Language of document : ECLI:EU:C:2019:39

MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. január 17.(1)

C690/17. sz. ügy

ÖKOTest Verlag GmbH

kontra

Dr. Rudolf Liebe Nachf. GmbH & Co.KG

(az Oberlandesgericht Düsseldorf [düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Európai uniós védjegy – A védjegyoltalomból eredő jogok – Azonos vagy hasonló megjelölés harmadik személy által történő használatával szembeni fellépéshez való jog – Valamely védjegynek valamely árun minőségi teszt címkéjeként való engedély nélküli elhelyezése”






1.        A jelen előzetes döntéshozatalra utalás egy minőségjelzésből(2) álló és számos szolgáltatás tekintetében lajstromozott védjegy (ÖKO‑TEST) jogosultjának azon jogáról szól, hogy megtiltsa annak használatát olyan harmadik személlyel szemben, amely a hozzájárulása nélkül a fogkrém (Aminomed) csomagolásán alkalmazta azt.

2.        Olyan esetben, mint a jelen eset is, amelyben úgy tűnik, hogy a fogászati termékek és a jelzés jogosultja által nyújtott szolgáltatások között nem áll fenn azonosság vagy hasonlóság, érdemes‑e védjegybitorlás miatt keresetet indítani? Ez röviden a kérdést előterjesztő bíróság kétsége, amellyel az abból eredő nehézségeket próbálja kiküszöbölni, hogy az ÖKO‑TEST védjegy jogosultja szerződésszegés megállapítása iránti keresetet és a tisztességtelen verseny elleni küzdelemre vonatkozó német szabályokon alapuló egyéb keresetet sem indíthat azon személlyel szemben, aki a beleegyezése nélkül alkalmazza e jelzést.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

3.        A védjegyek oltalmára vonatkozó jogi szabályozásnak mind a nemzeti jogokat harmonizáló intézkedések (különösen a 2008/95/EK irányelv)(3), mind az uniós védjegyet szabályozó rendelkezések (207/2009 rendelet)(4) részét képezik, amely rendelkezések azon gazdasági szereplők tekintetében hatályosak, akik ezen ipari tulajdonjogi jogcímet választják.

1.      A 2008/95 irányelv

4.        Az 5. cikk (1)–(3) bekezdése előírja:

„(1)      A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a)      a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b)      olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

(2)      Bármely tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

(3)      Az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

a)      a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b)      a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás kínálása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

[…]”.

2.      A 2017/1001 rendelet

5.        A 9. cikkének (1)–(3) bekezdése:(5)

„(1)      Az európai uniós védjegy lajstromozása a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít.

(2)      A jogosultaknak az európai uniós védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szerzett jogait nem érintve az európai uniós védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan megjelölést használ, amely:

a)      az európai uniós védjeggyel azonos, és azt az európai uniós védjegy árujegyzékében foglaltakkal azonos árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják;

b)      az európai uniós védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, és azt olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, amelyek az európai uniós védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonosak vagy azokhoz hasonlóak, ha a fogyasztók a megjelölést az európai uniós védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a védjegyhez;

c)      az európai uniós védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, függetlenül attól, hogy azt az európai uniós védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonos, azokhoz hasonló vagy nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, feltéve, hogy az európai uniós védjegy jóhírnevet élvez az Unióban, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná az európai uniós védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

(3)      Az (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

a)      a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b)      a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy nyújtása a megjelölés alatt;

[…]”.

B.      A német jog: Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen(6)

6.        Az említett törvény 14. cikke (2) bekezdésének 3. pontjában a Németországi Szövetségi Köztársaság élt a 2008/95 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében a jóhírnevű védjegyek tekintetében meghatározott lehetőséggel.

II.    A jogvita alapját képező tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7.        Az Öko‑Test Verlag GmbH adja ki az „ÖKO‑TEST” nevű magazint, amely Németországban országosan jelenik meg. Az általános fogyasztói információk mellett áru‑ és szolgáltatásteszteket tesznek benne közzé, amelyek elvégzésével független laboratóriumokat bíztak meg. A teszteket és vizsgálatokat az adott gyártók ismerete nélkül végzik el.

8.        Az Öko‑Test Verlag 2012. április 23‑a óta a Deutsches Patent‑ und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal), 2012. augusztus 31‑e óta pedig az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) lajstromába bejegyzett, alábbi, nemzeti, illetve uniós ábrás védjegy jogosultja:(7)

Image not found

9.        A jogvita szempontjából leginkább releváns, a védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások(8) a 35. osztályba (fogyasztói tanácsadás és a fogyasztók tájékoztatása az áruk és szolgáltatások kiválasztása tekintetében a teszt‑ és vizsgálati eredmények felhasználásával; közvélemény‑kutatások és felmérések készítése és kiértékelése) és a 42. osztályba (tudományosan megalapozott árutesztek és szolgáltatásvizsgálatok végzése és kiértékelése; minőségvizsgálatok végzése és kiértékelése, műszaki tesztek és ellenőrzések végzése és kiértékelése) tartoznak.

10.      Az Öko‑Test Verlag mindenekelőtt a magazinja számainak értékesítéséből származó bevételekből és a védjegy használatára irányuló szerződésekből tartja fenn magát, amelyeket a termékek gyártóival köt meg a termékek bevizsgálását követően. A használati engedély jogosultjai megkapják az ÖKO‑TEST jelzést tartalmazó adatállományt és azt felhasználják a termékeik tekintetében, beillesztve az üres mezőbe a vizsgálati eredményt és annak forrását.(9)

11.      A védjegyhasználati szerződés megszűnik, ha újabb vizsgálat (új paraméterekkel) módosítja a licenciajogosult termékére vonatkozó korábbi tesztek eredményét, akkor is, ha ez utóbbi jogosult nem vetette alá magát az új tesztnek,(10) vagy ha a termék jellegét vagy jellemzőit megváltoztatták.

12.      A Dr. Rudolf Liebe Nachf. GmbH & Co.KG nevű társaság(11) fogkrémeket gyárt, többek között az Aminomed nevű terméket is. Az Öko‑Test Verlag számos fogkrémet bevizsgált, beleértve az Aminomed Fluorid‑Kamillen‑Zahncreme (Aminomed fluoridos‑kamillás fogrém) nevű terméket is, és a teszteredményeket közzétette a Jahrbuch Kosmetik 2005‑ben (2005‑ös kozmetikai évkönyvben), a terméket „kiváló” („sehr gut”) minősítéssel ellátva.

13.      2005 augusztusában a két gazdasági társaság az ÖKO‑TEST jelzés (amelyet akkor védjegyként még nem lajstromoztak) használatára vonatkozó védjegyhasználati szerződést kötött, amelynek alapján a Dr. Liebe a terméke reklámozásában alkalmazni kezdte a jelzést.

14.      2014 októberében az Öko‑Test Verlag tudomást szerzett az Aminomed alábbi ábrázolással történő terjesztéséről:

Image not found

A csomagolást az eredetihez képest megváltoztatták.

15.      Az Öko‑Test Verlag védjegybitorlás miatt keresetet indított a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság, Németország) előtt. Arra hivatkozott, hogy a Dr. Liebe a védjegyhasználati szerződés alapján nem volt jogosult az ÖKO‑TEST jelzés használatára, mivel: a) ez nem volt tárgya a szerződésnek; b) 2008‑ban további fogkrémvizsgálatot tettek közzé új paraméterekkel, így a Dr. Liebe ezen oknál fogva sem jogosult a szóban forgó megjelölés további használatára; és c) a Dr. Liebe említett megjelöléssel ellátott terméke a védjegyhasználati szerződés értelmében nem felelt meg a ténylegesen bevizsgált terméknek, mivel legalábbis a termék megnevezése és leírása, valamint a csomagolása megváltozott.

16.      A Dr. Liebe ellenkérelmet nyújtott be, arra való hivatkozással, hogy a védjegyhasználati szerződés hatályban maradt, és ő az ÖKO‑TEST jelzés használatára továbbra is jogosult volt. Ezenfelül arra hivatkozott, hogy a nemzeti védjegyet és az uniós védjegyet azok lajstromozását követően nem használta.

17.      A Landgericht (regionális bíróság) megállapította, hogy a Dr. Liebe az érintett védjegyet a „fogyasztók tájékoztatása és fogyasztói tanácsadás” szolgáltatás tekintetében használja és a védjegyhasználati szerződésre már nem hivatkozhat. Mivel a Dr. Liebe a gyártás leállítására vonatkozóan nem szolgáltatott konkrét adatokat, a bíróság vélelmezte, hogy az említett megjelöléssel ellátott fogkrémeket a védjegylajstromozást követően is forgalmazta. A Dr. Liebét így eltiltotta az ÖKO‑TEST megjelölésnek az Aminomed forgalmazása során való használatától, valamint a termék piacról való kivonására kötelezte.

18.      A Dr. Liebe az említett ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Düsseldorfhoz (düsseldorfi regionális felsőbíróság), amely az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban: a) egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a védjegyhasználati szerződés hosszabb ideje megszűnt; és b) következésképpen elismeri, hogy a Dr. Liebe a védjegyet a védjegy jogosultjának hozzájárulása nélkül használta a kereskedelmi forgalomban.

19.      A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint:

–      ha elfogadnánk azt az álláspontot, hogy a vitatott védjegyet egy adott termék (fogkrém) vonatkozásában használták, el kellene utasítani az Öko‑Test Verlagnak a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontján alapuló kérelmeit, mivel az ÖKO‑TEST egyik lajstromozott védjegyének árujegyzéke sem terjedt ki fogkrémekre vagy azokhoz „hasonló árukra”.

–      az Öko‑Test Verlag csak akkor hivatkozhat a védjegyjogosultként őt megillető jogra, amelyet az említett cikkben szabályoznak, ha a minőségjelzés valamely árura történő használatát az említett védjegy árujegyzékébe tartozó azon szolgáltatás tekintetében történő használattal tekintjük azonosnak, mint a „fogyasztói tanácsadás és fogyasztók tájékoztatása az áruk és szolgáltatások kiválasztása során”.

20.      A kérdést előterjesztő bíróság szintén megjegyzi, hogy a köztük lévő különbségek miatt a minőségjelzések nem tekinthetők azonosnak a minőségi tanúsítványokkal, és tanúsító védjegyként sem lajstromozhatók.(12) Azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a Gözze ítéletben(13) foglaltakhoz hasonlóan a fogyasztók a minőségi tanúsítványhoz hasonlóan értelmezik a minőségjelzést. Annak valamely árun való elhelyezése egy meghatározott – vizsgált – minőséget szavatol, azt azonban nem, hogy az árut a jelzésből álló védjegy jogosultjának ellenőrzése mellett gyártották. Ennélfogva a fogyasztók az ÖKO‑TEST védjegyet nem a vizsgált áruk gyártóival azonosítják, mivel köztudott, hogy az ezektől független, és e ténynek különös jelentősége van.

21.      Ha a minőségjelzés elhelyezését a lajstromozott szolgáltatásra vonatkozó használatnak tekintjük, a Dr. Liebe védjegybitorlást követett el(14) mind a védjegy származásjelző funkcióját, mind a minőségjelző funkcióját illetően. Ezzel szemben, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ kell adni, a kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen esetben további kétsége merül fel a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontjával és a 2008/95 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban.

22.      Az ÖKO‑TEST védjegy a Németországi Szövetségi Köztársaság területén jóhírnevet élvez, de azt nem ipari tulajdonjogi megjelölésként, hanem minőségjelzésként ismerik. A Gözze ítélet alapján tehát nehéz lenne megállapítani, hogy a Dr. Liebe azt fogkrémtermékek tekintetében, és nem pedig az Öko‑Test Verlag által nyújtott szolgáltatás tekintetében alkalmazta. Ebből következően a bíróság azt szeretné megtudni, hogy olyan önálló jóhírnevű védjegyről lehet‑e szó, ha jóhírneve a minőségjelző jellegéből fakad.

23.      E tekintetben hozzáteszi, hogy a jóhírnevű védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat(15) nem nyújt kellő támpontot annak tisztázásához, hogy a jelzéssel ellátott fogkrém forgalmazása jogsértő használatot képez‑e, és különösen, hogy csupán „védjegyszerű” használatnak minősülhet‑e. Végül megjegyzi, hogy más személy jóhírnevének kihasználása vagy az imázsátvétel, amelyet az említett rendelkezések tiltanak, abban az esetben is bekövetkezhet, ha a harmadik személy az önálló védjegyet nem arra használja, hogy az áruknak a saját vállalkozásától való származásának azonosíthatóságát biztosítsa.

24.      E körülmények között az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Az önálló védjegy jogsértő használatát jelenti‑e a [2017/1001] rendelet 9. cikke [2] bekezdésének b) pontja, vagy a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdése második mondatának a) pontja értelmében, ha

–        az önálló védjegy olyan árun van elhelyezve, amely tekintetében az önálló védjegy nem részesül oltalomban,

–        az önálló védjegy harmadik személy általi elhelyezését a kereskedelmi forgalomban úgynevezett [»minőségjelzésként«] értelmezik, tehát abban az értelemben, hogy az árut a védjegyjogosult ellenőrzése alatt nem álló harmadik személy gyártotta és hozta forgalomba, a védjegyjogosult azonban ezen áru meghatározott jellemzőit vizsgálta, és annak alapján meghatározott, a »minőségjelzésben« feltüntetett eredménnyel értékelte,

–        az önálló védjegyet többek között »a fogyasztók részére az áruk és szolgáltatások kiválasztásával kapcsolatban, különösen teszt‑ és vizsgálati eredmények alkalmazása, valamint minőségértékelések révén nyújtott tájékoztatás és tanácsadás« tekintetében lajstromozták?

2)      Amennyiben a Bíróság az 1. pontban megfogalmazott kérdésre nemleges választ adna:

Az önálló védjegy jogsértő használatát jelenti‑e a [2017/1001] rendelet 9. cikke [2] bekezdésének c) pontja és a 2008/95 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha

–        az önálló védjegy [az első kérdésben leírt] [minőségjelzésként] ismert, és

–        az önálló védjegyet harmadik személy [»minőségjelzésként«] használja?”

III. A Bíróság előtti eljárás

25.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2017. december 8‑án érkezett meg a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket nyújtott be az Öko‑Test Verlag, a német kormány és az Európai Bizottság, akik részt vettek a 2018. november 7‑én tartott tárgyaláson, amelyen a Dr. Liebe is megjelent.

IV.    Jogi elemzés

A.      Előzetes észrevételek

26.      Bár az alapügyben eljáró bíróság kérdése a 2017/1001 rendelet 9. cikkének és a 2008/95 irányelv 5. cikkének alkalmazhatóságára irányul, e bíróság kiemeli, hogy a jogvita alapját képező kereset az uniós védjegyre vonatkozott, és csak másodlagosan irányult a nemzeti védjegyre.(16) Így tehát, a könnyebb értelmezés érdekében, vizsgálatom során előnyben részesítem az európai uniós védjegyről szóló 2017/1001 rendelet szabályait, az említett vizsgálat eredményei a szükséges változtatásokkal kiterjeszthetők a 2008/95 irányelv hasonló szabályaira.(17)

27.      Ahogy azt már kifejtettem, a kérdést előterjesztő bíróság kizárta, hogy az Öko‑Test Verlag által érvényesíteni kívánt jogi oltalmat szerződéses úton (megállapítja, hogy a védjegyhasználati szerződés hosszabb ideje nem kötelezi a feleket),(18) vagy tisztességtelen verseny megállapítása iránti keresettel biztosítani lehessen számára, mivel ez utóbbi azt igényli, hogy a felperes és az alperes vállalkozások egymás versenytársai legyenek, amely helyzet a jelen ügyben nem áll fenn.(19)

28.      Ahogy nincsenek fenntartásaim a tisztességtelen versenyre vonatkozó német jogon alapuló, eltiltás iránti keresettel szemben fennálló akadállyal kapcsolatban, talán nem lehetetlen feltárni a szerződésszegés megállapítása iránti kereset érvényesíthetőségét a Bíróság néhány ítélete alapján, amelyek értelmében:

–      annak megállapításához, hogy a „Brüsszel I” rendelet(20) 5. cikke (1) és (3) bekezdésének értelmében valamely kereset a „szerződéses igény” fogalmába tartozik‑e, és nem pedig a „jogellenes károkozással” kapcsolatos, meg kell vizsgálni, hogy a felrótt magatartás a szerződés tárgyára figyelemmel meghatározható szerződéses kötelezettségek megszegésének tekinthető‑e;(21)

–      az uniós intézmények szerződésen kívüli felelőssége körében okozott károk megtérítése iránti kereset elbírálása során meg kell állapítani, hogy a felek között a jogvita tárgyát illetően ténylegesen létrejött‑e szerződéses viszony, amely viszony – még ha meg is szűnt – mélyreható vizsgálata nélkül az említett kereset nem bírálható el.(22)

29.      Nyilvánvaló, hogy a jelen ügy jogi kontextusa eltér a 21. és 22. lábjegyzetben általam imént említett ítéletek jogi kontextusától. Márpedig, ez utóbbi ítéletek módszertani megközelítése, analógia útján, a jelen ügyben is hasznos lehet. Bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az ellenkezőjére lehet következtetni, a tárgyaláson az alapeljárás felei megerősítették, hogy szerződéses viszony keretében engedélyezték az embléma használati jogát.(23) Ahogy az az iratokból következik, ha a Dr. Liebe e jelzést továbbra is alkalmazta, megszegte azon (akár hallgatólagos) szerződéses kötelezettségét, amely az említett szerződésből eredő viszony megszűnését követően az emblémának a fogkrém csomagolásán való elhelyezésének abbahagyására vonatkozik.

30.      A kérdést előterjesztő bíróság, ha célszerűnek tartja, e megközelítést a szerződésből eredő lehetséges kereset alapjaként alkalmazhatná az Öko‑Test Verlag javára. Azonban itt csak jelezni kívánom e lehetőséget, tudva azt, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban az előterjesztett kérdéseket kell megválaszolni, és nem alternatív megoldásokat javasolni, ami végső soron a nemzeti jogra tartozik.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés: a jogsértő használatról

1.      A felek észrevételeinek összefoglalása

31.      Az Öko‑Test Verlag szerint a jelzést nem a fogkrémre, hanem (az általa nyújtott) szolgáltatásra vonatkozó védjegyként használják, és e kérdésre igenlő választ javasol adni. Arra hivatkozik, hogy a minőségjelzés nem hasonlít a minőségi tanúsítványra, mivel az előbbi arról tájékoztat, hogy az adott áru megfelel bizonyos, előre meghatározott minőségi követelményeknek, míg a minőségi tanúsítvány csak az áru egyik jellemzőjét teszi első ránézésre felismerhetővé a fogyasztó számára. A kérdést előterjesztő bírósággal és a német kormánnyal egyetértésben tagadja a hitelesítési jegyekkel és a tanúsító védjegyekkel való bármely hasonlóságot.(24)

32.      Az Öko‑Test Verlag úgy véli, hogy az érintett fogyasztók az ÖKO‑TEST jelzés fogkrémen való alkalmazását a jogosult által engedélyezett használatként értelmezik, amely azt jelzi, hogy a) az említett áru kiváló minősítést szerzett az Öko‑Test Verlag által az árun végzett teszteken; és b) az említett minőség összhangban van a közzététele tartalmával és a semleges, objektív és szakmai követelményekkel. Ezért az ÖKO‑TEST jelzés Dr. Liebe általi használata a védjegy származásjelző funkcióját, valamint a Bíróság által elfogadott egyéb funkciókat is érinti.(25)

33.      A német kormány azt állítja, hogy az első kérdés nem a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti kettős azonosságra, hanem a b) pont szerinti összetéveszthetőségre vonatkozik, mivel fennállnak bizonyos különbségek az ÖKO‑TEST eredeti megjelölése és fogkrémen alkalmazott megjelölés között (különösen a teszteredményeket és közzétételre való hivatkozást tekintve). A kérdésre igenlő választ javasol adni, arra alapozva, hogy valamely szolgáltatásra vonatkozó lajstromozott védjegy akkor használható egy adott áru tekintetében, ha a fogyasztók elismerik a szolgáltatás önállóságát és ez utóbbi az áruhoz kapcsolódik.

34.      A német kormány úgy véli, hogy a fogyasztók felfogása a meghatározó tényező, akik hozzá vannak ahhoz szokva, hogy a gyártóktól független szervezetek végzik a mindennapos használatra szolgáló termékek vizsgálatát, hogy azt követően tájékoztassák a fogyasztókat. A fogyasztók ebből könnyen vonhatják le azt a következtetést, hogy az Öko‑Test Verlag kiváló minőségűként értékelte a fogkrémet. A vállalkozások körében egyébként megszokott, hogy az említett áruk különböző védjegyekkel vagy megjelölésekkel ellátott kiszerelésben jelennek meg, ahogy az a minőségi tanúsítványok vagy tanúsító védjegyek esetében is történik (a biogazdálkodás, az EU energiahatékonysága, vagy a méltányos kereskedelem területén), illetve valamely szolgáltató védjegyeinek elhelyezésével, a végtermék összetevői minőségének jelzéseként (például az Intel Inside a számítógép‑processzorok esetén).

35.      A Bizottság szerint, ezzel szemben, a kérdés valójában a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének és a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjára és nem pedig azok b) pontjára vonatkozik. Elfogadja, hogy az ÖKO‑TEST védjegynek a fogkrém csomagolásán történő elhelyezése szükségszerűen a védjegyjogosult (Öko‑Test Verlag) által nyújtott ugyanazon szolgáltatásokra utal, de az említett utalást a fogászati termékre vonatkozó reklámozás lényegének tekinti, anélkül, hogy ez azt jelentené, hogy a Dr. Liebe az Öko‑Test Verlaggal azonos szolgáltatásokat hirdet.

36.      A Bizottság hangsúlyozza a gyártó által a fogkrémeken az ÖKO‑TEST jelzés alkalmazása révén elérni kívánt reklámhatást: a cél az, hogy a fogyasztók az említett jelzés jogosultja – mint egyetlen olyan személy, akit a független vizsgálat végzőjének lehet tekinteni – által nyújtott szolgáltatásra emlékezzenek. A használati szerződés rendelkezései arra irányulnak, hogy megelőzzék, hogy a tesztelt áru minőségének romlása negatív kihatással legyen az Öko‑Test Verlag saját védjegyére nézve, ami akkor fordulhat elő, ha az áru rosszabb minőségét a vizsgálatot végző céghez társítják.

2.      Az értékelés

37.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság összefoglalva azt kívánja megtudni, hogy az ÖKO‑TEST minőségjelzés, amely lajstromozott védjegyként oltalomban részesül, ahogyan azt Dr. Liebe a fogkrém csomagolásán alkalmazza, az említett védjegy jogosultja által nyújtott szolgáltatások, és nem csak a Dr. Liebe által forgalmazott áruk azonosítására szolgál‑e.

38.      A Bíróság a Gözze ítéletben kimondta, hogy „nem kerül sor az önálló védjegy alapvető rendeltetésének megfelelő használatra abban az esetben, ha a védjegy árukon való elhelyezésének kizárólag az a rendeltetése, hogy ezen áruk tekintetében minőségjelzésként szolgáljon, és nem pedig az, hogy ezen túlmenően azt is garantálja, hogy az áruk azon egyetlen vállalkozástól származnak, amely ellenőrzése mellett előállították őket, és amely a minőségükért felel”(26).

39.      Ha az említett megállapítást szó szerint követjük, a jogvita viszonylag egyszerűen elbírálható lenne, mivel az Öko‑Test Verlag nem gyárt ilyen fogkrémet, és az ő védjegyét nem a származás jelölése céljából helyezik el a csomagoláson. Ki kell tehát zárni azon lehetőség fennállását, hogy az említett vállalkozás megtilthatná a Dr. Liebe számára az ÖKO‑TEST védjegy gazdasági forgalomban való használatát a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján.

40.      Bár a jelen ügyben ugyanezen rendelkezés c) pontja révén e megoldás kiigazítható (ahogy azt később javasolni fogom), az ÖKO‑TEST‑nek a német piacon fennálló jóhírnevére tekintettel azonban úgy vélem, hogy a nem jóhírnevű megjelölések jogosultjainak is rendelkezniük kell a védjegyjog által biztosított valamilyen jogi eszközzel, hogy a jelen ügyhöz hasonló körülmények között felléphessenek a harmadik személy által történő jogosulatlan használat ellen.(27) A minőségi tanúsítvány és a minőségjelzés közötti különbségek feltárásával talán a Gözze ítélet által kínált válaszon túlmutató választ is találhatunk.

41.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés értelmezése során a felek között nézeteltérés volt azon kérdést illetően, hogy a jelen ügy a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglalt eset alá tartozhat. Ezért célszerű felvázolni az annak meghatározásához szükséges kritériumokat, hogy teljesülnek‑e a mindkét esetre irányadó közös alkalmazási feltételek,(28) hogy ez alapul szolgáljon az egyik kiválasztásához.

a)      Elbírálási szempontok

1)      Kiindulási pont

42.      Főszabály szerint a lajstromozott védjegy jogosultja csak akkor tilthatja meg valamely megjelölés harmadik személy által történő használatát a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

–      egyrészt a megjelölésnek a jogosult lajstromozott védjegyével azonosnak(29) vagy ahhoz hasonlónak kell lennie;

–      másrészt, a lajstromozott védjegy használatának: a) a kereskedelmi forgalomban kell történnie; b) a védjegyjogosult hozzájárulása nélkül; c) olyan árukra és szolgáltatásokra is ki kell terjeszteni, amelyek azonosak vagy hasonlóak azon árukkal vagy szolgáltatásokkal, amelyekre vonatkozóan a védjegy oltalmat élvez; és d) a használatnak sérelmet kell okoznia vagy a védjegy valamelyik funkciójának megsértésére alkalmasnak kell lennie.(30)

43.      A kérdést előterjesztő bíróság által megküldött ügyiratokból kitűnik, hogy a megjelölés azonosságára(31) vonatkozó (első) feltétel nem okozhat problémákat, mivel a Dr. Liebe nem tagadja, hogy az ÖKO‑TEST jelzést használta a fogkrémei csomagolásán.

44.      E tekintetben nem meggyőző számomra a német kormánynak az ÖKO‑TEST mint lajstromozott védjegy, és a Dr. Liebe fogkrémjének csomagolásán szereplő ábra közötti különbségekkel kapcsolatos véleménye. Annak a ténynek, hogy a csomagoláson a védjegyen belül feltüntetik a teszteredményeket és a közzétételre való hivatkozást, két okból sincs jelentősége: egyrészt, mivel a fogyasztók megszokták az ÖKO‑TEST védjegy ilyen jelzésekként való értelmezését (amely jelzések nélkül keveset vagy semmit nem ér az áru reklámozásában való feltüntetése); másrészt, az előzőből adódóan, mivel az említett különbségek az átlagos fogyasztó számára észrevehetetlenek maradnak, abban az értelemben, hogy nem gondolja, hogy másik védjegyről van szó (bár ténybeli kérdésként a kérdést előterjesztő bíróság feladata e kérdést megvizsgálni).(32)

45.      Továbbá nem vitatott a kereskedelmi forgalomban való használatra és a védjegyjogosult hozzájárulásának hiányára vonatkozó feltételek fennállása. A jogosult nem kell, hogy az áru gyártójának versenytársa legyen: a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése a védjegyjogosult számára lehetővé teszi, hogy a használatát megtilthassa „bármely olyan harmadik személynek”, aki azt a hozzájárulása nélkül használhatja, ezért nem szükséges a versenytársi minőség. Az a tény, hogy a szóban forgó rendelkezést feltehetőleg leginkább a versenytársakra alkalmazzák, nem azt jelenti, hogy a jogalkotó a védjegyjogosult esetleges fellépését kizárólag a versenytársakra korlátozta volna.

46.      Azt még tisztázni kell tehát, hogy az árukat és szolgáltatásokat illetően fennállt‑e egyezés, és a kérdés megválaszolását követően, hogy az ÖKO‑TEST védjegy Dr. Liebe által történő használata elegendő‑e a védjegy egyik jellemző funkciójának sérelméhez.

2)      A védjegy jellege

47.      Az ÖKO‑TEST jelzés szolgáltatások tekintetében lajstromozott védjegy. Az ilyen típusú megjelölések eltérnek azoktól, amelyek árukat jelölnek, immateriális jellegük miatt, amely megfosztja ezeket a kézzelfogható alapjuktól, a gyári vagy kereskedelmi védjegyek által védett áruk esetével szemben.(33)

48.      A szolgáltatások immateriális jellege a szolgáltatások és az áru között kölcsönhatást tesz lehetővé. Ha a szolgáltatások hatással vannak az áru minőségi jellemzőire, az áruvédjegyekkel együtt megtalálhatók a szolgáltatási védjegyek is, amelyek kiemelik az említett tényt. Ez a helyzet áll fenn a német kormány által hivatkozott tanúsítványok és jelzések széles körű használatát illetően.

49.      Általában a jelzéseket (mint minőségjelzéseket) tartalmazó áruvédjegyek megjelenésére a felhasználási engedélyről rendelkező szerződés értelmében kerül sor. A szerződés felhatalmazza a gyártót, mint védjegyjogosultat, a jelzés használatára, amely az árui hírnevének erősödését segíti. A minőségjelzést éppen arra használják, hogy a fogyasztókkal közöljék, hogy az ilyen áruk, azt követően, hogy a vonatkozó teszteken megfeleltek, a vállalkozás (jelen esetben az Öko‑Test Verlag) által – a jelzés jogosultjaként – kiállított kedvező minősítéssel rendelkeznek.

50.      Ha a jelzést védjegyként veszik lajstromba, a szerződés lehetővé teszi a licenciajogosult számára, hogy azt védjegyként a saját áruin elhelyezze. De ugyanezen szerződés arra is szolgál a védjegyjogosult számára, hogy a fogyasztókkal megismertesse a saját szolgáltatásait, a számára és a különböző licenciajogosultak számára előnyös együttélés keretében. A minőségjelzés jellemzőinek általam kifejtett leírása szerint egyfajta „kettős használat” alakul ki.(34)

51.      Ez alapján a Dr. Liebe, ha kellő felhatalmazással rendelkezik, a minőségjelzést védjegyként rányomhatja a saját termékeire, de ezzel egyidejűleg, az ÖKO‑TEST jelzés árukon való használata az Öko‑Test Verlag által a vállalkozások és a fogyasztók számára nyújtott szolgáltatások szélesebb körű terjesztését is eredményezi.

3)      Az ÖkoTest Verlag által nyújtott szolgáltatások jellemzői

52.      A 2017/1001 rendelet és a 2015/2436 irányelv ismeri az együttes védjegy(35) és a tanúsító védjegy fogalmát:(36)

–      az együttes védjegy alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse.

–      a tanúsító védjegy vagy a hitelesítési jegy akkor tölti be származásjelző funkcióját, ha „a védjegyjogosult által az anyagösszetétel, az áruk gyártási módja vagy a szolgáltatásnyújtás módja, illetve a minőség, a pontosság vagy egyéb jellemzők tekintetében […] tanúsított árukat és szolgáltatásokat megkülönbözteti az ilyen tanúsítással nem rendelkező áruktól és szolgáltatásoktól”(37).

53.      Bár a minőségjelzés bizonyos hasonlóságokat mutat a tanúsító védjegyekkel, nem azonos ezekkel és az említett jogszabályok közül egyiknek a szövegében sem szerepel. Általában véve az áruk objektív és független értékelésével foglalkozó valamennyi olyan vállalkozás kérheti annak önálló védjegyként való lajstromba vételét, amely védjegyhasználati szerződéssel széles körben lehetőséget nyújt a gazdasági szereplők számára az áruik minőségének az embléma használatával való biztosítására.

54.      Ezen eltérések magyarázzák, hogy miért nehéz a minőségjelzések jogosultjai számára a 2017/1001 rendelet 75. cikke értelmében vett szabályozás kidolgozását előírni, mivel egyfelől nem olyan szervezet tagjairól van szó, akiknek azt tiszteletben kell tartaniuk, mint az együttes tanúsító védjegyek esetén, másfelől, a védjegyjogosult vállalkozás saját belátása szerint változtathatja a tesztelt árukat és a tesztek paramétereit.

55.      A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza az említett minőségjelzések és minőségi tanúsítványok (mint amelyet a Gözze ítéletben vizsgáltak) közötti eltéréseket, amelyek alapvetően abban állnak, hogy: a) a teszteket nagyon sokféle árura és szolgáltatásra kiterjesztik, nemcsak egy árura; b) a kritériumokat a fogyasztói igényekhez és a tesztek rendszeres módosításához igazítják; c) a gyártóknak nincs befolyásuk a tesztelési szolgáltatást nyújtó szervezetre; és d) a jelzés használatának engedélyezése nem bizonyos feltételek egyszerű teljesítésétől függ, hanem a tesztek eredményétől függően adják ki a minősítést.(38)

56.      Azon vállalkozó, akinek az árui megfeleltek az említett minőségi teszteknek, a védjegyhasználati i szerződés megkötését követően jogosult azt feltüntetni az említett áruk leírásában vagy azok csomagolásán. A jelen ügyben, ha a Dr. Liebe megszerezné az Öko‑Test Verlag hozzájárulását, jogszerűen helyezhetné el a fogkrémén látható helyen az ÖKO‑TEST megjelölést, a megszerzett minősítéssel és azon folyóirat számával együtt, amelyben az eredményeket közzétették. Logikusnak tűnik azt gondolni, hogy, amint azt a Bizottság megjegyzi, azon vállalkozás, amelynek áruit az Öko‑Test Verlag teszteli, és kielégítő eredményt szerez, érdekelt abban, hogy az áruin azok erényeit tükröző reklámelemként feltüntesse az említett jelzést.

57.      Mivel a Dr. Liebe az ÖKO‑TEST jelzést látható helyre nyomtatta az Aminomed csomagolásán, alapvetően a fogkrém minőségére vonatkozó üzenetet kíván megerősíteni az ÖKO‑TEST védjegy által elért jóhírnév és megbízhatóság által, a megszerzett (kiváló) minősítéssel és a teszteredményeket közzétevő folyóiratokra való hivatkozással támogatva.(39) Ugyanezen magatartás ugyanakkor hozzájárul az Öko‑Test Verlag által nyújtott szolgáltatások megbízhatóságának a fogyasztók körében való terjesztéséhez, azaz annak megállapíthatóságához, hogy a fogyasztási cikkek vizsgálatára és értékelésére irányuló tevékenység végzése, mint szolgáltatás, mely vállalkozástól származik.

58.      Ezért nem lehet azt állítani, ahogyan azt a Dr. Liebe tette a tárgyaláson, hogy az ÖKO‑TEST megjelölést a 2017/1001 rendelet (21) preambulumbekezdése értelmében leíró módon, a termékre vonatkozó további információként alkalmazták. Nem értek egyet ezen érveléssel, mivel:

–      a használat módja azt a szándékot bizonyítja, hogy a védjegyet az Öko‑Test Verlag szolgáltatásai megjelölésére használták. Ha csupán a minősítésről próbáltak volna meg tájékoztatást nyújtani, azt az embléma nélkül is közölhették volna.

–      az említett preambulumbekezdés lehetővé teszi a leíró jellegű használatot, feltéve, hogy az tisztességesen és becsületesen történik, ami nehezen állapítható meg azon hozzájárulás hiányában, amelyet kezdetben megszereztek.

59.      Összefoglalva, a minőségjelzést (ÖKO‑TEST) kibocsátó vállalkozás által nyújtott szolgáltatások és az azt tartalmazó/viselő áruk (Aminomed) közötti szoros kapcsolatra tekintettel, ha a minőségjelzést önálló védjegyként történő lajstromozását követően alkalmazzák, használata két fontos joghatással bír a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját illetően: egyfelől, a megjelölés megerősíti azon áruk minőségének jelzését, amelyeken annak használata jogszerű, ezért elmondható, hogy az említett áruk tekintetében alkalmazzák azt;(40) másfelől, a minőségjelzést biztosító vállalkozás szolgáltatásai számára is reklámként szolgál. Végeredményben ez a kettős felhasználás megnyilvánulása, amelyre korábban hivatkoztam.

4)      Fogyasztói felfogás

60.      Az átlagfogyasztó értékelése és hogy miként érzékel valamely védjegyet, olyan ténykérdésnek minősül, amelynek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.(41) A Bíróság azonban ezek elbírálásához az előbbi számára hasznos válaszokat nyújthat.(42)

61.      Az Öko‑Test Verlag és a német kormány, illetve (bizonyos árnyalásokkal) a Bizottság egyetértenek abban, hogy az érintett fogyasztók számára az ÖKO‑TEST védjegy használata a fogkrém csomagolásán úgy érzékelhető, mint e védjegyjogosult vállalkozás (Öko‑Test Verlag) független szolgáltatásaira való utalás. Az átlagfogyasztó tehát az említett megjelölést mindenképpen az alábbi szolgáltatásokhoz kapcsolja: „fogyasztói tanácsadás és a fogyasztók tájékoztatása az áruk és szolgáltatások kiválasztása tekintetében a teszt‑ és vizsgálati eredmények felhasználásával” (35. osztály) és a „tudományosan megalapozott árutesztek és szolgáltatásvizsgálatok végzése és kiértékelése” (42. osztály).

62.      Általában véve sok fogyasztási cikk csomagolásán szerepel minőségjelzés vagy minőségi tanúsítvány (vagy másfajta tanúsítvány, ökológiai származási jelzések vagy a méltányos kereskedelem jelzése). Ebből következően, olyan esetben, mint a jelen eset is, az átlagfogyasztó gond nélkül úgy értelmezheti, hogy az ÖKO‑TEST védjegy, a Dr. Liebe által alkalmazott formában, az Öko‑Test Verlag által nyújtott szolgáltatásokra utal, amely céghez a minőségjelzést társítja. Ez alapján a hivatkozott védjegynek a Dr. Liebe általi felhasználása „védjegyként való használatnak” minősül,(43) mivel szavatolja, hogy a fogkrém minőségi vizsgálatára irányuló szolgáltatást a védjegyjogosult vállalkozás, az Öko‑Test Verlag végezte el.

5)      A védjegy funkcióinak sérelme

63.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a védjegyjogosult kizárólagos joga lehetővé teszi számára a különös érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse saját funkcióit. Az említett jog gyakorlásának tehát azon esetekre kell korlátozódnia, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit, és ehhez elegendő, ha pusztán e kár bekövetkezésének veszélye fenyeget.(44)

64.      Az említett funkciók közé tartoznak az áru vagy a szolgáltatás származásának jelölésére irányuló (alapvető) funkció, vagy a minőségük szavatolásával, valamint a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciók is.(45)

65.      Az alapvető funkciót illetően, a védjegy többek között „azt is garantálja, hogy az e védjeggyel jelölt valamennyi árut azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve szolgáltatták, amely ezek minőségéért felel”(46).

66.      Márpedig, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban leírt tényállás értelmében, a Dr. Liebe az Öko‑Test Verlag hozzájárulása nélkül használta a védjegyet, és az általa alkalmazott minősítés, bár azt a 2005‑ös tesztek során kapta, nem kapcsolódhatott a 2008‑as vizsgálatokhoz, amelyekbe nem vették bele a fogkrémét. Ilyen körülmények között, az átlagfogyasztó feltételezheti, hogy az Öko‑Test Verlag továbbra is a korábbi minőségi szinten szavatolja a fogkrém minőségét, a minőségjelzés tanúsításával, míg az újabb tesztek elvégzése hiányában valójában már nem áll fenn e szavatolás.

67.      Ezen előzményekből kiindulva, az ÖKO‑TEST védjegynek a Dr. Liebe általi használata megtévesztő lehetett, mivel azt a benyomást kelthette, hogy a kiváló minősítést az Öko‑Test Verlag ellenőrzése mellett végzett tesztek alapján szerezte meg. Ezáltal sérült a védjegy alapvető funkciója,(47) mivel bár ez utóbbi vállalkozás annak idején valóban elvégezte a teszteket, a csomagoláson feltüntetett minősítés már nem felelt meg az Öko‑Test Verlag által fogkrémekkel kapcsolatban végzett azon legutóbbi vizsgálatoknak, amelyeket a magazinjában ismertetett, illetve az ezen új vizsgálatokat követően megadott engedélyeknek.(48)

68.      A Dr. Liebe által az ÖKO‑TEST megjelöléssel reklámozott eredmény és a vizsgálatok valóságos helyzete közötti eltérés, az általam imént kifejtettek értelemben, egyébként sértheti az Öko‑Test Verlag által a védjegyével elért hírnevet, veszélyeztetve ezzel a befektetési funkciót (amelyet úgy határoznak meg, hogy a védjegyjogosult azt olyan hírnév megszerzésére vagy fenntartására is használhatja, amely alkalmas arra, hogy újabb fogyasztókat nyerjen meg magának, vagy hogy korábbi fogyasztóit törzsvásárlókká tegye).(49)

b)      Közbenső következtetés

69.      Ahogy azt már kiemeltem, kezdetben inkább nem foglaltam állást a tekintetben, hogy a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontját lehet‑e alkalmazni. Azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak adandó hasznos válasz érdekében az eddig kifejtett magyarázatok az alábbi következtetés levonásához vezetnek:

–      a Dr. Liebe kettős céllal használta az eredetivel megegyező védjegyet (ÖKO‑TEST), egyrészt, hogy a minőségjelzéssel (kiváló minősítéssel) vonzóbbá tegye a fogkrémét, másrészt az Öko‑Test Verlag által nyújtott szolgáltatások jelölése céljából. A megjelölések és szolgáltatások azonossága tehát fennáll, és ezzel teljesül a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti „kettős azonosság” feltétele.

–      mivel az átlagfogyasztó nem fogja azt hinni, hogy az ÖKO‑TEST védjegy azt jelöli, hogy az Aminomed fogkrém vizsgálatát a Dr. Liebe végezte, és a szóban forgó védjegynek a német fogyasztók közötti magas szintű ismertségére tekintettel, azt sem fogja hinni, hogy a fogkrém ugyanazon vállalkozástól vagy gazdaságilag kapcsolt vállalkozásoktól származik, ez kizárja a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőséget.

70.      Mivel, azontúl, hogy az ÖKO‑TEST védjegy Dr. Liebe által történő használata miatt, még ha kis mértékben is, de fennáll a veszélye, hogy a szóban forgó védjegynek a származással és befektetéssel kapcsolatos funkciói sérülnek, a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti alkalmazási feltételek fennállnak, ezért e használat jogsértőnek minősülhet.

71.      Végül figyelembe kell venni, hogy a védjegyjogosult által megtiltható használati módok a 2017/1001 rendelet(50) 9. cikkének (3) bekezdése értelmében nem kimerítő jellegűek, ezért ide sorolható a Dr. Liebe által a már leírt körülmények szerinti használat is.

C.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés: valamely jóhírnevű védjegy jogsértő használata

72.      Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ javasoltam adni, és a kérdést előterjesztő bíróság csak arra az esetre terjesztette elő a második kérdést, ha az említett válasz nemleges lenne, a vizsgálatot nem kell feltétlenül tovább folytatni. Másodlagosan azonban mégis foglalkozom e második kérdés vizsgálatával, arra az esetre, ha a Bíróság az első kérdést másként válaszolná meg, vagy úgy értelmezné, hogy egyfelől a szolgáltatások, és másfelől az áruk megjelölésének kettős azonosságára vonatkozóan általam javasolt megoldás túl mesterkélt.

1.      A felek észrevételeinek összefoglalása

73.      Az Öko‑Test Verlag emlékeztet arra, hogy a jóhírnevű védjegyeknek biztosított különleges oltalom túllép az áruk azonosságának vagy hasonlóságának esetén, és az említett védjegyek sérelmére és visszaélésszerű használatára összpontosít. Az ÖKO‑TEST védjegy jóhírnevével kapcsolatban nem merül fel kétség és a fogyasztók azt a Dr. Liebe által az áruin elhelyezett megjelöléshez társítják.

74.      Az Öko‑Test Verlag a Bizottsággal egyetértve úgy véli, hogy a jóhírnevű ÖKO‑TEST védjegy jogsértő használata megvalósul, ha az azt alkalmazó személy nem rendelkezik engedéllyel és e használat a védjegy funkcióit sérti. Egyébként fennáll annak a veszélye, hogy a fogyasztók elvesztik a szolgáltatásokba vetett bizalmukat, ha az áru az elvárásaikhoz képest csalódást okoz. A fogyasztó az Öko‑Test Verlagnak a tesztekben és azok eredményeinek közzétételében megnyilvánuló munkájára vetítheti ki a csalódottságát.

75.      Az első kérdésre adandó igenlő válaszára tekintettel, a német kormány nem foglalt állást a második kérdéssel kapcsolatban annak másodlagossága miatt.

76.      A Bizottság véleménye szerint a 207/2009 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontja és a 2008/95 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése szerinti alkalmazási feltételek teljesülnek, ha az önálló védjegy minőségjelzésként jóhírnevet élvez. A jogsértő használat az említett rendelkezések értelmében kiterjed arra is, ha harmadik személy a saját áruin helyezi el az említett védjegyet.

77.      A Bizottság emlékeztet arra, hogy a megjelöléssel ellátott áruk és szolgáltatások iránt érdeklődő német közönség jelentős részének ismernie kell a védjegyet.(51) Úgy véli, hogy az ÖKO‑TEST megjelölés használatának módja védjegyként jóhírnevet biztosíthat e megjelölésnek. A használati szerződésnek köszönhetően az Öko‑Test Verlag eléri, hogy a védjegye a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatási és tanácsadási szolgáltatásra való utalásként tudatosuljon a közönségben.

2.      Elemzés

78.      A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy azon oltalom hiányában, amelyet az ÖKO‑TEST védjegy számára a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján biztosítani lehetett volna, az ugyanezen cikk c) pontja szerinti jóhírnevű védjegyekre vonatkozó oltalomra lehet‑e hivatkozni.

79.      Az alapügyben eljáró bíróság látszólag azon nehézséggel szembesül, hogy az ÖKO‑TEST önálló védjegy csak minőségjelzésként ismert, és a harmadik személy azt ilyen jelzésként használja. Úgy vélem azonban, hogy az említett tényezőnek nincs jelentősége:

–      ha azt kívánják tudatni, hogy nem került sor a Gözze ítélet értelmében vett „védjegyként való használatra”, ezen álláspont elutasítása céljából a korábban általam kifejtettekre hivatkozom;(52)

–      ha ezzel szemben a közönségnek a védjeggyel és a „minőségjelzéssel” kapcsolatos ismerete között kívánnak különbséget tenni, akkor úgy vélem, hogy e különbség mesterséges. Az ÖKO‑TEST‑et önálló nemzeti és uniós védjegyként lajstromozták, amely alapján az ilyen típusú védjegyeknek biztosított oltalmat kell élveznie, függetlenül attól, hogy e tény a közönség számára ismeretlen, vagy hogy harmadik személy csak jelzésként kíván valamely védjegyet használni. Amennyiben nem ez a helyzet, a védjegyeket megfosztják a jogos oltalmuktól, amely attól függne, hogy a közönség milyen szintű ismerettel rendelkezik a lajstromozásukat illetően.

80.      Következésképpen, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés lényegében arra irányul, hogy az ÖKO‑TEST jelzés jogosultja részesülhet‑e a jóhírű védjegyeknek biztosított oltalomban annak érdekében, hogy a harmadik személy általi jogsértő használattal szemben fellépjen. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó védjegy a német fogyasztók körében az említett jelzéssel kapcsolatos ismeretére tekintettel rendelkezik a szükséges jóhírnévvel. Ez olyan tényértékelés, amelyet kifejezetten a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie.(53)

81.      A 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontja, a (2) bekezdés a) és b) pontjában biztosított oltalomnál szélesebb körű oltalmat állapít meg a jóhírnevű védjegyek javára. Ezen oltalomban való részesülés kumulatív feltételei(54) a következők: a) a lajstromozott védjeggyel azonos vagy hasonló megjelölés használata valósuljon meg; b) a használat alapos ok nélkül történjen; c) olyan áruk vagy szolgáltatások tekintetében végezzék, amelyek azonosak, hasonlóak, vagy nem ilyenek;(55) és d) amely használattal a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét tisztességtelenül kihasználják vagy kihasználhatják, illetőleg sértik vagy sérthetik.(56)

82.      Nincs vita az a), b) és c) feltételekkel kapcsolatban: a Dr. Liebe az Öko‑Test Verlag jóváhagyása nélkül alkalmazta a minőségjelzést, ezért az alapos ok nem áll fenn, és olyan áruk és szolgáltatások tekintetében alkalmazta, amelyeket illetően az azonosságuk vagy hasonlóságuk megállapítása nem szükséges.

83.      Következésképpen kizárólag azt kell megvizsgálni, hogy a Dr. Liebe az ÖKO‑TEST védjegy használatával a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontjában írt cselekmények bármelyikét(57) megvalósította‑e. E cselekmények megvalósulhatnak a védjegy megkülönböztető képességének megsértésével, vagy e védjegy jóhírnevének megsértésével, vagy az említett védjegy jóhírnevének vagy megkülönböztető képességének tisztességtelen kihasználásával.

84.      Véleményem szerint, a jelen indítvány 66–68. pontjában általam kifejtett okok miatt, az ÖKO‑TEST védjegy Dr. Liebe által történő használata sértheti a védjegy hírnevét, a fogyasztó megtévesztésével, ami által csökkenhet a szóban forgó védjegy vonzereje.(58)

85.      Ezenkívül, a Dr. Liebe az ÖKO‑TEST védjegy alapos ok nélküli használatával előnyt szerez úgy, hogy az e védjegy által kivetített, a már hivatkozott reklám és minőség szempontjából kedvező jelentéstartalmakat átviszi a fogkrémére, amelyre az új vizsgálatok nem vonatkoztak. Így tehát a védjegy jóhírneve tisztességtelen kihasználásának esete áll fenn, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében.(59)

86.      Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, hogy az alapügy tényállására jellemző‑e a megjelölés alapos ok nélküli használata, amellyel az ÖKO‑TEST védjegy megkülönböztető jellegét és ismertségét tisztességtelenül kihasználják.(60)

V.      Végkövetkeztetés

87.      A kifejtettek alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

„l)      Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdése második mondatának a) pontja felhatalmazza azon önálló védjegy jogosultját a védjegyének engedély nélküli használata elleni fellépésre, amely »minőségjelzést« tartalmaz, és amelynek lajstromozása »fogyasztói tanácsadás és a fogyasztók tájékoztatása az áruk és szolgáltatások kiválasztása tekintetében a teszt‑ és vizsgálati eredmények felhasználásával« megnevezésű szolgáltatások tekintetében történt, ha:

–        harmadik személy a védjegyet olyan árun helyezi el, amely nem szerepel a védjegy árujegyzékében;

–        a fogyasztók »minőségjelzésként« értelmezik a védjegyet, olyan értelemben, hogy az árut harmadik személy és nem a védjegyjogosult gyártotta és forgalmazta, de e jogosult meghatározott teszteket végzett, azokat értékelte és az árukat minősítéssel látta el a minőségjelzésben feltüntetve; és

–        a használat sérti a védjegy valamely funkcióját.

2)      Valamely önálló védjegy harmadik személy által, a leírt sajátosságokkal, a jogosult hozzájárulása nélkül történő használata „jogsértő használatnak” minősül a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének c) pontja és a 2008/95 irányelv 5. cikke (2) bekezdése értelmében, ha:

–        a védjegy jóhírnévvel rendelkezik, annak ellenére, hogy csak »minőségjelzésről« van szó; és

–        a védjegy hírneve sérül, és az említett harmadik személy a megjelölést tisztességtelenül kihasználja, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.”


1      Eredeti nyelv: spanyol.


2      Bár az összehasonlított fordítások többségében a „Testsiegel” német kifejezést a „teszt” szóra hivatkozással fordították le („label de test” franciául, „test seal” angolul, „sigillo di test” olaszul, „testlabel” hollandul, és „selo de teste” portugálul), az általam megfelelőbbnek tartott „minőségjelzés” kifejezést használom. Az Öko‑Test Verlag GmbH a tárgyaláson tisztázta, hogy inkább különböző áruk összehasonlító vizsgálatát végzi, semmint a bennük rejlő jellemzők elkülönült vizsgálatát. Az összehasonlítás alapján – bizonyos előre meghatározott minőségi kritériumok teljesítésétől függően – megjelöli az egyes áruk minőségét.


3      A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.). A 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 325. o.; HL 2016. L 110., 5. o.), amelynek a címe azonos az előző irányelv címével, és azt módosította, de az időbeli hatály miatt nem alkalmazható.


4      A jelen ügyben alkalmazandó változat a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.). Létezik egy későbbi, az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) által kodifikált változat is, amely időbeli hatálya miatt érinti a jogvita tényállásának értékelését a jövőbeli eltiltás iránti keresettel kapcsolatban, és amely változat ennélfogva a jelen indítványban referenciaként fog szolgálni.


5      Alapvetően a 207/2009 rendelet 9. cikke (1)–(3) bekezdésének felel meg, a 207/2009 tanácsi rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 322. o.; HL 2016. L 110., 4. o.; HL 2016. L 267., 1. o.; HL 2017. L 142., 104. o.) által bevezetett módosításokkal.


6      A védjegyek és egyéb megkülönböztető megjelölések oltalmáról szóló, 1994. október 25‑i törvény (BGBl. I, 3082. o.; 1995. I, 156. o.; 1996. I, 682. o.), amelyet utoljára a 2017. július 17‑i törvény 11. cikke módosított (BGBl. I, 2541. o.).


7      Tekintettel arra, hogy az Öko‑Test Verlag által lajstromozni kért nemzeti és uniós megjelölések azonosak, a továbbiakban „a védjegy” hivatkozást használom rájuk, függetlenül attól, hogy bizonyos esetekben különbséget kell tenni közöttük, mely utóbbi esetben „a nemzeti védjegy” vagy „az uniós védjegy” kifejezést említem majd.


8      A védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑én kötött, 1979. szeptember 28‑án módosított Nizzai Megállapodás szerint.


9      A kérdést előterjesztő bíróság szerint e követelmény a német bíróságoknak a tisztességtelen versennyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából ered, amely a vizsgálati eredményekkel történő reklámozás jogszerűségét a forrás megnevezéséhez köti.


10      E rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban az alapjogvita felei között nincs egyetértés.


11      A továbbiakban: Dr. Liebe.


12      A 2017/1001 rendelet 83. és az azt követő cikkei, a nemzeti tanúsító védjegy tekintetében a 2015/2436 irányelv 27. és azt követő cikkei.


13      2017. június 8‑i W. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet (C‑689/15, EU:C:2017:434; a továbbiakban: Gözze ítélet), 45. és azt követő pontok.


14      A 2010. március 23‑i Google France és Google ítéletre (C‑236/08–C‑238/08, EU:C:2010:159) és a 2010. március 25‑i Die BergSpechte ítéletre (C‑278/08, EU:C:2010:163, a továbbiakban: BergSpechte ítélet) hivatkozik.


15      A 2003. október 23‑i Adidas‑Salomon és Adidas Benelux ítéletre (C‑408/01, EU:C:2003:582) utal.


16      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 8. pontja.


17      Függetlenül attól, hogy ha elengedhetetlen, kifejezetten a 2015/2436 irányelv szabályaira hivatkozom.


18      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 10. pontja. A Dr. Liebe azonban a tárgyaláson megerősítette, hogy értelmezése szerint a szerződés a tényállás időpontjában továbbra is hatályban volt.


19      A Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb (a tisztességtelen versenyről szóló, 2004. július 3‑i német törvény, a 2010. március 3‑i közlemény szerinti változat) (BGBl. I, 254. o.) – amelyet utoljára 2016. február 17‑én módosítottak (BGBl. I, 233. o.) – 8. cikke nem biztosít keresetindítási jogot a nem versenytárs vállalkozások számára. A Dr. Liebe és az Öko‑Test Verlag eltérő piacokon működnek.


20      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítés: HL 2011. L 124., 47. o.).


21      Ez lesz a helyzet eleve akkor, ha a szerződés értelmezése elengedhetetlen az alperes terhére rótt magatartás jogszerű vagy jogellenes voltának megállapításához, amelynek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Lásd: 2014. március 13‑i Brogsitter ítélet (C‑548/12; EU:C:2014:148), 23–25. pont; 2016. július 14‑i Granarolo ítélet (C‑196/15; EU:C:2016:559), 21. és 22. pont.


22      2013. április 18‑i Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245), 66. pont; és Cruz Villalón főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványa (EU:C:2012:714), 49. és 50. pont. A hivatkozott ügyben, annak ellenére, hogy a szerződések megszűntek, a Bíróság kimondta az Unió Bíróságának hatásköre hiányát a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kérelmek elbírálása tekintetében, éppen azon szerződéses kontextusra figyelemmel, amely a jogvita elbírálása érdekében azok vizsgálatára kötelezte.


23      Az Öko‑Test Verlag pontosította, hogy arról a megjelölésről volt szó, amelynek – meghatározott formában történő – használatát még azt megelőzően engedélyezte, hogy annak modernizálása és egységesítése érdekében különböző módosításokat hajtott rajta végre.


24      Amelyeket a jelen indítvány 3. lábjegyzetében említett 2015/2436 irányelv 27. cikke és a jelen indítvány 4. lábjegyzetében említett 2017/1001 rendelet 83. cikke szabályoz.


25      2009. június 18‑i L’Oréal és társai ítélet (C‑487/07, EU:C:2009:378), 58. pont; 2010. március 23‑i Google France és Google ítélet (C‑236/08–C‑238/08, EU:C:2010:159), 49., 77. és 79. pont; 2011. szeptember 22‑i Interflora és Interflora British Unit ítélet (C‑323/09, EU:C:2011:604), 38. pont.


26      46. pont.


27      A tárgyaláson a német kormány ugyanezen álláspontot képviselte arra hivatkozással, hogy egyébként, kizárólag a jóhírnevű védjegyeknek biztosítanának oltalmat, a kevésbé jóhírű és új védjegyek pedig oltalom nélkül maradnának.


28      E célból az „egyezés” kifejezést használom, amely jobban megfelel az említett rendelkezés két pontja egységes kezelésének, és ezenkívül lehetővé teszi az „azonos” és „hasonló” kifejezések alkalmazásának elkerülését.


29      Az a) pont a védjegy és az áruk azonosságáról és nem a hasonlóságukról rendelkezik (amelyet „kettős azonossági” feltételnek szoktak nevezni).


30      2011. szeptember 22‑i Interflora és Interflora British Unit ítélet (C‑323/09, EU:C:2011:604), 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. A vitatott rendelkezés b) pontja azonban előírja az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőséget, amelyből a Bíróság arra következtetett, hogy csak azt kell értékelni, hogy a védjegy alapvető funkciója sérült‑e (BergSpechte ítélet, 22. pont).


31      Valamely megjelölés másik megjelöléssel való azonossága, ha a második a lajstromozott védjegy használatát foglalja magában. Lásd: 1999. február 23‑i BMW‑ítélet (C‑63/97, EU:C:1999:82), 38. pont. Bár a 2007. január 25‑i Adam Opel ítélet (C‑48/05, EU:C:2007:55) kifejezetten nem említi, a szövegéből ugyancsak ez következik.


32      2010. július 8‑i Portakabin ítélet (C‑558/08, EU:C:2010:416), 47. és 48 pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


33      A Bíróság, a 2017/1001 rendelet erre vonatkozó olyan kifejezett utalása hiányában, amely a szolgáltatási védjegyek tekintetében nyújtott oltalom korlátozását eredményezhetné, mindkét fajta védjegy tekintetében azonos oltalmat ismer el. Lásd: 2009. július 16‑i American Clothing Associates kontra OHIM és OHIM kontra American Clothing Associates ítélet (C‑202/08 P és C‑208/08 P, EU:C:2009:477), 75–78. pont; Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványa (EU:C:2009:299), 111–114. pont.


34      Ha lehet a „dual use” (magyarul: kettős használat) fordítását veszem át, amelyet szokásosan olyan áruk megjelölésére használnak, amelyeket mind katonai, mind polgári célból használnak.


35      A 2017/1001 rendelet 74. és azt követő cikkei, és a 2015/2436 irányelv 27. és 29. cikke.


36      A 2017/1001 rendelet 83. és azt követő cikkei és a 2015/2436 irányelv 27. és 28. cikke. Ezen irányelv 27. cikke a tanúsító védjegyek és a hitelesítési jegyek fogalmát azonosnak tekinti.


37      Gözze ítélet, 50. pont.


38      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 14. pontja. A német kormány kizárja annak lehetőségét, hogy az említett ítéletben alkalmazott megoldást a jelen jogvitára kiterjesszék, a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított eltérések miatt és azért, mert a hivatkozott ítélet alapvetően a 207/2009 rendelet 15. cikkének értelmezéséről szól.


39      A Dr. Liebe nem törekszik arra, hogy a minőségjelzés kibocsátását saját magának tulajdonítsa, amely tekintetében ellenkező hatást váltana ki, mivel a fogyasztóra nézve csökkentené a minősítés hatását.


40      Az ítélkezési gyakorlat alapján legalábbis részben, különösen a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban; lásd: 2010. március 23‑i Google France és Google ítélet (C‑236/08–C‑238/08, EU:C:2010:159), 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


41      2004. november 16‑i Anheuser‑Busch ítélet (C‑245/02, EU:C:2004:717), 60. és 61. pont; 2007. január 25‑i Adam Opel ítélet (C‑48/05, EU:C:2007:55), 25. pont.


42      2014. június 5‑i I ítélet (C‑255/13, EU:C:2014:1291), 55. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


43      Íratlan alkalmazási feltételről van szó, lásd: 2009. február 19‑i UDV North America végzés (C‑62/08, EU:C:2009:111), 42. pont.


44      BergSpechte ítélet, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


45      2018. július 25‑i Mitsubishi Shoji Kaisha és Mitsubishi Caterpillar Forklift Europe ítélet (C‑129/17, EU:C:2018:594), 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


46      2002. november 12‑i Arsenal Football Club ítélet (C‑206/01, EU:C:2002:651), 48. pont; 2011. július 12‑i L’Oréal és társai ítélet (C‑324/09, EU:C:2011:474), 80. pont.


47      E funkció meghatározását lásd: 2018. július 25‑i Mitsubishi Shoji Kaisha és Mitsubishi Caterpillar Forklift Europe ítélet (C‑129/17, EU:C:2018:594), 35. pont.


48      Feltételezhető, hogy egyébként az ÖKO‑TEST védjegy minőségi funkciójára vonatkozott. Azonban egyetértek Wathelet főtanácsnokkal abban, hogy ez az eredetjelzési funkció következménye, mivel a minőség biztosítása a származásával kapcsolatos (a Gözze ügyre vonatkozó indítvány, C‑689/15, EU:C:2016:916, 62–64. pont).


49      A befektetési funkcióval kapcsolatban lásd: 2018. július 25‑i Mitsubishi Shoji Kaisha és Mitsubishi Caterpillar Forklift Europe ítélet (C‑129/17, EU:C:2018:594), 36. pont.


50      A 2008/95 irányelv ezzel összefüggő 5. cikkének (3) bekezdése.


51      Az 1999. szeptember 14‑i General Motors ítéletet idézi (C‑375/97, EU:C:1999:408), 31. pont.


52      A jelen indítvány 47–62. pontjai.


53      2009. október 6‑i PAGO International ítélet (C‑301/07, EU:C:2009:611), 24. és 25. pont.


54      2015. december 10‑i El Corte Inglés kontra OHIM ítélet (C‑603/14 P, EU:C:2015:807), 38. pont.


55      2014. február 6‑i Leidseplein Beheer és de Vries ítélet (C‑65/12, EU:C:2014:49), 34. pont.


56      2009. június 18‑i L’Oréal és társai ítélet (C‑487/07, EU:C:2009:378), 34. és 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


57      2011. szeptember 22‑i Interflora és Interflora British Unit ítélet (C‑323/09, EU:C:2011:604), 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


58      2009. június 18‑i L’Oréal és társai ítélet (C‑487/07, EU:C:2009:378), 40. pont.


59      2009. június 18‑i L’Oréal és társai ítélet (C‑487/07, EU:C:2009:378), 41. pont.


60      2017. július 20‑i Ornua ítélet (C‑93/16, EU:C:2017:571), 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.