Language of document : ECLI:EU:F:2015:71

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2015. június 30.

F‑129/14. sz. ügy

Pierre Dybman

kontra

Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)

„Közszolgálat – Az EKSZ személyi állománya – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi intézkedés – A fegyelmi intézkedés megtételekor folyamatban lévő büntetőeljárás – A kinevezésre jogosult hatóság és a büntetőbíróság elé terjesztett tényállás azonossága – A személyzeti szabályzat IX. melléklete 25. cikkének megsértése”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Dybman azon 2014. január 16‑án hozott határozat megsemmisítését kéri, amelyben az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) igazgatási főigazgatója 2014. február 1‑jei hatállyal kinevezésre jogosult hatóság minőségében nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli hivatalvesztést szankciót szabott ki rá.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2014. január 16‑i azon határozatot, amelyben az Európai Külügyi Szolgálat P. Dybmannal szemben nyugdíjjogosultságainak csökkentése nélküli hivatalvesztést mondott ki. Az Európai Külügyi Szolgálat viseli a saját költségeit, és köteles viselni a P. Dybman részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi és büntetőeljárás párhuzamos lefolytatása ugyanazon tényállás alapján – A fegyelmi eljárás felfüggesztésének célja – A büntetőbíróság által megállapított tényállás alapulvételének kötelezettsége – A tényeknek a fegyelmi vétség fogalmára tekintettel történő minősítésének lehetősége

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 25. cikk)

2.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi eljárás és büntetőeljárás együttes fennállása – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy a büntetőbíróság jogerős határozatát követően döntsön végleges jelleggel a tisztviselő sorsáról – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 25. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat IX. melléklete 25. cikkének szerepe kettős. Egyrészt ez a cikk azt a törekvést hivatott érvényre juttatni, hogy a kérdéses tisztviselő helyzetét ne érintse az ellene olyan tényállás alapján megindított büntetőeljárás, amely alapján az intézménye fegyelmi eljárást is indított. Másrészről a fegyelmi eljárásnak a büntetőeljárás befejezéséig történő felfüggesztése lehetővé teszi, hogy a fegyelmi eljárásban a büntetőbíróság által megállapított tényállást – az ítélet jogerőre emelkedését követően – figyelembe vegyék. A személyzeti szabályzat IX. mellékletének 25. cikke ugyanis kimondja azt az elvet, hogy a „fegyelmi eljárás a büntetőeljáráshoz kötve van”, amelyet különösen az indokol, hogy a büntetőügyekben eljáró nemzeti igazságszolgáltatási szervek szélesebb nyomozati jogkörrel bírnak, mint a kinevezésre jogosult hatóság. Abban az esetben tehát, ha ugyanazok a tények büntetőjogi jogsértésnek és a tisztviselő személyzeti szabályzaton alapuló kötelezettségei megsértésének is minősülhetnek, az adminisztrációt köti a büntetőbíróság által a büntetőeljárás keretében megállapított tényállás. Miután a büntetőbíróság az adott ügyben a tényállást megállapította, az adminisztráció elvégezheti annak a fegyelmi kötelességszegés fogalmára tekintettel történő jogi minősítését, különösen azt vizsgálva, hogy az a személyzeti szabályzat értelmében kötelességszegésnek minősül‑e.

Mindazonáltal a tényállásnak a büntetőbíróság általi értékelése eltérhet a kinevezésre jogosult hatóság által a fegyelmi eljárás során végzett értékeléstől, mivel mindkettő különböző és egymástól független jogi minősítéshez kapcsolódik. Azt megkövetelni ugyanis, hogy azonos legyen a tényállás büntetőbíróság általi és az említett hatóság általi értékelése, olyan további feltétel felállítását jelentené, amelyet a személyzeti szabályzat 25. cikke nem ír elő.

Ebből az következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak fegyelmi szempontból tilos az érintett tisztviselő helyzetéről végleges döntést hozni addig, amíg a büntetőbíróság jogerős határozatot nem hoz. Ellenkező esetben, ha a tényállást az igazgatási hatóság már akkor bizonyítottnak tekinti, amikor arról a büntetőbíróság még nem is hozott határozatot,, az a szóban forgó tisztviselőt kedvezőtlenebb helyzetbe hozza annál, mint amilyenben az igazgatási hatóság ilyen határozatának hiányában lenne.

Egyebekben azt az elvet, amelynek értelmében a „fegyelmi eljárás a büntetőeljáráshoz kötve van”, megszorítóan kell értelmezni, ha ezen elvet egyszerű vizsgálatok keretében kell alkalmazni azt megelőzően, mielőtt a nemzeti jog szerinti büntetőeljárás megkezdődne.

(lásd a 35., 36., 53., 55. és 59. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: 1998. március 19‑i Tzoanos kontra Bizottság ítélet, T‑74/96, EU:T:1998:58, 34. pont; 2000. november 21‑i A kontra Bizottság ítélet, T‑23/00, EU:T:2000:273, 37. pont; 2004. június 10‑i François kontra Bizottság ítélet, T‑307/01, EU:T:2004:180, 73. és 75. pont; 2008. július 8‑i Franchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T‑48/05, EU:T:2008:25, 342. pont.

Közszolgálati Törvényszék: 2012. július 17‑i BG kontra Európai Ombudsman ítélet, F‑54/11, EU:F:2012:114; 2015. március 18‑i DK kontra EKSZ ítélet, F‑27/14, EU:F:2015:12, 38., 49., 66. és 70. pont.

2.      A fegyelmi eljárásban – még akkor is, ha első látásra sajnálatosnak tűnik, hogy a nemzeti bíróság által több éve, a tisztviselővel szemben megindított büntetőeljárás alapjául szolgáló tényállással megegyező tényállás alapján megindított büntetőeljárás ténye a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 25. cikke értelmében megakadályozza a kinevezésre jogosult hatóságot az érintett tisztviselő adminisztratív helyzetének végleges rendezésében – az említett hatóságnak azt is bizonyítania kell, hogy a folyamatban lévő nemzeti eljárás az ügy bonyolultságához vagy a hasonló nehézségű eljárások hosszához képest aránytalanul elhúzódik. Ugyanakkor az érintett tisztviselőnek lényeges érdeke fűződik ahhoz, hogy a fegyelmi eljárásban figyelembe vegyék a büntetőbíróságnak a vele szemben felhozott vádak megalapozatlanságát esetlegesen kimondó jogerős határozatát.

(lásd a 66. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: 2015. március 18‑i DK kontra EKSZ ítélet, EU:F:2015:12, 74. pont.