Language of document : ECLI:EU:C:2016:176

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2016. március 17.(*)

„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 44/2001/EK rendelet – Román vállalkozásnak olyan kötelezettséget előíró szerződések, hogy egy harmadik államban székhellyel rendelkező vállalkozásra védjegyeket ruházzon át – Megtagadás – Joghatósági kikötés harmadik állam javára – Az alperes román bíróságok előtt való megjelenése a joghatóság kifogásolása nélkül – Alkalmazandó joghatósági szabályok”

A C‑175/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfelsőbb bíróság, Románia) a Bírósághoz 2015. április 20‑án érkezett, 2014. december 5‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Taser International Inc.

és

az SC Gate 4 Business SRL,

Cristian Mircea Anastasiu

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, J.‑C. Bonichot (előadó) és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Taser International Inc. képviseletében S. Olaru, C. Radbâță és E. Bondalici ügyvédek,

–        a román kormány képviseletében R. H. Radu és D. M. Bulancea, meghatalmazotti minőségben,

–        a spanyol kormány képviseletében J. García‑Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében C. Gheorghiu és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) 22. cikke 4. pontjának, 23. cikke (5) bekezdésének és 24. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2        Ezt a kérelmet az egyesült államokbeli székhelyű Taser International Inc. társaság (a továbbiakban: Taser International) és a romániai székhelyű SC Gate 4 Business SRL társaság (a továbbiakban: Gate 4) valamint C. M. Anastasiu – a Gate 4 ügyvezetője – között bizonyos védjegyek Taser internationalnek történő átruházásával kapcsolatos, e román társaságot terhelő szerződéses kötelezettség teljesítésének tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. E rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre.”

4        E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5        E rendelet „Kizárólagos joghatóság” című 22. cikke a következőket írja elő:

„A lakóhelyre való tekintet nélkül a következő bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek:

[…]

4.      olyan eljárásra, amelynek tárgya szabadalom, védjegy, formatervezési minta vagy hasonló, letétbe helyezést vagy lajstromozást igénylő jogok lajstromozása vagy érvényessége, annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a letétbe helyezést vagy lajstromozást kérelmezték, vagy az megtörtént, illetve közösségi jogi aktus vagy nemzetközi egyezmény alapján megtörténtnek tekintendő.

[…]”

6        Ugyanezen rendelet 23. cikke értelmében:

„(1)      Ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos. […]

[…]

(5)      A joghatóságot kikötő megállapodás vagy a célvagyon (»trust«) létesítő okiratának rendelkezései érvénytelenek, amennyiben ellentétesek a 13., 17. vagy 21. cikkel, illetve amennyiben azok a bíróságok, amelyeknek a joghatóságát ki kívánták zárni, a 22. cikk alapján kizárólagos joghatósággal rendelkeznek.”

7        A 44/2001 rendelet 24. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes megjelenik. E szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon, vagy amennyiben a 22. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik.”

 A román jog

8        A védjegyekről és földrajzi árujelzőkről szóló 84/1998. sz. törvény 41. cikkének (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A védjegyhez fűződő jogok átruházhatóak függetlenül azon üzlet átruházásától, amelynek részét a védjegy képezi. Az átruházásra a semmisség terhe mellett írásban, a szerződő felek aláírásával kerül sor. […]”

9        E törvény 42. cikke értelmében:

„(1)      Az átruházás bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell a védjegyjogosult személyének változását bizonyító okiratot.

(2)      A [nemzeti szabadalmi és védjegyhivatal (OSIM)] megtagadja az átruházás bejegyzését, amennyiben az átruházás nyilvánvalóan megtéveszti a fogyasztókat azon áruk vagy szolgáltatások jellegét, minőség[ét] és földrajzi származás[át] illetően, amelyek vonatkozásában a védjegyet lajstromozták, kivéve ha az átruházás kedvezményezettje elfogadja a védjegyátruházásnak azon árukra vagy szolgáltatások[ra] történő korlátozását, amelyek tekintetében a védjegy nem megtévesztő.

(3)      Az érintett fél kérelmére és a törvényben meghatározott díj megfizetése ellenében az OSIM bejegyzi az átruházást a védjegylajstromba, és közzéteszi azt az iparjogvédelmi hivatalos lapban. Az átruházás harmadik személyekkel szemben a közzététel időpontjától kezdve hatályos.”

10      A nemzetközi magánjogi jogviszonyok szabályozásáról szóló 105/1992. sz. törvény 154. cikkében a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a felek a köztük felmerülő jogviták vagy az általuk megkötött aktusból eredő jövőbeli jogviták vonatkozásában egy meghatározott bíróság joghatóságát kötötték ki, ez utóbbi rendelkezik joghatósággal, kivéve ha:

1.      a bíróság külföldi, de a jogvita valamely román bíróság kizárólagos joghatósága alá tartozik;

2.      a bíróság román, de a felek egyike valamely külföldi bíróság kizárólagos joghatóságára hivatkozik.”

11      E törvény 157. cikke előírja:

„Az eljáró bíróság hivatalból megvizsgálja, hogy rendelkezik‑e joghatósággal a nemzetközi magánjogi jogviszonyokra vonatkozó jogvita elbírálására, és amennyiben megállapítja, hogy sem az eljáró bíróság, sem pedig más román bíróság nem rendelkezik joghatósággal, elutasítja a kérelmet arra hivatkozással, hogy az nem tartozik a román bíróságok joghatósága alá.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12      A Taser International, amelynek székhelye az Egyesült Államokban található, 2008. április 4‑én és szeptember 12‑én a Gate 4‑gyel nem kizárólagos forgalmazásra irányuló két szerződést kötött. E szerződések értelmében a Gate 4 és ügyvezetője, C. M. Anastasiu arra vállaltak kötelezettséget, hogy a Taser Internationalnek az általuk Romániában lajstromozott vagy lajstromoztatni kért védjegyeit a velük szerződő félre átruházzák.

13      Miután a Gate 4 és C. M. Anastasiu megtagadta e szerződéses kötelezettség teljesítését, a Taser International a Tribunalul Bucureşti (bukaresti elsőfokú bíróság) előtt keresetet terjesztett elő. Annak ellenére, hogy e szerződések joghatósági kikötéseket tartalmaztak egy egyesült államokbeli bíróság javára, a Gate 4 és C. M. Anastasiu megjelent e román bíróság előtt, anélkül hogy kifogásolta volna e bíróság joghatóságát. 2011. május 31‑i ítéletében a Tribunalul Bucureşti (bukaresti elsőfokú bíróság) elrendelte, hogy az alperesek teljesítsék az átruházás bejegyzéséhez szükséges valamennyi alakszerű követelményt.

14      Miután ezt az ítéletet a Curtea de Apel Bucureşti (bukaresti fellebbviteli bíróság) helybenhagyta, a Gate 4 és C. M. Anastasiu felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfelsőbb bíróság) előtt. Jóllehet a felek a román bíróságoknak az e jogvita eldöntésével kapcsolatos joghatóságát soha nem kifogásolták, a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy e kérdést illetően hivatalból határoznia kell.

15      Ebben az összefüggésben merül fel e bíróságban az a kérdés, hogy a 44/2001 rendelet alkalmazandó‑e az előtte folyamatban lévő jogvitában, amennyiben a felek jogvitáik rendezésére az Európai Unióhoz viszonyítva harmadik állam bíróságát, nem pedig a tagállami bíróságok egyikét kötötték ki, ahogy azt e rendelet 23. cikkének (1) bekezdése előírja. A kérdést előterjesztő bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a harmadik állam javára szóló ilyen joghatósági kikötés pusztán e ténynél fogva akadályát képezheti a joghatóság ugyanezen rendelet 24. cikkében előírt hallgatólagos kiterjesztésének.

16      Mindazonáltal abban az esetben, ha ez utóbbi szabály alkalmazandó, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy meg kell‑e állapítania más címen joghatóságának hiányát.

17      Továbbá meg kellene vizsgálni a 44/2001 rendelet 22. cikkének alkalmazhatóságát annak eldöntése érdekében, hogy e cikk 4. pontjának hatálya alá tartozik‑e az azon védjegyátruházási kötelezettségre vonatkozó jogvita, amely a nemzeti jogszabályoknak megfelelően lajstromozáshoz vezethet.

18      Ilyen körülmények között az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 rendelet 24. cikkét, hogy az »e rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóság« kifejezés azt az esetet is magában foglalja, amikor az Unió valamely tagállamában lajstromozott védjegyhez fűződő jogok átruházására irányuló szerződés felei a szerződéses kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos valamennyi jogvita elbírálására egyértelműen és vitathatatlanul olyan állam bíróságainak joghatóságát kötötték ki, amely nem tagja az Uniónak, és amelyben a felperes lakóhellyel (székhellyel) rendelkezik, de a felperes az Unió azon tagállamának bíróságához fordult, amelynek területén az alperes lakóhellyel (székhellyel) rendelkezik?

2)      Igenlő válasz esetén:

a)      Úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 rendelet 23. cikkének (5) bekezdését, hogy az nem vonatkozik az olyan állam joghatóságát kikötő megállapodásra, amely nem tagja az Uniónak, és így a rendelet 2. cikke alapján eljáró bíróság a saját nemzeti jogának nemzetközi magánjogi szabályai alapján határozza meg a joghatóságot?

b)      Úgy tekinthető‑e az Unió valamely tagállamában lajstromba vett védjegyhez fűződő jogok átruházására irányuló és a jogvitában érintett felek által megkötött szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének bírósági úton történő kikényszerítésével kapcsolatos jogvita, hogy az a rendelet 22. cikkének 4. pontja értelmében vett, »letétbe helyezést vagy lajstromozást igénylő« jogra vonatkozik, figyelembe véve azt a tényt, hogy a védjegy lajstromozásának helye szerinti tagállam jogszabályai szerint a védjegyhez kapcsolódó jogok átruházásához a védjegylajstromba történő bejegyzés és az iparjogvédelmi hivatalos lapban történő közzététel szükséges?

3)      [Az első kérdésre adott] [n]emleges válasz esetén, ellentétes‑e a 44/2001 rendelet 24. cikkével az, ha az [első] kérdésben leírthoz hasonló helyzetben a rendelet 2. cikke alapján eljáró bíróság az ügy elbírálására vonatkozó joghatósága hiányát állapítja meg annak ellenére, hogy az alperes megjelent ezen - adott esetben végső fokon eljáró - bíróság előtt és nem vitatta a joghatóságot?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről és a második kérdés a) pontjáról

19      Első kérdésével és második kérdésének a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkének (5) bekezdését és 24. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a szerződéses kötelezettség teljesítésének hiányára vonatkozó olyan jogvitában, amelyben a felperes az alperes székhelye szerinti tagállam bíróságai előtt indított keresetet, e bíróságok joghatósága e rendelet 24. cikkére alapítható, amennyiben az alperes nem vitatja e bíróságok joghatóságát, még akkor is, ha az e két fél közötti szerződés harmadik állam bíróságai javára szóló joghatósági kikötést tartalmaz.

20      Emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet alkalmazandó a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező alperes és a valamely harmadik államban lakóhellyel rendelkező felperes közötti jogvitára (lásd analógia útján: Owusu‑ítélet, C‑281/02, EU:C:2005:120, 27. pont).

21      Továbbá, a 44/2001 rendelet 24. cikkének első mondata az alperes bíróság előtti megjelenésén alapuló joghatósági szabályt ír elő minden olyan jogvita esetében, ahol az eljáró bíróság joghatósága nem következik e rendelet egyéb rendelkezéseiből. E rendelkezést abban az esetben is alkalmazni kell, ha a bíróság előtt az említett rendelet rendelkezéseit megsértve indítottak eljárást, és e rendelkezés azt jelenti, hogy az alperes bíróság előtti megjelenése az eljáró bíróság joghatósága hallgatólagos elismerésének, és ezért a joghatósága kiterjesztésének tekinthető (Cartier parfums‑lunettes és Axa Corporate Solutions assurances ítélet, C‑1/13, EU:C:2014:109, 34. pont).

22      A 44/2001 rendelet 24. cikkének második mondata kivételeket fogalmaz meg ezen általános szabály alól. Úgy rendelkezik, hogy nem terjeszthető ki hallgatólagosan az eljáró bíróság joghatósága, ha az alperes a joghatóság hiányára vonatkozó kifogást terjeszt elő, kifejezve ezzel azt a szándékát, hogy nem fogadja el ennek a bíróságnak a joghatóságát, vagy ha olyan jogvitáról van szó, amelyre az említett rendelet 22. cikke kizárólagos joghatósági szabályokat ír elő (Cartier parfums‑lunettes és Axa Corporate Solutions assurances ítélet, C‑1/13, EU:C:2014:109, 35. pont).

23      Ezért az eljáró bíróság joghatóságának hallgatólagos kiterjesztésére vonatkozó általános szabály alkalmazandó, kivéve azokban az esetekben, amelyek az említett 24. cikk második mondatában előírt kivételek között kifejezetten szerepelnek. Tekintettel arra, hogy a joghatóságnak a 44/2001 rendelet 23. cikke szerinti joghatóságot kikötő megállapodással való kiterjesztése nem szerepel e kivételek között sem, a Bíróság már kimondta, hogy e rendeletnek sem általános felépítésével, sem célkitűzéseivel nem indokolható az a megállapítás, hogy a felek nem terjeszthetik elő jogvitájukat a megállapodásban kikötött bíróságon kívüli más bíróság előtt (lásd ebben az értelemben: ČPP Vienna Insurance Group ítélet, C‑111/09, EU:C:2010:290, 25. pont).

24      Ez az érvelés alkalmazandó valamely tagállam bíróságai javára szóló joghatóságot kikötő megállapodások, valamint valamely harmadik állam bíróságai javára szóló joghatóságot kikötő megállapodások esetében is, mivel a joghatóságnak a 44/2001 rendelet 24. cikkének második mondata szerinti hallgatólagos kiterjesztése az eljárás feleinek a joghatóságra vonatkozó tudatos döntésén alapul (lásd: A‑ítélet, C‑112/13, EU:C:2014:2195, 54. pont). Következésképpen – ahogy az a jelen ítélet előző pontjából következik – az e rendelet 23. cikkének alkalmazhatóságával kapcsolatos kérdés nem releváns.

25      Az előző megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre és a második kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 44/2011 rendelet 23. cikkének (5) bekezdését és 24. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a szerződéses kötelezettség teljesítésének hiányára vonatkozó olyan jogvitában, amelyben a felperes az alperes székhelye szerinti tagállam bíróságai előtt indított keresetet, e bíróságok joghatósága e rendelet 24. cikkére alapítható, amennyiben az alperes nem vitatja e bíróságok joghatóságát, még akkor is, ha az e két fél közötti szerződés harmadik állam bíróságai javára szóló joghatósági kikötést tartalmaz.

 A második kérdés b) pontjáról

26      Második kérdésének b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontját és 24. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a védjegyek átruházásával kapcsolatos szerződéses kötelezettség teljesítésének hiányára vonatkozó, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló jogvita e 22. cikk 4. pontjának hatálya alá, következésképpen pedig az eljáró bíróság joghatósága hallgatólagos kiterjesztésének általános szabálya alóli, az e rendelet 24. cikkének második mondatában előírt kivételek hatálya alá tartozik.

27      A 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontja értelmében olyan eljárásra, amelynek tárgya védjegy lajstromozása vagy érvényessége, annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal, ahol a letétbe helyezést vagy a védjegy lajstromozását kérelmezték. Ezért e rendelkezésnek az alapeljárásra való alkalmazhatósága a román bíróságok kizárólagos joghatóságához vezetne.

28      Mindazonáltal az alapeljárást jellemző körülmények között nem szükséges meghatározni azt, hogy a védjegyek átruházásával kapcsolatos szerződéses kötelezettség teljesítése iránti kérelem ténylegesen a 44/2001 rendelet 22. cikke 4. pontjának hatálya alá tartozik‑e, ugyanis a román bíróságok e jogvita elbírálására mindenképpen joghatósággal rendelkeznek. Abban az esetben ugyanis, ha e 22. cikk 4. pontja alkalmazandó az említett jogvitára, azok a bíróságok, amelyeknek a joghatósága e rendelkezésből ered, ugyanazok a bíróságok lennének, mint amelyeknek a joghatóságát e rendelet 24. cikkének első mondata alapján határozzák meg, mivel az alapeljárás alperese megjelent a román bíróságok előtt, és nem kifogásolta azok joghatóságát.

29      A fentiekből következően a második kérdés b) pontjára nem szükséges válaszolni.

 A harmadik kérdésről

30      Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 24. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely harmadik állam bíróságai javára szóló joghatósági kikötést tartalmazó szerződés felei közötti jogvita keretében az, hogy az alperes székhelye szerinti tagállam bírósága, amely előtt keresetet indítottak, annak ellenére hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, hogy az alperes nem kifogásolja e bíróság joghatóságát.

31      Ahogy az az első és második feltett kérdésre adott válaszból kitűnik, a valamely harmadik állam bíróságai javára szóló joghatósági kikötés létezése a 44/2001 rendelet 24. cikke alkalmazhatóságának nem képezi akadályát.

32      Továbbá a 44/2001 rendelet (2) és (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a rendelet célja a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályoknak a nagymértékben kiszámítható joghatósági szabályokkal történő egységesítése. A 44/2001 rendelet célja tehát a jogbiztonság megteremtése, amely az Unióban letelepedett személyek jogi védelmének megerősítésében nyilvánul meg, egyszerre lehetővé téve mind a felperesnek, hogy könnyen azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, mind pedig az alperesnek, hogy észszerűen kiszámíthassa, mely bíróság előtt indítható ellene kereset (Falco Privatstiftung és Rabitsch ítélet, C‑533/07, EU:C:2009:257, 21. és 22. pont).

33      A Bíróság ezért ítélte meg úgy, hogy amennyiben a 44/2001 rendelet 22. cikke szerinti kizárólagos joghatósági szabályok nem alkalmazandók, az eljáró bíróságnak meg kell állapítania a joghatóságát, ha az alperes megjelenik előtte, és nem emel a bíróság joghatóságának hiányára vonatkozó kifogást, mivel az alperes ilyen megjelenése e rendelet 24. cikke szerint a joghatóság hallgatólagos kiterjesztésének minősül (lásd ebben az értelemben: ČPP Vienna Insurance Group ítélet, C‑111/09, EU:C:2010:290, 26. és 33. pont).

34      Nincs ez másként egyébként akkor sem, amikor az eljáró bíróság joghatósága a 44/2001 rendelet 22. cikkéből következik.

35      Ennek a rendelkezésnek az e rendelet rendszerében elfoglalt helyére és a kitűzött célra tekintettel, az említett rendelkezésben foglalt joghatósági szabályok kizárólagos és imperatív jelleggel rendelkeznek, amely különleges erővel köti mind a peres feleket, mind a bíróságot (lásd ebben az értelemben: Solvay‑ítélet, C‑616/10, EU:C:2012:445, 44. pont).

36      E megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 24. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely harmadik állam bíróságai javára szóló joghatósági kikötést tartalmazó szerződés felei közötti jogvita keretében az, hogy az alperes székhelye szerinti tagállam bírósága, amely előtt keresetet indítottak, annak ellenére hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, hogy az alperes nem kifogásolja e bíróság joghatóságát.

 A költségekről

37      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 23. cikkének (5) bekezdését és 24. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a szerződéses kötelezettség teljesítésének hiányára vonatkozó olyan jogvitában, amelyben a felperes az alperes székhelye szerinti tagállam bíróságai előtt indított keresetet, e bíróságok joghatósága e rendelet 24. cikkére alapítható, amennyiben az alperes nem vitatja e bíróságok joghatóságát, még akkor is, ha az e két fél közötti szerződés harmadik állam bíróságai javára szóló joghatósági kikötést tartalmaz.

2)      A 44/2001 rendelet 24. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely harmadik állam bíróságai javára szóló joghatósági kikötést tartalmazó szerződés felei közötti jogvita keretében az, hogy az alperes székhelye szerinti tagállam bírósága, amely előtt keresetet indítottak, annak ellenére hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, hogy az alperes nem kifogásolja e bíróság joghatóságát.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: román.