Language of document : ECLI:EU:C:2016:980

C154/15., C307/15. és C308/15. sz. egyesített ügyek

Francisco Gutiérrez NaranjokontraCajasur Banco SAU,

Ana María Palacios MartínezkontraBanco Bilbao Vizcaya Argentaria SA (BBVA)

és

Banco Popular Español SAkontraEmilio Irles LópezésTeresa Torres Andreu

(a Juzgado de lo Mercantil no 1 de Granada és az Audiencia Provincial de Alicante [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződések – Jelzálogkölcsön – Tisztességtelen szerződési feltételek – A 4. cikk (2) bekezdése – A 6. cikk (1) bekezdése – A semmisség megállapítása – Valamely tisztességtelen szerződési feltétel semmisségének megállapításához fűződő joghatások nemzeti bíróság által történő időbeli korlátozása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2016. december 21.

1.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása – Terjedelem – Valamely tisztességtelen szerződési feltétel nemzeti bíróság általi módosítása – Megengedhetetlenség

(93/13 tanácsi irányelv, huszonnegyedik preambulumbekezdés, valamint 6. cikk, (1) bekezdés, és 7. cikk, (1) bekezdés)

2.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy az általa vizsgált szerződésben lévő tisztességtelen feltételt hivatalból észlelje

(93/13 tanácsi irányelv)

3.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása – Terjedelem – A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy az e megállapításból eredő valamennyi következményt hivatalból kimondja

(93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)

4.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása – Terjedelem – Olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely megengedi a nemzeti bíróságnak a szerződési feltétel tisztességtelen jellegének bírósági megállapításához fűződő visszafizetési kötelezettség időbeli korlátozását – Megengedhetetlenség

(93/13 tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés, 6. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (1) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 57., 60. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 58. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 59. pont)

4.      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely időben korlátozza egy fogyasztó és egy eladó vagy szolgáltató között megkötött szerződésben foglalt kikötésnek az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tisztességtelen jellegének bírósági megállapításához fűződő visszafizetési kötelezettséget, mégpedig csupán azon összegekre, amelyeket a tisztességtelen jelleget megállapító határozat kihirdetését követően jogalap nélkül fizettek meg e kikötés alapján.

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ugyanis úgy kell értelmezni, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. Ennélfogva egy ilyen kikötés tisztességtelen jellege bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne. Így a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy mellőzze az olyan szerződési feltétel alkalmazását, amely jogalap nélkül kifizetettnek bizonyuló összegek fizetésére kötelez, főszabály szerint ugyanezen összegek vonatkozásában visszafizetési kötelezettséget keletkeztet. Ugyanis az ilyen visszafizetési kötelezettség hiánya kétségessé tehetné azt a visszatartó hatást, amelyet a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése kívánt fűzni a fogyasztók és az eladók vagy szolgáltatók között megkötött szerződésekben foglalt kikötések tisztességtelen jellegének megállapításához.

Mindazonáltal a 93/13 irányelvben a fogyasztók számára garantált védelemnek a nemzeti jog által történő átvétele nem változtathat e védelem terjedelmén, és ennélfogva lényegén, és ezáltal nem teheti kérdésessé az említett védelem hatékonyságának a tisztességtelen feltételekre vonatkozó egységes szabályok elfogadásával történő – az európai uniós jogalkotó által a 93/13 irányelv tizedik preambulumbekezdésében kifejtettek szerint elérni kívánt – megerősítését. Következésképpen, bár a tagállamok feladata az, hogy a nemzeti joguk által meghatározzák a valamely szerződésben foglalt kikötés tisztességtelen jellege megállapításának és e megállapítás konkrét joghatásai érvényesülésének módját, a tisztességtelen jelleg megállapításának lehetővé kell tennie azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó ezen tisztességtelen feltétel hiányában találná magát; többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.

Így a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott, a nemzeti jogokban meghatározott feltételek nem sérthetik az e rendelkezés alapján a fogyasztókat megillető jogok lényegét, vagyis hogy egy tisztességtelennek minősülő feltétel ne legyen kötelező rájuk nézve.

Ebből következik, hogy egy szerződési feltételnek a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tisztességtelen jellegének megállapításához fűződő joghatások időbeli korlátozásával kapcsolatos nemzeti ítélkezési gyakorlat a fogyasztók számára csakis korlátozott védelmet biztosít. Az ilyen védelem tehát tökéletlennek és elégtelennek bizonyul, és az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem minősül sem megfelelő, sem pedig hatékony eszköznek ahhoz, hogy az ilyen fajta kikötés alkalmazását megszüntesse. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságoknak, amelyek kötve vannak az uniós jog Bíróság által nyújtott értelmezéséhez, bírói hatalmuknál fogva mellőzniük kell a joghatásoknak az ilyen ítélkezési gyakorlatból eredő időbeli korlátozását, amennyiben az nem tűnik összeegyeztethetőnek az uniós joggal.

Mindebből az következik, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely időben korlátozza egy fogyasztó és egy eladó vagy szolgáltató között megkötött szerződésben foglalt kikötésnek az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tisztességtelen jellegének bírósági megállapításához fűződő visszafizetési kötelezettséget, mégpedig csupán azon összegekre, amelyeket a tisztességtelen jelleget megállapító határozat kihirdetését követően jogalap nélkül fizettek meg e kikötés alapján.

(vö. 61–63., 65., 66., 71., 73–75. pont és a rendelkező rész)