Language of document : ECLI:EU:F:2014:165

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2014. június 19.

F‑24/12. sz. ügy

BN

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Megsemmisítés iránti kereset – Egységvezetői álláshelyet betöltő AD 14 besorolási fokozatú tisztviselő –A főigazgatóval szemben megfogalmazott lelki zaklatás vádja – Mobilitási eljárás – Másik főigazgatóságon tanácsadói álláshelyre való, az egységvezetői illetménypótlék elvesztésével járó kinevezés elfogadásának elutasítása – Egy másik tanácsadói álláshelyre való ideiglenes újrabeosztásról szóló határozat – Szolgálati érdek – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya – Kártérítési kereset – Nem döntéshozói magatartásból eredő kár”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel BN azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy egyrészt semmisítse meg az Európai Parlament elnöke által 2012. január 16‑án elfogadott azon határozatot, amely a felperesnek a Személyzeti Főigazgatóság egységvezetőjeként ellátott tisztségét 2012. január 1‑jei hatállyal megszüntette, és a felperest ugyanezen időponttal ugyanezen főigazgatóság erőforrás-igazgatóságára helyezte át tanácsadóként, másrészt a személyzeti főigazgató részéről állítólagosan elszenvedett zaklatás és hivatali visszaélés miatt ítéljen meg számára méltányossági alapon 50 000 euró összegű kártérítést.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Az Európai Parlament viseli a saját teljes költségét és köteles viselni a BN részéről felmerült összes költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem – Fokozott kötelezettség a tisztviselő egészségének veszélyeztetése esetén – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

2.      Tisztviselők – Intézményen belüli áthelyezés – Újrabeosztás – Megkülönböztető ismérv – Azonos feltételek

(Személyzeti szabályzat, 4., 7. cikk, (1) bekezdés, és 29. cikk)

3.      Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Újrabeosztás – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályának tiszteletben tartása – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Díjazás – Egységvezetői, igazgatói, illetve főigazgatói feladatkörhöz kapcsolódó illetménypótlék – A biztosítás feltételei

(Személyzeti szabályzat, 44. cikk, (2) bekezdés)

5.      Bírósági eljárás – Költségek – Teher – A méltányossági követelmények figyelembevétele – A pernyertes fél költségek viselésére való kötelezése – Az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségek – Bennfoglaltság

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 87. cikk, 2. §, és 88. cikk)

1.      Az adminisztrációt sokkal fokozottabban terheli gondoskodási kötelezettség az olyan helyzetben lévő tisztviselő esetén, akinek fizikai vagy szellemi egészsége károsodott. Az ehhez hasonló esetekben az adminisztrációnak az ilyen tisztviselő kérelmeit rendkívül nyitott szellemben kell vizsgálnia. Egyébként az adott intézmény orvosi szolgálatának általános kötelezettsége, különösen, ha maga az érintett tisztviselő vagy az adminisztráció felhívja a figyelmet a közigazgatási határozat címzettjének egészségét állítólagosan veszélyeztető következményekre, hogy ellenőrizze a hivatkozott kockázat valóságalapját és mértékét, és vizsgálatának eredményéről tájékoztassa a kinevezésre jogosult hatóságot.

Az intézménynek a személyi állományával szemben fennálló segítségnyújtási és gondoskodási kötelezettsége nem terjedhet odáig, hogy az adminisztrációnak el kelljen tekintenie saját belső szabályainak alkalmazásától.

(lásd a 34., 35. és 44. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék 2011. szeptember 15‑i Esders kontra Bizottság ítélete, F‑62/10, EU:F:2011:141, 80. és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat rendszeréből az következik, hogy a szoros értelemben vett intézményen belüli áthelyezésre csak akkor kerülhet sor, ha a tisztviselőt megüresedett beosztásba helyezik át. Következésképpen a szoros értelemben vett intézményen belüli áthelyezésre vonatkoznak a személyzeti szabályzat 4. és 29. cikkében szereplő formai követelmények. Ezzel szemben e formai követelmények nem alkalmazandók a tisztviselő újrabeosztása esetén azért, mert az ilyen áthelyezés során nem üresedik meg beosztás.

Mindazonáltal az érintett tisztviselők jogai és jogos érdekei védelmét illetően az újrabeosztásról szóló határozatokra – csakúgy mint az áthelyezésről szóló határozatokra – vonatkoznak a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő szabályok, különösen abban az értelemben, hogy a tisztviselő újrabeosztására kizárólag szolgálati érdekből és a munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartásával kerülhet sor.

(lásd a 46–48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság 2007. február 7‑i Clotuche kontra Bizottság ítélete, T‑339/03, EU:T:2007:36, 31. pont;

a Közszolgálati Törvényszék 2007. január 25‑i de Albuquerque kontra Bizottság ítélete, F‑55/06, EU:F:2007:15, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A tisztviselő újrabeosztásakor feladatkörének módosítása esetén a különösen a személyzeti szabályzat 7. cikkében előírt, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya nem az érintett jelenlegi és korábbi feladatkörének, hanem jelenlegi feladatkörének és besorolási fokozatának az összehasonlítását vonja maga után. Következésképpen a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályával nem ellentétes az, hogy valamely határozat új feladatkörök kijelölésével járjon, amelyek annak ellenére, hogy eltérnek a korábbi feladatköröktől, és az érdekelt számára felelősségét korlátozónak tűnnek, megfelelnek a besorolási fokozatának. Így a tisztviselő felelősségének tényleges korlátozása kizárólag akkor sérti a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályát, ha a tisztviselő új feladatköre összességében nyilvánvalóan elmarad a besorolási fokozatának és munkakörének megfelelő feladatkörtől, figyelembe véve annak jellegét, jelentőségét és terjedelmét. Ezért a tisztviselő egységvezetői munkakörből tanácsadói munkakörbe történő újrabeosztása, ha emellett AD 14 besorolási fokozatban marad, nem sérti a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályát, mivel a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. pontjában szereplő, a beosztástípusokat tartalmazó táblázat szerint az AD 14 besorolási fokozat például az egységvezetői, igazgatói, illetve főigazgatói feladatkört ellátó tanácsosnak felel meg.

(lásd az 57–59. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék 2012. szeptember 25‑i Bermejo Garde kontra CESE ítélete, F‑41/10, EU:F:2012:135, 162. és 163. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, az ítélettel szemben ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt, T‑530/12 P.

4.      A személyzeti szabályzat 44. cikke (2) bekezdése alapján ugyanabban a besorolási fokozatban egységvezetőnek, igazgatónak vagy főigazgatónak kinevezett tisztviselő a kinevezés napjától a besorolási fokozat magasabb fizetési fokozatába lép. E rendelkezés értelmében a tisztviselő illetménypótlékban részesül a vezetői feladatok ellátása miatt, és az illetménypótlék az ilyen feladatok ellátásához kötődik. Abban az esetben, ha a tisztviselő már nem lát el ilyen feladatokat, és helyettük más olyan feladatokat lát el, amelyekhez nem fűződik vezetői felelősség, megszűnik az illetménypótlékhoz való jog.

(lásd a 72. pontot)

5.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 88. cikke értelmében a Közszolgálati Törvényszék akár a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – indokoltnak tűnik.

Tekintettel arra, hogy a felperes beszélni kívánt az intézményének főigazgatójával, és közvetlenül az intézmény elnökéhez mint kinevezésre jogosult hatósághoz fordult azzal a kérésével, hogy sürgősségi intézkedéseket hozzon vele kapcsolatban, ám egyikük sem fogadta őt, ami azt az érzést kelthette benne, hogy az intézménye – amely iránt bizonyítottan elhivatott volt – cserbenhagyta, úgy kell határozni, hogy a pernyertes intézmény viseli saját költségeit, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban részéről felmerült költségeket is, és kötelezni kell az intézményt a felperes részéről felmerült költségek viselésére is, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

(lásd a 98. és 100. pontot)