Language of document : ECLI:EU:F:2015:58

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(első tanács)

2015. június 16.

F‑118/10. DEP. sz. ügy

Aristidis Psarras

kontra

Európai Uniós Hálózat‑ és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása”

Tárgy:      A Közszolgálati Törvényszék Psarras kontra ENISA ügyben 2012. október 2‑án hozott ítéletét (F‑118/10, EU:F:2012:138) követően az eljárási szabályzat 106. cikke alapján benyújtott költségek megállapítása iránti kérelem.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑118/10. sz. ügyben az Európai Uniós Hálózat‑ és Információbiztonsági Ügynökség által A. Psarrasnak megtérítendő költségek teljes összegét 17 456,75 euróban határozza meg, amelyet a jelen végzés közlésétől a megfizetés napjáig terjedő időszakra vonatkozó késedelmi kamat terhel, melynek mértéke az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveleteknél az érintett időszakban alkalmazott kamatláb három és fél százalékponttal növelt mértéke alapján számítandó ki.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Figyelembe veendő elemek – A felek által a saját ügyvédeiknek fizetendő díjazás – Az ügyvédi szolgáltatásoknak a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás keretében végzett cselekmények alapján megállapítható szükséges jellege

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 105. cikk, c) pont)

2.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás iránti kérelem – Benyújtási határidő – Ésszerű határidő betartása

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 106. cikk, (1) bekezdés)

3.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom – Több ügyvéd közreműködése

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 105. cikk, c) pont)

1. Az uniós bíró nem arra van felhatalmazva, hogy megállapítsa a felek által saját ügyvédeiknek fizetendő munkadíjat, hanem arra, hogy meghatározza azon összeget, amelynek erejéig e díjazások megtérítése a költségekben marasztalt féltől követelhető. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozva az uniós bíróságnak nem kell figyelembe vennie az ügyvédek munkadíjait meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és a meghatalmazottai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg megkötött megállapodást.

A díjszabásra vonatkozó uniós rendelkezések hiányában az uniós bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket.

E tekintetben abból a tényből, hogy az ügyvéd keresetlevelet nyújtott be, részt vett a tárgyaláson és különböző beadványokat terjesztett elő, megállapítható, hogy az ügyvéd valóban teljesítette a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban szükséges cselekményeket és szolgáltatásokat.

Ami e szükséges szolgáltatások díjának megállapítását illeti a megtéríteni kért költségek megfizetésének bizonyítása nem előfeltétele a megtérítendő költségek Közszolgálati Törvényszék általi megállapításának.

(lásd a 24., 25. és 33–35. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2013. július 4‑i Kronofrance kontra Németország és társai végzés C‑75/05 P‑DEP és C‑80/05 P‑DEP, EU:C:2013:458, 30. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2009. november 10‑i X kontra Parlament végzés, F‑14/08 DEP, EU:F:2009:149, 22. pont; 2010. április 26‑i Schönberger kontra Parlament végzés, F‑7/08 DEP, EU:F:2010:32, 24. pont; 2011. szeptember 27‑i De Nicola kontra EBB végzés, F‑55/08 DEP, EU:F:2011:155, 40. és 41. pont; 2013. július 2‑i Martinez Erades kontra EKSZ végzés, F‑64/12 DEP, EU:F:2013:111, 21. pont; 2013. november 14‑i Cuallado Martorell kontra Bizottság végzés, F‑96/09 DEP, EU:F:2013:186, 28. pont; 2014. július 3‑i Bogusz kontra Frontex végzés, F‑5/12 DEP, EU:F:2014:179, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2. A költségek megállapítása iránti kérelmet ésszerű határidőn belül kell benyújtani, amely határidőn túl a költségek viselésére kötelezett fél megalapozottan tekintheti úgy, hogy a követelésre jogosult fél lemondott a jogáról. Egyébiránt valamely határidő ésszerű jellegét az egyes ügyek összes sajátos körülményének figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására.

A felek magatartását illetően, noha a benyújtott fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, teljes mértékben ésszerű, hogy a költségekre jogosult fél megvárja a fellebbezési határidő lejártát, mielőtt előterjesztené a költségek megtérítése iránti kérelmét.

(lásd a 28. és 30. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1979. június 21‑i Dietz kontra Bizottság végzés, 126/76 DEP, EU:C:1979:158, 1. pont; 2013. február 28‑i Arango Jaramillo és társai kontra EBB ítélet (felülvizsgálat), C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 28. és 33. pont;

Elsőfokú Bíróság: 1996. április 17‑i Air France kontra Bizottság végzés, T‑2/93 DEP, EU:T:1996:48, 10–12. pont.

3. A költségek megállapítása iránti kérelem inkább szabvány‑jelleget ölt, és főszabály szerint jellemzően nem bonyolult azon ügyvéd számára, aki az ügy érdemében eljárt.

Mindazonáltal, ami a peres eljárást követően egy új ügyvéd igénybevételéhez kapcsolódó költségeket illeti, ezeket a költségeket csak annyiban viselheti a költségek megfizetésére kötelezett fél, amennyiben azok összhangban vannak az ezen új ügyvéd által az ügyre fordított idővel, amely azonban nem foglalja magában az ügy megismeréséhez feltétlenül szükséges időt.

(lásd az 53. és 54. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2012. június 7‑i France Télévisions kontra TF1 végzés, C‑451/10 P‑DEP, EU:C:2012:323, 32. pont; 2013. október 10‑i OCVV kontra Schräder végzés, C‑38/09 P‑DEP, EU:C:2013:679, 42. pont;

Elsőfokú Bíróság: 2000. március 15‑i Enso‑Gutzeit kontra Bizottság végzés, T‑337/94 DEP, EU:T:2000:76, 21. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2014. július 3‑i Bogusz kontra Frontex végzés, EU:F:2014:179, 47. pont.