Language of document : ECLI:EU:F:2015:32

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(második tanács)

2015. április 23.

F‑54/14. sz. ügy

François Vainker

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – A Parlament jogtanácsosi álláshelyének betöltése – A pályázat elutasítása – Megsemmisítés iránti kereset – A szolgálati jogviszonynak a kereset benyújtásának időpontjában való megszűnése – Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – Kártérítési kereset – Pontosítás nélküli kártérítési kereset – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben F. Vainker azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg az Európai Parlament elnöksége által 2013. szeptember 9‑én hozott, X‑et a Parlament jogtanácsosi álláshelyére kinevező határozatot, másrészt rendelje el a megállapított közszolgálati jogsértésekkel okozott kár megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. F. Vainker viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kereset benyújtásának pillanatában való értékelés – Kinevezési határozat – A kereset benyújtása előtt nyugdíjazott tisztviselő által benyújtott megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatatlanság – Kártérítési kereset – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok világos és pontos ismertetése – Valamely intézmény által okozott károk megtérítésére irányuló kereset

(Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, d) és e) pont)

1.      Ahhoz, hogy valamely tisztviselő vagy volt tisztviselő a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján keresetet nyújthasson be a kinevezésre jogosult hatóság kinevezési határozatának megsemmisítése iránt, e (volt) tisztviselőnek a megtámadott aktus megsemmisítéséhez fűződő személyes érdekkel kell rendelkeznie, amely érdek feltételezi, hogy a kérelem – eredményénél fogva – előnnyel járhat számára. A felperes eljáráshoz fűződő érdekét, amely az elfogadhatóság feltétele, a keresetindítás időpontjában kell vizsgálni.

Az a volt tisztviselő ugyanis, akit a keresete benyújtásának időpontjában már nyugdíjaztak, és aki így nem tartozik többé az Európai Unió közszolgálatához, a kinevezési határozatnak a Közszolgálati Törvényszék általi megsemmisítése esetén már nem tudna jelentkezni a vitatott álláshelyre, mivel többé nem felel meg az álláshirdetésben foglalt egyik alkalmassági feltételnek, vagyis annak, hogy tisztviselő legyen. Következésképpen a volt tisztviselő, mivel a keresete benyújtásakor már nem jelentkezhetne a vitatott álláshelyre, nem rendelkezik személyes érdekkel az iránt, hogy a kinevezési határozatot megsemmisítsék, mivel az ilyen megsemmisítés nem járhat előnnyel számára.

Nem teszi vitássá e következtetést a körülmény, hogy a volt tisztviselőt saját kérésére nyugdíjazták, azelőtt, hogy elérte volna azt a korhatárt, amikor hivatalból nyugdíjazták volna. A személyzeti szabályzat 47. cikke f) pontjának és 52. cikke b) pontjának együttes értelmezéséből ugyanis kitűnik, hogy az érintett által e tekintetben benyújtott kérelme nyomán biztosított előrehozott nyugdíjazás a szolgálati jogviszony megszűnését vonja maga után. Az ilyen nyugdíjazás következményei tehát megegyeznek a lemondás következményeivel.

Jóllehet a volt tisztviselő már nem rendelkezik a kinevezési határozat megsemmisítéséhez fűződő jogos érdekkel, továbbra is fennáll az az érdeke, hogy kérje az e kinevezésre vonatkozó ítélet meghozatalát az adminisztráció által elkövetett különböző kötelezettségszegések miatt álláspontja szerint általa elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítése iránti kérelme keretében.

(lásd a 17–19., 22. és 25. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Del Plato kontra Bizottság ítélet, 126/87, EU:C:1989:115, 18–20. pont;

Elsőfokú Bíróság: Marcato kontra Bizottság ítélet, T‑82/89, EU:T:1990:77, 54. pont; Moritz kontra Bizottság ítélet, T‑20/89, EU:T:1990:80, 15. pont; Latham kontra Bizottság ítélet, T‑82/91, EU:T:1994:14, 24–26. pont; Moat kontra Bizottság ítélet, T‑41/95, EU:T:1996:87, 26. pont; Contargyris kontra Tanács ítélet, T‑6/96, EU:T:1997:76, 32. pont; Combescot kontra Bizottság ítélet, T‑250/04, EU:T:2007:262, 28. pont;

az Európai Unió Törvényszéke: Bizottság kontra Q ítélet, T‑80/09 P, EU:T:2011:347, 156. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Attey és társai kontra Tanács végzés, T‑118/11, T‑123/11 és T‑124/11, EU:T:2012:270, 28. pont.

2.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke 1. §‑ának d) és e) pontja alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok ismertetését. Az e követelményeknek való megfeleléshez az uniós intézmény által okozott kár megtérítésére irányuló keresetnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik azon magatartás meghatározását, amelyet a felperes az intézménnyel szemben kifogásol, tartalmaznia kell azokat az indokokat, amelyek alapján a felperes úgy véli, hogy okozati összefüggés van e magatartás és az állítólagosan elszenvedett kár között, valamint tartalmaznia kell a kár jellegét és mértékét. Ezzel szemben az olyan kérelem, amely csak általában valamilyen kártérítésre irányul, nem kellően pontos, következésképp azt elfogadhatatlannak kell tekinteni.

Nem teljesíti a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke 1. §‑a d) és e) pontjában foglalt követelményeket az a keresetlevél, amelyben a felperes nem állítja, hogy olyan kár vagy hátrány érte, mint a nem vagyoni kár, vagy jövedelemveszteség, nem részletezi, hogy a kért kártérítés vagyoni vagy nem vagyoni kár, vagy mindkettő megtérítésére irányul‑e, nem számszerűsíti az általa állítólag elszenvedett kár összegét, és nem jelöli meg kellő pontossággal azon ténybeli elemeket sem, amelyek lehetővé teszik a kár jellegének és mértékének értékelését.

(lásd a 26. és 27. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Zuckerfabrik Schöppenstedt kontra Tanács ítélet, 5/71, EU:C:1971:116, 9. pont;

Elsőfokú Bíróság: Osorio kontra Bizottság végzés, T‑505/93, EU:T:1994:76, 33. pont; Moat kontra Bizottság végzés, T‑112/94, EU:T:1995:31, 32. pont;

Közszolgálati Törvényszék: N kontra Bizottság ítélet, F‑95/05, EU:F:2007:226, 86. pont.