Language of document : ECLI:EU:C:2018:809

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2018. október 4.(*)

„2007/64/EK irányelv – Belső piaci pénzforgalmi szolgáltatások – A »fizetési számla« fogalma – A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője nevén nyitott folyószámla közvetítésével e személy számára pénzbefizetést vagy ‑felvételt lehetővé tevő takarékszámla esetleges bennfoglaltsága”

A C‑191/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2017. április 13‑án érkezett, 2017. március 28‑i határozatával terjesztett elő

a Bundeskammer für Arbeiter und Angestellte

és

az INGDiBa Direktbank Austria Niederlassung der INGDiBa AG

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök (előadó), E. Levits, A. Borg Barthet, M. Berger és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Bundeskammer für Arbeiter und Angestellte képviseletében W. Reichholf Rechtsanwalt,

–        az ING‑DiBa Direktbank Austria Niederlassung der ING‑DiBa AG képviseletében A. Zahradnik Rechtsanwalt,

–        a német kormány képviseletében D. Klebs és T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa‑Lacombe és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. június 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2007. L 319., 1. o.; helyesbítés: HL 2009. L 187., 5. o.; a továbbiakban: pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv) 4. cikke 14. pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a Bundeskammer für Arbeiter und Angestellte (a munkások és alkalmazottak szövetségi kamarája), amely a fogyasztók érdekeinek az érvényesítése céljából kereshetőségi joggal rendelkezik, és az ING‑DiBa Direktbank Austria Niederlassung der ING‑DiBa AG (a továbbiakban: ING‑DiBa Direktbank Austria) között az e bank által felkínált szerződések általános feltételeinek a jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv

3        A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv 2. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[e]zt az irányelvet a Közösségen belül nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokra kell alkalmazni”.

4        Az említett irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

[…]

3.      »pénzforgalmi szolgáltatás«: a mellékletben felsorolt üzleti tevékenységek bármelyike;

[…]

5.      »fizetési művelet«: a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetés, ‑átutalás vagy ‑felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti mögöttes kötelezettségektől;

[…]

14.      »fizetési számla«: a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál;

[…]”

5        Az említett irányelv melléklete többek között a következőket minősíti „pénzforgalmi szolgáltatásoknak”:

„2.      Fizetési számláról történő készpénzfelvételt lehetővé tevő szolgáltatások, valamint a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység.

3.      Fizetési műveletek teljesítése, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénzforgalmi szolgáltatójánál vagy más pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő pénzátutalást:

–        beszedések teljesítése, ideértve az egyszeri beszedéseket is,

–        fizetési műveletek teljesítése fizetési kártyával vagy hasonló eszközzel,

–        átutalások teljesítése, ideértve a rendszeres átutalási megbízásokat is.”

 A fizetési számlákról szóló irányelv

6        A fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla‑váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról szóló, 2014. július 23‑i 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 257., 214. o.; a továbbiakban: fizetési számlákról szóló irányelv) (12) preambulumbekezdése értelmében:

„Az ezen irányelv díjak összehasonlíthatóságára és a számlaváltásra vonatkozó rendelkezéseinek a [pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelvben] meghatározott valamennyi pénzforgalmi szolgáltatóra vonatkozniuk kell. […] Ezen irányelv minden rendelkezésének érintenie kell az olyan fizetési számlákat, amelyek révén a fogyasztók a következő tranzakciókat végre tudják hajtani: pénz elhelyezése, készpénzfelvétel, harmadik felekhez irányuló és harmadik felektől érkező fizetési műveletek végrehajtása, illetve fogadása, beleértve az átutalást is. […] [A] megtakarítási számlák […] nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. Amennyiben azonban ezeket a számlákat napi fizetési tranzakciók lebonyolítására használják fel, és az összes fent felsorolt jellemzővel rendelkeznek, akkor ezen irányelv hatálya alá fognak tartozni […].”

7        Ezen irányelv (14) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„Az irányelvben található fogalommeghatározásoknak a lehető legnagyobb mértékben összhangban kell lenniük más uniós jogi aktusok fogalommeghatározásaival, különösen a [pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv] fogalommeghatározásaival.”

8        A fizetési számlákról szóló irányelv 1. cikkének (6) bekezdése a következőket írja elő:

„Ez az irányelv azon fizetési számlákra alkalmazandó, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára legalább az alábbi műveleteket:

a)      pénz befizetése a fizetési számlára;

b)      készpénz felvétele a fizetési számláról;

c)      fizetési műveletek teljesítése és fogadása, ideértve az átutalás teljesítését harmadik félnek, illetve fogadását harmadik féltől.

[…]”

9        Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

3.      »fizetési számla«: egy vagy több fogyasztó nevén vezetett olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál;

[…]”

 Az osztrák jog

10      A Zahlungsdienstegesetz (a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvény, BGB1. I, 66/2009.; a továbbiakban: ZaDiG) 3. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„A jelen törvény alkalmazásában:

[…]

5.      fizetési művelet: a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetés, ‑átutalás vagy ‑felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől;

6.      fizetési rendszer: pénzátutalási rendszer, amely a fizetési műveletek feldolgozására, elszámolására vagy teljesítésére formális és szabványosított eljárásokat és egységes szabályokat alkalmaz;

7.      fizető fél: olyan személy, aki fizetési számla tulajdonosa, és aki az adott fizetési számláról fizetési megbízást ad és engedélyez, vagy – fizetési számla hiányában – az olyan személy, aki fizetési megbízást ad;

8.      kedvezményezett: olyan személy, aki valamilyen fizetési művelet tárgyát képező pénzeszközök szándékolt jogosultja;

[…]

10.      pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője: olyan személy, aki fizető félként vagy kedvezményezettként vagy mindkét minőségben pénzforgalmi szolgáltatást vesz igénybe;

11.      fogyasztó: olyan természetes személy, aki az e szövetségi törvény hatálya alá tartozó pénzforgalmi szolgáltatási szerződések keretében saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén kívül eső célból jár el;

[…]

13.      fizetési számla: a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál.”

11      A Bankwesengesetz (a bankrendszerről szóló törvény, BGBl. 532/1993.) 31. §‑ának a BGBl. I, 118/2016. számában megjelent változata a következőket írja elő:

„(1)      A takarékbetétek olyan pénzbetétek hitelintézeteknél, amelyek nem fizetési ügyletek, hanem befektetés céljára szolgálnak, és mint olyanok csak különös okiratok (takarékbetéti okiratok) kiadása ellenében vehetők át. […]

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

12      Az ING‑DiBa Direktbank Austria olyan online takarékszámlákat kínál, amelyekre az ügyfelei telebanking (távbanki szolgáltatás) útján befizetéseket és pénzfelvételeket teljesíthetnek. Ezen átutalásokat mindig az ezen ügyfelek nevén nyitott referenciaszámlán keresztül kell végrehajtani. E referenciaszámlák olyan folyószámlák, amelyeket az említett ügyfelek az ING‑DiBa Direktbank Austriától eltérő más banknál is tarthatnak. A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az online takarékszámlákról vagy az azokra teljesített átutalások nem teszik szükségessé pénzforgalmi szolgáltató bevonását.

13      Ezen online takarékszámlák látra szóló számlák, vagyis az ügyfél az e számlákra befizetett összegekkel bármikor rendelkezhet anélkül, hogy ennek a kamatokra negatív hatása lenne.

14      Az alapügyben az ING‑DiBa Direktbank Austria által alkalmazott általános szerződési feltételekről van szó. A munkások és alkalmazottak szövetségi kamarája szerint e feltételek közül néhány ellentétes a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelvet a belső jogba átültető ZaDiG‑gal, következésképpen jogellenes.

15      A kérdést előterjesztő bíróság, az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) azon a véleményen van, hogy ahhoz, hogy az említett feltételek jogszerűségéről határozzon, előzetesen a ZaDiG alkalmazhatóságának a kérdésével kell foglalkoznia. Ennek keretében e bíróságnak meg kell határoznia, hogy az olyan online takarékszámlákat, mint amelyeket az ING‑DiBa Direktbank Austria kínál, az ezen irányelv értelmében vett „fizetési számláknak” kell‑e minősíteni, következésképpen pedig ezen irányelv hatálya alá tartoznak.

16      A kérdést előterjesztő bíróság rámutat többek között arra, hogy csupán az, hogy az ilyen számlát „takarékszámlának” nevezik, nem teszi lehetővé, hogy azt kizárják a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv hatálya alól. Azonban kétsége merül fel azon kérdést illetően, hogy figyelembe véve rendeltetésüket, vagyis hogy takarékbetétek, az online takarékszámlák tekinthetők‑e olyannak, mint amelyek fizetési műveletek megvalósítására szolgálnak.

17      E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv] 4. cikkének 14. pontját, hogy az olyan online takarékszámlát is, amelyre az adott ügyfél (látra szólóan és a bank külön közreműködése nélkül) telebanking (távbanki szolgáltatás) útján befizetéseket és pénzfelvételeket teljesíthet a nevére nyitott referenciaszámlán (banki folyószámla Ausztriában) keresztül, a »fizetési számla« fogalma alá kell rendelni, és ezért kiterjed rá az irányelv hatálya?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

18      Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv 4. cikkének 14. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a „fizetési számla” fogalmába tartozik az olyan takarékszámla, amely lehetővé teszi, hogy azon látra szóló összegekkel rendelkezzenek, és amelyről a befizetési és pénzfelvételi műveleteket csak egy „referenciaszámlának” nevezett folyószámla közvetítésével lehet végrehajtani.

19      Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez annak nemcsak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi (2015. szeptember 2‑i Surmačs ítélet, C‑127/14, EU:C:2015:522, 28. pont; 2016. november 16‑i DHL Express [Austria] ítélet, C‑2/15, EU:C:2016:880, 19. pont).

20      Így először is emlékeztetni kell arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv 4. cikkének 14. pontja a fizetési számlát úgy határozza meg, mint amely „a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál”.

21      A fizetési műveletet ezen irányelv 4. cikkének 5. pontja úgy határozza meg, mint „a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetés, ‑átutalás vagy ‑felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti mögöttes kötelezettségektől”.

22      Az említett irányelv 4. cikkének 3. pontja a pénzforgalmi szolgáltatásokat úgy határozza meg, mint amelyek magukban foglalják az ugyanezen irányelv „melléklet[é]ben felsorolt üzleti tevékenységek bármelyikét”. Így e melléklet 2. pontja kimondja, hogy pénzforgalmi szolgáltatásoknak minősülnek a „fizetési számláról történő készpénzfelvételt lehetővé tevő szolgáltatások, valamint a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység”. Hasonlóképpen, az említett melléklet 3. pontja a pénzforgalmi szolgáltatásokba belefoglalja a fizetési műveletek teljesítését, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénzforgalmi szolgáltatójánál vagy más pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő pénzátutalást, ami magában foglalja a beszedések teljesítését, a fizetési műveletek fizetési kártyával történő teljesítését és az átutalások teljesítését.

23      Amint a főtanácsnok az indítványának 28., 30. és 36. pontjában megjegyezte, e rendelkezések szövege mint olyan nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy a „fizetési számla” fogalma magában foglal‑e vagy sem olyan számlákat, mint amelyekről az alapügyben szó van, amelyek esetében a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a takarékszámlája és a folyószámlája közötti pénzátutalással járó közbenső lépés szükséges a fizetési művelet teljesítéséhez.

24      E megállapításra tekintettel másodszor elemezni kell azt a jogszabályi összefüggést, amelybe a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv illeszkedik.

25      E célból fontos figyelembe venni különösen a fizetési számlákról szóló irányelvet.

26      Ugyanis, bár ezen irányelv nem alkalmazandó közvetlenül az alapügyben, az említett irányelv (12) preambulumbekezdése kimondja, hogy azt a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv értelmében vett valamennyi pénzforgalmi szolgáltatóra alkalmazni kell. A fizetési számlákról szóló irányelv (14) preambulumbekezdése azt is pontosítja, hogy az ezen irányelvben található fogalommeghatározásoknak a lehető legnagyobb mértékben összhangban kell lenniük más uniós jogi aktusok fogalommeghatározásaival, különösen a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv fogalommeghatározásaival.

27      A „fizetési számla” fogalmával kapcsolatban mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a fizetési számlákról szóló irányelv 2. cikkének 3. pontjában szereplő fogalommeghatározás szinte megegyezik a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv 4. cikkének 14. pontjában szereplő fogalommeghatározással. Ugyanis, amint a főtanácsnok az indítványának 54. pontjában megjegyezte, az abban álló egyetlen különbség, hogy az e fogalommeghatározások közül az elsőben használt „fogyasztó” kifejezés helyébe a másodikban a „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” kifejezés lép, nem az e fogalom meghatározásában fennálló lényegi különbséget, hanem inkább az érintett két irányelv tárgya közötti különbséget tükrözi.

28      Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy a fizetési számlákról szóló irányelv (12) preambulumbekezdése többek között kimondja, hogy a megtakarítási számlák nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, amennyiben nem minősülnek fizetési számláknak, hacsak ezeket nem lehet napi fizetési műveletek lebonyolítására felhasználni.

29      Így, bár a takarékszámlák főszabály szerint nem tartoznak a „fizetési számla” fogalmának a meghatározása alá, az ilyen kizárás nem feltétlen. Az említett (12) preambulumbekezdésből ugyanis egyrészt az következik, hogy valamely számla „takarékszámlaként” való egyszerű elnevezése önmagában nem elegendő a „fizetési számla” minősítés kizárásához, másrészt pedig az ezen utóbbi minősítés meghatározó szempontja abban áll, hogy az ilyen számláról napi fizetési műveleteket lehessen lebonyolítani.

30      E tekintetben fontos figyelembe venni a fizetési számlákról szóló irányelv 1. cikkének (6) bekezdését, amely előírja, hogy ez az irányelv azon fizetési számlákra alkalmazandó, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára legalább a fizetési számlára történő pénzbefizetésből, a fizetési számláról történő készpénzfelvételből és a fizetési műveletek teljesítéséből és fogadásából – ideértve az átutalás teljesítését harmadik félnek, illetve fogadását harmadik féltől – álló műveleteket.

31      Ebből következik, hogy a valamely számláról történő fizetési műveletek harmadik fél számára történő teljesítésének, illetve a harmadik fél által teljesített ilyen műveletek fogadásának a lehetősége a „fizetési számla” fogalmának alkotóeleme.

32      Az olyan számla, amelyről ilyen fizetési műveleteket közvetlenül nem lehet végrehajtani, hanem azok végrehajtásához valamely közbenső számla felhasználása szükséges, nem tekinthető tehát a fizetési számlákról szóló irányelv, következésképpen pedig a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv értelmében vett „fizetési számlának”.

33      A fenti megállapítások összességéből következik, hogy az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv 4. cikkének 14. pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik a „fizetési számla” fogalmába az olyan takarékszámla, amely lehetővé teszi, hogy azon látra szóló összegekkel rendelkezzenek, és amelyről a befizetési és pénzfelvételi műveleteket csak egy folyószámla közvetítésével lehet végrehajtani.

 A költségekről

34      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének 14. pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik a „fizetési számla” fogalmába az olyan takarékszámla, amely lehetővé teszi, hogy azon látra szóló összegekkel rendelkezzenek, és amelyről a befizetési és pénzfelvételi műveleteket csak egy folyószámla közvetítésével lehet végrehajtani.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.