Language of document : ECLI:EU:C:2018:2

MELCHIOR WATHELET

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. január 11.(1)

C673/16. sz. ügy

Relu Adrian Coman,

Robert Clabourn Hamilton,

Asociaţia Accept

kontra

Inspectoratul General pentru Imigrări,

Ministerul Afacerilor Interne,

Consiliul Naţional pentru Combaterea Discriminării

(a Curtea Constituţională [alkotmánybíróság, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Európai uniós polgárság – 2004/38/EK irányelv – A 2. cikk 2. pontjának a) alpontja – A »házastárs« fogalma – Az uniós polgároknak az Unió területén történő mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga – Azonos nemű személyek közötti házasság – A házasság fogadó állam általi elismerésének hiánya – 3. cikk – A »más családtag« fogalma – 7. cikk – Tartózkodás joga három hónapot meghaladóan – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 21. cikke”






I.      Bevezetés

1.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjára, 3. cikkének (1) bekezdésére, 3. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, valamint 7. cikkének (2) bekezdésére vonatkozik.(2)

2.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem első ízben ad alkalmat a Bíróságnak arra, hogy két férfi között létrejött házassággal összefüggésben állást foglaljon a 2004/38 irányelv értelmében vett „házastárs” fogalmáról. A feladat kényes, mert – bár a házasságról mint jogintézményről az európai uniós polgárok szabad mozgásának sajátos és behatárolt keretén belül van szó –, a „házastárs” fogalmának elfogadásra kerülő meghatározása szükségképpen hatással lesz az érintett férfiak és nők önazonosságára – és így méltóságára –, de az uniós polgároknak a házasságról alkotott személyes és társadalmi felfogására is, amely egyénenként és tagállamonként eltérő lehet.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      A Charta

3.        Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) „A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása” című 7. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.”

4.        A Charta 9. cikke értelmében „[a] házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint biztosítani kell.”

5.        A Charta 21. cikkének (1) bekezdése szerint „tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés”.

2.      Az EUMSzerződés

6.        Az EUMSZ 21. cikk szerint „[a] Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz”.

3.      A 2004/38 irányelv

7.        A 2004/38 irányelv (2), (5), (6) és (31) preambulumbekezdése kimondja:

„(2)      A személyek szabad mozgása testesíti meg annak a belső piacnak az egyik alapvető szabadságát, amely olyan belső határok nélküli térség, amelyben a szabad mozgás a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően biztosított.

[…]

(5)      A tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás valamennyi uniós polgárt megillető jogát, ha azt a szabadság és méltóság objektív feltételei mellett gyakorolják [helyesen: e jognak a szabadság és a méltóság objektív feltételei mellett történő gyakorlásának a lehetővé tétele érdekében], a családtagok számára is biztosítani kell, állampolgárságukra tekintet nélkül. Ezen irányelv alkalmazásában a »családtag« fogalma magában foglalja a regisztrált élettársat is, ha a fogadó állam a házassággal egyenértékűnek tekinti a regisztrált élettársi kapcsolatot.

(6)      A tágabb értelemben vett család egységének fenntartása érdekében és az állampolgárság alapján való megkülönböztetés tilalmának sérelme nélkül, a fogadó tagállamnak meg kell vizsgálnia saját nemzeti jogszabályai szerint azon személyek helyzetét, akik nem tartoznak az ezen irányelv szerinti családtagfogalomba, és akik ezért nem élvezik a fogadó tagállamba való automatikus beutazás és az ott‑tartózkodás jogát [helyesen: akiket nem illet meg a fogadó tagállamba való beutazás és ott‑tartózkodás automatikus joga], hogy el lehessen dönteni, hogy e személyeknek megadható‑e a beutazás és a tartózkodás joga, figyelembe véve az uniós polgárral fennálló kapcsolatukat vagy bármely más körülményt, mint például az uniós polgártól való pénzügyi vagy fizikai függésüket.

[…]

(31)      Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, és figyelembe veszi különösen [a Charta] által elismert elveket. A [Chartában] foglalt megkülönböztetés tilalmával összhangban a tagállamoknak ezt az irányelvet az ezen irányelv kedvezményezettjei közötti, nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallási vagy más meggyőződés, politikai vagy más vélemény, etnikai kisebbséghez való tartozás, vagyon, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális orientáció alapján való megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk.”

8.        A 2004/38 irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőket mondja ki:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

2.      »családtag«:

a)      a házastárs;

b)      az uniós polgár élettársa, akivel egy tagállam jogszabályai alapján létrejött regisztrált élettársi kapcsolatban él, ha a fogadó tagállam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal egyenértékűnek tekintik, és a fogadó tagállam vonatkozó jogszabályaiban megállapított feltételekkel összhangban;

c)      az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa egyenes ági leszármazottai, akik 21. életévüket nem töltötték be vagy eltartottak [helyesen: a b) pontban meghatározott uniós polgár vagy a házastársa, illetve élettársa 21. életévüket be nem töltött közvetlen leszármazottai vagy az általuk eltartottak];

d)      az uniós polgár, házastársa vagy a b) pontban meghatározott élettársa eltartott egyenes ági felmenői;

[…]”

9.        A 2004/38 irányelv „Kedvezményezettek” című 3. cikkének szövege a következő:

„(1)      Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek [helyesen: utaznak], vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra.

(2)      Az érintett személyek saját jogon való szabad mozgásának és tartózkodásának sérelme nélkül, a fogadó tagállamnak a nemzeti jogszabályaival összhangban meg kell könnyítenie az alábbi személyek beutazását és tartózkodását:

a)      a 2. cikk 2. pontjának hatálya alá nem tartozó más családtagok, állampolgárságukra tekintet nélkül, akik abban az országban, amelyből érkeznek, az elsődleges tartózkodási joggal rendelkező uniós polgár eltartottjai, vagy vele egy háztartásban élnek, vagy akik súlyos egészségügyi okokból kifejezetten az uniós polgár személyes gondoskodását igénylik;

b)      az uniós polgár élettársa, akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn.

A fogadó tagállam kötelezettséget vállal e személyek személyes körülményeinek alapos vizsgálatára, és megindokolja e személyek beutazásának vagy tartózkodásának megtagadását.”

10.      A 2004/38 irányelv „Tartózkodás joga három hónapot meghaladóan” című 7. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)      Valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamra, ha:

a)      munkavállalók vagy önálló vállalkozók a fogadó tagállamban; vagy

b)      elegendő forrásokkal rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek indokolatlan terhet [helyesen: ne jelentsenek terhet] a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk időtartama alatt, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek; vagy

c)      ––      tanulmányok folytatásának fő céljából, ideértve a szakképzést is, beiratkoztak egy magán‑ vagy közoktatási intézménybe, amelyet a fogadó tagállam akkreditált vagy tart fenn jogszabályai vagy közigazgatási gyakorlata alapján, és

–      teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek a fogadó tagállamban, és nyilatkozattal vagy választásuk szerint más azzal egyenértékű eszközzel bizonyítják a megfelelő [helyesen: az illetékes] nemzeti hatóságnál, hogy elegendő forrással rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára, ahhoz, hogy a tartózkodásuk időtartama alatt ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére; vagy

d)      az a), b) vagy c) pontban meghatározott feltételeket teljesítő uniós polgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagok.

(2)      Az (1) bekezdésben meghatározott tartózkodás jogát ki kell terjeszteni azokra a családtagokra, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárt kísérik vagy hozzá csatlakoznak a fogadó tagállamban, feltéve hogy az uniós polgár megfelel az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek.”

B.      A román jog

11.      A polgári törvénykönyv 259. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)      A házasság férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján, jogszabályok által meghatározott feltételek mellett létrejött életközösség.

(2)      A férfinak és a nőnek joga van ahhoz, hogy családalapítás céljából házasságot kössön.”

12.      A polgári törvénykönyv 277. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése értelmében:

„(1)      Tilos az azonos nemű személyek közötti házasság.

(2)      Románia nem ismeri el az azonos nemű személyek között, akár román, akár külföldi állampolgárok által külföldön kötött házasságot. […]

(4)      Az [Unió] tagállamai és az Európai Gazdasági Térség tagállamai állampolgárainak Románia területén való szabad mozgására vonatkozó törvényi rendelkezések továbbra is alkalmazandóak.”

III. Az alapeljárás tényállása

13.      Relu Adrian Coman román állampolgár, aki amerikai állampolgársággal is rendelkezik. 2002 júniusában megismerkedett Robert Clabourn Hamilton amerikai állampolgárral New Yorkban (Egyesült Államok). 2005 májusától 2009 májusáig együtt laktak ott. Ezen időpontban R. A. Coman azon célból, hogy az Európai Parlamentnél parlamenti asszisztensként dolgozzon, Brüsszelben telepedett le, míg R. C. Hamilton New Yorkban maradt. 2010. november 5‑én Brüsszelben házasságot kötöttek.

14.      2012 márciusában R. A. Coman felhagyott az Európai Parlamentnél végzett munkával, de Brüsszelben maradt. 2012 decemberében R. A. Coman és házastársa közigazgatási lépéseket tett a román hatóságoknál az ahhoz szükséges dokumentumok beszerzése érdekében, hogy R. A. Coman az Európai Unió tagállamain kívüli államból származó házastársával Romániában jogszerűen munkát vállalhasson, illetve ott három hónapot meghaladóan tartózkodhasson.

15.      2013. január 11‑i levelében az Inspectoratul General pentru Imigrări (bevándorlási főfelügyelet, Románia) kérelmük tárgyában kedvezőtlen határozatot hozott. Álláspontja szerint az amerikai állampolgár ideiglenes tartózkodási engedélye családegyesítés céljából nem hosszabbítható meg a bevándorlásról szóló román szabályozás és a vonatkozó egyéb hatályos rendelkezések alapján.

16.      2013. október 28‑án R. A. Coman, R. C. Hamilton és az Asociația ACCEPT keresetet nyújtott be az Inspectoratul General pentru Imigrări (bevándorlási főfelügyelet) határozata ellen a Judecătoria sectorului 5 București (bukaresti 5. kerületi elsőfokú bíróság, Románia) előtt.

17.      E jogvita keretében a polgári törvénykönyv 277. cikkének (2) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel szemben alkotmányellenességi kifogást terjesztettek elő. Álláspontjuk szerint a tartózkodási jog gyakorlása során az azonos nemű személyek külföldön kötött házassága elismerésének megtagadása sérti a román alkotmánynak a magán‑ és a családi élethez való jogot védő rendelkezéseit, valamint az egyenlőség elvére vonatkozó rendelkezéseit.

18.      2015. december 18‑án a Judecătoria sectorului 5 București (bukaresti 5. kerületi elsőfokú bíróság) a Curtea Constituționalăhoz (alkotmánybíróság, Románia) fordult annak érdekében, hogy az az említett kifogást bírálja el. Ez utóbbi bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a jelen ügy kizárólag egy uniós polgár és annak egy harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa között külföldön jogszerűn létrejött házasság által kiváltott és a szexuális irányultságon alapuló, a családi élethez és a szabad mozgáshoz való joggal összefüggő hátrányos megkülönböztetés tilalmának szemszögéből értékelendő joghatások elismerésére vonatkozik. Ezzel összefüggésben e bíróságnak kétségei támadtak a tekintetben, hogy hogyan kell értelmezni több, a 2004/38 irányelvben használt, és a Charta, valamint a Bíróságnak, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) a családi élethez való jogra vonatkozó közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata fényében értelmezett fogalmat. E bíróság tehát felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal iránti eljárást kezdeményezett a Bíróság előtt.

IV.    Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás

19.      A Curtea Constituţională (alkotmánybíróság) 2016. november 29‑i végzésével, amely 2016. december 30‑án érkezett a Bírósághoz, az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      A 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában szereplő, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 9., 21. és 45. cikkével összefüggésben értelmezett »házastárs« fogalma magában foglalja‑e az uniós polgárnak az Európai Unió tagállamain kívüli államból származó azonos nemű házastársát, akivel az uniós polgár a fogadó tagállamtól eltérő uniós tagállam törvényei alapján jogszerűen házasságot kötött?

2)      Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének [(2)](3) bekezdése – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 9., 21. és 45. cikkével összefüggésben értelmezve – megköveteli‑e, hogy a fogadó állam három hónapot meghaladóan tartózkodási jogot biztosítson saját területén az uniós polgár azonos nemű házastársának?

3)      Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén az uniós polgárnak az Európai Unió tagállamain kívüli államból származó azonos nemű házastársa, akivel az uniós polgár a fogadó tagállamtól eltérő uniós tagállam törvényei alapján jogszerűen házasságot kötött, a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében »más családtagnak« vagy a 2004/38/[EK] irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében »az uniós polgár olyan élettársának tekinthető, akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn«, aminek következtében a fogadó állam akkor is köteles megkönnyíteni e személyek beutazását és tartózkodását, ha a fogadó állam nem ismeri el az azonos nemű személyek házasságát, és nem írja elő a jogi elismerés semmilyen alternatív formáját, például a regisztrált élettársi kapcsolatot?

4)      A harmadik kérdésre adott igenlő válasz esetén a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése és 7. cikkének (2) bekezdése – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 9., 21. és 45. cikkével összefüggésben értelmezve – megköveteli‑e, hogy a fogadó tagállam három hónapot meghaladóan tartózkodási jogot biztosítson saját területén az uniós polgár azonos nemű házastársának?”

20.      Írásbeli észrevételeket terjesztettek elő az alapeljárásban részt vevő felek, a román, a magyar, a holland és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság.

21.      Ezenkívül Hollandia kormánya kivételével valamennyien felszólaltak a 2017. november 21‑én tartott tárgyaláson. A lett kormány és a Consiliul Național pentru Combaterea Discriminării (hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem nemzeti tanácsa, Románia), amelyek nem nyújtottak be írásbeli észrevételeket, szintén kifejthették érveiket ezen a tárgyaláson.

V.      Elemzés

A.      A 2004/38 irányelv alkalmazhatóságáról

22.      A 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése az ezen irányelv szerinti kedvezményezetteket úgy határozza meg, hogy „[mindazon] […] uniós polgárok […], akik olyan tagállamba utaznak, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaik […]”(4).

23.      Az alapjogvita keretében tehát R. C. Hamilton saját előnyére nem hivatkozhat az irányelvre. Ugyanis, ahogyan azt a Bíróság korábban már különösen egyértelműen kimondta, „a 2004/38 irányelv rendelkezéseinek szövege, rendszere és célkitűzése alapján történő értelmezésből következik, e rendelkezések nem keletkeztetnek tartózkodási jogot uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja számára olyan tagállamban, amelynek ez az uniós polgár az állampolgára”(5).

24.      Mindazonáltal a Bíróság elismerte, hogy bizonyos körülmények között származékos tartózkodási jog alapítható az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésére, és hogy a 2004/38 irányelv ebben az összefüggésben analógia útján alkalmazandó.(6)

25.      Ugyanis ha az uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja nem rendelkezne ilyen tartózkodási joggal az uniós polgár állampolgársága szerinti tagállamban, akkor ez az uniós polgárt visszatarthatná attól, hogy másik tagállam területén való munkavégzés érdekében elhagyja ezt az államot, pusztán mert nem lenne biztos abban, hogy a származási tagállamba való visszatérése után folytathatja az esetleg már a fogadó tagállamban megkezdett családi életet.(7) E származékos tartózkodási jogban való részesülés érdekében az uniós polgár fogadó tagállamban való tartózkodásának azonban kellően tényleges jelleget kell mutatnia ahhoz, hogy kialakíthassa vagy megszilárdíthassa családi életét.(8)

26.      Azóta tehát általánosan elfogadott, hogy „ha az uniós polgár a 2004/38 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében és azokkal összhangban a fogadó tagállamban való tényleges tartózkodása alkalmával ezen utóbbi tagállamban alakította ki vagy szilárdította meg családi életét, az érintett uniós polgár EUMSZ 21. cikk (1) bekezdéséből eredő jogainak hatékony érvényesülése megköveteli, hogy e polgár az e tagállamban vitt családi életét folytathassa az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatéréskor azáltal, hogy harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja származékos tartózkodási jogban részesül. Az ilyen származékos tartózkodási jog hiánya ugyanis az uniós polgárt visszatarthatná attól, hogy az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése szerinti, másik tagállam területén való tartózkodáshoz való jogának gyakorlása céljából elhagyja az állampolgársága szerinti tagállamot, mert nem lehetne biztos abban, hogy a származási tagállamba való visszatérése után folytathatja a közeli hozzátartozóival a fogadó tagállamban kialakított vagy megszilárdított családi életét”.(9)

27.      A jelen esetben elfogadottnak tűnik, hogy R. A. Coman és R. C. Hamilton megszilárdította családi életét R. A. Coman, uniós polgár Belgiumban való tényleges tartózkodása alkalmával. Ugyanis négy év New Yorkban való együttélést és a családi élet ottani kialakítását követően(10) kapcsolatuk a 2010. november 5‑én Brüsszelben kötött házasságukkal vitathatatlanul megszilárdult.

28.      Úgy tűnik számomra, hogy az a tény, hogy R. C. Hamilton nem folyamatosan élt együtt R. A. Comannal ebben a városban, nem foszthatja meg tényleges jellegétől a kapcsolatukat. A globalizált világban ugyanis nem ritka, hogy egy olyan házaspár, amelynek egyik tagja külföldön dolgozik, hosszabb vagy rövidebb ideig nem ugyanabban a lakásban lakik a két ország közötti távolság, a közlekedési eszközökhöz való hozzáférés, a házastárs álláshelye vagy pedig a gyerekek iskoláztatása miatt. Az együttélés ezen hiányának önmagában nincs kihatása a – jelen ügyhöz hasonlóan – bizonyított tartós kapcsolat fennállására, és ebből következően a családi élet fennállására.(11)

29.      A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések tehát relevánsak maradnak, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben hivatkozott rendelkezések értelmezése szükséges lehet a Curtea Constituţională (alkotmánybíróság) előtt folyamatban lévő ügy elbírálásához.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

30.      A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével arra keres választ, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának a Charta 7., 9., 21. és 45. cikkével összefüggésben értelmezett a) alpontjában használt „házastárs” fogalma magában foglalja‑e az uniós polgárnak a harmadik országból származó azonos nemű házastársát, akivel az uniós polgár a fogadó tagállamtól eltérő uniós tagállam törvényei alapján jogszerűen házasságot kötött.

31.      Az észrevételeket előterjesztő felek két, egymással teljesen ellentétes választ javasolnak. Az alapeljárás felperesei, Hollandia kormánya és a Bizottság szerint a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontját önállóan és egységesen kell értelmezni. Ezen értelmezés szerint az uniós polgárnak a harmadik országból származó azonos nemű házastársa, akivel az uniós polgár valamely tagállam törvényei alapján jogszerűen házasságot kötött a „házastárs” fogalma alá tartozik. A román, a lett, a magyar és a lengyel kormány ellenben úgy véli, hogy e fogalom nem tartozik az uniós jog hatálya alá, hanem azt a fogadó tagállam joga alapján kell meghatározni.

32.      Úgy tűnik számomra, hogy ez utóbbi álláspont nem fogadható el. Ellenkezőleg, véleményem szerint önálló értelmezésre van szükség, és ezen értelmezés a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának értelmében a „házastárs” fogalom olyan felfogásához vezet, amely független az uniós polgárral házasságot kötő személy nemétől.

1.      A „házastárs” fogalmának önálló értelmezése

33.      Bár a 2004/38 irányelvnek a regisztrált élettársi kapcsolatra vonatkozó 2. cikke 2. pontjának b) alpontja „a fogadó tagállam vonatkozó jogszabályaiban megállapított feltételek(re)” utal, ugyanezen irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontja a „házastárs(i)” minőség meghatározására vonatkozóan a tagállamok jogára egyetlen utalást sem tartalmaz.

34.      Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog összehangolt alkalmazására vonatkozó igényből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy az uniós jog rendelkezéseiben szereplő, jelentésükre és tartalmukra vonatkozóan a tagállamok jogára egyetlen kifejezett utalást sem tartalmazó kifejezéseket az egész Unióban általában önállóan és egységesen kell értelmezni.(12) Ezen értelmezés során nemcsak a rendelkezés kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem annak összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját is.(13)

35.      A 2004/38 irányelv keretében kifejezetten alkalmazták ezt a módszert; álláspontom szerint a „házastárs” fogalmának értelmezése vonatkozásában sincs indok az ettől való eltérésre.(14)

36.      Kétségtelenül elfogadott, hogy a családi állapotra vonatkozó szabályozás a tagállamok hatáskörébe tartozik, és hogy az uniós jog nem sérti ezt a hatáskört.(15) E tekintetben azonban két megjegyzést kell tenni.

37.      Egyrészt az állandó és széles körű ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok hatásköreiket az uniós jog tiszteletben tartása mellett kötelesek gyakorolni.(16) A személyek családi állapotával kapcsolatos ügyek nem térnek el ettől a szabálytól, mivel a Bíróság kifejezetten kimondta, hogy e hatáskörök gyakorlása során tiszteletben kell tartani a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozó rendelkezéseket.(17)

38.      Másrészt az alapügybeli jogvita középpontjában álló jogi problémát nem az azonos nemű személyek közötti házasság legalizálása képezi, hanem valamely uniós polgár szabad mozgása. Márpedig, noha a tagállamok szabadságot élveznek a tekintetben, hogy rendelkeznek‑e, vagy sem az azonos nemű személyek házasságáról a nemzeti jogrendszerükben,(18) a Bíróság kimondta, hogy az a priori a tagállamok hatáskörébe tartozó rendelkezések által szabályozott tényállás „szoros összefüggésben állhat az uniós polgár szabad mozgáshoz való jogával, amellyel ellentétben áll, ha abban a tagállamban, ahol az uniós polgár tartózkodik, [a harmadik országok] állampolgáraitól megtagadják a beutazás és a tartózkodás jogát, [mert különben] sérülne a szabad mozgáshoz való jog”(19).

39.      A házasságnak – mint kizárólag férfi és nő között létrejött életközösségnek – egyes nemzeti alkotmányokba való foglalása(20) nem változtathat ezen a megközelítésen.

40.      Ugyanis amennyiben úgy kell tekinteni, hogy a házasság felfogása érinti az egyes tagállamok nemzeti identitását – amit az írásbeli észrevételeket benyújtó tagállamok közül kifejezetten egyik sem állított, hanem azt csak a lett kormány hozta fel a 2017. november 21‑én tartott tárgyaláson –, az ezen identitás tiszteletben tartására vonatkozó, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésében szereplő kötelezettség nem értelmezhető az ugyanezen rendelkezés (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködési kötelezettségtől függetlenül. E rendelkezés szerint a tagállamok kötelesek biztosítani a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítését.

41.      Márpedig a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések kizárólag a 2004/38 irányelv alkalmazásának keretébe illeszkednek. Tehát csupán egy uniós jogi aktusból eredő kötelezettség terjedelmének pontosításáról van szó. Következésképpen a „házastárs” fogalmának az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv alkalmazási körére korlátozott értelmezése nem kérdőjelezi meg a tagállamokat az azonos nemű személyek házasságának legalizálásával kapcsolatban jelenleg megillető szabadságot.(21)

42.      Továbbá, amint azt a 2004/38 irányelv összefüggéseinek és célkitűzéseinek elemzésekor ki fogom fejteni, a „házastárs” fogalmához kapcsolódó alapvető jogokkal ellentétes az olyan értelmezés, amely megakadályozhatja vagy megnehezítheti valamely homoszexuális uniós polgár számára, hogy az a személy kísérje, akivel házasságot kötött.

2.      A „házastársnak” a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának értelmében vett fogalmáról

43.      A 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” fogalom értelmezése során figyelembe kell venni a rendelkezés kifejezéseit, annak összefüggéseit és a 2004/38 irányelv célját.

a)      A 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának szövegéről és szerkezetéről

44.      A 2004/38 irányelv nem határozza meg az általa több ízben, különösen a 2. cikk 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” kifejezést.

45.      Ugyanakkor a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett 2. cikke 2. pontjának szerkezete alapján azt lehet állítani, hogy a „házastárs” fogalma a „házasság” fogalmára utal.

46.      Ugyanis a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának c) és d) alpontjában említett egyenes ági leszármazottakon és egyenes ági felmenőkön kívül a 2004/38 irányelv értelmében véve „családtag” a házastárs és az uniós polgár élettársa, akivel regisztrált élettársi kapcsolatban él. A 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja az irányelv kedvezményezettjei közé sorolja „az uniós polgár élettárs[át], akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn”.

47.      E három eset – a relevancia hiányának terhe mellett – szükségképpen különböző – jogi szempontból a korlátozóbbtól a rugalmasabbig terjedő – helyzetekre vonatkozik. Mivel a minden jogi kötelék nélküli egyszerű kapcsolat a 2004/38/EK irányelv 3. cikkében szerepel, és a regisztrált élettársi kapcsolat fennállását az irányelv 2. cikke 2. pontjának b) alpontja említi, ezért a „házastárs” kifejezés csak a harmadik és utolsó jogilag elképzelhető eset, azaz a házasságon alapuló kapcsolat megfogalmazásában szerepel.(22)

48.      A Bíróság egyébiránt már korábban hallgatólagosan, ámde kétséget kizáróan a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” fogalmat összekapcsolta a házassággal. Ugyanis a 2008. július 25‑i Metock és társai ítélet kapcsán (C‑127/08, EU:C:2008:449) a Bíróság kimondta, hogy a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy „az állampolgársága szerinti tagállamon kívüli más tagállamban tartózkodó uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa, aki a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós polgárt kíséri, vagy hozzá csatlakozik, hivatkozhat ezen irányelv kedvezményes rendelkezéseire a házasságkötés helyétől és idejétől, illetve a házastársnak a fogadó tagállamba való érkezése körülményeitől függetlenül”(23).

49.      Bár biztos tehát, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” kifejezés a házasságra utal, az a nemek szempontjából semleges, és közömbös a tekintetben, hogy a házasság hol jött létre.

50.      A házasságkötés helyének hatástalanságát a contrario megerősíti az uniós jogalkotó azon választása, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat esete vonatkozásában kifejezetten a fogadó tagállam jogára utal. E különbség könnyen magyarázható azzal, hogy a házasság jogintézménye bizonyos – legalábbis feltételezett – egyetemességet hordoz magában azon jogok és kötelezettségek tekintetében, amelyeket a házastársakra ruház, míg az „élettársi kapcsolatra” vonatkozó jogszabályok személyi és tárgyi hatályukat, valamint jogkövetkezményeiket tekintve különbözőek és változatosak.(24) Egyébként az uniós jogalkotó a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának b) alpontjában foglalt kedvezményt fenntartotta a „házassággal egyenértékűnek tekintett” regisztrált élettársi kapcsolatra.(25)

51.      A 2004/38 irányelvre vonatkozó előkészítő munkálatok alapján megerősítést nyer a választott szó semlegességének szándékos jellege. Ugyanis, miközben a Bizottság eredeti javaslatában a „házastárs” kifejezést már minden további magyarázat nélkül használta,(26) a Parlament szándéka az volt, hogy a személy nemének közömbös volta említésre kerüljön „a tárgykörre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően, nemétől függetlenül” fordulat beillesztésével.(27) A Tanács azonban vonakodott elfogadni a „házastárs” kifejezés olyan meghatározását, amely kifejezetten kiterjed az azonos nemű házastársakra, mivel akkoriban csak két tagállam fogadott el olyan jogszabályokat, amelyek engedélyezték az azonos nemű személyek közötti házasságot, és a Bíróság is azt állapíthatta meg, hogy a házasságnak a tagállamok által akkoriban általánosan elfogadott fogalommeghatározása két, ellenkező nemű személy közötti életközösségre vonatkozik.(28) A Tanács aggályait alapul véve a Bizottság „javaslatát inkább a házastárs azon fogalmára korlátozta, amelynek körébe főszabály szerint a különböző nemű házastárs tartozik, kivéve, ha jövőbeli fejleményekből más következik”(29).

52.      Számomra tehát úgy tűnik, hogy ezen munkálatokra nem alapítható olyan érv, amely az egyik vagy másik álláspont mellett szólna. Az ugyanis biztos, hogy az uniós jogalkotó teljes mértékben tudatában volt annak, hogy a „házastárs” kifejezés értelmezése ellentmondásosságot rejthet magában. Az uniós jogalkotó mégsem kívánta egyértelműen meghatározni ezt a fogalmat, akár annak a különnemű személyek házasságára való korlátozásával, akár ezzel ellentétben annak az azonos nemű személyek által kötött házasságokra való kiterjesztésével, a Bizottság ugyanakkor kifejezetten kiemelte a fejlődés lehetőségét e vonatkozásban. Lényeges a Bizottság ezen fenntartása. Kizárja azt, hogy a „házastárs” fogalmának jelentése véglegesen rögzült és a társadalom fejlődésétől teljesen elzárt legyen.(30)

53.      Ezen első vizsgálatból tehát az következik, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának megfogalmazása semleges. A jogalkotó ezen választása alapján a „házastárs” fogalma úgy értelmezhető, hogy az független a házasságkötés helyszínétől és az érintett személyek nemével kapcsolatos kérdéstől. A 2004/38 irányelv összefüggései és célja ezt az értelmezést erősíti meg.

b)      A 2004/38 irányelv 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának összefüggéseiről

54.      A 2004/38 irányelv elfogadásakor az uniós tagállamok közül csak kettőben – a Holland Királyságban és a Belga Királyságban – volt olyan törvény, amely lehetővé tette az azonos nemű személyek számára a házasságkötést. Ahogyan az előzőekben már említettem, e körülménynek szerepe volt a Tanács azon választásában, hogy nem fogadta el az Európai Parlamentnek a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának egyértelműbb megszövegezésére vonatkozó módosítási javaslatát.

55.      Mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy figyelembe kell venni a Bizottság által a módosított javaslatában annak idején felvázolt fejlődést. Továbbá a „házastárs” fogalma több alapvető joghoz is szorosan kapcsolódik; a rendszertani értelmezés nem lehet azoktól teljesen elzárt.

1)      A „házastárs” fogalmának evolutív értelmezéséről

56.      Amint több főtanácsnoknak volt már alkalma kifejteni, az uniós jogot „a jelenlegi körülmények fényében” kell értelmezni,(31) azaz az Unió „jelenlegi valós helyzetének”(32) figyelembevételével. Ugyanis „a jog nem szigetelődhet el a társadalmi valóságtól, és nem mentesülhet az alól, hogy a lehető leggyorsabban alkalmazkodjon e valósághoz. Máskülönben fennállna a túlhaladott szempontok előírásának és statikus szerep vállalásának veszélye”(33). Minden kétséget kizáróan ez különösképpen a társadalmat érintő területekre igaz. Miként azt Geelhoed főtanácsnok kifejtette, „[h]a Bíróság nem venne tudomást e fejlődésről, fennállna annak veszélye, hogy az érintett jogszabályok veszítenének hatékonyságukból”(34). Amint azt már maga a Bíróság is kimondta, valamely uniós jogi rendelkezést a szóban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni.(35)

57.      Ezért a Bíróság által a 2001. május 31‑i D és Svédország kontra Tanács ítéletben (C‑122/99 P és C‑125/99 P, EU:C:2001:304) elfogadott azon megoldás, amely szerint „a »házasság« kifejezés a tagállamok által általánosan elfogadott fogalommeghatározás szerint két különböző nemű személy közötti életközösséget jelöl”(36) számomra napjainkban túlhaladottnak tűnik.

58.      Bár a 2004. év végén csak két olyan tagállam volt, amely engedélyezte az azonos nemű személyek közötti házasságkötést, azóta további tizenegy tagállam módosította ilyen irányban jogszabályait, és az azonos nemű személyek házassága legkésőbb 2019. január 1‑jétől Ausztriában is lehetséges lesz.(37) Az azonos nemű személyek házasságának e jogi elismerése pusztán a társadalom általános fejlődését fejezi ki a kérdés tekintetében. A statisztikai felmérések megerősítik ezt;(38) Írországban az azonos nemű személyek közötti házasságnak népszavazás következtében való engedélyezése is jó példája ennek.(39) Bár e kérdést még eltérő érzékenységgel kezelik az Unióban is,(40) a változás mégiscsak egy általános folyamatba illeszkedik. Ez a típusú házasság ugyanis azóta valamennyi földrészen megjelent.(41) Tehát nem valamely kultúrához vagy sajátos történelemhez kapcsolódó tényről van szó, hanem ellenkezőleg a családok sokféleségének egyetemes elismeréséről.(42)

2)      A „házastárs” fogalmával összefüggésben álló alapvető jogokról

59.      A „házastárs” fogalma a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának értelmében szükségszerűen összefügg a családi élettel, és ebből következően a Charta 7. cikke által a részére biztosított védelemmel. Következésképpen a rendszertani értelmezés során e cikk terjedelmét kell figyelembe venni.(43) E tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni az EJEB ítélkezési gyakorlatának fejlődését.

60.      Ugyanis a Charta 52. cikkének (3) bekezdése szerint az EJEE‑ben biztosított jogoknak megfelelő jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Márpedig a Chartához fűzött magyarázatok szerint – amelyeket „az Unió […] bíróságainak kellően figyelembe kell venniük”(44) – a Charta 7. cikkében biztosított jogok megfelelnek az EJEE 8. cikke által biztosított jogoknak. Az előbbiek tartalma és terjedelme tehát azonos az utóbbiakéval.(45)

61.      Mindemellett jelentőséggel bír, hogyan fejlődött az EJEB‑nek az EJEE 8. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata.

62.      Ugyanis bár az EJEB következetesen fenntartja, hogy a tagállamok szabadon nyithatják meg az azonos nemű személyek előtt a házasságkötés lehetőségét,(46) a 2010‑es évek elején úgy ítélte meg, hogy „mesterkélt [lenne] fenntartani azt a véleményt, hogy egy homoszexuális pár – a heteroszexuális pártól eltérően – ne ismerhesse meg [az EJEE] 8. cikke értelmében vett családi életet”(47). Azóta ez az értelmezés többször is megerősítést nyert.(48) Az EJEB is megerősítette, hogy az EJEE 8. cikke előírja az államok számára, hogy biztosítsák a homoszexuális párok részére a jogi elismerést és életközösségük jogi védelmét.(49)

63.      A családi élet felfogásában bekövetkezett fejlődésnek a harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási jogára gyakorolt hatása vitathatatlan. Bár az EJEE 8. cikke nem tartalmaz általános kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy jóvá kell hagyni a külföldi házastársak letelepedését, vagy engedélyezni kell a családegyesítést valamely szerződő állam területén, a tagállamok által bevándorlási ügyekben hozott határozatok bizonyos esetekben az EJEE 8. cikke által védett magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogba történő beavatkozásnak minősülhetnek.(50) Ez különösen abban az esetben van így, amikor az érintetteknek a fogadó államban olyan kellően szoros személyes vagy családi kötelékei vannak, amelyek a szóban forgó intézkedés alkalmazása esetén komoly veszélybe kerülhetnek.(51)

64.      Márpedig az EJEB szerint, bár „a hagyományos család védelme bizonyos körülmények között jogszerű célnak minősül[het] […], [a bíróság] úgy ítéli meg, hogy az érintett területen – azaz a tartózkodási engedély külföldi homoszexuális partnernek családi okból való megadása területén – nem képezhet „különösen erős és meggyőző” okot, amely a jelen ügy körülményei között alkalmas a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés igazolására”(52).

65.      Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az EJEB hajlik arra az álláspontra, hogy a kizárólag – vagydöntő módon – a kérelmező szexuális irányultságával kapcsolatos megfontolásokon alapuló eltérő bánásmód az EJEE szempontjából egyszerűen elfogadhatatlan.(53) Más összefüggésben Jääskinen főtanácsnok hasonló álláspontot fejtett ki. Ugyanis „magától értetődőnek” tűnt számára, hogy „a házasság és a család védelmét célzó intézkedés nem legitimálhatja a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, [mivel n]ehéz oksági kapcsolatot felfedezni az ilyen típusú hátrányos megkülönböztetés mint eszköz és a házasság védelme mint az ennek következtében előálló pozitív hatás között”(54).

66.      Számomra úgy tűnik tehát, hogy a családi élet tiszteletben tartásához való jog fejlődése a „házastárs” fogalmának az érintett személyek nemétől szükségszerűen független értelmezéséhez vezet, amennyiben az a 2004/38 irányelv alkalmazási körére korlátozódik.

67.      Ezen értelmezés ugyanis a lehető legkedvezőbb módon biztosítja a Charta 7. cikkében garantált családi élet tiszteletben tartását, meghagyva a tagállamoknak, hogy szabadon döntsenek arról, hogy engedélyezik‑e, vagy sem az azonos nemű személyek közötti házasságot. Egy ezzel ellentétes értelmezés viszont eltérő bánásmódot valósítana meg a házaspárok között aszerint, hogy tagjai homoszexuálisok vagy különböző neműek, mivel egyik tagállam sem tiltja a különnemű személyek házasságát. Az ilyen, szexuális irányultságon alapuló eltérő bánásmód a 2004/38 irányelv, valamint az EJEE fényében értelmezendő Charta szempontjából elfogadhatatlan.

c)      A 2004/38 irányelv által kitűzött célról

68.      A 2004/38 irányelv által kitűzött cél is megerősíti a „házastárs” fogalmának a szexuális irányultságtól független értelmezését.

69.      Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a 2004/38 irányelv célja, hogy megkönnyítse és megerősítse a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás alapvető és egyéni jogának a gyakorlását, amelyet közvetlenül az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése biztosít az uniós polgároknak.(55)

70.      E célkitűzést a 2004/38 irányelv (1) preambulumbekezdése idézi fel. A (2) preambulumbekezdés ehhez hozzáfűzi, hogy a személyek szabad mozgása testesíti meg a belső piacnak az egyik alapvető szabadságát, amelyet egyébként a Charta 45. cikke rögzít.

71.      A 2004/38 irányelv (5) preambulumbekezdése egyébiránt kiemeli, hogy [a] tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás valamennyi uniós polgárt megillető jogát, e jog a szabadság és a méltóság objektív feltételei mellett történő gyakorlásának a lehetővé tétele érdekében, a családtagok számára is biztosítani kell, állampolgárságukra tekintet nélkül.(56) Amint azt ugyanis a Bíróság több alkalommal megállapította, ha az uniós polgárok számára nem engedélyezett a családi életnek a fogadó tagállamban szokásos körülmények között történő fenntartása, a számukra a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlása jelentős mértékben akadályozott.(57)

72.      Ily módon, ahogyan azt a 2004/38 irányelvnek a jelen esetre való alkalmazhatóságának vizsgálatakor felidéztem, az uniós polgárokat vissza lehetne tartani attól, hogy másik tagállam területén való letelepedés érdekében elhagyják az állampolgárságuk szerinti tagállamot, ha nem lehetnének biztosak abban, hogy a származási tagállamukba való visszatérésük után folytathatják az esetleg már a fogadó tagállamban házasság vagy családegyesítés következtében megkezdett közös családi életüket.(58)

73.      Ezen célok miatt a Bíróság következetesen azon az állásponton van, hogy a 2004/38 irányelv rendelkezései nem értelmezhetők megszorítóan, és semmiképp sem lehet akadályozni azok hatékony érvényesülését.(59) A Bíróság még azt is elismerte, hogy olyan elvről van szó, amely szerint „az Unió alapjainak részét képező, az uniós polgárok szabad mozgását biztosító rendelkezéseket – így a 2004/38 irányelvet – tágan kell értelmezni”.(60)

74.      Következésképpen a „házastárs” kifejezésnek a 2004/38 irányelv hatályát korlátozó értelmezése, illetve a lehető legtöbb polgár szabad mozgását megkönnyítő – az értelmezett rendelkezés szövegének és összefüggéseinek tiszteletben tartása mellett történő – értelmezés közül ez utóbbi értelmezést kell elfogadni.

75.      Ezen értelmezési irány annál is inkább indokolt, mivel megfelel a 2004/38 irányelv egy másik, a (31) preambulumbekezdésében megfogalmazott céljának, amely szerint a tagállamoknak a 2004/38 irányelvet „az ezen irányelv kedvezményezettjei közötti, […] szexuális orientáció alapján való megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk”. Márpedig a „házastárs” kifejezés olyan meghatározása, amely a különnemű személyek házasságára korlátozódna, elkerülhetetlenül szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésekhez vezetne.(61)

76.      Végül a „házastárs” fogalmának az érintett személyek nemének kérdésétől független értelmezése a magas szintű jogbiztonságot és az átláthatóságot is biztosítja, mivel a jogszerűen házasságot kötő uniós polgár tudja, hogy élettársa – nemétől függetlenül – az Unió többi 27 tagállamában a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontja értelmében házastársának minősül.(62)

3.      Közbenső következtetés

77.      A 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” fogalmának nyelvtani, rendszertani és teleologikus értelmezése e fogalom önálló és a szexuális irányultságtól független meghatározásához vezet.(63)

78.      Először is az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a nem meghatározott és a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni.

79.      Továbbá, bár a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke 2. pontjának szerkezete a „házastárs” fogalmának a házassággal való összekapcsolását követeli meg, a jogalkotó szándékosan egy semleges, pontosabban nem meghatározott kifejezés használata mellett döntött.

80.      Végül, mind az európai társadalom fejlődése – amelyet az azonos nemű személyek közötti házasságot engedélyező jogszabályok száma és a Charta 7. cikkének értelmében vett családi élet jelenlegi meghatározása tükröz –, mind a 2004/38 irányelv célkitűzései – amelyek a szexuális irányultság tiszteletben tartása mellett az uniós polgárok szabad mozgásának megkönnyítésére irányulnak – a „házastárs” fogalmának a szexuális irányultságtól független értelmezéséhez vezetnek.(64)

C.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

81.      A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével arra keres választ, hogy a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (2) bekezdése – a Charta 7., 9., 21. és 45. cikkével összefüggésben értelmezve – megköveteli‑e, hogy a fogadó tagállam tartózkodási jogot biztosítson saját területén, illetve három hónapot meghaladóan az uniós polgár azonos nemű házastársának.

82.      A 2004/38/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdése egyértelmű: a valamely uniós polgárt megillető azon jogot, hogy egy másik tagállam területén három hónapot meghaladóan tartózkodjon, ki kell terjeszteni arra a harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársára, aki az uniós polgárt kíséri vagy hozzá csatlakozik a fogadó tagállamban, feltéve, hogy az uniós polgár megfelel a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek.

83.      Automatikus jogról van tehát szó. A 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése megerősíti ezt.

84.      Ugyanis, amint a Bíróság megállapította, „mind a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásából, mind az irányelv általános rendszeréből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó különbséget tett egyfelől az uniós polgár 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjában meghatározott családtagjai, akik az ezen irányelvben meghatározott feltételek mellett az említett polgár fogadó államában belépési és tartózkodási jogot élveznek, és másfelől az [ezen] irányelv 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott többi családtag között, akiknek a belépését és tartózkodását kizárólag megkönnyítenie kell az adott tagállamnak”(65).

85.      Láttuk azonban, hogy az alapjogvita keretében R. C. Hamilton saját előnyére nem hivatkozhat az irányelvre, hiszen a 2004/38 irányelv rendelkezései nem keletkeztetnek tartózkodási jogot uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja számára olyan tagállamban, amelynek ez az uniós polgár az állampolgára.(66)

86.      Mindazonáltal főszabály szerint R. C. Hamiltont az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alapján származékos tartózkodási jog illeti meg, és a 2004/38 irányelvet analógia útján alkalmazni kell rá.(67)

87.      E körülmények között a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a származékos tartózkodási jog biztosításának a házastárs származása szerinti tagállamban alkalmazandó feltételei főszabály szerint nem lehetnének szigorúbbak az említett irányelvben arra az esetre előírt feltételeknél, ha a házastársa a szabad mozgáshoz való jogát valamely, az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való letelepedés útján gyakorolná.(68)

88.      Konkrétan a 2004/38 irányelv analógia útján történő alkalmazása esetén a három hónapot meghaladó tartózkodási jognak a valamely uniós polgár harmadik országból származó azonos nemű házastársa számára való megadására vonatkozó feltételek főszabály szerint nem lehetnek szigorúbbak az ugyanezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeknél.

D.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdésről

89.      A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések csak abban az esetben merülnek fel, ha a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontja értelmében a „házastárs” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az csak azokra a heteroszexuális párokra vonatkozik, akiket házassági kötelék fűz össze.

90.      Mivel véleményem szerint e következtetés ellentétes a szóban forgó rendelkezés szövegével és összefüggéseivel, valamint a 2004/38 irányelv által kitűzött célokkal, nem szükséges azokra választ adni. Mindazonáltal a teljesség kedvéért röviden ezeket is meg fogom vizsgálni. Egyébiránt azok együttesen is vizsgálhatóak.

91.      A harmadik és negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az uniós polgár harmadik országból származó azonos nemű házastársa, akivel az uniós polgár a fogadó tagállamtól eltérő uniós tagállam törvényeinek megfelelően jogszerűen házasságot kötött – amennyiben nem minősül a 2004/38 irányelv értelmében vett „házastársnak” –, az említett irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a), illetve b) pontja értelmében „más családtagnak”, vagy „az uniós polgár olyan élettársának tekinthető‑e, akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn”, és ezen esetleges minősítésnek melyek a következményei.

92.      Ahogyan fentebb kifejtettem, napjainkban mesterkéltnek hat az a vélemény, hogy egy homoszexuális pár nem ismerheti meg a Charta 7. cikke értelmében vett családi életet.(69)

93.      Következésképpen biztos, hogy az uniós polgár harmadik országból származó azonos nemű társa, akivel az uniós polgár valamely tagállam törvényeinek megfelelően házasságot kötött, mint „más családtag”, vagy mint „az uniós polgár olyan élettársa, akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn”, a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozhat.

94.      A 2012. szeptember 5‑i Rahman és társai ítéletből (C‑83/11, EU:C:2012:519) ugyanakkor az következik, hogy a tagállamok nem kötelesek a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján beutazási és tartózkodási jogot biztosítani az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyeknek. E rendelkezés csak azt írja elő, hogy a beutazási és tartózkodási kérelmek tekintetében harmadik államok más állampolgáraival szemben bizonyos előnyben kell részesíteniük azokat, akik a hatálya alá tartoznak.(70)

95.      A Bíróság pontosította, hogy az e kötelezettségnek való megfelelés érdekében a tagállamoknak „a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján biztosítaniuk kell, hogy a 3. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt személyek kérelméről hozott határozat e személyek személyes körülményeinek alapos vizsgálatán alapuljon, és elutasítás esetén indokolást tartalmazzon”(71).

96.      A Bíróságnak azt is meg kellett állapítania, hogy „a figyelembe veendő tényezők meghatározását illetően” a tagállamok „széles mérlegelési mozgástérrel” rendelkeznek, [azzal együtt, hogy] a fogadó tagállamnak biztosítania kell azt, hogy a jogszabályaiban alkalmazott kritériumok megfeleljenek a „meg kell könnyítenie” kifejezés általános jelentésének, és ne fosszák meg ezt a rendelkezést hatékony érvényesülésétől”.(72)

97.      Mindazonáltal számomra úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által felvázolt esetben ennek a mérlegelési mozgástérnek korlátozottnak kell lennie.

98.      Egyrészt, nem lehet – a Charta 7. és 21. cikkének megsértése nélkül – kizárólag vagy döntő módon a szexuális irányultság alapján elutasítani az olyan harmadik országbeli állampolgár beutazási és tartózkodási kérelmét, aki azonos nemű uniós polgárral valamely tagállam törvényeinek megfelelően házasságot kötött.(73) E tekintetben, „bár a hagyományos család védelme bizonyos körülmények között [az EJEE hátrányos megkülönböztetést tiltó] 14. cikk[e] szempontjából jogszerű célnak minősülhet, az [Emberi Jogok Európai] Bírósága úgy ítéli meg, hogy az érintett területen, – azaz a tartózkodási engedély külföldi homoszexuális élettársnak családi okból való megadása – nem képezhet »különösen erős és meggyőző« okot, amely a jelen ügy körülményei között alkalmas a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés igazolására”(74).

99.      Másrészt az azonos nemű uniós polgárral házasságot kötő harmadik országbeli állampolgár beutazásának és tartózkodásának megkönnyítésére vonatkozó kötelezettség még szigorúbb és a mérlegelési mozgástér még korlátozottabb abban az esetben, ha a tagállam nem engedélyezi az azonos nemű személyek közötti házasságot, és még azt a lehetőséget sem biztosítja a homoszexuális párok számára, hogy regisztrált élettársi kapcsolatot hozzanak létre. Az EJEE 8. cikkéből – és ennélfogva a Charta 7. cikkéből – eredően ugyanis tevőleges kötelezettség áll fenn a tekintetben, hogy e személyek számára – a heteroszexuális párokhoz hasonlóan – biztosítani kell a jogi elismerés lehetőségét és életközösségük jogi védelmét.(75) Márpedig a tartózkodási engedély uniós polgár házastársa számára való megadása elismerésnek és számukra nyújtható minimális garanciának minősül.

VI.    Végkövetkeztetés

100. A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Curtea Constituţională (alkotmánybíróság, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

„1)      Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy a »házastárs« fogalma alkalmazandó az európai uniós polgár harmadik országból származó, azonos nemű házastársára, akivel az európai uniós polgár házasságot kötött.

2)      A 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az uniós polgár azonos nemű házastársát, aki az uniós polgárt kíséri, megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladóan, feltéve hogy ez utóbbi megfelel az említett irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek.

Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy abban a helyzetben, amikor az uniós polgár egy harmadik állam állampolgárával családi életet alakított ki vagy szilárdított meg valamely, az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történő tényleges tartózkodás folyamán, a 2004/38 irányelv rendelkezései analógia útján alkalmazandók abban az esetben, amikor az említett európai uniós polgár visszatér a származási tagállamába az érintett családtagjával. Ebben az esetben a három hónapot meghaladó tartózkodási jog valamely uniós polgár harmadik országból származó azonos nemű házastársa számára való megadásának feltételei főszabály szerint nem lehetnek szigorúbbak a 2004/38 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeknél.

3)      A 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazható azon harmadik országbeli állampolgár helyzetére – akár mint »más családtagra«, akár mint »az uniós polgár olyan élettársára, akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn« –, aki azonos nemű uniós polgárral valamely tagállam törvényeinek megfelelően házasságot kötött.

4)      A 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy

–        az nem követeli meg a tagállamoktól, hogy tartózkodási jogot biztosítsanak saját területükön három hónapot meghaladóan azon harmadik országbeli állampolgárnak, aki egy azonos nemű uniós polgárral jogszerűen házasságot kötött;

–        a tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy a jogszabályaikban megállapított kritériumok lehetővé tegyék az említett személyek számára, hogy beutazási és tartózkodási kérelmükről olyan határozat szülessen, amely személyes körülményeik alapos vizsgálatán alapul, és elutasítás esetén indokolást tartalmaz;

–        bár az említett kritériumok meghatározását illetően a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, e kritériumoknak meg kell felelniük a »meg kell könnyítenie« kifejezés általános jelentésének, és nem foszthatják meg ezt a rendelkezést hatékony érvényesülésétől, és

–        a beutazási és tartózkodási kérelem elutasítása semmiképpen sem alapulhat az érintett személy szexuális irányultságán”.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.


3      Úgy tűnik, hogy a második kérdés szövegében elírás van. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis a 2004/38 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésére utal. Holott e rendelkezés – az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével szemben – nem alkalmazható a helyzetére, mivel R. C. Hamilton harmadik országbeli állampolgár. Egyébiránt ez utóbbi rendelkezés szerepel a negyedik kérdésben.


4      Kiemelés tőlem.


5      2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 37. pont). Lásd még: 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet (C‑133/15, EU:C:2017:354, 53. pont); 2017. november 14‑i Lounes ítélet (C‑165/16, EU:C:2017:862, 33. pont).


6      Lásd ebben az értelemben: 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 50. és 61. pont); 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet (C‑133/15, EU:C:2017:354, 54. és 55. pont); 2017. november 14‑i Lounes ítélet (C‑165/16, EU:C:2017:862, 46. és 61. pont); a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL 1968. L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.), az 1612/68/EGK rendelet kapcsán 2007. december 11‑i Eind ítélet (C‑291/05, EU:C:2007:771, 39. pont).


7      Lásd ebben az értelemben: 2007. december 11‑i Eind ítélet (C‑291/05, EU:C:2007:771, 35., 36. és 45. pont); 2012. november 8‑i Iida ítélet (C‑40/11, EU:C:2012:691, 70. pont); 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 46. pont). 1992‑ben a Bíróság kimondta, hogy a Szerződések által az uniós polgár számára elismert szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog „nem [tudna] teljeskörűen érvényesülni, ha e polgárt annak gyakorlásától visszatart[hatnák] olyan akadályokkal, amelyeket a származása szerinti ország gördít házastársának beutazása és ott‑tartózkodása elé. Ezért valamely [tagállam] olyan állampolgárának házastársát, aki élt ezen jogokkal, az uniós polgár származási tagállamba való visszatérésekor legalább annak megfelelő belépési és tartózkodási jognak kell megilletnie, mint amelyet az [uniós] jog elismerne számára, ha a férje vagy felesége úgy döntene, hogy egy másik tagállam területére lép be és ott tartózkodik” (1992. július 7‑i Singh ítélet, C‑370/90, EU:C:1992:296, 23. pontja). Ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazását illetően lásd még: 2002. július 11‑i Carpenter ítélet (C‑60/00, EU:C:2002:434, 38. és 39. pont).


8      Lásd ebben az értelemben: 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 51. pont).


9      2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 54. pont).


10      A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „az uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai számára a 2004/38 irányelv biztosítja azt a jogot, hogy a fogadó tagállamban ezen uniós polgárhoz csatlakozzanak, függetlenül attól, hogy az uniós polgár a családalapítás előtt vagy azt követően telepedett‑e le a fogadó tagállamban” (2008. július 25‑i Metock és társai ítélet, C‑127/08, EU:C:2008:449, 90. pont; kiemelés tőlem).


11      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2013. november 7., Vallianatos és társai kontra Görögország ítélet (CE:ECHR:2013:1107JUD002938109, 73. pont); 2015. július 21., Oliari és társai kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2015:0721JUD001876611, 169. pont); 2016. február 23., Pajić kontra Horvátország ítélet (CE:ECHR:2016:0223JUD006845313, 65. pont). R. A. Coman és R. C. Hamilton párkapcsolati életének valamely uniós tagállamban való „megszilárdulása” előtti fennállása alapján lehet helyzetüket a 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135) alapjául szolgáló helyzettől megkülönböztetni.


12      Számos példa közül lásd: 2016. október 18‑i Nikiforidis ítélet (C‑135/15, EU:C:2016:774, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


13      Újabb alkalmazások tekintetében lásd: 2017. május 18‑i Hummel Holding ítélet (C‑617/15, EU:C:2017:390, 22. pont; 2017. szeptember 27‑i Nintendo ítélet (C‑24/16 és C‑25/16, EU:C:2017:724, 70. pont).


14      Lásd a 2004/38 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének első mondatában használt „jogszerűen (…) tartózkodtak” kifejezés kapcsán: 2011. december 21‑i Ziolkowski és Szeja ítélet (C‑424/10 és C‑425/10, EU:C:2011:866, 31–34. pont). Lásd még: Bot főtanácsnok Rahman és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑83/11, EU:C:2012:174, 39. pont); Mengozzi főtanácsnok Reyes ügyre vonatkozó indítványa (C‑423/12, EU:C:2013:719, 29. pont).


15      Lásd ebben az értelemben: 2011. május 10‑i Römer ítélet (C‑147/08, EU:C:2011:286, 38. pont); 2013. december 12‑i Hay ítélet (C‑267/12, EU:C:2013:823, 26. pont); 2008. április 1‑jei Maruko ítélet (C‑267/06, EU:C:2008:179, 59. pont); 2016. november 24‑i Parris ítélet (C‑443/15, EU:C:2016:897, 58. pont).


16      Lásd az állampolgárság területén a személyek nevei kapcsán: 2003. október 2‑i Garcia Avello ítélet (C‑148/02, EU:C:2003:539, 25. pont); a közvetlen adózás területén 1995. február 14‑i Schumacker ítélet (C‑279/93, EU:C:1995:31, 21. pont); a büntetőjog területén 1999. január 19‑i Calfa ítélet (C‑348/96, EU:C:1999:6, 17. pont).


17      Lásd ebben az értelemben: 2008. április 1‑jei Maruko ítélet (C‑267/06, EU:C:2008:179, 59. pont); 2016. november 24‑i Parris ítélet (C‑443/15, EU:C:2016:897, 58. pont).


18      Lásd ebben az értelemben: 2016. november 24‑i Parris ítélet (C‑443/15, EU:C:2016:897, 59. pont).


19      2012. november 8‑i Iida ítélet (C‑40/11, EU:C:2012:691, 72. pont). Ebben az esetben a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25‑i 2003/109/EK tanácsi irányelv (HL 2004. L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.), illetve a 2004/38 irányelv hatálya alá nem tartozó, a harmadik országok állampolgárainak beutazási és tartózkodási jogára vonatkozó szabályozásról volt szó.


20      A Bolgár Köztársaságról, a Lett Köztársaságról, a Litván Köztársaságról és a Lengyel Köztársaságról van szó.


21      A Silvia Pfeiff által „a személyes jogállás hordozhatóság[áról]” szóló alapos tanulmányban megfogalmazott gondolat átültethető a 2004/38 irányelv joghatásaira. E szerző szerint „[a]z azonos nemű személyek házasságának elismerésével szembeni fő érv a hagyományos házasság védelmének szándékához kapcsolódik. Az azonos nemű személyek között külföldön létrejött házasság elismerése azonban közvetlenül nem sérti a bíróság államában fennálló hagyományos házasságot. Ezen elismerés nem akadályozza a heteroszexuális párokat abban, hogy házasságot kössenek. Azt sem engedi meg, hogy az azonos nemű párok a fogadó államban összeházasodjanak. Az azonos nemű személyek között külföldön létrejött házasság elismerésének joghatása ennélfogva az érintett párokra korlátozódik, és nem sérti a szuperstruktúrát” (Pfeiff, S., La portabilité du statut personnel dans l’espace européen, Bruylant, Coll. Europe[s], 2017,különkiadás 636. szám, 572. o.; kiemelés tőlem).


22      Az egyértelműség kedvéért különbséget lehet még tenni az együttélés, és azon eset között, amikor a pár a kapcsolatuk rendezése érdekében magánjogi szerződés kötött (ebben az értelemben: Franq, St., „Nouvelles formes de relation de couple, mariage entre personnes de même sexe, partenariat enregistré, pacs, etc.”, in Actualités du contentieux familial international, Larcier, 2005, 253–281. o., különkiadás 255–256. o.). A 2004/38 irányelv keretében, véleményem szerint e két eset azonban a 3. cikk (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik.


23      99. pont és az ítélet rendelkező részének 2. pontja, kiemelés tőlem. Lásd még: 1986. április 17‑i Reed ítélet (59/85, EU:C:1986:157). Ebben az ítéletben a Bíróság a 2004/38 irányelvet megelőző jogszabály (azaz az 1612/68/EGK rendelet) értelmében vett „házastárs” fogalmának értelmezése kapcsán kimondta, hogy a „házastárs” szó használatával e rendelet csak a házasságon alapuló viszonyra vonatkozik, a „tartós élettársi” viszonyra azonban nem” (15. pont).


24      E szempontok alapján a regisztrált kapcsolatoknak nem kevesebb mint öt kategóriáját lehet megkülönböztetni az Unióban. Ebben az értelemben: Goossens, E., „Different regulatory regimes for registered partnership and marriage: out‑dated or indispensable?”, in Confronting the frontiers of family and succession law: liber amicorum Walter Pintens, 1. kötet, Intersentia, Slp kiadás, 2012, 633–650. o., különkiadás 634–638. o.


25      Ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy érvényes‑e jelenleg a fogadó tagállam jogára való ezen utalás, annál is inkább, mivel az vitathatatlanul a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja b) alpontja hatályának a „házassággal egyenértékűnek tekintett” regisztrált élettársi kapcsolatra való korlátozásához kapcsolódik. Az EJEB ugyanis egyértelműen kimondta, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikke előírta az EJEE‑ben részes államok számára, hogy biztosítsák a homoszexuális párok számára a jogi elismerést és életközösségük jogi védelmét. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az az állam, amely a házasságot a heteroszexuális párokra szűkíti, anélkül hogy bevezetné a homoszexuális párok számára nyitva álló regisztrált élettársi kapcsolatot, sérti az EJEE 8. cikkét és ennélfogva a Charta 7. cikkét (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2015. július 21., Oliari és társai kontra Olaszország, CE:ECHR:2015:0721JUD001876611). Ugyanis a Charta 52. cikkének (3) bekezdése szerint az EJEE‑ben biztosított jogoknak megfelelő jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az EJEE‑ben szerepelnek. Márpedig a Chartához fűzött magyarázatokra tekintettel – amelyeket a Charta 52. cikkének (7) bekezdése értelmében „az Unió […] bíróságainak kellően figyelembe kell venniük” – a Charta 7. cikkében biztosított jog megfelel az EJEE 8. cikke által biztosított jognak. Az előbbinek tehát ugyanolyan tartalma és ugyanolyan terjedelme van, mint az utóbbinak.


26      Lásd: az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2001) 257 végleges, HL 2001. C 270. E, 150. o.) 2. cikke 2. pontjának a) alpontja.


27      Lásd: az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatról szóló, 2003. január 23‑i bizottsági jelentés (A5–0009/2003).


28      Lásd: az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2004/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló 2003. december 5‑i 6/2004/EK tanácsi közös állásfoglalás (HL 2004. C 54. E, 28. o.). Bár a Tanács nem határozza meg pontosan, hogy mely ítélkezési gyakorlatra utal, a Bizottság az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogára vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó, módosított javaslatában (COM(2003) 199 végleges) a 2001. május 31‑i D és Svédország kontra Tanács ítéletre (C‑122/99 P és C‑125/99 P, EU:C:2001:304, 34. pont) hivatkozik.


29      Lásd: az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogára vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó, módosított javaslat (COM(2003) 199 végleges, 11. o.). Kiemelés tőlem.


30      E veszély és a jogalkotói szándék meghatározásával járó általános nehézség egyébiránt odáig vezet, hogy a történeti értelmezésnek másodlagos szerep jut. Lásd ebben az értelemben: Titshaw, Sc., „Same‑sex Spouses Lost in Translation? How to Interpet »Spouse« in the E. U. Family Migration Directives”, Bodson University International Law Journal, 2016, 34:45. kötet, 45–112. o., különkiadás 76–78. o.


31      Lásd ebben az értelemben: Wahl főtanácsnok Haralambidis ügyre vonatkozó indítványa (C‑270/13, EU:C:2014:1358, 52. pont).


32      Lásd ebben az értelemben: Szpunar főtanácsnok McCarthy és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑202/13, EU:C:2014:345, 63. pont).


33      Tesauro főtanácsnok P. kontra S. ügyre vonatkozó indítványa (C‑13/94, EU:C:1995:444, 9. pont).


34      Geelhoed főtanácsnok Baumbast és R ügyre vonatkozó indítványa (C‑413/99, EU:C:2001:385, 20. pont).


35      Lásd: 1982. október 6‑i Cilfit és társai ítélet (283/81, EU:C:1982:335, 20. pont).


36      34. pont, kiemelés tőlem.


37      A 2017. december 4‑i ítélettel (G 258–259/2017–9) ugyanis az osztrák alkotmánybíróság megsemmisítette a polgári törvénykönyv azon rendelkezéseit, amelyek a házasságkötés jogát a heteroszexuális párokra korlátozzák, továbbá kimondta, hogy ha a jogalkotó korábban e tekintetben nem lép fel, az azonos nemű személyek közötti házasságkötés 2019. január 1‑jétől lehetségessé válik. Azok a tagállamok, amelyek már módosították jogszabályaikat, a módosítás időrendi sorrendjében a következők: Holland Királyság, Belga Királyság, Spanyol Királyság, Svéd Királyság, Portugál Köztársaság, Dán Királyság, Francia Köztársaság, Nagy‑Britannia Egyesült Királysága (Észak‑Írország kivételével), Luxemburgi Nagyhercegség, Írország, Finn Köztársaság, Németországi Szövetségi Köztársaság és Máltai Köztársaság.


38      Míg 2006 során a tagállamok megkérdezett lakosságának 44%‑a támogatta az azonos nemű személyek közötti házasságot (lásd: Standard Eurobarometer 66, 2006 ősze, 43. o.), ez a szám 61%‑ra emelkedett tíz évvel később (lásd: Special Eurobarometer 437, „Discrimination in the EU in 2015”, 12. o.).


39      Azt a kérdést, hogy módosítani kell‑e az alkotmányt annak rögzítése érdekében, hogy a törvénynek megfelelően két személy – nem alapján történő megkülönböztetés nélkül – házasságot köthet, népszavazás alkalmával 2015. május 22‑én tették fel az íreknek. 1 935 907 szavazóból 1 201 607, azaz 62,07%‑a javaslat mellett szavazott (lásd a 2015. május 26‑i Iris Oifigiúilban közzétett eredmények, 42. szám, 1067–1069. o. www.irisoifigiuil.ie/archive/2015/may/Ir260515.PDF).


40      Írországgal ellentétben Horvátországban például a népszavazáson elutasították az azonos nemű személyek házasságát 2013. december 1‑jén.


41      Ha nem tévedek, az azonos nemű személyek közötti házasságot eddig legalábbis törvényhozási úton Kanadában (Civil Marriage Act, S. C. 2005, c. 33); Új‑Zélandon (Marriage [Definition of Marriage] Amendment Act 2013, 2013 N 20); Dél‑Afrikában (Civil Union Act, 2006, Act N° 17 of 2006); Argentinában (Ley 26.618 [Ley de Matrimonio Igualitario]); Uruguayban (Ley N° 19.075, Matrimonio Igualitario), illetve Brazíliában (Resolução n° 175, de 14 de maio de 2013 do Conselho Nacional de Justiça), engedélyezték, Mexikóban (a legfelsőbb bíróság 2015. június 3‑i, 155/2015. sz. ítélete), az Egyesült Államokban (a legfelsőbb bíróság 2015. június 26‑i „Obergefell és al. v. Hodges, Director, Ohio Department of Health és társai”, 576 U. S. [2015] ítélete), Kolumbiában (az alkotmánybíróság 2016. április 28‑i, SU‑214/16 ítélete, T 4167863 AC ügy), vagy pedig Tajvanban (Kínai Köztársaság alkotmánybíróságának [Tajvan] a Huei‑Tai‑12674 és Huei‑Tai‑12771 együttesen elbírált kérelmekről szóló 2017. május 24‑i, J. Y. Interpretation 748. sz. ítélete) pedig az ítélkezési gyakorlat által került bevezetésre.


42      Az azonos nemű személyek házasságát legalizáló tizenhárom tagállamon kívül kilenc másik tagállamban az azonos nemű párok számára a regisztrált élettársi kapcsolat lehetősége áll nyitva. A Cseh Köztársaságról, az Észt Köztársaságról, a Horvát Köztársaságról, az Olasz Köztársaságról, a Ciprusi Köztársaságról, Magyarországról, az Osztrák Köztársaságról (mint korábban jeleztem, az azonos nemű személyek házasságát e tagállamban legkésőbb 2019. január 1‑jéig engedélyezik) és a Szlovén Köztársaságról van szó. Annak ellenére, hogy az EJEE 8. cikkéből – és ennélfogva a Charta 7. cikkéből – eredően tevőleges kötelezettség áll fenn arra vonatkozóan, hogy biztosítani kell a homoszexuális párok számára a jogi elismerést és életközösségük jogi védelmét (lásd: EJEB, 2015. július 21., Oliari és társai kontra Olaszország, CE:ECHR:2015:0721JUD001876611, 185. pont), hat tagállamban az azonos nemű személyek életközösségének semmilyen hivatalosan és jogilag elismert formáját nem biztosítják (Bolgár Köztársaság, Lett Köztársaság, Litván Köztársaság, Lengyel Köztársaság, Román Köztársaság és Szlovák Köztársaság).


43      A 2004/38 irányelv (31) preambulumbekezdése kifejezetten emlékeztet arra, hogy az irányelv tiszteletben tartja a Charta által elismert alapvető jogokat és szabadságokat. A kérdést előterjesztő bíróság a Charta 9. cikkére (A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog), 21. cikkére (A megkülönböztetés tilalma) és 45. cikkére (A mozgás és a tartózkodás szabadsága) is hivatkozik. A Charta 9. cikkét nem tartom relevánsnak. Egyrészt ugyanis az Alapjogi Charta ezen cikkéhez fűzött magyarázatok (HL 2007. C 303., 17. o.) szerint „[e] cikk szövegezése [az EJEE 12. cikkéhez képest] korszerűsítésre került annak érdekében, hogy azon esetek is a hatálya alá tartozzanak, amikor a nemzeti jogszabályok a házasságon kívül más útját is elfogadják a családalapításnak[, e] cikk nem tiltja és nem is biztosítja a házassági státus megadását két azonos nemű személy egyesülésének” (kiemelés tőlem). A tagállamok szabadságát e tekintetben megerősíti a Bíróság (lásd ebben az értelemben: 2016. november 24‑i Parris ítélet C‑443/15, EU:C:2016:897, 59. pont) és az EJEB (lásd többek között: EJEB, 2016. június 9., Chapin és Charpentier kontra Franciaország ítélet, CE:ECHR:2016:0609JUD004018307, 38. és 39. pont) ítélkezési gyakorlata. Másrészről viszont R. A. Coman és R. C. Hamilton a jelen esetben gyakorolhatták ezt a jogot Belgiumban. A Charta 45. cikkében foglalt szabad mozgást a 2004/38 irányelv pontosította. Ezen jognak a „házastárs” fogalmának értelmezésére gyakorolt hatását a 2004/38 irányelv által követett cél vizsgálatakor fogom elemezni.


44      A Charta 52. cikkének (7) bekezdése.


45      Lásd ebben az értelemben: az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatok, „Magyarázat a 7. cikkhez – A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása” (HL 2007. C 303., 20. o.).


46      Lásd ebben az értelemben a korábbi ítélkezési gyakorlat újabb megerősítését és rövid áttekintését illetően: EJEB, 2016. június 9., Chapin és Charpentier kontra Franciaország ítélet, CE:ECHR:2016:0609JUD004018307, 38. és 39. pont (az EJEE 12. cikke tekintetében) és 48. pont (az EJEE megkülönböztetést tiltó 14. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikke tekintetében).


47      EJEB, 2010. június 24., Schalk és Kopf kontra Ausztria (CE:ECHR:2010:0624JUD003014104, 94. pont).


48      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2013. november 7., Vallianatos és társai kontra Görögország ítélet (CE:ECHR:2013:1107JUD002938109, 73. pont); EJEB, 2016. február 23., Pajić kontra Horvátország ítélet (CE:ECHR:2016:0223JUD006845313, 64. pont); EJEB, 2016. június 14., Aldeguer Tomás kontra Spanyolország ítélet (CE:ECHR:2016:0614JUD003521409, 75. pont); EJEB, 2016. június 30., Taddeucci és McCall kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2016:0630JUD005136209, 58. pont).


49      Lásd: EJEB, 2015. július 21., Oliari és társai kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2015:0721JUD001876611, 185. pont)


50      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2016. június 30., Taddeucci és McCall kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2016:0630JUD005136209, 56. pont).


51      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2016. június 30., Taddeucci és McCall kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2016:0630JUD005136209, 56. pont).


52      EJEB, 2016. június 30., Taddeucci és McCall kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2016:0630JUD005136209, 93. pont). A szexuális irányultságon alapuló eltérő bánásmód igazolására vonatkozóan a „különösen erős és meggyőző ok” – ideértve „a kifejezés hagyományos értelmében vett” család védelmét – hiányáról lásd még: EJEB, 2013. november 7., Vallianatos és társai kontra Görög Köztársaság ítélet (CE:ECHR:2013:1107JUD002938109). Ez utóbbi esetben az azonos nemű pároknak a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvény hatálya alóli kizárásáról volt szó, így Görögország – az azonos nemű párokkal szemben – ezen párok számára semmilyen hivatalos és jogi elismerést nem biztosított.


53      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2016. február 23., Pajić kontra Horvátország ítélet (CE:ECHR:2016:0223JUD006845313, 59. és 84. pont); EJEB, 2016. június 30., Taddeucci és McCall kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2016:0630JUD005136209, 89. pont).


54      Jääskinen főtanácsnok Römer ügyre vonatkozó indítványa (C‑147/08, EU:C:2010:425, 175. pont).


55      Lásd ebben az értelemben: 2008. július 25‑i Metock és társai ítélet (C‑127/08, EU:C:2008:449, 82. pont); 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 35. pont); 2014. december 18‑i McCarthy és társai ítélet (C‑202/13, EU:C:2014:2450, 31. pont); 2017. november 14‑i Lounes ítélet (C‑165/16, EU:C:2017:862, 31. pont).


56      Lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑i McCarthy és társai ítélet (C‑202/13, EU:C:2014:2450, 33. pont); 2017. november 14‑i Lounes ítélet (C‑165/16, EU:C:2017:862, 31. pont).


57      Lásd ebben az értelemben: 2008. július 25‑i Metock és társai ítélet (C‑127/08, EU:C:2008:449, 62. pont); a 2004/38 irányelvet megelőzően: 2002. július 11‑i Carpenter ítélet (C‑60/00, EU:C:2002:434, 38. és 39. pont).


58      Lásd ebben az értelemben: 1992. július 7‑i Singh ítélet (C‑370/90, EU:C:1992:296, 19., 20. és 23. pont); 2002. július 11‑i Carpenter ítélet (C‑60/00, EU:C:2002:434, 38. pont); 2007. december 11‑i Eind ítélet (C‑291/05, EU:C:2007:771, 35. és 36. pont); 2008. július 25‑i Metock és társai ítélet (C‑127/08, EU:C:2008:449, 64. pont); 2012. november 8‑i Iida ítélet (C‑40/11, EU:C:2012:691, 70. pont); 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 46. pont).


59      Lásd: 2008. július 25‑i Metock és társai ítélet (C‑127/08, EU:C:2008:449, 84. pont); 2014. december 18‑i McCarthy és társai ítélet (C‑202/13, EU:C:2014:2450, 32. pont).


60      2014. január 16‑i Reyes ítélet (C‑423/12, EU:C:2014:16, 23. pont). Ezen elvnek a 2004/38 irányelvet megelőző jogszabályokra való alkalmazása tekintetében lásd: 2002. szeptember 17‑i Baumbast és R ítélet (C‑413/99, EU:C:2002:493, 74. pont); 2007. december 11‑i Eind ítélet (C‑291/05, EU:C:2007:771, 43. pont).


61      Lásd ebben az értelemben: Titshaw, Sc., „Same‑sex Spouses Lost in Translation? How to Interpet »Spouse« in the E. U. Family Migration Directives”, Bodson University International Law Journal, 2016, 34:45. kötet, 45–112. o., különkiadás 106. o.


62      A 2004/38 irányelv rendelkezésének értelmezésekor a jogbiztonság és az átláthatóság figyelembevételére példaként lásd: 2015. szeptember 15‑i Alimanovic ítélet (C‑67/14, EU:C:2015:597, 61. pont); 2016. február 25‑i García‑Nieto és társai ítélet (C‑299/14, EU:C:2016:114, 49. pont).


63      Lásd ebben az értelemben: Titshaw, Sc., „Same‑sex Spouses Lost in Translation? How to Interpet »Spouse« in the E. U. Family Migration Directives”, Bodson University International Law Journal, 2016, 34:45. kötet, 45–112. o., különkiadás 83. és 111. o.


64      A szabad mozgásnak, a családi élet tiszteletben tartásához való jognak és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának értelmében vett „házastárs” fogalmára gyakorolt hatása általában meghatározó a jogirodalmi elemzésekben. A vizsgált szerzők által levont következtetés az enyémhez hasonló. Lásd többek között: Tryfonidou, A., „EU Free Movement Law and the Legal Recognition of Same‑Sex Relationships: the Case for Mutual Recognition”, Columbia Journal of European Law, 2015, 21. kötet, 195–248. o.; Bell, Chl. és Bačić Selanec, N., „Who is a »spouse« under the Citizens’ Rights Directive? The prospect of mutual recognition of same‑sex marriages in the EU”, European Law Review, 2016, 41. kötet, 5. szám, 655–686. o.; Borg‑Barthet, J., „The Principled Imperative to Recognise Same‑Sex Unions in the EU”, Journal of Private International Law, 8. kötet, 2. sz., 2012, 359–388. o.; valamint Bonini Baraldi, M., „EU Family Policies Between Domestic »Good Old Values« and Fundamental Rights: The Case of Same‑Sex Families”, Maastricht Journal of European and Comparative Law, 2008, 15. kötet 4. szám, 517–551. o.


65      2012. szeptember 5‑i Rahman és társai ítélet (C‑83/11, EU:C:2012:519, 19. pont).


66      Lásd ebben az értelemben: 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 37. pont). Lásd még: 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet (C‑133/15, EU:C:2017:354, 53. pont); 2017. november 14‑i Lounes ítélet (C‑165/16, EU:C:2017:862, 33. pont).


67      Lásd ebben az értelemben: 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 50. és 61. pont); 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítélet (C‑133/15, EU:C:2017:354, 54. és 55. pont); 2017. november 14‑i Lounes ítélet (C‑165/16, EU:C:2017:862, 46. és 61. pont). Lásd még a 2004/38 irányelv alkalmazhatóságával kapcsolatos fejtegetéseket a jelen indítvány V. címének A. részében.


68      Lásd ebben az értelemben: 2014. március 12‑i O. és B. ítélet (C‑456/12, EU:C:2014:135, 61. pont).


69      Lásd a „házastárs” fogalommal összefüggésben álló alapvető jogokról szóló fejtegetéseket a jelen indítvány V. címe, B része 2. pontjának b) alpontjában.


70      Lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 5‑i Rahman és társai ítélet (C‑83/11, EU:C:2012:519, 21. pont).


71      2012. szeptember 5‑i Rahman és társai ítélet (C‑83/11, EU:C:2012:519, 22. és 26. pont).


72      2012. szeptember 5‑i Rahman és társai ítélet (C‑83/11, EU:C:2012:519, 24. és 26. pont).


73      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2016. február 23., Pajić kontra Horvátország ítélet (CE:ECHR:2016:0223JUD006845313, 59. és 84. pont); EJEB, 2016. június 30., Taddeucci és McCall kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2016:0630JUD005136209, 89. pont).


74      EJEB, 2016. június 30., Taddeucci és McCall kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2016:0630JUD005136209, 93. pont); kiemelés tőlem.


75      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2015. július 21., Oliari és társai kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2015:0721JUD001876611, 185. pont)