Language of document : ECLI:EU:C:2015:686

C‑216/14. sz. ügy

Gavril Covaci

elleni

büntetőeljárás

(az Amtsgericht Laufen [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2010/64/EU irányelv – A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog – Az eljárás nyelve – Pénzbüntetést kiszabó, tárgyalás mellőzésével hozott végzés – A tárgyalás tartására irányuló kérelem eljárás nyelvétől eltérő nyelven való benyújtásának lehetősége – 2012/13/EU irányelv – Tájékoztatáshoz való jog a büntetőeljárás során – A vádlottnak az ellene emelt vádról való tájékoztatáshoz való joga – A tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítése – Részletszabályok – Kézbesítési megbízott terhelt általi kötelező kijelölése – A tárgyalás tartására irányuló kérelem benyújtására nyitva álló határidő, amely a kézbesítési megbízott részére történő kézbesítéssel kezdődik”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. október 15.

1.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog – 2010/64 irányelv – Hatály – Egyszerűsített eljárásban hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító, nem jogerős végzéssel szembeni, tárgyalás tartása iránti kérelem – Bennfoglaltság

(2010/64 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk)

2.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog – 2010/64 irányelv – Terjedelem – Büntetőjogi felelősséget megállapító határozat címzettjét arra kötelező nemzeti szabályozás, hogy az e határozattal szembeni jogorvoslati kérelmét e határozat származási tagállamának eljárási nyelvén nyújtsa be – Megengedhetőség – Korlát – Lényeges iratnak minősülő eljárást kezdeményező irat

(2010/64 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1–3. cikk)

3.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Tájékoztatáshoz való jog a büntetőeljárás során – 2012/13 irányelv – A gyanúsítottak és a vádlottak ahhoz való joga, hogy tájékoztassák őket jogaikról és az ellenük felhozott vádakról – Terjedelem

(2012/13 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1., 3. és 6. cikk)

4.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Tájékoztatáshoz való jog a büntetőeljárás során – 2012/13 irányelv – Hatály – Egyszerűsített eljárásban hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító, nem jogerős végzéssel szembeni, tárgyalás tartása iránti kérelem – Bennfoglaltság

(2012/13 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk)

5.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Tájékoztatáshoz való jog a büntetőeljárás során – 2012/13 irányelv – A vádlottnak az ellene emelt vádról való tájékoztatáshoz való joga – Terjedelem – Büntetőjogi felelősséget megállapító határozat kézbesítése – Módozatok – A határozat származási tagállamában lakóhellyel nem rendelkező személyeket kézbesítési meghatalmazott kijelölésére kötelező nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – Feltétel – A teljes jogorvoslati határidőnek a címzett rendelkezésére állása

(2012/13 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, 3. cikk, (1) bekezdés, c) pont, valamint 6. cikk, (1) és (3) bekezdés)

1.        Azon személy helyzete, aki az ellene büntetőeljárásban, tárgyalás mellőzésével hozott, nem jogerős végzéssel szemben tárgyalás tartására irányuló kérelmet kíván előterjeszteni, a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010/64 irányelv hatálya alá tartozik, így e személy számára biztosítani kell az ezen irányelv által garantált, tolmácsoláshoz és a fordításhoz való jogot.

(vö. 26., 27. pont)

2.        A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010/64 irányelv 1–3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a büntetőeljárás keretében nem engedélyezi annak a személynek, akivel szemben tárgyalás mellőzésével hoztak végzést, hogy e végzéssel szemben a tárgyalás tartására irányuló írásbeli kérelmet más nyelven terjessze elő, mint amely az eljárás nyelve, még akkor sem, ha e személy nem ismeri ez utóbbi nyelvet, feltéve hogy az illetékes hatóságok nem vélik úgy ezen irányelv 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően, hogy az érintett eljárásra és az eset körülményeire tekintettel az ilyen kérelem lényeges iratnak minősül.

Ugyanis egyrészt a 2010/64 irányelv 2. cikkében előírt tolmácsoláshoz való jog tárgya a gyanúsítottak vagy vádlottak és a nyomozó hatóságok, az igazságügyi hatóságok, illetve adott esetben a jogi képviselő közötti szóbeli kommunikáció tolmács általi fordítása, kizárva ebből az összes, e gyanúsítottak vagy vádlottak által benyújtott írásbeli aktus írásbeli fordítását. Így e cikk biztosítja a tolmács díjtalan igénybevételét, ha e személy saját maga terjeszt elő tárgyalás tartására irányuló szóbeli kérelmet az ellene tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szemben az illetékes nemzeti bíróság hivatalánál annak jegyzőkönyvbe vételezése céljából, vagy ha az említett személy tárgyalás tartására irányuló írásbeli kérelmet nyújt be, jogi képviselő segítségét biztosítja, akinek a feladata az eljárás nyelvén megszövegezni a megfelelő iratot. Ezzel szemben annak elvárása a tagállamoktól, hogy ne csupán azt tegyék lehetővé az érintett személyeknek, hogy teljes körűen és saját nyelvükön tájékoztassák őket az ellenük felhozott tényekről, és hogy előadják e tényekkel kapcsolatos saját változatukat, hanem mindig vállalják át az érintett személyek által a velük szemben hozott bírósági határozatok ellen benyújtott összes jogorvoslati kérelem fordítását, túlmenne a 2010/64 irányelv által kitűzött célokon.

Másrészt a 2010/64 irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében írt, egyes lényeges iratok fordításához való jog főszabály szerint csupán bizonyos, az illetékes hatóságok által az eljárás nyelvén megszövegezett iratoknak az érintett személy által értett nyelvre történő írásbeli fordítására vonatkozik. E jog főszabály szerint nem foglalja magában olyan iratnak az eljárás nyelvére történő írásbeli fordítását, mint a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szembeni tárgyalás tartására irányuló kérelem.

Ám minthogy ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi az illetékes hatóságoknak, hogy esetről esetre döntsenek a tekintetben, hogy az ezen irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt iratokon kívüli bármely egyéb irat e rendelkezés értelmében véve lényeges‑e, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen írásban benyújtott, tárgyalás tartására irányuló kérelem lényeges iratnak minősül‑e, amelyet le kell fordítani, figyelembe véve többek között az alapeljárásban szóban forgó, tárgyalás mellőzésével hozott végzésre alkalmazandó eljárás jellemzőit, valamint az előtte folyamatban lévő ügy jellemzőit. E tekintetben lényeges körülményt képez, hogy e kérelmet be lehet nyújtani írásban, vagy szóbeli megfogalmazás esetén közvetlenül az illetékes bíróság hivatalánál, hogy arra nem vonatkozik az indokolási kötelezettség, hogy azt e végzés kézbesítésétől számított különösen rövid, kéthetes határidő alatt kell benyújtani, hogy ahhoz nem kötelező ügyvédet igénybe venni, és hogy azt az érintett személy valamely általa értett, de az eljárás nyelvétől eltérő nyelven szövegezte meg.

(vö. 38., 40–44., 47., 49–51. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        Amint az a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13 irányelv 3. és 6. cikkének együttes értelmezéséből következik, a gyanúsítottakat és a vádlottakat a büntetőeljárás során fennálló jogaikról megillető tájékoztatáshoz való, ezen irányelv 1. cikkében említett jog legalább két különböző jogra vonatkozik, mégpedig egyrészt a gyanúsítottak vagy vádlottak azon jogára, hogy ezen irányelv 3. cikkének megfelelően tájékoztatást kapjanak legalább bizonyos eljárási jogokról, így többek között az ügyvéd igénybevételének jogáról, a térítésmentes jogi tanácsadásra való jogosultságról és igénybevételének feltételeiről, a vádra vonatkozó tájékoztatáshoz való jogról, a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról, valamint a hallgatáshoz való jogról, másrészt a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való, ezen irányelv 6. cikkében meghatározott jogra.

(vö. 54–56. pont)

4.        Az olyan személy helyzete, akivel szemben tárgyalás mellőzésével hozott a bíróság végzést – amely végzés kisebb súlyú bűncselekmény miatt ügyészi indítványra, tárgyalás vagy kontradiktórius szakasz nélkül hozott ideiglenes határozat –, a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13 irányelv hatálya alá tartozik, emiatt az érintettet meg kell, hogy illesse a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog, mégpedig az egész eljárás során.

Noha a szóban forgó eljárás rövid és leegyszerűsített jellege okán az ilyen, tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítésére csupán azután kerül sor, hogy a bíróság határozatot hozott a vád megalapozottságáról, megállapítható, hogy e végzésben a bíróság csupán ideiglenes jelleggel hoz határozatot, és hogy e végzés kézbesítése jelenti a terhelt számára az első alkalmat, amikor tájékoztatást kap az ellene emelt vádról. Következésképpen a tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítését a 2012/13 irányelv 6. cikkének megfelelően az érintett személy elleni vád közlése egyik formájának kell tekinteni, ezért az ilyen kézbesítésnek tiszteletben kell tartania az e cikkben meghatározott követelményeket.

(vö. 59–61. pont)

5.        A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13 irányelv 2. cikkét, 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 6. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a büntetőeljárás során arra kötelezi az ebben a tagállamban lakóhellyel nem rendelkező vádlottat, hogy kézbesítési megbízottat jelöljön ki a vele szemben tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítése érdekében, feltéve hogy e vádlott az említett végzés elleni, tárgyalás tartására irányuló kérelem benyújtására nyitva álló teljes határidővel ténylegesen élhet.

Ugyanis mind az arra irányuló célkitűzés, hogy a vádlott felkészülhessen a védelemre, mind bármilyen – egyfelől az érintett nemzeti jog hatálya alá tartozó területen lakóhellyel rendelkező vádlottak, másfelől a nem e hatály alá tartozó területen lakóhellyel rendelkező, a bírósági határozatok kézbesítése érdekében kézbesítési megbízott kijelölésére kizárólagosan kötelezett vádlottak közötti – hátrányos megkülönböztetés elkerülésének szükségessége azt követeli meg, hogy a vádlott számára e teljes határidő rendelkezésre álljon, tehát anélkül, hogy annak hossza csökkenne azzal az idővel, amely a kézbesítése megbízottnak kell ahhoz, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzést eljuttassa a címzettjének.

(vö. 65–68. pont és a rendelkező rész 2. pontja)