Language of document : ECLI:EU:C:2016:69

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2016. február 2.(1)

C421/14. sz. ügy

Banco Primus SA

kontra

Jesús Gutiérrez García

(a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Santander [santanderi 2. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13/EGK irányelv – Jelzálogkölcsön‑szerződés – Valamely feltétel tisztességtelen jellegére alapított járulékos végrehajtási kifogás benyújtására jogvesztő határidőt előíró nemzeti átmeneti rendelkezés – A tényleges érvényesülés elve – A lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel – Az ügyleti kamat számítása – A nemzeti bíróság kötelezettségei”






I –    Bevezetés

1.        A jelen ügyben a Bíróság elé ismét olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztenek, amely a 93/13/EGK(2) irányelv értelmezésére irányul egy jelzálogkölcsön‑szerződéssel összefüggésben.

2.        Egy jelzálogjoggal terhelt ingatlanra irányuló végrehajtási eljárás (a továbbiakban: jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás) keretében benyújtott rendkívüli járulékos kifogásra vonatkozó jogvitában, amelynek keretében az adós valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozik, a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Santander (santanderi 2. sz. elsőfokú bíróság) által a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések azokra az ismérvekre vonatkoznak, amelyek alapján megállapítható, hogy tisztességtelenek‑e egyes szerződési feltételek, valamint a tagállami bíróság ezen vizsgálattal összefüggő kötelezettségei terjedelmére irányulnak. A Bíróság tehát olyan problémakörrel szembesült, amely illeszkedik eddigi, széles körű ítélkezési gyakorlatába, de egy teljesen ismeretlen helyzetben, mivel a szóban forgó járulékos kifogás lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy egyéb, a kifogással nem érintett szerződési feltételeket hivatalból vizsgáljon.

3.        Ebben az összefüggésben a Bíróságtól nevezetesen annak megállapítását kérik, hogy a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkében biztosított védelem azt is jelenti‑e, hogy az egy vagy több szerződési feltétel hivatalból történő előzetes vizsgálata korlátozza a nemzeti bíróság kötelezettségét a szerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálat hivatalból történő lefolytatására az eljárás egy későbbi szakaszában.

II – Jogi háttér

A –    Az uniós jog

4.        A 93/13 irányelv tizenkilencedik preambulumbekezdése a következőt állapítja meg:

„[M]ivel ennek az irányelvnek az alkalmazásában a tisztességtelen jelleg megítélésének nem kell kiterjednie a szerződés elsődleges tárgyát képező, sem pedig a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatározó feltételekre; mivel a szerződés elsődleges tárgyát képező és a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatározó feltételeket mindezek ellenére figyelembe lehet venni egyéb feltételek tisztességes jellegének megítélésénél; […]”

5.        Ugyanezen irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre [helyesen: a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes olyan körülményre hivatkozva], amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy egy olyan másik szerződés feltételeire [helyesen: feltételeire hivatkozva], amelytől e szerződés függ.”

(2)      A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.”

6.        Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

7.        Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

B –    A spanyol jog

8.        A jelzálogkölcsön‑adósok védelmének megerősítését, az adósság átütemezését és a szociális bérlakásokat célzó intézkedésekről szóló, 2013. május 14‑i 1/2013. sz. törvény(3) (Ley 1/2013, de medidas para reforzar la protección a los deudores hipotecarios, reestructuración de deuda y alquiler social) módosította a polgári perrendtartásról szóló, 2000. január 7‑i törvényt(4) (Ley de enjuiciamiento Civil; a továbbiakban: polgári perrendtartás).

9.        A jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást a polgári perrendtartás 681–698. cikke szabályozza. A polgári perrendtartás 695. cikkének szintén az 1/2013. sz. törvényből adódó változata a következőképpen szól:

„(1)      A jelen fejezet szerinti eljárásokban az alábbi okok alapján fogadható el a végrehajtás alá vont személy végrehajtás ellen emelt kifogása:

[…]

4.      a végrehajtás alapját képező vagy a tartozás összegének megállapítását lehetővé tevő szerződési feltétel tisztességtelen jellege.

[…]

(4)      A végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen fellebbezéssel lehet élni.

Ezt meghaladóan, a jelen cikk szerinti kifogás tekintetében meghozott határozatokkal szemben nincs helye jogorvoslatnak, és hatályuk kizárólag arra a végrehajtási eljárásra korlátozódik, amelyben meghozták őket.”

10.      A polgári perrendtartás 556. cikkének (1) bekezdése értelmében kifogást a perrendtartás 695. cikke alapján – és az 1/2013. sz. törvényből eredő változata értelmében is – a végrehajtást elrendelő aktusról szóló értesítéstől számított tíznapos határidőn belül lehet emelni. E határidő alkalmazandó a jelzálogjog érvényesítésekre, mivel az említett határidőre hivatkozik a polgári perrendtartásnak az 1/2013. sz. törvény által szintén módosított 557. cikke, amely a nem bírósági vagy választottbírósági okiratokon (amelyek magukban foglalják többek között a jelzálogkölcsön területén azokat a közokiratokat, amelyek a jelzálogjog‑érvényesítés alapjául szolgálnak) alapuló végrehajtás ellen emelt kifogásra vonatkozó eljárásra irányul.

11.      A polgári perrendtartásnak a törlesztőrészletek előrehozott esedékességéről szóló – az 1/2013. sz. törvény szerinti – 693. cikke (2) bekezdése értelmében:

„(2)      Az adóstól a tőke és a kamatok címén fennálló egész tartozás követelhető, amennyiben legalább háromhavi törlesztőrészlet esedékessé vált, anélkül hogy az adós eleget tett volna fizetési kötelezettségének, vagy olyan számú törlesztőrészlet vált esedékessé, amelynek alapján vélelmezhető, hogy az adós legalább három hónapon keresztül nem tett eleget fizetési kötelezettségének, és ez szerepel a kölcsönszerződésben.”

12.      Az 1/2013. sz. törvény első átmeneti rendelkezése a következőket teszi hozzá:

„E törvény alkalmazandó a jelzálogjog érvényesítésével kapcsolatos, e törvény hatálybalépésekor már megindított azon peres vagy perenkívüli eljárásokra, amelyek esetén még nem hajtották végre a kilakoltatást.”

13.      Az 1/2013. sz. törvény negyedik átmeneti rendelkezése (a továbbiakban: negyedik átmeneti rendelkezés) az 1/2013. sz. törvény hatálybalépését megelőzően indult, és még le nem zárult végrehajtási eljárásokra vonatkozik. Ez a rendelkezés a következőképpen hangzik:

„(1)      A polgári perrendtartásról szóló törvény jelen törvénnyel bevezetett módosításait az annak hatálybalépésekor már megindított végrehajtási eljárásokban kizárólag a még hátralévő végrehajtási intézkedések vonatkozásában kell alkalmazni.

(2)      A jelen törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő azon végrehajtási eljárásokban azonban, amelyekben a polgári perrendtartásról szóló törvény 556. cikkének (1) bekezdésében a kifogás előterjesztésére előírt tíznapos határidő már lejárt, a végrehajtás alá vont személyek egy hónapos jogvesztő határidőn belül járulékosan rendkívüli kifogást emelhetnek a polgári perrendtartásról szóló törvény 557. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában és a 695. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában foglalt új megtámadási okokra hivatkozással.

A polgári perrendtartás 558. és azt követő cikkei, valamint a 695. cikke értelmében az egy hónapos jogvesztő határidőt a jelen törvény hatálybalépését követő naptól kell számítani, és a felek által járulékosan emelt kifogás az eljárásnak a kifogás elbírálásáig történő felfüggesztésével jár.

A jelen átmeneti rendelkezés minden olyan végrehajtási eljárásra alkalmazandó, amely nem azzal zárult le, hogy az ingatlant a polgári perrendtartásról szóló törvény 675. cikke alapján a szerző fél birtokába adták.

(3)      Hasonlóképpen, azon folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban, amelyekben a jelen törvény hatálybalépésekor már megkezdődött a polgári perrendtartásról szóló törvény 556. cikkének (1) bekezdésében a kifogás előterjesztésére előírt tíznapos határidő, a végrehajtás alá vont személyeknek az előző bekezdésben előírt ugyanezen egy hónapos jogvesztő határidő áll rendelkezésükre, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvény 557. és 695. cikkében foglalt bármely megtámadási okon alapuló kifogást emeljenek.

(4)      A jelen rendelkezés közzététele teljes és érvényes közlésnek minősül az e cikk (2) és (3) bekezdésében előírt határidőkről szóló értesítés és azok számítása szempontjából, azaz semmilyen esetben nem szükséges kifejezett határozatot hozni e tekintetben.

[…]”

14.      Másfelől, a polgári perrendtartás 136. cikke szerint:

„Valamely eljárási cselekmény végrehajtására előírt határidő lejárta vagy az arra kijelölt időszak lezárulása jogvesztéssel jár. A hivatalvezető megállapítja a határidő lejártát, és elrendeli a szükséges intézkedéseket, illetve értesíti a bíróságot az ez utóbbi hatáskörébe tartozó döntés meghozatala érdekében.”

15.      A polgári perrendtartás 207. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(3)      A jogerős határozatok az ítélt dolog hatályával bírnak, és az azokat meghozó eljáró bíróságnak minden esetben tartania kell magát azok rendelkezéseihez.

(4)      A határozat a jogorvoslatra nyitva álló határidő lejártát követően megtámadás hiányában jogerőssé válik és az ítélt dolog hatályával bír, ezért az ezt meghozó eljáró bíróságnak minden esetben tartania kell magát az abban foglalt rendelkezésekhez.”

16.      A polgári perrendtartás 222. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z ítélt dolog jogereje mind a kérelemnek helyt adó, mind az azt elutasító jogerős ítéletek esetében a törvény erejénél fogva kizárja, hogy ugyanabban a tárgyban, mint amelyben az ítéletet hozták, később bármilyen eljárást indítsanak”.

III – Az alapügy tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

17.      2008. június 12‑én a Banco Primus SA (a továbbiakban: Banco Primus) jelzálogfedezetű kölcsönt nyújtott J. Gutiérrez García részére, amelynek fedezete az adós lakóhelyéül szolgáló ingatlan volt. A kölcsönt, amelynek futamideje 47 év, 564 havi törlesztőrészletben kell visszafizetni.

18.      Miután az alapeljárás alperese elmulasztotta megfizetni e kölcsön hét egymást követő havi törlesztőrészletét, 2010. március 23‑án a hitelintézet a kölcsönszerződésnek a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötése alapján felszólította a tőke teljes összegének, valamint az ügyleti és késedelmi kamatok és egyéb költségek megfizetésére, továbbá kezdeményezte a jelzálogjoggal terhelt ingatlan árverési értékesítését.

19.      2011. január 11‑én megtartották a szóban forgó árverést, azonban egyetlen ajánlattevő sem jelent meg. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság 2011. március 21‑i végrehajtható határozatával az ingatlant a Banco Primusnak ítélte oda 78 482,31 euró értékben, amely a becsült érték 50%‑a volt. 2011. április 6‑án a Banco Primus kérte az ingatlan birtokbaadását, amelyet három egymást követő alkalommal el kellett halasztani; az utolsó alkalom 2014. április 8‑án a kilakoltatást felfüggesztő eljárást befejező határozattal zárult le.

20.      2014. június 11‑én J. Gutiérrez García a polgári perrendtartás 695. cikke értelmében rendkívüli járulékos kifogást emelt a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban, a kölcsönszerződés késedelmi kamatokra vonatkozó feltételeinek tisztességtelen jellegére hivatkozással. Ezeket a kamatokat ugyanakkor egy bíróság már hivatalból vizsgálta, melynek eredményeként 2013. június 12‑i végzésével azokat nullára csökkentette.(5)

21.      A kérdést előterjesztő bíróság 2014. június 16‑i határozatával megállapította a kifogás benyújtását és felfüggesztette a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást, továbbá 2014. szeptember 29‑i levelében erről tájékoztatta a Bíróságot.

22.      A kifogás vizsgálata során e bíróság megállapította, hogy a késedelmi kamatokról szóló rendelkezéseken túl is lehetnek olyan feltételei a kölcsönszerződésnek, amelyek a 93/13 irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthetők, ilyen egyrészről a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel, amelynek alapján a Banco Primus követelhette a tőkeösszeg, a kamatok és a különböző költségek azonnali megfizetését, többek között abban az esetben, ha a megállapodás szerinti időpontban nem történt meg a tőkeösszeg, a kamatok vagy előlegek megfizetése, másrészről az ügyleti kamatokra vonatkozó feltétel, mely szerint ez utóbbiak számítása akként történik, hogy a fennmaradó tőketartozást és az esedékes kamatokat elosztják egy üzleti év napjainak számával, azaz 360‑nal.

23.      Ugyanakkor, a kifogást csak hozzávetőlegesen egy évvel a negyedik átmeneti rendelkezésben meghatározott jogvesztő határidő letelte után nyújtották be. Ezért ez a rendelkezés a jelen esetben meggátolja a kérdést előterjesztő bíróságot annak vizsgálatában, hogy a kölcsönszerződés egyes feltételei a 93/13 irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthetők‑e. A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal kétségei vannak afelől, hogy az említett rendelkezés összeegyeztethető‑e a 93/13 irányelvvel. E bíróság egyúttal tisztázni kívánja azt is, mely ismérvek alapján kell megítélni, hogy tisztességtelenek‑e a szerződési feltételek, és melyek a nemzeti bíróság kötelezettségei azt követően, hogy megállapította, hogy valamely feltétel tisztességtelen.

24.      E körülmények között a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Santander (santanderi 2. sz. elsőfokú bíróság) 2014. szeptember 10‑i határozatában, amely a Bíróság Hivatalához ugyanezen a napon érkezett, úgy határozott, hogy az eljárás felfüggesztését hatályban tartja, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

„1)      a)      Úgy kell‑e értelmezni a negyedik átmeneti rendelkezést, hogy az nem képezheti akadályát a fogyasztók védelmének?

b)      A [93/13] irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján, annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, a fogyasztó, amennyiben a nemzeti jogszabályban e bejelentésre előírt határidő letelt, jogosult‑e a célból bejelenteni, hogy a szerződésben tisztességtelen kikötések szerepelnek, így a nemzeti bíróságnak állást kell foglalnia az említett kikötések tekintetében?

c)      A [93/13] irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, hivatalból kell‑e vizsgálnia, hogy a szerződésben tisztességtelen kikötés szerepel‑e, a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazása mellett, jóllehet korábban eltérő határozatot hozott, illetve ezen értékelés a nemzeti eljárásjogi szabályok szerint jogerőssé vált?

2)      Milyen feltételek mellett befolyásolhatja a minőség/ár viszony a szerződés nem alapvető feltételei tisztességtelen jellegének vizsgálatát? Az ilyen típusú tényezők ilyen jellegű közvetett befolyásának vizsgálatakor figyelembe kell‑e venni a nemzeti jogszabályokban előírt, az árakra vonatkozó jogi korlátozásokat? Előfordulhat‑e, hogy az absztrakt módon kikötött érvényes feltételek érvényüket vesztik annak megállapítását követően, hogy az ügylet ára a szokásos piaci árhoz képest nagyon magasnak bizonyul?

3)      A [93/13] irányelv 4. cikke alapján figyelembe lehet‑e venni a szerződés megkötésének időpontját követően fennálló körülményeket, amennyiben a nemzeti jogszabály vizsgálata ide vezet?

4)      a)      Úgy kell‑e értelmezni a 1/2013. sz. törvénnyel módosított polgári perrendtartás 693. cikkének (2) bekezdését, hogy az nem képezheti akadályát a fogyasztói érdekek védelmének?

b)      Ha a [93/13] irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján, annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, a nemzeti bíróság azt állapítja meg, hogy a szerződésben előrehozott lejáratra vonatkozóan tisztességtelen kikötés szerepel, akkor azt ki nem kötöttnek kell‑e tekintenie, és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket kell‑e alkalmaznia, akkor is, ha a szolgáltató megvárta a nemzeti rendelkezésben előírt minimális időtartam elteltét?”

25.      A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság az ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése alapján gyorsított eljárásban bírálja el. A Bíróság 2014. november 11‑i végzésében elutasította ezt a kérelmet többek között azzal az indokkal, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, amint arról a Bíróságot 2014. szeptember 29‑én kelt levelével tájékoztatta, 2014. június 16‑i határozatával a végrehajtási eljárást felfüggesztette, így J. Gutiérrez Garcíát nem fenyegeti a kilakoltatás közvetlen veszélye.

26.      A Banco Primus, a spanyol kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

27.      A spanyol kormány, valamint a Bizottság a 2015. szeptember 24‑én megtartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket tett.

IV – Elemzés

A –    Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

28.      Írásbeli észrevételeiben a spanyol kormány vitatja a feltett kérdések elfogadhatóságát arra hivatkozva, hogy a Bíróság válaszai szükségtelenek a kérdést előterjesztő bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához. Ez a bíróság ugyanis már nem rendelkezik hatáskörrel, miután az adós és a lakók kilakoltatásának elrendelésével a végrehajtási eljárást 2014. április 8‑án jogerőre emelkedett végzésével lezárta.

29.      A Banco Primus nem hivatkozott kifejezetten az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságára, azonban hasonló érvelést adott elő.

30.      Nem gondolom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket elfogadhatatlannak lehetne minősíteni. A kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett nemzeti szabályozás ugyanis egyértelművé teszi, hogy a szóban forgó jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás még nem zárult le. A negyedik átmeneti rendelkezés úgy rendelkezik, hogy a törvény „minden olyan végrehajtási eljárásra alkalmazandó, amely nem azzal zárult le, hogy az ingatlant […] a szerző fél birtokába adták”. Ennélfogva, amint azt a spanyol kormány írásbeli észrevételeiben megerősítette, a végrehajtási eljárás csak az ingatlan birtokbaadásakor zárul le.(6)

31.      Emellett a negyedik átmeneti rendelkezés kifejezetten lehetővé teszi az olyan végrehajtási határozat megtámadását, amely a megtámadásra nyitva álló rendes határidő letelte miatt e törvény hatálybalépését megelőzően jogerőssé vált.

32.      Következésképpen a spanyol kormány és a Banco Primus által előterjesztett kifogások nem döntötték meg az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek relevanciájával kapcsolatos vélelmet(7) és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések teljes egészükben elfogadhatók.

B –    Az ügy érdeméről

1.      Az első kérdésről

a)      Az első kérdés a) és b) pontjáról

33.      Első kérdésének a) és b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az egyenértékűség elvére és a tényleges érvényesülés elvére tekintettel a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkével ellentétes‑e az olyan nemzeti átmeneti rendelkezés, mint amelyről az alapügyben szó van, és amely az e rendelkezést tartalmazó törvény közzétételének a napját követő naptól számítva a fogyasztók számára egy hónapos jogvesztő határidőt biztosít arra, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti, folyamatban lévő eljárás keretében a szerződési feltételek állítólagosan tisztességtelen jellegére alapított kifogást emeljenek.

34.      A Bíróság nemrég lényegében azonos kérdést vizsgált a BBVA‑ügyben,(8) amelyben 2015. május 13‑án(9) az 1/2013. sz. törvénnyel bevezetett jogvesztő határidő jogellenességét állapítottam meg. Ezen állásponttal egyetértésben a Bíróság a BBVA‑ítéletében (C‑8/14, EU:C:2015:731) kimondta, hogy „a [93/13] irányelv 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti átmeneti rendelkezés, […] amely azon fogyasztók számára, akikkel szemben az e rendelkezést tartalmazó törvény hatálybalépésének időpontját megelőzően indult és még le nem zárult jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás van folyamatban, e törvény közzétételének a napját követő naptól számított, egy hónapos jogvesztő határidőt biztosít arra, hogy a végrehajtással szemben a szerződési feltételek állítólagosan tisztességtelen jellegére alapított kifogást emeljenek.”

35.      Tekintettel arra, hogy e határidő jogszerűségét a Bíróság korábban már megkérdőjelezte, a jelen indítvány csupán a BBVAügyben(10) nem vizsgált kérdésekkel foglalkozik. Minden egyéb kérdésben a Bíróság ítéletére, valamint az ezen ügyre vonatkozó indítványomra hivatkozom.

b)      Az első kérdés c) pontjáról

i)      Előzetes észrevételek

36.      E kérdés elemzése előtt hasznosnak tűnik felidézni, hogy az Aziz‑ítélet(11) kihirdetése következtében az 1/2003. sz. törvény módosította a polgári perrendtartásnak különösen a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra alkalmazandó, e jog érvényesítése iránti eljárásra vonatkozó rendelkezéseit, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást ezen ítélkezési gyakorlathoz igazítsák. Konkrétabban, a spanyol jogalkotó úgy módosította a polgári perrendtartást, hogy egyrészt lehetővé tette a végrehajtást elrendelő bíróság számára az ilyen feltételek tisztességtelen jellegének az eljárás bármely időpontjában való értékelését,(12) másrészt pedig a polgári perrendtartást kiegészítette a végrehajtást megalapozó vagy a tartozás összegének a megállapítását lehetővé tévő szerződési feltétel tisztességtelen jellegére alapított új kifogási indokkal.(13)

37.      A kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdés c) pontját ebben az összefüggésben kell vizsgálni.

ii)    Az első kérdés c) pontjának újrafogalmazása

38.      A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy a 93/13 irányelv 6. és 7. cikke kötelezi‑e a nemzeti bíróságot valamely tisztességtelen kikötés fennállásának hivatalból történő vizsgálatára még akkor is, ha ezt a feladatát korábban a bíróság még nem gyakorolta, vagy a nemzeti jog alapján hozott jogerős határozatában arra a következtetésre jutott, hogy ezek a feltételek nem tisztességtelenek.

39.      E kérdéssel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság két esetet vázol: azt, amikor a nemzeti bíróság korábban még nem vizsgált meg egy feltételt, illetve, amikor jogerőre emelkedett nemzeti végzésében megállapította, hogy ez a feltétel nem tisztességtelen.

40.      A Bíróság hivatalához benyújtott nemzeti bírósági iratok alapján azonban meg kell jegyeznem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott nemzeti határozat, nevezetesen a 2013. június 12‑i végzés szövegében e bíróság hivatalból csak a késedelmi kamatra vonatkozó feltétel tisztességtelen jellegét állapította meg, anélkül hogy a szerződés egyéb feltételeiről határozott volna, vagy akár csak említette volna azokat.(14) Következésképpen elemzésemben eltekintek a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésben hivatkozott második eset értékelésétől, mivel az nyilvánvalóan hipotetikus jellegű.

41.      Emiatt nem értek egyet a spanyol kormány által írásbeli észrevételeiben előadott érveléssel, amely szerint a kérdést előterjesztő bíróság ismét a jelzálogról szóló részt vizsgálja, amellyel összefüggésben már jogerőre emelkedett végzésében megállapította a tisztességtelen feltétel hiányát.(15)

42.      Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseire hasznos választ lehessen adni, és azon együttműködés szellemében, amelyet a Bíróság a nemzeti bíróság felé gyakorolni köteles, javaslom a kérdés újrafogalmazását, abban a formában, hogy a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkében biztosított védelem azt is jelenti‑e, hogy az egy vagy több szerződési feltétel hivatalból történő előzetes vizsgálata korlátozza a nemzeti bíróság kötelezettségét a szerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálat hivatalból történő lefolytatására az eljárás egy későbbi szakaszában.

43.      Ezt a kérdést fogom most tanulmányozni, emlékeztetve előzetesen a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatára.

iii) A releváns ítélkezési gyakorlat rövid felidézése

44.      Számomra fontosnak tűnik mindenekelőtt emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében.(16)

45.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy e hátrányos helyzet tekintetében a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Olyan kógens rendelkezésről van szó, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse.(17)

46.      A tisztességtelen feltételek hivatalból történő vizsgálatával kapcsolatban(18) a Bíróság eleinte elismerte annak lehetőségét, hogy a nemzeti bíróság ilyen vizsgálatot folytasson le,(19) később pedig megállapította, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a szerződéses felek közötti egyenlőtlen helyzetet, amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek.(20) A Bíróság tehát a nemzeti bíróság kötelezettségévé változtatta e bíróság lehetőségét a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálatára. Ez a módosítás azt is jelenti, hogy az Unió joga által a nemzeti bíróságokra ruházott fogyasztóvédelmi feladat „nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból […] történő megítélésének kötelezettségét is”(21).

47.      Emlékeztetni kell arra is, hogy ezt a kötelezettséget azon közérdek jellege és jelentősége indokolja, amelyen a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem alapul.(22) Az ügyben eljáró bíróság tehát köteles biztosítani az ezen irányelv rendelkezései által célzott védelem hatékony érvényesülését.

48.      Következésképpen, véleményem szerint az a körülmény, hogy a 93/13 irányelv keretében az érvényesen eljáró nemzeti bíróság az eljárás adott szakaszában nem vizsgált egy szerződési feltételt, nem akadálya annak, hogy e bíróság az eljárás későbbi szakaszában más feltételt megvizsgáljon.(23)

49.      E megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésének c) pontjára azt a választ adja, hogy a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkében a fogyasztók számára biztosított védelem azt is jelenti, hogy az egy vagy több szerződési feltétel hivatalból történő előzetes vizsgálata nem korlátozhatja a nemzeti bíróság kötelezettségét a szerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálat hivatalból történő lefolytatására az eljárás egy későbbi szakaszában.

2.      A második és a harmadik kérdésről

50.      E két kérdésével, amelyet együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy melyek azok a szempontok, amelyek alapján az olyan, az ügyleti kamatok számítására és a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelenségét el kell bírálni, mint amelyeket az alapügyben szereplő szerződésben kikötöttek, továbbá milyen kötelezettségei vannak a 93/13 irányelv 4. cikke értelmében a nemzeti bíróságnak azon kérdés megválaszolására, hogy köteles‑e figyelembe venni ezen szerződési feltételek vizsgálata során a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások teljes kölcsönszerződésből származó ár/minőség arányát, a nemzeti jogszabályokban előírt, az árakra vonatkozó korlátozásokat és a szerződéskötést követően felmerülő körülményeket.

51.      E kérdések megválaszolását a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékeléséhez a Bíróság ítélkezési gyakorlatában általánosan meghatározott szempontok felidézésével kezdem. Ezt követően, ezen ítélkezési gyakorlat figyelembevételével megvizsgálom egyrészről a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján az ügyleti kamatokra vonatkozó feltételt, másrészről az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése figyelembevételével a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltételt.

a)      A szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megítélésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat felidézése

52.      Először is, a Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, hogy határkörrel rendelkezik egyrészt a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és az irányelv mellékletében szereplő „tisztességtelen feltétel” fogalmának, másrészről annak az értelmezésére, hogy a nemzeti bíróságoknak milyen szempontokat kell vagy lehet alkalmazniuk az irányelv rendelkezései szerinti szerződési feltétel vizsgálatakor. Mindazonáltal a Bíróság úgy határozott, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy e szempontok alapján az alapügy tényállásának sajátos körülményei függvényében az adott szerződési feltétel konkrét minősítéséről döntsön.(24) Azon következmények átfogó értékelése, amelyeket az adott feltétel a szerződésre irányadó jog keretében előidézhet, magában foglalja a nemzeti jogrend vizsgálatát, és ezt csak a nemzeti bíróság tudja elvégezni.(25) E bíróság feladata továbbá dönteni a vitatott feltétel tisztességtelen jellegéről,(26) mivel a Bíróságnak arra kell szorítkoznia, hogy olyan iránymutatásokat adjon a kérdést előterjesztő bíróság számára, amelyeket ez utóbbi vélelmezhetően figyelembe tud venni az érintett kikötés tisztességtelen jellegének értékelése tekintetében.(27)

53.      Másodsorban, a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése, a „jóhiszeműség” és a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben a fogyasztó kárára fennálló „jelentős egyenlőtlenség” fogalmaira utalva, csak általános módon határozza meg azokat a körülményeket, amelyek valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételt tisztességtelenné tesznek.(28)

54.      E tekintetben, amint azt Kokott főtanácsnok az Aziz‑ügyre vonatkozó indítványában(29) kiemelte, a Bíróság pontosítása szerint annak megállapítása érdekében, hogy valamely feltétel a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben „jelentős egyenlőtlenséget” idéz‑e elő a fogyasztó kárára, többek között figyelembe kell venni azokat a szabályokat, melyeket a nemzeti jog ír elő arra az esetre, ha maguk a felek a szerződésben nem rendelkeztek [hasonló esetben]. A Bíróság szerint ez az összehasonlító elemzés lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára annak megítélését, hogy adott esetben a szerződés mennyiben hozza a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe a fogyasztót. Hasonlóképpen rámutat arra, hogy célszerűnek tűnik az említett fogyasztó jogi helyzetének vizsgálata abból a szempontból, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésére a nemzeti szabályozás alapján ahhoz, hogy megszüntesse a tisztességtelen feltételek alkalmazását.(30)

55.      Harmadsorban, azon kérdés kapcsán, hogy milyen körülmények között jön létre az ilyen egyenlőtlenség „a jóhiszeműség követelményével ellentétben”, a Bíróság ítélete szerint meg kell állapítani, hogy a 93/13 irányelv tizenhatodik preambulumbekezdésére tekintettel a nemzeti bíróságnak e célból meg kell vizsgálnia, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta‑e, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.(31)

56.      Egyébiránt a Bíróság emlékeztetett arra, hogy 93/13 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott melléklet mindössze példálózó és nem kimerítő felsorolását tartalmazza azon feltételeknek, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.(32) Megjegyezte, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét az e szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével, és a szerződés megkötésének időpontjában fennálló, a szerződés megkötését kísérő összes körülmény alapján kell megítélni. Ebből következik, hogy ezzel összefüggésben értékelni kell azokat a következményeket is, amelyeket az említett feltétel a szerződésre irányadó jog keretében előidézhet, és ez a nemzeti jogrend szerinti vizsgálatot feltételez.(33)

57.      Ezen általános ismérvek alapján kell a kérdést előterjesztő bíróságnak megítélnie az ügyleti kamatok számítására és a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó azon feltételek tisztességtelen jellegét, amelyekre ez a bíróság hivatkozott.

b)      Az ügyleti kamatokra vonatkozó feltételről

58.      A vitatott szerződés 3. kikötése szerint: „az éves névleges kamatláb alapján az adott periódusban felszámított kamatok összegének kiszámításához szükséges matematikai képlet a következő: C x d x r/360 x 100; Jelmagyarázat: C = a kölcsönnek az elszámolási időszak kezdetén fennálló tőkeösszege, d = az elszámolási időszak napjainak száma, r = éves névleges kamatláb. […] A kamatszámításnál úgy kell tekintetni, hogy az év 360 napból áll.”

59.      A vitatott kikötés a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szabályozott feltételek olyan csoportjába tartozik, amelyekre nem vonatkozhat a nemzeti bíróság vizsgálata. Ugyanakkor ez a cikk abban az esetben lehetővé teszi e szerződéses feltételek vizsgálatát, amennyiben, ahogy az alapügyben is, ezek megfogalmazása nem világos és nem érthető.

60.      A kérdést előterjesztő bíróság, valamint a Bizottság kétségét fejezte ki aziránt, hogy a vitatott feltétel, amely az átlagfogyasztó számára valószínűleg érthetetlen, összetett matematikai képleten alapul, megfelelne a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében megkövetelt szövegezési és átláthatósági előírásoknak. A Bizottság főképp azt emeli ki, hogy e kamatoknak a 360 napos üzleti év alapján történő számítása a 365 napos naptári év szerint számítottnál magasabb kamatlábat eredményez.(34)

61.      Következésképpen, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következésre jut, hogy ennek a feltételnek a megfogalmazása nem világos és nem érthető, és emiatt a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése hatálya alá tartozik, e bíróságnak kell ezt a feltételt a jelen indítvány 52–56. pontjaiban felidézett általános értékelési szempontok figyelembevételével megvizsgálnia, pontosabban azt ellenőriznie, hogy e szempontok fényében a vitatott rendelkezés a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben „jelentős egyenlőtlenséget” idéz‑e elő a fogyasztó kárára. Így ezt a vizsgálatot a felek rendelkezése hiányában alkalmazandó nemzeti jogszabályok és a tagállam jogrendszerében a fogyasztót az ilyen jellegű feltételek használatának megszüntetése érdekében megillető jogi eszközök alapján kell lefolytatni.

62.      E vizsgálat során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie mindazokat a szempontokat, amelyeket a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előír, azaz azon áruk vagy szolgáltatások természetét, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. E tekintetben fontos lehet többek között a nemzeti jogszabályokban az árakra vonatkozóan előírt korlátozások figyelembevétele, valamint annak tisztázása, hogy ez a számítási képlet megfelel‑e a spanyol jog vonatkozó szabályainak.

63.      A kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatának többek között azzal a kérdéssel is foglalkoznia kell, hogy milyen körülmények között jön létre az ilyen egyenlőtlenség „a jóhiszeműség követelményével ellentétben”. Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy – amint ez az állandó ítélkezési gyakorlatból következik – a jóhiszeműség követelménye azt is jelenti, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhassa, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.(35)

64.      Mindenesetre a Bíróság rendelkezésére bocsátott ügyiratokból kiderül, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését a nemzeti jogalkotó nem ültette át. Amennyiben ez ténylegesen így van, emlékeztetek arra, hogy a belső jogba történő átültetés hiánya azt jelenti, hogy az alapügyben szóban forgó spanyol szabályozás a 93/13 irányelv 8. cikkének(36) megfelelően lehetővé teszi a fogyasztók irányelvben előírtnál magasabb szintű hatékony védelmének a biztosítását(37) azáltal, hogy engedélyezi az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett azon feltételek tisztességtelen jellege teljes bírósági felülvizsgálatának a lehetőségét, amelyeket az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó és a fogyasztó között kötött szerződés ír elő, még akkor is, ha ez a feltétel a szerződés elsődleges tárgyára vagy a nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyára vonatkozik.

c)      A lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltételről

65.      A vitatott szerződés 6. a) kikötése(38) lehetővé teszi a hitelintézet számára, hogy a tőkeösszeg és a kamatok megfizetésének bárminemű elmulasztása esetén haladéktalanul követelje a kölcsön tőkeösszegének visszafizetését, valamint a kamatoknak és egyéb költségeknek a megfizetését.(39)

66.      Amint azt a Bíróság az Aziz‑ítéletben(40) már megállapította, ezt a feltételt meghatározott szempontok figyelembevételével kell megvizsgálni. Nevezetesen a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni elsősorban azt, hogy az eladó vagy szolgáltató azon lehetősége, hogy a kölcsön teljes összegét lejárttá teheti, attól függ‑e, hogy a fogyasztó nem teljesíti a szóban forgó szerződéses viszonyban lényegesnek számító kötelezettségét, másodsorban, hogy e lehetőséget arra az esetre írták‑e elő, ha az ilyen nemteljesítés eléggé súlyosnak minősül a kölcsön futamidejéhez és összegéhez képest, harmadsorban, hogy az említett lehetőség eltér‑e az adott területre vonatkozó szabályoktól, negyedsorban pedig azt, hogy a nemzeti jog biztosít‑e megfelelő és hatékony eszközöket ahhoz, hogy a fogyasztó, akivel szemben az ilyen feltétel alkalmazásra kerül, kiküszöbölhesse az említett, a kölcsön lejártából eredő következményeket.(41)

67.      Az előző pontban említett szempontok értékelése során a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei merültek fel abban a kérdésben, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében hivatkozni lehet‑e a nemteljesítés előrelátható jellegére. Egészen pontosan azt jegyzi meg, hogy a szóban forgó nemteljesítés súlyosságának hiánya következtében felmerül a kérdés, hogy a fentiekben kifejtett harmadik szempont szerint – annak értékeléséhez, hogy a vitatott feltétel a fogyasztó számára a diszpozitív rendelkezésekhez képest hátrányosabb helyzetet eredményez‑e – figyelembe kell‑e venni a szerződést követően bekövetkező körülményeket, és így vizsgálni kell‑e, hogy a nemteljesítés előrelátható‑e, holott a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése azokra a körülményekre hivatkozik, amelyek a szerződés „megkötésének időpontjában” álltak fenn.

68.      E bíróság szerint a spanyol jog ellenkező rendelkezés hiányában megengedi a szerződés idő előtti felmondását, amennyiben előre látható volt (a szerződéskötéshez képest utólagos körülmény), hogy a fogyasztó súlyos mulasztást fog elkövetni.(42) Így, noha az 564 hónapos futamidőhöz képest a héthavi elmaradás a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint nem volt kellően súlyos, ez a nemteljesítés mégis előrelátható mulasztásnak minősül.(43)

69.      Tekintve, hogy olyan diszpozitív szabályokról van szó, amelyek, amint az ítélkezési gyakorlat megköveteli, lehetővé teszik a felek közötti jelentős egyensúlyhiány fennállásának megállapítását, úgy vélem, hogy a nemzeti bíróság a szerződéskötés körülményeként figyelembe veheti az akkor hatályos jogszabályokat. Véleményem szerint a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése ugyanis a szerződéskötést követően bekövetkező körülmények figyelembevételét is lehetővé teszi, amennyiben ezen utólagos körülményekre hivatkozás a szerződéskötéskor hatályos nemzeti diszpozitív jogszabályok vizsgálatát eredményezi.

70.      Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy – amint azt a Bizottság helytállóan megállapította – a szerződéskötéskor fennálló körülmények körébe tartoznak a könnyen előrelátható jövőbeni események, éppúgy, mint a már fennálló, de csak a felek egyike által ismert tények. E tekintetben a vitatott feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálata során figyelembe kell venni azokat a piaci előrejelzéseket, amelyek ismeretlenek a fogyasztó előtt, de amelyekről az eladó vagy szolgáltató tudomással bír.

d)      A nemzeti bíróság azon lehetőségéről, hogy a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálata során figyelembe vegye a minőség/ár viszonyt

71.      A spanyol kormány a nemzeti bíróság azon lehetőségével kapcsolatban, hogy a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálata során figyelembe vegye a minőség/ár viszonyt, írásbeli észrevételeiben úgy nyilatkozott, hogy a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően a szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megítélése során a minőség/ár viszony vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha ez a feltétel nem világos és érthető, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell tisztáznia.

72.      Nem értek egyet ezzel az érveléssel. Emlékeztetni kell először is arra, hogy a vizsgálat nem a szolgáltatás minőség/ár viszonyára, hanem a nemzeti bíróság azon lehetőségére irányul, hogy a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megítélése során általános módon figyelembe vegye az ár és minőség viszonyát. Ezzel összefüggésben felhívom a figyelmet arra, hogy a 93/13 irányelv tizenkilencedik preambulumbekezdése szerint, még ha a tisztességtelen jelleg megítélésének nem is kell kiterjednie a szerződés elsődleges tárgyát képező, sem pedig a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatározó feltételekre, a szerződés elsődleges tárgyát képező és a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatározó feltételeket ugyanakkor figyelembe lehet venni egyéb feltételek tisztességes jellegének megítélésénél. Következésképpen nincs akadálya annak, hogy a nemzeti bíróság figyelembe vegye ezt a tényezőt.

e)      Közbenső következtetés

73.      Meg kell állapítani, hogy az alapügyben szereplő szerződésben foglalthoz hasonló, lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése során a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni elsősorban azt, hogy e kikötés alkalmazása attól függ‑e, hogy a fogyasztó nem teljesíti a lényeges szerződéses kötelezettségét, másodsorban, hogy az ilyen nemteljesítés eléggé súlyosnak minősül‑e a kölcsön futamidejéhez és összegéhez képest, harmadsorban, hogy az említett feltétel eltér‑e az adott területre vonatkozó diszpozitív szabályoktól, negyedsorban pedig azt, hogy a nemzeti jog biztosít‑e megfelelő és hatékony eszközöket ahhoz, hogy a fogyasztó kiküszöbölhesse az e feltételből eredő következményeket.

74.      Ezenfelül a 93/13 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy a szerződési feltételek vizsgálata során figyelembe vegye a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások teljes kölcsönszerződésből származó árának/minőségének arányát, az árakra vonatkozóan a nemzeti jogszabályokban előírt korlátozásokat és a szerződéskötéskor könnyen előrelátható jövőbeni körülményeket, valamint azokat, amelyek már a szerződéskötéskor fennálltak, de amelyekről akkor csak az egyik szerződő félnek volt tudomása, illetve azokat, amelyek később következtek be, amennyiben ezen utólagos körülményekre hivatkozás a nemzeti jogszabályok szerződéskötéskor végzett vizsgálatából következik.

3.      A negyedik kérdésről

75.      A kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésével lényegében arra vár választ a Bíróságtól egyrészről, hogy a 93/13 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint a polgári perrendtartásnak a jelzálogkölcsön‑szerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó 693. cikkének (2) bekezdése, másrészről hogy a nemzeti bíróság a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását követően köteles‑e azt semmisnek nyilvánítani, még akkor is, ha a hitelező a gyakorlatban betartotta e nemzeti rendelkezés feltételeit.

76.      Először is, a polgári perrendtartás 693. cikkének (2) bekezdése és a 93/13 irányelv összhangjával összefüggésben mindenekelőtt emlékeztetek arra, hogy ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében „azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket […] tükröz[nek], […] nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá”. Ezenkívül, ezen irányelv tizenharmadik preambulumbekezdésének megfelelően a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése „azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a [nemzeti] jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg”.

77.      Ebben az összefüggésben előzetesen az a kérdés merül fel, hogy a polgári perrendtartás 693. cikkének (2) bekezdése a 93/13 irányelv hatálya alá tartozik‑e.

78.      E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik először is, hogy a vitatott feltétel, amely polgári perrendtartás 693. cikke (2) bekezdésének szövegét vette át, a korábbi változatában nem tükröz „kötelező érvényű” törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket. Másodsorban, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből, valamint a spanyol kormány és a Bizottság észrevételeiből kiderül, hogy ez a cikk még csak nem is diszpozitív, mivel nem alkalmazható az eladó vagy a szolgáltató és a fogyasztó megállapodásának hiányában. Épp ellenkezőleg, ez a cikk kimondja, hogy a joghatások kiváltásához szükséges a felek kifejezett megállapodása.(44) Ez a cikk az 1/2013. sz. törvény által módosított változatában lehetővé teszi a hitelintézet számára a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás megindítását az egész tartozás, ideértve a tőkeösszeget és a kamatokat, követelésére, amennyiben legalább háromhavi törlesztőrészlet esedékessé vált, anélkül, hogy az adós eleget tett volna fizetési kötelezettségének, feltéve hogy e rendelkezés a végrehajtás alapjául szolgáló jelzálogszerződésben szerepel.

79.      Következésképpen meg kell állapítanom, hogy – noha kétségtelenül igaz, hogy a polgári perrendtartás 639. cikke (2) bekezdésének az 1/2013. sz. törvény(45) előtti változatát vette át az alapügyben szereplő szerződés, pontosabban annak a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétele – ez a nemzeti rendelkezés törvényi vagy rendeleti jellege ellenére nem bír sem kötelező, sem diszpozitív erővel. Ennélfogva úgy tűnik, hogy a 93/13 irányelv tizenharmadik preambulumbekezdésének megfelelően ez a rendelkezés nem tartozik ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének hatálya alá, amely irányelv így alkalmazható.(46)

80.      Meg kell állapítani, hogy mivel a polgári perrendtartás 693. cikkének (2) bekezdése nem képezi akadályát annak, hogy a nemzeti bíróság tisztességtelen feltétel észlelése esetén az említett feltétel mellőzésével eleget tegyen hivatalából fakadó kötelezettségének, a 93/13 irányelvvel nem ellentétes az ilyen nemzeti rendelkezés alkalmazása.(47) Ugyanakkor, mivel e rendelkezés megköveteli a felek közötti kifejezett megállapodást, megszövegezése értelmében csak az ilyen megállapodás hiánya esetén alkalmazható.

81.      A fentiekből következően, véleményem szerint, a 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a jelzálogkölcsön‑szerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó nemzeti rendelkezés, amennyiben i) e rendelkezés sem kötelező, sem diszpozitív jelleggel nem bír; ii) alkalmazása kizárólag a felek megállapodásától függ; iii) nem határozza meg előre a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során eljáró említett nemzeti bíróságnak a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel tisztességtelen jellegére irányuló értékelését; valamint iv) nem képezi akadályát annak, hogy e bíróság a szóban forgó feltételt mellőzze, ha az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében meg kell állapítania annak tisztességtelen jellegét.(48)

82.      Másodsorban, azzal a kérdéssel összefüggésben, mely szerint, ha a hitelintézet már az első fizetési elmaradás esetén mellőzi azt a feltételt, amelyet a nemzeti bíróság tisztességtelennek minősített, nem teszi‑e szükségtelenné e feltétel bírói vizsgálatát, a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy tisztességtelen feltételnek minősül az alapügyben szereplő jelzálogkölcsön‑szerződésnek a jelzálogkölcsön fizetési késedelem miatti lejárat előtti megszüntetéséről rendelkező 6. a) pontja.

83.      E bíróság abból indul ki, hogy ez a szerződési feltétel, amely úgy rendelkezik, hogy a hitelintézet követelheti a tőkeösszeg, a kamatok és a költségek azonnali megfizetését abban az esetben, ha a megállapodás szerinti időpontban nem történt meg a tőkeösszeg, a kamatok vagy előlegek megfizetése, lehetővé teszi a hitelintézet számára, hogy a fogyasztó kárára fennálló jelentősen egyenlőtlen helyzetet teremtsen. A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a hitelintézetnek 564 alkalma van a jóhiszeműség követelményével összeegyeztethetetlen cselekmények sorozatát elindítani. Más szóval ez a rendelkezés feljogosítja a bankot nem csak arra, hogy a tartozás teljes összegét és különböző költségeit követelje, hanem olyan egyszerűsített rendkívüli bírósági eljárás megindítására is, amellyel szemben korlátozottak a jogorvoslati lehetőségek.

84.      Amint arra a jelen indítványom 44. pontjában emlékeztettem, a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében.(49) Ennélfogva a 93/13 irányelv 7. cikke elrettentő jellegének biztosítása érdekében az irányelv 3. cikke (1) bekezdése értelmében vett tisztességtelen feltétel fennállását megállapító nemzeti bíróság jogosultságai nem függhetnek e feltétel tényleges alkalmazásától.(50)

85.      Jelen esetben az, hogy a hitelintézet csupán héthavi fizetési késedelem után indította meg a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárást, olyan tény, amely nem vehető figyelembe egy olyan szerződési feltétel értékelése során, amely ténylegesen már egyhavi nemfizetés estén is lehetővé teszi a hitelintézet számára a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás megindítását. Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy a fogyasztóvédelem területén egy tisztességtelen szerződési feltételen alapuló észszerű magatartás nem szünteti meg e kikötés tisztességtelen jellegét.

86.      Emellett, amint az állandó ítélkezési gyakorlatból kiderül, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető oly módon, hogy az lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy abban az esetben, ha az eladó vagy a szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt tisztességtelen feltétel fennállását megállapítja, az említett feltétel tartalmát módosítsa ahelyett, hogy a fogyasztó vonatkozásában e feltétel alkalmazásától egyszerűen eltekintene.(51) Ezt a lehetőséget a Bíróság kizárólag a teljes szerződés megsemmisítése esetére fogadta el, annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljanak a fogyasztót fenyegető különösen káros következmények,(52) de ez a jelen alapügyben nem valósul meg, mivel a vitatott rendelkezés járulékos jellegű és a kölcsönszerződés többi részétől elválasztható.

87.      Következésképpen véleményem szerint a 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó nemzeti rendelkezés nem korlátozhatja a nemzeti bíróságot azon kötelezettsége gyakorlásában, hogy, miután egy kikötés tisztességtelen jellegét megállapította, semmisnek nyilvánítsa azt, még akkor is, ha a hitelező a gyakorlatban betartotta a nemzeti rendelkezésben előírt feltételeket.

V –    Végkövetkeztetések

88.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Santander (santanderi 2. sz. elsőfokú bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

1.         A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. és 7. cikkében a fogyasztók számára biztosított védelem azt is jelenti, hogy az egy vagy több szerződési feltétel hivatalból történő előzetes vizsgálata nem korlátozhatja a nemzeti bíróság kötelezettségét a szerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálat hivatalból történő lefolytatására az eljárás egy későbbi szakaszában.

2.         Az alapügyben szereplő szerződésben foglalthoz hasonló, lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó kikötés esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése során a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni elsősorban azt, hogy e kikötés alkalmazása attól függ‑e, hogy a fogyasztó nem teljesíti a lényeges szerződéses kötelezettségét, másodsorban, hogy az ilyen nemteljesítés eléggé súlyosnak minősül‑e a kölcsön futamidejéhez és összegéhez képest, harmadsorban, hogy az említett feltétel eltér‑e az adott területre vonatkozó diszpozitív szabályoktól, negyedsorban pedig azt, hogy a nemzeti jog biztosít‑e megfelelő és hatékony eszközöket ahhoz, hogy a fogyasztó kiküszöbölhesse az e feltételből eredő következményeket.

3.         A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy a szerződési feltételek vizsgálata során figyelembe vegye a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások teljes kölcsönszerződésből származó árának/minőségének arányát, az árakra vonatkozóan a nemzeti jogszabályokban előírt korlátozásokat és a szerződéskötéskor könnyen előrelátható jövőbeni körülményeket, valamint azokat, amelyek már a szerződéskötéskor fennálltak, de amelyekről akkor csak az egyik szerződő félnek volt tudomása, illetve azokat, amelyek később következtek be, amennyiben ezen utólagos körülményekre hivatkozás a nemzeti jogszabályok szerződéskötéskor végzett vizsgálatából következik.

4.         A 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy:

–        egyrészről azzal nem ellentétes a jelzálogkölcsön‑szerződés lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó olyan nemzeti rendelkezés, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, amennyiben i) e rendelkezés sem kötelező, sem diszpozitív jelleggel nem bír; ii) alkalmazása kizárólag a felek megállapodásától függ; iii) nem határozza meg előre a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során eljáró említett nemzeti bíróságnak a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel tisztességtelen jellegére irányuló értékelését; valamint iv) nem képezi akadályát annak, hogy e bíróság a szóban forgó feltételt mellőzze, ha ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében meg kell állapítania annak tisztességtelen jellegét, és

–        másrészről ugyanezen rendelkezés nem korlátozhatja a nemzeti bíróságot azon kötelezettsége gyakorlásában, hogy, miután egy kikötés tisztességtelen jellegét megállapította, semmisnek nyilvánítsa azt, még akkor is, ha a hitelező a gyakorlatban betartotta a nemzeti rendelkezésben előírt feltételeket.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).


3      A BOE 2013. május 15‑i 116. száma, 36373. o.


4      A BOE 2000. január 8‑i 7. száma, 575. o.


5      A kamatszámítás felülvizsgálatára az 1/2013. sz. törvény hatálybalépését követően került sor.


6      A kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott jogi háttérből kiderül, hogy a negyedik átmeneti rendelkezés az 1/2013. sz. törvény hatálybalépése előtt megindult, és még le nem zárult végrehajtási eljárásokra vonatkozik.


7      Lásd többek között: Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 34. pont).


8      BBVA‑ítélet (C‑8/14, EU:C:2015:731).


9      Lásd a BBVA‑ügyre vonatkozó indítványomat (C‑8/14, EU:C:2015:321). Ebben az ügyben arra a következtetésre jutottam, hogy „[a] tényleges érvényesülés elvére tekintettel a [93/13] irányelv 6. és 7. cikkével ellentétes az olyan nemzeti átmeneti rendelkezés […], amely azon törvény közzétételének a napját követő naptól számítva, amelyben e rendelkezés szerepel, a fogyasztók számára egy hónapos jogvesztő határidőt biztosít arra, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti, folyamatban lévő eljárás keretében a szerződési feltételek állítólagosan tisztességtelen jellegére alapított kifogást emeljenek”.


10      BBVA‑ítélet (C‑8/14, EU:C:2015:731).


11      C‑415/11, EU:C:2013:164. Lásd ezzel összefüggésben: a BBVA‑ügyre vonatkozó indítványom (C‑8/14, EU:C:2015:321, 30–33. pont).


12      Lásd: a polgári perrendtartás 552. cikkének (1) bekezdése. E cikk a valamennyi végrehajtási eljárásra alkalmazandó általános rendelkezések között szerepel. Következésképpen a bíróság által hivatalból végzett vizsgálat mind a rendes végrehajtási eljárásokra, mint a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásokra vonatkozik.


13      A jelzálogjog érvényesítése iránti eljárással kapcsolatban lásd: a polgári perrendtartás 695. cikke (1) bekezdésének 4. pontja. A rendes végrehajtási eljárást illetően lásd: a polgári perrendtartás 557. cikke (1) bekezdésének 7. pontja.


14      Meg kell jegyeznem, hogy, amint az a jelen indítvány 36. pontjából, valamint a BBVA‑ügyre vonatkozó indítványom (C‑8/14, EU:C:2015:321) 30–33. pontjából kiderül, az 1/2013. sz. törvény hatálybalépése előtt a végrehajtást elrendelő bíróság nem értékelhette hivatalból egy kölcsönszerződés feltételeinek tisztességtelen jellegét. Mivel a hivatkozott nemzeti végzés 2013. június 12‑i keltezésű, úgy vélem, hogy éppen az 1/2013. sz. törvény 2013. május 15‑i hatálybalépése tette lehetővé, hogy az említett bíróság hivatalból folytassa le a vizsgálatot, amelynek következtében a késedelmi kamatok értéke nullára csökkent. Megjegyzem azt is, hogy ez a végzés az Aziz‑ítéletre (C‑415/11, EU:C:2013:164) és a Jőrös‑ítéletre (C‑397/11, EU:C:2013:340) hivatkozik.


15      Pontosabban a spanyol kormány e végzés alaki jogerejére hivatkozik, és e tekintetben a polgári perrendtartás 207. cikkét idézi. Ugyanakkor, az e jogszabály 222. cikkében szabályozott anyagi jogerővel kapcsolatban megjegyzem, hogy a jogi szakirodalom egy része nem ismeri el a járulékos végrehajtási kifogást kizáró végzés anyagi jogerejét. Ennek az alapja egyrészről a polgári perrendtartás 561. cikkének (1) bekezdése, amely az érdemi okokra alapított kifogásra vonatkozik, és amely szerint „a bíróság – miután meghallgatta a feleket a nem eljárási szabálytalanságokra alapított, végrehajtás ellen emelt kifogással kapcsolatban, és az esetleges tárgyalást követően – végzésében a következő határozatot hozza kizárólag a végrehajtás tekintetében […]” (kiemelés tőlem). Másrészről a jogelmélet úgy tekinti, hogy a járulékos végrehajtási kifogást kizáró végzés anyagi jogerejének tagadása azon a tényen alapul, hogy az egyszerűsített eljárást követően meghozott ügydöntő határozatok nem rendelkeznek anyagi jogerővel. Lásd e tekintetben: De la Oliva Santos, A., Objeto del proceso y cosa juzgada en el proceso civil, Thomson‑Civitas, 2005., 119–124. o.


16      Lásd többek között: Océano Grupo Editorial és Salvat Editores ítélet (C‑240/98–C‑244/98, EU:C:2000:346, 25. pont); Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 44. pont.); Banco Popular Español és Banco de Valencia végzés (C‑537/12 és C‑116/13, EU:C:2013:759, 39. pont.); Sánchez Morcillo és Abril García ítélet (C‑169/14, EU:C:2014:2099, 22. pont).


17      Lásd többek között: Mostaza Claro ítélet (C‑168/05, EU:C:2006:675, 36. pont); Asturcom Telecomunicaciones ítélet (C‑40/08, EU:C:2009:615, 30. pont).


18      Megjegyzem, a jelen ügyben nem arról van szó, hogy a bíróság már megállapította a szerződési feltételek tisztességes vagy tisztességtelen jellegét, azaz nem valósul meg a szerződési feltételek kétszeres hivatalból történő vizsgálata, mint ami megtörtént abban az esetben, ahol a Bíróság megállapította, hogy „a hatékony bírói jogvédelem elve a bírósághoz való fordulás jogát, nem pedig a többfokú bírósági eljárást biztosítja a magánszemély számára”. Lásd: Sánchez Morcillo és Abril García ítélet (C‑169/14, EU:C:2014:2099, 36. pont). Ezzel szemben, amint az a Bíróság rendelkezésére bocsátott nemzeti iratokból kiviláglik, a tisztességtelen feltételekre irányuló két elkülönült vizsgálatáról van szó, amelyet a végrehajtási eljárás külön szakaszaiban végez el ugyanaz a bíróság. Lásd e tekintetben: a jelen indítvány 42. pontja.


19      Océano Grupo Editorial és Salvat Editores ítélet (C‑240/98–C‑244/98, EU:C:2000:346, 29. pont).


20      Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); Banco Popular Español és Banco de Valencia végzés (C‑537/12 és C‑116/13, EU:C:2013:759, 41. pont).


21      Kiemelés tőlem. Pannon GSM ítélet (C‑243/08, EU:C:2009:350, 32. pont); Banif Plus Bank ítélet (C‑472/11, EU:C:2013:88, 22. és 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


22      Mostaza Claro‑ítélet (C‑168/05, EU:C:2006:675, 38. pont).


23      A fizetési meghagyásos eljárás vonatkozásában lásd: a Finanmadrid E. F. C. ügyre vonatkozó indítványom (C‑49/14, EU:C:2015:746, 72–74. pont).


24      Invitel‑ítélet (C‑472/10, EU:C:2012:242, 22. pont); Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 66. pont).


25      Invitel‑ítélet (C‑472/10, EU:C:2012:242, 30. pont). Lásd továbbá: Kokott főtanácsnok Aziz‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑415/11, EU:C:2012:700, 66. pont).


26      Invitel‑ítélet (C‑472/10, EU:C:2012:242, 22. pont); Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 66. pont).


27      Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 66. pont).


28      Ugyanott (67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


29      C‑415/11, EU:C:2012:700, 71. pont.


30      Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 68. pont).


31      Ugyanott (69. pont), valamint Kokott főtanácsnok Aziz‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑415/11, EU:C:2012:700, 74. pont).


32      Invitel‑ítélet (C‑472/10, EU:C:2012:242, 25. pont); Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 70. pont).


33      Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


34      A kérdést előterjesztő bíróság szerint „[h]a 360‑nal osztunk, de a szorzást a hónap valódi napjaival végezzük el (365, illetve szökőév esetén 366) [a bank] évente 5 napot nyer a jelzálogjog fennállása alatt”.


35      Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 69. pont); Banco Popular Español és Banco de Valencia végzés (C‑537/12 és C‑116/13, EU:C:2013:759, 66. pont).


36      A 93/13 irányelv 8. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak”.


37      Lásd: Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet (C‑484/08, EU:C:2010:309, 42. és 43 pont), amely szerint: „a spanyol jogrendben, amint a Tribunal Supremo [(legfelsőbb bíróság)] megjegyzi, valamely nemzeti bíróság az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó és a fogyasztó között kötött szerződésre vonatkozó jogvita keretében minden körülmények között vizsgálhatja azon feltétel tisztességtelen jellegét, amelyet nem tárgyaltak meg egyedileg, és amely többek között az említett szerződés fő tárgyára vonatkozik, még abban az esetben is, ha e feltételt világosan és érthetően előzetesen fogalmazta meg az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó”.


38      A Bizottság jogosan emlékeztetett arra, hogy a lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel akkor is feljogosítja a hitelintézetet a teljes hitel összegére irányuló foglalásra, ha a fizetés elmulasztása csupán egy hónapot érint, amennyiben ez a feltétel a kölcsönszerződésben szerepel. Ugyanakkor az Aziz‑ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164) nyomán a spanyol jogalkotó módosította a polgári perrendtartás 693. cikkének (2) bekezdését, és előírta, hogy a lejárt tartozásnak legalább háromhavinak kell lennie.


39      A kérdést előterjesztő bíróság arra is rámutatott, hogy a vitatott kikötés ellentétes a polgári perrendtartás 693. cikkének az 1/2013. sz. törvény által módosított (2) bekezdésével, mivel kizárólag akkor teszi lehetővé a teljes hitelösszeg követelését, ha a felek kifejezetten megállapodtak e szankció alkalmazásáról abban az esetben, ha az adós legalább háromhavi törlesztőrészlet megfizetését elmulasztotta, vagy olyan számú törlesztőrészlet vált esedékessé, amelynek alapján vélelmezhető, hogy az adós legalább három hónapon keresztül nem tett eleget fizetési kötelezettségének.


40      C‑415/11, EU:C:2013:164.


41      Ugyanott (73. pont).


42      A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügyben szereplő, a szerződésben biztosított, idő előtti megszüntetés lehetősége a diszpozitív szabályok, nevezetesen a polgári törvénykönyv 1124., 1467. és 1504. cikke alóli kivételként került előírásra, amely csökkentette azokat a jogosultságokat, amelyek a fogyasztót a vitatott feltétel hiányában megillették volna.


43      Meg kell jegyezni, amint arra a Bizottság rámutatott, hogy legalábbis kétséges egy 47 évre kötött szerződés 564 hónapjához képest egyhavi fizetési elmaradás kellően súlyos jellege. A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a 448,62 eurós egyhavi összeg megfizetésének elmaradása a 81 600 eurós hitelhez viszonyítva nem minősíthető súlyos nemteljesítésnek.


44      A Bizottság a tárgyaláson kifejtette, hogy ez a rendelkezés lehetővé teszi a hitelező számára, hogy olyan egyszerűsített eljárásban, mint a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás, követelje a teljes tőkeösszeget és a kamatokat.


45      Nevezetesen egyhavi törlesztőrészlet elmaradása esetén.


46      Lásd a contrario: Barclays Bank ítélet (C‑280/13, EU:C:2014:279, 42. pont).


47      Lásd ebben az értelemben: Banco Bilbao Vizcaya Argentaria végzés (C‑602/13, EU:C:2015:397, 45. pont).


48      Lásd ezzel kapcsolatban: ugyanott (46. pont).


49      Lásd többek között: Barclays Bank ítélet (C‑280/13, EU:C:2014:279, 32. pont).


50      Lásd ezzel összefüggésben: Banco Bilbao Vizcaya Argentaria végzés (C‑602/13, EU:C:2015:397, 50. pont).


51      Banco Español de Crédito ítélet (C‑618/10, EU:C:2012:349, 71. pont).


52      Kásler és Káslerné Rábai ítélet (C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. pont).