Language of document : ECLI:EU:F:2015:29

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2015. április 15.

F‑96/13. sz. ügy

Nikolaos Pipiliagkas

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szolgálati érdekből történő, intézményen belüli áthelyezés – A személyzeti szabályzat 26. cikke – Védelemhez való jog”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel N. Pipiliagkas azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatóságának azon határozatát, amely a felperest 2013. január 1‑jei hatállyal újrabeosztotta a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság közös források igazgatóságához, Brüsszelbe (Belgium).

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti Európai Bizottság által 2012. december 19‑én hozott, N. Pipiliagkast 2013. január 1‑jei hatállyal a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság közös források igazgatóságához, Brüsszelbe (Belgium) újrabeosztó határozatát. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az N. Pipiliagkas részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Pervezető intézkedések – A tisztviselő által benyújtott, egyes dokumentumoknak az aktából való eltávolítására irányuló kérelme, arra való hivatkozással, hogy a dokumentumok nem szerepelnek a személyi aktájában – Elutasítás

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 137. cikk, 2. §; személyzeti szabályzat, 26. cikk)

2.      Tisztviselők – Személyi akta – Iratok, amelyeket kötelezően tartalmaznia kell – A tisztviselő hivatali státuszát érintő határozat – Fogalom – Egy utóbb újrabeosztott tisztviselő magatartását bejelentő tisztviselők által adott tájékoztatás – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 26. cikk, első bekezdés, a) pont)

3.      Tisztviselők – A tisztviselő hivatali státuszát érintő határozat – A személyi aktájában nem szereplő körülmények figyelembevétele – Döntő befolyás – Megsemmisítés – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 26. cikk, második bekezdés, és 90. cikk, (1) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Arra vonatkozó kötelezettség, hogy az érdekeltet meghallgassák a neki sérelmet okozó aktus elfogadása előtt – Terjedelem

1.      A személyzeti szabályzat 26. cikke megtiltja az intézmény számára, hogy a tisztviselővel szemben olyan iratokat használjon fel, vagy olyan iratokra hivatkozzon, amelyeknek szerepelnie kell a tisztviselő személyi aktájában, amelyekről azonban abban nem tettek említést, és ez az adminisztráció ilyen iratokon alapuló határozatának megsemmisítését vonja maga után. E cikk mindazonáltal nem szabályozza, hogy bizonyos iratok elfogadhatók‑e a peres eljárásban.

Egyébiránt az ilyen eljárás keretében közölt iratok figyelmen kívül hagyása azt eredményezné, hogy az uniós bíróság nem tudná megvizsgálni azokat az elé terjesztett jogalapokat, amelyek az említett iratokon alapulnak. E tekintetben nem lenne értelme a vitákból kizárni az egyik jogalap megvizsgálására szolgáló iratokat azokat a vitákat követően, amelyeket éppen annak szenteltek, hogy az említett jogalapról határozat szülessen. Végezetül ez az eljárás ellentétes lenne az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzata 137. cikkének (2) bekezdésével, amely alapján fellebbezés esetén a Közszolgálati Törvényszék Hivatala megküldi a Törvényszék Hivatala számára az elsőfokú eljárás iratanyagát.

(lásd a 26. és 27. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Rozand‑Lambiotte kontra Bizottság ítélet, T‑96/95, EU:T:1997:25, 42. pont; Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság és Bizottság kontra de Brito Sequeira Carvalho ítélet, T‑40/07 P és T‑62/07. P, EU:T:2009:382, 99. pont.

2.      A személyzeti szabályzat 26. cikke első bekezdésének a) pontja önmagában nem kötelezi az adminisztrációt arra, hogy a tisztviselőre bármely módon vonatkozó összes iratot csatolja a személyi aktához. Különbséget tesz egyrészt az „iratok”, amelyeknek csak akkor kell szerepelniük a személyi aktában, ha a tisztviselő hivatali státuszára vonatkoznak, és az „értékelések”, amelyeket csak akkor kell elhelyezni a személyi aktában, ha a tisztviselő alkalmasságára, teljesítményére, illetve magatartására vonatkoznak, másrészt az érintett tisztviselőre vonatkozó valamennyi más dokumentum között.

Az említett értékeléseken a személyzeti szabályzat 26. cikke első bekezdésének a) pontja olyan alakszerű dokumentumokat ért, amelyek tárgya a tisztviselők alkalmassága, teljesítménye, illetve magatartása. A személyi aktában mindazonáltal olyan iratoknak is szerepelniük kell, amelyek rögzítik a tisztviselő magatartására vonatkozó azon tényeket, illetve ténybeli elemeket, amelyeket később a hivatali státuszát és az előmenetelét érintő határozat elfogadásához felhasználnak: ilyen például a tisztviselő alkalmasságának és magatartásának értékelését tartalmazó, feljegyzés formájában megjelenő vélemény, vagy a kifogásolt tényekre vonatkozó összes állítást tartalmazó, már meglévő iratok, sőt bármely olyan dokumentum, amely a tisztviselő hivatali státuszát és előmenetelét érintheti. A személyzeti szabályzat 26. cikke azonban nem tiltja meg az intézmény számára, hogy vizsgálatot indítson és e célból aktát hozzon létre, az ezen vizsgálatra vonatkozó iratok közül pedig egyedül az ezen vizsgálati akta alapján hozott szankciókról szóló esetleges határozatokat kell csatolni.

Ráadásul az egyszerű e‑mailek főszabály szerint nem minősülnek a személyzeti szabályzat 26. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében vett értékelésnek. Ugyanígy a nem közigazgatási hatóságtól származó feljegyzések sem tekinthetők a személyzeti szabályzat 26. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében vett értékelésnek.

A tisztviselő hivatali státuszát érintő olyan iratot, amely döntő befolyással lehet a határozatra, főszabály szerint közölni kell az érintett tisztviselővel, majd el kell helyezni a személyi aktájában. Konkrétan a tisztviselő újrabeosztásáról szóló határozatot illetően – annak ellenére, hogy az nem minősül személyzeti szabályzat 26. cikke értelmében az érintett tisztviselő alkalmasságára, teljesítményére, illetve magatartására vonatkozó értékelésnek – a tájékoztatás és a személyi aktában történő elhelyezés eleve kötelező az e‑mailek vagy a tisztviselők és alkalmazottak által aláírt, az adott tisztviselő magatartását kifogásoló feljegyzés esetében, mivel ezek döntő befolyással lehetnek az újrabeosztásról szóló határozatra.

(lásd a 42., 43., 46. és 48. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Ojha kontra Bizottság ítélet, C‑294/95. P, EU:C:1996:434, 67. pont;

Elsőfokú Bíróság: Rozand‑Lambiotte kontra Bizottság ítélet, EU:T:1997:25, 42. pont; Apostolidis kontra Bíróság ítélet, T‑86/97, EU:T:1998:71, 36. pont; Ojha kontra Bizottság ítélet, T‑77/99, EU:T:2001:71, 57. pont; Recalde Langarica kontra Bizottság ítélet, T‑344/99, EU:T:2001:237, 60. pont; Cwik kontra Bizottság ítélet, T‑155/03, T‑157/03 és T‑331/03, EU:T:2005:447, 52. pont; de Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság és Bizottság kontra de Brito Sequeira Carvalho ítélet, EU:T:2009:382, 96. pont;

Közszolgálati Törvényszék: Bianchi kontra ETF ítélet, F‑38/06, EU:F:2007:117, 45. és 48. pont; Talvela kontra Bizottság ítélet, F‑43/06, EU:F:2007:162, 59–62. pont.

3.      Önmagában az a tény, hogy egyes iratokat nem csatoltak a tisztviselő személyi aktájához, nem indokolja a sérelmet okozó határozat megsemmisítését, amennyiben azokat ténylegesen az érintett tudomására hozták.

A személyzeti szabályzat 26. cikkének második bekezdése szerint a tisztviselő hivatali státuszát érintő iratok közül csak azokra nem lehet a tisztviselővel szemben hivatkozni, amelyeket előzetesen nem hoztak a tudomására. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra az iratokra, amelyeket ugyan a tisztviselő tudomására hoztak, ám nem csatoltak a személyi aktájához. Abban az esetben, ha az intézmény nem csatolja ezeket az iratokat a tisztviselő személyi aktájába, a tisztviselőnek még mindig lehetősége van arra, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján kérelmet nyújtson be, annak elutasítása esetén pedig közigazgatási panasszal éljen. Az intézmény azonban abban, hogy a szolgálat érdekében határozatot hozzon a tisztviselővel korábban közölt iratok alapján, nem akadályozható pusztán amiatt, hogy az iratokat nem csatolták a tisztviselő személyi aktájához.

(lásd a 49. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Ojha kontra Bizottság ítélet, EU:C:1996:434, 68. pont;

Elsőfokú Bíróság: Recalde Langarica kontra Bizottság ítélet, EU:T:2001:237, 60. pont.

4.      Önmagában az a körülmény, hogy az érintett tisztviselő igazoltan tudomással bírt a számára sérelmet okozó határozat alapjául szolgáló ténybeli elemekről, még nem tekinthető elegendő bizonyítéknak arra, hogy a határozat elfogadását megelőzően lehetősége nyílt arra, hogy hatékonyan meg tudja védeni az érdekeit. Ahhoz, hogy a tisztviselő védelemhez való jogának tiszteletben tartása biztosítva legyen, az is szükséges, hogy az intézmény bármilyen módon bizonyítsa, hogy előzetesen lehetővé tette az említett tisztviselő számára annak megértését, hogy a szóban forgó ténybeli elemek, bár nem szerepelnek az ő személyi aktájában, igazolhatják a számára sérelmet okozó határozat elfogadását. A védelemhez való jogból továbbá az következik, hogy az érdekeltnek az őt hátrányosan érintő határozat megszövegezését megelőzően biztosítani kell, hogy a határozat elfogadásának alapjául szolgáló tények és körülmények valóságára és helytállóságára vonatkozó álláspontját ténylegesen ismertethesse. E tekintetben ha a tisztviselőt felettese megbeszélésre hívja, akkor az adminisztrációnak biztosítania kell, hogy a tisztviselőt őszintén tájékoztassák a tervezett intézkedésről, és konkrétan a megbeszélés tárgyáról, hogy a tisztviselő az őt hátrányosan érintő határozat elfogadását megelőzően ténylegesen ismertethesse álláspontját.

Mindazonáltal ahhoz, hogy a meghallgatáshoz való jog megsértése a megtámadott határozat megsemmisítéséhez vezessen, azt is meg kell megvizsgálni, hogy e szabálytalanság hiányában az eljárás vezethetett volna‑e más eredményre. E vizsgálat keretében figyelembe kell venni az adott ügy valamennyi körülményét, különösen a kifogások jellegét és – a tisztviselőt megillető biztosítékokhoz viszonyítva – az elkövetett eljárási szabálytalanságok mértékét.

E tekintetben abban az esetben, ha a sérelmet okozó határozat egyéni értékítéleten alapuló, és ezért természeténél fogva változékony kifogásokon nyugszik, amennyiben a tisztviselőt az említett határozat megalkotása előtt meghallgatták volna, úgy ismertethette volna álláspontját, és ezzel esetleg elérhette volna, hogy módosítsák vele szemben tett megállapításokat.

(lásd a 55., 57., 65. és 66. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: de Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság és Bizottság kontra de Brito Sequeira Carvalho ítélet, EU:T:2009:382, 94. pont;

Közszolgálati Törvényszék: Nastvogel kontra Tanács ítélet, F‑4/10, EU:F:2011:134, 94. pont; Possanzini kontra Frontex ítélet, F‑124/11, EU:F:2013:137, 60. pont; CH kontra Parlament ítélet, F‑129/12, EU:F:2013:203, 38. pont; Delcroix kontra EKSZ, F‑11/13, EU:F:2014:91, 35. és 42. pont; Tzikas kontra ERA, F‑120/13, EU:F:2014:197, 55. pont.