Language of document : ECLI:EU:F:2014:240

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2014. október 24.

F‑14/10. DEP. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása – Intézmény ügyvéd általi képviselete – Ügyvédi munkadíjak – Megtérítendő költségek – Késedelmi kamatok iránti kérelem”

Tárgy:      A személyzeti szabályzatnak a tényállás idején hatályban lévő változata (a továbbiakban: korábbi személyzeti szabályzat) 92. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott, költségek megállapítása iránti kérelem, amellyel L. Marcuccio azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy kötelezze a Bizottságot, hogy térítse meg neki az őt 2003. szeptember 12‑én a magánéletével összefüggésben ért baleset nyomán kialakult tartós részleges rokkantságának megállapítása iránti eljárás ésszerűtlenül hosszú tartamából eredő állítólagos vagyoni és nem vagyoni kárát (a továbbiakban: F‑14/10, EU:F:2011:99)

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az L. Marcuccio által az F‑14/10. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben megtérítendő költségek címén az Európai Bizottságnak megtérítendő költségek teljes összegét 5605 euróban állapítja meg. Az 1. pontban szereplő összeget a jelen végzés közlésétől a fizetés napjáig terjedő időszakra vonatkozó késedelmi kamat terheli, amelynek mértéke az Európai Központi Bank által a fő refinanszírozási műveleteknél az esedékesség hónapjának első napján alkalmazott kamatláb három és fél százalékponttal növelt összege.

Összefoglaló

Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – A feleknél szükségszerűen felmerült költségek – Intézmény által az ügyvédjének fizetett munkadíj – Bennfoglaltság – A költségek megállapításakor figyelembe veendő tényezők

(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés)

E tekintetben, ahogyan az a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből – amely az említett alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése alapján a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás során is alkalmazandó – kitűnik, az uniós intézmények igénybe vehetik ügyvéd segítségét. Az ügyvéd díjazása ezért az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek fogalma alá tartozik, anélkül hogy az intézménynek bizonyítania kellene, hogy e segítség objektíve indokolt volt.

A megtéríttethető ügyvédi munkadíjak összegének meghatározását illetően az uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédeiknek fizetendő munkadíj megállapítására, csupán azon összeget határozhatja meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozva az uniós bíróságnak nem kell figyelembe vennie az érintett fél és a meghatalmazottai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg megkötött megállapodást.

Hasonlóképpen a díjazás átalány jellege nem befolyásolja a Közszolgálati Törvényszéket a költségtérítés címén megtérítendő összeg megállapításában, mivel a bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában kialakult kritériumokra és meghatározott, a felek által benyújtandó konkrét adatokra támaszkodik. Bár az ilyen adatok hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Közszolgálati Törvényszék méltányos mérlegelés alapján állapítsa meg a megtérítendő költségek összegét, ilyen hiány esetén ugyanakkor szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit.

A díjszabásra vonatkozó uniós rendelkezések hiányában az uniós bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket.

Végül az érintett intézmény ügyvédje munkadíjának megtérítendő összegét nem lehet attól elvonatkoztatva értékelni, hogy az intézmény szervezeti egységei milyen munkát végeztek el még a Közszolgálati Törvényszékhez fordulás előtt. Ugyanis, amennyiben a kereset csak akkor minősül elfogadhatónak, ha panaszt terjesztenek elő, és azt a kinevezésre jogosult hatóság elutasítja, akkor az intézmény szervezeti egységei főszabály szerint már az előtt részt vesznek a jogviták intézésében, hogy azok a Közszolgálati Törvényszék elé kerülnének.

(lásd a 17–21. pontot)

Hivatkozás:

Törvényszék: Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑278/07 P‑DEP, EU:T:2013:269, 20. pont; Marcuccio kontra Bizottság végzés, T‑366/10 P‑DEP, EU:T:2014:63, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

Közszolgálati Törvényszék: Chatzidoukakis kontra Bizottság végzés, F‑84/10 DEP, EU:F:2014:41, 21–24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.