Language of document : ECLI:EU:C:2019:105

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. február 7.(1)

C664/17. sz. ügy

Ellinika Nafpigeia AE

kontra

Panagiotis Anagnostopoulos és társai,

a Syllogos Ergazomenon Nafpigeion Skaramagka I Triaina,

a Panellinia Omospondia Ergatoypallilon Metallou (POEM) és

a Geniki Synomospondia Ergaton Ellados (GSEE)

részvételével

(az Areios Pagos [semmítőszék, Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – A vállalkozás valamely részének átruházása – A munkavállalók jogainak védelme – Az »átruházás« fogalma – A »gazdasági egység« fogalma – Az anyavállalat által folytatott gazdasági tevékenység egy részének egy újonnan létrehozott leányvállalatára történő átruházása – Gazdasági tevékenység folytatása – Döntés a kedvezményezett tevékenységének megszüntetéséről”






1.        Az Areios Pagos (semmítőszék, Görögország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek, vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187/EGK irányelv módosításáról szóló, 1998. június 29‑i 98/50/EK tanácsi irányelv(2) 1. cikkére vonatkozik, amely az 1977. február 14‑i 77/187/EGK irányelv(3) 1. cikkét módosította; ez utóbbi a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelvnek(4) a 98/50 irányelv által módosított 77/187 irányelvet kodifikáció céljából hatályon kívül helyező 12. cikke értelmében a 2001/23 irányelv 1. cikkének felel meg. Pontosabban, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyánál fogva a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2.        Ezt a kérelmet a Panagiotis Anagnostopoulos és 89 további munkavállaló, valamint az Ellinika Nafpigeia AE részvénytársaság(5) (a továbbiakban: ENAE(6)) között az eredetileg e felek között létrejött munkaszerződések végrehajtása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3.        Ezen ügy egyedülálló jellege miatt hangsúlyozni kell, hogy nem a munkavállalók, hanem a munkáltató az, aki a 2001/23 irányelvből származó jogok alkalmazását kéri, amelyek a munkáltató személyének megváltozása esetén a munkavállalók érdekét szolgálják.

4.        A kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott kérdések egyfelől a „gazdasági egység” fogalmának, másfelől ezen egység olyan átruházásának értelmezésére irányulnak, amelynek célja nem az átruházott gazdasági tevékenység folytatása, hanem a megszüntetése.

5.        Az elemzésem végén megállapítom majd, hogy a 2001/23 irányelv nem alkalmazható, ha bizonyítást nyer, hogy a gazdasági egység átruházásának célja nem a szóban forgó gazdasági tevékenység fenntartása, hanem a munkavállalók védelmét szolgáló, a nemzeti jogból eredő kötelezettségek megkerülése volt. Egyéb esetben ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy ez utóbbi azon helyzetekben alkalmazható, amikor az átruházott vállalkozás‑, illetve üzletrész nem tartja meg szervezeti önállóságát, feltéve hogy a különböző átruházott termelési tényezők közötti funkcionális kapcsolat megmarad, és ez lehetővé teszi a kedvezményezett számára ez utóbbiaknak azonos vagy hasonló gazdasági tevékenység folytatásához való használatát, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

6.        A 2001/23 irányelv (3) és (8) preambulumbekezdése kimondja:

„(3)      Szükség van a munkavállalók védelmére [helyesen: szükség van a munkavállalók védelmét szolgáló rendelkezésekre] a munkáltató személyének megváltozása esetén, különös tekintettel jogaik védelmének biztosítására.

[…]

(8)      A jogbiztonság és az átláthatóság érdekében szükségessé vált az átruházás jogi fogalmának tisztázása a Bíróság esetjogának fényében. Ez azonban nem változtatta meg a Bíróságnak a [77/187] irányelv hatályára vonatkozó értelmezését”.

7.        Ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja így rendelkezik:

„a)      Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén [helyesen: szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén].

b)      Az a) albekezdésnek és ennek a cikknek a további rendelkezései tárgyában [helyesen: az a) pont, valamint az e cikkben foglalt rendelkezések sérelme nélkül], ezen irányelv értelmében akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.”

8.        Az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a)      »átadó«: minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek az 1. cikk (1) bekezdése szerinti átruházás következtében tulajdonosi [helyesen: munkáltatói] minősége megszűnik a vállalkozás, üzlet vagy ezek egy része tekintetében;

b)      »kedvezményezett«: minden olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az 1. cikk (1) bekezdése szerinti átruházás következtében tulajdonossá [helyesen: munkáltatóvá] válik a vállalkozás, az üzlet vagy ezek egy része tekintetében;”

9.        Ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.”

10.      A 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) és (4) bekezdése előírja:

„(1)      Amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, a 3. és a 4. cikk nem vonatkozik egy vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének olyan átruházására, amelyben az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az illetékes hatóság (illetve az illetékes hatóság által felhatalmazott esetleges csődgondnok) felügyelete alatt zajlik.

[…]

(4)      A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzék a fizetésképtelenségi eljárásokkal való visszaéléseket, amelyek során a munkavállalók részére nem biztosítanák az ezen irányelvben számukra biztosított jogokat.”

B.      A görög jog

11.      A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Proedrikó Diátagma 178/2002: Métra schetiká me tin prostasía ton dikaiomáton ton ergazoménon se períptosi metavívasis epicheiríseon, enkatastáseon í tmimáton enkatastáseon í epicheiríseon, se symmórfosi pros tin Odigía 98/50/EK tou Symvoulíou (a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek, vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó, a [98/50] irányelvnek való megfelelés érdekében meghozott intézkedésekről szóló 178/2002 elnöki rendelet(7)) rendelkezéseit kell alkalmazni.

12.      E rendeletet rendelkezéseit a 2. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja értelmében a vállalkozások, üzletek vagy az üzletek egy részének szerződésen vagy jogszabályon alapuló minden olyan átruházására vagy egyesülésére kell alkalmazni, amely a munkáltató személyének megváltozásával jár, és amely egyaránt vonatkozik a nyereségszerzésre irányuló vagy nonprofit gazdasági tevékenységet folytató állami, illetve magántulajdonban lévő szervezetekre.

13.      Ezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő meghatározás szerint „átruházás” akkor jön létre, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.

14.      A 178/2002 elnöki rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja az „átadót” olyan természetes vagy jogi személyként határozza meg, akinek, illetve amelynek a fent említett értelemben vett átruházás következtében munkáltatói minősége megszűnik a vállalkozás, üzlet vagy ezek egy része tekintetében, b) pontja pedig a „kedvezményezettet” olyan természetes vagy jogi személyként határozza meg, aki, illetve amely az 1. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti átruházás következtében munkáltatóvá válik a vállalkozás, az üzlet vagy ezek egy része tekintetében.

15.      A 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében az átadót a munkaszerződés vagy munkaviszony alapján megillető fennálló jogok és kötelezettségek az átruházás időpontjában átszállnak a kedvezményezettre.

16.      Amennyiben a Nómos 2112/1920 – Perí ypochreotikís katangelías tis symváseos ergasías idiotikón ypallílon (a magánszektorban foglalkoztatott munkavállalók munkaszerződéseinek kötelező megszüntetéséről szóló 2112/1920. sz. törvény)(8) 6. cikkének (1) bekezdésében és a Vasilikó Diátagma „perí epektáseos tou N. 2112 […] kai epí ton ergatón […]” (a 2112. törvénynek a […] munkásokra is kiterjesztett végrehajtásáról szóló királyi rendelet) 9. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásában 1920. július 16. illetve 18. után megváltozik a munkáltató személye, ez utóbbi, a vállalkozás átruházásának jogcímétől vagy formájától függetlenül, és anélkül, hogy szükség lenne a munkavállalók egyetértésére, teljeskörűen eljárhat.

17.      A 178/2002 elnöki rendelet 4. cikkének (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy az átruházást követően fennmarad az átadónak a kedvezményezettel közös egyetemleges és teljes körű felelőssége mindazon kötelezettségekért, amelyek azelőtt keletkeztek munkaszerződés vagy munkaviszony alapján, hogy a kedvezményezett átveszi a munkáltatói feladatokat.

18.      E rendelet 4. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy a kedvezményezett az átruházást követően köteles tiszteletben tartani a kollektív szerződésben, választottbírósági határozatban, rendeletben vagy egyedi munkaszerződésben lefektetett munkafeltételeket.

19.      A 178/2002 elnöki rendelet 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a vállalkozások, üzletek vagy egy vállalkozás egy részének átruházása önmagában nem teremt jogalapot a munkavállalók elbocsátására. Az e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő rendelkezések azonban engedélyezik a gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményező okok miatti elbocsátásokat, feltéve, hogy tiszteletben tartják az elbocsátásra vonatkozó rendelkezéseket. Az említett rendelet 5. cikkének (2) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy amennyiben a munkaszerződés vagy a munkaviszony azért szűnik meg, mert az átruházás lényegesen megváltoztatja a munkafeltételeket a munkavállalók hátrányára, a munkáltatót terheli a felelősség a munkaszerződés vagy a munkaviszony megszűnéséért.

20.      A 178/2002 elnöki rendelet 6. cikke (1) bekezdésének értelmében az átruházásnak az e rendelet 4. és 5. cikkében meghatározott következményei nem alkalmazhatók, ha az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más fizetésképtelenségi eljárás alatt áll.

II.    Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21.      A felpereseket határozatlan időre kötött egyedi munkaszerződések alapján az ENAE társaság alkalmazta, amelynek Attikában (Görögország), Skaramagkas térségében, Chaïdari településen található üzemeiben több mint 30 éven át végeztek munkát.(9)

22.      Ez a társaság 1985‑ben az állami szektorba tartozó vállalkozássá vált.(10) 2002‑ben privatizálták, és 2008. szeptember 30‑ig bizonyos korlátok között a munkavállalók számának korlátozására vonatkozó tilalom hatálya alá került.(11)

23.      Az ENAE által a privatizációja során végzett tevékenységek négy kategóriába sorolhatóak, amelyek négy üzletágba szerveződtek a következők szerint: hajójavítás a javítási üzletágban, hadihajók és kereskedelmi hajók gyártása a felszíni hajók üzletágban, tengeralattjárók gyártása és javítása a tengeralattjáró üzletágban, vasúti járművek gyártása és javítása a vasúti jármű üzletágban. Az ENAE szervezeti felépítése az üzletágak tevékenységéhez elengedhetetlen négy gyártási részleget is magában foglalt, amelyek a következők voltak: a hengermű, a csőgyártó üzem, az asztalosműhely és a megmunkáló központ.

24.      Az ENAE nem sokkal a privatizációja után leányvállalatot hozott létre, az Etaireia Trochaiou Ylikou Ellados ΑΕ társaságot(12) (a továbbiakban: ΕΤΥΕ) abból a célból, hogy ez utóbbira ruházza egyfelől az ENAE részvételével működő konzorciumok, másfelől az Organismos Sidirodromon Ellados(13) (a továbbiakban: OSE) és az Ilektrikoí Sidiródromoi Athinon‑Peiraios társaság(14) (a továbbiakban: ISAP) között hatályban lévő programszerződéseket, amelyek különböző típusú vasúti járműveknek a konzorciumok általi gyártására és szállítására vonatkoztak.

25.      2005‑ben a ThyssenKrupp Marine Systems hajógyártó társaság vette át az ENAE‑t.

26.      Annak érdekében, hogy az ENAE vasúti jármű üzletága 2006. október 1‑jétől ETYE néven önálló társaságként működjön tovább, a két társaság 2006. szeptember 28‑án több szerződést írt alá egymással, amelyek tárgya nevezetesen: egy, a hajógyárak területén található földterület és a rajta elhelyezkedő épületek és infrastrukturális létesítmények üzleti célú használatára vonatkozó bérlet; az ETYE által vállalkozásként végzett tevékenységhez használt ingóságokra vonatkozó adásvétel, az ENAE által a vállalkozás működtetéséhez az ETYE számára adminisztratív szolgáltatás nyújtása, a 33. sz. (az OSE‑vel és az ISAP‑vel kötött), a 37. sz. és a 41a. sz. programszerződésben előírt, folyamatban lévő munkálatok elvégzése az ETYE számára.(15)

27.      Működésének megkezdését követően az ETYE 2007‑ben további szerződéseket kötött az ENAE‑vel a következő tárgyakban: az ETYE munkaerőt kölcsönöz az ENAE számára,(16) az ENAE megbízza az ETYE‑t az OSE‑vel és az ISAP‑vel kötött 33a. sz. programszerződésben előírt, folyamatban lévő munkálatok elvégzésével,(17) az ETYE szolgáltatásokat nyújt az ENAE részére(18) és az ENAE adminisztratív jellegű szolgáltatásokat nyújt az ETYE részére.(19)

28.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte, hogy „[a]z ETYE működési ívét előre meghatározták, és az a megszűnéséhez vezetett”. Megállapította, hogy „különösen az ENAE és az ETYE közötti 2007. szeptember 28‑i keretszerződés 5. cikk[e] […] rögzítette az [ez utóbbi társaság] 2008. szeptember 30‑ra, vagyis azon hatéves felmondási tilalom leteltére tervezett végelszámolását, amelyet azért kötöttek ki az ENAE átruházására vonatkozó, a Görög Állam és a nyertes külföldi ajánlattevők közötti, 2002. október 1‑jei szerződésben, hogy az ENAE ne csökkentse személyi állományát 1400 munkavállaló alá”. Megállapította, hogy ugyanezen cikk alapján az ENAE volt köteles viselni az ETYE 160 munkavállalójának elbocsátásra előirányzott költségnek megfelelő végelszámolási költséget, és azt is megállapította, hogy ez az összeg havonta 4%‑kal csökken. A végelszámolás tervezett időpontját mindazonáltal az ENAE kezdeményezésére az említett keretszerződés 2008. szeptember 10‑i módosításával egy későbbi időpontra tették át.

29.      2007. október 1‑jével az ETYE összes részvénye az ΙΝΤΕΙ Industriebeteiligungsgesellschaft mbH (ΙΝΤΕΙ) és az Industriegesellschaft Waggonbau Ammendorf mbH német korlátolt felelősségű társaságok csoportjára szállt át.

30.      A 2007. október 8‑i közleményben valamennyi munkavállalót tájékoztatták arról, hogy az INTEI/IGWA cégcsoport megvásárolta az ETYE‑t. 2008. május 13‑án vállalati kollektív szerződés jött létre az ETYE minden munkavállalója javadalmazásának és munkavégzésének feltételeiről.(20)

31.      A Polymeles Protodikeio Athinon (athéni helyi bíróság, Görögország) 2010‑ben ítéletében kimondta az ETYE fizetésképtelenségét, miután megállapította, hogy ez utóbbi a szóban forgó átruházást követően csekély mértékben végzett gazdasági tevékenységeket.(21)

32.      A felperesek [helyesen: az alperesek] 2009. június 1‑jén keresetet nyújtottak be a Monomeles Protodikeio Athinonhoz (athéni egyesbíróság, Görögország), amelyben annak megállapítását kérték, hogy a határozatlan időre kötött munkaszerződések alapján továbbra is jogviszonyban állnak az ENAE‑vel, hogy az ENAE köteles megfizetni számukra a törvényben meghatározott javadalmazást többek között a munkaszerződéseik fenntartásának teljes időtartamára, és hogy a munkaszerződések megszüntetése esetén az ENAE köteles valamennyi munkavállaló számára megfizetni a törvényben előírt végkielégítéseket.

33.      Miután a Monomeles Protodikeio Athinon (athéni egyesbíróság, Görögország) helyt adott a keresetnek, az ENAE fellebbezést nyújtott be az Efeteio Athinonhoz (athéni fellebbviteli bíróság, Görögország). Ez a bíróság helybenhagyta az első fokon hozott ítéletet, mivel megállapította, hogy az ETYE sohasem volt önálló szervezeti egység. Először is megállapította, hogy az ETYE nem volt önálló termelési egység, mivel a vasúti járművek gyártásához és javításához elengedhetetlenül szükség volt az ENAE mind a négy gyártási részlegének támogatására; ha pedig az ENAE minden tevékenységgel felhagyott volna, az ETYE képtelen lett volna vasúti járműveket gyártani és javítani.. Másodszor azt állapította meg, hogy az ETYE adminisztratív jellegű szolgáltatást vett igénybe az ENAE‑től, harmadszor pedig azt, hogy nem rendelkezett pénzügyi és irányítási önállósággal, mivel ez utóbbiakat az ENAE biztosította. Ez a bíróság ebből arra következtetett, hogy nem került sor vállalkozások, üzletek vagy vállalkozások részeinek átruházására, és ennek következtében az ENAE maradt a felperesek munkáltatója.

34.      E határozattal szemben az ENAE 2013. augusztus 29‑én felülvizsgálati kérelmet terjesztett az Areios Pagos (semmítőszék) elé. Ez utóbbi megállapítja, hogy tekintettel arra, hogy az ügyben eljáró tanács tagjai eltérően értelmezik a 98/50 irányelv 1. cikkében szereplő „gazdasági egység” kifejezést, az e kifejezés jelentésére vonatkozó kérdéssel a Bírósághoz kell fordulni.

35.      A tanács három tagjának álláspontja szerint ugyanis az ETYE képtelen volt folytatni azt a tevékenységet, amellyel megbízták, mivel a rá átruházott vasúti jármű üzletág nem tudott az ENAE gyártási részlegei, valamint adminisztratív és pénzügyi szolgáltatásai nélkül működni. Ezt az értékelést támasztja alá azon körülmény, hogy az ETYE az általa végzett munka csekély mennyisége miatt fizetésképtelenné vált, ami alátámasztja az érintett munkavállalók álláspontját, amely szerint a szóban forgó átruházás célja az ENAE vasúti járművek gyártására és javítására irányuló tevékenységének, valamint az ezzel kapcsolatos munkahelyeknek a megszüntetése volt anélkül, hogy e vállalkozásnak vállalnia kellene a negatív pénzügyi következményeket.

36.      Az ügyben eljáró tanács két tagja ugyanakkor azon a véleményen van, hogy az átruházott egység mind a szóban forgó átruházás előtt, mind utána elegendő önállósággal rendelkezett, amelynek következtében önállóan gyakorolhatta gazdasági tevékenységét. Előadják, hogy egy kisebb jelentőségű egység átruházása esetében a „gazdasági egység” fogalmának alkotóelemeit kevésbé szigorúan kell értelmezni, mint egy teljes vállalkozás vagy egy főtevékenység átruházása esetében. Az a körülmény, hogy a kedvezményezettet mint leányvállalatot az átruházó támogatta a megszerzett tevékenység gyakorlásában, nem zárja ki az átruházás fennállását, mivel az „átruházás” fogalmának értelmezéséhez figyelembe kell venni a modern „vállalkozási” formákat. Végül, az átadónak és a kedvezményezettnek a vállalkozás megszüntetésére irányuló szándéka nem az átruházás fennállásának kizárására utal, hanem a munkavállalók érdekében az átadó munkáltatóval szemben benyújtott, a munkaszerződés feltételeinek egyoldalú módosításával okozott kár megtérítése iránti kérelmet támaszthatja alá.

37.      Következésképpen az Areios Pagos (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A 98/50 irányelv 1. cikke rendelkezéseinek értelmében és a vállalkozás, üzlet vagy ezek részei átruházásának megállapítása szempontjából »gazdasági egység« alatt olyan önfenntartó termelési egységet kell‑e érteni, amely anélkül képes gazdasági célja elérése érdekében működni, hogy harmadik személytől kellene (vétel, kölcsön, bérlet útján, vagy más módon) beszereznie valamely termelési tényezőt (nyersanyagot, munkaerőt, gépi berendezéseket, a késztermék alkatrészeit, támogató szolgáltatásokat, gazdasági erőforrásokat vagy bármi mást)? Vagy ellenkezőleg: a »gazdasági egység« fennállásnak megállapítása érdekében elegendő‑e az, ha a tevékenységnek van elkülöníthető tárgya, ez a tárgy valamely önálló gazdasági tevékenység konkrét céljának minősülhet, a termelési tényezőket (nyersanyagot, gépeket és más berendezéseket, a munkaerőt és támogató szolgáltatásokat) pedig hatékonyan szervezik e cél elérése érdekében, függetlenül attól, hogy az új munkáltató a termelési tényezőket részben kívülről szerzi be, vagy hogy az adott esetben nem érte el a fent hivatkozott célt?

2)      A 98/50 irányelv 1. cikke rendelkezéseinek értelmében kizárt‑e az átruházás fennállása abban az esetben, ha az átadó vagy a kedvezményezett, vagy mindkettő nem csak a tevékenység új munkáltató általi sikeres folytatására, hanem a vállalkozás végelszámolása révén a tevékenység jövőbeni megszüntetésére is törekszik?”

III. Elemzés

38.      A kérdést előterjesztő bíróság e két előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel, amelyeket együttesen kell vizsgálni, lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „vállalkozás átruházásának” fogalma vonatkozik olyan helyzetre, amelyben az anyavállalat, amely három gazdasági tevékenységet végez a hajógyártási ágazatban, és egy negyediket a vasúti járművek gyártásának ágazatában, ez utóbbi tevékenységét egy leányvállalatára ruházta át, és ebből a célból különböző szerződéseket kötött vele annak érdekében, hogy egyrészt ez utóbbi rendelkezhessen az anyavállalat tulajdonában álló, az anyavállalat által megkötött programszerződésekben előírt folyamatban lévő munkálatok elvégzéséhez szükséges infrastruktúrával és felszereléssel, másrészt, hogy a leányvállalat rövid távon felszámolásra kerüljön.

39.      Mindenekelőtt kérdés merülhet fel a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett kétséggel kapcsolatban, mivel e bíróság megállapította, hogy az átadó és a kedvezményezett között egy 2007. szeptember 28‑án megkötött keretmegállapodás(22) áll fenn, amely a szóban forgó gazdasági tevékenység egy évvel későbbi megszüntetésének lebonyolítását szolgálja annak érdekében, hogy megkerüljék az alkalmazottak 2008. szeptember 30‑át megelőző elbocsátásának az átadóval szemben előírt tilalmát.

40.      Mivel ugyanis az „átruházás” fogalma – amint az a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjának szövegéből és ezen irányelv célkitűzéséből, vagyis a munkavállalók jogainak a munkáltató megváltozása esetén történő fenntartására irányuló célból(23) következik – elválaszthatatlan a tevékenység folytatásának vonatkozásától, számomra egyértelműnek tűnik, hogy ez az irányelv nem alkalmazható, amennyiben bizonyítást nyer, hogy az átruházásra egy olyan terv megvalósítása érdekében került sor, amelynek célja az átadott tevékenység olyan feltételek között történő megszüntetése, amelyek lehetővé teszik az átruházó számára, hogy mentesüljön a munkavállalók védelmére szolgáló kötelezettségei alól.

41.      A kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett eltérő véleményekből azonban arra lehet következtetni, hogy a jogvitával kapcsolatos különös nehézségek annak megállapításából erednek, hogy a tevékenységet a fizetésképtelenség 2010‑es bejelentése előtt, 2006 októberétől legalább egy évig ténylegesen folytatták. Így tehát – feltéve, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tisztázhatja a tevékenység tényleges folytatására vonatkozó megállapítást(24) – azt kell meghatározni, hogy ebből milyen következtetéseket lehet levonni.

42.      Ilyen körülmények között ismertetem a „vállalkozás átruházásának” fogalmára vonatkozó, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő általános elveket, mielőtt azt vizsgálnám, hogy azok alkalmazhatóak‑e a jelen ügy körülményeire.

A.      Alapelvek

43.      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a 2001/23 irányelvnek az 1. cikke (1) bekezdése a) pontjában meghatározott hatálya – anélkül, hogy fontos lenne annak ismerete, hogy a vállalkozást átruházták‑e – kiterjed az összes olyan esetre, amelyben szerződéses viszonyok keretében változás történik a vállalkozás működtetéséért felelős természetes vagy jogi személyben, aki e tényből adódóan a munkáltatói kötelezettségeket a vállalkozásnál dolgozó alkalmazottakkal szerződésben rögzíti.(25)

44.      A Bíróság több alkalommal emlékeztetett arra, hogy a „vállalkozás” fogalma kiterjed mindazokra az állandó jelleggel megszervezett gazdasági egységekre, amelyek személyeknek és erőforrásoknak a saját célú gazdasági tevékenység kifejtését lehetővé tévő, kellőképpen szervezett és önálló együttesét foglalják magukban.(26)

45.      Másodszor, amint azt a Bíróság azt állandó jelleggel megállapította, a 2001/23 irányelv a valamely gazdasági egységen belül fennálló munkaviszonyok tulajdonosváltástól független folyamatosságának biztosítására irányul.(27)

46.      Annak meghatározásához, hogy vállalkozások ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett átruházásáról van‑e szó, a döntő kritérium tehát az a körülmény, hogy a szóban forgó egység megőrzi‑e identitását az új munkáltató általi átvételt követően, ami különösen a működés tényleges folytatásából vagy átvételéből ered.(28)

1.      Az egységnek az átruházáskor fennálló identitásáról és állandóságáról

47.      A Bíróság meghatározta e két tényezővel, nevezetesen az egységeknek az átruházáskor fennálló identitásával és állandóságával kapcsolatos feltételek elemzésének módját. Így a szóban forgó műveletet jellemző összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni, amelyek között szerepel az érintett vállalkozás vagy üzlet típusa; az, hogy sor került‑e tárgyi eszközök, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; az, hogy sor került‑e a vállalkozás új vezetője által a személyi állomány jelentős részének átvételére, az ügyfélkör átadására; az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama. Ezek az elemek azonban a szempontoknak csupán egy részét jelentik az összes felmerülő jelenség megítélése során, és emiatt nem lehet őket elszigetelten értékelni.(29)

48.      A Bíróság rámutatott egyfelől, hogy ebből következően az, hogy mekkora jelentőséget kell tulajdonítani ezen egyes szempontoknak, szükségszerűen változik a szóban forgó vállalkozásban, üzletben vagy a vállalkozás részeiben gyakorolt tevékenység, vagy akár a gyártási vagy termelési módszerek függvényében.(30)

49.      A Bíróság másfelől megjegyezte, hogy valamely gazdasági egység gazdasági tevékenységének másik egység általi egyszerű átvétele nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az előbbi megőrzi identitását. Egy ilyen egység identitását ugyanis nem lehet pusztán azzal a tevékenységgel azonosítani, amellyel megbízták, mivel identitása olyan több, egymástól elválaszthatatlan elemből tevődik össze, mint amilyen az egységet alkotó személyek, az egység besorolása, a munkaszervezése, a gazdálkodási módszerei vagy adott esetben a működtetéséhez rendelkezésére álló eszközök.(31)

2.      A cégcsoporton belüli átruházásról

50.      Az alapügy körülményeire tekintettel azt is tisztázni kell, hogy egy cégcsoporton belüli átruházás esetében a Bíróság megállapította, hogy az átruházás önmagában nem zárhatja ki a 2001/23 irányelv szerinti átruházás fennállását.(32)

51.      Konkrétan a Bíróság egy ilyen ügyben kimondta egyfelől, hogy „a [2001/23 irányelv] alkalmazásában az érintett gazdasági egységnek az átruházást megelőzően többek között kellő funkcionális önállósággal kell rendelkeznie, az önállóság fogalma alatt a munkavállalók ezen csoportjának vezetőire bízott azon jogkört értve, mely alapján viszonylag szabad és független módon szervezhetik meg az említett csoporton belül a munkát, és különösképpen az utasítások adására, a feladatoknak a szóban forgó csoport beosztott munkavállalói számára történő kiosztására vonatkozó jogkört, mindezt a munkáltató egyéb szervezeti struktúráinak közvetlen beavatkozása nélkül”(33), másfelől pedig azt, hogy „[e]zt a megállapítást megerősíti a 2001/23 irányelv munkavállalók képviseletéről szóló 6. cikke (1) bekezdése első és negyedik albekezdésének szövege, amelynek értelmében ezen irányelvet minden, az 1. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek megfelelő átruházásra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az átruházott gazdasági egység megőrzi‑e önállóságát a kedvezményezett szerkezetében, vagy sem”(34).

52.      Az előterjesztett kérdéseket többek között ezeknek az ítélkezési gyakorlatból levonható következtetéseknek a tükrében, az Areios Pagos (semmítőszék) által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban előadott főbb ténybeli elemek figyelembevételével kell értékelni.

B.      Az alapelvek alkalmazása a jelen ügy körülményeire

1.      Az átruházott egységnek az átruházást megelőzően fennálló önállóságáról

53.      Először is, emlékeztetni kell a vitatott átruházás hátterére, vagyis az e célból létrehozott leányvállalatra történő átruházás keretére.(35) Ennélfogva azt kell megvizsgálni, hogy az átruházott egység az átruházást megelőzően is létezett‑e.(36) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések, és különösen a második kérdés tárgyából arra lehet következtetni, hogy ezek nem vonatkoznak annak értékelésére, hogy a szóban forgó átruházott egység az átruházás előtt rendelkezett‑e kellő funkcionális önállósággal.

54.      Következésképpen elemzésemet azzal folytatom, hogy a tevékenység tényleges elvégzésére vonatkozó feltételek vizsgálata érdekében úgy tekintem, hogy az ENAE‑n belül működő, a másik három üzletágtól elkülönült tevékenységet folytató, de ugyanazon termelési eszközöket használó üzletágból álló egységbe az átruházást megelőzően olyan munkavállalók szervezett csoportja tartozott, akik folyamatosan ezt az állandó jellegű feladatot látták el.

2.      Az átruházott tevékenység folyamatosságáról

55.      Másodszor, az átruházott tevékenység folyamatosságára vonatkozóan megjegyzem, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem pontosítja, hogy mely körülmények között kötötték meg a szerződéseket, különösen azokat, amelyeket a szóban forgó tevékenységi kör működtetése érdekében 2006‑ban írtak alá, és mi volt e szerződések pontos tartalma. Ennélfogva a felperesekkel, a görög kormánnyal és a Bizottsággal egyetértésben úgy vélem, hogy el kell oszlatni az arra vonatkozó bizonytalanságot, hogy az átruházás időpontjában a tevékenység nem csupán egy meghatározott munka elvégzésére korlátozódott‑e.

56.      A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis több ízben megállapította, hogy az ENAE szerződések teljesítésével bízta meg az ETYE‑t. Rámutatott, hogy „[a]nnak érdekében, hogy az ENAE vasúti jármű üzletága 2006. október 1‑jétől ETYE néven önálló társaságként működjön tovább, a két társaság 2006. szeptember 28‑án [több] szerződést írt alá,[köztük] […] az ENAE mint megrendelő és az ETYE mint vállalkozó közötti vállalkozási szerződést, amelyben az ENAE megbízta az ETYE‑t a 33. sz. (az OSE‑vel és az ISAP‑vel kötött) programszerződésben előírt, folyamatban lévő munkálatok és a szerződésben előírt minden más szükséges tevékenység elvégzésével, […] az előzőhöz hasonló, a 37. sz. programszerződésben előírt, folyamatban lévő – fő‑ és garanciális – munkálatokra vonatkozóan; valamint […] az előzőhöz hasonló szerződés, a 41a. sz. programszerződésben előírt, folyamatban lévő – fő‑ és garanciális – munkálatokra vonatkozóan”.

57.      A kérdést előterjesztő bíróság hozzátette, hogy „[m]űködésének megkezdését követően az ETYE a következő szerződéseket kötötte az ENAE‑vel: […] az ENAE mint megrendelő és az ETYE mint vállalkozó közötti, 2007. augusztus 30‑i vállalkozási szerződés, amelyben az ENAE megbízta az ETYE‑t a 33a. sz. (az OSE‑vel és az ISAP‑vel kötött) programszerződésben előírt, folyamatban lévő munkálatok és a szerződésben előírt minden más szükséges tevékenység elvégzésével”.

58.      Egyebekben megállapította, hogy „nem nyert bizonyítást az ETYE pénzügyi önállóságára vonatkozó érvelés, amely szerint az ETYE vállalta, hogy a svájci Carwaggon AG‑nek 200 vasúti kocsit gyárt, ezzel szemben a fent említett társaság 2009. április 29‑én mindössze három 27 [méter] hosszú járműszállító vasúti kocsi gyártását rendelte meg az ETYE‑től, mindössze 510 000 euró összegért”.

59.      Márpedig úgy vélem, hogy ezeket a körülményeket azon körülményekkel kell összevetni, amelyeket az érintett tevékenységet az AMS‑re való átruházását megelőzően gazdasági egység formájában szervező Amalgamated Construction Co. Ltd(37) által a Prince of Wales kőszénmezőkön folytatott fúrási tevékenységről szóló, 1999. december 2‑i Allen és társai ítélet(38)vizsgált.

60.      Ebben az ítéletben a Bíróság egyrészről úgy ítélte meg, hogy „[a]z a körülmény, hogy az ACC mindig is az RJB Mining (UK) egyetlen szerződő partnere volt, és hogy alvállalkozásba adta az építési beruházásra irányuló szerződéseket az AMS‑nek, önmagában nem zárja ki a [77/187] irányelv értelmében vett átruházás fennállását. Egyfelől ugyanis az ügyfélkörnek az átadó és a kedvezményezett közötti átruházása, vagy annak hiánya csupán egyike azoknak az elemeknek, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy fennáll‑e az átruházás, vagy sem ([1986. március 18‑i] Spijkers ítélet[(39)], 13. pont)”(40).

61.      Másrészről a Bíróság kimondta, hogy „az [1995. szeptember 19‑i] Rygaard ítéletben[(41)] az a helyzet, amelyben egy vállalkozás a szerződés teljesítése érdekében egy másikra ruházza át az üzemei egyikét, azonban csak a folyamatban lévő munka elvégzéséhez szükséges munkavállalókat és eszközöket bocsátja ez utóbbi rendelkezésére, nem tartozik a [77/187] irányelv hatálya alá. Ez a helyzet azonban eltér a jelen ügytől, mivel az AMS az építési beruházásra irányuló szerződéseket teljeskörűen vette alvállalkozásba. Emellett a Bíróság a [1995. szeptember 19‑i] Rygaard ítélet[(42)] 21. pontjában hozzátette, hogy egy üzemnek a munka teljesítése érdekében történő átruházása [ezen] irányelv hatálya alá tartozik, amennyiben az erőforrások olyan szervezett csoportjának átruházásával jár együtt, amely lehetővé teszi az átadó vállalkozás tevékenységeinek vagy azok egy részének állandó jellegű folytatását. Így az a körülmény, hogy az ACC csak a meghatározott fúrási munkálatok elvégzését adta az AMS részére alvállalkozásba, nem elegendő az [említett] irányelv figyelmen kívül hagyásához, ha megállapítható, hogy ezen ügylet keretében az ACC az AMS‑re ruházta a Prince of Wales kőszénmezőkön folytatott fúrási tevékenység állandó jellegű folytatását lehetővé tevő szervezett erőforrásokat”(43).

62.      E megfontolásokból és az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban található tények elegendő pontosításának hiányára vonatkozó megállapításból következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot figyelembe véve előzetesen megvizsgálja, hogy az alapügy körülményei között, különös tekintettel azokra, amelyek a munkálatok átadásával kapcsolatosak, fennmaradt‑e az átruházott egység identitása, köszönhetően annak, hogy átruházták az erőforrások olyan szervezett csoportját, amely lehetővé tette az átadó vállalkozás tevékenységének állandó jellegű folytatását.

63.      Ha feltételezzük ebben a szakaszban, hogy ezek a feltételek teljesültek, akkor ezt követően a kérdést előterjesztő bíróság által az átruházott egység funkcionális önállóságának hiányára vonatkozóan előterjesztett kérdésre kell választ adni.

3.      Az átruházott egységnek az átruházást követően fennálló önállóságáról

64.      A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a gyakorolt tevékenységet már minősítették, mivel a Bíróság által meghatározott szempontok jelentősége szükségszerűen e minősítés függvényében változik.(44)

65.      A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak a termeléshez elengedhetetlen felszerelésre vonatkozó kérdéseiből(45) arra lehet következtetni, hogy a szóban forgó átruházás egy olyan ágazatban valósult meg, amelyben a tevékenység végzésének alapja nem elsődlegesen a munkaerő.

66.      Egy, az alapügyhöz hasonló helyzetben ugyanis a vitatott gazdasági tevékenység, nevezetesen a vasúti jármű üzletág négy termelési egység, nevezetesen a hengermű, a csőgyártó üzem, az asztalosműhely és a megmunkáló központ, valamint az ENAE másik három üzletágának támogatását teszi szükségessé.

67.      Ezt követően, a kérdést előterjesztő bíróság elsődleges kérdésére, amely arra vonatkozik, hogy az alapeljárásban szóban forgó tevékenység folytatásához elengedhetetlen tárgyi eszközök mindig is az ENAE tulajdonában álltak‑e, az a válasz adható, hogy e megállapítás nem vezethet annak kizárásához, hogy a 2001/23 irányelv értelmében vett vállalkozásátruházás megvalósult, mivel hasonló körülmények között a Bíróság kimondta, hogy „nem releváns a[z ezen] irányelv alkalmazása szempontjából az, hogy a tárgyi eszközöket átruházták‑e”(46).

68.      E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy „az a körülmény, hogy az új vállalkozó által átvett tárgyi eszközök nem elődjének a tulajdonában álltak, hanem azokat csupán a megbízó bocsátotta rendelkezésre, nem vezethet annak kizárásához, hogy az említett irányelv értelmében vett vállalkozásátruházás megvalósult (lásd ebben az értelemben: [2003. november 20‑i] Abler és társai ítélet, C‑340/01, EU:C:2003:629, 42. pont). Következésképpen a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése, amely kizárna ezen irányelv hatálya alól egy olyan helyzetet, amelyben a szóban forgó tevékenység folytatásához elengedhetetlen tárgyi eszközök mindig is a kedvezményezett tulajdonában voltak, megfosztaná az említett irányelvet hatékony érvényesülésének egy részétől”(47).

69.      Végül, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban említett finanszírozási móddal(48) éppúgy, mint az átruházást követően a szervezeti önállóság hiányával(49) kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy ezek az elemek önmagukban nem zárják ki a 2001/23 irányelv alkalmazását.

70.      Egy olyan helyzetben ugyanis, amely a jelen alapügyben szereplőhöz hasonlítható,(50) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy „[a] Klarenberg ítélet[(51)] 46. és 47. pontjából az következik[…], hogy az átruházott gazdasági egység autonómiája megőrzésének megállapításához szükséges szempont nem a vállalkozó által az átruházott különböző termelési tényezőkre előírt külön szervezet fenntartása, hanem az e tényezők közötti függőségi és kiegészítő funkcionális kapcsolat fenntartása. A különböző átruházott tényezők közötti ilyen funkcionális kapcsolat fenntartása ugyanis lehetővé teszi a kedvezményezett számára utóbbiak használatát azonos vagy hasonló gazdasági tevékenység folytatása érdekében, még akkor is, ha az átruházást követően új, eltérő szervezeti felépítésbe illesztették be azokat (lásd: [2009. február 12‑i] Klarenberg ítélet[(52)] 48. pont)”(53).

71.      Ennélfogva lényegesnek látom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megvizsgálja, hogy a különböző átruházott tényezők közötti függőségi és kiegészítő funkcionális kapcsolatot fenntartották‑e az azonos vagy hasonló gazdasági tevékenységek folytatása érdekében.(54)

72.      Másként kifejezve, elegendő annak meghatározása, hogy az átruházás időpontjában az volt‑e a cél, hogy a korábban az ENAE felelősségi körében végzett tevékenység az új vezetés alatt, megfelelő eszközökkel végezve fennmaradjon, így, amint arra a fentiekben emlékeztettem, nincs jelentősége annak, hogy az átadó részéről rendelkezésre bocsátott eszközöket nem kizárólag az átruházott tevékenység érdekében használják fel. Ennek következtében a gazdasági tevékenységnek az átruházást követő sikeres jellege, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság kérdése vonatkozik, nem tekinthető a 2001/23 irányelv alkalmazása szempontjából releváns kritériumnak.

4.      Az átadónak és a kedvezményezettnek a tevékenység átruházásának időpontjában fennálló szándékáról

73.      Ha a fenti pontokban(55) említett vizsgálatok eredményeként a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy a jelen ügyben teljesülnek a vállalkozásrész átruházásának fennállására vonatkozó kritériumok, már csak azt kell meghatározni, hogy milyen következmények származnak e bíróság azon megállapításából, mely szerint „[a]z ETYE működési ívét előre meghatározták, és az a megszűnéséhez vezetett”, jóllehet 2006 és 2007 között kismértékben tevékenységet végzett.(56)

74.      Így tehát nincs szó – amint azt az ENAE állítja – egy olyan új feltétel meghatározásáról, amely az átruházás gazdasági sikerére vonatkozik, vagy ezen átruházás feltételeit vonja kétségbe annak esetében, ha a kedvezményezett utólag elhatározza a tevékenység megszüntetését. Nem lehet ugyanis a priori kétségbe vonni a kedvezményezett ahhoz való jogát, hogy a tevékenységet az átruházást követően megszüntesse.

75.      Amint azt a Bíróság többször megállapította, és amint az végeredményben a 2001/23 irányelv 4. cikkéből is következik, „ezen irányelv nem fosztja meg a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy lehetővé tegyék a munkáltatók számára, hogy a munkaviszonyokat hátrányosan módosítsák, különösen, ami az elbocsátás elleni védelmet és a díjazás feltételeit illeti. A szóban forgó irányelv csak azt tiltja, hogy e módosításokra az átruházáskor és annak okán kerüljön sor”(57).

76.      Konkrétabban, az alapügy körülményeire tekintettel az átadónak az átruházással kapcsolatos azon döntése, hogy ezt az átruházást a munkavállalókat védő kötelezettségei alóli mentesülése céljából eszközként használja a korábban a felelősségi körébe tartozó átruházott tevékenység megszüntetéséhez,(58) amely pedig azt akadályozza meg, hogy erre a jogi aktusra kiterjedjen a 2001/23 irányelv hatálya.

77.      Ennélfogva csekély annak a jelentősége, hogy a gazdasági tevékenység átruházása után folytatható‑e valamely tevékenység, ha bizonyítást nyer, hogy e tevékenységnek nem kellett állandónak lennie, és az átruházás során e tevékenységet olyan feltételek között szervezték meg, amely annak elégtelenségéhez vezethet.

78.      Más szóval nem annyira a tevékenység időtartamának megállapítása bír jelentőséggel, sokkal inkább azon jogosultságok meghatározása, amelyekkel annak érdekében látták el az átruházott egységet, hogy főszabály szerint határozatlan ideig továbbra is működni tudjon. E tekintetben az üzleti tevékenység előre tervezett befejezése, amennyiben nem társul hozzá egy kereskedelmileg dinamikus ügyfélfejlesztés vagy a feladatok különválasztása, azt jelezheti, hogy az átruházás során nem cél az állandóság. Ugyanez lehet a helyzet abban az esetben is, ha a munkavállalók besorolásának, munkaidejének, vagy még inkább létszámának olyan előzetes átszervezésére kerül sor, ami megakadályozza a tevékenység folytatását. Ezért úgy vélem, hogy az a döntő, hogy az átruházás időpontjában milyen, e cél elérésére irányuló eszközöket választottak ki.

79.      Mindenesetre egy olyan megállapítás, mely szerint az átruházás fennállására irányuló értékelés egyik eleme a gazdasági tevékenység folytatásának időtartama, ellentétes a munkavállalók védelmének a Bíróság által folyamatosan hangsúlyozott céljával,(59) és ez az uniós jog rendelkezéseinek visszaélésszerű alkalmazását segíti elő.(60)

80.      Ugyanakkor csupán annak megállapítása is ezen irányelv célkitűzésével ugyanilyen ellentétes eredményre vezet, hogy egy megállapodás a tevékenység megszüntetésére irányul, jóllehet a valóságban ez nem jelenik meg, mivel e tevékenység gyakorlását ebben az igen elméleti esetben valójában állandó jelleggel tovább folytatják.

81.      Mindebből következően, ha bizonyítást nyer, hogy az átruházás során az átadó és a kedvezményezett célja nem az átruházott gazdasági tevékenység folytatása, hanem a munkavállalók védelmét szolgáló, a nemzeti jogból eredő kötelezettségek megkerülése volt, ez az átruházás nem tartozhat a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának hatálya alá.

82.      Úgy vélem, hogy ebben az esetben a munkavállalók védelme az ilyen műveletek következtében esetlegesen bekövetkező káros következményeket szankcionáló nemzeti rendelkezések alkalmazását is indokolja.

83.      A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a 2001/23 irányelv (1) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben bizonyítást nyer a gazdasági egység átruházása során a gazdasági tevékenység folytatására irányuló szándék, ez az irányelv alkalmazható azokban a helyzetekben, amikor az átruházott vállalkozás‑, illetve üzletrész nem tartja meg szervezeti önállóságát, feltéve hogy a különböző átruházott termelési tényezők közötti funkcionális kapcsolat fennmarad, és ez lehetővé teszi a kedvezményezett számára, hogy ez utóbbiakat azonos vagy hasonló gazdasági tevékenység folytatásához használja fel, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

IV.    Végkövetkeztetés

84.      Az előző megállapításokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Areios Pagos (semmítőszék, Görögország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a gazdasági egység átruházása során bizonyítást nyer a gazdasági tevékenység folytatására irányuló szándék, ez az irányelv alkalmazható azokban a helyzetekben, amikor az átruházott vállalkozás‑, illetve üzletrész nem tartja meg szervezeti önállóságát, feltéve hogy a különböző átruházott termelési tényezők közötti funkcionális kapcsolat fennmarad, és ez lehetővé teszi a kedvezményezett számára, hogy e tényezőket azonos vagy hasonló gazdasági tevékenység folytatásához használja fel, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      HL 1998. L 201., 88. o.


3      HL 1977. L 61., 26. o.


4      HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.


5      A görög kormány írásbeli észrevételeinek fordításában szereplő kifejezésnek megfelelően: Hajógyárak Rt.


6      Itt a 2018. november 14‑i Bizottság kontra Görögország ítéletben (C‑93/17, EU:C:2018:903) választott írásmódot vettem át. Ugyanakkor Wathelet főtanácsnok a Bizottság kontra Görögország ügyre vonatkozó indítványában (C‑93/17, EU:C:2018:315) éppúgy, mint a 2013. február 28‑i Ellinika Nafpigeia kontra Bizottság ítéletben (C‑246/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:133) ez a társaság „EN” néven szerepelt.


7      FEK A’ 162/12.7.2002, a továbbiakban: 178/2002 elnöki rendelet. Ez a bíróság megállapította, hogy e rendelet 11. cikke hatályon kívül helyezte a 2001/23 irányelvvel megvalósított kodifikációt megelőzően korábban hatályos, a 98/50 irányelvvel módosított 77/187 irányelvet a görög jogba átültető 572/1988 (FEK A’ 269) elnöki rendeletet.


8      A’ 67/18.3.1920.


9      A Földközi‑tenger egyik jelentős hajógyáráról van szó.


10      A részletes történeti áttekintéssel kapcsolatban lásd: 2018. november 14‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑93/17,EU:C:2018:903, 3–7. pont).


11      Lásd még: a jelen indítvány 28. pontja.


12      Görögország Vasúti Járművei Rt.


13      A görög vasúttársaság.


14      Athén–Pireusz villamosvasút‑társaság.


15      Lásd még: a jelen indítvány 56. pontja.


16      A 2007. január 31‑i szerződés, amely az ENAE rendelkezésére bocsátja a személyi állomány egy részét, és a 2007. november 8‑i szerződés, amely meghatározza a munkaerő‑kölcsönzés általános feltételeit, és amelyet a 2008. október 22‑i jogi aktus módosított.


17      2007. augusztus 30‑i szerződés. Lásd még: a jelen indítvány 57. pontja.


18      A 2007. augusztus 30‑i és a 2007. szeptember 27‑i szerződés.


19      A 2007. szeptember 27‑i szerződés.


20      A 2018. november 14‑i Bizottság kontra Görögország ítéletből (C‑93/17, EU:C:2018:903, 8., 11. és 13. pont) kitűnik, hogy a 2008 és 2010 közötti időszakban a Görög Köztársaság által az ENAE részére a hajógyártáshoz nyújtott állami támogatások kizárólag a hajógyártás polgári célú tevékenységére irányultak, és az Európai Bizottság, a Görög Köztársaság és az ENAE a 2010. júniustól októberig terjedő időszakban folytatott tárgyalásokat, továbbá az ENAE és a Görög Köztársaság 2010. október 27‑én, illetve 29‑én kelt, kötelezettségvállalást tartalmazó leveleit követően megállapodásra jutottak, amely szerint úgy kell tekinteni, hogy a Görögország által a Hellenic Shipyards AE vállalat javára nyújtott C 16/04 (ex NN 29/04, CP 71/02 és CP 133/05) támogatásról szóló, 2008. július 2‑i 2009/610/EK bizottsági határozatot (HL 2009. L 225., 104. o.), amely a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokra vonatkozik, megfelelően hajtották végre, feltéve hogy tiszteletben tartanak bizonyos kötelezettségvállalásokat, mint amilyen az ENAE polgári célú tevékenységeinek 2010. október 1‑jétől számított tizenöt éves időtartamra történő megszakítása.


21      Ezt a kérdést előterjesztő bíróság három tagja elfogadta, amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben előadott véleményükből kitűnik (lásd: a jelen indítvány 35. pontja).


22      Lásd: a jelen indítvány 28. pontja.


23      Lásd ezen irányelv (3) preambulumbekezdését és 3. cikkét.


24      E fenntartás abból ered, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a tanács három tagja azt állapította meg, hogy „az ETYE az átruházást követő működésének két és fél éves időszaka alatt egyetlen terméket sem hozott létre, vagy legalábbis tevékenysége korlátozott volt, és fizetésképtelenné vált”.


25      Lásd: 2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


26      Lásd: 2014. március 6‑i Amatori és társai ítélet (C‑458/12, EU:C:2014:124, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


27      Lásd: 2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 29. pont, első mondat, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jogalkotás történeti áttekintéséhez lásd: 2009. február 12‑i Klarenberg ítélet (C‑466/07, EU:C:2009:85, 40. pont).


28      Lásd: 2017. július 20‑i Piscarreta Ricardo ítélet (C‑416/16, EU:C:2017:574, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 29. pont, második mondat, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


29      Lásd többek között: 2017. július 20‑i Piscarreta Ricardo ítélet (C‑416/16, EU:C:2017:574, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E kritériumok alkalmazásának bemutatására lásd többek között: 2015. szeptember 9‑i Ferreira da Silva e Brito és társai ítélet (C‑160/14, EU:C:2015:565, 31. pont).


30      Lásd: 2017. július 20‑i Piscarreta Ricardo ítélet (C‑416/16, EU:C:2017:574, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


31      Lásd: 2017. július 20‑i Piscarreta Ricardo ítélet (C‑416/16, EU:C:2017:574, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


32      Olyan átruházás esetére vonatkozóan, „amely ugyanazon csoportba tartozó két olyan társaság között jött létre, amelyeknek azonosak a tagjaik, a vezetőségük és helyiségeik is, és ugyanazt a munkát végzik”, lásd: 1999. december 2‑i Allen és társai ítélet (C‑234/98, EU:C:1999:594, 21. pont).


33      2014. március 6‑i Amatori és társai ítélet (C‑458/12, EU:C:2014:124, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


34      2014. március 6‑i Amatori és társai ítélet (C‑458/12, EU:C:2014:124, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


35      Lásd: a jelen indítvány 24. pontja.


36      Lásd: a jelen indítvány 51. pontja és 2014. március 6‑i Amatori és társai ítélet (C‑458/12, EU:C:2014:124, 35. pont).


37      A továbbiakban: ACC. Ezen ítélet 4. pontja megállapítja. hogy „az ACC az AMCO Corporation plc (a továbbiakban: AMCO csoport) egyik leányvállalata, amelynek tőkéje 100%‑ban ez utóbbi tulajdonában van. Az AMCO csoport mintegy tizenkét társaságból áll, amelyek egyike a 100%‑os tulajdonában álló leányvállalata, az AM Mining Services Ltd (a továbbiakban: AMS). Az AMS‑t 1993‑ban abból a célból hozták létre, hogy ellássa az aknák lezárásával járó olyan feladatokat, mint az aknák konzerválása vagy tömedékelése. E feladatra a saját dolgozóit alkalmazta az ACC‑nél hatályos munkafeltételektől eltérő feltételekkel, amelyek többek között sokkal kedvezőtlenebbek voltak a munkavállalókra nézve. Noha az ACC és az AMS elkülönült jogi személyek, egyazon vezetés alá tartoznak, és igazgatási, valamint logisztikai funkcióikat az AMCO csoporton belül közösen gyakorolják.” Ugyanezen ítélet 5. pontja kimondja, hogy „az AMS fokozatosan különválasztotta a saját tevékenységét oly módon, hogy elérte, hogy megbízzák a föld alatti hálózat karbantartásával kapcsolatos olyan járulékos feladatok ellátásával, mint a folyosók megtisztítása és karbantartása. A vállalkozás ezeket az új feladatokat különösen a yorkshire‑i [(Egyesült Királyság)] Prince of Wales kőszénbányáiban végezte. Az ACC már jelen volt ezen a területen, ahol fúrásokat végzett a brit nemzeti kőszénbánya‑társaság, a British Coal, majd ez utóbbi privatizációját és eszközei egy részének értékesítését követően az RJB Mining (UK) Ltd számára”.


38      C‑234/98, EU:C:1999:594.


39      24/85, EU:C:1986:127.


40      1999. december 2‑i Allen és társai ítélet (C‑234/98, EU:C:1999:594, 31. pont, első és második mondat).


41      C‑48/94, EU:C:1995:290.


42      C‑48/94, EU:C:1995:290.


43      1999. december 2‑i Allen és társai ítélet (C‑234/98, EU:C:1999:594, 37. pont).


44      Lásd: a jelen indítvány 48. pontja.


45      Lásd analógia útján: 2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet (C‑509/14, EU:C:2015:781, 36. és 37. pont).


46      2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 37. pont). Lásd még: a jelen indítvány 43. pontja, valamint szemléltetésképpen a három alábbi ítélet: 1999. december 2‑i Allen és társai ítélet ([C‑234/98, EU:C:1999:594 30. pont]. Ebben az ügyben bányaalagutak fúrásáról volt szó, amely jelentős eszköz‑‑és berendezésszükséglettel jár. E tevékenységi körben a fúrás elvégzéséhez szükséges eszközök többségét általában maga a bánya tulajdonosa bocsátja rendelkezésre. Így az alvállalkozók használhatják az ez utóbbi tulajdonos által a rendelkezésre bocsátott berendezéseket); a 2015. szeptember 9‑i Ferreira da Silva e Brito és társai ítélet ([C‑160/14, EU:C:2015:565, 32. pont]. Ebben az ügyben a Bíróság légi közlekedési műveletekre vonatkozóan úgy ítélte meg, hogy kevéssé lényeges, hogy az érintett tárgyi eszközöket mind a menetrend szerinti járatok, mind a charterjáratok üzemeltetése céljából használták); 2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet ([C‑509/14, EU:C:2015:781, 36–38. pont). Ebben az ügyben egy intermodális közlekedési egységek kezelésére irányuló szolgáltatást végző közvállalkozás tevékenység végzésével közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés útján egy másik vállalkozást bízott meg, és e vállalkozás rendelkezésére bocsátotta az ehhez szükséges eszközöket, vagyis a daruit és a helyiségeit.


47      2015. november 26‑i Aira Pascual és Algeposa Terminales Ferroviarios ítélet (C‑509/14, EU:C:2015:781, 39. és 40. pont).


48      Lásd: 2011. szeptember 6‑i Scattolon ítélet (C‑108/10, EU:C:2011:542, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


49      Lásd: 1999. december 2‑i Allen és társai ítélet (C‑234/98, EU:C:1999:594, 34. és 35. pont); 2009. február 12‑i Klarenberg ítélet (C‑466/07, EU:C:2009:85, 43., 44. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2014. március 6‑i Amatori és társai ítélet. (C‑458/12, EU:C:2014:12, 47–51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


50      Társaságok közötti átruházásról volt szó. A 2015. szeptember 9‑i Ferreira da Silva e Brito és társai ítélet (C‑160/14, EU:C:2015:565) 23. pontja kimondja, hogy a kérdés olyan „helyzetre [vonatkozik], amelyben a charterjáratok piacán működő valamely vállalkozás végelszámolását az olyan főrészvényes folytatja le, amely maga is a repülési ágazatban működő vállalkozás, és amely ezt követően a repülőgépek lízingszerződéseiben és a charterjáratok üzemeltetése tárgyában kötött, teljesítés alatt álló szerződésekben a végelszámolt társaság helyébe lép, gyakorolja a korábban a végelszámolt vállalkozás által végzett tevékenységeket, újra alkalmaz bizonyos, addig a végelszámolt társasághoz kirendelt munkavállalókat, és azokat a korábbival azonos munkakörbe helyezi, és az említett vállalkozás kisebb berendezéseit átveszi”.


51      C‑466/07, EU:C:2009:85.


52      C‑466/07, EU:C:2009:85.


53      2015. szeptember 9‑i Ferreira da Silva e Brito és társai ítélet (C‑160/14, EU:C:2015:565, 33. és 34. pont).


54      Lásd ebben az értelemben: 2009. február 12‑i Klarenberg ítélet (C‑466/07, EU:C:2009:85, 48. pont); 2017. július 20‑i Piscarreta Ricardo ítélet (C‑416/16, EU:C:2017:574, 44. pont).


55      A jelen indítvány 62. és 71. pontja.


56      Részletesebben: a jelen indítvány 41. pontja.


57      2011. szeptember 6‑i Scattolon ítélet (C‑108/10, EU:C:2011:542, 59. pont, valamint az ott hivatkozott, a 2001/23 irányelv 4. cikkének megfelelő 77/187 irányelv 4. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat).


58      Lásd: a jelen indítvány 39. és 40. pontja.


59      Lásd: a 2001/23 irányelv (3) preambulumbekezdése; 2018. július 11‑i Somoza Hermo és Ilunión Seguridad ítélet (C‑60/17, EU:C:2018:559, 26. pont).


60      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós jogi rendelkezésekre senki sem hivatkozhat csalárd módon vagy visszaélésszerűen. Lásd különösen: 2017. október 26‑i Argenta Spaarbank ítélet (C‑39/16, EU:C:2017:813 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).