Language of document : ECLI:EU:C:2018:64

Ideiglenes változat

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK KIEGÉSZÍTŐ INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. február 6.(1)

C163/16. sz. ügy

Christian Louboutin,

Christian Louboutin SAS

kontra

Van Haren Schoenen BV

(a rechtbank Den Haag [hágai bíróság, Hollandia] által benyújtott ideiglenes döntéshozatal iránti kérelem)

„A szóbeli szakasz újbóli megnyitása – Előzetes döntéshozatal – Védjegyek – A lajstromozás kizárása vagy törlés – Forma – Fogalom – Az áruk térbeli jellemzői – Szín”






I.      Bevezetés

1.        A jelen ügyben a Rechtbank Den Haag (hágai bíróság, Hollandia) a 2008/95/EK irányelv(2) 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának értelmezését kéri a Bíróságtól.

2.        2017. február 28‑án a Bíróság úgy határozott, hogy az ügyet a kilencedik tanács elé utalja. Tárgyalás tartására 2017. április 6‑án került sor. Ebben az ügyben az első főtanácsnoki indítványomat 2017. június 22‑én ismertettem.

3.        A kilencedik tanács 2017. szeptember 13‑án a Bíróság eljárási szabályzata 60. cikkének (3) bekezdése értelmében úgy határozott, hogy visszautalja az ügyet a Bírósághoz, annak érdekében, hogy az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testület elé utalják. Ezt követően a Bíróság az ügyet a nagytanács elé utalta.

4.        2017. október 12‑én a Louboutin és Christian Louboutin végzésével (C‑163/16, nem tették közzé, EU:C:2017:765) a Bíróság úgy határozott, hogy a szóbeli szakaszt újból megnyitja, és felhívta az érdekelt feleket, hogy vegyenek részt az új tárgyaláson.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

5.        A 2008/95 irányelv „Kizáró, illetve törlési okok” című 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és e) pontjának iii. alpontjában a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

[…]

b)      nem alkalmas a megkülönböztetésre;

[…]

e)      kizárólag olyan formából áll, amely

[…]

iii)      az árunak jelentős értéket kölcsönöz;

[…]”

B.      A Benelux egyezmény

6.        Hollandiában a védjegyjogot a Hágában 2005. február 25‑én a Belga Királyság, a Luxemburgi Nagyhercegség és a Holland Királyság által aláírt, a szellemi tulajdonról (védjegyek és formatervezési minták) szóló Benelux egyezmény (a továbbiakban: Benelux egyezmény) szabályozza.

7.        A Benelux Egyezmény „Benelux védjegyoltalomban részesíthető megjelölések” című 2.1 cikke többek között a következőképpen rendelkezik: „[u]gyanakkor nem részesülhet védjegyoltalomban az olyan megjelölés, amely kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, az árunak jelentős értéket kölcsönöz, vagy a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges”.

III. A Bíróság előtti eljárás

8.        Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke értelmében az érdekelt felekhez intézett felhívásra Christian Louboutin és a Louboutin SAS társaság (a továbbiakban együtt: Louboutin), a Van Haren Schoenen BV (a továbbiakban: Van Haren), a német, a francia kormány, az Egyesült Királyság kormánya és az Európai Bizottság terjesztett elő észrevételeket a 2017. november 14‑én tartott tárgyaláson.(3) Az érdekelt felek az eljárás e szakaszában kaptak egy második esélyt arra, hogy előadják szóbeli észrevételeiket az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, amely a következőképpen szól: „[a] [2008/95] irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja szerinti »forma« fogalma az áru térbeli tulajdonságaira, például annak körvonalaira, méreteire vagy (háromdimenziós) kiterjedésére korlátozódik, vagy e rendelkezés hatálya az áru egyéb (nem térbeli) tulajdonságaira – például a színre – is kiterjed?”

IV.    Elemzés

A.      Emlékeztető az első indítványomban javasolt értelmezésre és a jelen indítvány tárgya

9.        Az első indítványomban végzett elemzésem nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy egy színt és egy formát kombináló megjelölésre kiterjedhet a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában szereplő tilalom.(4)

10.      Ennek következtében azt javasoltam, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt válaszolja, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy ez a rendelkezés alkalmazható az áru formájából álló olyan megjelölésre, amely egy adott szín vonatkozásában igényel védelmet.

11.      Az első indítványom 28–41. pontjában másodlagosan a vitatott védjegy minősítésére vonatkozó gondolataimat adtam elő. Megállapítottam, hogy a vitatott védjegyet az áru formájából álló megjelölésnek kell tekinteni, amely a szín vonatkozásában e formával összefüggésben igényel védelmet – nem pedig a magából a színből álló védjegynek.

12.      Ugyanakkor, amint azt már az első indítványom 31. pontjában jeleztem, úgy vélem, hogy a vitatott védjegy minősítése olyan ténybeli értékelést jelent, amely a jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróságra tartozik.

13.      Ugyanez a helyzet az azon kérdésre adandó válasz esetén, hogy a talp piros színe jelentős értéket kölcsönöz‑e az árunak. Úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja e kérdésben egyértelmű, és abból az előfeltevésből indul ki, mely szerint erre a kérdésre igenlő választ kell adni.

14.      Ugyanakkor az első indítványom 70–72. pontjában az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válaszra irányuló javaslatomban rámutattam, hogy kizárólag a formában rejlő belső értékre vonatkozik, és nem teszi lehetővé a védjegy vagy a védjegyjogosult hírnevének figyelembevételét az az elemzés, amely annak megállapítására irányul, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja szerinti, az árunak jelentős értéket kölcsönző formáról van‑e szó, és ennélfogva ezt a rendelkezést kell‑e alkalmazni az adott esetben. Ebből a feltevésből kiindulva fogalmaztam meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válaszjavaslatom második részét a következők szerint: „[a]z árunak »jelentős értéket kölcsönző« forma e rendelkezés értelmében vett fogalma kizárólag a formában rejlő belső értékre vonatkozik, és nem teszi lehetővé a védjegy vagy a védjegyjogosult hírnevének figyelembevételét”.

15.      A jelen indítványomban a 2017. november 14‑i tárgyaláson érintett vetületekkel foglalkozom, ily módon az első indítványomban szereplő elemzésemet az érdekelt felek különböző álláspontjára vonatkozó észrevételeimmel egészítem ki.

16.      Ennek szellemében mindenekelőtt a vitatott védjegy minősítésére vonatkozó észrevételeimet fejtem ki, figyelembe véve az érdekelt felek által a 2017. november 14‑i tárgyaláson ismertetett álláspontokat. Ezt követően megvizsgálom az (EU) 2017/1431 végrehajtási rendeletnek(5) többek között a „pozícióvédjegy” fogalmára és az első indítványomban a vitatott védjegy minősítését illető elemzésre kifejtett hatását. Ezután kiegészítő megállapításokat fogalmazok meg a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának egyfelől az ezen irányelv és az (EU) 2015/2436 irányelv(6) között fennálló kapcsolattal, másfelől a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának indokával összefüggésben történő értelmezésére vonatkozóan. Végül megvizsgálom azokat a következményeket, amelyek az első indítványomban általam elvetett, de a legutóbbi tárgyaláson több érdekelt fél által előnyben részesített megoldásból – mely szerint a megkülönböztető képesség ellenőrzése során figyelembe lehet venni az áruk egyes jellemzőinek közkincsként történő megőrzéséhez fűződő érdeket – erednek.

B.      Kiegészítő megállapítások a vitatott védjegy minősítéséről

17.      Az első indítványomban, amint arra előzőleg röviden emlékeztettem, hajlottam arra, hogy a vitatott védjegyet nem színből álló védjegyként, hanem az áru formájából álló olyan megjelölésként kell minősíteni, amely az e formához kapcsolódó adott szín vonatkozásában igényel védelmet.(7)

18.      Az érdekelt felek által a 2017. november 14‑i tárgyaláson előadottak alapján még kevésbé hajlok arra, hogy a vitatott védjegyet színből álló védjegyként minősítsem.

19.      A Bíróság által a 2017. november 4‑i tárgyaláson feltett egyik kérdésre válaszul Louboutin úgy nyilatkozott, hogy a vitatott védjegy olyan megjelölés, amely a következőképpen írható le: egyfelől a cipőtalpat a térben az ábrázolására alkalmas vonalak határolják, és ezt behatárolja a piros szín, másrészről a cipőtalp formája megfelel a piros szín térbeli behatárolásának. Így a vitatott védjegy jogosultja szerint a szín az, ami behatárolja a formát – ami ezen első megállapítás természetes következményének tűnik –, és ez a forma a szín térbeli behatárolásának felel meg.

20.      Ennélfogva úgy vélem, hogy a jelen ügyben nem egy teljes mértékben elvont vagy elhanyagolható jelentőségű formáról van szó, amely indokolhatná azt a megállapítást, hogy a vitatott védjegy mindennemű térbeli behatárolástól függetlenül, önmagában, egy adott szín vonatkozásában igényel védelmet. Nincs jelentősége annak, hogy a cipőtalp formája a különböző cipőtípusok szerint változhat. Nem a cipő egyéb részeinek formájáról, hanem minden esetben a cipőtalp formájáról van szó. Ebben az összefüggésben nem felejthetjük el azt az elvet, mely szerint egyrészt a védjegyet egy egységként kell vizsgálni, másrészt a védjegy jogosultját megillető védelem nem kizárólag azokra a megjelölésekre vonatkozik, amelyek azonosak a lajstromozás iránti kérelem tárgyát képező megjelöléssel, hanem azokra is, amelyek hasonlóak hozzá.

21.      Ráadásul kétlem, hogy a piros szín alkalmas volna a védjegy alapvető funkciójának betöltésére és jogosultja azonosítására akkor, amikor ezt a színt saját viszonylatán kívül, vagyis a cipőtalp formájától függetlenül használják. Mindenesetre nem hiszem, hogy a jogosult ezt a hatást akarta volna elérni, amikor a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be.

22.      Összefoglalva, az első indítványom 29–41. pontjaiban szereplő, valamint a fenti megfontolások alapján úgy vélem, hogy a vitatott védjegyet áru formájából álló megjelölésnek kell tekinteni, amely a szín vonatkozásában e formával összefüggésben igényel védelmet – nem pedig a magából a színből álló védjegynek.

C.      Kiegészítő megállapítások a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának az áru formájából álló és egy adott szín által meghatározott megjelölésekre való alkalmazhatóságáról

1.      Egy védjegynek a 2017/1431 végrehajtási rendelet értelmében vett „pozícióvédjegyként” történő minősítése által a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának alkalmazhatóságára gyakorolt hatás

23.      Az első indítványom 32. pontjában megállapítottam, hogy a 2008/95 irányelv és a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem fűz jogkövetkezményeket a „pozícióvédjegyként” történő minősítéshez. A német kormány a 2017. november 14‑i tárgyaláson egyetértett ezzel a nézőponttal. Emellett, amint arra szintén rámutattam az első indítványom 32. pontjában, a „pozícióvédjegy” minősítés önmagában nem zárja ki, hogy ugyanazon védjegyet az áru formájából álló védjegynek tekintsük, és ennek következtében az ilyen védjegyre kiterjedjen a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában szereplő tilalom, mivel az utóbbi kategória, vagyis az áru formájából álló védjegyek kategóriája, az érintett áru egy részét vagy egy elemét ábrázoló megjelöléseket is magában foglalja.

24.      A 2017. november 14‑i tárgyaláson Louboutin előadta, hogy a 2017/1431 végrehajtási rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja a védjegy terméken való elhelyezése módjának megjelölésével határozza meg a pozícióvédjegyet. Louboutin szerint a vitatott védjegy megfelel az e rendelkezésben meghatározott feltételeknek.

25.      Ugyanezt a gondolatmenetet követve a német, a francia kormány, az Egyesült Királyság kormánya és a Bizottság a 2017. november 14‑i tárgyaláson, egyetértve a szóbeli szakasz újbóli megnyitását megelőzően egyes érdekelt felek által előadott állásponttal, előadta, hogy a vitatott védjegyet pozícióvédjegynek kell minősíteni. Egyedül a francia kormány hivatkozott kifejezetten a 2017/1431 végrehajtási rendeletre.

26.      Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a 2017/1431 végrehajtási rendeleten alapuló érvek nem alkalmasak a jelen indítvány 23. pontjában idézett megfontolások kétségbe vonására.(8)

27.      A 2017/1431 végrehajtási rendeletet 2017. október 1‑jétől kezdődően kell alkalmazni, és az uniós védjegyeknek a 2017. október 1‑jétől az (EU) 2017/1001 rendelet(9) által felváltott 207/2009/EK rendeleten(10) alapuló rendszerét egészíti ki. A köztes időszakban a 207/2009 rendeletet az (EU) 2015/2424 rendelet(11) módosította, amely 2016. március 23‑án lépett hatályba. Ez előbbi rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja, amely a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának a tartalmát vette át, annyiban módosult, hogy az a megjelölés, amely kizárólag olyan „formából vagy egyéb jellemzőből áll, amely lényeges értéket ad az áruhoz”(12), nem részesülhet védjegyoltalomban.(13)

28.      Ebből következően a 2017/1431 végrehajtási rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja, amely a „pozícióvédjegyről” szól, az uniós védjegyrendszer részévé vált, amelyben korábban elfogadásra került, hogy a megjelölésnek nem szükségszerűen kell áru formájából állnia ahhoz, hogy kiterjedjen rá a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában szabályozott indoknak megfelelő kizáró, illetve törlési ok.

29.      Ennélfogva a 2017/1431 végrehajtási rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja nem sorolható be a védjegyek azon típusainak „meghatározásai” közé, amelyekre nem terjeszthető ki a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában szabályozott indoknak megfelelő kizáró, illetve törlési ok. Mostantól ugyanis egyértelmű, hogy az uniós védjegyek rendszerében a kizáró, illetve törlési ok tekintetében nincs relevanciája a „forma” és az „egyéb jellemzők” közötti különbségtételnek.

30.      Ugyanezen okból a 2017/1431 végrehajtási rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján nem jelenthető ki, hogy egy pozícióvédjegy minden esetben teljes mértékben független a termék formájától, különösen akkor, ha az érintett termék egy részét vagy elemét megjelenítő megjelölésről van szó.

31.      A 2017/1431 végrehajtási rendelet valóban megkülönbözteti egyrészről a 3. cikke (3) bekezdésének d) pontjában szereplő „pozícióvédjegyet”, és másrészről az e rendelet 3. cikke (3) bekezdésének c) pontjában szereplő „térbeli védjegyet” és a 3. cikke (3) bekezdésének f) pontjában szereplő „színvédjegyet”.

32.      Ezt szem előtt tartva megjegyzem, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii) alpontja nem a „térbeli védjegyekre”, hanem a kizárólag az árunak jelentős értéket kölcsönző formákból álló megjelölésekre vonatkozik.(14)

33.      Másfelől a 2017/1431 végrehajtási rendelet 3. cikkének (3) bekezdése nem tartalmazza sem a lajstromozható védjegytípusok taxatív felsorolását, sem az e rendelkezésben említett védjegytípusok meghatározását. Egyrészről e rendelet 3. cikkének (4) bekezdése olyan védjegy esetében biztosítja a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának lehetőségét, amely „a[z e cikk] (3) bekezdés[é]ben felsorolt típusok egyikébe sem tartozik”. Másrészről ez utóbbi bekezdés kizárólag a védjegy megjelenítésének előírt módját írja le abban az esetben, „amennyiben a bejelentés a[ 2017/1431 végrehajtási rendelet] a)–j) pont[já]ban felsorolt védjegytípusok valamelyikére vonatkozik”. Úgy látom ugyanis, hogy e rendelet 3. cikkének (3) bekezdése a leggyakoribb védjegytípusoknak a lajstromozási eljárásban történő megjelenítési módjára vonatkozó pontosításokra korlátozódik. Így a 2017/1431 végrehajtási rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett, több védjegytípus hibridjét jelentő megjelölések összeegyeztethetőek az uniós védjegyek rendszerével. Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy az, hogy a vitatott védjegyet ábrás védjegyként lajstromozták, nem zárja ki, hogy azt az „áru formájából álló védjegynek” minősítsük.

34.      A fentiekre, és az első indítványom 32. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a 2017/1431 végrehajtási rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontjában szereplő „pozícióvédjegy” fogalomnak az uniós jog rendszerébe történő bevezetése nem változtathatja meg a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának egy adott szín vonatkozásában védelmet igénylő áru formájából álló védjegyre történő alkalmazhatóságára vonatkozó észrevételeimet.

2.      A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának a 2015/2436 irányelv 4. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjához viszonyított hatálya

35.      A 2008/95 irányelvet a 2015/2436 irányelv váltja fel, amelynek átültetési határidejét 2019. január 14‑ben állapították meg. A 2015/2436 irányelv 4. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja, amely a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjában foglalt kizáró, illetve törlési oknak felel meg, olyan megjelölésre hivatkozik, amely kizárólag „[az áru] olyan formá[já]ból vagy egyéb jellemző[jé]ből áll, amely lényeges értéket ad az áruhoz”.

36.      Az első indítványomban feltettem a kérdést, hogy az, hogy a jogalkotó nem tartotta szükségesnek a két egymást követő irányelv közötti lehetséges összeütközés feloldását lehetővé tevő átmeneti rendelkezések beiktatását, arra utalhat‑e, hogy úgy tekintette, az e megjelölésekre vonatkozó jogi szabályozás azonos ezen irányelvek keretében.(15)

37.      Az Egyesült Királyság kormánya szerint az átmeneti rendelkezések ilyen hiányából nem lehet a visszamenőleges hatályra következtetni. Ez a kormány megjegyezte, hogy nincsenek átmeneti rendelkezések a védjegyek egyéb vetületeit módosító rendelkezések, többek között a 2015/2436 irányelv 14. cikke vonatkozásában, amely a saját név védelmét a természetes személyekre korlátozza, és amely a személyek számára lehetővé teszi saját nevük és címük használatát anélkül, hogy az védjegyet sértene, míg a 2008/95 irányelv 6. cikke értelmében ez a védelem a jogi személyeket is megilleti.

38.      Ugyanakkor úgy látom, hogy nem igazán indokolt a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjában foglalt módosítások és a saját névnek az ezen irányelv 6. cikkében és a 2015/2436 irányelv 14. cikkében foglalt védelmére vonatkozó rendelkezések azonos szintre hozatala.

39.      A saját név védelme a védjegy jogosultját megillető kizárólagos jogokat korlátozza, amely alapján e jogosult bárkivel szemben felléphet, aki a védjeggyel azonos megjelölést használ. A 2015/2436 irányelv által bevezetett módosítások ugyanis nem korlátozzák a védjegyjogosultak jogait. Éppen ellenkezőleg, ez az irányelv a védjegy jogosultjának monopóliumát erősíti, egyidejűleg oly módon korlátozza a harmadik személyek jogait, hogy a vállalkozások és a társaságok a továbbiakban nem hivatkozhatnak a saját név védelmére.

40.      A védjegy hatásainak ilyen ingadozása semmi esetre sem érintheti magának a védjegynek az érvényességét. Így sem a korábbi, sem az új rendszer nem érinti a védjegyek gyűjtőfogalmát, amelybe egyaránt beletartoznak a már lajstromozott és a lajstromozható védjegyek. Függetlenül azon rendszertől, amelyben a védjegyet lajstromba vették, az új rendszer csak a harmadik, nem természetes személyek helyzetét módosítja.

41.      Azonban ez a gondolatmenet nehezen alkalmazható, ha figyelembe vesszük a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő kizárási, illetve törlési okokat. Ebben az összefüggésben kell megvizsgálni, hogy a kizárási, illetve törlési okok hatályának módosítása milyen hatással van a 2015/2436 irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt a védjegyekre vonatkozó uniós jogra. Az új irányelv átültetésére nyitva álló határidőt követően előrehozható‑e a védjegy kizáró okok miatti törlése iránti számos kérelem? Másfelől, ha elfogadjuk, hogy az előző rendszerben lajstromozott védjegyeket nem érintik a 2015/2435 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt és a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának megfelelő tilalmak, ezen időpont előtt jelentős mértékű védjegybejelentés várható?

42.      E megállapításokon kívül az a véleményem, hogy az, hogy a 2015/2436 irányelvből hiányoznak az átmeneti rendelkezések, olyan támpontnak minősül, amely alátámasztja a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának olyan értelmezését, mely szerint ezt a rendelkezést az áru formájából álló olyan megjelölésre kell alkalmazni, amely egy adott szín vonatkozásában igényel védelmet. Az elemzésem elsődleges érvét e rendelkezés ezen indoka alkotja.(16)

3.      A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának indoka

43.      A tárgyaláson több érdekelt a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjában szabályozott kizáró, illetve törlési okok indokaival foglalkozott.

44.      A német kormány és az Egyesült Királyság kormánya, valamint Van Haren azt állította, hogy ez a rendelkezés megakadályozza a védjegyek olyan visszaélésszerű használatát, amely versenyellenes monopólium létrejöttéhez vezethet.

45.      Így a német kormány azt az elméletet támogatja, mely szerint a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja megakadályozza az áruk azon formáinak kisajátítását, amelyeket a jellemzőik alapján közkincsként tartósan kell megőrizni annak érdekében, hogy használatuk a piaci szereplők számára lehetséges maradjon. Márpedig úgy tűnik, hogy e kormány szerint a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjában szereplő esztétikai jellemzők saját dinamikával rendelkeznek, amelynek értelmében vonzerejük a divattal együtt változhat.

46.      Ugyanezen gondolatmenetet követve Louboutin arra hivatkozik, hogy a divat területén nem kell a védjegyjognak megfelelően tartósan megőrizni az áru lényeges jellemzőnek hozzáférhetőségét, mivel ezeknek a jellemzőknek nincs annyira hosszan tartó gazdasági élettartamuk, ami ilyen védelmet indokolna.

47.      Nagy jelentőséget tulajdonítok annak a Louboutin és a német kormány által a tárgyaláson kifejtett elméletnek, mely szerint az esztétikai jellemzők vonzereje saját dinamikával rendelkezik, tekintve, hogy a fogyasztók által keresett és értékelt jellemzők a divattal együtt változnak. Véleményem szerint ez az áruhoz lényeges értéket adó jellemzőkkel együtt járó dinamika nem gátolja meg a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának olyan értelmezését, mely szerint ezt a rendelkezést egy áru formájából álló olyan megjelölésre kell alkalmazni, amely egy adott szín vonatkozásában igényel védelmet.

48.      A Hauck ügyre vonatkozó indítványomban(17) rámutattam, hogy annak eldöntését célzó értékelés, hogy a szóban forgó forma „az árunak jelentős értéket kölcsönöz‑e” például esztétikai jellemzői miatt, szükségképpen az átlagos fogyasztó szempontjának figyelembevételével jár. Ugyanakkor a szóban forgó forma fogyasztó általi észlelésének módja nem döntő értékelési szempont. A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjában foglalt célkitűzés elérése, vagyis a fogyasztókat vonzó formák piaci szereplők számára történő elérhetőségének biztosítása érdekében figyelembe kell venni a szóban forgó megjelölésnek a releváns fogyasztók általi észlelését, ahogy az abból fakadó gazdasági következményeket is, hogy a megjelölés egyetlen vállalkozás számára van fenntartva.

49.      Másodlagosan azt vizsgálom, hogy – Louboutin állításával ellentétben – a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának alkalmazásával kapcsolatban a fogyasztók érzékelésének fontossága nem szól‑e ezen rendelkezés teleologikus értelmezése mellett. Ebben az esetben a „forma” fogalmának e cikk értelmében történő rugalmasabb értelmezése érvényesülne a szó szerinti értelmezéssel szemben.

50.      A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontja és e) pontjának ii. alpontja vonatkozik a korábban és tartósan meghatározott jellemzőkre, amelyek „az áru jellegéből következ[nek]”, vagy „a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges[ek]”. Ennek következtében, különösen az ez utóbbiak vonatkozásában megjegyzem, hogy az áruk fogyasztók általi érzékelésének módja nem változtathat ezen a helyzeten, még akkor sem, ha a műszaki hatás más formákkal is elérhető.(18)

51.      A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja abban az esetben teszi lehetővé egy védjegy kizárását vagy törlését, ha a jellemzői jelentős értéket kölcsönöznek az árunak. Ennek megfelelően ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy egy jellemző valamennyi piaci szereplő számára elérhető maradjon abban az időszakban, amikor ez a jellemző különös hatással van az áru értékére. Mihelyst ez a helyzet megváltozik, többek között amiatt, amint azt egyes érdekelt felek állítják, hogy a fogyasztók preferenciái megváltoznak, és többé nem keresik és értékelik az említett jellemzőt, a szóban forgó védjegyet többé nem érinti a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában foglalt tilalom.

52.      Ebben az esetben ez azt eredményezi, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja, az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontjával ellentétben, külső tényezőktől függő jellemzőkre vonatkozik.

53.      Így, mivel külső tényezőktől, többek között a fogyasztók érzékelésétől függ a válasz arra a kérdésre, hogy mely jellemzők „kölcsönöznek jelentős értéket az árunak”, egy, a fogyasztók különleges érdeklődését felkeltő megjelölés esetén észszerűtlen lenne kizárni e rendelkezés alkalmazhatóságát egy áru formájából álló olyan megjelölésre, amely egy adott szín vonatkozásában igényel védelmet. Ténylegesen a fogyasztók érzékelése során nem a térbeli, a szín‑, vagy a pozícióvédjegy közötti különbségtétel, hanem az áru eredetének egy megjelölés összbenyomásán alapuló azonosítása bír jelentőséggel.

54.      Ráadásul azon tény alapján, hogy az árunak jelentős értéket kölcsönző jellemzőket részben a fogyasztó érzékelése határozza meg, véleményem szerint annak megítélése során, hogy a szóban forgó forma a 2008/95 irányelv(19) 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának értelmében „jelentős értéket kölcsönöz[‑e] az árunak”, nem lehet figyelembe venni a védjegy vagy a védjegyjogosult hírnevét. Ugyanis, ha elfogadjuk, hogy az „árunak jelentős értéket kölcsön[ző]” forma fogalmát, még ha csak részben is, a fogyasztók által vonzóként érzékelt jellemzők határozzák meg, akkor szükségképpen ki kell zárni a védjegy vagy a védjegyjogosult hírnevéhez kapcsolódó jellemzőket annak megakadályozása érdekében, hogy az e hírnév által előidézett vonzerő önmagában nem vonzó formához kötődjön. Másképp a kizárásnak vagy a törlésnek a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában szabályozott indokát rendkívül tágan és a jelen indítvány 48. pontjában idézett célja szempontjából tévesen lehetne értelmezni.

55.      A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a fogyasztó érzékelésére, mint más, egyebek között az árunak jelentős értéket kölcsönző jellemzőt meghatározó tényezőre történő hivatkozás a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának olyan értelmezését támasztja alá, mely szerint ezt a rendelkezést egy áru formájából álló olyan megjelölésre kell alkalmazni, amely az e formához kapcsolódó szín vonatkozásában igényel védelmet.

D.      A vitatott védjegynek a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése b) pontja alapján történő minősítése

56.      Az első indítványomban két megközelítést alkalmaztam a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel kapcsolatban.

57.      Az első megközelítés azon a megállapításon alapul, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja tágan is értelmezhető. A második alapja a valamennyi, az érintett áru külső megjelenésével egybeolvadó megjelölés esetében az egyes, a közkincsek részévé vált megjelölések fenntartásához fűződő érdek figyelembevétele a megjelölés megkülönböztető képességének az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján történő vizsgálata során, sőt, az olyan megjelölések egyéb kategóriái esetében is, amelyek rendelkezésre állása korlátozott.

58.      Míg az első indítványomban azt fejtettem ki, hogy az első megközelítést részesítem előnyben, a tárgyaláson a német, a francia kormány és az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság úgy tűnik, hogy e második megközelítés mellett állt ki. Megjegyzem, hogy ezek az érdekelt felek egyaránt abból a feltevésből indultak ki, hogy a vitatott védjegyet pozícióvédjegynek kell tekinteni, amelyre nem terjed ki a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának hatálya.

59.      Ezzel kapcsolatban fogom kiterjeszteni az első indítványomban foglaltakat. Ezek a kiegészítő észrevételek hasznosak lehetnek a kérdést előterjesztő bíróság számára abban az esetben, ha a Bíróság a meghozandó ítéletében megállapítja, hogy a jelen ügyben a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja nem alkalmazható. Mindenesetre meg vagyok győződve arról, hogy az alapos elemzés lehetővé teszi a jelen eljárásban a Bíróság számára, hogy a szóban forgó kérdést teljeskörűen értékelje.

60.      Az első indítványom 45. és 46. pontjában azt fejtettem ki, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, nevezetesen a Libertel ítéletből(20) kiderül, hogy a magából a színből álló megjelölés megkülönböztető képességének elemzése során értékelni kell, hogy lajstromozása nem ellentétes–e az ahhoz fűződő közérdekkel, hogy ne szűküljön le indokolatlanul az azonos típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló egyéb gazdasági szereplők rendelkezésére álló színek köre. Ebből az előfeltevésből kiindulva arra a következtetésre jutottam, hogy olyan megjelölésekről van szó, amelyek egybeolvadnak az áru külső megjelenésével, lajstromozásukat ugyanazon megfontolások figyelembevételével kell értékelni, mint amelyek a 2008/95 irányelv 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja mögött húzódnak meg.

61.      A Libertel ítéletben(21)a Bíróságnak a színvédjegyek megkülönböztető jellegének megállapítására vonatkozó álláspontja azon az előfeltevésen alapult, hogy azon színek száma, amelyeket a fogyasztók meg tudnak különböztetni, nem igazán magas, mivel a különböző színárnyalattal ellátott áruk összehasonlítására a fogyasztóknak ritkán adódik lehetősége.(22)

62.      Ez még inkább így van azoknál a pozícióvédjegyeknek minősített védjegyeknél, amelyek esetében egy adott szín vonatkozásában igényelnek védjegyoltalmat. Még inkább úgy tűnik számomra, hogy igen korlátozott azon színek száma, amelyek az eredete azonosítása érdekében egy cipőtalpon ténylegesen elhelyezhetőek, mivel a fekete, a szürke és a barna árnyalatai a gyakorlatban rendszerint nem alkalmasak a megkülönböztetésre, mivel ezeket gyakran használják a piaci szereplők.

63.      Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy egy megjelölés megkülönböztető jellegének értékelése során a térbeli megjelölésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot is figyelembe kellene venni, amely szerint, mivel az átlagfogyasztók nem szoktak az áruk kereskedelmi eredetére következtetni az ugyanezen áruk külső megjelenésével egybeolvadó megjelölések alapján, az ilyen megjelölések közül csak azok rendelkeznek megkülönböztető képességgel, amelyek jelentős mértékben eltérnek az ágazat normáitól vagy szokásaitól.(23)

64.      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az X Technology Swiss kontra OHIM ügyben hozott végzésében(24) a Bíróság elutasította a felperes által hivatkozott jogalap azon részét, amelyben ez utóbbi úgy vélte, hogy a kötött vagy hurkolt harisnya minden darabjának orrát csuklya formában betakaró narancssárga színezés lajstromozásával szemben benyújtott kereset keretében, a védjegy megkülönböztető jellegének mérlegelése során, a Törvényszék tévesen nem különböztette meg egymástól a térbeli védjegyeket a pozícióvédjegyektől. Ebben az összefüggésben a Bíróság nem utasította el a Törvényszék azon megfontolásait, mely szerint annak megállapításánál, hogy egy megjelölés megkülönböztető jelleggel bír‑e, nem a megjelölés ábrás, térbeli vagy egyéb megjelölésként való minősítése a döntő tényező, hanem az a tény, hogy a megjelölés egybeolvad‑e, vagy sem az érintett áru külső megjelenésével. Ebből következően egy szín vonatkozásában védelmet igénylő megjelölés, amely egybeolvad az áru külső megjelenésével, csak akkor megkülönböztető jellegű, ha ez a megjelölés jelentős mértékben eltér az érintett ágazat normáitól vagy szokásaitól.

65.      Végül megjegyzem, hogy a 2008/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában szereplő kizárási vagy törlési okokkal ellentétben az ezen irányelvnek a 3. cikke (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott októl el lehet térni, amennyiben a megjelölés az érintett közönségnek a megjelöléssel való megismertetésének általános folyamata révén megkülönböztető jelleget szerez. Ennélfogva a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében tartósan nem biztosítható az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja mögött húzódó, ahhoz fűződő közérdek, hogy ne szűküljön le a fogyasztók és más piaci szereplők által keresett és értékelt jellemző hozzáférhetősége.

66.      Mindezen megfontolásokból az következik, hogy egy olyan megjelölés megkülönböztető jellegének vizsgálata keretében, amely egybeolvad az áru külső megjelenésével, mérlegelni kell, hogy a lajstromozása nem ellentétes–e az ahhoz fűződő közérdekkel, hogy ne szűküljön le indokolatlanul az azonos típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló egyéb gazdasági szereplők rendelkezésére álló, e megjelölés által képviselt jellemzők köre. Ugyanakkor a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem veheti át teljesen az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának szerepét, mivel az említett irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt módon el lehet térni ez előbbi rendelkezéstől.

V.      Végkövetkeztetés

67.      A fenti megfontolások és az első indítványomban végzett elemzés alapján fenntartom a Rechtbank Den Haag (hágai bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válaszra irányuló javaslatomat, amelyet a következőképpen fogalmaztam meg:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazható az áru formájából álló olyan megjelölésre, amely egy adott szín vonatkozásában igényel védelmet. Az árunak „jelentős értéket kölcsönző” forma e rendelkezés értelmében vett fogalma kizárólag a formában rejlő belső értékre vonatkozik, és nem teszi lehetővé a védjegy vagy a védjegyjogosult hírnevének figyelembevételét.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.).


3      Megjegyzem, hogy a francia kormány és az Egyesült Királyság kormánya a többi érdekelt féllel ellentétben nem vett részt a 2017. április 6‑i első tárgyaláson.


4      Lásd az első indítványom 49–66. pontját. Mellesleg nem hiszem, hogy ezt az értelmezést kétségbe vonná a 2014. július 10‑i Apple ítélet (C‑421/13, EU:C:2014:2070) 24. pontjában szereplő érvelés, amely egy üzlethelyiség belső kialakítását ábrázoló megjelölés lajstromozása iránti kérelemről szól. A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában foglalt kizáró, illetve törlési okok az olyan megjelölésekre vonatkoznak, amelyek valamely „áru” formájából és – az első indítványomban javasolt értelmezés szerint – egyéb jellemzőiből állnak (a forma és az áru közötti kapcsolatot illetően lásd: 2003. április 8‑i Linde és társai ítélet, C‑53/01–C‑55/01, EU:C:2003:206, 43. pont). Egy üzlethelyiség berendezése önmagában nem az árut jelenti, hanem – a Hauck ügyre vonatkozó indítványom (C‑205/13, EU:C:2014:322) 107. pontjában található gondolatmenetem szerint – a szóban forgó szolgáltatás feltételeit materiálisan megjelenítő megjelölést. Ennek megfelelően úgy vélem, hogy a 2014. július 10‑i Apple ítéletben (C‑421/13, EU:C:2014:2070) használt kifejezésekkel élve, a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja az adott ügyben nem volt releváns, mivel nem egy áru egyetlen formájából vagy más jellegzetességéből álló, hanem az ezen feltételeket megjelenítő megjelölésről volt szó.


5      Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2017. május 18‑i bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2017. L 205., 39. o.).


6      A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.).


7      Lásd: az első indítványom 29–41. pontja.


8      A 2017/1431 végrehajtási rendelet az uniós védjegyekre vonatkozik, és ennélfogva a jelen ügyben közvetlenül nem alkalmazható. Azonban, mivel az uniós jogalkotó biztosítja az európai uniós védjegyrendszer és a nemzeti védjegyrendszerek közötti kiegészítő jellegű kapcsolatot, ez a rendelet irányt mutathat abban a kérdésben, hogy hogyan kell értelmezni az ezen nemzeti rendszerekre vonatkozó irányelvek rendelkezéseit.


9      Az európai uniós védjegyről szóló 2017. június 14‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.).


10      Az európai uniós védjegyről szóló 2009. február 26‑i tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.).


11      A közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.).


12      Kiemelés tőlem.


13      Egy hasonló rendelkezés szerepel a 2017/1001 rendeletben és a 2008/95 irányelv helyébe lépő 2015/2436 irányelv 4. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontjában. Lásd az első indítványom 5. és 61–64. pontjait.


14      A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának az e leírásnak megfelelő védjegyekre történő alkalmazhatóságával kapcsolatban lásd az első indítványom 57–60. pontját.


15      Lásd az első indítványom 64. pontját.


16      Lásd: az első indítványom 53–58. pont.


17      C‑205/13, EU:C:2014:322, 89–92. pont.


18      Lásd: 2002. június 18‑i Philips ítélet (C‑299/99, EU:C:2002:377, 83. pont).


19      Lásd az első indítványom 70–72. pontját. Lásd még ebben az értelemben: a védjegyekre vonatkozó gyakorlatról szóló irányelvek, az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatala, B rész, 4. szakasz, Feltétlen kizáró okok, 2016. március 23‑i változat, letölthető a https://euipo.europa.eu/tunnel‑web/secure/webdav/guest/document_library/contentPdfs/law_and_practice/decisions_president/ex16–1_fr.pdf oldalról, 86. o. (2.5.4 Az árunak jelentős értéket kölcsönző formák vagy egyéb jellemzők: „[…] Az »érték« fogalmát nem lehet a »jóhírnév« szinonimájaként használni, mivel e feltétlen kizáró ok alkalmazását kizárólag az a hatás indokolhatja, amelyet a forma vagy egyéb jellemző az áruk értékére tesz, ide nem értve más tényezőket, mint a szóbeli védjegy jóhírneve, amely szintén a kérdéses védjegy azonosítására szolgál [lásd e tekintetben a 2013. január 16‑i R 2520/2011–5. sz. határozat, 19. §])”. Lásd még: Kur, A., Too Pretty to Protect? Trade Mark Law and the Enigma of Aesthetic Functionality, Drexl, J., Hilty, R. M., Godt, L. és társai, Larcier, Brüsszel, 2009, 153. o.


20      2003. május 6‑i ítélet (C‑104/01, EU:C:2003:244, 53. és 54. pont).


21      2003. május 6‑i ítélet (C‑104/01, EU:C:2003:244, 47. pont).


22      Lásd: 2003. május 6‑i Libertel ítélet (C‑104/01, EU:C:2003:244, 47. pont).


23      Lásd: 2004. október 7‑i Mag Instrument kontra OHIM ítélet (C‑136/02 P, EU:C:2004:592, 30. és 31. pont); 2006. január 12‑i Deutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ítélet (C‑173/04 P, EU:C:2006:20, 28. és 31. pont).


24      2011. május 16‑i végzés (C‑429/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:307).