Language of document : ECLI:EU:C:2017:95

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2017. február 8.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Összehasonlító reklám – 2006/114/EK irányelv – 4. cikk – 2005/29/EK irányelv – 7. cikk – Az árak tárgyilagos összehasonlítása – Megtévesztő mulasztás – A különböző méretű vagy kategóriájú üzletekben árusított termékek árát összehasonlító reklám – Megengedhetőség – Lényeges információ – A tájékoztatás mértéke és az információhordozó”

A C‑562/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) a Bírósághoz 2015. november 4‑én érkezett, 2015. október 29‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Carrefour Hypermarchés SAS

és

az ITM Alimentaire International SASU

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Prechal, A. Rosas, C. Toader és E. Jarašiūnas (előadó) bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. július 6‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Carrefour Hypermarchés SAS képviseletében B. Moreau‑Margotin, M. Karsenty‑Ricard, B. L’Homme‑Houzai és F. Guerre avocates,

–        az ITM Alimentaire International SASU képviseletében P. Deprez és J.‑C. André avocats,

–        a francia kormány képviseletében D. Colas és J. Traband, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében C. Valero és D. Roussanov, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. október 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12‑i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 21. o.) 4. cikke a) és c) pontjának, valamint a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL 2005. L 149., 22. o.) 7. cikkének az értelmezésére irányul.

2        Ezt a kérelmet az ITM Alimentaire International SASU (a továbbiakban: ITM) és a Carrefour Hypermarchés SAS (a továbbiakban: Carrefour) között az utóbbi által indított, a Carrefour cég üzleteiben árusított, híres márkájú termékek árait a versenytárs cégek üzleteiben árusítottakéval összehasonlító televíziós reklámkampány tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A 2006/114 irányelv 2. cikkének b) pontja értelmében ezen irányelv alkalmazásában a „megtévesztő reklám” „minden olyan reklám, amely bármilyen módon – beleértve a megjelenítését is – megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy amely ugyanilyen okok miatt kárt okoz vagy kárt okozhat valamely versenytársnak”.

4        Ezen irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az összehasonlítás tekintetében az összehasonlító reklám a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

a)      ezen irányelv 2. cikkének b) pontja, 3. cikke, és 8. cikkének (1) bekezdése, vagy a […] 2005/29 […] irányelv […] 6. és 7. cikke értelmében nem megtévesztő;

b)      azonos szükségleteket kielégítő vagy azonos rendeltetésű árukat vagy szolgáltatásokat hasonlít össze;

c)      tárgyilagosan hasonlítja össze ezen áruk és szolgáltatások egy vagy több jelentős, lényeges [helyesen: lényeges, releváns], ellenőrizhető és jellemző tulajdonságát, amelybe az ár is beletartozhat;

d)      nem rontja vagy becsmérli valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének, más megkülönböztető jelzéseinek, áruinak, szolgáltatásainak, tevékenységeinek vagy körülményeinek a hírét;

e)      eredetmegjelöléssel rendelkező termékeknél minden esetben azonos megjelölésű termékekre vonatkozik;

f)      nem használja ki tisztességtelen módon valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének vagy egyéb megkülönböztető jelzéseinek vagy a versenytárs termékek eredetmegjelölésének a hírnevét;

g)      az árut vagy szolgáltatást nem egy védett védjeggyel vagy védett kereskedelmi névvel ellátott áru vagy szolgáltatás utánzataként vagy másolataként mutatja be;

h)      nem idézi elő a piacon a kereskedőknek, a reklámozónak és versenytársának, vagy a reklámozó és versenytársa védjegyének, kereskedelmi nevének, egyéb megkülönböztető jelzéseinek, áruinak vagy szolgáltatásainak az összetévesztését.”

5        A 2005/29 irányelv „Megtévesztő tevékenységek” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy [helyesen: vagy – még akkor is, ha az információ tényszerűen helytálló – bármilyen módon, ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét, félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében, és bármelyik esetben] ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:

[…]

d)      az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte;

[…]”

6        A 2005/29 irányelv „Megtévesztő mulasztások” című 7. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki [helyesen: az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez – a körülményektől függően – szükséges lényeges információkat hagy ki], és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet [helyesen: és ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet], hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.

(2)      Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt [helyesen: lényeges információt] hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.

(3)      Amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy időbeli akadályokat támaszt, ezen akadályokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy fennállt‑e mulasztás a tájékoztatás tekintetében.

[…]”

 A francia jog

7        A code de la consommation (fogyasztóvédelmi törvénykönyv) alapügy tényállása idején hatályos változatának L. 121‑8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Minden olyan reklám, amely árukat vagy szolgáltatásokat hasonlít oly módon, hogy kifejezetten vagy hallgatólagosan felismerhetővé tesz valamely versenytársat, vagy a versenytárs által kínált árukat vagy szolgáltatásokat, kizárólag akkor megengedett, ha:

1°      nem megtévesztő, illetve nem félrevezető jellegű;

2°      azonos szükségleteket kielégítő vagy azonos rendeltetésű árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozik;

3°      tárgyilagosan hasonlítja össze ezen áruk és szolgáltatások egy vagy több lényeges, releváns, ellenőrizhető és jellemző tulajdonságát, amelybe az ár is beletartozhat.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8        2012. december folyamán a Carrefour „Garantáltan legalacsonyabb Carrefour ár” címen széles körű televíziós reklámkampányt indított a Carrefour cég üzleteiben és a versenytárs cégek üzleteiben, köztük az Intermarché üzletekben árusított 500 híres márkájú termék árának összehasonlítására vonatkozóan, és a fogyasztó számára felkínálta, hogy amennyiben máshol kedvezőbb árat talál, a különbséget kétszeresen megtéríti.

9        A közzétett reklámbejátszások a Carrefourra nézve kedvező árkülönbségeket jelenítették meg, és, konkrétabban, következetesen a Carrefour termékeinél drágábbként mutatták be az Intermarché cég üzleteiben árusított termékeket. A második televíziós bejátszástól kezdve az Intermarché valamennyi, az összehasonlításhoz kiválasztott üzlete szupermarket volt, míg a Carrefour üzletei valamennyien hipermarketek voltak. Ez az információ kizárólag a Carrefour internetes honlapjának kezdőoldalán szerepelt, ahol olvasható volt egy apró betűs megjegyzés, amely szerint a garancia „kizárólag a Carrefour és a Carrefour Planet üzletekben érvényes”, vagyis az nem volt „érvényes a Carrefour Market, a Carrefour Contact és a Carrefour City üzletekben”. A televíziós reklámbejátszásokban az Intermarché név alatt kisebb betűkkel jelent meg a „szuper” kifejezés.

10      A „Mousquetaires csoportba” tartozó élelmiszer‑forgalmazó cégek, többek között az Intermarché Hyper és Intermarché Super stratégiájával és kereskedelempolitikájával megbízott ITM társaság – miután felszólította a Carrefourt, hogy hagyja abba e reklám közzétételét – 2013. október 2‑án keresetet nyújtott be a Carrefourral szemben a tribunal de commerce de Paris‑hoz (párizsi kereskedelmi bíróság, Franciaország), amelyben kérte, hogy a bíróság kártérítés címén 3 millió euró megfizetésére kötelezze az utóbbi társaságot, tiltsa meg a kifogásolt reklám közzétételét, valamint az összehasonlító reklám minden olyan gyakorlatát, amely hasonló összehasonlító módszereken alapul, továbbá bírság terhe mellett rendelje el nyolc reklámbejátszás internetes közzétételének abbahagyását, szintén bírság terhe mellett rendelje el a különböző cégek által alkalmazott átlagárak közötti különbséget összehasonlító minden olyan megjelenítés abbahagyását, amely a tárgyilagosságot nélkülöző összehasonlító módszert alkalmaz, valamint tegye közzé az ügyben meghozandó ítéletet.

11      2014. december 31‑i ítéletével a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) arra kötelezte a Carrefourt, hogy az elszenvedett kár megtérítéseként 800 000 euró összeget fizessen az ITM részére, továbbá helyt adott az érintett reklám közzétételének megtiltására irányuló kérelmeknek és elrendelte ezen ítélet közzétételét.

12      Ez a bíróság többek között úgy ítélte meg, hogy a Carrefour azzal, hogy megtévesztő módon választotta ki az értékesítő helyeket és torzította az ár‑összehasonlítások reprezentativitását, nem tartotta tiszteletben a tárgyilagosságnak a fogyasztóvédelmi törvénykönyv L. 121‑8. cikkéből származó követelményeit, és az összehasonlító reklámkampány semlegességét és tárgyilagosságát érintő e mulasztások tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek. E bíróság rámutatott továbbá arra, hogy a Carrefour internetes honlapján szereplő információk alapján a fogyasztónak nem lehetett egyértelmű tudomása arról, hogy az összehasonlításra különböző méretű üzletek között került sor.

13      A Carrefour az említett ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a cour d’appel de Paris‑hoz (párizsi fellebbviteli bíróság), és a tárgyalás előkészítése keretében kérte a Bíróság előzetes döntéshozatalát.

14      E bíróság előtt a Carrefour arra hivatkozott, hogy a fogyasztóvédelmi törvénykönyv L. 121‑8. cikkével átültetett 2006/114 irányelv értelmezésére van szükség az alapeljárásbeli jogvita eldöntéséhez azon kérdést illetően, hogy a kiválasztott termékek árának összehasonlítása csak akkor megengedett‑e, ha ezeket a termékeket azonos méretű vagy kategóriájú üzletekben árulják.

15      Az ITM arra hivatkozva kifogásolta az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését, hogy a javasolt kérdés nem szükséges az alapeljárásbeli jogvita eldöntéséhez, hiszen abban nem a különböző méretű vagy kategóriájú üzletekben árusított termékek árának összehasonlítására vonatkozó tilalom a kérdéses, hanem a reklám megtévesztő jellegének értékelése, amennyiben a fogyasztót nem tájékoztatták egyértelműen és tárgyilagosan az összehasonlított üzletek kategóriája vagy mérete szerinti különbségről.

16      A tárgyalás‑előkészítő bíró rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság határozata éppen a különböző kategóriájú üzletek áraira vonatkozó összehasonlító reklám elvén alapul, és úgy ítélte meg, hogy a jogvita egészében eljáró cour d’appel de Paris‑nak (párizsi fellebbviteli bíróság) kell határoznia ebben a kérdésben. Ezenfelül rámutatott arra, hogy amennyiben a különböző kategóriájú üzletek áraira vonatkozó összehasonlító reklám elve úgy tekinthető, mint amely összhangban van a 2006/114 irányelvvel, a fellebbviteli bíróságnak emellett meg kellene vizsgálnia azt a kérdést, hogy a 2005/29 irányelv értelmében lényeges információnak minősül‑e az a tény, hogy azon üzletek, amelyek áraira az összehasonlítás kiterjedt, különböző méretűek vagy kategóriájúak, és ezt feltétlenül a fogyasztó tudomására kell‑e hozni, és ha igen, akkor milyen mértékben és milyen reklámhordozón keresztül kell ezt az információt közölni.

17      E körülmények között a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      [Ú]gy kell‑e értelmezni a [2006/114] irányelv 4. cikkének a) és c) pontját, amelyek értelmében „az összehasonlító reklám […] megengedett [ha] […] nem megtévesztő […] [és] tárgyilagosan hasonlítja össze ezen áruk és szolgáltatások egy vagy több lényeges, releváns, ellenőrizhető és jellemző tulajdonságát”, hogy az egyes forgalmazó cégek által árusított termékek árának összehasonlítása csak akkor megengedett, ha a termékeket azonos kategóriájú vagy méretű üzletekben árusítják[?]

2)      [A 2005/29 irányelv] értelmében lényeges információnak minősül‑e az, hogy azon üzletek, amelyek áraira az összehasonlítás kiterjed, különböző méretűek és kategóriájúak, és ezt feltétlenül a fogyasztó tudomására kell‑e hozni[?]

3)      Igenlő válasz esetén milyen mértékben és milyen reklámhordozón keresztül kell ezt az információt a fogyasztóval közölni[?]”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

18      Együttesen vizsgálandó három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2006/114 irányelv 4. cikkének a) és c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, a különböző méretű vagy kategóriájú üzletekben árusított termékek árát összehasonlító reklám nem megengedett. Emellett arra is választ vár, hogy a 2005/29 irányelv – a 2006/114 irányelv 4. cikkének a) pontjában hivatkozott – 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett lényeges információt képez‑e az, hogy azon üzletek, amelyek áraira az összehasonlítás kiterjed, különböző méretűek vagy kategóriájúak, és adott esetben milyen mértékben és milyen reklámhordozón keresztül kell ezt az információt közölni.

19      Rá kell mutatni arra, hogy a 2006/114 irányelv a megtévesztő és az összehasonlító reklám tárgykörében egységes szerkezetbe foglalta az 1984. szeptember 10‑i 84/450/EGK tanácsi irányelvet (HL 1984. L 250., 17. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 227. o.), amely utóbbit többszöri módosítást követően hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2006/114 irányelv, így a Bíróságnak a 84/450 irányelv értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata teljes mértékben alkalmazható a 2006/114 irányelv hatálya alá tartozó helyzetekre.

20      Ezért emlékeztetni kell, hogy a 2006/114 irányelv teljeskörűen harmonizálja a tagállamokban az összehasonlító reklám megengedhetőségének feltételeit, és az ilyen harmonizáció természeténél fogva magában foglalja azt is, hogy az összehasonlító reklám megengedhetőségét kizárólag az uniós jogalkotó által megállapított kritériumok alapján kell megítélni (2003. április 8‑i Pippig Augenoptik ítélet, C‑44/01, EU:C:2003:205, 44. pont; 2010. november 18‑i Lidl‑ítélet, C‑159/09, EU:C:2010:696, 22. pont).

21      Ezenfelül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a különféle összevethető termékek előnyeinek objektív kiemeléséhez, és ezáltal a fogyasztók érdekében az áruforgalmazók és szolgáltatásnyújtók közötti verseny ösztönzéséhez hozzájáruló összehasonlító reklám megengedhetőségéhez megkövetelt feltételeket a lehető legkedvezőbb módon kell értelmezni, teljes mértékben biztosítva azt, hogy az összehasonlító reklámot ne lehessen versenyellenes és tisztességtelen, illetve a fogyasztók érdekeit sértő módon alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 2001. október 25‑i Toshiba Europe ítélet, C‑112/99, EU:C:2001:566, 36. és 37. pont; 2006. szeptember 19‑i Lidl Belgium ítélet, C‑356/04, EU:C:2006:585, 22. pont; 2010. november 18‑i Lidl‑ítélet, C‑159/09, EU:C:2010:696, 20. és 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22      Márpedig egyrészt a 2006/114 irányelv 4. cikke nem írja elő, hogy azon üzleteknek, amelyek áraira az összehasonlítás kiterjed, hasonló kategóriájúaknak vagy méretűeknek kell lenniük, másrészt pedig a különböző kategóriájú vagy méretű üzletekben árusított, összevethető termékek árának összehasonlítása önmagában hozzájárulhat az összehasonlító reklámnak a jelen ítélet előző pontjában említett céljai megvalósításához, és nem sérti sem a tisztességes verseny követelményét, sem a fogyasztók érdekeit.

23      Mindezzel együtt a különböző méretű vagy kategóriájú üzletekben árusított termékek árát összehasonlító reklám a 2006/114 irányelv 4. cikke értelmében csak akkor tekinthető megengedettnek, ha az e cikkben foglalt valamennyi feltétel teljesül.

24      Konkrétabban, az ilyen reklámnak tárgyilagosan kell összehasonlítania az árakat, és e reklám nem lehet megtévesztő.

25      Egyrészt ugyanis a 2006/114 irányelv 4. cikkének c) pontjából az következik, hogy az árakat tárgyilagosan kell összehasonlítani (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 19‑i Lidl Belgium ítélet, C‑356/04, EU:C:2006:585, 45. pont).

26      Márpedig bizonyos körülmények között torzíthatja az összehasonlítás tárgyilagosságát az, ha a reklámozó által összehasonlított árakat különböző méretű vagy kategóriájú üzletekből nyerik. Ez az eset állhat elő, amikor a reklámozó és azok a versenytársak, amelyeknek az árait összehasonlítják, olyan cégekhez tartoznak, amelyek mindegyike számos, különböző méretű vagy kategóriájú üzlettel rendelkezik, és a reklámozó a cégének nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakat hasonlítja össze a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakkal, anélkül hogy ez a reklámból kitűnne.

27      Ugyanis amint arra a főtanácsnok az indítványának 43. és 57. pontjában rámutatott, a mindennapi fogyasztási cikkek ára az üzlet mérete vagy kategóriája alapján változhat, ennélfogva az aszimmetrikus összehasonlítás azzal a hatással járhat, hogy az összehasonlítás tárgyát képező üzletek kiválasztása alapján a reklámozó és a versenytársak között mesterségesen árkülönbözetet hoz létre, vagy növeli azt.

28      Másrészt a 2006/114 irányelv 4. cikke a) pontjának előírása szerint az összehasonlító reklám nem lehet az ezen irányelv 2. cikkének b) pontja vagy a 2005/29 irányelv 6. és 7. cikke értelmében megtévesztő.

29      E rendelkezésekből kitűnik, hogy az összehasonlító reklám akkor megtévesztő, ha bármilyen módon, kijelentéssel vagy hallgatással, megtévesztheti a fogyasztókat, akik felé irányul, és befolyásolhatja a gazdasági magatartásukat, vagy ugyanilyen okok miatt kárt okozhat valamely versenytársnak. Ezért a 2006/114 irányelv 4. cikkének a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett a) pontja értelmében megtévesztő többek között az a reklám, amely az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez – a körülményektől függően – szükséges lényeges információkat kihagy, vagy ilyen információt elhallgat, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, és ezáltal ahhoz vezethet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

30      Jóllehet a 2005/29 irányelv nem határozza meg a „lényeges információ” fogalmát, ezen irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy lényeges az az információ, amely az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez – a körülményektől függően – szükséges, és amelynek kihagyása ezáltal ahhoz vezethet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

31      A nemzeti bíróságok feladata annak vizsgálata – az egyes esetek körülményeire tekintettel –, hogy azon fogyasztók tekintetében, akikre irányul, a reklámnak lehet‑e megtévesztő jellege (lásd ebben az értelemben: 2010. november 18‑i Lidl‑ítélet, C‑159/09, EU:C:2010:696, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. május 12‑i Ving Sverige ítélet, C‑122/10, EU:C:2011:299, 51. pont). E vizsgálat során a bíróságoknak egyrészt figyelembe kell venniük, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó hogyan észleli a szóban forgó reklám tárgyát képező termékeket vagy szolgáltatásokat, másrészt tekintetbe kell venniük az ügy minden releváns elemét, figyelemmel – a 2006/114 irányelv 3. cikkében foglaltakból következően – a reklámban foglalt információkra, és általában a reklám minden elemére (lásd ebben az értelemben: 2010. november 18‑i Lidl‑ítélet, C‑159/09, EU:C:2010:696, 47. és 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32      A jelen esetben egy olyan reklám, amelyben a reklámozó az üzleteiben árusított termékek árának a versenytárs üzletekben árusított termékek árával való összehasonlítása érdekében egyrészt a cégének nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben, másrészt a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakat veszi alapul, jóllehet a cégek mindegyike számos, különböző méretű és kategóriájú üzlettel rendelkezik, megtévesztheti az átlagfogyasztót azáltal, hogy azt a benyomást kelti, hogy az e cégekhez tartozó valamennyi üzletet figyelembe vették az összehasonlítás elvégzésekor, valamint hogy a feltüntetett árkülönbségek az egyes cégek valamennyi üzletére érvényesek, azok méretétől vagy kategóriájától függetlenül, jóllehet a jelen ítélet 27. pontjában megjelölt okokból kifolyólag nem feltétlenül ez a helyzet.

33      Ez a reklám alkalmas a fogyasztó gazdasági magatartásának befolyásolására azzal, hogy a fogyasztót arra vezeti, hogy abban a téves feltevésben hozzon döntést, hogy az érintett termékeknek a versenytárs cégek üzletei helyett a reklámozó cég bármely üzletében való megvásárlásával részesülni fog a reklámban hirdetett árkülönbség előnyében.

34      Ebből az következik, hogy az ilyen reklám a 2006/114 irányelv 4. cikkének a) pontja értelmében megtévesztő lehet.

35      Ugyanakkor nem ez a helyzet akkor, ha a fogyasztót tájékoztatják arról, hogy a szóban forgó reklám a reklámozó cég nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakat hasonlítja össze a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakkal, mivel a fogyasztó ekkor tisztában van azzal, hogy csak akkor részesülhet a reklámban hirdetett árkülönbségek előnyében, ha a reklámozó cég nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben vásárolja meg az érintett termékeket. Következésképpen – e reklámmal összefüggésben, amely olyan cégekhez tartozó üzletekben alkalmazott árakat hasonlít össze, amelyek mindegyike számos, különböző méretű és kategóriájú üzlettel rendelkezik – ez az információ szükséges ahhoz, hogy a fogyasztó tájékozott döntést hozzon az érintett termékeknek a versenytárs üzletek helyett a reklámozó üzleteiben való megvásárlásáról, és őt ne vezessék olyan ügyleti döntés meghozatalára, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Ezért ebben az összefüggésben a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett lényeges információról van szó.

36      A fenti megfontolásokból az következik, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló reklám, amely a különböző méretű vagy kategóriájú üzletekben árusított termékek árát hasonlítja össze, ahol ezek az üzletek olyan cégekhez tartoznak, amelyek mindegyike számos, különböző méretű és kategóriájú üzlettel rendelkezik, továbbá a reklámozó a cégének nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakat hasonlítja össze a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakkal, valószínűleg nem tesz eleget a 2006/114 irányelv 4. cikkének c) pontjából fakadó, az összehasonlítás tárgyilagosságára vonatkozó követelménynek, és ezen irányelv 4. cikkének a) pontja értelmében megtévesztőnek minősül, hacsak nem tájékoztatják a fogyasztókat arról, hogy az összehasonlításra a reklámozó cég nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben, illetve a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árak között került sor.

37      Ami azt a kérdést illeti, hogy milyen mértékben és milyen hordozón keresztül kell közölni a lényeges információt, rá kell mutatni arra, hogy a 2005/29 irányelv e tekintetben semmilyen pontosítást nem tartalmaz. Ugyanakkor egyrészt ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a lényeges információ nem hallgatható el és nem bocsátható rendelkezésre homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon, másrészt pedig az említett irányelv 7. cikkének (1) és (3) bekezdéséből kitűnik, hogy annak vizsgálatakor, hogy fennállt‑e mulasztás a tájékoztatás tekintetében, figyelembe kell venni az alkalmazott kommunikációs eszköz korlátait, és amennyiben ez az eszköz térbeli vagy időbeli akadályokat támaszt, minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztóhoz.

38      Az alapeljárásban szereplőhöz hasonló reklám esetében a fent ismertetett megfontolásokból az következik, hogy az arra vonatkozó információ, hogy az összehasonlításra a reklámozó cég nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben, illetve a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árak között került sor, olyan elemet képez, amelynek hiányában igen valószínű, hogy a reklám nem tesz eleget az összehasonlítás tárgyilagosságára vonatkozó követelménynek, és megtévesztő jellegű. Ezért ezt az információt nemcsak érthetően kell rendelkezésre bocsátani, hanem – amint arra a főtanácsnok az indítványának 75–79. pontjában rámutatott – annak magában a reklámban is szerepelnie kell.

39      A kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az alapeljárásban az ügy körülményeire figyelemmel az abban szóban forgó reklám eleget tesz‑e az összehasonlítás tárgyilagosságára vonatkozó követelménynek, és megtévesztő jellegű‑e, figyelembe véve a jelen ítélet 31. pontjában felidézett elemeket, különösen a magában a reklámban feltüntetett információkat a reklámozó cég üzletei és a versenytárs cégek azon üzletei tekintetében, amelyek áraira az összehasonlítás kiterjed, mivel ezek az elemek az összehasonlítás tárgyilagosságának és az említett reklám megtévesztő jellegének megítélése szempontjából egyaránt relevánsak.

40      A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésekre az alábbi választ kell adni:

–        A 2006/114 irányelv 4. cikkének a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1)–(3) bekezdésével összefüggésben értelmezett a) és c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az említett első rendelkezés értelmében valószínűleg nem megengedett a különböző méretű vagy kategóriájú üzletekben árusított termékek árát összehasonlító, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló reklám, ahol ezek az üzletek olyan cégekhez tartoznak, amelyek mindegyike számos, különböző méretű és kategóriájú üzlettel rendelkezik, továbbá a reklámozó a cégének nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakat hasonlítja össze a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakkal, hacsak maga a reklámszöveg nem tájékoztatja egyértelműen a fogyasztókat arról, hogy az összehasonlításra a reklámozó cég nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben, illetve a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árak között került sor.

–        Az ilyen reklám megengedhetőségének megítélésekor a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az alapeljárásban az ügy körülményeire figyelemmel a szóban forgó reklám eleget tesz‑e az összehasonlítás tárgyilagosságára vonatkozó követelménynek és/vagy megtévesztő jellegű‑e, figyelembe véve egyrészt azt, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó hogyan észleli az érintett termékeket, másrészt tekintetbe véve az említett reklámban szereplő, különösen a reklámozó cég üzleteire és a versenytárs cégek azon üzleteire vonatkozó információkat, amelyek áraira az összehasonlítás kiterjed, és általánosabban figyelembe véve a reklám minden elemét.

 A költségekről

41      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12‑i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) 7. cikkének (1)–(3) bekezdésével összefüggésben értelmezett a) és c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az említett első rendelkezés értelmében valószínűleg nem megengedett a különböző méretű vagy kategóriájú üzletekben árusított termékek árát összehasonlító, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló reklám, ahol ezek az üzletek olyan cégekhez tartoznak, amelyek mindegyike számos, különböző méretű és kategóriájú üzlettel rendelkezik, továbbá a reklámozó a cégének nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakat hasonlítja össze a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árakkal, hacsak maga a reklámszöveg nem tájékoztatja egyértelműen a fogyasztókat arról, hogy az összehasonlításra a reklámozó cég nagyobb méretű vagy magasabb kategóriájú üzleteiben, illetve a versenytárs cégek kisebb méretű vagy alacsonyabb kategóriájú üzleteiben alkalmazott árak között került sor.

Az ilyen reklám megengedhetőségének megítélésekor a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az alapeljárásban az ügy körülményeire figyelemmel a szóban forgó reklám eleget tesz‑e az összehasonlítás tárgyilagosságára vonatkozó követelménynek és/vagy megtévesztő jellegű‑e, figyelembe véve egyrészt azt, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó hogyan észleli az érintett termékeket, másrészt tekintetbe véve az említett reklámban szereplő, különösen a reklámozó cég üzleteire és a versenytárs cégek azon üzleteire vonatkozó információkat, amelyek áraira az összehasonlítás kiterjed, és általánosabban figyelembe véve a reklám minden elemét.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: francia.