Language of document : ECLI:EU:C:2019:73

MICHAL BOBEK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. január 29.(1)

C243/18. P. sz. ügy

Fúziósenergiafejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás (Fusion for Energy közös vállalkozás)

kontra

Yosu Galocha

„Fellebbezés – Uniós közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – A Fusion for Energy közös vállalkozás kiválasztási eljárása – Szabálytalanság a kiválasztási eljárásban – Az írásbeli vizsga hiánya – Harmadik személyeknek szóló és nekik kedvező későbbi jogi aktusok megsemmisítése – Egy tartaléklista megsemmisítése és a tartaléklistán szereplő személyek felvételére gyakorolt hatás – Arányosság – Érdekek mérlegelése – Bizalomvédelem”






I.      Bevezetés

1.        A Fúziósenergia‑fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás (a továbbiakban: F4E vagy fellebbező) kiválasztási eljárást szervezett szerződéses alkalmazottak felvétele céljából. Az álláshirdetéshez mellékelt pályázati útmutató mind szóbeli, mind írásbeli vizsga lebonyolítását előírta. Az F4E csak szóbeli vizsgát bonyolított le. E szóbeli vizsgát követően az F4E kiválasztotta azokat a pályázókat, akiket felvett a tartaléklistákra, majd két pályázót alkalmazott e listákról.

2.        Yosu Galocha részt vett e kiválasztási eljárásban. Nevét mindazonáltal nem vették fel a tartaléklistákra. Y. Galocha a kiválasztási bizottság által a tartaléklistákra való felvételének mellőzéséről hozott határozat megsemmisítésére irányuló eljárást indított az F4E‑vel szemben a Törvényszék előtt. A Törvényszék nemcsak az említett határozatot semmisítette meg, hanem a tartaléklisták egészét és az e listákon szereplő sikeres pályázók felvételéről szóló határozatokat is.

3.        Az F4E jelenleg ezen ítélet ellen fellebbez arra hivatkozva, hogy a Törvényszék megsértette az arányosság elvét a harmadik személyeknek kedvező intézkedések, mégpedig a tartaléklisták és a felvételről szóló határozatok megsemmisítésével.

4.        A jelen fellebbezés keretében a Bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a Törvényszék ítéletében megteremtett egyensúly igazolható‑e a jelen ügy tényállása szempontjából. Általánosabban, milyen körülmények között járhat a kiválasztási eljárásban elkövetett szabálytalanság az e kiválasztási eljárásból eredő összes későbbi intézkedés megsemmisítésével, ideértve az olyan harmadik személyeknek kedvező intézkedéseket is, mint amilyenek például a tartaléklisták létrehozása, a felvételről szóló egyedi határozatok vagy a munkaszerződések?

II.    A tényállás és az eljárás

A.      A jogvita előzményei

5.        A tényállás a megtámadott ítélet(2) alapján az alábbiak szerint foglalható össze.

6.        Az F4E az Euratom‑Szerződés 45. cikke értelmében vett közös vállalkozás. Az F4E‑t a 2007. március 27‑i 2007/198/Euratom tanácsi határozat(3) hozta létre. Y. Galocha az F4E barcelonai (Spanyolország) helyiségeiben dolgozott 2014. április 23‑tól időszakos munkavállalóként. Ezt követően 2015. május 5‑től külső alvállalkozóként dolgozott ugyanott az F4E és egy másik vállalkozás közötti szerződés alapján. 2016 februárjában ez utóbbi szerződés is megszűnt.

7.        2015. február 5‑én az F4E az internetes oldalán közzétett egy álláshirdetést (F4E/CA/ST/FGIV/2015/001) két tartaléklista létrehozása céljából. E listák helyettes költségellenőrök felvételére irányultak: az egyik négy sikeres pályázó számára a barcelonai helyiségeiben, a másik szintén négy sikeres pályázó számára a cadarache‑i (Franciaország) helyiségeiben. A sikeres pályázókat az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek) 3a. cikke alapján rövid lejáratú szerződéssel rendelkező szerződéses alkalmazottként kellett felvenni legfeljebb hároméves, nem meghosszabbítható időtartamra.

8.        A szóban forgó álláshirdetés 3. pontja a szerződéses alkalmazottak kiválasztási eljárására vonatkozó kiegészítő információkat illetően egy „pályázati útmutatóra” hivatkozott. Ezen útmutatót az F4E internetes oldalán tették elérhetővé az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekkel együtt.

9.        A pályázati útmutató 5. pontja „A kiválasztási eljárás áttekintése” címet viselte. Az egy kiválasztási bizottság létrehozását írta elő. A pályázati útmutató 5. pontja „A pályázatok értékelése” című 1. szakaszának harmadik bekezdése értelmében a legjobb jellemzőkkel bíró alkalmas pályázókat meg kell hívni a szóbeli és írásbeli vizsgákra. Az ötödik bekezdés szerint e szóbeli és írásbeli vizsgák napjára, órájára és helyszínére vonatkozó részletesebb információkat az alkalmas pályázóknak küldött meghívókban kell megjelölni. Végül a hatodik bekezdésből kiderült, hogy a pályázók számától függően ez utóbbiakat a szóbeli és írásbeli vizsgák letételére ugyanarra a napra vagy több egymást követő napra kell meghívni.

10.      A pályázati útmutató 5. pontjának „Kiválasztás” című 2. szakaszában egymást követően szerepelt a „Szóbeli vizsga”, az „Írásbeli vizsga” és „A vizsgák eljárási kérdései” cím.

11.      A „Szóbeli vizsga” cím alatt megjelölték, hogy az említett vizsga célja a kiválasztási bizottság tagjainak segítése a következők értékelésében: a pályázók általános bemutatkozása és motivációja, a pályázóknak a szóban forgó álláshirdetés „Felelősségi körök” címe alatt leírt feladatok ellátására való alkalmassága, az érintett területeken szerzett speciális ismeretei, az F4E munkanyelveinek használatára való képessége és a multikulturális környezethez való alkalmazkodásra való képessége.

12.      Az „Írásbeli vizsga” cím alatt rögzítették, hogy e vizsga során figyelembe veszik az azon betöltetlen álláshelyen szükséges sajátos készségeket, amelyekre a kiválasztási eljárást megindították, a pályázó írásbeli kifejezőkészségét, az előadását, valamint általános és nyelvi készségeit, amennyiben azok a feladatai ellátásához szükségesek.

13.      „A vizsgák eljárási kérdései” cím második bekezdése szerint a pályázók értékelését csak akkor végzik el, ha mindannyian részt vettek a két, írásbeli és szóbeli vizsgán, és ezen értékelés az e két vizsgán elért eredményen alapul.

14.      2015. február 26‑án Y. Galocha pályázatot nyújtott be a betöltendő állásra. 2015. április 17‑i elektronikus levelében az F4E humánerőforrás egysége felvételi beszélgetésre hívta Y. Galochát. Ezen elektronikus levélhez mellékelt levélben Y. Galochát tájékoztatták, hogy a felvételi beszélgetés megközelítőleg 45 perces lesz, és alapvetően angolul fog zajlani. A felvételi beszélgetés célja a következők értékelése volt: az általános bemutatkozása és motivációja, a szóban forgó álláshirdetés „Felelősségi körök” címe alatt leírt feladatok ellátására való alkalmassága, az érintett területeken szerzett speciális ismeretei, az F4E munkanyelveinek használatára való képessége és a multikulturális környezethez való alkalmazkodásra való képessége. E levélben nem szerepelt semmilyen, írásbeli vizsgára vonatkozó utalás.

15.      2015. május 11‑én Y. Galocha részt vett a szóbeli vizsgán. Sem neki, sem a többi pályázónak nem küldtek írásbeli vizsgára szóló meghívót.

16.      2015. június 4‑i elektronikus levelében az F4E humánerőforrás egységének vezetője a kiválasztási bizottság nevében tájékoztatta Y. Galochát, hogy azon szóbeli és írásbeli vizsgákra tekintettel, amelyeken részt vett, a kiválasztási bizottság úgy döntött, hogy nem veszi fel a nevét a tartaléklistákra.

17.      Ugyanezen a napon Y. Galocha e határozat felülvizsgálata iránti kérelmet terjesztett a kiválasztási bizottság elé. Azt állította, hogy nem bonyolítottak le írásbeli vizsgát. Kérte, hogy a kizárólag a szóbeli vizsga alapján elvégzett kiválasztás eredményeit semmisítsék meg, és szervezzék meg az írásbeli vizsgát azelőtt, hogy a kiválasztási bizottság végleges határozatot hozna. Ugyanezen a napon Y. Galocha az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (2) bekezdése alapján egy hasonló szövegű panaszt nyújtott be a munkaszerződések megkötésére jogosult hatósághoz, vagyis az F4E igazgatójához.

18.      2015. július 3‑i elektronikus levelével a kiválasztási bizottság elutasította a felülvizsgálat iránti kérelmet.

19.      A szóban forgó kiválasztási eljárás eredményei alapján létrehozott tartaléklisták listánként négy sikeres pályázó nevét tartalmazták. Y. Galocha nem szerepelt köztük. 2015. június 25‑én az e listákon szereplő egyik sikeres pályázónak az F4E állást ajánlott; e pályázó 2015. augusztus 1‑jén állt munkába Cadarache‑ban. 2015. július 10‑én az F4E egy másik sikeres pályázónak ajánlott állást, aki 2015. november 1‑jén állt munkába Cadarache‑ban.

20.      2015. augusztus 18‑án Y. Galocha keresetet indított az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke előtt, amely 2016. augusztus 31‑én a Törvényszékhez tette át az ügyet. E keresetben Y. Galocha azt állította, hogy a kiválasztási eljárás szabálytalan volt. Y. Galocha a kiválasztási eljárás, a tartaléklisták és az e listákon szereplő sikeres pályázók felvételéről szóló határozatok megsemmisítését kérte. Y. Galocha emellett egy új, írásbeli vizsgát is magában foglaló kiválasztási eljárás lefolytatását is kérte.

21.      Az F4E erre válaszul azzal érvelt, hogy az írásbeli vizsgára való utalás véletlen adminisztratív hiba volt. Nem szándékozott ilyen vizsgát lebonyolítani sürgősen betöltendő határozott idejű álláshelyek vonatkozásában. Ezenkívül egyik pályázó sem vett részt a szóban forgó írásbeli vizsgán, ezért nem került sor az egyenlő bánásmód elvének megsértésére.

B.      A megtámadott ítélet és a Bíróság előtti eljárás

22.      2018. január 25‑i ítéletében (a továbbiakban: megtámadott ítélet)(4) a Törvényszék megállapította, hogy Y. Galocha jogosan hivatkozott arra, hogy a szóban forgó kiválasztási eljárás szabálytalan volt. Egyértelmű, hogy írásbeli vizsgát kellett volna lebonyolítani a szóban forgó álláshirdetés kötelező jellegére tekintettel. E szabálytalanság miatt a Törvényszék megsemmisítette a kiválasztási bizottság azon határozatát, amely nem vette fel Y. Galocha nevét a tartaléklistákra.(5)

23.      A Törvényszék a tartaléklisták és az e listákon szereplő sikeres pályázók felvételéről szóló határozat állítólagos jogellenességével kapcsolatos kereseti kérelmeknek is helyt adott.(6) E tekintetben emlékeztetett saját ítélkezési gyakorlatára,(7) amely szerint e későbbi, harmadik személyeknek szóló és nekik kedvező jogi aktusok megsemmisítését a bíróság következményként csak akkor mondja ki, ha – tekintettel többek között az elkövetett jogsértés jellegére, a harmadik személyek és a szolgálat érdekére – az nem tűnik eltúlzottnak. A harmadik személyek érdekének értékelése során a Törvényszék megállapította különösen, hogy figyelembe kell venni az érintett jogos bizalmat, amely a pályázó nevének tartaléklistára való felvételéhez és a betöltendő álláshelyre való kinevezéséhez fűződhet.

24.      Az ügy körülményeire tekintettel a Törvényszék úgy vélte, hogy azon sikeres pályázók, akiknek a neve szerepelt a tartaléklistákon, beleértve azokat is, akik az F4E‑től állásajánlatot kaptak, nem hivatkozhatnak a jogos bizalomra. A Törvényszék megállapította továbbá, hogy egyébiránt a szabálytalanság jellegére tekintettel a tartaléklisták és az e listákon szereplő sikeres pályázók felvételéről szóló határozatok megsemmisítése nem túlzott mértékű a szolgálati érdekre figyelemmel.(8)

25.      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította, és pervesztes félként az F4E‑t kötelezte a költségek viselésére.(9)

26.      A jelen fellebbezésben az F4E fellebbezőként azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az ítéletet annyiban, amennyiben az megsemmisíti a szóban forgó tartaléklistákat és a sikeres pályázók felvételéről szóló határozatot. A fellebbező ezenkívül azt kéri, hogy a Bíróság Y. Galochát kötelezze a költségek viselésére.

27.      Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen, három részre osztott jogalapra hivatkozik.

28.      A fellebbező először is azt állítja, hogy a kiválasztási eljárás eredményeinek harmadik személyek tekintetében történő megsemmisítése eltúlzott a szóban forgó jogsértéshez képest.

29.      Másodszor, a fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a fellebbező által elkövetett jogsértés jellegét e jogsértés következményeinek értékelése során. Az adminisztráció által elkövetett hiba senkit sem zárt ki a kiválasztási eljárásból, és ugyanúgy érintett minden pályázót. Az írásbeli vizsga hiánya nem volt hatással a tartalmi követelményekre, hanem csak e követelmények értékelésének módjára (kizárólag szóbeli vizsga alapján való értékelés). Az adminisztráció tehát pusztán eljárási hibát vétett, amely nem igazolhatja harmadik személyeket érintő későbbi határozatok megsemmisítését.

30.      Harmadszor, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem megfelelően mérlegelte Y. Galocha, harmadik személyek és a szolgálat érdekeit. A fellebbező szerint a megtámadott ítélet nem érinti Y. Galocha érdekét és jogi helyzetét, mert Y. Galocha nem követelt kártérítést, és a Törvényszék nem kötelezte az F4E‑t a kiválasztási eljárás megismétlésére és írásbeli vizsgák lebonyolítására. A megtámadott ítélet hátrányosan érinti ugyanakkor a sikeres pályázókat: az ítélet eredményeként ez utóbbiakat törölnék a tartaléklistákról, és/vagy megszüntethetik munkaszerződésüket.

31.      Y. Galocha nem nyújtott be választ.

III. Értékelés

32.      A jelen indítvány felépítése a következő. Először felvázolom azokat a jelen fellebbezés alapjául szolgáló átfogóbb kérdéseket, amelyek óhatatlanul felmerülnek az olyan kiválasztási eljárás eredményeinek megsemmisítése iránt indított kereset elbírálása során, amelyben szabálytalanság történt: főszabály szerint mennyire mélyen kell gyökereznie e szabálytalanságnak? (A. pont). Másodszor, ismertetem az azzal kapcsolatos döntéshozatalt vezérlő megfontolásokat, hogy (a korábbi szabálytalanság miatt) meg kell‑e semmisíteni vagy (a szabálytalanság ellenére) hatályban kell‑e tartani az harmadik személyeknek kedvező olyan határozatokat, mint amilyenek például a sikeres pályázók tartaléklistára való felvételéről vagy alkalmazásáról szóló határozatok (B. pont). Harmadszor, e megfontolásokat a jelen fellebbezésre alkalmazva azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy a két sikeres pályázó felvételéről szóló határozatokat nem kellett volna megsemmisíteni (C. pont).

A.      Az általános megközelítés: „egy mérgezett fa gyümölcsei” vagy „az egyes ágak mérlegelése”?

33.      Az uniós intézmények és szervek kiválasztási eljárásai általában olyan összetett adminisztratív feladatok, amelyek célja megfelelően képzett személyek megfelelő csoportjának kialakítása. Ezen eljárások több különböző lépésből állnak, amelyek mindegyikében különféle – általános jellegű (az eljárás tágabb szerkezetéhez kapcsolódó, például álláshirdetések, pályázati szabályok vagy a kiválasztási szempontokat meghatározó aktusok) vagy egyedi jellegű (például tartaléklistát létrehozó határozatok, egy pályázatot elutasító aktusok vagy a sikeres pályázók betöltetlen álláshelyekre való felvételéről szóló határozatok) – (adminisztratív) aktusok születnek.

34.      E különböző aktusok szoros kapcsolatban állnak egymással. Ez hatással van ezen aktusok EUMSZ 270. cikk szerinti bírósági felülvizsgálatának terjedelmére. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint csak azon aktusok támadhatók meg közvetlenül, amelyek a felperes érdekeit érintik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét. Ezzel szemben a kiválasztási eljárás mint egész részét képező előkészítő aktusok csak közvetetten, a kiválasztási eljárás befejezésekor hozott határozattal szemben indított kereset keretében támadhatók meg.(10)

35.      Az olyan kiválasztási eljárásokkal összefüggésben, amelyekben az azok során elfogadott aktusok és határozatok nagy száma tekinthető a kiválasztásról szóló végleges határozatokat előkészítő aktusnak vagy határozatnak, elkerülhetetlenül előfordul, hogy ezen eljárások eredményeit megtámadják korábbi szabálytalanságok alapján. Ha csak nem egy gyorsan orvosolható vagy olyan szabálytalanságról van szó, amelynek egyszerűen nem lehetett meghatározó befolyása a további szakaszokra,(11) felmerül a kérdés, hogy a kiválasztási eljárásban elkövetett szabálytalanságnak („az eredendő bűn”) milyen hatást kell gyakorolnia egy adott kiválasztási eljárásban és azt követően hozott későbbi határozatokra, például a sikeres pályázók felvételéről vagy akár későbbi előléptetésükről szóló egyedi határozatokra.

36.      Általánosságban véve kétféle megközelítés képzelhető el.

37.      Az egyik „a mérgezett fa gyümölcsei” megközelítés.(12) A fatörzs mint a fő kiválasztási eljárás megfertőződött. Ugyanígy kellett akkor történnie annak minden ága és gyümölcse esetében is. Ennélfogva e fa minden ágát le kell vágni: nemcsak a pályázók tartaléklistákra való felvételének vagy alkalmazásának mellőzéséről szóló (negatív) határozatokat, hanem e határozatok (pozitív) ellenpárjait, vagyis a meghatározott személyeket tartalmazó tartaléklista létrehozásáról vagy az e listán szereplő személyek felvételéről szóló határozatokat is.

38.      A másik „az egyes ágak egyedi értékelése” megközelítés. Ezen elgondolás szerint a fatörzs fertőzöttsége nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egész fát ki kell vágni. Ehelyett gondos mérlegelést kell végezni: milyen fajta fertőzés jelent meg a fatörzsön, és milyen mértékű az (milyen súlyos a szabálytalanság)? Ki ül a fa egyes ágain (adott esetben kit és hogyan érinthet a megsemmisítés)? Implicit vagy explicit módon akár a kisebb mértékben fertőződött fatörzsek is növeszthetnek még egészséges ágakat. Ezenfelül az idő múlásával a fa meggyógyulhat.

39.      Érdemes elöljáróban kiemelni, hogy a helyreállítás kifejezés alkalmi használata és a hátrányos helyzetbe került pályázók jogai helyreállításának szükségessége, valamint annak ellenére, hogy ezek az állítólag sérelmet szenvedett pályázók jogorvoslatként jellemzően a kinevezésre jogosult hatóság határozatainak (illetve összes határozatának) megsemmisítését kérik, az uniós bíróságok(13) általánosságban mindig az utóbbi módon közelítették meg a kérdést. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a valamely versenyvizsga keretében bekövetkezett hiba esetén megfelelő mértékben védelemben részesülnek a felperes jogai abban az esetben, ha a vizsgabizottság és a kinevezésre jogosult hatóság felülvizsgálja a határozatait, és méltányos megoldást keres a felperes esetére; nincs szükség a versenyvizsga teljes eredményének megkérdőjelezésére, vagy a tisztviselői állások tekintetében az azt követő kihirdetett kinevezések visszavonására.(14) Valamely versenyvizsga összes eredményének megsemmisítése főszabály szerint az elkövetett szabálytalanság túlzottan súlyos szankciója.(15) Az uniós bíróságok mindenesetre elismerték, hogy amennyiben a megsemmisítendő aktus harmadik személyeknek előnyt biztosít (ez a helyzet a valamely személy előléptetéséről szóló határozat, a tartaléklistára való felvétel vagy a pályázó alkalmazásáról szóló határozat esetében), a bíróságnak előzetesen meg kell vizsgálni, hogy a megsemmisítés nem jelent‑e túlzottan súlyos szankciót a szóban forgó szabálytalansághoz képest.(16)

B.      A megfontolások

40.      Nem létezik tehát „megsemmisítési automatizmus”, amely megkövetelné egy hibás kiválasztási eljárás minden következményének mechanikus megsemmisítését. Ehelyett a különböző érintett érdekeket (1. pont) mérlegelni kell egymással szemben az egyes esetek sajátos összefüggésében és körülményeire (2. pont) tekintettel annak érdekében, hogy méltányos megoldást lehessen találni az egyes egyedi ügyekben kért jogorvoslatra/jogorvoslatokra tekintettel.

1.      Az érdekek

41.      Az érintett egyéni érdekek könnyen azonosíthatók. Azok jellemzően a hátrányos helyzetbe került pályázók (többnyire a sikertelen pályázók) érdekeit, harmadik személyek (többnyire a sikeres pályázók) érdekeit, a szolgálat érdekeit és a jogszerűséghez fűződő átfogó „érdeket” foglalják magukban.(17)

42.      A Bíróság különböző helyzetekben elismerte minden egyes „egyéni” fél érdekeit. Hangsúlyozta, hogy „egyensúlyba kell hozni a valamely versenyvizsga keretében bekövetkezett hiba miatt hátrányba került pályázó érdekeit a többi pályázó érdekeivel. A bíróságnak ugyanis nemcsak annak szükségességét kell figyelembe vennie, hogy helyreállítsa a hátrányos helyzetbe került pályázók jogait, hanem figyelembe kell vennie a már kiválasztott pályázó jogos bizalmát is”(18).

43.      Ezen egyéni érdekek pontos tartalma meglehetősen nyilvánvaló. A helyzet mindazonáltal némileg bonyolultabb a szolgálati érdek és a jogszerűséghez fűződő érdek meghatározását illetően.

44.      Az uniós bíróságok olykor úgy tekintik, hogy a jogszerűség tiszteletben tartását magában foglalja a szolgálati érdek.(19) Mindemellett azt is elismerik, hogy a szolgálati érdek nemcsak a jog tiszteletben tartását foglalja magában, hanem „a jogellenes határozatok megsemmisítése elmaradásának költségvetési következményeit, a jogerős ítélet végrehajtásának esetleges nehézségeit, a szolgálat folytonosságának esetleges sérelmét és a munkahelyi légkör intézményen belüli romlásának veszélyét”(20) is.

45.      Így tehát, bármennyire szeretnénk is hinni a jogszerűséghez fűződő önzetlen intézményi érdekben, egy akadékoskodó hang visszarángat a valóságba. Nem elképzelhetetlen, hogy néha egy emberek alkotta intézmény vagy ügynökség „szolgálati érdeknek” tekinti a jogszerűtlenség ellenére való további eljárást, például az adminisztráció folytonossága és megfelelő működése érdekében vagy bármely más okból. Másképp megfogalmazva, a szolgálat objektív érdeke valóban lehet annak biztosítása, hogy az adminisztratív intézkedés általánosságban megfeleljen a jognak, de az egyedi ügyben fennálló szubjektív érdeke mégis abban állhat, hogy az elkövetett jogsértés ellenére megerősítse a kiválasztási eljárás eredményét és fenntartsa a kinevezéseket.

46.      Másfelől a jogszerűen és így a (kiválasztási eljárásra vonatkozó) szabályok szerint eljáró intézményhez valószínűleg a pályázóknak is érdekük fűződik.(21) Ezért, és mert a jogellenesség jellege valószínűleg tükröződni fog a versenyvizsga eredményeivel szembeni „szankció” súlyosságában, talán jobb elismerni, hogy különbség van a „szolgálati érdek” és „a jogszerűséghez fűződő általános érdek” között. A két fogalmat a legjobb különválasztani.

2.      A körülmények

a)      A kiválasztási eljárás típusa

47.      Vannak olyan esetek, amelyekben különbséget tesznek egyrészt a nyílt versenyvizsgák, másrészt a belső versenyvizsgák és előléptetések között. Ha nyílt versenyvizsga esetében megsemmisítik a kiválasztási eljárás egyik lépését, úgy tekintik, hogy megfelelő mértékben védelemben részesülnek a sikertelen pályázók jogai abban az esetben, ha a vizsgabizottság és a kinevezésre jogosult hatóság felülvizsgálja a határozatait, és méltányos megoldást keres e pályázók esetére; nincs szükség a versenyvizsga teljes eredményének megkérdőjelezésére, vagy a tisztviselői állások tekintetében az azt követő kihirdetett kinevezések visszavonására attól függetlenül, hogy milyen jellegű a szabálytalanság, és hogy mekkora a versenyvizsga eredményeire való következményeinek terjedelme. Ezzel szemben belső versenyvizsgák és előléptetések esetében a bíróságok esetről esetre végzik el a vizsgálatot, amely figyelembe veszi a szabálytalanság jellegét.(22)

48.      Véleményem szerint az ilyen eseti megkülönböztetés nem tekinthető a megközelítéssel kapcsolatos formális szabályok meghatározásának. Inkább úgy értelmezném ezen eseti megközelítésbeli különbséget, mint egy másféle változó képviselőjét: a szóban forgó kiválasztási eljárás mérete és típusa valószínűleg hatással van az észszerű mértékben tájékozott pályázótól elvárható ismeretekre. Két elemet kell figyelembe venni: egyrészt a kiválasztási eljárásra alkalmazandó összes szabály és eljárás ismeretét; másrészt pedig azon tény ismeretét, hogy e szabályok közül egyet vagy többet megsértettek az említett eljárás során.

49.      A több száz vagy akár több tízezer „ismeretlen” pályázó részvételével zajló nyílt versenyvizsgák esetében elvárható, hogy e pályázók alapvető ismeretekkel rendelkezzenek a kiválasztási eljárásról. Nem valószínű (és inkább valószerűtlen elvárni) azonban, hogy e pályázók járatosak lennének az uniós közszolgálati jog rejtelmeiben. Ezenfelül a pályázók számára, ismeretlenségére és az információknak a pályázó és az adminisztráció között fennálló jelentős aszimmetriájára tekintettel valószerűtlen, hogy a pályázók képesek lennének egy esetleges szabálytalanság elkövetését felfedezni.

50.      Ezzel szemben, minél kisebbé és szűkebbre szabottá válik a versenyvizsga, annál indokoltabb többet elvárni a pályázóktól az információkat és ismereteket illetően. Feltételezhető, hogy a „bennfentes pályázók”, például egy belső versenyvizsga öt pályázója, alaposabban ismerik az alkalmazandó szabályokat, és/vagy tudomást szerezhetnek az eljárás során elkövetett esetleges szabálytalanságról.

b)      A szabálytalanság jellege

51.      Jelentőséggel bír az elkövetett jogsértés jellege és súlyossága. Az előléptetési eljárások vizsgálatakor az uniós bíróságok figyelembe veszik a szabálytalanság jellegét. Ha a megállapított jogellenesség csak eljárási szabály megsértése, amely csak egy tisztviselő helyzetét érinti, az uniós bíróságok előzetesen úgy tekintik, hogy az ilyen szabálytalanság nem igazolja az előléptető határozatok megsemmisítését, mivel az túlzottan súlyos szankciót jelent. Ellenben, ha olyan érdemi hibáról van szó, mint az érdemek összehasonlító vizsgálatát teljes egészében érvénytelenné tevő jogi tévedés, az uniós bíróságok főszabály szerint mérlegelik az érintett érdekeket.(23)

52.      Véleményem szerint e megfontolások nem korlátozhatók csupán az előléptetések esetére, hanem általánosságban is jelentőséggel kell bírniuk, ha harmadik személyeknek kedvező intézkedésekkel kapcsolatban bármilyen típusú kiválasztási eljárásban elkövetett korábbi szabálytalanságok következményeit kell értékelni.

53.      E tekintetben természetesen nem lehet kimerítő osztályozást vagy kategorizálást végezni. Az élet túl sokszínű ehhez. Mindazonáltal tapasztalati szabályként azt javasolom, hogy legyen egyfajta súlyossági folytonosság.

54.      A spektrum egyik végén helyezkednek el az enyhe szabálytalanságok. Ezek önmagukban nincsenek hatással a kiválasztási eljárás eredményére, sem pedig a sikeres pályázóknak kedvező határozatokra. Ilyen esetekre példák többek között a kiválasztási eljárásban történt elírások, például az alaki hibák vagy az egyéb olyan eljárási hibák, amelyek érdemben nem befolyásolják a határozat tartalmát.

55.      A spektrum másik végén állnak a súlyos szabálytalanságok, amelyek természetesen nagyobb súllyal esnek latba az érdekek mérlegelésében a jogszerűséghez fűződő „érdeken” belül, különösen a harmadik személyek érdekeihez viszonyítva. A súlyos szabálytalanságok legalább három különböző típusa vehető figyelembe: a csalás és korrupció, az uniós alapértékek megsértése vagy a kiválasztási eljárásra vonatkozó szabályok következetes megsértése.

56.      Először is a kiválasztási eljárásokban elkövetett csalás vagy korrupció bizonyított esetei elég súlyosak ahhoz, hogy igazolják a kiválasztási eljárás egészének megsemmisítését. Ennek megfelelően a harmadik személyeknek kedvező határozatokat is meg kell semmisíteni. Ilyen rendkívüli helyzetben harmadik személyek jogos bizalmának fennállása – ha van ilyen – aligha játszhat szerepet egy ilyen súlyos szabálytalansággal érintett intézkedés fenntartásában. A kezdeti metaforához visszatérve, e fatörzs nem gyógyítható.

57.      Másodszor, az uniós alapértékek adminisztráció általi megsértése szintén súlyos szabálytalanságként jellemezhető. Ez a helyzet például akkor, ha a kiválasztási eljárás hátrányosan megkülönbözteti a pályázókat az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkében felsorolt jellemzők alapján. A csaláshoz hasonlóan az ilyen súlyosan egyenlőtlen bánásmódról is kijelenthető, hogy teljes egészében érvénytelenné teszi a kiválasztási eljárást, beleértve annak minden eredményét is.(24)

58.      Harmadszor, ott van még a „visszaesők” különleges kategóriája. Azokban az esetekben, amelyekben egy uniós intézménynek vagy szervnek nem sikerül jogszerű kiválasztási eljárást lebonyolítania a Bíróság ugyanolyan típusú kiválasztással kapcsolatos korábbi ítéletei ellenére, szigorúbb intézkedésekre lehet szükség.(25) Ezenfelül az alkalmazandó szabályok következetes megsértése az ismétlődő enyhe szabálytalanságokat is olyan súlyos szabálytalansággá változtathatja, amely bizonyos körülmények között és – újfent – az érdekek megfelelő mérlegelését követően szintén teljes egészében érvénytelenné teheti az eljárást és a későbbi eredményeket.

c)      A sikeres pályázók jogos bizalma

59.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet olyan helyzetben, amelyben valamely uniós intézmény – konkrét ígéretet téve e személynek – megfelelően megalapozott várakozásokat kelt benne. Az ilyen ígéretnek a közlés formájától függetlenül pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatásnak kell minősülnie.(26)

60.      Egy adott kiválasztási eljárás ténybeli kereteitől, különösen annak típusától, méretétől és az abban elkövetett jogsértés jellegétől függ aztán, hogy harmadik személyek táplálhatnak‑e, vagy sem, jogos bizalmat annak eredményét illetően. Fordított arányosság áll tehát fenn, ha valaki tud egy esetleges szabálytalanságról, és jogos bizalommal rendelkezik: minél szélesebb körűek az ismeretek, annál kisebb, vagy akár fenn sem áll a jogos bizalom. Az ismereteket az észszerű mértékben tájékozott pályázó mércéje alapján kell vizsgálni:(27) tudta‑e az ilyen pályázó, vagy észszerűen tudnia kellett volna‑e, hogy a határozat szabálytalan volt?

61.      Először is egy külső pályázó egy „bennfenteshez” képest kevésbé valószínűen ismeri a kiválasztási eljárásra alkalmazandó összes szabályt és tud ennek megfelelően egy szabálytalanság esetleges fennállásáról.(28) Az ilyen pályázó tehát erősebb jogos bizalmat táplálhat egy olyan – jóllehet jogellenes – határozat hatályban maradását illetően, amely jogokat keletkeztetett részére.

62.      Másodszor, minél súlyosabb a szabálytalanság, annál valószínűbb, hogy az észszerű mértékben tájékozott pályázó tudott vagy tudnia kellett arról.(29) A jogellenesség súlyossága önmagában természetesen nem jelenti azt, hogy a pályázóknak tudniuk kellett arról. Mindazonáltal ha a szóban forgó szabálytalanság észszerűen nem kerülhette el a pályázó figyelmét,(30) akkor a sikeres pályázó bizalma kevésbé fog jogosnak tűnni, vagy akár fenn sem fog állni. Ha a sikeres pályázó rosszhiszemű volt, vagy maga is hozzájárult a szabálytalansághoz, akkor természetesen még kevésbé táplálhat bármilyen jogos bizalmat a neki kedvező (jogellenes) határozat hatályban tartását illetően.(31)

63.      Harmadszor, az uniós bíróságok szerint azok az ismeretek, amelyekkel a sikeres pályázók a kiválasztási eljárás bizonyos aktusaival – ideértve az említett pályázóknak kedvező aktusokat is – szemben folyamatban lévő peres eljárásról rendelkezhetnek, szintén jelentőséggel bírnak a jelen összefüggésben. Az ilyen típusú ismeretek megakadályozhatják e pályázókat abban, hogy az abba vetett jogos bizalomra hivatkozzanak, hogy kedvező helyzetük érintetlen marad, mivel ezen aktusokat a keresetindítási határidőkön belül támadták meg. A valamely állásba kinevezett sikeres pályázóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy munkajogi helyzetük csak akkor válik véglegessé, ha a Bíróság elutasítja a más pályázók által megsemmisítés iránt indított keresetet.(32)

64.      Természetesen ha egy egyedi ügy tényállásából az derül ki, hogy valóban megvoltak ezek az ismeretek, ezt figyelembe kell venni. Óvatosságra intenék azonban ilyen ismeretek meglétének ilyen vélelmezésével szemben. A gyakorlatban első pillantásra nem feltétlenül nyilvánvaló, hogy a sikeres pályázók – megint csak különösen a nagyobb és nyílt versenyvizsgák esetében – hogyan tudnának ténylegesen egy folyamatban lévő perről, ha nem vesznek részt abban, és ha a szóban forgó uniós intézmény vagy szerv nem köteles tájékoztatni őket e perről. Egy dolog egyszerűen folyosói pletykákból értesülni arról, hogy megsemmisítés iránti eljárás van folyamatban. Egy másik dolog arról értesítve lenni, hogy ilyen per van folyamatban, ami ráadásul a sikeres pályázókra nézve is hátrányos következményekkel járhat.

65.      A sikeres pályázóknak természetesen nem kell tehetetlenül – bármely eszköz nélkül – viselniük az őket érintő határozatok esetleges megsemmisítésének (fatális) következményeit, különösen ha a megsemmisítésre ténylegesen évekkel a keresetindítás után került sor.(33) Ennélfogva, még ha a keresetet a határidőkön belül indították is, a jogos bizalom továbbra is fennállhat, kivéve ha megállapítást nyer, és amíg megállapítást nem nyer, hogy a szóban forgó pályázók tudtak az adott kiválasztási eljárásban felmerülő problémákról.

66.      Mindent egybevetve mindezen körülményeket és megfontolásokat mérlegelni kell egy egyedi ügy tényállása szempontjából. Amivel szemben a jelen szakaszban óvatosságra intettem, az olyan meglehetősen kategorikus kijelentések bizonyos fokú mechanikus alkalmazása, mint hogy „a valamely intézmény által elkövetett jogsértésből sohasem eredhet jogos bizalom”, és/vagy hogy „mivel a határozatot kellő időben támadták meg, senkinek sem lehetett jogos bizalma”. Az ilyen kijelentések, amelyek gyakran a jog olyan területein használhatók megfelelően, amelyeken kereskedelmi szakemberek tevékenykednek, aligha alkalmazhatók teljes mértékben olyan jogi területen, amely egyszerűen más. Ehelyett némi empátiára és realizmusra lehet szükség, figyelembe véve azt a hatalmas információs és erőfölénybeli aszimmetriát is, amely mindig fennáll – megint csak különösen a nyílt versenyvizsgák esetében – az intézmények és lehetséges alkalmazottaik között. Ez a legkevésbé sem azt jelenti, hogy meg kellene bocsátani vagy el kellene nézni az intézmények által elkövetett esetleges jogsértéseket. Ez sokkal inkább arra mutat rá, hogy rendkívüli körülmények fennállásának esetét kivéve a sikeres pályázók(34) aligha tarthatók felelősnek – az adminisztráció mellett – a szabálytalanságért.

3.      A jogorvoslatok

67.      Az EUMSZ 270. cikk célja a felperesek (sikertelen pályázók) jogainak helyreállítása, ha jogsértés történt. Az uniós bíróságok szerint a sikertelen pályázók jogainak helyreállítása magában foglalja, hogy az adminisztráció „méltányos megoldást” talál az ügyre.(35) Az ilyen méltányos megoldások a sikertelen pályázókra vonatkozó határozatok megsemmisítésétől(36) a hátrányos helyzetbe került pályázó tekintetében az eljárás újbóli megnyitásáig(37) terjednek. Ezzel összefüggésben többször megállapítást nyert az is, hogy a hivatalból megítélhető kártérítések(38) jelentik a pályázó érdekeinek és a szolgálati szükségleteknek leginkább megfelelő kártalanítási formát.(39)

68.      Konkrétan az olyan harmadik személyeknek kedvező intézkedéseket illetően, mint amilyenek például a tartaléklisták vagy a kinevezések, az ilyen határozatok – értelemszerűen visszamenőleges hatályú – megsemmisítése tűnik – méltán – a végső megoldásnak, ha nem áll rendelkezésre másik nyilvánvaló megfelelő jogorvoslat a hátrányos helyzetbe került pályázók jogainak helyreállításához.(40)

69.      Mint azt Van Gerven főtanácsnok az Albani ügyre vonatkozóan valóban velősen megfogalmazta, ilyen esetekben „olyan megoldást kell találni, amely egyensúlyt teremt a versenyvizsga keretében elkövetett szabálytalanság által hátrányos helyzetbe hozott pályázók érdekei és a többi pályázó érdekei között. A különböző érintett érdekekkel való körültekintő bánásmód e szükségessége a megfelelő ügyintézés és ebben az esetben a helyes bírósági gyakorlat egyik közösségi jog által védett általános elve. Ezen elv megköveteli, hogy a bíróság ne csak a hátrányos helyzetbe került pályázók jogai méltányos helyreállításának biztosítása érdekében tegyen erőfeszítéseket jogbiztonsági okokból, hanem vegye figyelembe a már kiválasztott és/vagy kinevezett pályázók jogos bizalmát is. Ez azt jelenti, hogy a jelen esetben a szabálytalan felvételi eljárással kapcsolatos megoldást keresve a Bíróságnak mérlegelnie kell a hátrányos helyzetbe került pályázók által elszenvedett károk két típusát, amelyeket méltányosan kompenzálni kell, és azokat a potenciális károkat, amelyeket a többi pályázó szenvedne el az említett kompenzációt biztosító intézkedések eredményeként.”(41)

70.      Érdemes lehet megjegyezni, hogy későbbi ítéletében a Bíróság úgy határozott, hogy hatályon kívül helyezi az Elsőfokú Bíróság ítéletét, amely a tartaléklisták megsemmisítésével nem korlátozta a kiválasztási eljárásban elfogadott későbbi jogi aktusok megsemmisítésének joghatásait a négy eredeti pályázó jogainak helyreállítására.(42)

71.      Első pillantásra valóban nem zárható ki, hogy a felperesek – sikertelen pályázók – jogainak helyreállítása minden esetben magában foglalja a sikeres pályázókra vonatkozó határozatok megsemmisítését, kivéve, ha a teljes kiválasztási eljárást meg kell ismételni, ami meglehetősen ritka, és ezt a Bíróság egyébként sem rendelheti el. Alternatív jogorvoslatként valóban a kártérítés vagy – amennyiben lehetséges – a kiválasztási eljárásnak kizárólag a hátrányos helyzetbe került pályázók tekintetében való megismétlése tűnik a legmegfelelőbb megoldásnak az eljárásban elkövetett (korábbi) jogsértés anélkül történő szankcionálására, hogy sérelmet szenvedne a sikeres pályázók jogos bizalma.

72.      Újfent, mint azt már fent vázoltam,(43) harmadik személyeknek főszabály szerint nem kell viselniük egy olyan korábbi szabálytalanság következményeit, amelyről nem tudtak vagy tudhattak. E személyek nem feltétlenül tudnak a szabálytalanságokról vagy a kiválasztási eljárással szemben folyamatban lévő perekről, következésképpen nem képesek megvédeni magukat. E körülmény, amelyet korábban már megtárgyaltam az ilyen személyek ismereteivel és megfelelő jogos bizalmával összefüggésben, újabb dimenzióra tesz szert a jogorvoslatokkal összefüggésben. Nem valószínű, hogy a sikeres pályázók részt vennének egy ilyen ügyben, és mégis mélyrehatóan érinthetik őket annak eredményei. Előbb‑utóbb fel fog merülni a védelemhez való jog kérdése.

C.      A jelen ügyre történő alkalmazás

73.      A megtámadott ítéletben a Törvényszék a kiválasztási eljárás eredményeivel kapcsolatos határozatok három különböző típusát semmisítette meg: i. a Y. Galocha tartaléklistákra való felvételének mellőzéséről szóló határozatot (a továbbiakban: negatív határozat); ii. a tartaléklisták létrehozásáról szóló határozatot (a továbbiakban: tartaléklisták); iii. a tartaléklistákon szereplő sikeres pályázók felvételéről szóló kinevezési határozatokat (a továbbiakban: a felvételről szóló határozatok).

74.      A jelen fellebbezéssel a fellebbező csak a megtámadott ítélet tartaléklistákra (ii.) és felvételről szóló határozatokra (iii.) vonatkozó részét vitatja. Az a körülmény, hogy a Törvényszék megsemmisítette a külön Y. Galochára vonatkozó negatív (különösen a neve tartaléklistákra való felvételének mellőzéséről szóló) határozatot, nem vitatott. A fellebbező azon ennek alapjául szolgáló korábbi szabálytalanság megtörténtét sem vitatja, hogy a kiválasztási eljárásban nem került sor írásbeli vizsgára.

75.      A jelen fellebbezés tárgyát tehát kizárólag azon következtetések képezik, amelyeket a Törvényszék harmadik személyeket illetően vont le az említett szabálytalanságból, vagyis a ii. és iii. határozat. A Törvényszék a következőkkel indokolta határozatát az említett két megsemmisítési intézkedés tekintetében:

„68. Márpedig a jelen ügy körülményei között azon sikeres pályázók, akiknek a neve szerepelt a tartaléklistákon, beleértve azokat is, akik [az F4E‑től] állásajánlatot kaptak, nem hivatkozhatnak a jogos bizalomra. A szóban forgó álláshirdetés ugyanis azt tartalmazta, hogy írásbeli vizsgára kerül sor. Márpedig a tartaléklistákat anélkül hozták létre és az állásokat anélkül ajánlották fel, hogy e pályázókat ilyen vizsgának vetették volna alá.

69. Egyébiránt a szabálytalanság jellegére tekintettel az sem állapítható meg, hogy a tartaléklisták és az e listákon szereplő sikeres pályázók felvételéről szóló határozatok megsemmisítése túlzott mértékű lenne a szolgálati érdekre figyelemmel. Egyrészt ugyanis a szabálytalanság az összes pályázó értékelését érintette, és az nem orvosolható a kizárólag a felperest érintő intézkedésekkel. Másrészt a jelen kiválasztási eljárás csupán igen korlátozott terjedelmű.”(44)

76.      A fellebbező szerint a szóban forgó szabálytalanság következményeinek sikeres pályázókra való – akár a tartaléklistákkal, akár a kinevezésekkel összefüggő – kiterjesztésével a Törvényszék túlzottan súlyos szankciót szabott ki harmadik személyekre.

77.      A korábban felvázolt megfontolásokat a jelen fellebbezésre alkalmazva egyetértek a fellebbezővel a felvételről szóló határozatok (iii.) megsemmisítését illetően, de nem feltétlenül értek egyet vele a tartaléklistákat (ii.) illetően.

78.      Először is a szóban forgó kiválasztási eljárás típusát megvizsgálva az nyílt versenyvizsgának tűnik. Másodszor, a kiválasztási eljárásban elkövetett szabálytalanság jellegét illetően elég egyértelmű, hogy a pályázati útmutatóban említett írásbeli vizsga lebonyolításának elmulasztása az adminisztráció által elkövetett jogsértésnek minősül. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „az álláshirdetés képez[i] azt a jogi keretet, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság saját magával szemben állított fel, és [amelyet] ezért maradéktalanul tiszteletben kell tartania”(45). Ennélfogva, mivel az álláshirdetés hivatkozott a pályázati útmutatóra, a fellebbezőnek le kellett volna bonyolítania az írásbeli vizsgát.

79.      Mindazonáltal meglehetősen meglepő lenne e hibát súlyosnak és lényegesnek minősíteni. A Törvényszék megállapította, hogy az írásbeli vizsga hiánya egyformán érintette a kiválasztási eljárás összes résztvevőjét.(46) Ezért további indokolásra lenne szükség azon következtetés levonásához, hogy ez olyan súlyos, érdemi szabálytalanságnak minősült, amely eltérő bánásmódot eredményez. Úgy tűnik tehát, hogy az írásbeli vizsga hiánya inkább az adminisztráció gondatlanságának eredménye volt, mert az nem tette naprakésszé a kiválasztási eljárással kapcsolatos dokumentumokat, például a pályázati útmutatót és a pályázóknak küldött mintaleveleket.(47)

80.      Harmadszor, a sikeres pályázóknak a fellebbező által elkövetett szabálytalanságra vonatkozó tényleges vagy potenciális ismereteit illetően feltételezhető, hogy a pályázóknak tudniuk kellett arról, hogy a kiválasztási eljárás szóbeli és írásbeli vizsgából áll, mivel ezt állította a pályázati útmutató. Mindazonáltal kérdéses, hogy az írásbeli vizsga hiánya feltétlenül meglepetésként érte‑e a sikeres pályázókat, amikor megkapták a kiválasztási eljárás eredményeit. Ez attól függ, hogy egy észszerű mértékben tájékozott pályázó hogyan értelmezhette a pályázati útmutató 5. pontja 1. szakaszának hatodik bekezdését, amely szerint a pályázók számától függően az alkalmas pályázókat a szóbeli és írásbeli vizsgák letételére ugyanarra a napra vagy több egymást követő napra kell meghívni.

81.      Ilyen ténybeli körülmények között valóban észszerűtlen lett volna a pályázók részéről azt gondolni – tekintettel arra, hogy az őket a szóbeli vizsgára meghívó levélben nem szerepelt semmilyen, írásbeli vizsgára vonatkozó utalás –, hogy az adminisztráció összevonta az írásbeli vizsgát a szóbeli vizsgával. Vagy úgy döntött, hogy nem bonyolít le írásbeli vizsgát az eljárás részeként, mert a szóbeli vizsga elegendő számára a pályázók arra való alkalmasságának felméréséhez, hogy határozott időre kinevezett szerződéses alkalmazottak legyenek, és talán azért is, mert nem volt olyan sok pályázó?

82.      Ezen okokból a Törvényszékkel ellentétben nem látom, hogy a sikeres pályázók miért ne hivatkozhatnának a jogos bizalomra a nekik kedvező határozatok joghatásainak az írásbeli vizsga lebonyolításának (jogellenes) elmulasztása ellenére való fennmaradását illetően.

83.      Hozzá szeretném tenni, hogy a hasonló ügyekben teendő megfontolásokra és elvégzendő mérlegelésre tekintettel nem vagyok biztos abban, hogy el tudom fogadni a Törvényszék azon második érvét, hogy a kiválasztási eljárás „csupán igen korlátozott terjedelmű”. Egyetértek azzal, hogy a versenyvizsga terjedelme és jellege értelmében vett méret jelentőséggel bír az ismeretek és az azokból következő jogos bizalom esetleges értékelése szempontjából.(48) Nem értek azonban egyet azzal, ha az említett érvvel a Törvényszék arra utal, hogy a jogos bizalom „kisebb értékű”, és kisebb súllyal esik latba a mérlegelésben, ha az csak két személynek kedvez kétszáz helyett. Az elvégzendő értékmérlegelés a bizalom minőségére és védelemre való érdemességére vonatkozik. Az nem a létszám megállapításáról szól.

84.      Mivel tehát nem eleve kizárt, hogy a sikeres pályázók jogos bizalmat tápláljanak azt illetően, hogy a kiválasztási eljárás eredménye őket érintően változatlan marad, a további mérlegelés keretében e bizalmat kell a többi érdekkel szemben mérlegelni a kért jogorvoslat pontos típusára tekintettel. Véleményem szerint e mérlegelés eredménye eltér a ii. tartaléklisták és a iii. felvételről szóló határozatok tekintetében.

85.      Egyfelől, ami a tartaléklistákat (ii.) illeti, az eredmény, amelyre a Törvényszék jutott, talán nem az egyetlen lehetséges, de az elképzelhetőség határain belül marad.

86.      Először is a tartaléklistákon szereplő pályázók jogos bizalma gyengébb azokéhoz képest, akiknek állást ajánlottak. A Törvényszék kimondta: „[a] nyílt versenyvizsga sikeres pályázóinak a válogatási eljárást követően létrehozott alkalmassági listára vétele […] az érdekeltek számára csupán a próbaidős tisztviselővé való kinevezés lehetőségét biztosítja”(49). Ezen ítélet alapján a tartaléklistákon szereplő pályázók nem jogosultak kinevezésre, még ha a jelen ügyben a tartaléklistát rövid lejáratú szerződések számára hozták is létre. E pályázók jogos bizalma csak arra terjed ki, hogy megfelelően figyelembe vegyék őket, ha be kell tölteni egy álláshelyet.

87.      Másodszor, jellegénél fogva a tartaléklista megsemmisítése alapvetően jövőbeli hatályú a gyakorlati hatásait illetően, jóllehet joghatásai tekintetében visszamenőleges hatállyal bír. Egyfelől az adminisztrációnak meg kell ismételnie a kiválasztási eljárást és új tartaléklistát kell létrehoznia, ha továbbra is be kíván tölteni egy álláshelyet. Mindazonáltal ez az ára a versenyvizsga‑eljárásban elkövetett és másként nem orvosolható szabálytalanságnak. A szolgálati érdek tehát aligha fogadható el érvként a tartaléklisták megsemmisítésével szemben. Másfelől azok a sikeres pályázók, akiket kiválasztottak a tartaléklistáról és felvettek az ő nevüket tartalmazó lista esetleges megsemmisítése előtt, egyedi védelemben részesülnek, de eltérő alapon: ők már nemcsak jogos bizalommal rendelkeznek, de a kinevezés szerzett jogával is.

88.      Harmadszor, minderre tekintettel a felperes (sikertelen pályázó) érdekei a jövőt illetően hasonló szintűek, mint azon sikeres pályázók érdekei, akik továbbra is szerepelnek a tartaléklistán, de nem választották ki őket arról. Valóban bízhat abban, hogy az adminisztráció a joggal teljes összhangban megismétli az eljárást, és így esélye lehet a kiválasztásra. Ugyanez a jövőbeli esély azonban ugyanígy nyitva áll azon pályázók előtt is, akik szerepeltek az immár megsemmisített listán. Leegyszerűsítve: új lapokat kell osztani és új játékot kell játszani, amelyben megint mindenki részt vehet.

89.      A jelen ügy körülményei között e további okokból a Törvényszék tartaléklisták megsemmisítésére vonatkozó döntése nem tűnik egyértelműen az arányosság elvét sértő túlzottan súlyos szankciónak.

90.      Másfelől véleményem szerint más a helyzet a felvételről szóló határozatokat (iii.) illetően. E határozatok megsemmisítése legalább három okból túlzottan súlyos szankciónak minősül.

91.      Először is elég egyértelmű, hogy a felvett személyek nemcsak jogos bizalomra tettek szert, hanem sokkal tovább jutottak a jogbiztonság skáláján: jogokat szereztek aláírt és kötelező erejű (határozott idejű) szerződések formájában. Az ilyen jogok, amelyek létrejötte természetesen jelentős egyéni következményekkel is együtt járt, értelemszerűen nagyobb súllyal esnek latba a mérlegelés során.

92.      Másodszor, e (valóban) jelentős jogosultságokkal szemben ott áll az a nyilvánvaló tény, hogy – mint azt a fellebbező helyesen kifejtette – valóban nem teljesen egyértelmű, hogy a felvételről szóló határozatok megsemmisítése pontosan hogyan szolgálná a felperes érdekeit a kiválasztási eljárásban. Mivel a szóban forgó álláshelyek határozott időre kinevezett szerződéses alkalmazottak részére vannak fenntartva, akiknek hivatali ideje már letelt, a felperes nem számíthat ezen állások elfoglalására. Az ilyen megsemmisítés aligha járulhat hozzá a hátrányos helyzetbe került pályázó jogainak helyreállításához. Az F4E által elkövetett jogsértés jellege ugyanakkor aligha volt annyira súlyos, hogy az objektív jogszerűség helyreállításának szükségessége (vagy nézőponttól függően az adminisztráció jogsértésért való „megbüntetésének” szükségessége) háttérbe szorítaná az összes többi megfontolást.

93.      Harmadszor és inkább mellékesen, de még mindig idevágóan, mind a felvett pályázókra, mind az adminisztrációra nézve bizonytalan gyakorlati következményekkel járna a felvétel (és a határozott idejű szerződés) jogalapjának ilyen ex tunc hatályú megszüntetése. Mivel a megsemmisítés visszamenőleges hatállyal bír, a felvett pályázókat érintő összes későbbi intézkedést is érvénytelennek kell tekinteni. Mi történne ez esetben a fizetésekkel, a szociális ellátásokkal, az adókkal, valamint a felvett pályázók által az F4E szerződéses alkalmazottjaként elfogadott esetleges határozatokkal/adminisztratív aktusokkal? A fizetéseket illetően például jogalap nélküli gazdagodásnak (érvényes jogalap nélkül kapott kifizetéseknek) kellene tekinteni az F4E által a felvett pályázóknak kifizetett minden összeget? Ha mindez nem békésen és csendben rendeződik, akkor mindegyik magánfélnek be kellene perelnie a másikat?

94.      Ezért egyértelműnek tűnik, hogy a jelen ügybeli, felvételről szóló határozatokat illetően a jogszerűséghez fűződő „érdek” és a felperes ilyen eljárásban fennálló érdekei nyilvánvalóan nem szoríthatják háttérbe a felvett pályázók érdekeit. Ebből az következik, hogy a felvételről szóló határozatok Törvényszék általi megsemmisítése túlzottan súlyos szankció volt. Ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítélet rendelkező részének 3) pontját.

95.      Két záró megjegyzést kell tennem.

96.      Először is hangsúlyozni kell, hogy az ilyen megfelelő jogorvoslatokkal kapcsolatos mérlegelés mindig esetfüggő. A jelen ügyben semmiféle bizonyíték nem utal arra, hogy az adminisztráció szándékosan vagy visszatérően hibázott volna. Ezenfelül – a felvételről szóló határozatokkal kapcsolatos érdekek mérlegelésére is tekintettel – hipotetikusan akkor merülhetne fel egy eltérő eredmény iránti igény, ha az adminisztráció oldalán rosszhiszeműséget lehetne megállapítani. Ez magában foglalhatja például azt, hogy az adminisztráció szándékosan siettette a pályázók tartaléklistákról való felvételét, hogy arra még a bírósági felülvizsgálat előtt sor kerülhessen, tudván, hogy e tartaléklistákhoz sohasem fognak nyúlni. Bármely ilyen hipotetikus helyzet természetesen más irányba billentheti az érdekek közötti egyensúlyt. Mindazonáltal semmi sem utal arra, hogy a jelen ügyben ez lenne a helyzet.

97.      Másodszor, olyan körülmények között, amikor a pályázónak jogos bizalma volt, a pályázó – ha kívánja – kártérítést követelhet. Ezt még akkor is megtehetik, ha az érdekek mérlegelése a tartaléklista megsemmisítéséhez vezet, mint a jelen ügyben.(50)

D.      Költségek

98.      Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A 138. cikk (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

99.      A jelen fellebbezési eljárásban a fellebbező csak részlegesen lett pernyertes az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ezért az eljárási szabályzat 138. cikke (3) bekezdésének megfelelően a fellebbező maga viseli saját költségeit.

IV.    Végkövetkeztetés

100. A fenti megfontolások tükrében azt javaslom, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. január 25‑i Galocha kontra Fusion for Energy közös vállalkozás ítéletét (T‑561/16, EU:T:2018:29) annyiban, amennyiben az megsemmisíti az F4E/CA/ST/FGIV/2015/001 kiválasztási eljárás tartaléklistáin szereplő sikeres pályázók felvételéről a Fúziósenergia‑fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás által hozott határozatokat;

–        kötelezze a Fúziósenergia‑fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozást saját költségeinek viselésére.


1      Eredeti nyelv: angol.


2      2018. január 25‑i Galocha kontra Fusion for Energy közös vállalkozás ítélet (T‑561/16, EU:T:2018:29, 1–20. pont).


3      A Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás létrehozásáról és részére kedvezmények nyújtásáról szóló határozat (HL 2007. L 90., 58. o.).


4      2018. január 25‑i Galocha kontra F4E közös vállalkozás ítélet (T‑561/16, EU:T:2018:29).


5      Lásd a megtámadott ítélet 36–58. pontját.


6      Lásd a megtámadott ítélet 59–67. pontját.


7      Mégpedig a 2004. március 31‑i Girardot kontra Bizottság ítéletre (T‑10/02, EU:T:2004:94, 85. és 86. pont).


8      Lásd a megtámadott ítélet 68. és 69. pontját.


9      Lásd a megtámadott ítélet 71–80. pontját.


10      Lásd például: 1993. július 15‑i Camara Alloisio és társai kontra Bizottság ítélet (T‑17/90, T‑28/91 és T‑17/92, EU:T:1993:69, 39–42. pont); 2003. december 17‑i McAuley kontra Tanács ítélet (T‑324/02, EU:T:2003:346, 28. pont). Lásd még: 2013. március 21‑i Brune kontra Bizottság ítélet (F‑94/11, EU:F:2013:41, 34. és 39. pont).


11      Lásd például: 1980. december 18‑i Gratreau kontra Bizottság ítélet (156/79 és 51/80, nem tették közzé, EU:C:1980:304, 24. pont).


12      Hálásan elismerve a Frankfurter bírótól (Nardone kontra Egyesült Államok, 308 U.S. 338 [1939]) szerzett (metaforikus) inspirációt, jóllehet a metafora egyesült államokbeli jogi háttere és az abból következő szabály (a jogellenesen szerzett bizonyítékokkal kapcsolatos kizáró szabály) természetesen meglehetősen eltérő.


13      „Uniós bíróságok” alatt a Bíróság, a Törvényszék és (2016‑ig) a Közszolgálati Törvényszék határozatait értem.


14      Lásd például: 1983. július 14‑i Detti kontra Bíróság ítélet (144/82, EU:C:1983:211, 33. pont); 1990. június 22‑i Marcopoulos kontra Bíróság ítélet (T‑32/89 és T‑39/89, EU:T:1990:39, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 1993. július 6‑i Bizottság kontra Albani és társai ítélet (C‑242/90 P, EU:C:1993:284, 13. pont).


15      Lásd például: 1980. június 5‑i Oberthur kontra Bizottság ítélet (24/79, EU:C:1980:145, 13. pont); 2010. május 5‑i Bouillez és társai kontra Tanács ítélet (F‑53/08, EU:F:2010:37, 83. pont).


16      Lásd például: 2010. május 5‑i Bouillez és társai kontra Tanács ítélet (F‑53/08, EU:F:2010:37, 82. pont); 2017. december 5‑i Spadafora kontra Bizottság ítélet (T‑250/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:866, 110. pont).


17      Lásd ebben az értelemben: 2017. december 5‑i Spadafora kontra Bizottság ítélet (T‑250/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:866, 110. pont); 2010. május 5‑i Bouillez és társai kontra Tanács ítélet (F‑53/08, EU:F:2010:37, 87–89. pont).


18      Lásd például: 1993. július 6‑i Bizottság kontra Albani és társai ítélet (C‑242/90 P, EU:C:1993:284, 14. pont). Kiemelés tőlem.


19      Lásd például: 2010. május 5‑i Bouillez és társai kontra Tanács ítélet (F‑53/08, EU:F:2010:37, 89. pont); 2012. október 23‑i Strack kontra Bizottság ítélet (F‑44/05 RENV, EU:F:2012:144, 125. pont).


20      Lásd például: 2010. május 5‑i Bouillez és társai kontra Tanács ítélet (F‑53/08, EU:F:2010:37, 89. pont).


21      Az „eredeti helyzetben” és a kiválasztás eredményét illetően „a tudatlanság fátyla mögött” lévő összes észszerűen gondolkodó pályázó a jogszerűséget választaná azon elvek egyikeként, amelyeknek megfelelően az eljárást le kell folytatni (habár biztonsággal feltételezhető, hogy John Rawls nem a rövid lejáratú szerződéssel rendelkező uniós szerződéses alkalmazottakat tartotta szem előtt ezen elmélet feltevése során – lásd: Rawls, J., A Theory of Justice, átdolgozott kiadás. Belknap Press, Harvard, 1999., 118–130. o.).


22      Lásd például: 1993. július 6‑i Bizottság kontra Albani és társai ítélet (C‑242/90 P, EU:C:1993:284, 13. pont); 2010. május 5‑i Bouillez és társai kontra Tanács ítélet (F‑53/08, EU:F:2010:37, 83–90. pont); 2012. október 23‑i Strack kontra Bizottság ítélet (F‑44/05 RENV, EU:F:2012:144, 117. pont).


23      Lásd például: 2010. május 5‑i Bouillez és társai kontra Tanács ítélet (F‑53/08, EU:F:2010:37, 83–85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2012. október 23‑i Strack kontra Bizottság ítélet (F‑44/05 RENV, EU:F:2012:144, 117. és 118. pont).


24      Ez természetesen nem zárja ki, hogy az eltérő bánásmód kiválasztási eljárásban tapasztalható egyéb esetei is jelentőséggel bírjanak, és azokat megfelelően figyelembe vegyék. Javaslatom ennél sokkal mérsékeltebb: egyszerűen jelentős különbség van a pályázók közötti technikai egyenlőtlenséggel érintett kiválasztási eljárás és az olyan kiválasztási eljárások lefolytatása között, amelyek például közvetlenül (vagy közvetve) rasszisták vagy szexisták. Ezt szemléltetendő lásd például az 1979. február 13‑i Martin kontra Bizottság ítéletet (24/78, EU:C:1979:37, 21. pont), amelyben a Bíróság egészen odáig ment, hogy megsemmisített egy olyan pályázó kinevezéséről szóló határozatot, akit előnybe hoztak a vizsga témájával kapcsolatban.


25      Lásd újabban: Sharpston főtanácsnok Spanyolország kontra Parlament ügyre vonatkozó indítványa (C‑377/16, EU:C:2018:610, 156–164. pont); a Bizottság kontra Olaszország ügyre vonatkozó indítványom (C‑621/16 P, EU:C:2018:611, 153–157. pont).


26      Lásd például: 2010. december 16‑i Kahla Thüringen Porzellan kontra Bizottság ítélet (C‑537/08 P, EU:C:2010:769, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2016. július 19‑i Kotnik és társai ítélet (C‑526/14, EU:C:2016:570, 62. pont); 2017. szeptember 13‑i Pappalardo és társai kontra Bizottság ítélet (C‑350/16 P, EU:C:2017:672, 39. pont). Lásd még: 1983. május 19‑i Mavridis kontra Parlament ítélet (289/81, EU:C:1983:142, 21. pont).


27      A mérce megfogalmazása természetesen eltérő a jog különböző területein (és annak kérdése, hogy a szóban forgó szereplők hivatásosak‑e, vagy sem) – lásd például a jogos bizalmat illetően a héával összefüggésben az „elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő” (észszerűen elővigyázatos gazdasági szereplő) mércéjét az alábbi ítéletekben: 2006. szeptember 14‑i Elmeka ítélet (C‑181/04–C‑183/04, EU:C:2006:563, 32. pont); 2015. július 9‑i Cabinet Medical Veterinar Tomoiagă Andrei ítélet (C‑144/14, EU:C:2015:452, 44. pont). Az állami támogatások területén inkább a gondos piaci szereplő mércéjét kell alapul venni; lásd például: 1990. szeptember 20‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑5/89, EU:C:1990:320, 14. pont); 2004. november 11‑i Demesa és Territorio Histórico de Álava kontra Bizottság ítélet (C‑183/02 P és C‑187/02 P, EU:C:2004:701, 44. pont).


28      A jelen indítvány fenti 49. pontja.


29      A jelen indítvány fenti 53–58. pontja.


30      Lásd például az 1997. március 20‑i Alcan Deutschland ítéletet (C‑24/95, EU:C:1997:163, 25. pont), amelyben a Bíróság megállapította, hogy az állami támogatás kedvezményezettje nem táplálhat jogos bizalmat a támogatás jogszerűségét illetően, ha a támogatást nem jelentették be a Bizottságnak, a bejelentés hiánya tehát a súlyos szabálytalansághoz hasonlít az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyekben.


31      Lásd analógia útján az állami támogatásokkal összefüggésben az 1985. december 12‑i Sideradria kontra Bizottság ítéletet (67/84, EU:C:1985:506, 21. pont) a szabályok egy vállalkozás által elkövetett nyilvánvaló megsértését illetően, valamint az 1998. július 16‑i Oelmühle és Schmidt Söhne ítéletet (C‑298/96, EU:C:1998:372, 29. pont) a részére nyújtott jogellenes állami támogatás visszatéríttetését megtámadó vállalkozás jóhiszeműségével kapcsolatos követelményt illetően.


32      Lásd például: 2017. december 5‑i Spadafora kontra Bizottság ítélet (T‑250/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:866, 112. pont); 2008. szeptember 25‑i Strack kontra Bizottság ítélet (F‑44/05, EU:F:2008:123, 123. pont); 2010. május 5‑i Bouillez és társai kontra Tanács ítélet (F‑53/08, EU:F:2010:37, 88. pont).


33      A 2012. október 23‑i Strack kontra Bizottság ítélet (F‑44/05 RENV, EU:F:2012:144, 123. pont) alapjául szolgáló ügyben nem kevesebb mint nyolc év telt el a megtámadott határozatok elfogadása óta. A Közszolgálati Törvényszék mégis megállapította, hogy a sikeres pályázók nem hivatkozhatnak jogos bizalomra, mivel e határozatokat kellő időben vitatták.


34      Hacsak az ilyen megközelítésben hatékonyan előválogatni szándékozott kívánatos „ideális uniós tisztviselő” nem kizárólag olyan pályázókat jelent, akik elolvasták, aláhúzták és jegyzetekkel látták el a személyzeti szabályzatot és az összes álláshirdetést/versenyvizsga‑felhívást, minden pályázati útmutatót és az összes elérhető kézikönyvet. Mindezt rendkívül alaposan, a felsoroltakat az éjjeliszekrényükön tartva és elalvás előtt minden este olvasgatva. E pályázók a kiválasztási eljárás során mindvégig valódi „eljárási házőrzőként” lépnek fel, folyamatosan vitatva az intézmény által megtett minden lépést, még az alkalmazandó szabályoktól való legkisebb eltéréseket is.


35      Lásd például: 2004. március 31‑i Girardot kontra Bizottság ítélet (T‑10/02, EU:T:2004:94, 89. pont).


36      Lásd például: 1979. június 28‑i Anselme és Constant kontra Bizottság ítélet (255/78, EU:C:1979:175, 15. pont).


37      Lásd például: 1990. június 22‑i Marcopoulos kontra Bíróság ítélet (T‑32/89 és T‑39/89, EU:T:1990:39, 44. pont); 2013. március 21‑i Brune kontra Bizottság ítélet (F‑94/11, EU:F:2013:41, 65. pont).


38      Lásd például: 2004. március 31‑i Girardot kontra Bizottság ítélet (T‑10/02, EU:T:2004:94, 89. pont).


39      Lásd például: 1980. június 5‑i Oberthür kontra Bizottság ítélet (24/79, EU:C:1980:145, 14. pont); 1995. június 1‑jei Coussios kontra Bizottság ítélet (C‑119/94 P, EU:C:1995:164, 24. pont).


40      A pályázók kinevezéséről szóló határozatok megsemmisítésének valóban meglehetősen ritka példáira lásd: 1979. február 13‑i Martin kontra Bizottság ítélet (24/78, EU:C:1979:37, 21. pont); 2012. október 23‑i Strack kontra Bizottság ítélet (F‑44/05 RENV, EU:F:2012:144, 123–126. pont).


41      Van Gerven főtanácsnok Bizottság kontra Albani és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑242/90 P, EU:C:1993:108, 10. pont).


42      1993. július 6‑i Bizottság kontra Albani és társai ítélet (C‑242/90 P, EU:C:1993:284, 17. pont).


43      A jelen indítvány fenti 59–66. pontja.


44      A megtámadott ítélet 68. és 69. pontja.


45      Lásd például: 1993. március 18‑i Parlament kontra Frederiksen ítélet (C‑35/92 P, EU:C:1993:104, 16. pont); 2004. november 9‑i Montalto kontra Tanács ítélet (T‑116/03, EU:T:2004:325, 54. pont); 2008. szeptember 25‑i Strack kontra Bizottság ítélet (F‑44/05, EU:F:2008:123, 155. pont).


46      A megtámadott ítélet 56. pontja.


47      Az ügy Törvényszék által ismertetett tényállásából kiderül, hogy a pályázókat szóbeli vizsgára behívó levélben nem szerepelt semmilyen, írásbeli vizsgára vonatkozó utalás, míg a pályázókat (legalábbis Y. Galochát) a kiválasztási eljárás eredményéről tájékoztató levél egyaránt megemlítette azon szóbeli és írásbeli vizsgát, amelyeken Y. Galocha állítólag részt vett (lásd a megtámadott ítélet 12. és 15. pontját).


48      A fenti 48–50. és 61. pont.


49      Lásd például: 2007. július 11‑i Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ítélet (T‑58/05, EU:T:2007:218, 52. pont). Lásd továbbá a Közszolgálati Törvényszék 2011. szeptember 13-i AA kontra Bizottság ítéletét (F‑101/09, EU:F:2011:133, 44. pont).


50      Lásd például a felvétel lehetőségének elvesztésével összefüggésben: 2008. február 21‑i Bizottság kontra Girardot ítélet (C‑348/06 P, EU:C:2008:107, 55. pont).