Language of document : ECLI:EU:F:2016:76

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2016. április 12.

F‑98/15. sz. ügy

CP

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Egységvezető – Próbaidő – Az egységvezetői beosztásban való megerősítés elmaradása – A megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtása – Esély elvesztése”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben CP lényegében egyrészt az Európai Parlament 2014. július 18‑i határozata 2. cikkének megsemmisítését kéri, amennyiben a szerint az egységvezetői kinevezésének megfelelő alapilletmény úgynevezett „vezetői pótlékkal” történő emelésére egy kilenc hónapos időszakot követően kerül sor, másrészt az általa állítólag elszenvedett „vagyoni és pénzbeli károk” megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi az Európai Parlamentet, hogy folyósítson CP‑nek 3219,55 eurót. Ezen összeget 2011. július 1‑jétől kezdődően a tényleges kifizetés napjáig számított, az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveletekre vonatkozóan megállapított és az említett időszakban hatályos kamat két százalékponttal növelt értékének megfelelő késedelmi kamat terheli. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Különleges nehézségek – A megsemmisített aktussal a felperesnek okozott hátrány méltányos kiegyenlítése

(EUMSZ 266. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Az esély elvesztésével kapcsolatos vagyoni kár megtérítése – Értékelés – Szempontok

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

1.      Ha a bíróság megsemmisíti egy intézmény vagy egy ügynökség valamely aktusát, az EUMSZ 266. cikk szerint az utóbbi köteles megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézmény, amelynek aktusát megsemmisítették, a megsemmisítést kimondó ítéletnek való megfelelés és annak teljes végrehajtása érdekében nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem annak indokolását is, amelyen a rendelkező rész alapul és szükségképpen alátámasztja azt, úgy, hogy elengedhetetlen a rendelkező rész pontos értelmének meghatározásához. Ezek ugyanis azok az indokok, amelyek egyrészt megnevezik a jogellenesnek minősülő rendelkezést, másrészt rámutatnak a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos okaira, amelyeket a megsemmisített aktus helyébe lépő új aktusnál az érintett intézménynek figyelembe kell vennie. Ami az aktus bíróság által kimondott megsemmisítésének joghatását illeti, a megsemmisítés ex tunc hatályú, azaz a megsemmisített aktust a jogrendből visszaható hatállyal távolítja el. Az alperes intézmény ennélfogva az EUMSZ 266. cikk alapján köteles meghozni mindazon intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megszüntessék a megállapított jogszerűtlenségek hatásait – ez a már végrehajtott aktus esetén a felperes ezen aktus előtti jogi helyzetének helyreállítását jelenti.

Márpedig az az intézmény, amelynek aktusát megsemmisítették, nem hivatkozhat gyakorlati nehézségekre annak érdekében, hogy kivonja magát az elkövetett jogszerűtlenség megszüntetésére vonatkozó kötelezettsége alól. Ugyanis, ha a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtása különleges nehézségekkel jár, az érintett intézmény a megsemmisített határozat által az érintettnek okozott hátrány méltányos jóvátételére alkalmas határozatok meghozatalával eleget tehet az EUMSZ 266. cikkből eredő kötelezettségnek.

(lásd az 59. és 71. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: 1992. október 8‑i Meskens kontra Parlament ítélet, T‑84/91, EU:T:1992:103, 78. pont.

Közszolgálati Törvényszék: 2010. április 15‑i Angelidis kontra Parlament ítélet, F‑104/08, EU:F:2010:23, 35. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. szeptember 13‑i AA kontra Bizottság ítélet, F‑101/09, EU:F:2011:133, 81. pont; 2013. március 21‑i Brune kontra Bizottság ítélet, F‑94/11, EU:F:2013:41, 59. pont.

2.      Az esély elvesztése, amennyiben megfelelően bizonyított, megtéríthető vagyoni kárnak minősül. Az esély elvesztése miatt fizetendő kártérítés összegének megállapításához meg kell határozni, hogy a felperest milyen esélytől fosztották meg, mely időponttól rendelkezhetett volna ezen eséllyel, továbbá ezen esélyt számszerűsíteni kell, végül meg kell határozni, hogy az esély elvesztése számára milyen pénzügyi következményekkel járt. Ráadásul, amennyiben lehetséges, az esélyt, amelytől a tisztviselőt megfosztották, objektív módon, pontos számításon alapuló matematikai együttható segítségével kell kiszámítani. Ha azonban az említett esély e módon nem számszerűsíthető, a bekövetkezett kárt méltányossági alapon kell megállapítani.

(lásd a 68. és a 79. pontot)

Hivatkozás:

Az Európai Unió Törvényszéke: 2010. november 10‑i OHIM kontra Simões Dos Santos ítélet, T‑260/09 P, EU:T:2010:461, 104. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2013. március 13‑i AK kontra Bizottság ítélet, F‑91/10, EU:F:2013:34, 69., 91. és 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.