Language of document : ECLI:EU:C:2014:101

C‑470/12. sz. ügy

Pohotovosť s. r. o.

kontra

Miroslav Vašuta

(az Okresný súd Svidník [Szlovákia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Fogyasztóihitel‑szerződés – Tisztességtelen feltételek – 93/13/EGK irányelv – Választottbírósági ítélet végrehajtása – A végrehajtási eljárásba történő beavatkozás iránti kérelem – Fogyasztóvédelmi szervezet – Az ilyen beavatkozást nem megengedő nemzeti szabályozás – A tagállamok eljárási autonómiája”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. február 27.

1.        Bírósági eljárás – Szóbeli szakasz – Újbóli megnyitás – A szóbeli szakasz annak érdekében történő újbóli megnyitására vonatkozó kötelezettség, hogy a főtanácsnok indítványában felvetett jogkérdésekre a felek észrevételeket tehessenek – Hiány – Olyan személy meghallgatása iránti kérelem, aki nem vesz részt félként az alapeljárásban – Megengedhetetlenség

(EUMSZ 252. cikk, második bekezdés és EUMSZ 267. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk és 97. cikk, (1) bekezdés)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – A tagállami bíróságok hatáskörei – Terjedelem – Előzetes döntéshozatalra utalást elrendelő határozattal szembeni fellebbezés – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fenntartása, megváltoztatása vagy visszavonása – A kérdést előterjesztő bíróság általi értékelés

(EUMSZ 267. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 100. cikk)

3.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Jogerős választottbírósági ítélet végrehajtása iránti kereset – A végrehajtás tárgyában eljáró bíróság azon kötelezettsége, hogy a választottbírósági kikötés tisztességtelen voltát hivatalból értékelje – Terjedelem

(93/13 tanácsi irányelv, 6. és 7. cikk)

4.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló eszközök – Fogyasztóvédelmi egyesületnek jogerős választottbírósági ítélet végrehajtása iránti eljárásba az érintett fogyasztó oldalán történő beavatkozást nem engedélyező nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – Korlátok – Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 38. és 47. cikk; 93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, 7. cikk, (1) és (2) bekezdés és 8. cikk)

5.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – A nemzeti jog értelmezése – Kizártság

(EUMSZ 267. cikk)

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 21–23. pont)

2.        Az EUMSZ 267. cikkből az következik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek a keretében a nemzeti bíróságnak olyan határozatot kell hoznia, amely alkalmas arra, hogy figyelembe vegye az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet. Ha a kérdést előterjesztő bíróság közli a Bírósággal, hogy az előtte indult eljárás még mindig folyamatban van előtte, akkor a nemzeti bíróság e közlése köti a Bíróságot, és főszabály szerint az alapeljárásban részt vevő felek nem vonhatják kétségbe azt.

Ha az előzetes döntéshozatalra utaló határozattal szemben fellebbezést nyújtottak be, akkor az EUMSZ 267. cikknek megfelelően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés helytállósága és szükségessége megítélésének felelőssége főszabály szerint – a Bíróság által végzett, szűk körű felülvizsgálat sérelme nélkül – kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságot terheli. Így a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzéssel szemben benyújtott fellebbezés alapján hozott esetleges határozatból levonja a következtetéseket, és eldöntse: az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fenntartásának, megváltoztatásának vagy visszavonásának van‑e helye. Ebből következik, hogy a Bíróságnak a kiszámíthatóság és a jogbiztonság érdekében is tartania kell magát az előzetes döntéshozatalra utaló végzéshez, amelynek mindaddig ki kell fejtenie joghatásait, amíg azt az előterjesztő bíróság vissza nem vonja vagy meg nem változtatja, mivel kizárólag e bíróság határozhat a visszavonásról vagy megváltoztatásról. A Bíróság – miután beérkeztek hozzá adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben tett észrevételei – csak akkor vonhat le következtetéseket a fellebbviteli bíróság határozatából úgy, hogy esetlegesen törli az ügyet, ha a fellebbviteli bíróság az alkalmazandó nemzeti eljárási szabályok szerint hatályon kívül helyezi a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapeljárás felperese elállásának tudomásul vételét megtagadó határozatát, valamint elrendeli a kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem visszavonását.

(vö. 28., 30–33. pont)

3.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 39–42. pont)

4.        A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelvet, különösen annak az Európai Unió Alapjogi Chartája 38. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdését, 7. cikke (1) bekezdését és 8. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek alkalmazásával nem megengedett, hogy valamely fogyasztóvédelmi szervezet meghatározott fogyasztó támogatása érdekében beavatkozzon az e fogyasztó ellen, jogerős választottbírósági ítélet végrehajtása iránt indított eljárásba.

Ugyanis sem a 93/13 irányelv, sem pedig a fogyasztóvédelmi szabályozást kiegészítő későbbi irányelvek nem tartalmaznak a fogyasztóvédelmi szervezetek által a fogyasztó részvételével zajló egyedi jogvitákban betöltött vagy betöltendő szerepre vonatkozó rendelkezést. Ennek megfelelően a 93/13 irányelv nem szabályozza azt, hogy az ilyen szervezeteknek biztosítani kell‑e a jogot az ilyen egyedi jogvitákba a fogyasztók támogatása érdekében történő beavatkozáshoz. Ebből az következik, hogy – a fogyasztóvédelmi szervezeteknek a fogyasztókat érintő egyedi jogvitákba történő beavatkozási lehetőségét tekintve – uniós szabályozás hiányában az ilyen szabályok megállapítása az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által ruházott jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).

A 93/13 irányelvnek a fogyasztóvédelmi szervezetek számára a fogyasztók részvételével zajló egyedi jogvitákba történő beavatkozást biztosító jogot előíró rendelkezése hiányában az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke – amely arról rendelkezik, hogy az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét – önmagában nem követelheti meg az említett irányelvnek e jogot elismerő értelmezését.

Továbbá, minthogy a 93/13 irányelv az eladók, illetve szolgáltatók, valamint a fogyasztók közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróságtól a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozást vár el, valamely szervezet fogyasztó támogatása érdekében történő beavatkozásának elutasítása nem tekinthető úgy, hogy az sérti e fogyasztónak vagy e szervezetnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében garantált hatékony jogorvoslathoz való jogát.

(vö. 45., 46., 52–54., 57. pont és a rendelkező rész)

5.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 59., 60. pont)