Language of document : ECLI:EU:C:2018:777

MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. szeptember 26.(1)

C492/17. sz. ügy

Südwestrundfunk

kontra

Tilo Rittinger,

Patric Wolter,

Harald Zastera,

Dagmar Fahner,

Layla Sofan,

Marc Schulte

(a Landgericht Tübingen [tübingeni regionális bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Állami támogatások – Olyan tagállami szabályozás, amely a nemzeti területen lakással rendelkező valamennyi nagykorú személyt arra kötelezi, hogy hozzájárulást fizessen a közszolgálati műsorszolgáltató vállalkozásoknak”






1.        A közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által Németországban nyújtott szolgáltatások azon alkotmányos kötelezettségnek felelnek meg, amely a szabad véleménynyilvánításról, az előadóművészi és tudományos kommunikáció eszközeinek szabadságáról szóló Grundgesetz (alaptörvény) 5. cikkéből fakad. A Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság, Németország) úgy értelmezte, hogy az említett rendelkezés előírja, hogy e szolgáltatásokat a pártatlanság és a sokszínűség, a tárgyilagosság és a műsorok tartalmi egyensúlyának biztosításával kell nyújtani.(2)

2.        Mivel a szövetségi államok (Länder) jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek a közszolgálati műsorszolgáltatás területén, a közszolgálati televíziók létrehozását és kezelését, valamint a szövetségi szinten történő szolgáltatásnyújtásukat az említett államok közötti számos államszerződés szabályozta. Ebből következően a közszolgálati szervezeteket (nemzeti szinten az ARD, ZDF,(3) regionális szinten pedig például az SWR(4)) olyan bevételekből finanszírozzák, amelyek alapvetően három forrásból származnak: a műsorszolgáltatási hozzájárulás (amely a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya),(5) a reklámhelyek értékesítése és más kereskedelmi tevékenységek.

3.        2007‑ben a Bizottság kimondta,(6) hogy a német közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozásának módszere „létező támogatásnak” minősíthető a 659/1999 rendelet(7) 1. cikke b) pontjának i. alpontja értelmében. A 2007. évi határozatában azonban a Bizottság talált néhány olyan elemet, amely alapján az összeegyeztethetetlen volt a belső piaccal, ezért felhívta a német kormányt intézkedések meghozatalára, amire sor is került. Egyik intézkedés sem érintette a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező hozzájárulást (korábban díj).

4.        2013‑ban hatályba lépett e finanszírozási mód módosítása: röviden, ha ezen időpontig a lakáson belül található, televíziós műsorok vételére szolgáló, minden egyes készülék birtoklása után díjat számítottak fel, ezen időponttól kezdve elegendő a lakás egyszerűen tulajdonosként vagy bérlőként való birtoklása.(8)

5.        A hozzájárulás kiszámítására vonatkozó új feltételt több német bíróság előtt megtámadták,(9) így többek között a Landgericht Tübingen (tübingeni regionális bíróság, Németország) előtt is, amely a hozzájárulásnak az uniós joggal való összeegyeztethetősége kapcsán felmerülő kétségeit a Bíróság elé terjeszti.

6.        A jelen indítvány, a Bíróság útmutatása szerint, előzetes döntéshozatal céljából az állami támogatásokra vonatkozóan előterjesztett kérdések vizsgálatára korlátozódik.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      Az EUMSZ mellékletét képező 29. jegyzőkönyv

7.        Különös figyelemmel a tagállamok közcélú műsorszolgáltatási rendszere által az egyes társadalmak demokratikus, társadalmi és kulturális igényeivel és a médiapluralizmus megőrzésének követelményével kapcsolatban betöltött fontos szerepre, ahogy azt az első preambulumbekezdés kifejezi, az Amszterdami Szerződés(10) által bevezetett, az EUMSZ mellékletét képező, a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyv így szól:

„A Szerződések rendelkezései nem érintik a tagállamok azon a hatáskörét, hogy közszolgálati műsorszolgáltatást finanszírozzanak, amennyiben az ilyen finanszírozást a műsorszolgáltató szervezeteknek az egyes tagállamok által rájuk ruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat ellátásához nyújtják, és amennyiben az ilyen finanszírozás az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben, ugyanakkor e tekintetben a közszolgálati feladat megvalósulását is figyelembe kell venni.”

2.      A 659/1999 rendelet

8.        Az 1. cikk értelmében:

„E rendelet alkalmazásában:

a)      a »támogatás«: bármely olyan intézkedés, amely megfelel a Szerződés [107.] cikkének (1) bekezdésében megállapított összes feltételnek;

b)      a »létező támogatás«

i.      […] minden támogatás, amely a Szerződésnek az érintett tagállamokban történő hatálybalépését megelőzően már létezett, vagyis az olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Szerződés hatálybalépése előtt vezettek be és azt követően is alkalmazhatók;

ii.      engedélyezett támogatás, azaz olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Bizottság vagy a Tanács engedélyezett;

[…]

c)      »új támogatás«: olyan támogatás, azaz támogatási program és egyedi támogatás, amely nem létező támogatás, beleértve a létező támogatások módosítását is;

[…]

f)      »jogellenes támogatás«: olyan új támogatás, amelyet [az EUM‑]Szerződés 93. cikke (3) bekezdésének megsértésével vezettek be;

[…]”.

3.      A 794/2004/EK rendelet(11)

9.        A (4) preambulumbekezdés kimondja:

„(4)      A jogbiztonság érdekében helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a támogatási program eredeti költségvetésének 20%‑át el nem érő [helyesen: meg nem haladó] – különösen az inflációs hatások figyelembevételére [helyesen: figyelembevételével] történő –, kis mértékű növelését nem kell a Bizottságnak bejelenteni, mivel azok valószínűleg nem befolyásolják a program összeegyeztethetőségének eredeti értékelését, feltéve hogy a támogatási program egyéb feltételei változatlanok maradnak.”

10.      A 4. cikk előírja, hogy:

„(1)      A 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja alkalmazásában létező támogatás módosítása alatt – a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosítások kivételével – minden olyan változtatás értendő, amely nem befolyásolhatja a támogatási intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését [helyesen: módosítása alatt bármilyen változtatás értendő, kivéve a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosításokat, amelyek nem befolyásolhatják a támogatási intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését]. A létező támogatási program eredeti költségvetésének legfeljebb 20%‑os emelése azonban nem tekinthető a fennálló [helyesen: létező] támogatási program módosításának.

[…]”

4.      Az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény(12)

11.      A 21. pontjában megállapítja:

„A [107.] cikk (1) bekezdése szerint az állami beavatkozás hatása, nem pedig célja a döntő tényező annak állami támogatás jellege vizsgálatakor. A közszolgálati műsorszolgáltatókat általában az állami költségvetésből vagy a műsorszóró berendezések tulajdonosaira kirótt díjakból finanszírozzák. […] Ezek a pénzügyi intézkedések általában az állami hatóságoknak tulajdoníthatók, és állami források juttatásával járnak […].”

B.      A német jog

12.      A szövetségi tartományok közötti közcélú műsorszolgáltatási államszerződések közül a jelen jogvita szempontjából ki kell emelni: a) a műsorszolgáltatásról és a távközlési eszközökről szóló államszerződést;(13) b) a műsorszolgáltatás finanszírozásáról szóló államszerződést(14) és c) a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló államszerződést.(15)

1.      A műsorszolgáltatásról szóló államszerződés

13.      A 12–14. cikk fekteti le azon alapelveket, amelyeken Németországban a közcélú műsorszolgáltatás finanszírozása alapszik. A pénzügyi támogatásnak lehetővé kell tennie, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás ellássa az Alkotmány és a törvény által meghatározott feladatokat, biztosítva annak fenntartását és fejlesztését.

14.      A 13. cikk felsorolja a finanszírozás három alappillérét (a műsorszolgáltatási hozzájárulások, reklám és egyéb bevételek), és hangsúlyozza, hogy a bevételek fő forrását a hozzájárulásoknak kell képezniük.

15.      Bizottságot hoznak létre a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek pénzügyi igényeinek felügyeletére és meghatározására.(16) A 14. cikk értelmében az említett igényeket gazdasági és hatékonysági elvek alapján kell kiszámítani, ideértve az észszerűsítési lehetőségeket a közszolgálati szervezetek által megállapított előrejelzések alapján.

16.      Az összegének meghatározása céljából a 14. cikk (4) bekezdése a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló államszerződésre utal.

2.      A műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló tartományi törvény(17)

17.      Mivel a szövetségi államok feladata a hivatkozott államszerződések jogszabályaikba foglalása, meg kell említeni a baden‑württenbergi tartományi törvényt, amelynek az uniós joggal való összeegyeztethetőségére irányul a kérdést előterjesztő bíróság kérdése.

18.      Az 1. § megállapítja:

„A műsorszolgáltatási hozzájárulás célja a [műsorszolgáltatási államszerződés] 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közszolgálati műsorszolgáltatás és az ugyanezen államszerződés 40. cikkében meghatározott feladatok megfelelő finanszírozásának biztosítása.”

19.      A 2. § értelmében:

„(1)      A magánszektorban minden lakás után műsorszolgáltatási hozzájárulást kell fizetni, amely a lakás birtokosát (a hozzájárulás fizetésére kötelezettet) terheli.

(2)      A lakás birtokosa minden olyan nagykorú személy, aki a lakásban lakik. A lakás birtokosának tekintendő minden olyan személy, aki

1.      a lakcímnyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően ott van bejelentve, vagy

2.      a lakásra vonatkozó bérleti szerződésben bérlőként van feltüntetve.

[…]”

20.      A 10. § úgy rendelkezik, hogy a műsorszolgáltatási hozzájárulás beszedéséből származó bevételeket elsősorban a lakóingatlan helye szerinti regionális műsorszolgáltató szervezetnek juttatják vissza.

21.      Ugyanezen 10. § megállapítja:

„[…]

(5)      A hátralékos műsorszolgáltatási hozzájárulást az illetékes regionális műsorszolgáltató szervezet állapítja meg. […]

(6)      A hozzájárulást megállapító határozatokat közigazgatási végrehajtási eljárásban hajtják végre. […]”

3.      A közigazgatási végrehajtási eljárásról szóló badenwürttembergi tartományi törvény(18)

22.      Németországban a tartozások közigazgatási szervek útján végzett behajtását a szövetségi államok törvényei szabályozzák. A baden‑württenbergi tartományi törvény 13. és 14. §‑a olyan aktusokra és fogalmakra hivatkozik, amelyek értelmében végrehajtható a közigazgatási szervekkel szemben fennálló tartozás összege, valamint a szükséges alaki feltételekre is utal. Előírásként szerepel az előzetes fizetési felszólítás az önkéntes teljesítésre nyitva álló legalább egyhetes határidővel.

23.      A közigazgatási végrehajtási eljárás útján történő követelésbehajtásra vonatkozó 15. § alapvetően az Abgabenordnung (az adózás rendjéről szóló törvény) által előírt szabályokra utal. E szabályokat mutatis mutandis kell alkalmazni, azzal a kivétellel, hogy nem bírósági végrehajtó folytatja le a követelés végrehajtását, hanem a hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv.(19)

II.    A jogvita alapját képező tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

24.      Az alapügyben eljáró bíróság előtt folyamatban levő eljárásokban az adósok hozzájárulás fizetésére kötelezett személyek, akik a 2013 januárja és 2016 vége között különböző időszakokban nem fizették meg vagy csak részben fizették meg a hozzájárulást.

25.      2015‑ben és 2016‑ban az SWR minden egyes adóssal szemben a hozzájárulást megállapító határozatai alapján és rendszeresen több száz euróról állított ki végrehajtható okiratot, és a hozzájárulás összegét a felszólítási díjjal és a késedelmi pótlékokkal együtt követelte.

26.      Az adósok megtagadták a fizetést, mert kétségbe vonták, hogy az új szabályozás összhangban van‑e többek között az EUMSZ 108. cikkel. Véleményük szerint: a) az adóztatandó tényállás módosítása alapvető jellegű volt, így a hatálybalépését megelőzően be kellett volna jelenteni azt a Bizottságnak; b) a hozzájárulás a DVB‑T2 digitális földfelszíni televíziózás közvetítési rendszere monopóliumának finanszírozására szolgált, amely kizárja a külföldi üzemeltetőket; és c) a meg nem fizetett hozzájárulás végrehajtására irányuló rendszer saját közigazgatási felügyeleti hatáskörben egyéb olyan támogatást jelent, amely nem egyeztethető össze az EUMSZ 107. cikkel, mert a közszolgálati műsorszolgáltató szervezeteket kivonja a rendes végrehajtási eljárás alól.

27.      Az Amtsgericht Tübingen (tübingeni helyi bíróság, Németország) a végrehajtási eljárások közül hármat az adósok jogorvoslati kérelmét követően ideiglenesen felfüggesztett. A többi három eljárásban Reutlingen és Calw városának illetékes helyi bírósága elutasította az adósok vonatkozó kérelmeit.

28.      Az említett határozatok mindegyike ellen fellebbezést terjesztettek a Landgericht Tübingen (tübingeni regionális bíróság) elé. Három esetben az SWR a hivatkozott eljárások felfüggesztését támadja. A másik három esetben az adósok a kérelmeik elutasítását vitatják.

29.      A jelen indítványban az általam vizsgálandó kérdéseket illetően a kérdést előterjesztő bíróság elsősorban rámutat arra, hogy a hozzájárulás kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetekhez, különösen a ZDF‑hez és az SWR‑hez kerül. Mivel nem önkéntes jellegű, semmilyen feltételhez nem kötött, és nem jár ellenszolgáltatással, a hozzájárulás adóhoz hasonló, és normatív jellegéből adódóan állami támogatásnak minősül.(20)

30.      A kérdést előterjesztő bíróság szerint a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállásra (korábban valamely vevőkészülék birtoklása, jelenleg valamely lakás birtoklása) vonatkozó jogszabályi változás 2013. január 1‑jétől alapvető változást jelent, amelyet be kellett volna jelenteni a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében. Mindenesetre az említett módosításból eredő támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése alapján.

31.      Másodsorban a hozzájárulás sérti az uniós jogot, mivel a beszedett bevételek bizonyos részét a digitális földfelszíni televíziózás közvetítési rendszerének, a DVB‑T2‑nek monopólium formájában történő bevezetésére használják fel, amelyből kizárják a többi tagállambeli műsorszolgáltatókat. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a helyzet összehasonlítható a 2011. szeptember 15‑i Németország kontra Bizottság ítélet alapját képező helyzettel, amely az analógról a digitális technológiára történő átállásról szólt.(21)

32.      Továbbá céladóról van szó, mivel az adóalanyok száma kibővült azzal, hogy az egész felnőtt lakosságra kiterjesztették, ami a bevételek megközelítőleg évi hétszáz millió eurónak megfelelő, jelentős összegű növekedését eredményezte. Végeredményben az új szabályozás jogellenes állami támogatásnak minősül, mivel a közszolgálati és magán műsorszolgáltatók DVB‑T2‑vel végzett tevékenységét adóval finanszírozzák.

33.      A kérdést előterjesztő bíróság harmadsorban megállapítja, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók egyéb állami támogatásban is részesülnek azzal, hogy lehetővé teszik számukra saját végrehajtható okiratok kibocsátását a meg nem fizetett hozzájárulások beszedése céljából. A közjogi végrehajtási mechanizmus, amely hatékonyabb, gyorsabb és gazdaságosabb, mint a rendes végrehajtási eljárás, amelyet a közigazgatási szerveknek nem kell igénybe venniük, a végrehajtási költségek csökkentését eredményezi.

34.      E körülmények között a Landgericht Tübingen (tübingeni regionális bíróság) hét kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra, amelyekből a már jelzett indokok alapján kizárólag az első három kérdés megismétlésére kerül sor:

„1)      Összeegyeztethetetlen‑e az uniós joggal a legutóbb a műsorszolgáltatásról szóló, 2015. december 3‑i tizenkilencedik módosító államszerződés […] 4. cikkével módosított, a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló 2010. december 17‑i államszerződés végrehajtásáról szóló, 2011. október 18‑i baden‑württembergi tartományi törvény […], mivel az abban szereplő, főszabály szerint 2013. január 1‑jétől a Baden‑Württemberg német szövetségi tartományban lakó valamennyi nagykorú személytől feltétel nélkül az SWR és a ZDF műsorszolgáltatók javára beszedett hozzájárulás az uniós jogba ütköző, kizárólag e közszolgálati műsorszolgáltatókat előnyben részesítő támogatást jelent a magán műsorszolgáltatókkal szemben? Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikket, hogy a törvény a műsorszolgáltatási hozzájárulás vonatkozásában a Bizottság jóváhagyását igényelte volna, és jóváhagyás hiányában érvénytelen?

2)      Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikket, hogy e rendelkezések kiterjednek a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló tartományi törvényben rögzített szabályozásra, amely alapján főszabály szerint valamennyi Baden‑Württembergben lakó nagykorú személytől feltétel nélkül hozzájárulást szednek be kizárólag az állami/közszolgálati műsorszolgáltatók javára, mert ez a hozzájárulás uniós jogba ütköző, előnyben részesítő támogatást foglal magában az Európai Unió tagállamai műsorszolgáltatóinak műszaki kizárása céljából, mivel a hozzájárulásokat arra használják fel, hogy olyan versengő műsorszórási eljárást hozzanak létre (DVB‑T2 – monopólium), amelyet külföldi műsorszolgáltatók nem használhatnak? Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikket, hogy e rendelkezések nemcsak a közvetett pénzügyi támogatásokra, hanem más gazdaságilag releváns előnyben részesítésre (jogcím megállapításának joga, kereskedelemre jogosultság mind gazdasági vállalkozásként, mind pedig hatóságként, kedvezőbb helyzet biztosítása az adósság számításánál) is kiterjednek?

3)      Összeegyeztethető‑e az egyenlő bánásmód követelményével és az előnyben részesítő támogatások tilalmával, ha valamely olyan nemzeti törvény, mint a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló baden‑württembergi törvény, az olyan közszolgálatilag szervezett és hatóságként kialakított német televíziós műsorszolgáltatót, amely azonban magán műsorszolgáltatókkal is versenyez a reklámpiacon, azokkal szemben előnyben részesíti azáltal, hogy a nézőkkel szembeni követeléseit a magán versenytársaktól eltérően nem kell rendes bíróság előtt a jogcím megállapíttatásával érvényesíttetnie a végrehajtás előtt, hanem bírósági közreműködés nélkül maga hozhat létre végrehajtásra jogosító jogcímet?”

III. A Bíróság előtti eljárás

35.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot 2017. augusztus 11‑én vette nyilvántartásba a Bíróság Hivatala, és az SWR, a német, a svéd kormány és a Bizottság nyújtott be észrevételeket, amelyek képviselői részt vettek a 2018. július 4‑én tartott tárgyaláson.

36.      A tárgyaláson a felek nyilatkoztak azon meghatározott kérdésekkel kapcsolatban, amelyek megtárgyalására a Bíróság felhívta a feleket: a) a hozzájárulás bevezetésének indokai; b) a bevételek növekedése a jogszabályi módosítás következtében és a közszolgálati műsorszolgáltatási tevékenységek finanszírozására való kizárólagos fordítása; és c) a meg nem fizetett hozzájárulásokra vonatkozó végrehajtási mechanizmus működése.

IV.    Az elemzés

37.      Az SWR és a német kormány írásbeli észrevételeiben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem részbeni vagy teljes elfogadhatatlanságára hivatkozott. A jelen indítványban, mivel az a már említett kérdésekre korlátozódik, nem foglalok állást az említett kifogással kapcsolatban, kivéve a második kérdéssel összefüggésben.

A.      A műsorszolgáltatási hozzájárulás új támogatásként való módosítása (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés)

1.      A felek érveinek összefoglalása

38.      Az észrevételeket benyújtó valamennyi fél egyetért abban, hogy a tartományi törvény nem módosítja alapvetően a 2007. évi határozatban vizsgált támogatást. Következésképpen, mivel nem minősül új támogatásnak, azt nem kell bejelenteni a Bizottságnak.

39.      A német kormány által támogatott SWR arra hivatkozik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata által az intézkedés bejelentésének előírása céljából megállapított feltételek nem állnak fenn.(22) Így nem módosult: a) a közszolgáltatási műsorszolgáltatás tevékenységi területe; b) a hozzájárulásban részesülő szervezetek: kizárólag a közszolgálati szervezeteknek fenntartva; c) a finanszírozás forrása, kritériumként a televíziós műsorok vételének lehetőségét és nem azok konkrét követését megőrizve; és d) a hozzájárulás összege. A hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás módosítása annak az igénynek tesz eleget, hogy kezelni kell a késedelmes fizetések növekvő számát, és enyhíteni kell a bizonyítási terhet a fizetések elmulasztása miatti számos eljárásban.

40.      Abból kiindulva, hogy a német közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozási rendszerét a 2007. évi határozat már létező támogatásnak minősítette, a svéd kormány állítása szerint vizsgálni kell a bevezetett módosítás terjedelmét. A hozzájárulás beszedésére irányuló módszer reformja egyszerű közigazgatási módosításnak minősül, amely nem változtatja meg a rendszer lényegét. Nem egy létező támogatás módosításáról van tehát szó a 794/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése és a 2009. évi közlemény értelmében. Mindenesetre a 29. jegyzőkönyv szerint az EUMSZ rendelkezései nem akadályozzák meg, hogy a tagállamok előírják az említett közszolgáltatás finanszírozási módját.

41.      A Bizottság szerint a műsorszolgáltatási hozzájárulásból származó bevételeket ugyanúgy állami támogatásnak kell minősíteni, mint a korábbi díjjal szerzett bevételeket, a 2007. évi határozat 142–151. pontjával összhangban.

42.      Az említett bevételekre ugyanis továbbra is irányadók a törvényben a közérdekű állami szervezet érdekében meghatározott feltételek,(23) és az állam ellenőrzi annak beszedését, kiszámítását és alkalmazását.(24) Végeredményben állami vagy állami eszközökkel való finanszírozásról van szó.(25)

43.      A Bizottság egyetért az SWR‑rel és a német kormánnyal abban, hogy nem változott a kitűzött cél, az előny jellege, a kedvezményezettek köre vagy tevékenységei, sem a jogalap vagy a műsorszolgáltatási hozzájárulás összege, hanem kizárólag a számítás paraméterei (már nem a vevőkészülék, hanem a lakás). Az említett módosítást a technológiai változások, különösen a hordozható multimédiás eszközök elterjedése indokolta.

2.      Értékelés

44.      Bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés két részre oszlik, valójában elegendő arra választ adni, hogy be kellett volna‑e jelenteni a Bizottság számára az új tartományi törvényt, mert a 2007. évi határozat által (bizonyos feltételekkel) jóváhagyott finanszírozási rendszer alapvető átalakítását jelenti.

45.      Az ítélkezési gyakorlat szerint valamely állami támogatási programban történő módosítások vonatkozhatnak akár a létező támogatásokra, akár a Bizottságnak bejelentett előzetes szándékokra.(26) A jelen ügyben nem vitatott, hogy a 2011. évi jogszabályi reform valamely létező támogatást vagy a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében korábban jóváhagyott támogatási programot módosít.

46.      A vita tehát annak eldöntésére összpontosul, hogy e módosítás alapvetőnek minősül‑e, vagy tisztán formai vagy adminisztratív jellegű. Ennek eldöntését követően tisztázható az új intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetősége,(27) a 794/2004 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének rendelkezései szerint.

47.      A létező támogatás kisebb jellegű módosítása, amely nem keletkeztet bejelentési kötelezettséget, attól függ, hogy a módosítások érintik‑e a „korábban fennálló támogatási program alkotóelemeit”.(28) „Alapvető módosítás” akkor történik, ha az említett egy vagy több alapvető elem akár alanyi,(29) akár tárgyi(30) vagy időbeli(31) jellegű.

48.      A módosítás jelentőségét, az EUMSZ hatálybalépése előtt létező támogatásról lévén szó, a támogatás szövegével, szabályaival és korlátaival összefüggésben kell értékelni.(32) Azonban, ha a jelen ügyhöz hasonlóan, a Bizottság korábban megvizsgálta és jóváhagyta a létező vagy nem létező támogatást,(33) e bizottsági döntés szolgál mérceként.(34)

49.      Ezen előfeltevések alapján úgy vélem, hogy a tartományi törvény által nyújtott reform nem tartozik a korábbi program lényeges módosításának fogalmába.

50.      A módosítás az általános gazdasági érdekű szolgáltatás (a közszolgálati műsorszolgáltatás Németországban) finanszírozására vonatkozik, amely tekintetében a létező és új támogatások megkülönböztetése is irányadó.(35) Ebből adódóan a Bizottság a 2007. évi határozatban megvizsgálta az említett közszolgáltatás (akkori) díj útján történő finanszírozásában az előny fennállását az Altmark ítélkezési gyakorlat(36) feltételei értelmében, és a belső piaccal való összeegyeztethetőségét is az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján.

51.      Emlékeztetek arra, hogy a tartományi törvény által bevezetett módosítás abban állt, hogy a német műsorszolgáltató szervezetek által sugárzott jelet fogó vevőkészülék birtoklását mint a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállást felváltotta az olyan lakás egyszerű birtoklása, amelyben nagykorú személy lakik. Tehát az „egy lakás, egy hozzájárulás” szabály érvényesül.

52.      A rendelkezésre álló információból az következik, hogy az említett módosítás nem érintette a támogatás kedvezményezettjeit, akik továbbra is a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek. Érintette azonban a hozzájárulás fizetésére kötelezett adóalanyokat, mivel a kötelezettség kiterjed az ingatlan birtokosaira, akiket korábban nem feltétlenül terhelt ilyen kötelezettség.

53.      Az időbeli tényezők is érintetlenek maradnak, mivel, amíg az általam hivatkozott alkotmányos kötelezettség továbbra is fennáll,(37) a közhatalmi szerveknek biztosítaniuk kell, hogy a műsorszolgáltató szervezetek a feladatukhoz nélkülözhetetlen eszközökkel rendelkezzenek.

54.      A tárgyi tényezőket illetően nem változik az intézkedés célja (a közszolgáltatás finanszírozása), sem a támogatott tevékenységek köre. A módosítás, ahogy már kiemeltem, arra korlátozódik, hogy a készülék birtoklását felváltsa a lakás birtoklásával.

55.      E módosítás elvileg az adóalanyok számának növelését, és következésképpen a műsorszolgáltató szervezetek e jogcímen szerzett bevételeinek növekedését eredményezheti. Úgy tűnik azonban, hogy a gyakorlatban nem így történt. A Bizottság a KEF által közzétett számokra hivatkozik,(38) amelyek értelmében 2009‑től (a jogszabályi módosítás előtt) 2016‑ig a említett bevételek változatlanok maradtak.(39)

56.      Mindenesetre a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által kapott összeg nem kizárólag a hozzájárulásból származó általános bevételtől függ.(40) E szervezetek hozzájárulásból származó végső bevétele összegének meghatározása során a befolyásoló tényezők közül kiemelkedik a KEF eljárása, amely a közszolgálati műsorszolgáltató szervek pénzügyi igényeit ellenőrzi és számítja ki.(41) A KEF jelentései a szövetségi államok parlamentjei és kormányai formális döntéseinek alapját képezik, amelyek megállapítják a hozzájárulás összegét.(42)

57.      Megállapítható tehát, hogy az adóalanyok számának növekedése és az így elért végső bevétel (feltételezett) növekedése sem bír jelentőséggel az intézkedés újszerű jellegének a fent hivatkozott értelemben történő megítélése során. A bevétel nagyságától függetlenül, a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetekre fordított részt (azaz azt a részt, amely valóban állami támogatásnak minősíthető) a szövetségi államok kormányai és parlamentjei a KEF előzetes eljárásával határozzák meg. Nincs tehát automatikus kapcsolat a végső bevétel (esetleges) növekedése és a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által kapott támogatások összege között.

58.      Másképpen fogalmazva, a KEF‑re ruházott szerepnek,(43) az objektív finanszírozási igényekre irányuló megosztási feltételeknek, illetve a szövetségi államok kormányait vagy parlamentjeit terhelő, a KEF javaslatainak a hozzájárulás összegének meghatározásakor való figyelembevételére vonatkozó kötelezettségnek a megváltozása nagyobb mértékben befolyásolhatja a támogatás összegét, mint a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás tárgyi elemének módosítása.

59.      Figyelembe kell venni, hogy az Altmark ítélkezési gyakorlat feltételeinek vizsgálati paraméterként történő alkalmazása esetén a KEF eljárása releváns ahhoz, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által kapott támogatás megfeleljen a közszolgáltatási kötelezettségükkel összefüggésben felmerülő költségek fedezéséhez szükséges összegeknek, anélkül hogy meghaladná azokat.(44)

60.      Így tiszteletben kell tartani az EUMSZ mellékletét képező 29. jegyzőkönyvet, amely elismeri a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozásának lehetőségét a tagállamok számára, „amennyiben” a műsorszolgáltató szervezeteknek juttatott forrásokat „az egyes tagállamok által rájuk ruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat ellátásához nyújtják”.

61.      A KEF egyébként annak biztosítékává válik, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek üzleti tevékenységéből származó bevételeket levonják a támogatás összegéből. Ugyanez történik az esetleges bevételtöbblettel, ha nem a tervezett költségek fedezésére szolgál.(45) A német kormány szerint a bevételtöbbletet a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek pénzügyi tartalékainak feltöltésére használják. A szervezetek addig nem rendelkezhetnek az említett tartalékokról, amíg a KEF nem vette figyelembe azokat a pénzügyi igények elbírálása során.

62.      Ezen összefüggésben az adóalany terhére meghatározott fizetési kötelezettség alapjának egyszerű megváltoztatása nem rendelkezik olyan erővel, hogy önmagában módosítsa a műsorszolgáltató szervezetek által kapott állami támogatás összegét, vagy hogy ennélfogva befolyásolja a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.(46)

63.      Ha a fent megállapítottak nem lennének elegendők, hozzá lehet tenni, hogy a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás megváltoztatását, egyéb okok mellett, a technológiai vívmányok is indokolják. A korábbi rendszer fenntartása („egy készülék, egy hozzájárulás”) a bevételek megtöbbszörözésének veszélyével járt volna az olyan új készülékek elterjedésére tekintettel, mint többek között a személyi számítógépek(47) vagy okostelefonok, amelyek hozzáférhetővé teszik a műsorszolgáltatási programokat.(48)

64.      A reform azon célnak is megfelel, hogy egyszerűsítsék a hozzájárulás beszedését, mivel, ahogy az a benyújtott észrevételekből kitűnik, a késedelmes fizetések növekedésével küzdöttek a vevőkészülékek birtoklásán alapuló rendszer hatálya alatt.

65.      E körülmények között úgy vélem, hogy a tartományi törvény által bevezetett változás sem minőségileg, sem mennyiségileg nem elegendő ahhoz, hogy azt a 794/2004 rendeletnek a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontjával összhangban értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének értelmében olyan alapvető módosításnak tekintsék, amelyet be kellene jelenteni a Bizottságnak.

B.      A hozzájárulás, mint a versengő műsorszórási eljárás (DVBT2 – monopólium) létrehozatalára irányuló támogatás, amely eljárást külföldi műsorszolgáltatók nem használhatják (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első része)

1.      A felek érveinek összefoglalása

66.      Az SWR írásbeli észrevételeiben kiemeli, hogy a közszolgáltatás műszaki hozzáférhetősége szorosan kapcsolódik a műsorszolgáltatás közérdekű feladatához. Tagadja, hogy a DVB‑T2 műsorszórási rendszer monopóliumot hozna létre a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek javára, mivel a 40 csatornából 26 csatorna áll a versenytársak rendelkezésére. Mindenesetre e rendszer fejlesztése az EUMSZ 107. cikk értelmében véve semmilyen előnyt nem jelent, és nem hozza hátrányos helyzetbe a külföldi üzemeltetőket, mivel jellegénél fogva a funkciói közé tartozik a közvetítés azon a területen, amelyen a műsorszolgáltatást biztosítják.

67.      A német kormány egyetért az SWR érveivel, bár elsődlegesen azt hangsúlyozza, hogy a DVB‑T2 digitális földfelszíni közvetítési rendszer üzembe helyezésének nincs jelentősége a díjváltozásnak az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályai alapján történő értékelése során.

68.      A Bizottság sem érti azt, hogy a műsorszolgáltatási hozzájárulásból származó bevételeknek az új technológiákba való befektetése milyen módon vezethetne monopólium létrehozásához a DVB‑T2 digitális földfelszíni televíziózás területén, és olyan adatokat szolgáltat, amelyek alátámasztják a magán műsorszolgáltatók rendelkezésére bocsátását. Úgy véli egyfelől, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók befektetései a közérdekű feladatuk elvégzéséhez kapcsolódó költségeknek minősülnek. Másfelől a közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló közlemény 74. pontjára hivatkozik, amelyben kifejezetten említi a jelentős technológiai befektetésekre irányuló különleges pénzügyi tartalékok képzését, amelyek feltétlenül szükségesek a hivatkozott közszolgálati feladat ellátásához. Ezért e befektetések összeegyeztethetők az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésével.

69.      A svéd kormány e kérdésben nem terjesztette elő álláspontját.

2.      Értékelés

70.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésének első részével, úgy tűnik, a kérdést előterjesztő bíróság annak megállapítását vizsgálja, hogy a tartományi törvény által meghatározottak szerinti hozzájárulás összeegyeztethetetlen az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikkel, mert a beszedése arra szolgál, hogy megkönnyítse a DVB‑T digitális jelsugárzási rendszerről egy fejlettebb rendszerre (DVB‑T2) való áttérést, amely utóbbi rendszerből más tagállambeli műsorszolgáltatók ki vannak zárva.

71.      Egyetértek az írásbeli észrevételeket előterjesztő felekkel abban, hogy bírálják e kérdés relevanciáját és az előterjesztés módját, mivel nem ad egyértelmű magyarázatot a hivatkozott jogi háttérre. E körülmény megakadályozza annak tisztázását, hogy a tartományi törvény e tekintetben összeegyeztethető‑e az uniós joggal.

72.      Másodlagos jelleggel úgy vélem, hogy a kérdés kétértelmű vagy nem kellőképpen megalapozott előfeltevéseken alapszik. A DVB‑T2 technológia kapcsán, például, azt monopolhelyzetben lévőnek minősíti, de e technológia nyitott a közszolgálati és a magán műsorszolgáltatók számára is, amely alapján a német közszolgálati üzemeltetők a magán műsorszolgáltatókhoz viszonyítva nincsenek előnyösebb helyzetben.

73.      A DVB‑T2 új technológiára való áttérés során az illetékes hatóságok (és nem a műsorszolgáltató szervezetek) döntenek a közvetítési kapacitásról és a sugárzási terület megtervezéséről. A Bizottság állítása szerint, ha a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállással kapcsolatos bármely változat érvényesül is, ez nincs összefüggésben azzal, hogy Németországban – más tagállamokhoz hasonlóan – a rendelkezésre álló frekvenciák száma egyéb szabályok értelmében korlátozott.

74.      Az tény, hogy a hozzájárulásból származó bevételek a közszolgálati műsorszolgáltatóknak a DVB‑T2 technológiához való hozzáférését szolgálják, önmagában nem érvényteleníti a tartományi törvényt, és nem feltétlenül eredményez az EUMSZ‑szel ellentétes állami támogatást. Ahogy azt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válaszban már leírtam, a KEF‑nek meg kell vizsgálnia a költségeket és a befektetéseket (többek között az olyan technológiai fejlesztésekbe való befektetéseket, mint a DVB‑T2), hogy megkülönböztesse azokat, amelyek a felügyelete alá tartozó szervezetekre ruházott közszolgálati feladatok teljesítése által indokoltak.(49)

75.      Következésképpen, bár feltételezve, hogy a Bíróság a hozzájárulásból beszedett és a DVB‑T2 rendszer létrehozására felhasznált pénzösszegek állami támogatásnak való minősítésével kapcsolatban megítélési szempontokat ismertethet a kérdést előterjesztő bírósággal, az ilyen magyarázatok érdektelenek a tartományi törvény uniós joggal való összeegyeztethetőségének megítélése szempontjából.

C.      A meg nem fizetett hozzájárulás közigazgatási végrehajtási mechanizmusa mint új támogatás (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második része és a harmadik kérdés)

1.      A felek érveinek összefoglalása

76.      Az SWR és a német kormány rámutat arra, hogy a műsorszolgáltatási hozzájárulás beszedésével, a végrehajtási eljárásban is, a regionális műsorszolgáltató szervezetek a törvény által rájuk ruházott közszolgáltatási feladatot látnak el, és közjogi intézményként járnak el (tudniillik az állam közvetett közigazgatási rendszerének szerves részeként), amely megkülönbözteti ezeket a magán műsorszolgáltatóktól.

77.      Kiemelik, hogy a műsorszolgáltatási hozzájárulás megfizetésének elmulasztásából eredő követelés közigazgatási eljárásban történő végrehajtásának alkalmazása a Bizottság által a 2007. évi határozat keretében értékelt egyik elem volt.

78.      A német kormány hozzáteszi, hogy mind a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása, mind pedig a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás és a beszedési eljárás is a tagállamok hatáskörébe tartozik.

79.      A Bizottság szerint a végrehajtható okiratok kibocsátásának lehetősége a magán műsorszolgáltatókkal szemben előnyt képez. Annyiban, amennyiben ezen előjog azon ellentételezés részét képezi, amelyet a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek közszolgáltatási feladatuk ellátásáért kapnak, az összeegyeztethető az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal.(50) Ezen előjog a közszolgálati műsorszolgáltatási feladathoz kapcsolódó járulékos jognak minősíthető, és a létező támogatás egyik lényegi elemét jelenti, ahogy azt a 2007. évi határozat kimondta.

80.      A svéd kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett e kérdéssel kapcsolatban sem tett észrevételeket.

2.      Értékelés

81.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés a második kérdés második részéhez kapcsolódik, és mindkettő a meg nem fizetett hozzájárulások beszedésére irányuló közigazgatási végrehajtási rendszerre vonatkozik. Ezeket tehát együttesen vizsgálom.

82.      A Bíróság, bár érintőlegesen, már foglalkozott a műsorszolgáltatási hozzájárulás címén meg nem fizetett követelések közigazgatási végrehajtási rendszerére vonatkozó kérdéssel, és megállapította, hogy az ilyen lehetőséggel bíró szervezetek közhatalmi jogosítványokkal rendelkeznek.(51) Az említett ügy közbeszerzési szerződésekről szólt, azonban ez nem jelenti akadályát annak, hogy e következtetést a jelen ügyre is kiterjesszem.

83.      Kétségtelen, hogy a Trapeza Eurobank Ergasias ítélet szerint,(52) amelyre a Bizottság hivatkozik, hasonló intézkedés – más magán versenytársakhoz viszonyítva – előnyben részesítő intézkedésnek minősíthető. Márpedig nem szabad elfelejteni, hogy a hozzájárulás kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetekre ruházott közszolgáltatási feladat finanszírozására szolgál, nem pedig üzleti tevékenységek finanszírozására. Következésképpen a saját közigazgatási hatáskörben lefolytatott eljárással történő behajtás biztosítja az említett szolgáltatás elvégzéséhez szükséges pénzeszközök bevételét, eleget téve a jogszabályi kötelezettségnek.

84.      Ha a kérdést előterjesztő bíróság állítása szerint a hozzájárulás az adóhoz hasonló jelleggel rendelkezik, észszerű, hogy a beszedése céljából ugyanazon (végrehajtási) eszközöket alkalmazzák, mint az adóbehajtás során. Mivel a hozzájáruláshoz közjogi jogosítványok kapcsolódnak, az önkéntes módon és a végrehajtás útján történő beszedés is a hozzájárulásnak a közszolgálati műsorszolgáltatás nyújtásának biztosításában rejlő aspektusát fedi fel. A végrehajtási rendszer a behajtás hatékonyságához is hozzájárul.

85.      Mindenesetre e kérdés megválaszolásához kulcsfontosságú érv az állami támogatások rendszerét illetően, hogy – amint arra az SWR és a német kormány is rámutat – a 2007. évi határozatban a Bizottság már figyelembe vette azon jogosultság fennállását, hogy közigazgatási jellegű végrehajtási eljárásban hajtsák végre a meg nem fizetett összegek behajtását.

86.      A Bizottság az említett határozatban megállapította, hogy a műsorszolgáltató szervezetek számára biztosították a hozzájárulás közvetlenül – ideértve a közigazgatási végrehajtási eljárást is – történő beszedéséhez való jogot.(53) Ezen értékelés lehetővé tette annak megállapítását, hogy az így szerzett bevételek állami ellenőrzés alatt állnak, és ennélfogva az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrás jellegével rendelkeznek.(54)

87.      Mivel a tartományi törvény e szempontból semmilyen újítást nem hozott és sértetlenül fenntartotta a korábbi szabályozásban foglalt közigazgatási végrehajtási rendszert, ez utóbbi a 2007. évi határozat hatálya alá tartozik.

88.      Egyébként a közszolgálati és magán műsorszolgáltatók közötti eltérő bánásmód ebben a helyzetben önállóan nem, hanem az őket jogszerűen megillető jogok és az általuk jogszerűen vállalt kötelezettségek összetett rendszerében vizsgálható. A közjogi szervezetekkel szemben a közszolgáltatási feladataik ellátásából fakadó korlátozások állnak fenn, amelyek alól a magánszervezetek mentesülnek. Ezzel szemben semmi nem akadályozza, hogy a magánjogi jogosultságokon túlmenő jogosultságokkal rendelkezzenek, amelyek utólagos bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.

89.      A jogállásbeli különbség igazolhatja, hogy a közjogi jellegű hozzájárulás beszedése esetén a rendes végrehajtási eljárás lefolytatása céljából előírt, közigazgatási jellegű eszközöket alkalmazzák nemfizetés esetén.

V.      Végkövetkeztetés

90.      A fent kifejtettekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első részét utasítsa el mint elfogadhatatlant, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdéssel kapcsolatban a Landgericht Tübingen (tübingeni regionális bíróság, Németország) számára a következő választ adja:

„1)      A műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló 2010. december 17‑i államszerződés végrehajtásáról szóló, 2011. október 18‑i baden‑württembergi tartományi törvény, amely módosítja a műsorszolgáltatási hozzájárulás fizetésére vonatkozó kötelezettséget keletkeztető tényállást, mivel a vevőkészülék birtoklását felváltja a lakásbirtoklással:

–        nem minősül létező támogatás módosításának az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21‑i 794/2004/EK bizottsági rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében;

–        ennélfogva nem hoz létre a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében vett új támogatást, amelyet az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében be kellett volna jelenteni a Bizottságnak, illetve amelyet ezen intézménynek jóvá kellett volna hagynia.

2)      Nem ellentétes az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikkel az olyan nemzeti szabályozás, mint az említett baden‑württembergi tartományi szabályozás, amely a műsorszolgáltatási hozzájárulással finanszírozott közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek számára engedélyezi saját végrehajtható okirat kibocsátását és annak végrehajtását nemfizetés esetén az említett hozzájárulás behajtása céljából, a rendes bírósági eljárás igénybevételének szükségessége nélkül.”


1      Eredeti nyelv: spanyol.


2      1961. február 24‑i ítélet (BVerfGE 12., 205‑1. Rundfunkentscheidung), 182. pont.


3      Németországban a közszolgálati televíziózás két fő csatornájának mozaikszava. Az ARD betűszó az „Arbeitsgemeinschaft der öffentlich‑rechtlichen Rundfunkanstalten der Bundesrepublik Deutschland” (a Németországi Szövetségi Köztársaság közszolgálati műsorszolgáltató szervezeteinek konzorciuma) elnevezésnek és a ZDF a „Zweites Deutsches Fernsehen” (második német televíziós csatorna) elnevezésnek felel meg.


4      „Südwestrundfunk, Anstalt des öffentlichen Rechts” (délnyugati közszolgálati műsorszolgáltató szervezet, közjogi jogalany; a továbbiakban: SWR).


5      A 2013 óta hatályos „Rundfunkbeitrag” megjelölésére a „hozzájárulás” kifejezést használom. 2013‑ig a német törvény „Rundfunkgebührnek”, azaz műsorszolgáltatási díjnak minősítette. Mindazonáltal az SWR képviselője a tárgyaláson tisztázta, hogy a műsorszolgáltatási díj a korábbi szabályozás szerint valójában azonos jogi jelleggel rendelkezett, mint a jelenlegi hozzájárulás, mivel a közszolgálati műsorszolgáltatás vételének lehetőségét, nem pedig a tényleges vételt terhelte.


6      C(2007) 1761 végleges. Állami támogatás E/2005 (ex CP 2/2003, CP 232/2002, CP 43/2003, CP 243/2004 és CP 195/2004) – Financing of public service broadcasters in Germany (a továbbiakban: 2007. évi határozat), amelynek csak angol és német nyelvű változata van, 200–216. pont.


7      Az EK‑Szerződés 93. cikkének [jelenleg EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.). E rendeletet felváltotta az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.), amelynek időbeli hatálya nem terjed ki a jelen ügyre.


8      A vállalkozókkal szemben több tényező alapján szednek be hozzájárulást (üzlethelyiségek és üzleti tevékenység céljára használt gépjármű). Mivel a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyó jogviták vállalkozókat egyáltalán nem érintenek, kizárólag a lakástulajdonos természetes személyekkel szemben felszámított hozzájárulással foglalkozom.


9      A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) a 2016. március 18‑i ítéletben állást foglalt a hozzájárulással kapcsolatban. A Bundesvefassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) a 2018. július 18‑i ítéletben (1 BvR 1675/16, 1 BvR 745/17, 1 BvR 836/17, 1 BvR 981/17. sz. ügyek) kimondta, hogy a hozzájárulás módosítása megfelel az alaptörvénynek, kivéve a másodlagos lakóhelyet illetően.


10      HL 1997. C 340., 109. o. Ezért „Amszterdami jegyzőkönyvnek” is hívják.


11      A 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21‑i bizottsági rendelet (HL 2004. L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 2011. L 114., 7. o.).


12      HL 2009. C 257., 1. o. (a továbbiakban: 2009. évi közlemény).


13      A „Rundfunkstaatsvertrag” (a műsorszolgáltatásról szóló államszerződés), amely Németországban a kettős műsorszolgáltatási rendszer alapvető szabályozását tartalmazza; az utolsó (21.) módosítást 2017. december 18‑án fogadták el, és 2018. május 25‑én lépett hatályba (a továbbiakban: műsorszolgáltatási államszerződés).


14      Az 1991. augusztus 31‑i „Rundfunkfinanzierungsstaatsvertrag” (a műsorszolgáltatás finanszírozásáról szóló államszerződés), amelyet legutóbb 2016. december 8. és 16. között módosítottak a közcélú műsorszolgáltatásról szóló államszerződések huszadik módosításával.


15      A „Rundfunkbeitragsstaatsvertrag” (a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló államszerződés), amelynek hatályos változata 2010. december 15‑ére nyúlik vissza, amelyet legutóbb 2017‑ben módosítottak; a továbbiakban: a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló államszerződés.


16      A „Kommission zur Überprüfung und Ermittlung des Finanzbedarfs der Rundfunkanstalten”, (a műsorszolgáltató szervezetek finanszírozási szükségleteit vizsgáló és megállapító bizottság; a továbbiakban: KEF).


17      A műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló 2010. december 17‑i államszerződés végrehajtásáról szóló 2011. október 18‑i törvény („Baden‑württembergisches Gesetz vom 18.10.2011 zur Geltung des Rundfunkbeitragsstaatsvertrags vom 17. Dezember 2010 [RdFunkBeitrStVBW]”), amelyet legutóbb a műsorszolgáltatásról szóló, 2015. december 3‑i tizenkilencedik módosító államszerződés (2016. február 23‑i törvény; GBI 126. és azt követő oldalak, különösen a 129. o.) 4. cikke módosított. A továbbiakban: tartományi törvény.


18      Az 1974. március 12‑i baden‑württembergi Verwaltungsvollstreckungsgesetz.


19      A 15a.. § azonban lehetővé teszi a közigazgatási szerveknek a polgári jog szerinti végrehajtási eljárás igénybevételét.


20      E tekintetben a 2011. szeptember 15‑i Németország kontra Bizottság ítéletre hivatkozik (C‑544/09 P, EU:C:2011:584).


21      C‑544/09 P, nem tették közzé, EU:C:2011:584. A Bíróság elutasította a Németország által előterjesztett fellebbezést a Törvényszék 2009. október 6‑i Németország kontra Bizottság ítélete (T‑21/06, nem tették közzé, EU:T:2009:387) ellen. Ez utóbbi ítélet helybenhagyta a Németországi Szövetségi Köztársaság által a digitális földfelszíni televízió (DVB‑T) bevezetéséhez Berlin‑Brandenburgban adományozott [helyesen: nyújtott] állami támogatásról szóló, 2005. november 9‑i bizottsági határozat (az értesítés a C(2005) 3903. számú dokumentummal történt) (HL 2006. L 200., 14. o.) érvényességét, amely megállapította, hogy e támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal.


22      Az 1994. augusztus 9‑i Namur‑Les assurances du crédit ítéletre utal (C‑44/93, EU:C:1994:311).


23      Hivatkozással az 1974. július 2‑i Olaszország kontra Bizottság ítéletre (173/73, EU:C:1974:71), 16. pont, valamint a BBC reklám nélküli, előfizetéses, 24 órás hírcsatornájának finanszírozásáról szóló NN 88/98. sz. ügyben hozott bizottsági határozatra (HL 2000. C 78., 6. o.).


24      2000. május 6‑i Franciaország kontra Ladbroke Racing és Bizottság ítélet (C‑83/98 P, EU:C:2000:248); 2004. július 15‑i Pearle és társai ítélet (C‑345/02, EU:C:2004:448), ideértve Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok ez utóbbi ügyre vonatkozó 2004. március 11‑i indítványát (EU:C:2004:145), 67. pont. A Bizottság két olyan határozatára is utal, amelyet a BBC (Egyesült Királyság) javára fizetett díjról szóló N 631/2001. sz. ügyben és az ORF (Ausztria) finanszírozásáról szóló E 2/2008. sz. ügyben hozott.


25      A 2000. október 5‑i Bizottság kontra Franciaország ítéletet (C‑337/98, EU:C:2000:543) említi.


26      2010. május 20‑i Todaro Nunziatina & C. ítélet (C‑138/09, EU:C:2010:291), 46. pont.


27      A létező támogatás módosításának fogalmáról lásd: Wahl főtanácsnok Carrefour Hypermarchés és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑510/16, EU:C:2017:929), 51–56. pont.


28      Trabucchi főtanácsnok Van der Hulst ügyre vonatkozó indítványában (C‑51/74, EU:C:1974:134, 7. pont) használt kifejezéssel élve.


29      Például a kedvezményezettek körének jelentős kiterjesztése.


30      Például, ha a program által nyújtott előnyök és ezek jellege, valamint az összegük és a támogatott vállalkozási tevékenységek változnak. Lásd: 1994. augusztus 9‑i Namur‑Les assurances du crédit ítélet (C‑44/93, EU:C:1994:311), 29. pont.


31      Például a támogatáshoz való jog keletkezési időszakának meghosszabbítása vagy a már odaítélt támogatás időbeli kiterjesztése. Lásd: 2013. június 13‑i HGA és társai kontra Bizottság ítélet (C‑630/11 P–C‑633/11 P, EU:C:2013:387), 92–94. pont; 2016. október 26‑i DEI és Bizottság kontra Alouminion tis Ellados ítélet (C‑590/14 P, EU:C:2016:797), 58. és 59. pont.


32      1994. augusztus 9‑i Namur‑Les assurances du crédit ítélet (C‑44/93, EU:C:1994:311), 28.pont.


33      2010. május 20‑i Todaro Nunziatina & C. ítélet (C‑138/09, EU:C:2010:291), 46. és 47. pont.


34      Ez következik például a 2017. október 25‑i Bizottság kontra Olaszország ítéletből (C‑467/15 P, EU:C:2017:799), 37–44. pont és a 2010. május 20‑i Todaro Nunziatina & C. ítéletből (C‑138/09, EU:C:2010:291), 28–41. pont.


35      1994. március 15‑i Banco Exterior de España ítélet (C‑387/92, EU:C:1994:100), 17. és 18. pont.


36      2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) (a továbbiakban: Altmark ítélkezési gyakorlat). Lásd a 2007. évi határozat 157–169. pontját.


37      A jelen indítvány 1. pontja.


38      Az említett számok 2009 és 2016 között változatlan bevételeket mutatnak (millió euróban meghatározva): 2009‑ben 7416; 2010‑ben 7362; 2011‑ben 7347; 2012‑ben 7306; 2013‑ban 7480; 2014‑ben 8082; 2015‑ben 7842 és 2016‑ban 7825. Az adatok a KEF jelentéseiben szerepelnek, 20. sz. (2016), 124. táblázat, 199. o. (2013–2016) [https://kef‑online.de/fileadmin/KEF/Dateien/Berichte/20._Bericht.pdf], és 19. sz. (2014), 96. táblázat, 141. o. (2009–2012) [https://kef‑online.de/fileadmin/KEF/Dateien/Berichte/19._Bericht.pdf] (a Bizottság észrevételeinek 24. lábjegyzete).


39      Ezt támasztják alá a német kormány által a tárgyaláson ismertetett adatok. Csak 2013/2014‑ben a beszedés a 2012. évhez képest 8,7%‑kal növekedett, amely a korábban hatályos szabályozás utolsó éve volt; de éppen az említett növekedés indokolta a hozzájárulás összegének 2015. április 1‑jétől történő csökkentését (17,98 euróról 17,50 euróra, amelyből 30 centet pénzügyi tartalékokra fordítottak).


40      Ebben az értelemben, bár más összefüggésben: 2005. január 13‑i Streekgewest ítélet (C‑174/02, EU:C:2005:10), 28. pont.


41      Lásd a jelen indítvány 15. pontját.


42      2007. december 13‑i Bayerischer Rundfunk és társai ítélet (C‑337/06, EU:C:2007:786), 21. pont.


43      A német kormány a tárgyaláson megerősítette, hogy a 2011. évi reform nem érintette a KEF jogosultságait.


44      Németország vállalta, hogy a KEF kizárólag a közszolgáltatás teljesítésével felmerülő költségek alapján végzi el számításait (2007. évi határozat, 379. pont). Elfogadható azonban bizonyos mértékű haszon, és annak lehetősége, hogy a többletet új eszközök fejlesztésére használják fel.


45      Lásd a 2007. évi határozat 382. és 385. pontját.


46      A tárgyaláson a Bizottság felhívta a figyelmet, hogy az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése értelmében folyamatos nyomonkövetést kell végeznie, és a 2007. évi határozat elfogadásától kezdve ezt megtette. Hangsúlyozta, hogy mostanáig egyáltalán nem talált olyan módosítást, amely azt eredményezné, hogy újból meg kell vizsgálni a német közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozási rendszerének a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.


47      A Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) 2012. augusztus 22‑i végzésében megerősítette, hogy az internetkapcsolattal rendelkező személyi számítógép birtoklása, amelyről a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek műsorai vételezhetők, elegendő a hozzájárulás felszámításához (1 BvR 199/11. sz. ügy).


48      Kétségtelen azonban, hogy a korábbi szabályok szigorú értelmezése szerint fizetési kötelezettséget keletkeztető készülékek választékának ezen várható bővülése a gyakorlatban megnehezítette volna a díj beszedését, mivel az említett készülékek birtoklásának ellenőrzése jelentős problémákat okozott.


49      Mindenesetre a Bizottság feladata a DVB‑T2 rendszer telepítésére fordított állami források összeegyeztethető vagy nem összeegyeztethető jellegét vizsgálni, amely eltérő kérdés, és összetett vizsgálatot kíván. Ez történt akkor, a digitális földfelszíni televíziózás (DVB‑T) bevezetésével a Berlin‑Brandenburg körzetben, amire a 21. lábjegyzetben hivatkoztam.


50      A 2015. április 16‑i Trapeza Eurobank Ergasias ítéletre (C‑690/13, EU:C:2015:235) hivatkozik.


51      2007. december 13‑i Bayerischer Rundfunk és társai ítélet (C‑337/06, EU:C:2007:786), 44. pont.


52      2015. április 16‑i ítélet (C‑690/13, EU:C:2015:235), 29. pont: „az EK 87. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozhatnak az olyan előjogok, mint amelyek az alapügyben szerepelnek, és amelyek alapján valamely bank jogosult […] egyszerű magánokirat alapján végrehajtási eljárást indítani”.


53      2007. évi határozat, 144. és 145. pont.


54      2007. évi határozat, 150. pont.