Language of document : ECLI:EU:C:2018:4

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. január 11.(1)

C626/16. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Szlovák Köztársaság

„Kötelezettségszegés – EUMSZ 260. cikk – A 2013. április 25‑i Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (C‑331/11, EU:C:2013:271) foglaltak teljesítésének elmulasztása – Az eljárás tárgya – A pert megelőző eljárás – Észrevételek benyújtása iránti felhívás – 99/31/EK irányelv – Hulladéklerakás – Žilina‑Považský Chlmec‑i hulladéklerakó telep”






I.      Bevezetés

1.        Köztudott, hogy a kötelezettségszegési eljárás során az EUMSZ 258. cikkben előírt pert megelőző eljárásnak nagy jelentősége van a jogvita tárgyának körülhatárolását illetően. Mielőtt a Bizottság a Bírósághoz fordulhat annak megállapítása céljából, hogy egy tagállam megsértette az uniós jogot, először köteles azt egy úgynevezett felszólító levél kiküldésével az állítólagos jogsértésről meghallgatni. Ezt követően a Bizottság a kifogásolt kötelezettségszegést indokolással ellátott véleményben pontosítja, és a tagállam számára egy végső határidőt ír elő a jogsértés megszüntetésére. Csak ezután jogosult a Bizottság keresetet indítani, amelyben kizárólag olyan kötelezettségszegést kifogásolhat, amely már tárgya volt a felszólító levélnek és az indokolással ellátott véleménynek.

2.        Jelen ügyben a Bíróság ismételten(2) azzal a kérdéssel szembesül, hogy mennyiben ültethetők át az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegési eljárással kapcsolatban kimunkált követelmények az ítéletekben foglaltak teljesítésével kapcsolatos, az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásra. E tekintetben figyelembe kell venni a korábban hatályos EK 228. cikk (2) bekezdésével szembeni különbséget, amely az EUMSZ 258. cikkhez hasonlóan felszólító levelet és indokolással ellátott véleményt írt elő, ugyanakkor az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerint indokolással ellátott véleményre már nincs szükség.

3.        Emellett az a kérdés is felmerül, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani a jogvita tárgyának a végrehajtandó ítélet alapján történő körülhatárolásának.

4.        Ezek alapjául egy régóta meglévő szlovákiai hulladéklerakó telep szolgál, amelyet mindeddig a hulladéklerakókról szóló irányelv(3) szerint nem engedélyeztek, de még nem is zártak le az irányelvnek megfelelően. Az irányelv 14. cikkének ebben megnyilvánuló megsértését a Bíróság a Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (C‑331/11, EU:C:2013:271) megállapította. Különös jelentőséggel az bír e tekintetben, hogy e cikk értelmében a végleges határozatnak jogerősnek, azaz bíróság előtt már nem megtámadhatónak kell‑e lennie.

II.    Jogi keret

5.        A hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikke a hulladéklerakók lezárásáról tartalmaz rendelkezéseket:

„A tagállamok biztosítják, hogy adott esetben az engedélynek megfelelően:

a)      a hulladéklerakónak vagy a hulladéklerakó egy részének bezárási eljárását megindítsák,

i.      amikor az engedélyben megszabott vonatkozó feltételek teljesülnek; vagy

ii.      az illetékes hatóságtól kapott felhatalmazással, az üzemeltető kezdeményezésére; vagy

iii.      az illetékes hatóság megindokolt határozata alapján;

b)      egy hulladéklerakót vagy annak egy részét azután lehessen véglegesen lezártnak tekinteni, hogy az illetékes hatóság elvégezte az utolsó helyszíni ellenőrzést, értékelte mindazokat a jelentéseket, amelyeket az üzemeltető benyújtott, és az üzemeltető tudomására hozta a lezárásra vonatkozó jóváhagyását. Ez semmilyen módon nem csökkenti az engedélyben megnevezett üzemeltető felelősségét;

c)      miután egy hulladéklerakót véglegesen lezártak, annak karbantartásáért, megfigyeléséért és ellenőrzéséért az üzemeltető legyen olyan hosszú ideig felelős az utógondozási időszakban, ameddig az illetékes hatóság azt, annak az időtartamnak a figyelembevételével, ameddig a hulladéklerakó még veszélyt jelenthet, megkívánja.

Az üzemeltető értesíti az illetékes hatóságot minden olyan káros környezeti hatásról, amelyre az ellenőrzési és megfigyelési eljárások során fény derült, és a megteendő korrekciós intézkedések jellegére és időzítésére vonatkozóan az illetékes hatóság határozatát követi;

d)      mindaddig, amíg az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a hulladéklerakó várhatóan veszélyt jelent a környezetre, és a hulladék tulajdonosának kötelezettségét érintő nemzeti és közösségi jogszabályok sérelme nélkül, a telep üzemeltetője legyen felelős a hulladéklerakóban termelődött gáz, a telepről kimosódott csurgalékvíz és a telep környezetében lévő talajvízrendszer III. melléklet szerinti megfigyeléséért és vizsgálatáért.”

6.        A hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikke a meglévő hulladéklerakókkal kapcsolatos eljárást szabályozza:

„A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy az ezen irányelv átvételekor [helyesen: átültetésekor] engedéllyel rendelkező vagy működő hulladéklerakók működésüket csak akkor folytathassák, ha az alább leírt lépéseket a lehető leghamarabb, de legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított nyolc éven belül megteszik:

a)      a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított egyéves időtartamon belül a hulladéklerakó üzemeltetője elkészíti, és az illetékes hatóságnak jóváhagyás végett benyújtja a telep felülvizsgálati [helyesen: fejlesztési] tervét, amely tartalmazza a 8. cikkben felsorolt adatokat és minden olyan korrekciós intézkedést, amely az üzemeltető megítélése szerint szükséges az ezen irányelvben foglalt követelmények betartásához, kivéve az I. melléklet 1. pontja szerinti követelményeket;

b)      a fejlesztési terv bemutatását követően az illetékes hatóságok a bemutatott terv és ezen irányelv alapján végleges határozatot hoznak arról, hogy a működés folytatható‑e. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy azokat a lerakókat, amelyek a működés folytatásához szükséges engedélyt a 8. cikk szerint nem kapták meg, a 7. cikk g) pontjának és a 13. cikknek megfelelően a lehető legrövidebb időn belül lezárják;

c)      az illetékes hatóság a jóváhagyott fejlesztési terv alapján engedélyezi a szükséges munkálatokat, és megszab egy átmeneti időszakot, amely alatt a tervet meg kell valósítani. A 18. cikk (1) bekezdésében megadott időpontot követő nyolc éven belül valamennyi meglévő hulladéklerakónak meg kell felelnie az ezen irányelvben foglalt követelményeknek, kivéve az I. melléklet 1. pontjának követelményeit;

d)      […]”

III. A pert megelőző eljárás és a kérelmek

7.        A 2013. április 25‑i Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (C‑331/11, EU:C:2013:271) a Bíróság akként határozott, hogy a Szlovák Köztársaság, mivel anélkül engedélyezte a Žilina‑Považský Chlmec‑i hulladéklerakó telep működését, hogy benyújtották volna annak fejlesztési tervét, valamint, hogy végleges határozat született volna arról, hogy az említett hulladéklerakó a jóváhagyott fejlesztési terv alapján folytathatja‑e működését, nem teljesítette a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkének a), b) és c) pontjából eredő kötelezettségeit. A döntés alapjául az szolgált, hogy az érintett hulladéklerakó telep fejlesztési tervét nem nyújtották be.

8.        A Bizottság megkeresésére Szlovákia 2013. június 7‑én azt közölte, hogy szándékában áll a hulladéklerakó telepet lezárni. Ezt követően a Bizottság 2013. november 21‑én az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének megfelelően hivatalosan felszólította a Szlovák Köztársaságot, hogy nyilatkozzon az ítéletben foglaltak teljesítésével kapcsolatban, és két hónapos határidőt tűzött ki számára, amely 2014. január 21‑én lejárt.

9.        A Szlovák Köztársaság a felhívásra adott válaszban, valamint későbbi feljegyzésekben előadta, hogy a Žilina‑Považský Chlmec‑i hulladéklerakó telep lezárásával kapcsolatban milyen intézkedéseket hozott.

10.      Ezekből a közlésekből először is az következik, hogy legkésőbb 2014. január 8. óta a hulladéklerakóban már nem rakhattak le újabb hulladékot.

11.      Emellett az illetékes hatóságok még 2013‑ban arról határoztak, hogy a hulladéklerakó telep 2a és 2b blokkját lezárják, ezt a határozatot ugyanakkor a fenti határidő lejártát követően, 2014. április 10‑én hatályon kívül helyezték, hogy a környezeti hatásvizsgálatot elvégezzék. Csak 2016. augusztus 15‑én hoztak újból határozatot e blokkok lezárásáról. A magasabb fokú közigazgatási hatóság ezt a határozatot 2016. november 9‑én helybenhagyta.

12.      A hulladéklerakó telep megmaradt 2c blokkjáról való határozathozatali eljárást ezzel szemben felfüggesztették, ugyanis a szóban forgó területek tulajdonjoga vitatott.

13.      A Bizottság ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a Szlovák Köztársaság az ítéletben foglaltakat nem teljesítette teljes egészében. Úgy határozott tehát, hogy az EUMSZ 260. cikk alapján keresetet nyújt be.

14.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

1)      állapítsa meg, hogy a Szlovák Köztársaság – mivel nem fogadta el az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen a Bíróság Bizottság kontra Szlovákia ügyben hozott ítéletének (EU:C:2013:271), amelyben a Bíróság megállapította, hogy a Szlovák Köztársaság nem teljesítette a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkének a)–c) pontjából eredő kötelezettségeit – a Szlovák Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

2)      a Szlovák Köztársaságot kötelezze arra, hogy a következőket fizesse be az Európai Bizottságnak az „Európai Unió saját forrásai” számlájára:

a)      napi 6793,80 euró összegű kényszerítő bírságot azon késedelem után, amelyet a Szlovák Köztársaság tanúsít a Bíróság Bizottság kontra Szlovákia ügyben hozott ítéletében (EU:C:2013:271) foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések elfogadása tekintetében, a jelen ügyben történő ítélethirdetés időpontjától kezdődően azon időpontig, amíg a Szlovák Köztársaság nem fogadja el a Bíróság Bizottság kontra Szlovákia ügyben hozott ítéletében (EU:C:2013:271) foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket;

b)      napi 743,60 euró átalányösszeget (de összességében legalább 939 000 euró összeget) azon késedelem után, amelyet a Szlovák Köztársaság tanúsít a Bíróság Bizottság kontra Szlovákia ügyben hozott ítéletében (EU:C:2013:271) foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések elfogadása tekintetében, az említett ítélet kihirdetésének napjától, azaz 2013. április 25‑től kezdődően:

–        az ítéletnek a jelen ügyben történő kihirdetésének időpontjáig, illetve

–        azon időpontig, amíg a Szlovák Köztársaság nem fogadja el a Bíróság Bizottság kontra Szlovákia ügyben hozott ítéletében (EU:C:2013:271) foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, amennyiben ez az időpont megelőzi az ítéletnek a jelen ügyben történő kihirdetése időpontját; és;

3)      a Szlovák Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

15.      A Szlovák Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

1)      a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

2)      másodlagosan a Bizottság keresetét mint részben elfogadhatatlant, egyébként pedig megalapozatlant vagy teljes egészében mint megalapozatlant utasítsa el;

3)      harmadlagosan csökkentse a felperes által javasolt pénzügyi szankció összegét;

4)      kötelezze a felperest a költségek viselésére.

16.      Az eljárás résztvevői írásban fejtették ki álláspontjukat. Szlovákia 2017. november 14‑én, az írásbeli szakasz lezártát követően további információkat közölt a Bírósággal a szóban forgó hulladéklerakó telep lezárásával és egy folyamatban lévő jogalkotási javaslattal kapcsolatban. Ezek az információk azonban nem változtatnak a jelen indítványban javasolt döntésen.

IV.    Jogi értékelés

17.      Az alábbiakban először a kereset elfogadhatósága vizsgálandó, majd a Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (EU:C:2013:271) foglaltak teljesítése, végül pedig a pénzügyi szankciók kérdése.

A.      A kereset elfogadhatóságáról

18.      Szlovákia elfogadhatatlannak tartja a keresetet. Ennek kapcsán arra hivatkozik, hogy a Bizottság a keresetében azt rója fel neki, hogy a jogvita tárgyát képező hulladéklerakó telepet nem zárták még le a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének megfelelően teljes egészében. E rendelkezés betartása ugyanakkor – Szlovákia álláspontja szerint – nem volt sem az első ítéletnek tárgya, sem a Bizottság nem rótta fel annak megsértését az EUMSZ 260. cikk szerinti, észrevételek megtételére irányuló felhívásban.

1.      A Bizottság kontra Szlovákia ítélet (EU:C:2013:271) tárgyáról

19.      Való igaz, hogy a Bizottság kontra Szlovákia ítélet (EU:C:2013:271) nem foglalkozik a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkével. Az ítélet a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikke a), b) és c) pontjai megsértésének megállapítására korlátozódik. E jogsértés oka, hogy Szlovákia anélkül engedélyezte a hulladéklerakó telep működését, hogy benyújtották volna annak fejlesztési tervét, valamint, hogy végleges határozat született volna arról, hogy az említett hulladéklerakó a jóváhagyott fejlesztési terv alapján folytathatja‑e működését.

20.      Ez a megállapítás a megfogalmazás szó szerinti értelmezésénél maradva úgy érthető, hogy a Bíróság kizárólag a hulladéklerakó telep működésének engedélyezését tekintette a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikke megsértésének.

21.      A Bíróság ezen megállapításait azonban a megsértett jogszabály fényében kell értelmezni. Ebben a tekintetben helytálló, hogy a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikke megtiltja a meglévő hulladéklerakó telepek további működtetését, ha az irányelvben foglalt követelmények nem teljesülnek.

22.      Amint azt Szlovákia is elismeri, a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkének b) pontja a meglévő hulladéklerakó telepekkel kapcsolatban két utat biztosít a tagállamok számára a kötelezettségeik teljesítésére. Vagy engedélyezik a működés folytatását a hulladéklerakókról szóló irányelv betartása mellett, vagy megteszik a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy azokat a hulladéklerakókat, amelyek a működés folytatásához nem kaptak engedélyt, a 7. cikk g) pontjának és a 13. cikknek megfelelően a lehető legrövidebb időn belül lezárják.(4)

23.      Ami a további működésre vonatkozó lehetőséget illeti, a Bíróság azt már megállapította, hogy a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkében foglalt kötelezettségek nem merülnek ki abban, hogy azt egy fejlesztési terv alapján véglegesen engedélyezzék. Az előírt intézkedéseket is végre kell hajtani, hogy a hulladéklerakó telep működése összhangban álljon az irányelvvel.(5)

24.      Szintén nem elegendő a hulladéklerakó további működésének elutasításakor pusztán a további hulladéklerakás befejezése. A lezáráshoz szükséges intézkedéseket is végre kell hajtani.(6) Újabb hulladék nélkül is jelentős ugyanis ezen hulladéklerakó telepek környezeti kockázata. Csak a hulladéklerakókról szóló irányelv szerinti végleges lezárás csökkenti elfogadható mértékre ezeket a kockázatok.

25.      Amennyiben egy tagállam a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkét nem a további működés engedélyezése, hanem a hulladéklerakó telep lezárása útján hajtja végre, úgy a 13. cikk követelményeinek is eleget kell tenni.

26.      Nem lehet ez másképpen akkor sem, ha a tagállam a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkét azt követően hajtja végre, hogy a Bíróság megállapította e rendelkezés megsértését.

27.      A Bizottság kontra Szlovákia ítélet (EU:C:2013:271) tárgya így hallgatólagosan, azonban szükségképpen magában foglalja a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének betartását, és az az EUMSZ 260. cikk alapján érvényesíthető.

2.      A pert megelőző eljárás tárgyáról

a)      Az észrevételek benyújtására irányuló felhívásról

28.      Amennyiben Szlovákiának nyilatkozni szükséges azon kifogásról, hogy a Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (EU:C:2013:271) foglaltakat nem teljeskörűen teljesítette, mindenesetre Szlovákia is azt az álláspontot képviseli, hogy a kereset kiterjeszti az eljárás tárgyát a Bizottság 2013. november 21‑i eredeti felhívásához képest. Egy ilyen kiterjesztés – álláspontja szerint – elfogadhatatlan.

29.      Mielőtt a Bizottság a felhívással Szlovákiához fordult, ez a tagállam már közölte, hogy a hulladéklerakó telepet le kívánja zárni.

30.      A Bizottság ugyanakkor a bejelentett intézkedéseket nem tartotta kielégítőnek. Konkrétan két kifogást emelt.

31.      Egyrészt a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikke azt követeli meg, hogy hulladéklerakó működtetője fejlesztési tervet nyújtson be. Ez nem történt meg, és nem is jelentették be. Az illetékes hatóságok sem hoztak még végleges határozatot egy ilyen terv alapján.

32.      Másrészt a hulladéklerakó telepre nem a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv(7) alkalmazandó, hanem a hulladéklerakó telepekről szóló különös rendelkezések, azaz a hulladéklerakásról szóló irányelvet a szlovák jogba átültető szabályozás. Ezzel a Bizottság a Bizottság kontra Szlovákia ítélet (EU:C:2013:271) 32–36. pontjának megállapításaira hivatkozott, miszerint a telepek engedélyezése során a hulladéklerakó telepekről szóló szabályokra kell figyelemmel lenni.

33.      A Bizottság a keresetében kifogásolja, hogy az illetékes szlovák hatóságok ugyan a hulladéklerakó telep bizonyos részei (a 2a és 2b blokk) lezárásáról döntöttek, ezt azonban nem teljes mértékben a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének megfelelően hajtották végre, és ezenfelül a lezárásról rendelkező határozat még mindig nem jogerős. Másodsorban azt kifogásolja, hogy a hulladéklerakó telep egy további részével (a 2c blokkal) kapcsolatban még a lezárás kérdésében sem határoztak.

34.      Amennyiben a Bíróság szigorú követelményeket támaszt az észrevételek benyújtására irányuló felhívás és a kereset közötti összhangot illetően, úgy a jelen eljárásnak legfeljebb a hulladéklerakó telep lezárásával kapcsolatos végleges, illetve jogerős határozat hiánya lehetne elfogadható tárgya. A végleges határozat hiányát ugyanis már a 2013. november 21‑i felhívás felrótta.

35.      A hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének esetleges megsértését azonban sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem tartalmazta a felhívás. Ez a kifogás szigorú értelmezés esetén elfogadhatatlan lenne tehát a bírósági eljárásban.

36.      Kérdéses ugyanakkor, hogy megkövetelhető‑e ilyen fokú összhang az észrevételek benyújtására irányuló felhívás és a kereset tárgya között.

37.      Emellett szól a korábban hatályos EK 228. cikk (2) bekezdésével (jelenleg, módosítást követően az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése) kapcsolatos ítélkezési gyakorlat. A kereset elfogadható tárgyát az e rendelkezésben előírt pert megelőző eljárás oly módon behatárolja, hogy a Bizottság a keresetlevelében nem terjesztheti ki a jogvita tárgyát azáltal, hogy az indokolással ellátott véleményben foglaltakhoz képest új kifogásokat emel.(8)

38.      A Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a Bizottság az EK 228. cikk (2) bekezdése alapján kiadott indokolással ellátott véleményben köteles megjelölni azokat a pontokat, amelyek tekintetében az érintett tagállam nem tett eleget a Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítéletének. A jogvita tárgyát ezáltal – az eljárás szabályszerűségét biztosító lényeges alaki szabályok megsértése nélkül – nem lehet kiterjeszteni az indokolással ellátott véleményben nem szereplő kötelezettségekre.(9)

39.      A Lisszaboni Szerződés módosításai nyomán az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése már nem követeli meg, hogy a Bizottság indokolással ellátott véleményt adjon ki.

40.      Az indokolással ellátott vélemény kieséséből az következik, hogy immár különösen szigorú követelmények támasztandók a jogvita tárgyának az észrevételek benyújtására irányuló felhívás útján történő meghatározásával szemben. Ezen értelmezés mellett a jogvita tárgyát pontosan meg kell határoznia. Mivel ez a felhívás a Bizottság részéről az egyetlen olyan hivatalos megnyilvánulás, amely az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás tárgyát pontosítani tudná.(10)

41.      Ez ellen szól mindazonáltal, hogy a Lisszaboni Szerződés nem az észrevételek benyújtására irányuló felhívást, hanem az indokolással ellátott véleményt iktatta ki, noha az előbbi is megszűnhetett volna, amit az Európai Konventben szintén tárgyaltak.(11) Ellentmondásos lett volna azonban, ha azt a szintet iktatják ki, amelyik szigorúbb követelményeknek van alávetve, azért, hogy aztán a megmaradt szint követelményeit szigorítsák.

42.      Ezenkívül a cél a pert megelőző eljárás hatékonyabbá tétele, a Bíróság ítéleteiben foglaltak nem teljesítése esetén a szankciókra vonatkozó szabályozás hatékonyságának növelése és egyszerűsítése volt.(12) Ennek a célnak nem felel meg az észrevételek benyújtására irányuló felhívás követelményeinek szigorítása.

43.      Éppen ellenkezőleg, a védelemhez való jog és a jogbiztonság szempontjából főszabályként elégséges, ha a tagállamokat tájékoztatják arról, hogy a Bizottságnak az EUMSZ 260. cikk alkalmazása áll a szándékában, és azok egyáltalán lehetőséget kapnak arra, hogy előterjesszék észrevételeiket.(13) Az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás tárgyát ehhez képest a Bíróság első ítélete kellőképpen körülhatárolta. A tagállamok teljes mértékben tisztában voltak mind a Bíróság tagállami kötelezettségszegést megállapító ítéletének teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettségükkel, mind e kötelezettség megsértésének esetleges következményeivel.(14)

44.      Egyébként pedig nem várható el a Bizottságtól, hogy már az első és egyetlen hivatalos közlésében az ítéletben foglaltak teljesítésének minden egyes hiányosságát megnevezze. Az ilyen követelmények éppen, hogy nem vezetnének hatékonyabb és egyszerűbb eljáráshoz.

45.      A Bizottság ezért főszabály szerint nem köteles arra, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti, az észrevételek benyújtására irányuló felhívásban minden olyan elképzelhető indokot pontosan megjelöljön, amely az első ítélet nem teljes körű teljesítésével kapcsolatos kételyeket megalapozhatja.

46.      Mindazonáltal a Bizottságot is a Bíróság ítéleteiben foglaltak hatékonyabb és egyszerűbb teljesítésének célja kell, hogy vezesse az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének alkalmazása során. Ebből különösen az következik, hogy az észrevételek benyújtására irányuló felhívás nem vezetheti félre a tagállamot, hanem lehetőség szerint hasznos útmutatást kell, hogy tartalmazzon az első ítélet teljesítését illetően. E célból a Bizottságnak különösen arra kell törekednie, hogy a tagállam teljesítésre irányuló szándékaival kapcsolatban rendelkezésre álló információkra kellő figyelmet fordítson. Egyébként is csak ez felel meg az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti, a Bizottság és a tagállamok közötti kölcsönös lojális együttműködés kötelezettségének.(15)

47.      E mércének nem felel meg az észrevételek benyújtására irányuló 2013. november 21‑i felhívás. Noha a Bizottság számára ismert volt Szlovákia lezárási szándéka, a felhívásban nem említette a meglévő blokkokra vonatkozó kötelezettségeket. Ehelyett a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikke szerinti eljárás általános kérdéseivel és a szlovák jog részleteivel foglalkozott. A kereset ugyanakkor csak részben hivatkozik ezekre a kifogásokra.

48.      Ezenkívül a Bizottságnak elegendő lehetősége lett volna arra, hogy a kereset benyújtását megelőzően a kifogásait, különösen a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének jelentését egy kiegészítő felhívásban tisztázza. Elvégre az észrevételek benyújtására irányuló felhívásra adott 2014. január 14‑i szlovák válasz és a Bizottság 2016. június 16‑i, a kereset benyújtására vonatkozó határozata(16) között több mint két év telt el. Sőt a 2013. április 25‑i első ítélettől több mint három év.

49.      Bár Szlovákia bizonyosan ismertek a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkéből fakadó kötelezettségeit, azzal nem volt tehát köteles számolni, hogy a Bizottság ezt a kötelezettséget az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti kereset tárgyává tenné.

50.      Ezen okoknál fogva úgy vélem, hogy a kereset a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének megsértését kifogásoló részében elfogadhatatlan.

b)      A Bizottság válaszáról

51.      A Bizottság válaszában ezen kívül kifogásolja, hogy a lezárással kapcsolatos 2016. évi határozatok nem hivatkoztak fejlesztési tervre. Ez a keresethez képest új jogalap, amely az eljárási szabályzat 127. cikkének (1) bekezdése alapján csak akkor lenne elfogadható, ha olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Erről azonban nem lehet szó, hiszen legalábbis a 2016. augusztus 15‑i határozat teljeskörűen ismert volt a Bizottság számára a keresetindításkor.(17) Ennélfogva ez az érvelés ugyancsak elfogadhatatlan.

3.      Közbenső következtetés

52.      Ezáltal a Bizottság keresete csak annyiban elfogadható és vizsgálandó érdemben, amennyiben az a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikke szerinti végleges határozat hiányát kifogásolja. Ugyanakkor arra az esetre, ha a Bíróság elfogadhatónak tekintené a 13. cikk megsértésére alapozott kifogást, a kereset és a pénzügyi szankciók megalapozottságának alábbi vizsgálata során másodlagosan, röviden ezekre a jogalapokra is kitérek (a IV. rész B. pontjának 3. alpontja és a IV. rész C. pontjának 3. alpontja). A fejlesztési terv hiányára vonatkozó szintén elfogadhatatlan kifogást ugyanakkor a továbbiakban nem vizsgálom.

B.      A kereset megalapozottságáról

53.      A Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (EU:C:2013:271) a Bíróság akként határozott, hogy a Szlovák Köztársaság, mivel anélkül engedélyezte a Žilina‑Považský Chlmec‑i hulladéklerakó telep működését, hogy benyújtották volna annak fejlesztési tervét, valamint, hogy végleges határozat született volna arról, hogy az említett hulladéklerakó a jóváhagyott fejlesztési terv alapján folytathatja‑e működését, nem teljesítette a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkének a), b) és c) pontjából eredő kötelezettségeit.

54.      Annak vizsgálatakor, hogy az ítéletben foglaltakat teljesítették‑e, az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségszegés fennállásának megítéléséhez szükséges referencia‑időpontnak az e rendelkezés értelmében kibocsátott, az észrevételek benyújtására irányuló felhívásban meghatározott határidő lejártát kell tekinteni.(18) Jelen eljárásban tehát a 2014. január 21‑i helyzet vizsgálandó.

55.      Ezenfelül az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti átalányösszeg és/vagy kényszerítő bírság kiszabásának vizsgálatakor a jelen eljárásban a Bíróság határozathozatalának időpontjában fennálló helyzet irányadó. Különösen, egy kényszerítő bírság csak akkor igazolt, ha a Bíróság korábbi ítéletében foglaltak teljesítésének elmaradásán alapuló kötelezettségszegés ma is tart.(19)

56.      A továbbiakban ezért először az első ítéletben foglaltak teljesítését vizsgálom meg, 2014. január 21‑ével bezárólag, majd pedig a jelenleg fennálló helyzetet.

1.      A határidő lejártáig történő teljesítésről

57.      A fentieknek megfelelően, a Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (EU:C:2013:271) foglaltak teljesítése vagy a további működés engedélyezését követeli meg egy a hulladéklerakókról szóló irányelvnek megfelelő fejlesztési terv alapján, vagy a lezárásról hozott végleges határozatot, amelyet egyebek mellett a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének megfelelően kell végrehajtani. Szlovákia a lezárást választotta, ugyanakkor a Bizottság nem tartja elégségesnek az eddig meghozott intézkedéseket.

58.      Szlovákia nem vitatott kijelentése alapján 2014. január 7. óta tilos a hulladéklerakó használata, azaz konkrétan nem raknak le ott már újabb hulladékot.

59.      Amint azt a Bizottság helyesen kifejti, ez azonban nem elégséges. Az illetékes hatóságoknak a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkének b) pontja alapján sokkal inkább arról kell végleges határozatot hozniuk, hogy folytatható‑e a hulladéklerakó működése. Következésképpen vagy új engedélyt kell kiadni, vagy a hulladéklerakó végleges lezárásáról kell dönteni.

60.      Az illetékes hatóságok ugyan már 2013. október 21‑én a hulladéklerakó részleges, nevezetesen a 2a és 2b blokkra kiterjedő lezárásáról döntöttek, mindazonáltal e határozatot 2014. április 10‑én hatályon kívül helyezték, hogy előbb környezeti hatásvizsgálatot végezzenek. A fennmaradó 2c blokkot illetően a lezárási eljárást ezzel szemben azért függesztették fel, mert az érintett területek tulajdonjoga vitatott volt (és továbbra is az).

a)      A 2a és 2b blokkról

61.      Először is az vizsgálandó, hogy a határidő lejártakor hatályban lévő határozat a 2a és 2b blokk lezárásával kapcsolatban végleges határozatnak tekintendő‑e a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkének b) pontja értelmében.

62.      Emellett szól, hogy az illetékes hatóságok szándéka a rendelkezésére álló információk alapján az volt, hogy már ezzel a határozattal véglegesen lezárják az érintett blokkokat.

63.      Ez a határozat ugyan bíróság előtt még támadható volt, azaz még nem volt jogerős. Ugyanakkor a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkének b) pontja csak az illetékes hatóságok végleges határozatát követeli meg. Ezért a jogerő nem lehet feltétel.

64.      Egy hatóság döntése a jogorvoslati határidők lejárta előtt egy olyan jogi unióban, amely hatékony jogvédelmet biztosít – különösen az uniós jog végrehajtása során(20) –, nem lehet abban az értelemben végleges, hogy kizárt lenne a bírósági felülvizsgálat. Az sem áll az illetékes hatóságok jogában, hogy megakadályozzanak határidőben benyújtott jogorvoslati kérelmeket. Még a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkében, a végleges határozatra előírt hosszú, nyolcéves határidő ellenére sem garantálható, hogy a később meghozandó határozatokra tekintettel minden bírósági eljárás befejeződik a határidő lejártáig. Továbbá abból kell kiindulni, hogy ezt a határidőt nem az esetleges jogorvoslatokra tekintettel állapították meg, hanem a hulladéklerakó telepek átalakításának vagy lezárásának esetleges nehézségei okán.

65.      Következésképpen főszabály szerint elégségesnek kell lennie, ha a hatósági határozat – mint a 2013. október 21‑i határozat – az adott egyedi ügy végleges rendezését irányozza elő.

66.      Az illetékes hatóságok ezt a határozatot mindazonáltal 2014. április 10‑én, azaz az észrevételek benyújtására irányuló felhívásban foglalt határidő lejártát követően hatályon kívül helyezték. Ez a hatályon kívül helyezés először is a Bizottság kontra Szlovákia (EU:C:2013:271) ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség újabb megsértése, amely az irányadó időpontig, azaz a határidő lejártáig még nem állt fenn. Másodszor, egyben a meglévő lezárási határozatra is visszaható hatállyal bír, így az a határidő lejártakor sem állt már fenn.

67.      Következésképpen Szlovákia a jogvita tárgyát képező ítéletben foglaltakat a 2a és 2b blokkot illetően nem teljesítette határidőn belül.

68.      Szlovákia ugyanakkor azt az álláspontot képviseli, hogy e blokkok lezárásával kapcsolatban nagyobb előrelépésre nem volt mód, mivel a szükséges közigazgatási eljárások időt vettek igénybe.

69.      Általános szabályként az érvényesül, hogy a tagállamok az uniós jogból eredő kötelezettségeik nem teljesítésének igazolására kifogásként nem hivatkozhatnak a saját jogrendjük rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire. A Bíróság ennek megfelelően visszautasította ezt az érvelést a hulladékra vonatkozó uniós joggal kapcsolatos ítéletekben foglaltak teljesítése kapcsán,(21) csakúgy, mint a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvvel(22) kapcsolatban, amely rendszerint jelentős erőfeszítés árán szennyvízkezelő telepek és csatornahálózat kialakítását igényli.(23)

70.      Szlovákia mindazonáltal különösen azt hangsúlyozza, hogy a KHV‑irányelv(24) alapján környezeti hatásvizsgálat elvégzése szükséges. E tekintetben el kell ismerni, hogy egy hulladéklerakó lezárásáról való határozathoz valóban szükséges egy ilyen vizsgálat, ha a lezárás – azt fizikailag érintő munkálatok vagy beavatkozások útján történő megváltoztatás révén – érinti a hulladéklerakó helyszínét és jelentős (ártalmas)(25) hatással lehet a környezetre.(26)

71.      Ugyanakkor még az uniós jog által megkövetelt környezeti hatásvizsgálat sem indokolhatja a jogvita tárgyát képező ítéletben foglaltak teljesítésének késedelmét. A hulladéklerakókról szóló irányelvből fakadó kötelezettségek és a teljesítésükhöz szükséges költségek ugyanis nagyon hosszú ideje ismertek voltak Szlovákia számára. Így elegendő idő állt rendelkezésre, hogy eleget tegyen a hulladéklerakókról szóló irányelvnek a jogvita tárgyát képező hulladéklerakót illetően. Áthidalhatatlan nehézségek esetén pedig Szlovákiának a 2004‑es európai uniós csatlakozáskor kellett volna a határidők meghosszabbításáról megállapodnia.

72.      Ezáltal Szlovákia a Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (EU:C:2013:271) foglaltakat a 2a és 2b blokkot illetően nem teljesítette az észrevételek benyújtására irányuló felhívásban előírt határidőn belül.

b)      A 2c blokkról

73.      A hulladéklerakó 2c blokkjának lezárásáról egyáltalán nem hoztak határozatot.

74.      Szlovákia szerint a késedelem az érintett területek tulajdoni viszonyaival kapcsolatos jogvitákra vezethető vissza. Ezek azonban legalább 2009 óta fennállnak, és Szlovákia nem adta elő, hogy a határidő lejártáig miért nem zárultak le. Mindenesetre az ilyen jogviták sem indokolhatják azon környezeti kockázatok elfogadását, amelyek egy nem szakszerűen lezárt hulladéklerakóval járnak együtt.

75.      Ezáltal Szlovákia a Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (EU:C:2013:271) foglaltakat a 2c blokkot illetően sem teljesítette az észrevételek benyújtására irányuló felhívásban előírt határidőn belül.

c)      Közbenső következtetés

76.      A Szlovák Köztársaság tehát megsértette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből és a Bizottság kontra Szlovákia ítéletből (EU:C:2013:271) fakadó kötelezettségeit, azáltal hogy 2014. január 21‑ig nem hozott végleges határozatot a Žilina‑Považský Chlmec‑i hulladéklerakó telep lezárásáról.

2.      A jelenlegi helyzetről

77.      A határidő lejártakor fennállt helyzethez képest a jelenlegi helyzet annyiban különbözik, hogy az illetékes hatóságok 2016. augusztus 15‑i határozata nyomán a hulladéklerakó 2a és 2b blokkjai nincsenek már használatban, hanem azokat lezárták, és rekultiválás alatt állnak. Az illetékes felügyeleti hatóság ezt a határozatot fellebbezés nyomán 2016. november 9‑én helybenhagyta. Ugyan időközben bíróság előtti jogorvoslati kérelmet is benyújtottak, ez azonban a határozat végrehajtását nem akadályozza.

78.      Ugyan a Bizottság a jogerő hiánya miatt a határozat véglegességét vitatja, ám, amint az már említetésre került, a jogerő nem feltétele a végleges határozatnak.

79.      Következésképpen el kell utasítani a Bizottság azon állítását, miszerint a hulladéklerakó telep 2a és 2b blokkjaival kapcsolatos határozatok még nem véglegesek.

80.      Ezzel szemben a 2c blokk lezárásával és rekultiválásával kapcsolatban még egyáltalán nem hoztak határozatot.

81.      A Bizottság így továbbra is joggal kifogásolja a 2c blokkal kapcsolatos határozat hiányát.

82.      Jelenleg ezért a Szlovák Köztársaság azáltal sérti meg az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből és a Bizottság kontra Szlovákia ítéletből (EU:C:2013:271) fakadó kötelezettségeit, hogy még nem hozott végleges határozatot a Žilina‑Považský Chlmec‑i hulladéklerakó telep 2c blokkjának lezárásáról.

3.      Másodlagosan: a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének alkalmazásáról

83.      Amennyiben a Bíróság mindazonáltal a Bizottság keresetét abban a részében is elfogadhatónak tartja, amely a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének megsértését kifogásolja, a teljesítés egy további hiányosságának megállapítása válna szükségessé. Az eljárás résztvevői között ugyanis nem vitatott, hogy a hulladéklerakó lezárása sem a határidő lejártakor, sem a mai napig nem történt meg a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikke értelmében.

C.      A pénzügyi szankciókról

84.      Az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének alkalmazásakor a Bíróság feladata, hogy minden esetben az elé terjesztett ügy körülményei szerint, a meggyőzés és visszatartás szerinte szükséges mértéke alapján meghatározza a kötelezettségszegést megállapító korábbi ítéletben foglaltak lehető leghamarabb történő teljesítésének biztosításához és az uniós jog hasonló megsértése megismétlődésének megelőzéséhez szükséges megfelelő pénzügyi szankciókat.(27)

85.      A Bizottság javaslatai a Bíróságot e tekintetben nem köthetik, hanem csak hasznos hivatkozási alapként szolgálnak. Ugyanígy a Bizottság közleményeiben foglalt iránymutatások sem kötik a Bíróságot, de hozzájárulnak az átláthatóság, az előreláthatóság és a jogbiztonság biztosításához ezen intézmény tevékenységével kapcsolatban.(28)

1.      A kényszerítő bírságról

86.      A kényszerítő bírság összegének meghatározásához az uniós jog egységes és hatékony alkalmazása céljából e kényszerítő bírság kényszerítő jellegének biztosítása érdekében figyelembe veendő alapvető szempontok főszabály szerint a következők: a jogsértés súlya, a jogsértés időtartama (az első ítélethozatal óta) és a szóban forgó tagállam fizetőképessége. E szempontok alkalmazásakor figyelembe kell venni különösen az ítéletben foglaltak teljesítése elmaradásának a magán‑ és közérdekeket érintő következményeit, továbbá azt, hogy a szóban forgó tagállamot milyen sürgősen kell a kötelezettségei teljesítésére szorítani.(29)

87.      Először is, ami a jogsértés súlyát illeti, a Bizottság a keresetére alapozva, amely mind a hulladéklerakó egészével kapcsolatos végleges határozat, mind a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikke szerinti lezárási intézkedések hiányát érinti, ezt a jogsértést 20‑ig tartó skálán 2‑es súlyossági együtthatóval értékeli.

88.      A kereset ugyanakkor az általam fent kifejtettek szerint a 13. cikk szerinti követelmények tekintetében elfogadhatatlan, a 2a és 2b blokkal kapcsolatos határozatot illetően pedig jelenleg már nem megalapozott. Egyetlen végleges határozatra van még szükség, a 2c blokkal kapcsolatban, amely a hulladéklerakó területének mintegy felét foglalja magába.

89.      Ez a Bizottság által javasoltnál jóval enyhébb súlyossági együttható mellett szól.

90.      Azt is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a hulladékkal kapcsolatos jogsértések főszabály szerint különösen nagy súllyal esnek latba, hogy az eljárás résztvevőinek előadásával szemben a környezeti hatások nem szükségképpen csupán helyi természetűek, hogy a probléma aránylag régóta fennáll, de azt is, hogy Szlovákiát eddig még nem marasztalták el hulladékkal kapcsolatos jogsértés miatt.

91.      Különösen, a Bíróság már megállapította, hogy a hulladéknak az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül történő ártalmatlanítására irányuló kötelezettség maga az Európai Unió környezetpolitikájának célkitűzései közé tartozik, amint az az EUMSZ 191. cikkből kitűnik.(30) Ebből a Bíróság minden egyes alkalommal azt vezette le, hogy az adott ügyben szóban forgó, hulladékkal kapcsolatos jogsértések különösen súlyosnak bizonyultak.

92.      Ez főszabály szerint igaz a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikkének egy konkrét lerakóval kapcsolatos megsértése esetén is. Amint azt ugyanis a Bíróság a Bizottság kontra Szlovákia ítélet (EU:C:2013:271) 34. pontjában kifejtette, e rendelkezés betartása az alapja annak, hogy a jogvita tárgyát képező hulladéklerakó megfeleljen a hulladéklerakókról szóló irányelv követelményeinek. Ezért nem pusztán formális jogsértésről van szó.(31)

93.      Ezenkívül Szlovákia 2014. január 7‑én felhagyott a hulladéklerakó használatával. Ugyan ezáltal kizárt, hogy az emberi egészségre és/vagy a környezetre újabb kockázatok keletkeznek, viszont ez a helyzet kétséget ébreszt a tekintetben, hogy a hulladéklerakó alkalmas‑e egyáltalán nagyobb nehézségek nélkül a hulladéklerakókról szóló irányelvvel összhangban való működésre. Attól lehet inkább tartani, hogy ez a működés már korábban is jelentős mértékű, ilyen típusú kockázatokat hordozott magában. Ezeket a kockázatokat kezelendő, a hulladéklerakót legalábbis szabályszerűen le kellene zárni. Ez a lezárásról való végleges határozat nélkül nem lehetséges.

94.      Ami mindkét félnek az esetleges káros hatások helyi jellegére vonatkozó érvét illeti, meg kell jegyezni, hogy a jogvita tárgyát képező hulladéklerakó a Vág partján fekszik, amelyet egy esetleges szennyezés érintene, és folyásirányban tovább tudná azt terjeszteni.

95.      Egyébként az uniós jog sérelme már 2009. július 16. óta, vagyis több mint nyolc éve fennáll, amely időpontban a hulladéklerakókról szóló irányelv 14. cikke alapján legkésőbb végleges határozatot kellett volna hozni a hulladéklerakó telep további működéséről vagy lezárásáról. Szlovákiának pedig a 2004‑es uniós csatlakozása óta alapvetően elegendő idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezt a döntést meghozza, még akkor is, ha valóban szükséges volt a környezeti hatásvizsgálat.

96.      Másrészről Szlovákia érvelése helytálló azzal kapcsolatban, hogy a Bíróság eddig nem marasztalta el hulladékra vonatkozó jogsértés miatt, noha ezzel a szakpolitikai területtel már Szlovákiát illetően is foglalkozott a Bíróság.(32)

97.      Összességében ezért pusztán 0,5‑ös súlyossági együtthatót tartok megfelelőnek.

98.      Másodsorban, ami a jogsértés időtartamát illeti az eredeti kötelezettségszegést megállapító ítélet kihirdetése óta, ezt a tényállás Bíróság általi, jelen eljárás keretében történő mérlegelése időpontjának figyelembevételével kell értékelni.(33) Jelen ügyben a vizsgálandó jogsértés időtartama jelentős, mivel egy jövő év áprilisi elmarasztalás esetén öt év telne el azóta, hogy 2013. április 25‑én az első ítéletet kihirdették, noha a kifogásolt helyzet orvoslására csupán egy végleges határozatot kellett volna hozni a lezárásról. Az időtartam súlyozása ezért a Bizottság mércéjéhez igazodva, amely havonta 0,1‑del súlyoz, 6‑os lenne.

99.      Ebből Szlovákia fizetőképességének figyelembevételével(34) napi 3345,60 euró összegű kényszerítő bírság következik. A Bíróságnak ezt az összeget 3300 euróra kellene lefelé kerekítenie, és a hulladéklerakó telep 2c blokkjával kapcsolatos végleges határozat meghozataláig naponta fizetendő kényszerítő bírságként kivetnie.

2.      Az átalányösszegről

100. A Bíróság az érintett területen rendelkezésére álló mérlegelési jogkörének gyakorlása során jogosult halmazatban kiszabni kényszerítő bírságot és átalányösszeget. Az átalányösszeg kiszabásának elve alapvetően az érintett tagállam kötelezettségei végrehajtása elmulasztásának a magán‑ és közérdeket érintő következményei értékelésén alapul, különösen ha a kötelezettségszegés az azt először megállapító ítélet óta tartó hosszú időszakon keresztül tartósan fennállt. Az átalányösszeg kiszabására minden egyes esetben a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az EUMSZ 260. cikk alapján megindított eljárásban érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összessége alapján kell, hogy sor kerüljön. E tekintetben az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkört biztosít a Bíróság számára annak eldöntésében, hogy kiszab‑e, vagy sem, ilyen szankciót.(35)

101. Ami az átalányösszeget illeti, a Bizottság azt javasolja, hogy azt napi 230 euró alapösszeggel számolják, a teljesítőképességre ugyanazt az 1,64‑es „n” együtthatót és ugyanazt a súlyossági együtthatót (jelen esetben 0,5) alkalmazva, megszorozva azt a 2013. április 25‑i Bizottság kontra Szlovákia ítélet (EU:C:2013:271) és a jelen eljárásban hozott ítélet között eltelt napok számával. Ez alapján az egynapi összeg 188,60 euró.

102. Feltételezve, hogy az utóbbi ítéletet éppen öt év elteltével, 2018. április 25‑én hozzák meg, ebből hozzávetőleg 344 195 euró átalányösszeg következne.

103. Mindazonáltal az átalányösszeg meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a 2a és 2b blokk lezárásával kapcsolatos végleges határozat csak 2016 januárjában született meg.(36) Ezen időpontig ugyanis a jogsértés hozzávetőleg kétszer súlyosabb volt, mivel még a hulladéklerakó egyik részével kapcsolatban sem hozták meg a szükséges végleges határozatot. Ezért 1575 nap tekintetében a 188,60 eurós kiinduló összeg még egyszer hozzáadandó. Ebből további 297 045 euró következik.

104. Lefelé kerekítve ez 600 000 euró átalányösszeget ad. Ez az összeg ugyan kevesebb, mint a 939 000 eurós minimális átalányösszeg, amelyet a Bizottság Szlovákiával szemben előirányoz, ugyanakkor ennek ellenére helyénvalónak tartom. Összességében nem pusztán egy szimbolikus összegről van szó, amelyet a Bizottság a minimális összeg rögzítésével megakadályozni kíván.(37)

3.      Másodlagosan: a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének megsértéséről

105. Amennyiben a Bíróság úgy véli, hogy a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikkének megsértése is tárgya a jelen eljárásnak, a kényszerítő bírság négyszeres, az átalányösszeg háromszoros összegben számolandó. Ez a javaslat azon a megfontoláson alapszik, hogy a 14. cikk b) pontja szerinti végleges határozat ugyan a lezárás előfeltétele, azonban a 13. cikk szerinti lezárással kapcsolatos további intézkedéseknek jóval nagyobb gyakorlati jelentőségük van.

V.      A költségekről

106. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

107. Ugyan a Bíróság a Bizottság kényszerítő bírság és átalányösszeg tekintetében indítványozott kérelmeitől való eltérést nem tekinti a Bizottság részleges pervesztességének,(38) mindazonáltal a jelen ügyben a Bizottság keresete ezen túlmenően részben elfogadhatatlan, részben megalapozatlan.

108. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság és a Szlovák Köztársaság részben pernyertes, részben pervesztes lett. A felek tehát maguk viselik a saját költségeiket.

VI.    Végkövetkeztetések

109. Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

1)      A Szlovák Köztársaság azáltal, hogy 2014. január 21‑ig nem hozott végleges határozatot a Žilina‑Považský Chlmec‑i hulladéklerakó telep lezárásáról, megsértette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből és a 2013. április 25‑i Bizottság kontra Szlovákia ítéletből (EU:C:2013:271) fakadó kötelezettségeit.

2)      Arra az esetre, ha a Szlovák Köztársaság a jelen ítélet kihirdetésének napjáig még mindig nem hozott a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv 14. cikkének b) pontja értelmében vett végleges határozatot a Žilina‑Považský Chlmec‑i hulladéklerakó telep 2c blokkjának lezárásáról, amely a 2013. április 25‑i Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (EU:C:2013:271) foglaltak teljesítéséhez szükséges, a Bíróság a Szlovák Köztársaságot arra kötelezi, hogy az említett határozat meghozataláig a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésének napjával kezdődően, a késedelem minden egyes napja után fizessen az Európai Bizottságnak napi 3300 euró összegű kényszerítő bírságot.

3)      A Bíróság a Szlovák Köztársaságot arra kötelezi, hogy 600 000 euró átalányösszeget fizessen a Bizottságnak.

4)      A Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

5)      Az Európai Bizottság és a Szlovák Köztársaság maga viseli saját költségeit.


1      Eredeti nyelv: német.


2      2009. szeptember 10‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑457/07, EU:C:2009:531, 52. és azt követő pontok).


3      A hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26‑i 1999/31/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 182., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 228. o.).


4      2015. július 16‑i Bizottság kontra Bulgária ítélet (C‑145/14, EU:C:2015:502, 30. pont); 2016. február 25‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑454/14, EU:C:2016:117, 59. pont).


5      2016. február 25‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑454/14, EU:C:2016:117, 42. és azt követő pontok).


6      Lásd: 2016. február 25‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑454/14, EU:C:2016:117, 61. pont).


7      A Bizottság kontra Szlovákia ítéletben (EU:C:2013:271, 32–36. pont) a Bíróság e tekintetben a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i tanácsi irányelvre (HL 1996. L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o.) hivatkozott. Ezek a szabályok ugyanakkor már az ipari kibocsátásokról szóló, 2010. november 24‑i 2010/75/EU irányelv (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL 2010. L 334., 17. o.) részét képezik.


8      2009. szeptember 10‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑457/07, EU:C:2009:531, 56. pont).


9      2009. szeptember 10‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑457/07, EU:C:2009:531, 58. és 60. pont).


10      Lásd például: Hatje, A., „Artikel 260 AEUV (ex‑Artikel 228 EGV) [Wirkung und Durchsetzung von Urteilen; Zwangsgeld]”, in: Groeben/Schwarze/Hatje: Europäisches Unionsrecht, Nomos, Baden‑Baden, 2015, 18. pont.


11      Az Európai Konvent Titkársága, a Bíróság működésével foglalkozó munkacsoport zárójelentése (a 2003. március 25‑i CONV 636/03. sz. dokumentum, 28. pont a) alpontja).


12      Az Európai Konvent Titkársága, a Bíróság működésével foglalkozó munkacsoport zárójelentése (a 2003. március 25‑i CONV 636/03. sz. dokumentum, 28. pont).


13      2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑610/10, EU:C:2012:781, 52. pont).


14      2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑610/10, EU:C:2012:781, 50. pont).


15      Lásd e tekintetben: 2003. október 16‑i Írország kontra Bizottság ítélet (C‑339/00, EU:C:2003:545, 71. pont); 2004. március 4‑i Németország kontra Bizottság ítélet (C‑344/01, EU:C:2004:121, 79. pont); 2014. július 10‑i Nikolaou kontra Számvevőszék ítélet (C‑220/13 P, EU:C:2014:2057, 51. pont).


16      A Bizottság IP/16/2099. sz. sajtóközleménye.


17      A keresetlevél 17. pontja és A.15. melléklete.


18      2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑610/10, EU:C:2012:781, 67. pont); 2013. június 25‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet (C‑241/11, EU:C:2013:423, 23. pont).


19      2008. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑121/07, EU:C:2008:695, 27. pont); 2009. július 7‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑369/07, EU:C:2009:428, 59. pont); 2011. november 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑496/09, EU:C:2011:740, 42. pont); 2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑610/10, EU:C:2012:781, 96. pont); 2013. november 28‑i Bizottság kontra Luxemburg ítélet (C‑576/11, EU:C:2013:773, 43. pont).


20      2016. november 8‑i Lesoochranárske zoskupenie VLK ítélet (C‑243/15, EU:C:2016:838, 50. pont).


21      2014. december 2‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑378/13, EU:C:2014:2405, 29. pont); 2016. szeptember 7‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑584/14, EU:C:2016:636, 53. pont).


22      Az 1998. február 27‑i 98/15/EK bizottsági irányelvvel (HL 1998. L 67., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 27. o.) módosított, a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21‑i tanácsi irányelv (HL 1991. L 135., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 26. o.).


23      Lásd e tekintetben: 2015. október 15‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑167/14, EU:C:2015:684, 28. és azt követő pontok); 2016. június 22‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑557/14, EU:C:2016:471, 41. pont).


24      Az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o).


25      Lásd még: az Ecologistas en Acción‑CODA ügyre vonatkozó indítványom (C‑142/07, EU:C:2008:254, 50. pont). A 2008. július 25‑i Ecologistas en Acción‑CODA ítélet (C‑142/07, EU:C:2008:445, 41. pont) a környezetre gyakorolt jelentősen kedvező hatás lehetősége esetén is megköveteli a vizsgálatot.


26      2012. április 19‑i Pro‑Braine és társai ítélet (C‑121/11, EU:C:2012:225, 33. pont).


27      2011. november 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑496/09, EU:C:2011:740, 36. pont).


28      2008. január 10‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑70/06, EU:C:2008:3, 34. pont); 2009. július 7‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑369/07, EU:C:2009:428, 112. pont); 2011. november 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑496/09, EU:C:2011:740, 37. pont); 2013. október 17‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑533/11, EU:C:2013:659, 64. pont).


29      2015. október 15‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑167/14, EU:C:2015:684, 54. pont); 2016. június 22‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑557/14, EU:C:2016:471, 70. pont).


30      2014. december 2‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑196/13, EU:C:2014:2407, 98. pont); 2016. szeptember 7‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑584/14, EU:C:2016:636, 77. pont).


31      Lásd szintén: 2016. február 25‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑454/14, EU:C:2016:117, 63. pont).


32      Így a Bíróság elnöke a 2013. január 28‑i Bizottság kontra Szlovákia végzésében (C‑305/12, EU:C:2013:38, 4. pont) megállapította, hogy Szlovákia csak a bírósági eljárás alatt tett eleget a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 312., 3. o.) átültetésére vonatkozó kötelezettségének, ami mintegy két éves késedelmet jelentett. A Bíróság nyolcadik tanácsának elnöke a 2011. május 19‑i Bizottság kontra Szlovákia végzésében (C‑253/10, EU:C:2011:325, 4. pont) hasonló megállapítást tett a hulladéklerakókról szóló irányelv átültetését illetően, amelynél a késedelem jóval jelentősebb volt. Ezzel szemben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján hozott 2013. január 15‑i Križan és társai ítélet (C‑416/10, EU:C:2013:8) nem tett megállapításokat azzal kapcsolatban, hogy eljárás tárgyát képező hulladéklerakó teleppel összefüggésben sérült‑e az uniós jog.


33      2014. december 2‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑378/13, EU:C:2014:2405, 57. pont); 2016. szeptember 7‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑584/14, EU:C:2016:636, 80. pont).


34      A Bizottság 2016. augusztus 9‑i C(2016) 5091 final közleménye alapján a 680 eurós alapösszeg 1,64‑es együtthatóval szorozva alkalmazandó. A Bizottság a keresetében még a 2015. augusztus 5‑i C(2015) 5511 közleményre hivatkozott, amely a kereset benyújtásáról való döntéskor, 2016. június 16‑án irányadó volt.


35      2014. december 2‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑378/13, EU:C:2014:2405, 71–73. pont).


36      Lásd: 2014. december 2‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑378/13, EU:C:2014:2405, 78. pont).


37      2005. december 13‑i közlemény az „EK‑szerződés 228. cikkének végrehajtásáról” (SEC[2005] 1658), 20. pont.


38      Lásd e tekintetben különösen: 2016. június 22‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑557/14, EU:C:2016:471, 43. és 44., 62. és 63., valamint 102. pont) és az erre az ügyre vonatkozó indítványom (EU:C:2016:119, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).