Language of document :

2016. december 23-án benyújtott kereset – Fininvest és Berlusconi kontra EKB

(T-913/16. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperesek: Finanziaria d’investimento Fininvest SpA (Fininvest) (Róma, Olaszország), Silvio Berlusconi (Róma) (képviselők: R. Vaccarella, A. Di Porto, M. Carpinelli és A. Saccucci ügyvédek)

Alperes: Európai Központi Bank

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Központi Bank 2016. október 25-i határozatát, amelyben az megállapította, hogy „kifogásolja befolyásoló részesedésnek a céltársaságban való, részesedést szerző felek általi megszerzését”;

az Európai Központi Bankot kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 176., 338. o.; a továbbiakban: CRD IV. irányelv) 22. és 23. cikke, az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU európai tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.; a továbbiakban: EFM-rendelet) 1. cikkének (5) bekezdése, 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 15. cikkének (3) bekezdése, az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belül az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról szóló, 2014. április 16-i 468/2014/EU európai központi banki rendelet (SSM-keretrendelet) (HL 2014 L 141., 1. o.) 87. cikke, valamint az olasz banktörvény egységes szövegének 19., 22. és 25. cikke értelmében az Európai Központi Bank által elfogadott 2016. október 25-i határozat (ECB/SSM/20016-7LVZJ6XRIE7VNZ4UBX81/4) ellen irányul, amelyben a Központi Bank kifogásolta befolyásoló részesedésnek egy hitelintézetben (a céltársaság) való, a Finanziaria d’Investimento Fininvest S.p.A. általi megszerzését.

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három csoportba sorolt, nyolc jogalapra hivatkoznak.

Az első – többek között az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésével, az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésével és az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésével, valamint az EUMSZ 127. cikk (6) bekezdésével összefüggésben –, a CRD IV. irányelv 22. és 23. cikkének téves alkalmazására, az EFM-rendelet 1. cikke (5) bekezdésének, 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 15. cikkének, valamint az SSM-keretrendelet 86. és 87. cikkének megsértésére, továbbá hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap.

A másodlagosan felhozott, második, arra alapított jogalap, hogy a CRD IV. irányelv jelen ügyre kiterjedő alkalmazása sérti a másodlagos jogi aktusok visszaható hatálya tilalmának általános elvét.

A harmadik, a jogbiztonság elvének és a jogerő elvének megsértésére alapított jogalap, amely jogerő a Fininvestnek a céltársaságban való részesedésszerzése tekintetében a Banca d’Italia által engedélyezett egyesülés megengedésével kapcsolatos joghatásokról határozó Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) 2016. március 3-i 882. sz. jogerős ítéletével állt be.

E tekintetben a felperesek azzal érvelnek, hogy a jogalapoknak ez az első csoportja magán a megtámadott határozat feltételezésén alapul, és többek között a CRD IV. irányelv EKB által elfogadott értelmezését kifogásolja, amely jogilag téves, jogszerűtlenül terjeszti ki az EFM-rendelettel és az SSM-keretrendelettel az EKB-ra ruházott különös jogköröket, valamint sérti a jogerőt, amely a céltársaságban való részesedésszerzés tekintetében a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) 2016. március 3-i jogerős ítéletével nemzeti szinten már beállt.

A negyedik, a nemzeti átültető rendelkezések EKB általi alkalmazásával összefüggésben az EFM-rendelet 4. cikke (3) bekezdésének, a CRD IV. irányelv 23. cikke (1) és (4) bekezdésének, valamint a jogszerűség, a jogbiztonság és az igazgatási intézkedések kiszámíthatósága általános elvének megsértésére, továbbá az európai bankfelügyelők bizottságának (CEBS), az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának (CEIOPS) és az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságának (CESR) a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések 2007/44/EK irányelvben előírt prudenciális értékeléséről szóló közös iránymutatás felperesekkel szemben való felhozhatóságával összefüggésben a jogszerűség és a jogbiztonság általános elvének megsértésére alapított jogalap.

A másodlagosan felhozott, ötödik, a „részesedést szerezni kívánó személynek a hitelintézetre gyakorolt valószínűsíthető befolyásával” (a CRD IV. irányelv 23. cikkének (1) bekezdése) kapcsolatos kritériummal összefüggésben eljárási szabályok megsértésére – a jelen ügyben a vizsgálat hiányára és az indokolás hiányára – alapított jogalap.

A hatodik, az arányosság általános elvének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a megtámadott határozat alapvetően a kisajátítási intézkedés joghatásait teremti meg azzal, hogy jelentős részesedés kényszerértékesítését írja elő, továbbá az Eueópai Unió Alapjogi Chartája 16. és 17. cikkének, az emberi jogok [és alapvető szabadságok védelméről] szóló európai egyezményből, valamint a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból eredő, megfelelő általános uniós jogi elvek megsértésére alapított jogalap.

E tekintetben a felperesek azzal érvelnek, hogy a jogalapoknak ez a második csoportja az EKB által elvégzett értékelésre irányul, és egyfelől a nemzeti jogszabály EKB általi értelmezésére, másfelől pedig „a részesedést szerezni kívánó személynek a hitelintézetre gyakorolt valószínűsíthető befolyása” konkrét értékelésének hiányára, továbbá a prudenciális felügyelet területén az arányosság elvének megsértésére vonatkozik.

A jogalapok harmadik csoportja ugyanakkor a felügyeleti eljárást és az EKB végleges határozatát érintő számos súlyos eljárási hibára vonatkozik.

A hetedik, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap, amely jogot „teljes mértékben tiszteletben kell[ett volna] tartani” (az EFM-rendelet 22. cikkének (2) bekezdése és az SSM-keretrendelet 32. cikkének (1) bekezdése), valamint az Alapjogi Charta 41. cikkében kimondott, a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértésére alapított jogalap, amennyiben a felperesek csak későn fértek hozzá az iratokhoz, továbbá amennyiben nem ismerhették meg az EKB azon jogi aktusának tartalmát, amely alapján az engedélyezési eljárás megindult. Egyúttal az SSM-keretrendelet 32. cikke (1) és (5) bekezdésének téves alkalmazására hivatkoznak.

A nyolcadik, az EUMSZ 277. cikk alapján az SSM-keretrendelet 31. cikke (3) bekezdésének jogellenességére alapított jogalap, amennyiben ez a rendelkezés sérti az Alapjogi Charta 41. cikkében kimondott, védelemhez való jogot, továbbá a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból eredő, megfelelő általános uniós jogi elveket.

____________