ELEANOR SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. december 19.(1)
C‑431/17. sz. ügy
Monachos Eirinaios, kata kosmon Antonios Giakoumakis tou Emmanouil
kontra
Dikigorikos Syllogos Athinon
(a Symvoulio tis Epikrateias [államtanács, Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„98/5/EK irányelv – 3. cikk – 6. cikk – Valamely szerzetes ügyvédként való bejegyzése a szakmai képesítés megszerzése országától eltérő tagállamban – A bejegyzést kizáró nemzeti szabályok”
1. Szolgálhat‑e valaki két urat? Ha az említett urak egyike Isten, a keresztények az evangéliumokban iránymutatást találhatnak: „senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak”.(2) (A Názáreti Jézus és egy jogász között az irgalmas szamaritánus példázatában fennmaradt tökéletes jogi párbeszéd azonban egyértelműen azt mutatja, hogy igenis lehetséges, hogy valaki egyszerre szolgálja Istent és legyen a jogászi szakma tagja.(3)) Ha egy szerzetes a szakmai képesítése megszerzésének országától eltérő tagállam ügyvédi kamarájának névjegyzékébe kívánja jogászként felvetetni magát, és így egyszerre szolgálni az igazságot és Istent, meg kell vizsgálnunk a 98/5/EK irányelvet(4) is.
2. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország; a továbbiakban: a kérdést előterjesztő bíróság) azt kérdezi, hogy a 98/5 irányelvvel összeegyeztethető‑e, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok megtagadják Monachos Eirinaios,(5) egy görögországi kolostorban élő szerzetes saját országa szakmai címét használva működő ügyvédként történő bejegyzését, azzal az indokkal, hogy a szerzetesek a nemzeti jog értelmében egyszerűen nem vehetők fel az ügyvédi kamarai névjegyzékbe. Ez felveti azt a kérdést, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a saját országuk szakmai címét használva működő ügyvédek bejegyzésére vonatkozó, kógens kötelezettségeket bevezető 98/5 irányelv rendelkezéseit az ilyen ügyvédekre alkalmazandó szakmai és etikai szabályokkal, amelyek a tagállamoknak tág mozgásteret biztosítanak. A Bíróság értelmezésének biztosítania kell az irányelv konzisztens és koherens értelmezését.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 98/5 irányelv
3. A 98/5 irányelv (1) preambulumbekezdése felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a tagállamok állampolgárai hivatásukat a képesítésük megszerzése országától eltérő tagállamban gyakorolhassák önálló vagy alkalmazotti minőségben. A (2) és a (3) preambulumbekezdés kifejti, hogy az irányelv alternatívát kínál a 89/48 irányelv mellé a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába történő befogadásra.(6)
4. Az (5) preambulumbekezdés értelmében ez a gyakorlat „közösségi szinten az oklevelek elismerésének általános rendszerével összehasonlítva nemcsak azért indokolt, mert lehetővé teszi az ügyvédek számára, hogy a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába könnyebben beilleszkedhessenek, de azért is, mert biztosítja, hogy az ügyvédek a saját országuk szakmai címeit viselve állandó jelleggel működhessenek a fogadó tagállamban, és ez megfelel a jogi szolgáltatásokat igénybevevők szükségleteinek, akik, különösen a belső piac következtében folyamatosan gyarapodó kereskedelmi kapcsolatok miatt, jogi tanácsot kérnek a határokon átnyúló ügyletek lebonyolításához, amelyekben a nemzetközi, a közösségi és a nemzeti jogszabályok gyakran fedik egymást”.
5. A (6) preambulumbekezdés szerint ez az intézkedés „azért is indokolt, mert eddig csupán néhány tagállam engedélyezte, hogy területén más tagállamból érkezett ügyvédek a saját országuk szakmai címét viselve a szolgáltatásnyújtáson kívül más ügyvédi tevékenységet folytassanak; […] azonban azokban a tagállamokban, ahol ez a lehetőség fennáll, a részletes gyakorlati szabályok, például a tevékenységi kör vagy a hatóságoknál történő bejegyeztetés tekintetében jelentősen különböznek; […] a körülmények különbözősége egyenlőtlenségeket és a tagállamok ügyvédei közötti verseny torzítását, illetve a mozgás szabadságának akadályozását eredményezi; […] csak egy, a szolgáltatásnyújtástól eltérő szakmai tevékenység folytatását szabályzó irányelv képes ezeket a saját országuk szakmai címét használva tevékenykedő ügyvédeket sújtó nehézségeket elhárítani [helyesen: csak egy, a szolgáltatásnyújtástól eltérő szakmai tevékenységnek a saját országuk szakmai címét használva tevékenykedő ügyvédek általi gyakorlását szabályzó irányelv képes ezeket a nehézségeket elhárítani], és ez nyújt lehetőséget arra, hogy azonos lehetőségeket biztosítson az ügyvédeknek és a jogi szolgáltatások igénybevevőinek valamennyi tagállamban”.
6. A (7) preambulumbekezdés értelmében ez az irányelv nem határoz meg semmilyen, kizárólag egy országon belüli helyzetre vonatkozó szabályt, és ahol mégis kihatással van az ügyvédi hivatás nemzeti szabályozására, csak annyiban teszi ezt, amennyiben ez célkitűzéseinek hatékony elérése érdekében szükséges. Az irányelv többek között nem érinti a fogadó tagállamban használatos szakmai címek szerinti ügyvédi képesítés megszerzését és az ügyvédi hivatás gyakorlását szabályozó nemzeti jogalkotást.
7. A (8) preambulumbekezdés értelmében „az irányelv a hatálya alá tartozó ügyvédektől megkívánja, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál bejegyeztessék magukat, hogy a hatóság meggyőződhessen arról, hogy az ügyvéd az adott tagállamban hatályos szakmai szabályoknak megfelel; […] a fogadó tagállam ügyvédekre vonatkozó jogszabályai határozzák meg a bejegyzés hatályát arra vonatkozóan, hogy az ügyvédek milyen szintű és típusú igazságszolgáltatási szervek előtt gyakorolhatják hivatásukat”.
8. A (9) preambulumbekezdés szerint „azoknak az ügyvédeknek, akik még nem illeszkedtek be a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába, az adott tagállamban a saját országuk szakmai címüket [helyesen: címét] viselve kell végezniük tevékenységüket annak érdekében, hogy a fogyasztók megfelelően tájékozódhassanak, és különbséget tudjanak tenni az ilyen ügyvédek és a fogadó tagállamban működő, az ott használatos szakmai címet viselő ügyvédek között”.
9. Az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése meghatározza, hogy az irányelv célja az ügyvédi hivatás folyamatos gyakorlásának megkönnyítése az ügyvédi minősítés megszerzése országától eltérő másik tagállamban. Az 1. cikk (2) bekezdése úgy határozza meg az „ügyvéd” fogalmát, mint „minden olyan személy, aki egy tagállam állampolgára, és az alábbi szakmai címek egyikének birtokában felhatalmazással rendelkezik a hivatásának gyakorlására: […] Görögország: Δικηγόρος [Dikigoros] […] Ciprus: Δικηγόρος [Dikigoros]”.
10. A 2. cikk meghatározza, hogy bármely ügyvéd jogosult állandó jelleggel bármely más tagállamban a saját tagállamában megszerzett szakmai címmel az 5. cikkben meghatározott tevékenységek folytatására.
11. A 3. cikk értelmében:
„(1) Annak az ügyvédnek, aki másik tagállamban kíván működni, mint ahol ügyvédi képesítését megszerezte, az adott ország [helyesen: tagállam] hatáskörrel rendelkező hatóságánál be kell jegyeztetnie magát.
(2) A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának be kell jegyeznie az ügyvédet, ha az ügyvéd bemutatja a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzését bizonyító igazolást. A hatóság előírhatja, hogy a saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzést bizonyító igazolás nem lehet három hónapnál régebbi. A bejegyzésről a hatóságnak értesítenie kell az ügyvéd saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságát”.
12. A 4. cikk előírja, hogy a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címét használva tevékenységet folytató ügyvédnek „ezzel a szakmai címmel kell folytatnia tevékenységét, amelyet a saját tagállama hivatalos nyelvén, vagy hivatalos nyelveinek egyikén, érthetően és oly módon kell megjelölnie, hogy az ne legyen összetéveszthető a fogadó tagállam szakmai megnevezésével”.
13. Az 5. cikk (1) bekezdése a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd által folytatható tevékenységek körét úgy határozza meg, hogy az ilyen ügyvéd „ugyanolyan ügyvédi tevékenységet folytat, mint a fogadó tagállamban használatos vonatkozó szakmai címmel tevékenységet folytató ügyvéd”. Többek között „jogi tanácsot adhat saját tagállamának jogáról, a közösségi jogról, a nemzetközi jogról és a fogadó tagállam jogáról. Az ügyvédnek minden esetben be kell tartania a nemzeti bíróságok előtt érvényes eljárási szabályokat.”
14. A 6. cikk (1) bekezdése előírja, hogy „a saját tagállamában érvényes ügyvédi működési szabályoktól függetlenül a saját országának szakmai címe használatával működő ügyvédre minden olyan tevékenység esetében, amelyet a fogadó tagállam területén végez, ugyanazok a működési szabályok érvényesek, mint a fogadó tagállam szakmai címével működő ügyvédekre”. A 6. cikk (3) bekezdése értelmében a fogadó tagállam „előírhatja a saját országa szakmai megnevezésével működő ügyvéd számára ügyvédi felelősségbiztosítási szerződés megkötését, vagy azt, hogy belépjen egy ügyvédi biztosítópénztárba, annak a szabályozásnak megfelelően, amit az adott tagállam állapított meg a területén folytatott tevékenységekre”.
15. Az irányelv 7. cikke fegyelmi eljárást ír elő arra az esetre, ha a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd nem tesz eleget a fogadó tagállamban hatályos kötelezettségeknek. A 7. cikk (1) bekezdése értelmében „a fogadó tagállam eljárási szabályait, büntetéseit és jogorvoslatait kell alkalmazni”. A 7. cikk (2)–(5) bekezdése a következőket mondja ki:
„(2) A saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd elleni fegyelmi eljárás kezdeményezését megelőzően a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának minden lényeges adatot rendelkezésére bocsátva, a lehető legrövidebb időn belül kell tájékoztatnia a saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát.
[Ezt] megfelelően kell alkalmazni olyan esetekben, amikor a fegyelmi eljárásokat a saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága kezdeményezi […].
(3) A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának a döntéshozói hatáskörének sérelme nélkül a teljes fegyelmi eljárás során együtt kell működnie a saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával. […]
(4) A saját tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által hozott határozatot követően saját eljárásjogi és anyagi jogi szabályai szerint el kell döntenie, hogy milyen intézkedéseket hozzon a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéddel szemben.
(5) Habár ez nem előfeltétele a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága határozatának, ha az ügyvéd saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatósága ideiglenesen vagy véglegesen visszavonja az ügyvédi tevékenység folytatására szóló felhatalmazást, ez automatikusan maga után vonja annak ideiglenes vagy végleges tilalmát, hogy az érintett ügyvéd a saját országa szakmai címét használva tevékenységet folytasson a fogadó tagállamban”.
16. A 9. cikk előírja, hogy „A 3. cikkben említett bejegyzést nem érintő [helyesen: megtagadó] határozatokat vagy az ilyen bejegyzést törlő és a fegyelmi intézkedések meghozataláról szóló határozatokat indokolni kell”. Az ilyen határozatok ellen bírósági jogorvoslatnak van helye.
A nemzeti jog
A 152/2000 elnöki rendelet
17. A 98/5 irányelvet a görög jogba Proedriko Diatagma 152/2000, Diefkolynsi tis monimis askisis tou dikigorikoy epaggelmatos stin Ellada apo dikigorous pou apektisan ton epaggelmatiko tous titlo se allo kratos-melos tis EE (az ügyvédi hivatás Görögországban való folyamatos gyakorlásának elősegítése azon ügyvédek számára, akik képesítésüket az EU valamely másik tagállamában szerezték címet viselő 152/2000. sz. köztársasági elnöki rendelet; a továbbiakban: elnöki rendelet) ültette át.
18. Az 5. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az ügyvédi hivatás Görögországban történő gyakorlásához az ügyvédnek be kell jegyeztetnie magát azon körzeti ügyvédi kamara névjegyzékébe, amelynek területén tevékenységét folytatni kívánja, valamint ebben a körzetben kell irodát fenntartania. Az 5. cikk (2) bekezdése szerint a szóban forgó bejegyzésről az említett ügyvédi kamara tanácsa határoz azt követően, hogy a kérelmező bemutatta a következő okiratokat: i. a tagállami állampolgárságot igazoló állami vagy önkormányzati hatósági okmány; ii. erkölcsi bizonyítvány; iii. bejegyzési igazolás a származási állam azon hatáskörrel rendelkező hatóságától, amely a szakmai megnevezést megadta, vagy a saját állam hatáskörrel rendelkező más hatóságától.
19. Ezenfelül a 8. cikk (1) bekezdése előírja, hogy „a származási államban az ügyvédekre vonatkozó szakmai és etikai szabályoktól függetlenül az ügyvédre minden olyan tevékenység esetében, amelyet a Görög Köztársaság területén végez, ugyanazok a szakmai és etikai szabályok érvényesek, mint az érintett kamarában tagsági jogviszonnyal rendelkező ügyvédekre. Vonatkoznak rá többek között mindazok a kötelezettségek, amelyek […] az ügyvédi tevékenység Görögországban történő folytatására irányadó bármely más normából, különösen az összeférhetetlenségre és az ügyvédi tevékenységen kívüli tevékenységek folytatására, a szakmai titokra, a szakmai etikára, a reklámra, a hivatás méltóságára és a feladatok megfelelő ellátásra vonatkozó szabályokból erednek.”
Az ügyvédi törvénykönyv
20. A 4194/2013. sz. Kodikas dikigoron (a továbbiakban: ügyvédi törvénykönyv) szerint az ügyvéd a jogállam egyik alapját képező közhivatalt lát el. Az ügyvédnek a hivatása gyakorlása során szakmai ítéletének megfelelően kell az ügyeket ellátnia, és nem fogadhat el a törvénnyel ellentétes vagy a megbízója érdekeivel összeegyeztethetetlen tanácsot vagy utasítást.(7)
21. A 6. cikk az „ügyvédi hivatás betöltésének feltételei – kizáró tényezők” címet viseli. E cikk az ügyvédi hivatás betöltése tekintetében két pozitív feltételt ír elő, nevezetesen: i. görög állampolgárság vagy valamely másik tagállam vagy EGT‑állam állampolgársága és ii. jogi diploma, valamint négy kizáró tényezőt, amelyek között szerepel, hogy az ügyvéd nem lehet pap vagy szerzetes.
22. A 7. cikk (1) bekezdése „az ügyvédi jogállás jogszabály erejénél fogva történő elvesztése” címet viseli. Ez egyebek mellett előírja, hogy a jogszabály erejénél fogva elveszti ügyvédi jogállását, és törölni kell annak az ügyvédi kamarának a nyilvántartásából, amelynek tagja, azt a személyt, aki pap, szerzetes, vagy azt, aki foglalkoztatási viszonyt létesít, vagy akit valamely magánjogi vagy közjogi jogi személynél munkaszerződés vagy köztisztviselői jogviszony keretében alkalmaznak.(8) A 7. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ügyvéd köteles ezt bejelenteni, és lemondását benyújtani annál az ügyvédi kamaránál, ahol bejegyezték.(9)
23. A 23. cikk előírja, hogy az ügyvédnek azon elsőfokú bíróság területén kell székhellyel és irodával rendelkeznie, amelyhez tartozik. A 82. cikk úgy rendelkezik, hogy az ügyvéd – néhány kifejezetten felsorolt kivételtől eltekintve – nem nyújthatja a szolgáltatásait megfelelő díjazás nélkül.
A görög ortodox egyház alkotmánylevele
24. A Katastatikos Chartis tis Ekklisias tis Ellados (a görög ortodox egyház alkotmányleveléről szóló 590/1977. sz. törvény) 39. cikke kimondja, hogy a kolostor az ott lakó férfiak és nők aszketikus életére rendeltetett szent épület, a szerzetesi fogadalmaknak, a kolostori élet ősi kánonjainak, valamint az ortodox egyház hagyományainak megfelelően. A kolostorok az illetékes püspök lelki felügyelete alatt működnek.
25. Az 56. cikk (3) bekezdése értelmében a szerzetesi kötelék alatt álló személy nem utazhat az egyházi kerületének határain túlra, csak elöljárója engedélyével. Ha egy naptári éven belül – megszakítás nélkül vagy megszakításokkal – két hónapnál tovább szándékozik a másik kerületben maradni, ahhoz az illetékes metropolita engedélyére is szüksége van.
Az általános egyházi alapról és a kolostorok igazgatásáról szóló törvény
26. A Peri Genikou Ekklisastikou Tameiou kai dioikiseos Monastirion (az általános egyházi alapról és a kolostorok igazgatásáról szóló 3414/1909. sz. törvény) a 18. cikkében előírja, hogy a szerzetesi kötelékbe belépő személy minden vagyonát átruházza a kolostorra, az öröklési jog alapján az örököseit megillető kötelesrészt kivéve.
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
27. Monachos Eirinaios szerzetes egy görögországi kolostorban.(10) Emellett szakképzett ügyvéd és 2014. december 11. óta a Pagkyprios Dikigorikos Syllogos (ciprusi ügyvédi kamara, a továbbiakban: PDS) tagja.
28. 2015. június 12‑én kérte, hogy más tagállamban szakmai címet szerzett ügyvédként jegyezzék be a Dikigorikos Syllogos Athinon (athéni ügyvédi kamara, a továbbiakban: DSA) névjegyzékébe. 2015. június 18‑án a DSA tanácsa elutasította a kérését. Az említett határozat az elnöki rendelet 8. cikkének (1) bekezdésén alapult, amely rendelkezésnek megfelelően (különösen a papok vagy szerzetesek esetében) az összeférhetetlenségre vonatkozó nemzeti szabályok azokra az ügyvédekre is alkalmazandóak, akik származási országukban szerzett szakmai címmel kívánják a hivatást Görögországban gyakorolni.
29. Monachos Eirinaios 2015. szeptember 29‑én keresetet nyújtott be e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.
30. Az említett bíróság megjegyzi, hogy a görög ügyvédekre alkalmazandó szakmai és etikai szabályok nem engedik, hogy a szerzetesek ügyvédként működjenek a DSA által hivatkozott indokok miatt, vagyis amiatt, hogy esetükben nem állnak fenn a függetlenségükre, a szakmai tevékenység melletti teljes elköteleződésükre, valamint arra vonatkozó garanciák, hogy az ügyeket konfliktusokat felvállaló szellemben tudják kezelni, tényleges és nem csak fiktív letelepedettséggel rendelkezzenek az illetékes elsőfokú bíróság területén, valamint hogy szolgáltatást csak díjazás ellenében nyújthatnak. Amennyiben a releváns ügyvédi kamara köteles lenne a 98/5 irányelv 3. cikkével összhangban saját országa szakmai címét használva működő ügyvédként bejegyezni valamely szerzetest, köteles lenne haladéktalanul megállapítani, hogy megsértette a nemzeti jogban az irányelv 6. cikkében biztosított lehetőséggel élve meghatározott működési szabályokat, mivel e szabályok nem engedélyezik a szerzetesek számára az ügyvédi hivatás folytatását.
31. A kérdést előterjesztő bíróság emellett saját ítélkezési gyakorlatára is utal, amelyben megállapította, hogy a korábban hatályos ügyvédi törvénykönyv – amely előírja, hogy papok nem szerezhetnek ügyvédi képesítést – nem ellentétes az egyenlőség elvével és a szakmai tevékenység gyakorlásának szabadságával. Egyrészt azért, mert a közérdek megköveteli, hogy az ügyvéd kizárólag feladatai ellátásának szentelje magát, másrészt azért, mert az ügyvédi hivatás gyakorlása konfliktushelyzetekkel jár, ami összeegyeztethetetlen a lelkipásztori minőséggel.(11) A kérdést előterjesztő bíróság korábban azt is megállapította, hogy az említett rendelkezés nem ellentétes a görög alkotmány 13. cikkével, az EK‑Szerződés 52. cikkével (jelenleg EUMSZ 49. cikk) (mivel az említett korábbi ügy kizárólag belső jellegű helyzetre vonatkozott) és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 9. cikkével.(12)
32. Mindezek alapján a kérdést előterjesztő bíróság a következő kérdést terjeszti elő előzetes döntéshozatalra:
„Úgy kell‑e értelmezni a 98/5 irányelv 3. cikkét, hogy a nemzeti jogalkotó megtilthatja, hogy a görög ortodox egyház szerzetesét ügyvédként bejegyezzék a szakmai címe megszerzésének helyétől eltérő másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának névjegyzékébe abból a célból, hogy ott a hivatását saját országa szakmai címével gyakorolja, amennyiben a tilalom indoka az, hogy a görög ortodox egyház szerzetesei a nemzeti jog alapján nem jegyezhetőek be az ügyvédi kamarai névjegyzékbe, mivel helyzetükből adódóan esetükben nem állnak fenn az ügyvédi tevékenység gyakorlásához elengedhetetlennek tekintett garanciák?”
33. Monachos Eirinaios, a görög kormány, a holland kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2018. szeptember 18‑i tárgyaláson Monachos Eirinaios, a DSA, a görög kormány és a Bizottság adta elő szóbeli észrevételeit.
Értékelés
Az alkalmazandó jog
34. Azon ügyvéd helyzetére, aki hivatását valamely más tagállamban kívánja gyakorolni, különböző szempontok vonatkoznak. Így a 2005/36 irányelv a szakmai képesítések elismerésével foglalkozik, míg a 77/249/EGK tanácsi irányelv a szolgáltatásnyújtás szabadságával.(13) A 2006/123/EK irányelv a belső piacon belül végzett tevékenységek széles körére, köztük a jogi tanácsadásra is vonatkozik, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás vonatkozásában is.(14) A 98/5 irányelv azokra az ügyvédekre vonatkozik, akik a fogadó tagállamban állandó jelleggel kívánnak tevékenykedni.
35. Írásbeli észrevételeiben a holland kormány azt állította, hogy mivel a 98/5 irányelv nem tartalmaz ügyvédekre vonatkozó szakmai és etikai szabályokat, a többi, valószínűleg alkalmazandó irányelvben kell iránymutatást keresni.
36. Nem osztom ezt a nézetet.
37. A 77/249 irányelv az ügyvédek szolgáltatásnyújtási szabadságával foglalkozik, nem pedig a letelepedés szabadságával.(15) Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás egy olyan ügyvéd kamarai névjegyzékbe való felvételének megtagadására vonatkozik, aki egy másik tagállamban szakmai képesítést szerzett. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgya ezért valamely ügyvéd letelepedése, amelyre a 98/5 irányelv, nem pedig a jogi szolgáltatás nyújtásának szabadsága alkalmazandó.(16)
38. A 2005/36 irányelv azokra az ügyvédekre vonatkozik, akik a fogadó tagállambeli szakmai cím használatával azonnal le kívánnak telepedni. Az említett irányelv nem érinti a 98/5 irányelv működését(17), és itt nem releváns. Monachos Eirinaios bejegyzését kéri, hogy hivatását ciprusi szakmai címe használatával gyakorolja.
39. A 2006/123 irányelv valóban alkalmazandó a jogi szolgáltatásokra, és nemcsak a szolgáltatásnyújtást, de a letelepedést is szabályozza.(18) Ugyanakkor az említett irányelv 25. cikke, amelyre a holland kormány írásbeli beadványaiban hivatkozott, csak a több ágazatot átfogó gazdasági tevékenységek folytatására alkalmazandó. A szerzetesi kötelékbe tartozó személy – Monachos Eirinaios „párhuzamos tevékenysége” az ügyvédi hivatás mellett – nem fér bele ebbe a besorolásba.
40. Monachos Eirinaios helyzete egyértelműen a 98/5 irányelv hatálya alá tartozik. Ő olyan ügyvéd, aki az egyik tagállamban érvényes szakmai címmel rendelkezik (és így a 98/5 irányelvnek az 1. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott személyi hatálya alá tartozik), és saját országa szakmai címét használva állandó jelleggel egy másik tagállamban szeretné folytatni hivatását (és ezzel kimeríti a 98/5 irányelvnek az 1. cikke (1) bekezdésében meghatározott határokon átnyúló elemét és tárgyi hatályát). Ebből következik, hogy ezen irányelv alapján kell értékelni, hogy az uniós joggal összeegyeztethető‑e az a nemzeti szabály, amely azzal az indokkal, hogy nem tudnak biztosítani az ügyvédi hivatáshoz szükséges bizonyos garanciákat, megtiltja a szerzeteseknek, hogy saját országuk szakmai címét használva működő ügyvédként bejegyezzék őket.
A 98/5 irányelvre vonatkozó előzetes megjegyzések
41. A 98/5 irányelv célja, hogy előmozdítsa az ügyvédek szabad mozgását e hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítése révén.(19) (A következőkben a könnyebbség kedvéért az ilyen ügyvédekre „migráns ügyvédekként” hivatkozom.)
42. A belső piac előmozdítása érdekében az irányelv arra törekszik, hogy azonos lehetőségeket biztosítson az ügyvédeknek és a jogi szolgáltatások igénybevevőinek valamennyi tagállamban. Különösen arra törekszik, hogy megfeleljen a jogi szolgáltatásokat igénybe vevők szükségleteinek, akik, különösen a belső piac következtében folyamatosan gyarapodó kereskedelmi kapcsolatok miatt, jogi tanácsot kérnek a határokon átnyúló ügyletek lebonyolításához, amelyekben a nemzetközi, az uniós és a nemzeti jogszabályok gyakran fedik egymást.(20)
43. Így az irányelv egyebek mellett arra irányul, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál történő bejegyzés nemzeti szabályainak azon eltéréseit megszüntesse, amelyek egyenlőtlenségeknek és a szabad mozgás akadályainak forrását képezték.(21) A saját tagállamban szerzett címmel szakmai tevékenységet folytatni kívánó migráns ügyvédek szakmai címeinek kölcsönös elismerése támogatja az irányelv célkitűzéseinek elérését.(22)
44. Ugyanakkor, bár az irányelv a letelepedési jogra vonatkozik, nem szabályozza sem az ügyvédi szakma gyakorlásának megkezdését, sem pedig e szakmának a fogadó tagállamban e tagállam szakmai címével történő gyakorlását.(23)
45. Célkitűzésének elérése során az irányelvnek egyensúlyt kell teremtenie a különböző érdekek között.
46. Először is, egyensúlyba hozza azt, hogy „automatikus” jogot biztosít a migráns ügyvédeknek, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál bejegyeztessék magukat, anélkül hogy a fogadó tagállam ellenőrizné szakmai képesítésüket (a 3. cikk (2) bekezdése), azzal, hogy a jogi szolgáltatásokat igénybe vevőket tájékoztatni kell az ilyen ügyvédek szakértelmének mibenlétéről – így a migráns ügyvédek kizárólag a saját tagállamuk hivatalos nyelvén megjelölt, saját tagállamuk szakmai címét használhatják (a 4. cikk (1) bekezdése).(24)
47. Másodszor, a migráns ügyvédek tanácsot adhatnak jogi ügyekben és elláthatják ügyfelek képviseletét vagy védelmét, adott esetben olyan ügyvéddel együttműködve, aki az adott bíróságnál eljárhat (5. cikk). Azonban be kell jegyeztetniük magukat a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai előtt, és az adott állambeli ügyvédi működés kötelezettségei és szabályai vonatkoznak rájuk (3. és 6. cikk).(25)
48. Ezenfelül, bár a 98/5 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése harmonizálja azokat a követelményeket, amelyeket az ügyvédeknek teljesíteniük kell, ha szakmai tevékenységüket saját országuk szakmai címét használva kívánják folytatni, az irányelv i. nem határoz meg semmilyen, kizárólag egy országon belüli helyzetre vonatkozó szabályt (lásd a (7) preambulumbekezdést); ii. nem érinti a fogadó tagállamban használatos szakmai címek szerinti ügyvédi képesítés megszerzését és az ügyvédi hivatás gyakorlását (lásd a (7) preambulumbekezdést); és előírja, hogy az ügyvédeknek meg kell felelniük az adott állambeli ügyvédi működés szabályainak (lásd a (8) preambulumbekezdést és a 6. cikket).(26)
49. Összességében tehát a 98/5 irányelv hibrid irányelv, amely úgy foglalkozik azon migráns ügyvédek letelepedési szabadságával, akik a saját országuk szakmai címét használva szeretnék hivatásukat gyakorolni, hogy bizonyos kérdéseket harmonizál, miközben más tekintetben jelentős autonómiát biztosít a tagállamoknak. A szabad mozgás előmozdítását egyensúlyba hozza azzal, hogy a fogyasztók védelmét biztosítani kell, és hogy a migráns ügyvédeknek teljesíteniük kell a megfelelő igazságszolgáltatásra vonatkozóan a fogadó tagállamban érvényes szakmai kötelezettségeket. Ennek eredményeképpen az irányelv magában hordja a tevékenység megkezdése (3. cikk) és a tevékenység folytatására irányadó szabályok (6. cikk) közötti belső feszültség lehetőségét.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
50. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 98/5 irányelv 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az lehetővé teszi, hogy a nemzeti szabályok azzal az indokkal tiltsák meg a szerzetesek ügyvédként, saját országuk szakmai címét használva való bejegyzését, hogy a szerzetesek az ügyvédi hivatáshoz szükséges bizonyos garanciákat nem tudnak biztosítani.
51. Monachos Eirinaios és a Bizottság szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a 98/5 irányelv 3. cikke a releváns szabályok teljes harmonizációját valósította meg. A fogadó tagállamban az érintett személy bejegyzéséhez köthető egyetlen feltétel, hogy a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzését bizonyító igazolását bemutassa.(27) Azt, hogy az illető ezután nyújt‑e az ügyvédi tevékenység folytatásához szükséges különböző biztosítékokat, az adott ügyvédi kamara ellenőrzi egy későbbi szakaszban.
52. A Bizottság hozzáteszi, hogy az a kérdés, hogy a 98/5 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése (amely fegyelmi eljárásokat ír elő arra az esetre, ha a saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd nem tesz eleget a fogadó tagállamban hatályos kötelezettségeknek) alkalmazandó‑e Monachos Eirinaiosra, nem képezi a jelen eljárás tárgyát, amely kizárólag Monachos Eirinaiosnak a DSA névjegyzékébe való felvételéhez fűződő jogára vonatkozik.
53. A tárgyaláson a DSA azt állította, hogy a 98/5 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének a preambulumbekezdések tükrében történő rendszertani értelmezésének arra a következtetésre kell vezetnie, hogy valamely ügyvédi kamara megtagadhatja valamely saját országa szakmai címét használva működni kívánó ügyvéd bejegyzését, ha a benyújtott dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy az ilyen bejegyzést a nemzeti jog tiltja.
54. A görög kormány azt állítja, hogy a 98/5 irányelv 3. cikkét a 6. cikkével összefüggésben kell értelmezni. Amennyiben valamely szerzetest saját országa szakmai címe alapján a DSA névjegyzékébe felvesznek, őt az ügyvédi működés görög szabályaival összhangban azonnal törölni is kellene. Ez abszurd eredményhez vezetne. A görög kormány úgy véli, hogy egy szerzetes nem rendelkezik azzal a függetlenséggel, amely az ügyvédi tevékenység folytatásához szükséges.
55. A holland kormány szerint a 98/5 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely megtiltja, hogy valamely szerzetes saját országa szakmai címe alapján ügyvédként bejegyeztesse magát és ügyvédi tevékenységet folytasson. Az irányelv 6. cikke nem szabályozza átfogóan az ügyvédi működés szabályait, ezért ezeket más másodlagos jogi rendelkezések, így például a 2006/123 irányelv 25. cikke (1) bekezdése a) pontjának tükrében kell vizsgálni.
A 98/5 irányelv 3. cikke szerinti bejegyzés
56. A 98/5 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése kizárólag a migráns ügyvédeknek a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bejegyzéséről szól. Azt írja elő, hogy a hatóságnak „be kell jegyeznie az ügyvédet” a megfelelő igazolás bemutatásakor.
57. E rendelkezés célja, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál történő bejegyzés feltételeire vonatkozó nemzeti szabályok eltéréseit megszüntesse, és így a migráns ügyvédek szakmai címeinek kölcsönös elismerésére mechanizmust hozzon létre (lásd a fenti 43. pontot). Az irányelv által biztosított letelepedési jog gyakorlásához szükséges előzetes feltételek teljes harmonizációját valósítja meg. Annak az ügyvédnek, aki állandó jelleggel másik tagállamban kíván működni, mint ahol ügyvédi képesítését megszerezte, az adott tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál be kell jegyeztetnie magát. Az említett hatóságnak be kell jegyeznie az ügyvédet, „ha az ügyvéd bemutatja a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzését bizonyító igazolást”.(28)
58. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján a fogadó tagállamban az érintett személy bejegyzéséhez köthető egyetlen feltétel, hogy a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzését bizonyító igazolást bemutassa. A fogadó tagállam ekkor köteles őt bejegyezni, lehetővé téve ezzel, hogy az érintett személy saját országa szakmai címét használva működjön.(29) Ezt az elemzést megerősíti a bizottsági javaslat, amely a 3. cikkre vonatkozó megjegyzéseiben megállapítja, hogy a „bejegyzéshez automatikusan joga van, mihelyt a kérelmező bemutatja a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzésének igazolását” (kiemelés tőlem). A bejegyzés a migráns ügyvéd számára a fogadó tagállamban a hivatásgyakorlásának küszöbét jelenti.
59. Így a Bíróság már megállapította, hogy azokat az olasz állampolgárokat, akik, miután Olaszországban jogi egyetemi diplomát szereztek, Spanyolországban is jogi egyetemi diplomát szereztek, majd pedig az említett tagállamban ügyvédként bejegyeztették magukat, úgy kell tekinteni, hogy megfelelnek minden ahhoz szükséges feltételnek, hogy a spanyolországi bejegyzésüket tanúsító igazolást bemutatva egy olasz ügyvédi kamaránál bejegyezzék őket.(30)
60. Ugyanezen gondolatmenet mentén a Bíróság a Wilson ítéletben megállapította, hogy a 98/5 irányelvvel ellentétes az a szabály, amely alapján a tevékenységét a saját tagállamának szakmai címét használva működő ügyvédnek részt kell vennie egy meghallgatáson, hogy az ügyvédi kamara tanácsa ellenőrizni tudja, hogy rendelkezik‑e a fogadó tagállam közigazgatási és igazságszolgáltatási nyelveinek ismeretével.(31)
61. Az ítélkezési gyakorlat alapján a tagállamok nem rendelkeznek mozgástérrel, hogy a saját országuk szakmai címét használva működő migráns ügyvédek bejegyzésére további követelményeket vezessenek be.
62. Az egyik szinten tehát a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére adandó válasz egyértelmű. A 98/5 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése megtiltja további feltétel bevezetését – például hogy az illető ne legyen szerzetes – a saját ország címét viselve működő ügyvéd bejegyzéséhez.
63. Ezt a következtetést aláássa‑e a 98/5 irányelv 3. és 6. cikke közötti kapcsolat, és az a nemzeti szabály, amely szerint azokat az ügyvédeket, akik szerzetesek (vagy azzá válnak), azonnal törölni kell a kamarai nyilvántartásból, vagy az, amely bizonyos kötelezettségeket ír elő, mint például hogy ezen ügyvéd rendelkezzen székhellyel és irodával azon elsőfokú bíróság területén, amelyhez tartozik, vagy hogy szolgáltatásait térítés ellenében nyújtsa?
64. A Bírósághoz benyújtott információ alapján úgy tűnik, hogy azt a nemzeti jogi rendelkezést, amely megtiltja, hogy a szerzetesek ügyvéddé váljanak, megerősíti egy tilalom, amely alapján valaki nem lehet egyszerre szerzetes és működhet ügyvédként.(32) A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog helyes értelmezése mellett valóban így van‑e. A DSA és a görög kormány által hivatkozott egyéb nemzeti szabályok közé tartozik a függetlenségre, a szakmai tevékenység melletti teljes elköteleződésre, valamint az arra vonatkozó kötelezettség, hogy az illető rendelkezzen székhellyel és irodával azon elsőfokú bíróság területén, amelyhez tartozik, vagy hogy szolgáltatásait térítés ellenében nyújtsa. Az előterjesztett érv szerint aki szerzetes, az „meg fogja sérteni” az ügyvédi működés szabályait, ezért már eleve nem szabad ügyvédként bejegyezni.
65. Érdemes az elemzés ezen részét azzal kezdeni, hogy felidézzük, miről is van itt szó (és ami még fontosabb, miről nincs). A jelen eljárás olyan migráns ügyvédre vonatkozik, aki saját országa szakmai címét használva szeretne letelepedni és a hivatását folytatni. Nem Görögország vagy bármely más tagállam azon jogáról szól, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján valaki a saját szabályai alapján ügyvédnek minősülhet és a saját szakmai címét használva működjön.
66. Lehetővé teszi‑e a 98/5 irányelv 6. cikke, hogy valamely tagállam megtiltsa egy olyan személynek, aki az említett irányelv 3. cikke értelmében jogosult a bejegyzésre, hogy az adott tagállamban saját országa szakmai címét használva ügyvédi tevékenységet folytasson, azzal az indokkal, hogy mivel e személy szerzetesi kötelékbe tartozik, értelemszerűen nem tudja az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges biztosítékokat a megfelelő módon nyújtani?
67. Úgy vélem, itt analitikusan el kell határolnunk egymástól egyfelől azt a konkrét szabályt, amely megtiltja, hogy egy pap vagy szerzetes ügyvéd legyen, másfelől pedig a DSA által hivatkozott egyes különböző működési szabályokat (például az ügyvédi szakmai tevékenység melletti teljes elköteleződéssel vagy egy adott földrajzi helyen székhellyel és irodával való rendelkezéssel kapcsolatban).
68. Nem fogadom el, hogy az előbbi szabályt valójában az ügyvédi működés olyan szabályának kellene tekinteni, amely a fogadó tagállamnak a 98/5 irányelv 6. cikke szerinti hatáskörébe tartozna. Számomra úgy tűnik, hogy ha közelebbről megnézzük ezt a szabályt, ez inkább azt mondja ki, hogy adott tulajdonságokkal rendelkező személyek nem folytathatnak ilyen tevékenységet. A kimondatlan feltételezés e mögött az, hogy mivel A személy ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, ha megkezdi a tevékenységet, szükségszerűen egy adott módon fog viselkedni, amely a szakmai etikai kódex értelmében elfogadhatatlan. Ez azonban feltételezés; az ügyvédi működés szabályai pedig arra hivatottak, hogy tényleges magatartást szabályozzanak, nem pedig valamely feltételezett jövőbeli viselkedést. Ha az iménti példában a „szerzetes” kifejezést a „vörös hajú személy” kifejezéssel váltjuk fel, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy egy ilyen szabály valójában nem az ügyvédi működés egyik szabálya.
69. Hozzáteszem, hogy amennyire én látom, egy ilyen szabály a valóságban megfosztaná a hátrányosan érintett személyt a 98/5 irányelv 7. és 9. cikkében biztosított eljárási garanciáktól is. Ha feltételezzük, hogy egy vörös hajú személy (például) automatikusan megsérti a titoktartást, és ezért fegyelmi büntetésként már előre törlik a kamarai nyilvántartásból, mielőtt még elkezdené hivatását gyakorolni, hogyan tudna valódi védelmet nyújtani a 7. cikk szerinti, a fogadó tagállam és a saját tagállam közötti óvatos kétoldalú eljárás vagy a 9. cikkben biztosított bírósághoz forduláshoz való jog?
70. Mivel a 98/5 irányelv 6. cikke kizárólag az ügyvédi működés szabályaira vonatkozik, az a nemzeti szabály, amely abszolút tilalmat ír elő arra, hogy a szerzetesek ügyvédi tevékenységet folytassanak, nem alkalmazható arra a migráns ügyvédre, aki a 3. cikk értelmében bejegyezhető, és saját országa szakmai címét használva szeretne működni.
71. Mi a helyzet a fent megjelölt szabályok második kategóriájával?
72. A 98/5 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen kiderül, hogy valamely fogadó tagállamban a saját országuk szakmai címét használva működő ügyvédekre ugyanazok a működési szabályok érvényesek, mint a fogadó állam szakmai címével működő ügyvédekre.(33) Ezért az említett irányelv 6. és 7. cikkéből az következik, hogy az ilyen ügyvédeknek a működési szabályok két halmazának kell megfelelniük: a saját tagállam és a fogadó tagállam szabályainak. Ennek elmulasztása fegyelmi szankciókat és szakmai felelősségüknek a megállapítását vonhatja maga után.(34)
73. Mindemellett számomra úgy tűnik, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai nem feltételezhetik előre, hogy azért, mert az illető vallási kötelékben áll (vagy akár ateista, vagy egy adott politikai vagy filozófiai csoport tagja), automatikusan és mindenképpen úgy viselkedik, hogy megsérti az adott tagállamban az ügyvédekre vonatkozó fegyelmi szabályokat. Inkább ki kell várniuk, hogy lássák, hogy az érintett személy ténylegesen hogyan viselkedik a gyakorlatban. Végtére is a működési szabályok ennek szabályozására szolgálnak.
74. Amint a Bíróság a Jakubowska ítéletben megállapította, a működési szabályok, ellentétben a bejegyzéshez megkövetelt előzetes feltételekre vonatkozó szabályokkal, ez idáig nem képezték harmonizáció tárgyát, és így jelentős mértékben eltérhetnek a saját tagállamban érvényes szabályoktól. E szabályok be nem tartása a fogadó tagállamban történt bejegyzés törléséhez vezethet.(35) A Bíróság itt azt is hangsúlyozta, hogy az, hogy ne legyen érdek‑összeütközés, elengedhetetlen feltétele az ügyvédi hivatás gyakorlásának, és többek között azzal jár, hogy az ügyvédnek a hatóságoktól és más piaci szereplőktől független helyzetben kell lennie, akik őt soha nem befolyásolhatják. Ezért az, hogy az ügyvédi működés egyes szabályai szigorúnak tekinthetők, önmagában még nem kifogásolható. Ugyanakkor amellett, hogy ezeket a szabályokat az említett tagállamban különbségtétel nélkül minden ügyvédre alkalmazni kell, e szabályok nem léphetik túl a céljuk eléréséhez szükséges mértéket.(36)
75. A szükséges értékelés során először is meg kell határozni, hogy mi a nemzeti jogszabály által elérni kívánt cél.(37) A kérdést előterjesztő bíróság szerint a szerzeteseknek azért tilos ügyvédi tevékenységet folytatniuk, mert a közérdek megköveteli, hogy az ügyvéd kizárólag feladatai ellátásának szentelje magát, emellett az ügyvédi hivatás gyakorlása konfliktushelyzetekkel jár, ami összeegyeztethetetlen a lelkipásztori minőséggel. A kérdést előterjesztő bíróság a szakmai függetlenség és az ügykezelés szabadságának követelményét is megemlíti. Az ügyvédi működés hivatkozott különös járulékos szabályai, amelyeket egy szerzetes állítólag nem tudna betartani, közé tartozik az arra vonatkozó kötelezettség, hogy az illető rendelkezzen székhellyel és irodával azon elsőfokú bíróság területén, amelyhez tartozik, vagy hogy szolgáltatásait térítés ellenében nyújtsa.
76. Számomra úgy tűnik, hogy az előterjesztett érvelés a megfelelő igazságszolgáltatás védelmére és az ügyfél pártatlan tanácshoz és megfelelő szakmai képviselethez való hozzáférésének biztosítására irányuló „célkitűzéseket” (méghozzá dicséretes célkitűzéseket) ötvöz azzal az ismételt feltételezéssel, hogy a vallási kötelékben álló személy „nyilvánvalóan” nem tud az említett célkitűzésekkel összeegyeztethető módon viselkedni. Egy adott ügyvéd szakmai eljárására vonatkozó konkrét tényeket illetően ez a feltételezés valóban lehet helyes. Lehet azonban téves is. Ezt leginkább két (fiktív) példával tudom bemutatni.
77. X szerzetes az ügyvédként végzett szakmai tevékenységét vallási életét kiegészítő, járulékos és kismérvű szellemi tevékenységnek tekinti. Rendszeresen megtagadja, hogy „rossz” emberek ügyeivel foglalkozzon; jogi tanácsát mindig úgy fogalmazza meg, hogy erkölcsi értelemben minden tekintetben megfeleljen annak, amit szerinte az ügyfelének tennie kellene ahhoz, hogy az Egyház vallási tanításainak megfeleljen; és nem érhető el rendszeresen azon a földrajzi területen, ahová tartozik. Magatartása a gyakorlatban egyértelműen megsérti a fogadó tagállam ügyvédi működési szabályait és aláássa e szabályok közérdekhez fűződő célkitűzéseit. Egyértelmű, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak lehetőségük (sőt, kötelességük) van arra, hogy fegyelmi eljárást indítsanak X szerzetessel szemben. Az imént felvázolt tényállás alapján a fegyelmi eljárás kimenetele az lesz, hogy X szerzetest törlik a fogadó tagállam nyilvántartásából. (Hozzáteszem, hogy X szerzetes a saját tagállamának fegyelmi szabályai alapján is bajba kerülhet.) Mindez azonban a tisztességes eljárás betartása mellett történik; és X szerzetesnek lehetősége van az őt eltiltó határozattal szemben bírósághoz fordulni.
78. Y szerzetes megvitatja vallási elöljáróival azokat a szakmai követelményeket, amelyek majd vonatkozni fognak rá, ha ügyvédi tevékenységbe kezd. Együtt tételesen megvizsgálják az alkalmazandó szabályokat. Megkapja a szükséges felmentést, hogy megfelelő székhellyel és irodával rendelkezzen azon a területen, amelyhez tartozik. Megállapodnak, hogy szolgáltatásaiért rendes díjat számol fel, és azt egy meghatározott jótékonysági célra átadja. Felmentést kap az alól, hogy munkanapokon részt vegyen a közösségi imán, hogy teljes mértékben ügyvédi feladatai ellátásának tudja magát szentelni. Vallási elöljárói hozzájárulnak, hogy tiszteletben tartják szakmai függetlenségét. Ez alapján Y szerzetes megkezdi ügyvédi tevékenységét; ügyvédi magatartása feddhetetlen. Az imént felvázolt tények alapján objektív szempontból egyértelműen indokolatlan lenne fegyelmi eljárást indítani vele szemben, még inkább eltiltani. Bár szerzetes, megfelel az ügyvédi működés releváns szabályainak.
79. Szándékosan adtam fiktív példákat. A jelen Bíróságnak nem feladata, hogy találgasson, hogy mi történne, ha/amikor Monachos Eirinaios megkezdi ügyvédi tevékenységét. Az egyetlen következtetés, amelyet itt levonok – és véleményem szerint a történetnek ez az egyetlen vonatkozása, amellyel a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása során foglalkoznia kell –, az, hogy a 98/5 irányelv 6. cikke nem teszi lehetővé, hogy valamely tagállam automatikusan megtiltsa egy olyan személynek, aki a 3. cikk értelmében jogosult a bejegyzésre, hogy az adott tagállamban saját országa szakmai címét használva ügyvédi tevékenységet folytasson, azzal az indokkal, hogy mivel e személy szerzetesi kötelékbe tartozik, értelemszerűen nem tudja az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges biztosítékokat a megfelelő módon nyújtani.
Végkövetkeztetés
80. A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:
Az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1998. február 16‑i 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabály alkalmazása, amely amiatt tiltja meg, hogy valamely személyt saját országa szakmai címét használva működő ügyvédként bejegyezzék, hogy ez a személy szerzetes. A 98/5 irányelv 6. cikke nem teszi lehetővé, hogy valamely tagállam automatikusan megtiltsa egy olyan személynek, aki a 3. cikk értelmében jogosult a bejegyzésre, hogy az adott tagállamban saját országa szakmai címét használva ügyvédi tevékenységet folytasson, azzal az indokkal, hogy mivel e személy szerzetesi kötelékbe tartozik, értelemszerűen nem tudja az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges biztosítékokat a megfelelő módon nyújtani.