Language of document : ECLI:EU:C:2017:649

Ideiglenes változat

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2017. szeptember 7.(1)

C‑265/16. sz. ügy

VCAST Limited

kontra

R. T. I. SpA

(a Tribunale di Torino [torinói bíróság, Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szellemi és ipari tulajdon – Szerzői jog és szomszédos jogok – Többszörözési jog – Kivétel – Magáncélú többszörözés – Televíziós műsorok magáncélú többszörözése érdekében történő távfelvevő‑szolgáltatás (cloud computing) nyújtása a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezése nélkül – A szolgáltatásnyújtó beavatkozása e rögzítés tekintetében – E műsorok rendelkezésre bocsátása”






 Bevezetés

1.        A leginkább a „cloud computing” angol nevén ismert felhőalapú számítástechnika a megosztott, konfigurálható informatikai eszközökhöz valamilyen távközlési hálózaton (internet) keresztül igény szerint, önkiszolgáló alapon történő hozzáférést jelenti. Az informatikai infrastruktúra delokalizációjáról van tehát szó.(2) A cloud computing sajátossága az informatikai infrastruktúra klasszikus használati módjaival ellentétben az, hogy a felhasználó nem vásárol vagy bérel konkrét informatikai berendezéseket, hanem szolgáltatások formájában egy harmadik személy tulajdonát képező olyan infrastruktúra kapacitását használja, amelynek elhelyezkedése számára nem ismert, és amely egyébként változhat. E felhasználó szemszögéből ezek a kapacitások tehát „valahol a felhőben” (nem a légkörben, hanem természetesen informatikai értelemben véve) találhatóak. Egy ilyen megoldás lehetővé teszi az eszközök jobb felhasználását, valamint azoknak a kereslet ingadozásához való automatikus hozzáigazítását.

2.        A cloud computing (a továbbiakban: felhőmegoldások) formájában nyújtott szolgáltatások nagyon változatosak, és az informatikai infrastruktúra, szoftverek és kommunikációs eszközök (elektronikus levél) egyszerű biztosításától kezdve a legösszetettebb szolgáltatásokat is jelenthetik. A fogyasztó számára nyújtott, felhőben elérhető szolgáltatások között az egyik legelterjedtebb szolgáltatás az adattárolás. Ennélfogva számos szolgáltató kínál különböző méretű – ingyenes vagy fizetős – tárhelyeket különböző üzleti modellek alapján. Ezek a tárhelyek általában a kedvezményezett magáncélú használatára szolgálnak, azonban tartalmazhatnak megosztási funkciókat is. A tárolási szolgáltatások gyakran kínálnak olyan kapcsolódó szolgáltatásokat, mint a tárolt adatok indexálását vagy azok kezelését, például képfeldolgozó eszközöket.

3.        A felhőben tárolt adatok többek között tartalmazhatnak a szerzői jogi védelem alatt álló művekről az e szolgáltatások felhasználói által a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel keretében készített másolatokat. Ugyanakkor a másolatot készítő számára közvetlenül hozzáférhető többszörözőberendezés használatával ellentétben a felhőben történő többszörözés általában a tárolási szolgáltatás nyújtója vagy más személy beavatkozását teszi szükségessé. Helyénvaló tehát feltenni a kérdést, hogy egy ilyen helyzetben a többszörözés még mindig a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel kedvezményezettje „által” valósul‑e meg, ahogyan azt a szabályozás előírja. A jelen ügyben a viták erre a kérdésre összpontosulnak.

4.        Úgy vélem azonban, hogy ez a kérdés az alapeljárás ténybeli körülményeire tekintettel egy ennél alapvetőbb kérdést vet fel: a többszörözés tárgyát képező mű származását illetően a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel határaival kapcsolatos kérdést. A Bíróság a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel címén fizetendő díjakkal kapcsolatban már számos ügyben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Úgy vélem, hogy ezen a területen az ítélkezési gyakorlat némi pontosításra szorul.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

5.        A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”)(3) a 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírja:

„(2)      A tagállamok nem korlátozhatják a szabályozott területtel összefüggő okokból az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát.

(3)      Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazható a mellékletben említett területekre.”

6.        A 2000/31 irányelv „Eltérések a 3. cikktől” című melléklete az első francia bekezdésében előírja:

„A 3. cikk (3) bekezdésében előírtak szerint, a 3. cikk (1) és (2) bekezdése nem alkalmazható:

–        a szerzői jogra és szomszédos jogokra, […]”

7.        Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) 2. cikke a következőkről rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

a)      a szerzők számára műveik tekintetében;

b)      az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;

c)      a hangfelvétel‑előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;

d)      a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és többszörözött példányai tekintetében;

e)      a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.”

8.        A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése előírja:

„(2)      A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben:

[…]

b)      bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek, amelynek meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az érintett művel vagy más védelem alatt álló teljesítménnyel kapcsolatban alkalmaztak‑e a 6. cikkben meghatározott műszaki intézkedést;

[…]

(5)      Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”

 Az olasz jog

9.        A szerzői jogot az olasz jogban az 1941. április 22‑i legge n. 633/1941 – Protezione del diritto d’autore e di altri diritti connessi al suo esercizio (a szerzői és szomszédos jogok védelméről szóló 633/1941. sz. törvény, a továbbiakban: szerzői jogról szóló törvény) szabályozza. A magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételt e törvény 71 sexies cikke írja elő, amelynek szövege a következő:

„(1)      Hangfelvétel és videofelvétel természetes személy által bármely adathordozóra történő többszörözése kizárólag személyes felhasználás céljából megengedett, amennyiben az nem haszonszerzésre irányul, és közvetlenül vagy közvetve sem szolgál kereskedelmi célt, figyelembe véve a 102 bis cikkben meghatározott műszaki intézkedéseket.

(2)      Az (1) bekezdés szerinti többszörözést nem végezheti harmadik személy. A hangfelvétel és videofelvétel természetes személy által kizárólag személyes felhasználás céljából történő többszörözését lehetővé tevő szolgáltatás nyújtása a 13., 72., 78 bis, 79. és 80. cikkben foglalt rendelkezések hatálya alá tartozó többszörözésnek minősül.

[…]

(4)      A (3) bekezdésben foglalt eset kivételével a jogosultak a 102 quater cikkben előírt műszaki intézkedések alkalmazása ellenére kötelesek megengedni, hogy az a természetes személy, aki a védelem alatt álló mű vagy tartalom példányait jogszerűen birtokolja vagy azokhoz jogszerűen fér hozzá, azokról személyes használatára magáncélú – akár analóg, akár nem analóg – másolatot készítsen, feltéve, hogy ez a lehetőség nem ellentétes a mű vagy egyéb tartalom rendes felhasználásával, és nem jelent a jogosultak kárára történő jogalap nélküli gazdagodást.”

10.      E törvény 71 septies cikke bevezeti a szerzői jogok jogosultjai számára a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel címén járó díjazást. Ezt a díjazást a szerzői jog által védett művekről másolatok készítését lehetővé tevő eszközök és hordozók eladási ára után beszedett díjból fedezik. E cikk (1) bekezdése utolsó mondatának szövege a következő:

„A távoli képfelvételi rendszerek esetén a jelen bekezdés szerinti díjazást a szolgáltatást nyújtó jogalanynak kell megfizetnie, és annak az e szolgáltatás nyújtása ellenében megszerzett díjazással arányosnak kell lennie.”

11.      Ezt az utolsó mondatot egy 2007. december 31‑i törvénymódosítás illesztette be. Az olasz kormány által nyújtott információk szerint annak bevezetése miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a 2001/29 irányelv „A többszörözési jog” című 2. cikkének és „A művek nyilvánossághoz közvetítésének […] joga” című 3. cikkének állítólagos megsértése miatt. A Bizottság állításai következtében az olasz hatóságok úgy határoztak, hogy a távfelvevő‑szolgáltatások esetében nem állapítanak meg díjazást. Ezt a választást az olasz bíróságok jogszerűnek ítélték meg. Többek között a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) megállapította, hogy a hatóságok „teljes mértékben jogszerűen döntöttek úgy, hogy az említett (1) bekezdés utolsó mondatának alkalmazását átmenetileg felfüggesztik”.

 A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12.      A VCAST Limited egy angol jog szerint működő társaság, amely a felhasználói számára olasz televíziós műsorszolgáltató szervezetek, így az R. T. I. SpA (a továbbiakban: RTI) földfelszínen közvetített, szabadon hozzáférhető műsorainak felhőben történő rögzítésére alkalmas rendszert bocsát rendelkezésre. A gyakorlatban a felhasználó kiválaszt egy műsort a VCAST internetes oldaláról, ahol a szolgáltatásba tartozó valamennyi televíziós csatorna műsor‑összeállítása megtalálható. A felhasználó megjelölhet vagy egy adott műsort, vagy pedig egy idősávot annak tudatában, hogy az első esetben az az idősáv lesz rögzítve, amelyre a kiválasztott műsor van betervezve. Ezt követően a VCAST által irányított rendszer a televíziós jelet a saját antennái segítségével fogja, és a műsor kiválasztott idősávját a felhasználó által megadott felhőalapú adattároló felületen rögzíti. Ezt a tárhelyet nem a VCAST, hanem független szolgáltatók biztosítják.(5) Az így rögzített audiovizuális adatokat ezt követően a tárhelyszolgáltató által előírt módokon a felhasználó rendelkezésére bocsátják. A VCAST szolgáltatása három formából áll: egy, a felhasználó számára ingyenes forma, amelyet reklámokkal finanszíroznak, valamint két fizetős forma.

13.      A VCAST a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunale di Torino (torinói bíróság, Olaszország) előtt pert indított az RTI ellen, és az általa folytatott tevékenység jogszerűségének megállapítását kérte, adott esetben azt követően, hogy e bíróság esetleg vagy a szerzői jogról szóló törvény 71 sexies cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban alkotmányossági kérdést vagy pedig az uniós jog értelmezésével kapcsolatban előzetes döntéshozatalra irányuló kérdést terjeszt elő. A VCAST lényegében azt állítja, hogy a tevékenysége a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel hatálya alá tartozik, mivel valójában a felhasználó végzi a rögzítést, a VCAST csak a szükséges berendezést, azaz a távfelvevő‑szolgáltatásra alkalmas rendszert biztosítja. A VCAST szerint a szolgáltatásának jogszerűségét többek között a szerzői jogról szóló törvény 71 septies cikke (1) bekezdésének utolsó mondata támasztja alá, amely azáltal, hogy díjazást ír elő a távfelvevő‑szolgáltatásokra, ezeket a szolgáltatásokat egy tekintet alá veszi a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel gyakorlásával.

14.      Az alapeljárás alperese, az RTI vitatja a VCAST tevékenységének jogszerű jellegét. Viszontkeresetet nyújtott be, amelyben a VCAST társaságnak a szóban forgó tevékenység folytatásától való eltiltását, valamint az e tevékenység miatt elszenvedett kár megtérítését kérte. 2015. október 30‑i végzésével a kérdést előterjesztő bíróság ideiglenes intézkedéseket hozott, többek között eltiltotta a VCAST‑ot az RTI televíziós csatornáinak műsorai tekintetében a tevékenységének folytatásától.

15.      A Tribunale di Torino (torinói rendes bíróság), mivel úgy ítélte meg, hogy a jogvita megoldása uniós rendelkezések, többek között a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmezését teszi szükségessé, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Összeegyeztethető‑e az [uniós] joggal – különösen [a 2001/29 irányelv] 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával (valamint a [2000/31 irányelvvel] és az EK‑Szerződéssel) – az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja az [üzleti vállalkozásnak], hogy magánszemélyek részére szerzői jog által védett művek magáncélú másolatáról felhőmegoldások formájában, az [üzleti vállalkozás] aktív beavatkozását igénylő távfelvevő‑szolgáltatást nyújtson a jogosult beleegyezése nélkül?

2)      Összeegyeztethető‑e az [uniós] joggal – különösen [a 2001/29 irányelv] 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával (valamint a [2000/31 irányelvvel] és az EK‑Szerződéssel) – az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az [üzleti vállalkozás] számára, hogy magánszemélyek részére szerzői jog által védett művek magáncélú másolatáról felhőmegoldások formájában távfelvevő‑szolgáltatást nyújtson, ha ez a rögzítés tekintetében az [üzleti vállalkozás] aktív beavatkozását igényli, és arra a jogosult hozzájárulása nélkül, a – lényegében kötelező engedélyezési rendszer hatálya alá tartozó – jogosult javára megfizetendő átalánydíj ellenében kerül sor?”

16.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2016. május 12‑én érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket terjesztettek elő az alapeljárás felei, az olasz, a francia és a portugál kormány, valamint a Bizottság. Az alapeljárás felei, az olasz kormány és a Bizottság vettek vészt a 2017. március 29‑én tartott tárgyaláson.

 Elemzés

 Előzetes megjegyzések

17.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés valójában ugyanarra a két különböző szemszögből vizsgált jogi problémára vonatkozik. Lényegében arról a kérdésről van szó, hogy az e kérdésekben említett uniós jogi rendelkezések a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételt a belső jogukba átültető tagállamok számára előírják, vagy épp ellenkezőleg, megtiltják‑e azon tevékenyég lehetővé tételét, amely az érintett tagállam területén földfelszíni vétellel szabadon hozzáférhető televíziós műsorok online (felhőalapú) rögzítésére irányuló szolgáltatás nyújtásából áll, a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezése nélkül.

18.      Ami azon uniós jogi rendelkezések azonosítását illeti, amelyek értelmezését kérik, kizárólag a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját jelölték meg egyértelműen.

19.      A 2000/31 irányelvet illetően a jelen ügyben esetlegesen alkalmazható rendelkezés ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése, amely megtiltja a tagállamoknak, hogy korlátozzák az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát. Úgy tűnik ugyanis, hogy a VCAST által nyújtott szolgáltatás megfelel az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmának. Ugyanakkor ugyanezen cikknek a 2000/31 irányelv mellékletével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése szerint e tilalom hatálya alól ki vannak zárva a szerzői és szomszédos jogok védelméből eredő korlátozások. Márpedig a VCAST tevékenysége éppen ez alapján tekinthető jogellenesnek az olasz jog szerint. A 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése tehát úgy tűnik, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható.

20.      Végül, az „EK‑Szerződést” illetően sem az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövege, sem pedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglalt megállapítások nem adnak pontos információkat azon elsődleges jogi rendelkezés beazonosításához, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik. Ez alapján egyébként – ahogyan azt az RTI az észrevételeiben állítja – kétségbe lehet vonni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát, legalábbis amennyiben azok az „EK‑Szerződésre” vonatkoznak. A jó szándék szellemében és az előző pontban a 2000/31 irányelvvel kapcsolatban bemutatott indokolással összhangban feltételezem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott rendelkezés a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés, amely az EUMSZ 56. cikkben található. Ugyanis, mivel a VCAST az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező társaság, szolgáltatását határon átnyúlóan nyújtja, ami lehetővé teszi számára, hogy ebben a szabadságban részesüljön.

21.      Mindenesetre azonban az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szerzői jog védelme közérdeken alapuló nyomós oknak minősül, amely alkalmas a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának igazolására.(6) Egyébként egy olyan harmonizált területről van szó, amelyen az érintett tevékenységnek egy uniós jogi rendelkezés tekintetében fennálló jogellenessége elegendő a szabad szolgáltatásnyújtás vonatkozó korlátozásának igazolásához. Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó azon válaszok tekintetében, amelyeket a Bíróságnak kívánok javasolni, a VCAST szolgáltatásai szabad nyújtásának esetleges korlátozását mindenesetre széleskörűen igazolja a szerzői jog hatékony védelmére irányuló cél.

22.      A fentiekre tekintettel tehát azt javaslom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elemzésére kizárólag a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontja alapján kerüljön sor. Ez az elemzés, amely – annak érdekében, hogy az alapeljárás kimenetele szempontjából hasznos legyen – a VCAST által nyújtott szolgáltatás jogszerűségére vonatkozik, figyelembe veszi ezenkívül e szolgáltatás különös működési módját is.

 A magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel keretében a felhőmegoldások formájában történő rögzítés kérdéséről

23.      Emlékeztetőül, a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja a magáncélú többszörözést a következőképpen határozza meg: „bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés”(7). Ugyanakkor egyértelmű, hogy a többszörözés és a másolatok felhőalapú tárolása harmadik személyek beavatkozását teszi szükségessé: elsősorban a tárhelyszolgáltató és esetlegesen más személyek beavatkozását. Helyénvaló tehát feltenni a kérdést, hogy a fent említett rendelkezés mennyiben enged ilyen beavatkozást.

24.      A tárhelyek birtoklását és azok rendelkezésre bocsátását illetően a Bíróságnak a magáncélú többszörözés kivételével összefüggő díjazással kapcsolatos ítélkezési gyakorlata meglehetősen világos sarokpontokat állapít meg. Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis bár a díjazás fizetésére kötelezett személyek fő szabály szerint azok a felhasználók, akik a többszörözéseket e kivétel keretében végzik, gyakorlati okokból a tagállamok jogosultak arra, hogy ezt a díjazást azoktól a személyektől szedjék be, akik a nyilvánosság számára hordozókat vagy rögzítésre szolgáló berendezéseket bocsátanak rendelkezésre.(8) Bár ez a rendelkezésre bocsátás leggyakrabban a hordozók vagy berendezések eladásából áll, és a díjazást az eladási ár után szedik be, véleményem szerint semmilyen elvi akadálya nincsen annak, hogy a hozzáférhetővé tétel tárolókapacitásoknak felhőmegoldások formájában történő rendelkezésre bocsátásában öltsön testet. Ezt az álláspontot a Bíróság azon ítélkezési gyakorlata is megerősíti, amely szerint a magáncélú többszörözés kivétele címén történő díjazás olyan többszörözésre vonatkozhat, amelyet magánszemély végez olyan eszköz segítségével, amely harmadik személy tulajdonát képezi.(9)

25.      Másodszor, ami a harmadik személyeknek a többszörözési cselekménybe történő beavatkozását illeti, véleményem szerint a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának túlzottan szigorú értelmezése nem igazolható. Egyértelmű, hogy valamely műnek a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel keretében történő többszörözése és annak felhőalapú, azaz egy olyan adattároló felületen történő rögzítése, amely az e többszörözést végző felhasználó közvetlen látóterén kívül esik, harmadik személy beavatkozását teszi szükségessé, függetlenül attól, hogy ez utóbbi e tárhely szolgáltatója vagy más személy. A többszörözés felhasználó általi kezdeményezése ugyanis bizonyos többé‑kevésbé automatizált eljárásokat indít be, amelyek a szóban forgó mű másolatának létrejöttét eredményezik. Nem gondolom, hogy ezt a többszörözési formát a magáncélú többszörzésre vonatkozó kivétel hatálya alól pusztán egy harmadik személy olyan beavatkozása miatt kellene kizárni, amely túlmutat a hordozók vagy berendezések puszta rendelkezésre bocsátásán. Amíg a felhasználó kezdeményezi a többszörzést és határozza meg annak tárgyát és módjait, semmilyen döntő különbséget nem látok egy ilyen magatartás és az ugyanezen felhasználó által az általa közvetlenül ellenőrzött berendezések segítségével végzett többszörözés között.(10) Egyébként az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat kifejezetten elismeri, hogy a magáncélú többszörzés kivétele címén történő díjazás a többszörzésre irányuló szolgáltatások nyújtásának keretében végzett többszörözésekre vonatkozik.(11)

26.      Az, hogy egy harmadik személynek a többszörözés végzésébe történő beavatkozására díjazás fejében kerülhet sor, nem cáfolja ezt a megállapítást, mivel a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja által előírt, nem kereskedelmi cél követelménye nem egy harmadik személy esetleges beavatkozására, hanem a másolatnak a szóban forgó kivétel kedvezményezettje által történő felhasználására vonatkozik.

27.      Végül hozzáteszem, hogy az, amire az RTI a tárgyaláson hivatkozott, hogy a felhasználó a felhőben rögzített tartalmat más internet felhasználókkal megoszthatja, és ezáltal túllépi a másolat magáncélú felhasználásának kereteit, számomra nem tűnik relevánsnak. Ugyanis a felhőalapú adattárolási szolgáltatások gyakran tartalmaznak az ezen adatok megosztására vonatkozó funkciókat. Ennélfogva, amennyiben egy védelem alatt álló mű magáncélú másolatát egy ilyen szolgáltatás keretében rögzítik, a felhasználó számára technikailag lehetséges ezt a másolatot harmadik személyek meghatározatlan és potenciálisan nagyszámú csoportjával megosztani. Egy ilyen megosztás túllépheti a magáncélú másolat megengedett felhasználásának kereteit, és ennélfogva felhatalmazás nélküli rendelkezésre bocsátásnak minősülhet. Ugyanakkor ez a lehetőség nem kifejezetten a felhőalapú rögzítésre vonatkozik, hiszen jelenleg minden – többek között digitális – másolat az internet segítségével könnyen megosztható a szerzői jogok megsértése mellett. A felhasználók felelőssége, hogy ne kövessenek el ilyen jogsértéseket. Ellenben nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezen elméleti lehetőség puszta fennállása a felhőalapú rögzítésnek a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel kedvezményéből való kizárását kell, hogy eredményezze.

28.      Ennélfogva számomra úgy tűnik, hogy semmi utal arra, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával ellentétes lenne az, hogy az e cikkben előírt kivétel keretében történő többszörözést felhőalapú tárhelyen végzik.

 A többszörözés tárgyához való hozzáférés kérdéséről

29.      A dolgok bonyolultabbnak tűnnek a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel keretében többszörözött művek származása tekintetében. Bár a Bíróság ítélkezési gyakorlata egyfelől elismeri, hogy a magáncélú többszörözéseket harmadik személy tulajdonát képező eszközök segítségével végezzék, másfelől előírja, hogy a felhasználónak jogszerű módon kell hozzáférnie a többszörözés tárgyához. Kétlem, hogy a VCAST által kínált szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatás esetében ez az utóbbi követelmény teljesül.

 A többszörözés tárgyához való hozzáférés a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint

30.      A Bíróságnak már volt alkalma arra a kérdésre válaszolni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely díjazást ír elő védelem alatt álló művek olyan többszörözései esetében, amelyeket nemcsak egy harmadik személy tulajdonát képező eszköz forrásként történő használatával végeznek, hanem egy harmadik személy tulajdonát képező eszköz segítségével is.(12) A Bíróság nemleges választ adott és megállapította, hogy ez a rendelkezés semmilyen módon nem szabályozza a többszörözést a magáncélú többszörözés keretében végző személy és az ebből a célból használt eszköz közötti jogi kapcsolatot,(13) valamint hogy az igénybe vett eszköz tehát harmadik fél tulajdona is lehet.(14)

31.      A Bíróság ezen megállapítása arra engedhet következtetni, hogy minden, egy természetes személy általi magáncélú felhasználás érdekében végzett többszörözés a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik. Ezt a megállapítást azonban árnyalni kell.

32.      A Bíróság ugyanis azt is megállapította, hogy a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételben való részesülés feltétele a többszörzés forrásának jogszerű jellege.(15) Másképpen megfogalmazva a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja „szükségképpen feltételezi, hogy az ugyanezen rendelkezésben említett többszörözés tárgya olyan védelem alatt álló mű, amely nem hamis vagy hamisított”.(16)

33.      Ennélfogva a felhasználónak, mielőtt joga lenne a saját magáncélú felhasználása érdekében többszörözést végezni, jogszerűen hozzá kell férnie a szóban forgó műhöz. Ahogyan láttuk, ennek a hozzáférésnek nem feltétlenül a művet tartalmazó valamely fizikai hordozó megvásárlása útján kell megvalósulnia. Az megvalósulhat a mű nyilvánossághoz közvetítése keretében a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezésével. Feltételezem, hogy erre a hozzáférésre a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozóan az uniós szabályozásban előírt kivételek egyike keretében is sor kerülhet. Ellenben a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételben való részesülés céljából történő hozzáférés a mű többszörözése, illetve nyilvánossághoz közvetítése keretében a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezése nélkül nem valósulhat meg.

34.      E megállapítások fényében elemezni kell tehát azokat a körülményeket, amelyek között a felhasználók a VCAST által nyújtott rögzítésre irányuló szolgáltatások keretében a televíziós műsorokhoz hozzáférnek.

 A többszörözés tárgyához való hozzáférés a VCAST által nyújtott szolgáltatások keretében

35.      Emlékeztetőül, a VCAST által nyújtott szolgáltatásnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglalt, a felek által nem vitatott bemutatása szerint e szolgáltatás keretében a felhasználó a VCAST internetes oldalán kiválasztja a rögzíteni kívánt televíziós csatornát és az időkeretet. Ezt követően a VCAST a vételre alkalmas saját berendezései segítségével fogja a földfelszíni vétellel (azaz rádióhullámokkal) továbbított televíziós jelet, valamint rögzíti a felhasználó által kiválasztott időkeretet az utóbbi által megjelölt felhőalapú tárolási szolgáltatáson.

36.      E leírásból véleményem szerint egyértelműen kitűnik, hogy a VCAST által végzett többszörözésből való részesülés lehetőségének egyáltalán nem feltétele az, hogy a felhasználó Olaszországban a földfelszíni televíziós műsorokhoz hozzáférjen. Előfordulhat tehát, hogy a felhasználó egyáltalán nem fér hozzá, nincs neki sem antennája, sem televíziókészüléke, és a VCAST számára ezt a hozzáférést úgy biztosítja, hogy a kiválasztott műsorokat a rendelkezésére bocsátja. Ennélfogva egyértelmű, hogy a VCAST nem végzi az olasz televíziós csatornák műsor‑összeállításának teljes továbbközvetítését. Ugyanakkor ez egyáltalán nem befolyásolja azt a jelen ügyben releváns kérdést, amely nem általában a televíziózás lehetőségére, hanem a VCAST által nyújtott szolgáltatások keretében többszörözött műsorokhoz való hozzáférésre vonatkozik.

37.      Az, hogy a VCAST jelenti a felhasználóinak a többszörözés tárgyát képező műsorokhoz való hozzáférésének forrását, alátámasztja az a tárgyaláson megerősített körülmény, hogy a VCAST által nyújtott szolgáltatás nem korlátozódik (vagy legalábbis az alapeljárás tényállásának idején nem korlátozódott) az olasz területre. Ennélfogva e szolgáltatás használóinak a műsorokhoz való hozzáférés érdekében még arra sincsen szükségük, hogy az olasz földfelszíni televízióadás vételi területén tartózkodjanak.(17) Másképpen megfogalmazva, a VCAST szolgáltatása nem korlátozódik az olasz földfelszíni televíziós műsorokhoz ténylegesen hozzáférő személyekre, és még azon személyekre sem, akik ahhoz elméletileg hozzáférhetnek.

38.      Kétségtelen, hogy a VCAST képviselője a tárgyaláson kijelentette, hogy a szolgáltatás szükség esetén földrajzilag korlátozható. Ugyanakkor a probléma nem az a kérdés, hogy ez a szolgáltatás földrajzilag korlátozott‑e, vagy sem. Egyébként egy ilyen korlátozás a belső piaci szabályok szó szerinti szövegével nem ellentétes, azonban annak szellemével igen.(18) Ugyanis pusztán az a tény, hogy a szóban forgó szolgáltatás az olasz földfelszíni televízióadás vételi területén kívül működhet, azt bizonyítja, hogy az nem a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel logikáján alapul, mivel ez utóbbinak előfeltétele a felhasználónak a többszörözés tárgyát képező műhöz való előzetes és jogszerű hozzáférése. Márpedig e szolgáltatás keretében maga a többszörözés jelenti a felhasználó többszörözött műhöz való hozzáférésének egyetlen útját.

39.      Milyen szerepet játszik tehát a VCAST? A válasz nem egyértelmű, mivel a szerepe egy hozzáférhetővé tételre és egy többszörözésre vonatkozó cselekményből áll. A VCAST számára kedvező értelmezést fogadok el, amelyben a felhasználó által végzett magáncélú többszörözésnek igenis van helye. Az elemzésem tehát a következő.

40.      A VCAST a felhasználó számára hozzáférhetővé teszi az olasz televíziós műsorszolgáltató szervek műsorait, amely a 2001/29 irányelv 3. cikkének hatálya alá tartozó nyilvánossághoz közvetítési forma. A felhasználó hozzáfér a műsorhoz, és annak többszörözését kéri, amely a saját felhőalapú tárhelyén valósul meg. Bár maga a többszörözési cselekmény fő szabály szerint részesülhet a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételből, ez nem állapítható meg a rendelkezésre bocsátásra vonatkozó előzetes cselekmény esetében, amely e többszörözés forrását jelenti. Ahhoz, hogy valamennyi művelet jogszerű legyen, a rendelkezésre bocsátásnak tehát jogszerűnek kell lennie, mivel annak jogellenessége kizárja a kivétel alkalmazását.(19)

41.      A VCAST a felhasználói számára a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezése nélkül teszi hozzáférhetővé a műsorokat. Ha olyan művekről lenne szó, amelyek a kereskedelemben általában megtalálhatóak és a jogosultaknak díjazást fizetnek, mint például a hangfelvételek vagy a videofelvételek esetében, véleményem szerint semmilyen kétség nem lenne afelől, hogy ez a rendelkezésre bocsátás csalást valósít meg. A jelen ügy sajátossága abban áll, hogy a vételi területen található valamennyi felhasználó számára szabadon hozzáférhető földfelszíni televíziós műsorokról van szó.(20) Elemezni kell tehát, hogy ez a sajátosság meghatározó befolyást gyakorol‑e a probléma megoldására.

 A szabad hozzáférésű televíziós műsorszolgáltató szervezetek jogainak védelme

42.      Először is meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint az erre a kérdésre adandó válasz nemleges, és ennek több oka van.

–       A szolgáltatás földrajzi kiterjedése

43.      Ahogyan azt a fenti pontokban megjegyeztem, a VCAST által nyújtott szolgáltatás, legalábbis az alapeljárás tényállásának idején, nem korlátozódott az olasz területre, ami egyben az olasz földfelszíni televízióadás vételi körzetének területe is. Ennélfogva világszerte minden internetfelhasználó kérheti és fogadhatja azon televíziós műsornak a felhőalapú tárhelyén történő többszörözését, amelyhez a VCAST szolgáltatása nélkül nem férhetne hozzá. Ez az elem véleményem szerint önmagában elegendő egy ilyen szolgáltatásnak a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel hatálya alól történő kizárásához. Az, hogy ezek a műsorok szabadon és ingyenesen hozzáférhetőek, semmit nem változtat ezen a megállapításon, mivel ez a hozzáférhetőség és ennélfogva a szerzői jogok jogosultjai kizárólagos jogainak esetleges korlátozása a földfelszíni televízióadás vételi területére korlátozódik, és nem fejhet ki hatásokat e területen kívül.

–       A rádiós és televíziós műsorszolgáltató szervek védelme a szerzői jogok megsértésével szemben

44.      A VCAST által nyújtott szolgáltatás földrajzi kiterjedésétől függetlenül a 2001/29 irányelv rendelkezéseinek azon értelmezésével, amely a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, véleményem szerint ellentétes az a megállapítás, amely szerint a televíziós műsorszolgáltató szervezetek a műsoraikhoz való szabad hozzáférés miatt meg lennének fosztva az őket megillető szerzői jogok védelmétől.

45.      Ugyanis a művek nyilvánossághoz való közvetítésével kapcsolatban (amelyet a 2001/29 irányelv védelemben részesít) a Bíróság főként a Berni Egyezmény(21) és annak magyarázó útmutatója alapján megállapította, hogy az eredetihez képest más szervezet által végzett közvetítést úgy kell elemezni, mint ami a mű közvetítésével célba vett eredeti közönségtől eltérő közönség, vagyis már egy új közönség számára történik.(22) Ez a Bíróság szerint abból következik, hogy a szerző, műve sugárzásának engedélyezésével csak a közvetlen felhasználókat veheti figyelembe, vagyis a jelvételre alkalmas készülékek azon birtokosait, akik egyénileg vagy magánéleti, családi körben veszik az adásokat. Ezzel ellentétben az ilyen adások vétele egy szélesebb hallgatóságnak szánt, és olykor haszonszerzési cél nélkül, a befogadóközönség egy újabb része hallhatja vagy láthatja a művet.(23)

46.      A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a televíziós jelnek a szálloda vezetője által a szálloda szobáiba történő továbbközvetítése nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, amelyhez a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezése szükséges. A Bíróság szerint továbbá e létesítmény vendégei új közönségnek minősülnek, amely közönség az említett vezető beavatkozása nélkül – mivel a műsor eredeti vételi területén belül található – főszabály szerint nem férhetne a sugárzott műhöz.(24) A Bíróság ezen álláspontja később más típusú létesítményekkel kapcsolatban is megerősítést nyert.(25)

47.      Véleményem szerint ugyanez a helyzet áll fenn a VCAST által nyújtott szolgáltatáshoz hasonló valamely szolgáltatás esetében. Ez a társaság kétségtelenül különbözik a műsorokat eredetileg sugárzó televíziós műsorszolgáltató szervezetektől. E szolgáltatás használói, függetlenül attól, hogy azok az eredeti művek vételi területén belül vagy azon kívül találhatóak‑e, új közönséget alkotnak, amely közönséget a szerzői jogok jogosultjai az ezen műsorokkal kapcsolatos beleegyezésük során nem vettek figyelembe. Ezenkívül ezt a szolgáltatást haszonszerzési céllal nyújtják.(26) Ebből az következik, hogy a televíziós műsoroknak a VCAST által a rögzítésre irányuló szolgáltatása keretében történő rendelkezésre bocsátása a televíziós műsorszolgáltató szervezetek és adott esetben más jogosultak szerzői jogainak megsértését jelenti, amennyiben arra az utóbbiak beleegyezése nélkül kerül sor.

48.      Ez a rendelkezésre bocsátás a Bíróság által az ITV Broadcasting és társai ítéletben tett megállapításokra tekintettel is jogellenes.(27) Ebben az ügyben – amely televíziós műsoroknak az interneten keresztül történő továbbközvetítésére vonatkozott, és amely tehát hasonló volt a jelen ügyhöz – a Bíróság megállapította, hogy az uniós jogalkotó – olyan helyzetek szabályozása során, amelyekben egy adott művet többszörösen is felhasználtak – úgy értelmezte, hogy a mű minden egyes, specifikus technikai módon történő közvetítését vagy továbbközvetítését a szóban forgó mű szerzőjének főszabály szerint külön kell engedélyeznie. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy valamely földfelszíni televíziós adásba foglalt művek interneten keresztül történő továbbközvetítés révén történő rendelkezésre bocsátása az eredeti közvetítéstől eltérő specifikus technikai módon történik, azt az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti közvetítésnek kell tekinteni.(28)

49.      A Bíróság ezt a következtetést vonta le, annak ellenére, hogy az ebben az ügyben a szóban forgó szolgáltatás nyújtója megbizonyosodott arról, hogy e szolgáltatások használói csak egy olyan tartalomhoz férnek hozzá, amelyhez az érintett tagállamban (azaz az Egyesült Királyságban) érvényes televíziós engedély birtokában jogosultak,(29) valamint hogy – ezen szolgáltatásnyújtó érvelése alapján – ezek a felhasználók tehát nem tekinthetők új közönségnek az eredeti műsorok által már célba vett közönséghez képest. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy az olyan művek közvetítése esetén, amelyek földfelszíni műsorsugárzásba kerültek belefoglalásra, és amelyeket az interneten keresztül rendelkezésre bocsátottak, ezen közvetítések mindegyikét az érintett szerzőknek egyénileg és elkülönülten kell engedélyeznie, mivel mindegyiküket specifikus technikai feltételek mellett valósítják meg, a védett művek közvetítésének eltérő módját követve, és mindegyiket eltérő közönségnek szánják. Ilyen körülmények között a későbbiekben nincs szükség az új közönséggel kapcsolatos feltétel vizsgálatára, amely csak az olyan helyzetekben releváns, amelyekben azonos a kommunikációs technológiai eszköz.(30)

50.      Összegezve, a Bíróság kimondta, hogy a 2001/29/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítés fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a valamely földfelszíni televíziós adásba foglalt művek olyan továbbközvetítését,

amelyet az eredeti műsorsugárzó szervezettől eltérő szervezet valósít meg,

amely az előfizetők rendelkezésére e szervezet által bocsátott internetes adatfolyam útján történik, melynek során az előfizetők a fenti szervezet szerverére csatlakozva foghatják a továbbközvetítést,

noha előfizetői az említett földfelszíni műsorsugárzás vételi területén találhatóak, és jogszerűen foghatják az adást televízió készülékükön.(31)

51.      Az előző pont második francia bekezdését elég a következővel helyettesíteni ahhoz, hogy ez az ítélkezési gyakorlat a jelen ügyre teljes mértékben alkalmazandó legyen: „amely az előfizetők rendelkezésére e szervezet által bocsátott másolatok útján történik, amelynek során az előfizetők a tárolásra irányuló szolgáltatásukhoz csatlakozva foghatják a továbbközvetítést”. Ezenkívül ki kell emelni, hogy a VCAST még azt sem ellenőrzi, hogy a felhasználói jogosultak‑e az olasz földfelszíni televíziós műsorokat fogni, illetve rendelkeznek‑e az ahhoz szükséges technikai eszközökkel.

–       Az „AKM kivétel” alkalmazhatatlansága

52.      Igaz, hogy a Bíróság álláspontját úgy tűnik, hogy a legutóbbi AKM‑ítélet(32) némileg gyengíti. Ebben az ítéletben a Bíróság ugyanis megállapította, hogy a nemzeti műsorszolgáltató szervezet műsorainak belföldön, kábelek segítségével történő – azaz az eredeti műsorközvetítéshez használttól eltérő technikai eljárás segítségével megvalósított –, egyidejű, teljes egészében való és változatlan közvetítése nem minősül a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek, mivel a közönség, amelyhez ez a közvetítés megvalósul, nem tekinthető új közönségnek.(33) Ugyanakkor számomra úgy tűnik, hogy e megoldás azon a feltételen alapul – amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia –, hogy a szerzői jogok jogosultjai megfelelően figyelembe vették a szóban forgó továbbközvetítést azon hozzájárulás során, amelyet az eredeti műsorhoz adtak.(34)

53.      A szóban forgó ítélet egyáltalán nem egyértelmű ebben a tekintetben. Ugyanakkor minden egyéb értelmezés egyértelmű szembefordulást jelentene az ITV Broadcasting és társai ítéletből(35) következő azon szabállyal, amely szerint egy eltérő technikai mód esetében az új közönségre vonatkozó kérdés nem releváns.(36) Márpedig az említett ítéletben semmi nem utal arra, hogy a Bíróság így szembe kívánt volna fordulni.

54.      Egyébként egy olyan általános szabály, amely szerint egy olyan mű közvetítése, amelyet már az azt eredetileg sugárzó szervezettől eltérő szervezet is sugárzott, nem minősül nyilvánossághoz közvetítésnek, ellentétesnek tűnik a Berni Egyezmény 11a. cikke (1) bekezdésének 2. pontjával, amely a szerzők számára kizárólagos jogot biztosít a „sugárzott mű mindenfajta […] nyilvános átvitelére, ha ezt az átvitelt az eredetihez képest más szervezet végzi”. Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a „nyilvánossághoz közvetítésnek” az említett 3. cikk (1) bekezdése értelmében vett fogalmát az Egyezmény említett rendelkezésével összhangban kell értelmezni.(37)

55.      Azt is meg kell jegyezni, hogy az AKM‑ítélet(38) a műsorok egyidejű, teljes egészében való és változatlan közvetítésére vonatkozik.(39) Egy ilyen közvetítés esetében a felhasználók a műsorokból ugyanolyan feltételek mellett részesülhetnek, mint az eredeti sugárzás esetén. Ezzel ellentétben a VCAST által nyújtott szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatás esetén a felhasználók a műsor digitális másolatával rendelkeznek, amelyet az általuk választott időpontban annyiszor néznek meg, ahányszor akarnak, valamint arról másolatokat készíthetnek, és azokat bármilyen berendezésre áthelyezhetik. Ez a helyzet tehát nem hasonlítható össze az AKM‑ítélettel. Mindenesetre az alapügyben a VCAST nem kíván semmilyen hozzájárulást kapni a szerzői jogok jogosultjaitól ahhoz, hogy a felhasználói rendelkezésére bocsássa az olasz televíziós műsorszolgáltató szervezetek által sugárzott műveket. Az AKM‑ítéletre tehát nem lehet hivatkozni.(40)

56.      E rész zárásaként véleményem szerint egyértelmű, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a televíziós műsoroknak a VCAST által nyújtott szolgáltatások használói számára a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezése nélkül történő rendelkezésre bocsátása e jogok megsértésének minősül annak ellenére, hogy szabadon hozzáférhető műsorokról van szó, és függetlenül attól a kérdéstől, hogy ez a rendelkezésre bocsátás e műsorok vételi területére korlátozódik‑e vagy sem. E műsorok ugyanezen szolgáltatás keretében történő, jogszerű forrásból végzett többszörözése tehát nem részesülhet a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel kedvezményében.

 A háromlépcsős teszt

–       Előzetes megjegyzések

57.      A 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése korlátozást vezet be a tagállamok azon joga tekintetében, hogy belső szabályozásukban az ugyanezen cikkben említett kivételeket írhatnak elő, és kimondja, hogy „ezek a korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit”. E rendelkezés eredete a Berni Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében található, amely korlátozza a többszörözési jog alóli kivételek előírásának lehetőségét.(41) A kivételek alkalmazhatóságának ezen hármas feltételét általában a „háromlépcsős teszt” vagy a „hármas teszt” néven ismerik.

58.      Igaz, hogy a Bíróság szerint a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése nem módosítja az ugyanezen cikkben előírt kivételek tartalmát.(42) Ez alapján a Bíróság ezzel egyidejűleg megállapította, hogy ez a rendelkezés a kivételek tagállamok általi alkalmazásának pillanatában érvényesül.(43) Támpontként szolgál tehát a kivételek értelmezéséhez azoknak a tagállamok belső jogában történő alkalmazása során, valamint a 2001/29 irányelv rendelkezéseinek értelmezéséhez is. Ennélfogva a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel esetében a Bíróság a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése alapján mondta ki, hogy ez a kivétel csak a jogszerű forrásból származó másolatokra alkalmazandó.(44)

59.      Ebből következik, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdését is figyelembe kell venni azon kérdés megválaszolásához, hogy a VCAST által nyújtott szolgáltatáshoz hasonló valamely szolgáltatás a tagállamok belső jogában az ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapuló többszörözési jog alóli kivétel hatálya alá tartozhat‑e.

–       A különös esetekben történő alkalmazás és az indokolatlan kár tilalma

60.      A hármas teszt első és második „lépcsője” annak vizsgálatából áll, hogy a kivételt olyan különös esetekben alkalmazzák‑e, amelyek nem károsítják indokolatlanul a szerzői jogok jogosultjait. Mivel a szerző kizárólagos jogai alóli valamennyi kivétel – e jogok korlátozásaként – a szerzőnek bizonyos kárt okoz, ez a szabály kimondja, hogy egy adott kivétel alkalmazását olyan helyzetekre kell korlátozni, amelyekben ezt az alkalmazást a kivétel létjogosultsága igazolja. Csak ez a cél igazolhatja ténylegesen a kivétel alkalmazásával okozott kárt.

61.      Bár a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel alapjait különböző tényezőkben lehet kutatni, meglehetősen széles körben elfogadott, hogy annak fő indokának alapja az, hogy a szerzői jogok jogosultjai számára lehetetlen vagy legalábbis nehéz ellenőrizni a védelem alatt álló műveik azon személyek által történő használatát, akik ahhoz jogszerűen férnek hozzá. Egy ilyen ellenőrzés egyébként a felhasználók magánéletébe való elfogadhatatlan beavatkozást jelenthet.(45)

62.      Ugyanakkor ez az igazolás nem jelenik meg a VCAST által nyújtott szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatás esetében. Ez a szolgáltatás ugyanis nem korlátozódik a felhasználók magánszférájára, mivel a másolat létrehozását megelőző fázis, azaz a televíziós műsorokhoz való hozzáférésnek a VCAST általi biztosítása nyilvánosan történik e társaság gazdasági tevékenységének keretén belül, és azt a szerzői jogok jogosultjai könnyen ellenőrizhetik. Semmivel nem ellentétes az, hogy ezek a jogosultak megkövetelik, hogy a beleegyezésüket kell kérni ehhez a szolgáltatáshoz, valamint hogy a VCAST ilyen beleegyezést kérjen. A magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel létjogosultságát tehát nem az a kár igazolja, amely a szerzői jogok jogosultjai számára keletkezik ennek a kivételnek a VCAST által nyújtott szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatásra történő alkalmazása miatt.

63.      Szükségesnek tartom kiemelni, hogy a VCAST helyzete különbözik azon piaci szereplők helyzetétől, akik felvevőkészülékeket vagy eszközöket bocsátanak a felhasználók rendelkezésére, illetve akik többszörözésre irányuló szolgáltatásokat nyújtanak. Ezen berendezéseket, eszközöket és szolgáltatásokat ugyanis lehet védelem alatt művek többszörözésére használni, azonban azok más célra is használhatók. Ezenkívül az esetlegesen többszörözött művek és így a jogosultak nem azonosíthatók be előre. Ezért értelmetlen lenne előírni a piaci szereplők számára, hogy a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezését kérjék az ilyen berendezések eladásához vagy bérbeadásához, illetve az ilyen szolgáltatások nyújtásához. Ellenben a VCAST által nyújtotthoz hasonló szolgáltatás kizárólagos célja azon védelem alatt álló művek rendelkezésre bocsátása és többszörözése, amelyeket előre konkrétan kijelöltek (mivel azok a televíziós csatornák műsor‑összeállításában szerepelnek), és amelyek esetében a szerzői jogok jogosultjai ismertek.

64.      A jogellenes forrásból származó művekről készített másolatok esetében a Bíróság kimondta, hogy a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel alkalmazása a szerzői jog jogosultjának indokolatlan károsulását eredményezheti, mivel a műveknek a felhasználók magánszférájában történő használatán kívül a hamisításra irányuló tevékenységeket is el kell tűrniük.(46) Hasonlóképpen, a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételnek az olyan szolgáltatásokra történő alkalmazása, amelyekre könnyen kiterjedhetnek a jogosultak általában vett kizárólagos jogai, számukra ugyancsak indokolatlan kárt okoz.

–       A mű rendes felhasználása

65.      A teszt második lépcsőjének elemzése – amely előírja, hogy nem lehet akadályozni a mű rendes felhasználását – az arra vonatkozó kérdésre ad választ, hogy a jogosultak konkrétan milyen kárt szenvednek.

66.      Pusztán az, hogy a szerzői jogok jogosultjai a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel körének túlzottan tág meghatározása miatt nem ellenőrizhetik a műveik harmadik személyek által történő felhasználását, már a mű rendes felhasználása akadályozásának minősül, mivel egy ilyen ellenőrzés a felhasználó magánszférájához jogszerűen tartozó területen kívül e rendes felhasználás körébe tartozik.

67.      Továbbá, egy televíziós műsor rögzítése először is lehetővé teszi e műsornak azon időkereten kívül történő megtekintését, amelyben annak sugárzását tervezték, másodszor pedig lehetővé teszi arról másolat megőrzését másodszori megtekintés céljából vagy abból a célból, hogy azt a televíziókészüléktől eltérő valamely más berendezésre, például egy hordozható eszközre áthelyezzék. Ez tehát egy kiegészítő szolgáltatást jelent az eredeti sugárzáshoz képest. A televíziós műsorszolgáltató szervezetek maguk is kívánhatnak ilyen szolgáltatást nyújtani, ez esetben a birtokukban lévő műveket felhasználják, és abból kiegészítő jövedelemre tesznek szert. Az, hogy ezt a szolgáltatást a VCAST ezen televíziós műsorszolgáltató szervezetek beleegyezése nélkül nyújtja, tehát sérti a művek e felhasználási módját.

68.      Egyébként azon televíziós műsorszolgáltató szervezetek, amelyek műsorai szabadon hozzáférhetőek, magukat reklámbevételekből finanszírozzák, azon közintézmények kivételével, amelyek díjat szedhetnek be. Ezek a bevételek azon művek felhasználásának ellentételezései, amelyek tekintetében ezeket a szervezeteket szerzői jogok illetik meg. A művek sugárzása ugyanis vonzza a tévénézőket, amelynek köszönhetően a hirdetők készek adásidőt vásárolni. Ugyanakkor, ahogyan azt az RTI az észrevételeiben megjegyezte, a VCAST ezekkel a szervezetekkel közvetlen versenyhelyzetben van a reklámpiacon. Mivel a VCAST hozzájárulás nélkül használja fel azokat a műveket, amelyek tekintetében e televíziós műsorszolgáltató szervezetek birtokolják a szerzői jogokat, ez a verseny tisztességtelenné válik. Egy ilyen versenynek a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétellel történő megengedése szükségképpen sérti e művek rendes felhasználását.

69.      Ennélfogva a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt kivételnek a VCAST által nyújtott szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatásokra történő alkalmazása véleményem szerint nem felel meg az ugyanezen cikk (5) bekezdésében meghatározott előírásoknak.

 Végső megjegyzések

70.      A magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételnek egy, a VCAST által nyújtotthoz hasonló szolgáltatás tekintetében történő értelmezésével kapcsolatos megállapításaim akként foglalhatók össze, hogy ez a kivétel feltételezi a felhasználónak a többszörözés tárgyát képező műhöz való jogszerű hozzáférését. Ugyanakkor a szóban forgó szolgáltatás keretében maga a többszörözés biztosítja a felhasználónak a többszörözött műhöz való hozzáférést. Ez a szolgáltatás tehát a műveknek a szolgáltatás nyújtója által történő rendelkezésre bocsátásának egyik formája. Ez a rendelkezésre bocsátás jogellenes, amennyiben arra a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezése nélkül kerül sor, ami kizárja a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel alkalmazását. Egyébként e kivételnek egy ilyen szolgáltatásra történő alkalmazása ellenétes a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében foglalt előírásokkal.

 Végkövetkeztetések

71.      E megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Tribunale di Torino (torinói bíróság, Olaszország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megengedi azon tevékenységet, amely e tagállam területén földfelszíni vétellel szabadon hozzáférhető televíziós műsorok online rögzítésére irányuló szolgáltatás nyújtásából áll, a szerzői jogok jogosultjainak beleegyezése nélkül, amennyiben e szolgáltatás nyújtója, nem pedig felhasználója az, aki fogja azt a földfelszíni műsorszórási jelet, amelyen keresztül a rögzítés megvalósul.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      Wikipédia, francia változat, „cloud computing” címszó.


3      HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet 25. kötet, 399. o.


4      HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet 1. kötet, 230. o.


5      Általános, felhőalapú tárolási szolgáltatásokról van szó, mint például a Google Drive.


6      Lásd többek között: 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


7      Kiemelés tőlem.


8      Lásd többek között: 2010. október 21‑i Padawan ítélet (C‑467/08, EU:C:2010:620, 45. és 46. pont).


9      2015. március 5‑i Copydan Båndkopi ítélet (C‑463/12, EU:C:2015:144, 91. pont).


10      Hozzáteszem – még ha ez nem is képezi a jelen ügy tárgyát –, hogy a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel olyan értelmezése, amely harmadik személyek mindennemű beavatkozását kizárja, más problémákat is felvethet. Egyre gyakrabban fordul elő ugyanis az, hogy nemcsak a tárhelyeket kínálják szolgáltatások formájában, hanem a többszörözés végzéséhez szükséges szoftvereket is. Ennélfogva egy műnek egy érintett felhasználó tulajdonában álló valamely fizikai hordozóról (például egy CD‑ről) a számítógépének merevlemezére történő többszörözése – amely lényegét tekintve a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel hatálya alá tartozó magatartás – történhet egy olyan adatrögzítő szoftver segítségével, amelyet nem az említett felhasználó számítógépére telepítenek, hanem azt egy szolgáltató szolgáltatásként távolról a rendelkezésére bocsátja. E szolgáltatásnyújtó beavatkozása tehát elengedhetetlen a többszörözés megtörténtéhez. Ugyanakkor nem lenne logikus egy ilyen többszörözést kizárni a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételben való részesülésből, miközben abból egy, a felhasználó számítógépére telepített szoftver segítségével végzett többszörözés részesül.


11      2010. október 21‑i Padawan ítélet (C‑467/08, EU:C:2010:620, 46. pont).


12      Lásd: 2015. március 5‑i Copydan Båndkopi ítélet (C‑463/12, EU:C:2015:144, 80. pont).


13      Lásd: 2015. március 5‑i Copydan Båndkopi ítélet (C‑463/12, EU:C:2015:144, 86. pont).


14      Lásd: 2015. március 5‑i Copydan Båndkopi ítélet (C‑463/12, EU:C:2015:144, 89. pont).


15      Lásd: 2014. április 10‑i ACI Adam és társai ítélet (C‑435/12, EU:C:2014:254, 41. pont).


16      Lásd: 2015. március 5‑i Copydan Båndkopi ítélet (C‑463/12, EU:C:2015:144, 82. pont).


17      Ez a vételi terület általában nagyjából az egyes államok területére korlátozódik. Természetesen a programokat engedély alapján más államokba továbbközvetíthetik többek között kábelen vagy műholdon keresztül. Ebben az esetben azonban a műsorokhoz való hozzáférés a továbbközvetítést biztosító piaci szereplő szolgáltatása útján valósul meg, ami általában fizetős.


18      Lásd: 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 87–89. pont). Ezt a témát nem fejtem ki részletesebben, mivel az nem vonatkozik a jelen ügyben felmerült jogi kérdésekre.


19      Egy másik elemzés is lehetséges, amely szerint a VCAST nem végez előzetes rendelkezésre bocsátást, hanem a műsort egy olyan televíziós jel alapján többszörözi, amelyet saját maga fog, és ugyanezen magatartással ezt a másolatot haszonszerzési céllal bocsátja a felhasználó rendelkezésére (mivel a másolatot közvetlenül az utóbbi rendelkezésére álló tárhelyen rögzítik). Ugyanakkor egy ilyen esetben egyértelműen a VCAST, nem pedig a szolgáltatásának felhasználója lesz a másolat valódi szerzője, ami kizárja a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel mindennemű alkalmazását.


20      Egy esetleges kötelező díj fizetése nem minősül a nyújtott közcélú rádiós műsorszolgáltatás ellentételezésének, és nem feltétele az abból való részesülésnek (lásd: 2016. június 22‑i Český rozhlas ítélet, C‑11/15, EU:C:2016:470, 23–27. pont).


21      Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény (Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szöveg) 1979. szeptember 28‑i módosítást követő változata.


22      2006. december 7‑i SGAE‑ítélet (C‑306/05, EU:C:2006:764, 40. pont).


23      2006. december 7‑i SGAE‑ítélet (C‑306/05, EU:C:2006:764, 41. pont).


24      2006. december 7‑i SGAE‑ítélet (C‑306/05, EU:C:2006:764, 42. pont).


25      Lásd többek között: 2016. május 31‑i Reha Training ítélet (C‑117/15, EU:C:2016:379, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat és a 62. pont.)


26      A felhasználó által választott forma szerint ez a szolgáltatás vagy fizetős, vagy pedig reklámokból finanszírozzák.


27      2013. március 7‑i ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147).


28      2013. március 7‑i ITV Broadcasting és társai ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147, 24. és 26. pont).


29      2013. március 7‑i ITV Broadcasting és társai ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147, 10. pont).


30      2013. március 7‑i ITV Broadcasting és társai ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147, 39. pont).


31      2013. március 7‑i ITV Broadcasting és társai ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147, 40. pont, valamint a rendelkező rész 1. pontja).


32      2017. március 16‑i ítélet (C‑138/16, EU:C:2017:218).


33      2017. március 16‑i AKM‑ítélet (C‑138/16, EU:C:2017:218, 18., 26., 29. és 30. pont).


34      2017. március 16‑i AKM‑ítélet (C‑138/16, EU:C:2017:218, 28. és 29. pont, valamint a rendelkező rész 1. pontja).


35      2013. március 7‑i ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147).


36      Ezt a szabályt később megerősítették, lásd többek között: 2016. szeptember 8‑i GS Media ítélet (C‑160/15, EU:C:2016:644, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


37      Lásd legutóbb: ugyanezen 2017. március 16‑i AKM‑ítélet (C‑138/16, EU:C:2017:218, 21. pont).


38      2017. március 16‑i ítélet (C‑138/16, EU:C:2017:218).


39      2017. március 16‑i AKM‑ítélet (C‑138/16, EU:C:2017:218, 18. pont).


40      2017. március 16‑i ítélet (C‑138/16, EU:C:2017:218).


41      E rendelkezés szerint „A [Berni Egyezmény által létrehozott] Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy különleges esetekben lehetővé tegyék az említett művek többszörösítését, feltéve, hogy az ilyen többszörösítés nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit”.


42      2014. április 10‑i ACI Adam és társai ítélet (C‑435/12, EU:C:2014:254, 25. és 26. pont).


43      2014. április 10‑i ACI Adam és társai ítélet (C‑435/12, EU:C:2014:254, 25. pont vége).


44      2014. április 10‑i ACI Adam és társai ítélet (C‑435/12, EU:C:2014:254, 38–41. pont).


45      Részletesebben, valamint a különböző jogtudományi álláspontokkal kapcsolatban lásd: az EGEDA és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑470/14, EU:C:2016:24, 15. pont).


46      2014. április 10‑i ACI Adam és társai ítélet (C‑435/12, EU:C:2014:254, 31. és 40. pont).