Language of document : ECLI:EU:T:2017:877

T61/16. P. sz. ügy

The CocaCola Company

kontra

Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A Master európai uniós ábrás védjegy bejelentése – Coca–Cola korábbi európai uniós ábrás védjegyek és C korábbi nemzeti ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – A korábbi védjegyek jóhírnevének tisztességtelen kihasználása – A bejelentett védjegyet tartalmazó megjelölés Unión kívüli, kereskedelmi forgalomban való használatával kapcsolatos bizonyítékok – Logikai következtetések – Korábbi határozat Törvényszék általi hatályon kívül helyezését követően hozott határozat – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése és 65. cikkének (6) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése és 72. cikkének (6) bekezdése)”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2017. december 7.

1.      Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – Az EUIPO‑val szembeni meghagyás – Kizártság

(EUMSZ 266. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk, (6) bekezdés)

2.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – Feltételek – A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása – A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének sérelme – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

3.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – A jogosult által benyújtandó bizonyítékok – A tisztességtelen kihasználás vagy sérelem jövőbeni, nem csupán feltételezett veszélye

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

4.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Valamely védjegynek egy lajstromozott védjegy részeként vagy ahhoz kapcsolódóan történő használata

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)

5.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – A jogosult által benyújtandó bizonyítékok – A tisztességtelen kihasználás vagy sérelem jövőbeni, nem csupán feltételezett veszélye – Az Unión kívüli használat

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

6.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – Master ábrás védjegy és Coca‑Cola és C ábrás védjegyek

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

7.      Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata – A jogvita tényállása jogi minősítésének felülvizsgálata

(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk, (2) bekezdés)

8.      Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – A fellebbezési tanácsok előtti fellebbezés – A fellebbezési tanácsok hatásköre – Új teljes körű érdemi vizsgálat

(207/2009 tanácsi rendelet, 64. cikk, (1) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 34., 35. pont)

2.      Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy alkalmazásának feltételei az alábbiak: először is az ütköző védjegyek hasonlósága vagy azonossága; másodszor a felszólalásban hivatkozott korábbi védjegy jóhírnevének fennállása; harmadszor pedig annak veszélye, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. E feltételek kumulatív jellegűek, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását.

E harmadik feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének annak nyomdokain történő tisztességtelen kihasználása többek között akkor állapítható meg, ha valamely jóhírnévvel rendelkező védjegy kihasználására vagy nyilvánvalóan élősködő módon történő kizsákmányolására tesznek kísérletet, és hogy erre ezért az „élősködés veszélye” kifejezéssel utalnak. Más szavakkal annak kockázatáról van szó, hogy a jóhírű védjegy imázsa vagy az e védjegy által előrevetített jellemzők a bejelentett védjeggyel megjelölt árukra tevődnek át oly módon, hogy ez a jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegyhez való gondolatbeli társítás elősegíti azok forgalmazását.

Annak eldöntésekor, hogy a megjelölés használata tisztességtelenül kihasználja‑e a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét, olyan átfogó értékelést kell végezni, amely figyelembe veszi az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét, amelyek sorában többek között szerepel a korábbi európai uniós védjegy jóhírnevének intenzitása és megkülönböztető képességének foka, az ütköző védjegyek közötti hasonlóság mértéke, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások jellege, és az, hogy mennyire állnak közel egymáshoz. A védjegy jóhírnevének intenzitását és megkülönböztető képességének fokát illetően a Bíróság kimondta, hogy minél jelentősebb a védjegy megkülönböztető képessége és jóhírneve, annál könnyebb a jogsértés megtörténtének elfogadása. Szintén az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy minél erőteljesebben és közvetlenebbül idézi fel a megjelölés a védjegyet, annál nagyobb annak a kockázata, hogy a megjelölés aktuális vagy jövőbeli használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

(lásd: 64–66. pont)

3.      A korábbi védjegynek az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére hivatkozó jogosultjának azt kell bizonyítania, hogy a későbbi védjegy használata tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. A korábbi védjegy jogosultjának e célból nem kell bizonyítania a védjegye tényleges és aktuális sérelmének fennállását, ahogyan azt az említett rendelkezés feltételes módban írt szövege is megerősíti. Ugyanis, amennyiben előrelátható, hogy a későbbi védjegy jogosultja általi használatból ilyen sérelem következik, a korábbi védjegy jogosultját nem lehet arra kötelezni, hogy megvárja a sérelem tényleges megvalósulását ahhoz, hogy megtilthassa az említett használatot. A korábbi védjegy jogosultjának azonban bizonyítania kell azon tények fennállását, amelyek alapján az ilyen sérelem jövőbeli bekövetkezésének komoly veszélyére lehet következtetni, vagy másképpen fogalmazva olyan bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyekből prima facie következtetni lehet a tisztességtelen kihasználás vagy sérelem jövőbeni, nem csupán feltételezett veszélyére.

A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése az Unióban megvalósuló jövőbeni és nem hipotetikus élősködés veszélyének az aktuálisan rendelkezésre álló adatok alapján történő, jövőre vonatkozó elemzését feltételezi, nem pedig az Unióban aktuálisan megvalósuló élősködés bizonyítását. Noha a felhígulás veszélye (azaz annak veszélye, hogy a korábbi védjegyeknek sérül a megkülönböztető képessége), feltételezi annak bizonyítását, hogy a későbbi védjegy használatának következtében megváltozott az átlagfogyasztó gazdasági magatartása azon áruk vagy szolgáltatások esetében, amelyek vonatkozásában a korábbi védjegyet lajstromozták, az élősködés veszélye (azaz annak veszélye, hogy tisztességtelenül kihasználják a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét) tekintetében ennek bizonyítása nem szükséges. Az élősködés veszélyét tehát azon áruk és szolgáltatások átlagos fogyasztója szempontjából kell értékelni, amelyek vonatkozásában a későbbi védjegyet, nem pedig a korábbi védjegyet lajstromozták, mivel az e védjegyből a későbbi védjegy jogosultja által szerzett előnyre vonatkozik.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az élősködés veszélye, illetve hasonlóképpen a felhígulás vagy megfakulás veszélye többek között valószínűségi elemzésből eredő logikai következtetések alapján is megállapítható, amennyiben azok nem puszta feltevésekből származnak, és figyelembe veszik az érintett kereskedelmi ágazat szokásos gyakorlatát, illetve az adott ügyre vonatkozó valamennyi egyéb körülményt.

A Bíróság többek között megállapította, hogy az annak meghatározására irányuló átfogó értékelés során, hogy fennáll‑e a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása, azt is figyelembe kellett venni, hogy az utánzott parfümökéhez hasonló csomagolások és üvegek használatának az a célja, hogy reklámcélból hasznot húzzon azon védjegyek megkülönböztető képességéből és jóhírnevéből, amelyekkel e parfümöket értékesítik. A Bíróság azt is kimondta, hogy amikor valamely harmadik fél a jóhírnevű védjegyhez hasonló megjelölés használatával megpróbál annak nyomdokába lépni azért, hogy részesüljön annak vonzerejéből, elismertségéből és presztízséből, valamint azért, hogy kihasználja – mindennemű pénzügyi ellentételezés nélkül, illetve anélkül, hogy e tekintetben saját ráfordítást kellene eszközölnie – a védjegyjogosult által e védjegy imázsának megteremtése és fenntartása érdekében eszközölt üzleti ráfordításokat, akkor az említett használatból származó hasznot az említett védjegy megkülönböztető képessége vagy jóhírneve tisztességtelen kihasználásának kell minősíteni.

A Törvényszék több ízben kimondta, hogy lehetséges – különösen olyan felszólalás esetében, amely valamely, jelentős jóhírnévvel rendelkező védjegyen alapul –, hogy a bejelentett védjegy által történő tisztességtelen kihasználás vagy sérelem jövőbeni, nem csupán feltételezett veszélyének valószínűsége annyira nyilvánvaló, hogy a felszólalónak nem is kell e célból más ténybeli elemre vonatkozó bizonyítékot előterjesztenie.

(lásd: 67–70., 102., 106. pont)

4.      A Bíróság által a valamely védjegy használat útján megszerzett megkülönböztető képességével és a védjegyoltalomhoz kapcsolódó jogoknak a tényleges használat bizonyítása révén történő fenntartásával összefüggésben kialakított ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy általánosságban valamely védjegy „használatának” fogalma a szó jelentésénél fogva általában kiterjed az említett védjegy önálló használatára, valamint annak valamely más védjegy elemeként történő, azzal együttesen vagy összetételben történő használatára is. A Bíróság arra is rámutatott, hogy az olyan lajstromozott védjegyre, amelyet kizárólag valamely összetett védjegy részeként vagy valamely más védjeggyel együtt használnak, továbbra is úgy kell tekinteni, mint a szóban forgó áru származására utaló jelzésre.

(lásd: 75. pont)

5.      A területiség elve a védjegyjogban azt jelenti, hogy azon állam vagy államok uniójának joga határozza meg a védjegyoltalom feltételeit, ahol valamely védjegy oltalmát kérték. Pontosítani kell, hogy a területiség elve azzal is jár, hogy valamely állam vagy államok uniójának bírósága (részben vagy teljes mértékben) – a harmadik államokat kizárva – joghatósággal rendelkezik az e tagállam vagy tagállamok ezen uniójának területén elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre.

A területiség elve a védjegyjogban egyáltalán nem zárja ki a bejelentett védjegyet érintő, Európai Unión kívüli használati cselekmények figyelembevételét a bejelentett védjegynek az Unióban megvalósuló, valószínű kereskedelmi forgalomban való használatával kapcsolatos logikai következtetésnek annak megállapítása céljából történő megalapozása érdekében, hogy fennáll annak veszélye, hogy az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében véve az Unióban tisztességtelenül kihasználják valamely korábbi európai uniós védjegy jóhírnevét.

Így a világon bárhol történő konkrét használat bizonyítékai információt nyújthatnak arról, hogy a bejelentett védjegy milyen módon használható az Unióban, és ezért az ilyen Unión kívüli használat lehetővé teheti annak meghatározását, hogy a bejelentett védjegy használata alkalmas‑e arra, hogy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegyek jóhírnevét.

Valamely európai uniós védjegybejelentésből tehát logikai úton az a következtetés vonható le, hogy e védjegy jogosultjának szándékában áll áruit és szolgáltatásait az Európai Unióban értékesíteni.

(lásd: 81., 88., 95., 96. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 92–108. pont)

7.      Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 207. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (2) bekezdése) alapján a Törvényszék feladata az EUIPO fellebbezési tanácsai határozatai jogszerűségének felülvizsgálata, az uniós jog alkalmazásának többek között az említett tanácsok előtt előterjesztett tényállási elemek fényében történő ellenőrzésével. Így az említett, a Bíróság által értelmezett cikk korlátain belül a Törvényszék teljeskörűen felülvizsgálhatja az EUIPO fellebbezési tanácsai határozatainak jogszerűségét, szükség esetén ellenőrizve azt, hogy e tanácsok a jogvita tényállását jogilag pontosan minősítették‑e, vagy hogy téves‑e az említett tanácsok elé terjesztett tényállás.

Amikor ugyanis az EUIPO fellebbezési tanácsa határozatának jogszerűségét kell értékelnie, a Törvényszéket nem kötheti e tanácsnak a tényállásra vonatkozó téves értékelése, mivel az említett értékelés a részét képezi azoknak a következtetéseknek, amelyek jogszerűségét vitatják a Törvényszék előtt.

(lásd: 110., 111. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 115. pont)