapozatlant.
136. Az ötödik jogalap kapcsán, amely azt a kérdést veti fel, hogy azáltal, hogy egyes adminisztratív feladatokat az ESZH‑ra bíztak, teljesültek‑e a Meroni kontra Főhatóság ítéletből(49) következő ítélkezési gyakorlatban az Unión kívüli szervekre történő hatáskör‑átruházással kapcsolatban megállapított feltételek, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben nem az uniós jogalkotó, hanem a részt vevő tagállamok bíztak az ESZH‑ra mint nemzetközi jogalanyra adminisztratív feladatokat.
137. Emlékeztetek arra, hogy a megtámadott rendelet az ESZE 142. cikke értelmében vett különmegállapodás, és a tagállamok az ESZE 143. cikkének (1) bekezdése alapján – amely szerint a szerződő államok csoportja az ESZH‑t további feladatokkal bízhatja meg – bízták meg az ESZH‑t a megtámadott rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében felsorolt adminisztratív feladatokkal.
138. Ilyen esetben sem alkalmazható a Meroni kontra Főhatóság ítéletből(50) következő ítélkezési gyakorlat.
139. A fenti megfontolásokból következik, hogy az ötödik jogalapot is el kell utasítani mint megalapozatlant.
E – A hatodik és hetedik, az uniós jog autonómiája és egységessége elvének megsértésén alapuló jogalapról
1. A felek érvei
140. Hatodik jogalapjával a Spanyol Királyság előadja, hogy az uniós jogrend autonómiája megőrzésének feltétele, hogy az Unió és intézményei hatásköreit semmilyen nemzetközi szerződés ne ferdítse el. Márpedig a jelen ügyben ez történik, mivel a megtámadott rendelet 18. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy a rendeletet 2014. január 1‑je vagy az ESZB‑megállapodás hatálybalépésének napja közül a későbbi időponttól kezdve kell alkalmazni. Ezenkívül a megtámadott rendelet olyan sajátos bírósági rendszert ír elő az EHESZ tekintetében, amely nem az említett rendeletben, hanem az ESZB‑megállapodásban szerepel. A Spanyol Királyság előadja, hogy e megállapodás tartalma sérti az Unió hatásköreit, és e megállapodás harmadik személyre ruházza a megtámadott rendelet alkalmazásának egyoldalú meghatározására vonatkozó hatáskört.
141. A Parlament rámutat, hogy a megtámadott rendelet és az ESZB‑megállapodás közötti kapcsolat a szabadalmak egységes oltalmi rendszere működésének lényeges feltétele, és nem sérti az uniós jogot. Az ESZB‑megállapodás tiszteletben tartja azt a két lényeges feltételt, amely az uniós jogrend autonómiájának tiszteletben tartásához szükséges, mivel egyrészt az Unió és intézményei hatásköreinek jellege nem módosul, másrészt pedig e megállapodás nem ír elő az Unió és intézményei számára semmilyen, az említett megállapodásban található uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó sajátos értelmezést, amelyet azoknak belső hatásköreik gyakorlása során követniük kellene.
142. Egyébként az ESZB létrehozása semmilyen uniós hatáskört nem sért. Mindenekelőtt a közös szabadalmi bíróság létrehozására és hatáskörei terjedelmének meghatározására vonatkozó hatáskör még mindig a tagállamokat illeti, és azt nem ruházták kizárólagos jelleggel az Unióra. A megtámadott rendelet továbbá kifejezetten megköveteli, hogy a tagállamok az ESZB‑t kizárólagos joghatósággal ruházzák fel. Az EUMSZ 118. cikken alapuló megtámadott rendelet kifejezetten lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a szabadalmakkal kapcsolatban a Brüsszel I. rendelettől eltéréseket előíró rendelkezéseket fogadjanak el. Az uniós jogalkotó azt követeli meg, hogy az ESZB‑megállapodás hatálybalépése kapcsolódjon az uniós jogalkotó által a Brüsszel I. rendelet kapcsán végzett szükséges módosításokhoz, a rendelet és az említett megállapodás közötti kapcsolatot illetően. Végül az EUMSZ több rendelkezése is a tagállamok hozzájárulását határozza meg egy másodlagos uniós jogi aktus hatálybalépésének feltételeként.
143. A Tanács előadja, hogy az e jogalap alátámasztása érdekében hivatkozott érvek elfogadhatatlanok, mivel azok az ESZB‑megállapodás ellen irányulnak. Mindenesetre rámutat, hogy az uniós jogalkotó olyan politikai döntést hozott, hogy az EHESZ‑t egy külön bírósági szerv, az ESZB működéséhez kapcsolja, amely biztosítja az ítélkezési gyakorlat koherenciáját és a jogbiztonságot. Nincs semmilyen jogi akadálya az EHESZ és az ESZB közötti kapcsolat kialakításának, amelyet a megtámadott rendelet (24) és (25) preambulumbekezdése ismertet. A jogalkotási gyakorlatban egyébként több példa is szerepel olyan esetekre, amelyekben egy uniós jogi aktus alkalmazhatóságának feltétele az adott aktuson kívüli esemény volt.
144. A beavatkozók egyetértenek a Parlament és a Tanács álláspontjával.
145. Hetedik jogalapjával a Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendelet 18. cikke (2) bekezdésének második albekezdése felhatalmazza a tagállamokat, hogy egyoldalúan eldöntsék, hogy a rendeletet velük szemben alkalmazni fogják‑e. Ily módon, ha egy tagállam úgy döntene, hogy nem erősíti meg az ESZB‑megállapodást, a rendelet nem lenne vele szemben alkalmazható, és az ESZB nem szerezne területén kizárólagos hatáskört az EHESZ‑szel kapcsolatos eljárás tekintetében, így az EHESZ‑ek e tagállam vonatkozásában nem rendelkeznének egységes hatállyal. Ebből következik az uniós jog autonómiája és egységessége elvének megsértése.
146. A Parlament úgy ítéli meg, hogy egy tagállam részéről az ESZB‑megállapodás megerősítésének megtagadása – ami ténylegesen a megtámadott rendelet alkalmazhatatlanságát eredményezi a területén – az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének a megsértését jelenti. Még ha feltételezzük is, hogy fennáll a megtámadott rendelet egységes alkalmazását érintő kockázat, e kockázat igazolt, figyelemmel arra, hogy biztosítani kell a hatékony bírói jogvédelmet és a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását.
147. A Tanács emlékeztet arra, hogy a megtámadott rendelet 18. cikkének (2) bekezdése csak egy eltérést ír elő a rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésétől, valamint a 4. cikk (1) bekezdésétől, így az európai szabadalom egységes hatálya azon tagállamokra korlátozódik, amelyek megerősítették az ESZB‑megállapodást, míg az említett rendelet egyéb rendelkezései valamennyi részt vevő tagállamra alkalmazandók. Figyelemmel a megtámadott rendelet és az ESZB‑megállapodás közötti kapcsolat jelentőségére, úgy tekintették, hogy egy azt célzó kiegészítő garanciáról van szó, hogy a kapcsolat optimális módon működjön. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egy uniós jogi aktus alkalmazhatósága alóli kivétel jogilag csak akkor lehetséges, ha az eltérő rendelkezés objektíve igazolt, és időben korlátozott. A jelen ügyben ez a helyzet.
148. A beavatkozók egyetértenek a Parlament és a Tanács álláspontjával.
2. Értékelésem
149. Együtt elemzem a Spanyol Királyság által hivatkozott hatodik és hetedik jogalapot, mivel azok a megtámadott rendelet és az ESZB‑megállapodás közötti kapcsolatra vonatkoznak.
150. Először megvizsgálom a hatodik jogalap első és második részét, majd másodszor a hatodik jogalap utolsó részét és a hetedik jogalapot.
151. Kiindulásként rámutatok, hogy a Spanyol Királyság nem kérdőjelezi meg azt, hogy elkülönült bírósági rendszer állhat fenn. E tekintetben a Bíróság az 1/09 véleményben(51) emlékeztetett arra, hogy EUMSZ 262. cikk „lehetővé teszi” az Unió bíróságai hatáskörének kiterjesztését az Unió azon jogi aktusainak alkalmazásával kapcsolatos jogvitákra is, amelyek európai szellemi tulajdoni jogcímeket teremtenek, következésképpen e cikk nem mondja ki a Bíróság monopóliumát a tárgyalt területen, és nem dönti el előre a szellemi tulajdoni jogcímekkel kapcsolatos, magánszemélyek közötti jogviták terén alkalmazható igazságszolgáltatási keret megválasztását.(52)
a) A hatodik jogalap első és második része
152. Hatodik jogalapjának első része alapján a Spanyol Királyság előadja, hogy nincs lényeleges különbség az ESZB‑megállapodás és azon megállapodás‑tervezet között, amely az európai szabadalommal és a közösségi szabadalommal kapcsolatos jogvitákra illetékes bíróságot hozna létre, és amelyet a Bíróság a Szerződés rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek minősített.(53)
153. E tagállam szerint egyrészt az ESZB nem képezi az uniós intézményi és bírósági rendszer részét, másrészt pedig az ESZB‑megállapodás nem tartalmaz garanciákat az uniós jog megőrzését illetően. Az ESZB‑megállapodás 23. cikkében előírt, a szerződő tagállamoknak való közvetlen, egyedi és kollektív felróhatóság, beleértve az EUMSZ 258–EUMSZ 260. cikk alkalmazását is, ebből a szempontból még akkor is elégtelen lenne, ha feltételezzük, hogy az összeegyeztethető a Szerződésekkel.
154. A hatodik jogalap második része kapcsán a Spanyol Királyság azt próbálja bizonyítani, hogy a tagállamok nem erősíthetik meg az ESZB‑megállapodást anélkül, hogy meg ne sértenék az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeiket.
155. Előadja, hogy az ESZB‑megállapodást az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése alapján az Uniónak kellett volna megkötnie, mivel az érinti a közös szabályokat, mégpedig többek között a Brüsszel I. rendelet szabályait. A Brüsszel I. rendelet elfogadásával az Unió az ennek hatálya alá tartozó területeken kizárólagos hatáskört szerzett.(54)
156. Ennek érdekében a Spanyol Királyság elemezte az ESZB‑megállapodás tartalmát, valamint az ESZB‑hez rendelt keresetekkel kapcsolatos bírósági hatáskörre vonatkozó szabályokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az ESZB‑megállapodásban részes tagállamok olyan hatáskört gyakoroltak, amely már nem illette meg őket, valamint hogy ez ennélfogva sértette az uniós jog autonómiájának elvét.
157. A hatodik jogalap e két része homályos, ami abban nyilvánul meg, hogy nehéz eldönteni, hogy a Spanyol Királyság valójában melyik normaszöveget kérdőjelezi meg, amikor azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy azáltal, hogy a megtámadott rendelet alkalmazását az ESZB‑megállapodás hatálybalépésétől teszi függővé, e rendelet 18. cikkének (2) bekezdése elferdíti‑e az Unió és intézményei hatásköreit.
158. Úgy vélem, ahogy arra a jogvita különböző felei rámutatnak, hogy a Spanyol Királyság az említett részek révén valójában az ESZB‑megállapodás jogszerűségét próbálja vitatni az uniós jog szempontjából, illetve annak bebizonyítására törekszik, hogy e megállapodás nem tartja tiszteletben az 1/09 véleményt.(55)
159. Itt az a kérdés merül fel, hogy a Bíróságnak van‑e hatásköre a Spanyol Királyság által a megtámadott rendelettel szemben előterjesztett megsemmisítés iránti keresetében hivatkozott ESZB‑megállapodás tartalmának vizsgálatára, figyelemmel arra a kapcsolatra, amely e két jogi aktus között fennáll a megerősített együttműködés végrehajtása keretében.
160. Álláspontom szerint erre a kérdésre nemleges választ kell adni.
161. Vitathatatlan, hogy a Spanyol Királyság nem élhetett az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdésében szereplő, vélemény iránti kérelemmel kapcsolatos eljárással a tervezett ESZB‑megállapodás vonatkozásában. Ez az eljárás az ilyen, a tagállamok közötti megállapodás tekintetében ugyanis nem alkalmazható, mivel a Bíróság véleményének kikérésére csak akkor van lehetőség, amennyiben olyan tervezett megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről van szó, amelynek részese az Unió.
162. Ezenkívül a Spanyol Királyság nem kérheti közvetlenül az uniós bíróságtól az ESZB‑megállapodás megsemmisítését az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján, amely szerint a Bíróság „megvizsgálja a jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét”.
163. Az ESZB‑megállapodás ugyanis az EUMSZ által rögzített egyik kategóriába sem tartozik. Olyan kormányközi megállapodásról van szó, amelyet kizárólag egyes tagállamok tárgyaltak meg és írtak alá a nemzetközi jog alapján.
164. Egyébként álláspontom szerint a megtámadott rendelet és az ESZB‑megállapodás közötti kapcsolat nem képezheti a Spanyol Királyság azon érvének alapját, amely szerint a megtámadott rendelet elemzése az ESZB‑megállapodás tartalmának vizsgálatát igényli.
165. A Spanyol Királyság által válaszában annak bizonyítása érdekében hivatkozott érvek, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az ESZB‑megállapodás tartalmának vizsgálatára, nem alkalmasak válaszom megkérdőjelezésére.
166. A Spanyol Királyság ugyanis a Bíróság olyan ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely álláspontom szerint a jelen üggyel összefüggésben nem alkalmazható.
167. Így a Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet(56) alapjául szolgáló ügyben az uniós bíróság által elvégzendő jogszerűségi vizsgálat a szóban forgó nemzetközi megállapodás, vagyis az ENSZ Biztonsági Tanács egy határozatának végrehajtását célzó uniós jogi aktusra vonatkozott, nem pedig magára a nemzetközi megállapodásra.
168. A Bíróság arra az ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amelynek keretében már semmisített meg nemzetközi megállapodást jóváhagyó tanácsi határozatot, miután a szóban forgó megállapodásra tekintettel megvizsgálta annak belső jogszerűségét.(57)
169. Márpedig a jelen ügy összefüggése teljesen eltérő, mivel a megtámadott rendelet nem egy nemzetközi megállapodást hagy jóvá, és nem ilyen megállapodást hajt végre, hanem a megerősített együttműködés megvalósítására irányul az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén.
170. Egyebekben meg kell állapítani, hogy ha megsemmisítenék a megtámadott rendeletet, az semmilyen módon nem kérdőjelezné meg az ESZB‑megállapodás érvényességét.
171. A fentiekre figyelemmel úgy vélem, hogy a hatodik jogalap első és második részét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
b) A hatodik jogalap utolsó részéről és a hetedik jogalapról
172. A hatodik jogalap utolsó része kapcsán a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a megtámadott rendelet 18. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből az következik, hogy annak alkalmazása abszolút módon függ az ESZB‑megállapodás hatálybalépésétől. Ebből következik, hogy az Unió által a megtámadott rendeleten keresztül gyakorolt hatáskör ténylegessége az ESZB‑megállapodásban részes tagállamok szándékától függ.
173. A hetedik jogalap kapcsán a Spanyol Királyság azt kifogásolja, hogy a megtámadott rendelet 18. cikkének (2) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy egyoldalúan eldöntsék, hogy a rendelet velük szemben alkalmazandó‑e.
174. Nem tudok egyetérteni a Spanyol Királyság elemzésével.
175. Az uniós jogalkotó kiemelte, hogy az EHESZ‑ekkel kapcsolatos bíráskodást az európai szabadalmak és az EHESZ‑ek egységes szabadalmi bíráskodási rendszerét felállító aktusnak kell létrehoznia és szabályoznia.(58)
176. Ehhez hozzátette, hogy az ezek felállítása létfontosságú az EHSZ megfelelő működése, az ítélkezési gyakorlat következetessége, és ebből következően a jogbiztonság biztosítása érdekében.(59)
177. A megtámadott rendelet célja e megfelelő működés garantálása. Éppen ezekkel az elvekkel lenne ellentétes, ha a megtámadott rendeletet annak ellenére alkalmaznák, hogy az ESZB‑t még nem állították fel.
178. Nem tudok egyetérteni a Spanyol Királyság azon állításával, amely szerint a tagállamok döntenek a megtámadott rendelet hatálybalépéséről.
179. Álláspontom szerint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített lojális együttműködés elvének alkalmazásában a részt vevő tagállamok kötelesek minden, a megerősített együttműködés végrehajtását lehetővé tévő intézkedések meghozatalára, beleértve az ESZB‑megállapodás megerősítését is, mivel az az említett végrehajtás szükséges feltétele. E rendelkezés értelmében ugyanis a tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.
180. A résztvevő tagállamok, ha tartózkodnának az ESZB‑megállapodás megerősítésétől, a lojális együttműködés elvével ellentétesen lépnének fel, amennyiben veszélyeztetnék az Unió harmonizációs és egységesítési céljait.(60)
181. Az uniós jogalkotó ezért rögzítette a megtámadott rendelet (25) preambulumbekezdésében, hogy „alapvető jelentősége van annak, hogy a részt vevő tagállamok nemzeti alkotmányos és parlamenti eljárásaikkal összhangban megerősítsék az [ESZB‑]megállapodást, és megtegyék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ez a Bíróság minél hamarabb megkezdhesse működését”.(61)
182. E (25) preambulumbekezdés megmagyarázza, hogy az uniós jogalkotó a megtámadott rendelet 18. cikkének (2) bekezdésében miért tette függővé a rendelet alkalmazását az ESZB‑megállapodás hatálybalépésének időpontjától, ha az későbbi, mint 2014. január 1.
183. Ha elfogadnák, hogy egyes nemzeti bíróságok megőrizhetik hatáskörüket bizonyos olyan részt vevő tagállamokban, amelyekben elismerték az európai szabadalom egységes hatályát, ez az európai szabadalmak egységes hatálya révén elérni kívánt harmonizációs és egységesítési célok megkérdőjelezését jelentené.
184. A megtámadott rendelet és az ESZB‑megállapodás közötti kapcsolat olyan jellegű, hogy következetlen lenne az uniós jogalkotó részéről, ha a jogbiztonság érdekében a megtámadott rendelet alkalmazását nem kötné e rendelet hatálybalépéséhez.
185. A fentiekre figyelemmel azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a hatodik jogalap utolsó részét és a hetedik jogalapot mint megalapozatlant.
F – A megtámadott rendelet részleges megsemmisítésére irányuló, másodlagosan előterjesztett kérelemről
1. A felek érvei
186. A Parlament, a Tanács, a Németországi Szövetségi Köztársaság és Magyarország úgy véli, hogy a megtámadott rendelet részleges megsemmisítésére irányuló, másodlagosan előterjesztett kérelemnek nem lehet helyt adni, mivel azok a rendelkezések, amelyeknek a megsemmisítését kérik, a rendelet által kialakított szabályozási keret lényeges részét képezik, és ennélfogva lényeges tartalmának megváltozása nélkül nem választhatók el attól.
187. A Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendelet 9. cikke tökéletesen elválasztható a rendelet többi rendelkezésétől.(62) Az említett rendelet 18. cikkének (2) bekezdése kapcsán úgy véli, hogy az EUMSZ 297. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezésére(63) figyelemmel nem szükséges, hogy a megtámadott rendelet tartalmazzon az alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezést.
2. Értékelésem
188. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely uniós aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatók az aktus többi részétől. A Bíróság többször is kimondta azt, hogy ez az elválaszthatósági követelmény nem teljesül, ha az aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma megváltozik.(64)
189. A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet célja az, hogy a szabadalom által nyújtott egységes oltalmat alakítson ki. E cél elérése érdekében az uniós jogalkotó szabályozási keretet alakított ki.
190. E tekintetben a megtámadott rendelet 3. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy „[a] valamennyi részt vevő tagállam tekintetében azonos igénypontokkal megadott európai szabadalom egységes hatállyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban, ha annak egységes hatályát az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába bejegyezték”.(65)
191. E feltétel azt igényli, hogy az uniós jogalkotó vegyen figyelem egy sor olyan adminisztratív intézkedést, amelyekre e bejegyzést megelőzően, illetve követően került sor, és amelyek a bejegyzés ténylegessé tételét szolgálják.
192. A jogalkotó ilyen intézkedéseket írt elő a megtámadott rendelet „Adminisztratív feladatok az Európai Szabadalmi Szervezet keretében” című 9. cikkének (1) bekezdésében.
193. E rendelkezés rögzíti azon feladatok kimerítő listáját, amelyek végrehajtása az ESZH‑t terheli.
194. E feladatok ellátása nélkül – amely feladatok nyilvánvalóan az EHESZ‑t létrehozó rendszer megfelelő működését biztosítják – elképzelhetetlen, hogy az uniós jogalkotó elérheti a megtámadott rendelet által meghatározott célt.
195. Következésképpen nem látom, miként lenne lehetséges, hogy a megtámadott rendelet 9. cikke (1) bekezdésének törlése esetén annak lényeges tartalma ne változzon meg.
196. A megtámadott rendelet 9. cikkének (2) bekezdését illetően, amennyiben e rendelkezés a fenntartási díjak rögzítésére és felosztási arányuk megállapítására irányul, ami a Spanyol Királyság ötödik jogalapjának tárgyát képezi, véleményem szerint elképzelhetetlen, hogy a megtámadott rendelet V. fejezetében meghatározotthoz hasonló pénzügyi eszközt azon személyek vagy szervezetek megjelölése nélkül írnának elő, amelyek feladata, hogy gondoskodjanak az említett rögzítésről és megállapításról.
197. Ebből következik tehát, hogy álláspontom szerint a megtámadott rendelet 9. cikkének teljes (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése a jelen kereset ötödik jogalapjában megfogalmazottak szerint nem a rendelet által kialakított szabályozási keret elválasztható elemét érinti, és ennélfogva esetleges megsemmisítése a rendelet lényegét érintené.
198. A megtámadott rendelet 18. cikkének (2) bekezdését illetően, amely e rendelet alkalmazását az ESZB‑megállapodás hatálybalépésétől teszi függővé, úgy vélem, a hatodik jogalap utolsó része és a hatodik jogalap kapcsán ismertetett értékelésem keretében előadott indokok alapján, hogy a rendelkezés nem választható el a megtámadott rendelet többi részétől.
199. Következésképpen úgy vélem, hogy a megtámadott rendelet részleges megsemmisítésére irányuló, a Spanyol Királyság által másodlagosan előterjesztett kérelem elfogadhatatlan.
200. A fenti megfontolásokra figyelemmel, mivel a Spanyol Királyság által keresete alátámasztása érdekében hivatkozott egyik jogalapnak sem lehet helyt adni, azokat el kell utasítani.
IV – Végkövetkeztetések
201. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet,
– kötelezze a Spanyol Királyságot saját költségei viselésére azzal, hogy az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a beavatkozók maguk viselik költségeiket.