Language of document :

A Törvényszék (hatodik tanács) T-626/16. sz., Mylène Troszczynski kontra Parlament ügyben 2018. május 16-án hozott ítélete ellen Mylène Troszczynski által 2018. július 13-án benyújtott fellebbezés

(C-462/18. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Mylène Troszczynski (képviselő: F. Wagner ügyvéd)

A másik/többi fél az eljárásban: Európai Parlament

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. május 16-i T-626/16. sz. ügyben hozott ítéletét.

Következésképpen:

semmisítse meg az Európai Parlament főtitkárának „az Európai Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről” szóló módosított 2008. május 19-i és július 9-i, 2009/C 159/01 európai parlamenti elnökségi határozat 68. cikke alapján meghozott, 56 554,00 euró összegben fennálló követelést megállapító 2016. június 23-i határozatát;

semmisítse meg a 2016. június 30-án kézhez vett 2016–888. sz. terhelési értesítést, amely a fellebbezőt arról tájékoztatja, hogy a Főtitkár 2016. június 23-i határozatának alapján vele szemben fennálló követelést állapítottak meg, „a parlamenti támogatásként jogtalanul felvett összegek visszatérítéseként, a tagok statútumára vonatkozó végrehajtási szabályzat 68. cikkének és a költségvetési rendelet 78, 79 és 80. cikkeinek alkalmazása alapján”;

a jogszabályoknak megfelelően rendelkezzen a vizsgálat bármilyen befejezése előtt a megtámadott határozatban tett megalapozatlan vádakból eredően a fellebbezőnek okozott károk, a róla kialakult képet ért sérelem, a személyes és szakmai életében okozott jelentős zavar megtérítéseként neki fizetendő összegről;

a jogszabályoknak megfelelően rendelkezzen a fellebbezőnek fizetendő eljárási költségekről;

a Parlamentet kötelezze az összes költség viselésére;

az ügy érdemének elbírálását megelőzően szólítsa fel a Parlamentet az igazgatási ügyiratok és az OLAF őt érintő iratainak bemutatására.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap téves jogalkalmazáson és lényeges alakszerűségek megsértésén alapul. Egyrészt a Törvényszéknek a benyújtandó bizonyítékok jellegét és számát tisztázó Bilde és Montel ügyekben hozott ítéletei új ténynek minősülnek, amely az eljárás írásbeli szakaszának lezárását követően merült fel. Az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételek teljesültek. Másrészt a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy nem vizsgálhat más tényállási elemeket, csak amelyeket a főtitkár elé terjesztettek. A jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó eljárás korlátlan bírósági felülvizsgálatra irányuló jogorvoslati eljáráshoz hasonlatos, melyben a jogvita helyes értelmezéséhez szükséges minden iratot be lehet nyújtani, akár az eljárás során is.

A második jogalap a védelemhez való jog és lényeges alakszerűségek Törvényszék általi megsértésén alapul. Egyrészt a Törvényszék nem tett lehetővé tisztességes és kontradiktórius vitát, mivel a Parlamentet nem kötelezte az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. és 42. cikkének tiszteletben tartására. A Parlamentnek rendelkezésére állnak az igazgatási ügyiratok és az OLAF fellebbezőre vonatkozó iratai, melyekből előnyt kovácsolhat magának, de rejtve maradnak a fellebbező számára. Másrészt a Törvényszék értékelési hibát követett el, amikor szabályosnak tekintette a fellebbező főtitkár általi személyes meghallgatásának hiányát.

A harmadik jogalap téves jogalkalmazásra, a tények és bizonyítékok téves jogi minősítésére, hátrányos megkülönböztetésre fumus persecutionis-ra, a bizalomvédelem és a jogszerűség elvének megsértésére és hatáskörrel való visszaélésre vonatkozik. Először is a benyújtott iratok kritikus elemzésének hiánya az indokolás elégtelenségének minősül. Másodszor sérülnek az asszisztensek politikai jogai. Harmadszor, a jogalap nélküli gazdagodás terén a bizonyítási terhet az adminisztráció viseli, amelynek bizonyítékokkal kell alátámasztani az állítások megkérdőjelezését. Negyedszer a Parlament elnöke és főtitkára hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a Front national képviselőivel szemben. Végül az igazgatási ügyiratok és az OLAF iratai benyújtásának megtagadása megkérdőjelezi a bizalomvédelem elvét, a jogszerűség elvét és hatáskörrel való visszaélésnek minősül.

____________