Language of document : ECLI:EU:F:2015:34

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(első tanács)

2015. április 23.

F‑131/14. sz. ügy

David Bensai

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Díjazás – Illetményelszámolás – Megerősítő jelleg – A pert megelőző eljárás követelményeinek megsértése – A személyzeti szabályzat reformja – A munkaidőnek az illetmény kiigazítása nélküli emelése – Az illetményelszámolás megerősítő jellegére gyakorolt hatás hiánya – A szerződéses alkalmazottak és a helyi alkalmazottak közötti egyenlőtlen bánásmód – Az eljárási szabályzat 81. cikke”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Bensai az Európai Bizottság által 2014. januárra kiállított illetményelszámolásának megsemmisítését kéri azzal az indokkal, hogy az azon szereplő díjazás alacsonyabb az egyik olyan munkatársáénál, aki ugyanabban az ágazatban dolgozik, és szerinte az övéihez hasonló, vagy azoknál kevésbé jelentős feladatokat lát el.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant és mindenesetre nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. D. Bensai maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Indokolt végzéssel hozott határozat – Feltételek – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset – Terjedelem

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 81. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A heti munkaidő jogszabályi úton történő megemelése utáni első illetményelszámolás – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 55., 90. és 91. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 1., 16. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Az Uniónál alkalmazott személyek különböző csoportjai közötti eltérő bánásmód a személyzeti szabályzatban előírt garanciák tekintetében – A hátrányos megkülönböztetés hiánya

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikke értelmében, ha a kereset részben vagy egészben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Közszolgálati Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

Konkrétan, a keresetnek az eljárási szabályzat 81. cikke alapján, indokolt végzéssel történő elutasítása nemcsak a pergazdaságosságot szolgálja, hanem a feleket is megkíméli azoktól a költségektől, amivel a tárgyalás tartása járna, amikor a Közszolgálati Törvényszék az akta áttekintésekor úgy véli, hogy az ügy iratai alapján rendelkezik a szükséges ismeretekkel, és teljességgel meg van győződve a kereset elfogadhatatlanságáról, vagy arról, hogy az jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, ráadásul úgy véli, hogy a tárgyalás ezen meggyőződésének megváltoztatására alkalmas semmiféle új tényt nem tárhat fel.

(lásd a 27. és 28. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: 2014. július 10‑i Mészáros kontra Bizottság végzés, F‑22/13, EU:F:2014:189, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      Ami az ideiglenes alkalmazott által a heti munkaidő megemelése utáni első illetményelszámolása ellen benyújtott kereset elfogadhatóságát illeti, nem tekinthető úgy, hogy az említett elszámolás sérelmet okozó aktusnak minősül, amennyiben első alkalommal tükrözi az érintett alkalmazott szerződésben foglalt munkafeltételeinek a munkáltató általi egyoldalú módosítását, konkrétabban az óradíja mértékének csökkenését.

Ugyanis egyrészt az érintett alkalmazott adminisztrációval fennálló szerződéses viszonyának az egyoldalú módosítását nem az intézményi munkáltatója fogadta el, hanem az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa mint rendes jogalkotási eljárásban döntést hozó európai uniós jogalkotó. A jelen esetben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket az 1. cikke értelmében alkalmazni kell az Unió által alkalmazott minden alkalmazottra. Márpedig bizonyos munkafeltételeket, mint például az alkalmazottak díjazására és munkaidejére vonatkozó feltételeket az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek határozzák meg, amely a jogalkotó által elfogadott jogalkotási aktus, és nem tartozik az uniós intézmények, szervek és hivatalok – mint a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság – szerződéses szabadsága gyakorlásának körébe.

Másrészt az uniós jogalkotó a Szerződések rendelkezéseinek, az Európai Unió Alapjogi Chartájának, valamint az általános jogelveknek a tiszteletben tartása mellett bármikor módosíthatja az uniós tisztviselők és alkalmazottak jogait és kötelezettségeit az EUMSZ 336. cikk alapján elfogadott, a személyzeti szabályzatot és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket módosító rendeletek útján, amelyek – a kivételektől eltekintve – alkalmazandók a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött jogi helyzetek jövőbeni hatásaira is. Ami konkrétan a személyzeti szabályzat 55. cikkében meghatározott munkaidő módosításait illeti, ezek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 16. és 91. cikke alapján alkalmazandók az ideiglenes és a szerződéses alkalmazottakra is.

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseiből egyébként egyértelműen kiderül, hogy a szerződéses alapon alkalmazott alkalmazottak a csoportjukon belül a besorolási és fizetési fokozatba való besorolásuk alapján havi díjazást kapnak, amely formálisan nem a munkaidőtől függ, ez utóbb a személyzeti szabályzat 55. cikke (2) bekezdésének új megfogalmazása értelmében heti minimum 40 óra és maximum 42 óra között változhat, a munkáltató intézmény, szerv vagy hivatal által ezzel kapcsolatban esetlegesen hozott döntés alapján.

Így a díjazás óránkénti mértékének csökkentése nem minősül az érintett alkalmazott munkáltatója által hozott egyoldalú döntésnek, hanem mindössze gyakorlati következménye a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek releváns rendelkezései jogszabályi módosításának.

(lásd a 38–42. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2008. december 22‑i Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ítélet, C‑443/07 P, EU:C:2008:767, 60. és 61. pont.

3.      Az egyfelől a helyi alkalmazottak, másfelől a tisztviselők vagy az egyéb alkalmazottak közötti jogállásbeli különbségek nem vitathatók az egyenlő bánásmód elve alapján, mivel a személyzeti szabályzatban biztosított garanciákra, a besorolásra, a díjazásra és a szociális kedvezményekre vonatkozó ezen objektív jogi különbségek lényegi jellegűek.

Így nem fogadható el az ideiglenes alkalmazott azon érvelése, mely szerint a heti munkaidőnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek módosítása révén történő emelése kiemelte az érintett alkalmazott és a helyi alkalmazott munkatárs között az óradíj tekintetében fennálló hátrányos különbségtételt.

(lásd a 43. pontot)

Hivatkozás:

Törvényszék: 2007. július 9‑i De Smedt kontra Bizottság végzés, T‑415/06 P, EU:T:2007:205, 54. és 55. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2006. október 19‑i De Smedt kontra Bizottság ítélet, F‑59/05, EU:F:2006:105, 76. pont.