Language of document : ECLI:EU:C:2019:190

ELEANOR SHARPSTON

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. március 12.(1)

C616/17. sz. ügy

Procureur de la République

kontra

Mathieu Blaise

Sabrina Dauzet

Alain Feliu

Marie Foray

Sylvestre Ganter

Dominique Masset

Ambroise Monsarrat

Sandrine Muscat

JeanCharles Sutra

Blanche Yon

Kevin LeoPol Fred Perrin

Germain Yves Dedieu

Olivier Godard

Kevin Pao Donovan Schachner

Laura Dominique Chantal Escande

Nicolas Benoit Rey

Eric Malek Benromdan

Olivier Eric Labrunie

Simon Joseph Jeremie Boucard

Alexis Ganter

Pierre André Garcia,

a következő részvételével:

Espace Émeraude

(a Tribunal correctionnel de Foix [foix‑i büntetőbíróság, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Környezet – A növényvédő szerek forgalomba hozatala – Az 1107/2009/EK rendelet érvényessége az elővigyázatosság elvére tekintettel – Az értékelési eljárás megbízhatósága és pártatlansága – A hatóanyagok halmozódó hatásai – Peszticidek – Glifozát”






1.        A Tribunal Correctionnel de Foix (foix‑i büntetőbíróság, Franciaország; a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát azok az eljárások képezik, amelyek célja, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsenek a vegyi anyagok növényvédelemben történő felhasználásának negatív és pozitív hatásai között. Több környezetvédő aktivistát (a továbbiakban: alperesek) azzal vádolnak, hogy glifozáttartalmú gyomirtószeres dobozok (konkrétan Roundup) megrongálásával bűncselekményt követtek el. A környezetvédő aktivisták védekezésül azzal érvelnek, hogy a szerek az emberek egészségére és a környezetre elfogadhatatlan mértékű kockázatot jelentek, és hogy az uniós jóváhagyási eljárás hibás, következésképpen jogellenes is.

 Az uniós jog

2.        Mivel az alperesek védekezésének lényege az, hogy az uniós jogalkotó által a bizonyos anyagokat tartalmazó növényvédő szerek használatának engedélyezése és felügyelete céljából létrehozott rendszer hibás, némileg részletezni szükséges, hogy e rendszer miként működik.

 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

3.        Az EUMSZ 15. cikk (1) bekezdése az Unió tevékenységeihez szükséges átláthatóságot illetően rögzíti azt az elvet, hogy „az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el”. Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése szerint a polgárok jogosultak az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni „az Európai Parlament és a Tanács által rendeletekben meghatározott általános elvek és köz‑ vagy magánérdeken alapuló korlátozások szerint”. Az átláthatóság elve az Unió valamennyi tevékenységének alapját képezi.

4.        Az EUMSZ 168. cikk szerint az Uniónak „valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.” Az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése szerint „az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket”, és „ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a »szennyező fizet«‑elven alapul”.

 Az 1107/2009/EK rendelet(2)

5.        Az 1107/2009 rendelet (a továbbiakban: a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet) 1. cikkének (3) bekezdése szerint a rendelet célja, „hogy biztosítsa mind az emberek és állatok egészségének, mind a környezetnek a magas szintű védelmét, és hogy javítsa a belső piac működését […]”. Az 1. cikk (4) bekezdése szerint az „e rendeletben foglaltak az elővigyázatosság elvén alapulnak annak biztosítása érdekében, hogy a forgalomba hozott hatóanyagok és termékek ne gyakoroljanak káros hatást az emberi vagy állati egészségre vagy a környezetre. A tagállamok nem akadályozhatók meg különösen az elővigyázatosság elvének alkalmazásában, amennyiben bizonytalan a területeiken engedélyezendő növényvédő szerek által hordozott, az emberi és állati egészségre vagy a környezetre leselkedő kockázatok tudományos megítélése”.(3)

6.        A 2. cikk (1) bekezdésében foglalt meghatározás szerint a növényvédő szerek „[olyan szerek], amelyek – abban a formában, ahogy eljutnak a felhasználóhoz – hatóanyagokból, védőanyagokból vagy kölcsönhatás‑fokozókból állnak vagy ilyet tartalmaznak, és amelyek rendeltetésszerű felhasználása […] a) növények vagy növényi termékek védelme valamennyi károsító szervezettel szemben, vagy az ilyen szervezetek működésének megakadályozása […] b) a növények élettani folyamatainak befolyásolása […] c) a növényi termékek tartósítása […] d) nemkívánatos növények vagy növényrészek elpusztítása, […] [és] e) növények nemkívánatos növekedésének visszaszorítása vagy megakadályozása […]”.

7.        A 2. cikk rögzíti a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet hatályát. A rendeletben rögzített szabályokat tehát elsősorban a „hatóanyagokra” („azok az anyagok(4) – ideértve a mikroorganizmusokat is –, amelyek általános vagy specifikus hatást fejtenek ki a károsító szervezetekre, vagy növényekre, növényrészekre vagy növényi termékekre”: a 2. cikk (2) bekezdése) kell alkalmazni. A rendeletet alkalmazni kell a „védőanyagokra (antidótumokra)” („növényvédő szerhez abból a célból hozzáadott anyagok vagy készítmények, hogy kiküszöböljék vagy csökkentsék a növényvédő szer által egyes növényekre gyakorolt fitotoxikus hatásokat”: a 2. cikk (3) bekezdésének a) pontja), a „kölcsönhatásfokozókra (szinergistákra)” („olyan anyagok vagy készítmények, melyek tekintetében nem vagy csak kismértékben tapasztalható […] hatás, de amelyek fokozhatják a növényvédő szerben lévő hatóanyag(ok) hatását”: a 2. cikk (3) bekezdésének b) pontja), a „segédanyagokra (koformulánsokra)” („olyan anyagok vagy készítmények, amelyeket növényvédő szerben vagy hatásjavítóban használnak vagy szándékoznak használni, de amelyek nem hatóanyagok, sem védőanyagok, sem kölcsönhatás‑fokozók”: a 2. cikk (3) bekezdésének c) pontja), és a „hatásjavítókra (adjuvánsokra)” („olyan anyagok vagy készítmények, amelyek segédanyagokból állnak, vagy olyan készítmények, amelyek egy vagy több segédanyagot tartalmaznak, abban a formában, ahogyan ezek a felhasználókhoz eljutnak és ahogy forgalmazásuk történik azzal a céllal, hogy ezeket a felhasználó hozzákeverje valamely növényvédő szerhez, és amelyek fokozzák a szer hatásosságát vagy egyéb növényvédelmi tulajdonságait”: a 2. cikk (3) bekezdésének d) pontja) is.

8.        A 4. cikk rögzíti a hatóanyagok jóváhagyási kritériumait. A 4. cikk (1) bekezdése szerint a hatóanyagok „jóváhagyását a II. mellékletnek megfelelően kell végezni, ha – a mindenkori tudományos és műszaki ismeretek fényében, figyelembe véve az említett melléklet 2. és 3. pontjában meghatározott jóváhagyási kritériumokat – várható, hogy az adott hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer teljesíti a (2) és (3) bekezdésben előírt követelményeket”.(5)

9.        A 4. cikk (2) bekezdése szerint a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek maradékainak „helyes növényvédelmi gyakorlat következetes alkalmazása esetén és reális felhasználási feltételek mellett […] a) nem lehet káros hatása az emberi egészségre – ideértve a sérülékeny csoportok egészségét is – vagy az állatok egészségére, figyelembe véve az ismert halmozódó és szinergikus hatásokat is, ha az ilyen hatások értékelésére szolgáló, a Hatóság(6) által jóváhagyott tudományos módszerek rendelkezésre állnak, sem a felszín alatti vizekre” és „b) nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet”.

10.      A 4. cikk (3) bekezdése szerint a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer „a) […] kellően hatékony; b) […] [annak] nem lehet azonnali vagy késleltetett káros hatása az emberi egészségre – ideértve a sérülékeny csoportok egészségét is – vagy állatok egészségére, sem közvetlenül, sem ivóvízen, élelmiszeren, takarmányon vagy levegőn keresztül, sem munkahelyi terhelés következményeként, sem más közvetett hatáson keresztül, figyelembe véve az ismert halmozódó és szinergikus hatásokat is, ha az ilyen hatások értékelésére szolgáló, a Hatóság által jóváhagyott tudományos módszerek rendelkezésre állnak, sem pedig a felszín alatti vizekre; c) […] nem terheli elfogadhatatlan mértékben a növényeket vagy növényi termékeket; d) […] nem okoz szükségtelen szenvedést és fájdalmat azoknak a gerinces állatoknak, amelyek ellen a védekezés irányul; e) […] nem terheli elfogadhatatlan mértékben a környezetet […]”.

11.      A 4. cikk (4) bekezdése szerint „a (2) és (3) bekezdésben foglalt követelmények teljesülését a 29. cikk (6) bekezdésében említett egységes elvek alapján kell értékelni”. Az utóbbi rendelkezés felhatalmazást ad arra, hogy az értékelés és engedélyezés egységes elveit rendeletben határozzák meg, és rögzíti, hogy „ezen elvek alapján a növényvédő szerek értékelésekor figyelembe kell venni a hatóanyagok, védőanyagok, kölcsönhatás‑fokozók és segédanyagok közötti kölcsönhatást”.(7)

12.      A 6. cikk nem kimerítő jellegű felsorolást tartalmaz a hatóanyagok, védőanyagok vagy kölcsönhatás‑fokozók jóváhagyása korlátozásának típusairól, beleértve „bármilyen egyéb különös feltétel[t], amely az e rendelet keretében rendelkezésre bocsátott adatok értékeléséből ered” (a 6. cikk j) pontja).

13.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet II. fejezete 1. szakaszának a „Jóváhagyási eljárás” címet viselő 2. alszakasza rögzíti a hatóanyagok jóváhagyásához követendő lépéseket. A rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint az első lépés az, hogy a hatóanyag gyártója(8) kérelmet nyújt be valamely tagállamnak (a jelentéstevő tagállam) „a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott összefoglalóval és a teljes dokumentációval együtt”, igazolva azt, hogy a hatóanyag megfelel a 4. cikkben meghatározott jóváhagyási kritériumoknak. A 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint az összefoglaló dokumentáció tartalmazza – többek között – „a hatóanyagot tartalmazó legalább egy növényvédő szer egy vagy több, minden egyes zónában(9) széles körben termesztett növény tekintetében történő reprezentatív felhasználására vonatkozó információkat, igazolva a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok teljesülését […]”. A 8. cikk (2) bekezdése szerint „a teljes dokumentáció tartalmazza az egyes kísérleti és vizsgálati jelentések teljes szövegét […]”.

14.      A dokumentáció tartalmára vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket a 283/2013/EU bizottsági rendelet(10) határozza meg. E rendelet szerint – többek között – „elegendő információnak kell rendelkezésre állni az akár azonnal, akár a későbbiekben várható […] előre látható kockázatok értékeléséhez […]” (a 283/2013/EU rendelet melléklete bevezetésének 1.1 pontja); „fel kell tüntetni a hatóanyag, metabolitjai és szennyeződései által az emberek vagy állatok egészségére vagy a felszín alatti vizekre gyakorolt esetleges káros hatásokra vonatkozó információkat” (1.2 pont); „[…] a hatóanyagról, metabolitokról, bomlás‑ vagy reakciótermékekről, a hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerekről és azok egészségre, környezetre és nem célfajokra gyakorolt mellékhatásairól szóló, szakértői értékelésen átesett releváns, nyilvánosan hozzáférhető tudományos irodalmi adatokat” tartalmazó összefoglalót kell készíteni (1.4 pont); „a vizsgálatokat és elemzéseket a 2004/10/EK irányelvben(11) […] megállapított elveknek megfelelően kell elvégezni azon vizsgálatok esetében, amelyek célja az emberi vagy állati egészséget, illetve a környezetet érintő tulajdonságokra és/vagy biztonságra vonatkozó adatok előállítása” (3.1 pont); és „az elvégzett hosszú távú vizsgálatok eredményeiről benyújtott információknak – a hatóanyaggal kapcsolatos egyéb releváns adatokkal és információkkal együtt –” „elegendőeknek kell lenniük […] a hatóanyagból eredő hosszú távú expozíció által okozott káros hatások azonosítás[ához]” (a 283/2013/EU rendelet melléklete A. részének 5.5 pontja). A 283/2013/EU rendelet melléklete bevezetésének 2. pontja szerint „az ebben a rendeletben megállapított követelmények a minimális adatszolgáltatási követelményeket alkotják”.

15.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet alapján a második lépés az, hogy a jelentéstevő tagállam megvizsgálja a dokumentációt. Ha a dokumentáció teljes, az iparági kérelmezőnek, a többi tagállamnak, az Európai Bizottságnak és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (a továbbiakban: Hatóság) a kérelem elfogadhatóságáról történő értesítésének dátumától számított 12 hónapon belül a jelentéstevő tagállam jelentést készít és nyújt be a Bizottságnak, „megküldi annak egy példányát a Hatóságnak”, „amely jelentésben értékeli, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e a […] jóváhagyási kritériumoknak” (a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 11. cikkének (1) bekezdése). A jelentéstevő tagállam „független, objektív és átlátható” értékelést végez „a mindenkori tudományos és műszaki ismeretekre figyelemmel” (a 11. cikk (2) bekezdése).

16.      A harmadik lépésben a Hatóság megvizsgálja az értékelőjelentés‑tervezetet. A Hatóság – azt követően, hogy azt értékelőjelentés‑tervezetet továbbította a többi tagállam részére, a jelentés egy változatát közzétette és 60 napot biztosított írásbeli észrevételek benyújtására (a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 12. cikkének (1) bekezdése) –, „a kérelem időpontjában rendelkezésre álló útmutatókat felhasználva, a legfrissebb tudományos és technikai ismeretek fényében, […] állásfoglalást fogad el arról, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak […]” (a 12. cikk (2) bekezdése).

17.      A negyedik lépésben a Bizottság – figyelembe véve a Hatóság állásfoglalását és az értékelőjelentés‑tervezetet(12) – „felülvizsgálati jelentést” és rendelettervezetet készít arra vonatkozóan, hogy az érintett hatóanyag (korlátozásokkal vagy anélkül) jóváhagyható‑e (a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 13. cikkének (1) bekezdése). Végezetül, a rendelet 79. cikkének (1) bekezdése szerinti bizottság e jelentés és „a vizsgálat tárgyát képező kérdés tekintetében jogosan felmerülő egyéb tényezők és […] az elővigyázatossági elv alapján” rendeletet fogad el az érintett anyag (korlátozásokkal vagy anélkül) történő jóváhagyásáról vagy elutasításáról (a 13. cikk (2) bekezdése).

18.      Egy hatóanyag jóváhagyása a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján a gyártó kérelmére meghosszabbítható, ha „megállapítható, hogy a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok teljesülnek”.

19.      Valamely hatóanyag jóváhagyása egymagában nem elegendő ahhoz, hogy az adott gyártó a hatóanyagot egy növényvédő szerben felhasználja és a szert forgalomba hozza.

20.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint „növényvédő szer csak akkor hozható forgalomba vagy használható fel, ha azt az érintett tagállam e rendeletnek megfelelően engedélyezte”. A 29. cikk (1) bekezdése szerint növényvédő szer csak akkor engedélyezhető, ha „a (6) bekezdésben említett egységes elvek alapján”(13) megfelel (többek között) az alábbiaknak: „a) hatóanyagait, védőanyagait és kölcsönhatás‑fokozóit jóváhagyták; […] c) segédanyagai nem szerepelnek a III. mellékletben;(14) d) technikai formulációja olyan, hogy az a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a felhasználót érő káros hatásokat vagy az egyéb kockázatokat anélkül, hogy az a termék hatékonyságát csökkentené; e) a mindenkori tudományos és műszaki ismeretek fényében megfelel a 4. cikk (3) bekezdésében előírt követelményeknek;(15) f) a hatóanyag, védőanyag és kölcsönhatás‑fokozó, és adott esetben a toxikológiai, ökotoxikológiai vagy környezetvédelmi szempontból lényeges szennyeződések és segédanyagok jellege és mennyisége megfelelő módszerekkel meghatározható; […]”.

21.      A rendelet 29. cikkének (2) bekezdése szerint az iparági kérelmező „igazolja az (1) bekezdés a)–h) pontjában meghatározott követelmények teljesülését”. A 29. cikk (3) bekezdése szerint „az (1) bekezdés b) pontjában és e)–h) pontjában foglalt követelmények [teljesülését] […] hatósági vagy hatóságilag elismert vizsgálatokkal és elemzésekkel kell megállapítani”.

22.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet a hatóanyagok uniós szintű jóváhagyásának eljárásához hasonlóan meghatározza azokat a lépéseket, amelyeket a tagállamoknak követniük kell a növényvédő szerek engedélyezése során. Az első lépésben az iparági kérelmező kérelmet nyújt be minden olyan tagállamban, „ahol a növényvédő szert forgalmazni szándékozik” (a 33. cikk (1) bekezdése). A kérelemhez csatolni kell „a) […] egy teljes és egy összefoglaló dokumentáció[t], amely kitér a növényvédő szerrel kapcsolatos adatszolgáltatási követelmények minden pontjára; b) a növényvédő szerben lévő minden egyes hatóanyag, védőanyag és kölcsönhatás‑fokozó tekintetében egy teljes és egy összefoglaló dokumentáció[t], amely kitér a hatóanyagokkal, védőanyagokkal és kölcsönhatás‑fokozókkal kapcsolatos adatszolgáltatási követelmények minden pontjára […]” (a 33. cikk (3) bekezdése).

23.      A dokumentáció tartalmára vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket a 284/2013/EU bizottsági rendelet(16) határozza meg. Ennek megfelelően a dokumentációnak többek között a következő követelményeknek kell megfelelnie: „elegendő információnak kell rendelkezésre állni [a dokumentációban] a hatékonyság és akár az azonnal, akár a későbbiekben várható azon kockázatok értékeléséhez, amelyeket a növényvédő szer gyakorolhat az emberekre – ideértve a veszélyeztetett csoportokat –, állatokra vagy a környezetre, és amely tartalmazza legalább az ebben a mellékletben említett vizsgálatok információit és eredményeit” (a 284/2013/EU rendelet melléklete bevezetésének 1.1 pontja); „fel kell tüntetni a növényvédő szernek az emberek vagy állatok egészségére vagy a felszín alatti vizekre gyakorolt esetleges káros hatásaira, továbbá az ismert vagy várt halmozódó és szinergikus hatásokra vonatkozó információkat” (1.2 pont); „fel kell tüntetni a növényvédő szernek a környezetre, a növényekre vagy növényi termékekre gyakorolt esetlegesen elfogadhatatlan hatásaira, továbbá az ismert vagy várt halmozódó és szinergikus hatásokra vonatkozó információkat” (1.3 pont); „fel kell tüntetni a hatóanyagról, metabolitokról, bomlás‑ vagy reakciótermékekről, a hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerekről, illetve azok egészségre, környezetre és nem célfajokra gyakorolt mellékhatásairól szóló, szakértői értékelésen átesett releváns, nyilvánosan hozzáférhető tudományos irodalmi adatokat” (1.4 pont); és „a növényvédő szerről rendelkezésre bocsátott információknak és a hatóanyagra vonatkozó adatoknak elegendőnek kell lenniük a következőkhöz: […] c) értékelhetőek legyenek a nem célzott fajok, populációk, közösségek és folyamatok tekintetében fennálló rövid és hosszú távú kockázatok; […] e) értékelni lehessen a fogyasztók akut vagy krónikus expozíciójára vonatkozó kockázatokat, beleértve adott esetben a több hatóanyagnak való expozícióból adódó kumulatív kockázatokat […]; f) fel lehessen becsülni a felhasználók, a munkavállalók, a lakók és a közelben tartózkodók akut vagy krónikus expozícióját, beleértve adott esetben a több hatóanyagnak való kumulatív expozíciót” (1.12 pont).

24.      A hatóanyagok jóváhagyása iránti kérelmekhez hasonlóan a dokumentáció tartalmára vonatkozóan a 284/2013 rendeletben megállapított követelmények „minimális adatszolgáltatási kötelezettséget jelentenek” (a melléklet bevezetésének 2. pontja); és „a vizsgálatokat és elemzéseket a 2004/10/EK […] irányelvben megállapított elveknek megfelelően kell végezni” (helyes laboratóriumi gyakorlat: 3. pont).

25.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 36. cikkének (1) bekezdése alapján a második lépésben az érintett tagállam „független, objektív és átlátható értékelést [végez], a kérelem benyújtásának időpontjában rendelkezésre álló útmutatókat felhasználva, a legfrissebb tudományos és műszaki ismeretekre figyelemmel […]”. A tagállam „a növényvédő szerek értékelésére és engedélyezésére vonatkozó, a 29. cikk (6) bekezdésében említett egységes elveket alkalmazza”, és „az azonos zónába tartozó valamennyi tagállamnak lehetőséget biztosít arra, hogy megtegyék azokat az észrevételeket, amelyeket figyelembe kell venni az értékelés során”.

26.      A harmadik lépésben az érintett tagállam(ok) „az [értékelés] megállapításai alapján” megadják vagy megtagadják az engedélyt (a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 36. cikkének (2) bekezdése).

27.      Az iparági kérelmező a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeleten alapuló jóváhagyási és engedélyezési eljárásban is kérheti a kérelemben és a dokumentációban általa rendelkezésre bocsátott bizonyos információk bizalmas kezelését (a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 33. cikkének (4) bekezdése). A kérelmező ezt a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 63. cikke alapján kéri, amely cikk szerint „amennyiben egy személy az e rendelet alapján benyújtott információk bizalmas kezelését kéri, ellenőrizhető bizonyítékokkal kell igazolnia, hogy az információk nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné üzleti érdekeit vagy a magánélet és az adott személy feddhetetlenségének védelmét”. A 63. cikk nem sérti a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2003/4/EK irányelvet.(17)

28.      A hatóanyagok jóváhagyása bármikor felülvizsgálható. A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint ezért „a Bizottság bármikor felülvizsgálhatja egy hatóanyag jóváhagyását”, és „figyelembe veheti a tagállam azon kérését, hogy az új tudományos és műszaki ismeretek és a monitoringadatok fényében egy adott hatóanyag jóváhagyását vizsgálja felül […]”.

29.      Végezetül, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 69. cikke szükséghelyzeti intézkedések mechanizmusáról rendelkezik arra az esetre, „ha egyértelmű, hogy egy jóváhagyott hatóanyag, védőanyag, kölcsönhatás‑fokozó vagy segédanyag, vagy e rendelet szerint engedélyezett növényvédő szer valószínűleg komoly kockázatot jelent az emberek vagy állatok egészségére, vagy a környezetre, és hogy ez a kockázat nem szüntethető meg kielégítő módon az érintett tagállam(ok) által hozott intézkedésekkel”. Ilyen körülmények között „a Bizottság kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérésére, […] haladéktalanul intézkedéseket kell hozni az adott anyag vagy szer felhasználásának és/vagy értékesítésének a korlátozására vagy betiltására[,] [azonban az i]lyen intézkedés meghozatala előtt a Bizottság megvizsgálja a bizonyítékokat és kérheti a Hatóság véleményét”. A 70. cikk szerint a Bizottság „rendkívüli szükséghelyzet” esetén elfogadhat „szükséghelyzeti intézkedéseket” az érintett tagállammal (vagy tagállamokkal) folytatott konzultációt követően. Ezenfelül „ha egy tagállam hivatalosan tájékoztatja a Bizottságot szükséghelyzeti intézkedések meghozatalának a szükségességéről, de a Bizottság nem hozza meg a 69. vagy 70. cikk szerinti intézkedéseket, akkor a tagállam ideiglenes védintézkedéseket fogadhat el” (a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 71. cikke).

 A nemzeti jog

30.      A Code Pénal (francia büntető törvénykönyv) 322–1. cikke értelmében más tulajdonát képező vagyontárgy megsemmisítése, rongálása vagy az abban való károkozás 30 000 euró összegű pénzbírsággal és két év szabadságvesztéssel büntetendő. Ha viszont abból csak a szabálysértési kategóriába tartozó kisebb kár származik, a büntetés legfeljebb 1500 euró.

31.      A Code de procédure pénale (francia büntetőeljárási törvénykönyv) 40. és 40–1. cikke alapján az ügyészség mérlegelheti a hozzá érkezett panaszok, feljelentések és bejelentések nyomán szükséges teendőket. Ha az ügyészség bűncselekmény elkövetését állapítja meg, és azzal kapcsolatban az eljárás lefolytatásának jogi akadálya nincs, mérlegelési mozgásterében dönt arra vonatkozólag, hogy megindítja‑e a büntetőeljárást, vagy mellőzi a további intézkedést. A büntető törvénykönyv 122–7. cikke szerint a szükségállapot a büntetőjogi felelősség megállapítását kizáró ok.

 Tényállás és eljárási előzmények

32.      Az alperesek, akik a „Faucheurs volontaires d’OGM ariégeois” aktivista csoport tagjai, két külön alkalommal – 2016. szeptember 27‑én és 2017. március 1‑jén – bementek három üzletbe. E három üzletből kettőben glifozáttartalmú gyomirtószeres dobozokat (konkrétan Roundup) rongáltak meg festékszóróval. A harmadik üzletben magából az üzletből származó festék és hengerek segítségével megrongálták a Roundup dobozokat és néhány vitrint. Az egyik üzletben „Roundup és társai, ezt nem tűrhetjük és nem is tűrjük tovább” címet viselő szórólapokat osztogattak. A csoport egyes tagjai előadták a rendőröknek, hogy „oda akartak csapni egyet”, mivel az üzletek megszegték azokat a szabályokat, amelyek szerint a glifozáttartalmú termékeket kulcsra zárt vitrin mögött kell tartani, és az eladónak tájékoztatást kell adni arról, hogy a glifozát rákkeltő.

33.      Az alpereseket más tulajdonának bűnszervezetben történő tönkretételével, illetve megrongálásával vádolták meg. Az alperesek a kérdést előterjesztő bíróság előtt 2017. augusztus 17‑én tartott tárgyaláson kérték a bíróságtól, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából forduljon a Bírósághoz. Az államügyész nem ellenezte ezt a kérelmet, mivel i. ha megállapítják, hogy a glifozáttartalmú szerek esetlegesen kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre és a környezetre, úgy dönthet, hogy a vádlottakkal szemben nem kezdeményezi a büntetőeljárás lefolytatását; és ii. az ilyen megállapítás adott esetben megszüntettné azt a jogi alapot, amelyre a büntetőeljárásokat alapították. Az alperesek azzal is érveltek, hogy az ilyen megállapítás – még akkor is, ha büntetőjogi felelősségüket megállapítják – arra késztetheti a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy mellőzze büntetésüket, tekintettel arra, hogy akciójuk nemes célt szolgált.

34.      A kérdést előterjesztő bíróság kételyét fejezte ki a következőkkel kapcsolatban: i. az iparági kérelmező nem rendelkezik‑e túlzott mérlegelési mozgástérrel a jóváhagyási eljárás hatálya alá tartozó hatóanyag meghatározását illetően, ii. a szabályok lehetővé teszik‑e, hogy az iparági kérelmezők saját maguk végezzék el a dokumentációban szereplő vizsgálatokat és elemzéseket, és hogy az információk bizalmas kezelésére vonatkozó szabályokat használják fel az említett dokumentáció független ellenőrző elemzésének megakadályozására, valamint iii. elegendő‑e a piacon ténylegesen forgalomba hozott, glifozáttartalmú növényvédő szerek tekintetében előírt vizsgálat (mind az úgynevezett „koktélhatást”, mind pedig a hosszú távú toxicitást illetően).

35.      A kérdést előterjesztő bíróság – a glifozátra vonatkozó vitatott tudományos szakirodalom alapján, tekintettel arra, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet az elővigyázatosság elvén alapul – úgy ítélte meg, előfordulhat, hogy az uniós szabályozás ebben az állapotában nem elégséges ahhoz, hogy teljeskörűen biztosítsa a lakosság és környezetének védelmét. Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy előterjeszti a következő kérdéseket:

(1)      A 2009. október 21‑i 1107/2009/EK rendelet megfelel‑e az elővigyázatosság elvének, amikor nem határozza meg pontosan a hatóanyag fogalmát, a kérelmezőre bízva, hogy megválassza, mit nevez meg saját termékének hatóanyagaként, és azt a lehetőséget biztosítva számára, hogy az engedélyhez szükséges dokumentáció egészét egyetlen anyagra vonatkozóan készítse el, holott a forgalomba hozott készterméke több anyagot is tartalmaz?

(2)      Az elővigyázatosság elve és a forgalomba hozatal engedélyezésének pártatlansága biztosított‑e olyankor, mikor a dokumentációhoz szükséges teszteket, elemzéseket és vizsgálatokat maguk a kérelmezők végzik el, akik részrehajlóak lehetnek ezek bemutatása során, anélkül, hogy azok bármilyen független ellenőrző elemzésére sor kerülne és – ipari titokvédelem ürügyén – anélkül, hogy az engedély iránti kérelmekről jelentést tennének közzé?

(3)      Megfelel‑e az 1107/2009/EK rendelet az elővigyázatosság elvének, mikor egyáltalán nem veszi figyelembe több hatóanyag jelenlétét a hatóanyagok egy terméken belüli halmozásának európai szintű, teljes körű vizsgálatánál?

(4)      Megfelel‑e az 1107/2009/EK rendelet az elővigyázatosság elvének, amikor III. és IV. fejezetében felmentést ad a növényvédő szerek azon összetételére vonatkozó toxicitási elemzés (genotoxicitás, karcinogenitás vizsgálata, a hormonháztartás zavarainak vizsgálata stb.) elvégzése alól, amely formában forgalomba kerülnek, valamint a lakosságra és a környezetre hatást gyakorolnak, és csupán szintén a kérelmező által végzett összefoglaló vizsgálatot ír elő?

A Bíróság 2018. március 15‑én kérte, hogy a kérdést előterjesztő bíróság jelölje meg, a feltett kérdések megválaszolása konkrétan hogyan érintené az alperesekkel szemben indított büntetőeljárást. A kérdést előterjesztő bíróság 2018. április 10‑i levelében válaszolt.

36.      Az alperesek, a finn, a francia és a görög kormány, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtottak be. Ezek a felek – a finn és görög kormány kivételével – a 2018. november 25‑én tartott tárgyaláson további észrevételeket tettek, és válaszoltak a Bíróság által feltett kérdésekre.

 Elfogadhatóság

37.      A Bizottság, az Európai Parlament és a francia kormány arra kíván választ kapni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható‑e tekintettel arra, hogy nem egyértelmű, a növényvédelem uniós szintű szabályozási rendszerének egészét érintő kérdések megválaszolása miként érinti a glifozát hatóanyagot tartalmazó szerek megrongálásával kapcsolatos büntetőeljárást.

38.      A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében megjegyzi, hogy az alperesek szükséghelyzetre hivatkoztak. A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság kérdéseire adott válaszában többek között megerősítette, hogy „a kérdésekre adott igenlő válasz […] annak megállapítására késztetheti […] a büntetőbíróságot, hogy hiányzik a bűncselekmény törvényi tényállási eleme, mivel károsak azok a forgalmazott szerek, amelyeket valamennyi alperes megrongált”. A francia kormány a tárgyaláson elfogadta, hogy a válasz befolyásolhatja, hogy a bíróság milyen szankciót alkalmaz. Ez összhangban áll az alpereseknek a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben leírt másodlagos kérelmével.

39.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikken alapuló eljárás keretében az ügy tényállásáról egyedül közvetlen ismeretekkel rendelkező nemzeti bíróság a legalkalmasabb arra, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából. A Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni. Mindazonáltal a Bíróság feladata saját hatásköre fennállásának vizsgálata végett, hogy megvizsgálja azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult.(18)

40.      Álláspontom szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alighanem elfogadható. Az alperesek mindenesetre azzal érvelnek,hogy a Bíróság határozata befolyásolhatja a velük szemben esetlegesen kiszabott szankció meghatározását, és ezt az érvet a francia kormány elismeri. Az EUMSZ 267. cikken alapuló előzetes döntéshozatal iránti eljárás szempontjából nem indokolt különbséget tenni maga a büntetőeljárás és az esetleges büntetőjogi szankció között. Nem teszek észrevételt a szükséghelyzetre való hivatkozással, valamint azzal kapcsolatban, hogy ez a hivatkozás a nemzeti jog szempontjából fenntartható‑e: egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy ezt megítélje. Álláspontom szerint ezért az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.(19)

 Értékelés

 Előzetes észrevételek

41.      Két megjegyzést kell tennem arra vonatkozóan, hogy a kérdéseket milyen összefüggésben terjesztették a Bíróság elé. Az első megjegyzés arra vonatkozik, hogy a glifozát hatóanyagot példaként hozták fel a növényvédő szerek átfogó ellenőrzési rendszerének állítólagos hibáival kapcsolatban. A második megjegyzés arra vonatkozik, hogy az elővigyázatosság elvének milyen szerepet kell játszania az uniós jogi aktusok érvényességének felülvizsgálata során.

 A glifozát mint példa

42.      Az alperesek a glifozátot példaként hozzák fel arra, hogy mi a gond a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelettel. Habár az uniós intézmények olyan speciális uniós aktusokat fogadtak el, amelyek érintik a glifozát(20) felhasználását, a feltett négy kérdés ezekre az aktusokra nem utal, és még kevésbé irányul azokra. Ehelyett az összes növényvédő szerre vonatkozóan a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelettel létrehozott átfogó szabályozási struktúrát helyezik a középpontba.

43.      Valamely uniós rendelkezés érvényességét e rendelkezés sajátos jellemzőire tekintettel kell értékelni, és az nem függhet az adott eset sajátos körülményeitől.(21) Álláspontom szerint ez az elv a jelen ügy szempontjából különösen lényeges. A glifozáttal kapcsolatos aggályok nem kérdőjelezhetik meg a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet által létrehozott előzetes jóváhagyási rendszert, kivéve ha bebizonyosodik, hogy az említett aggályok a rendeletet és az általa elérni kívánt célokat aláásó, alapvető rendszerhibára utalnak.

44.      Így – miközben az előterjesztett bizonyíték alapján a harmadik felek, például tudósok(22) és nemzetközi intézetek(23) és az uniós intézmények tudományos álláspontja eltér egymástól – az uniós intézmények által levont következtetések állítólagos hibái szükségszerűen a glifozát konkrét esetére korlátozódnak. Hasonlóképpen az, hogy a glifozát értékelései során felmerültek‑e a függetlenséggel és átláthatósággal kapcsolatos kérdések, nem bizonyítja azt, hogy a hatóanyagok rendeleten alapuló minden egyes értékelése ugyanabban az állítólagos hibában szenved.(24)

45.      A Bíróságnak lényegében egyszerűen arra kell választ adnia, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet bármely általános, rendszerszintű rendelkezése olyan mértékben hibás‑e, hogy e hiba a rendeletet érvénytelenné teszi.

 Az elővigyázatosság elvének az uniós jogi aktusok érvényességének bírósági felülvizsgálatában betöltött szerepéről

46.      A feltett kérdések mindegyike arra vonatkozik, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet megfelel‑e az elővigyázatosság elvének. A kérdést előterjesztő bíróság azonban nem fejti ki, hogy értelmezése szerint melyek ezen elv alkotóelemei, és azt sem jelöli meg, hogy a Bíróságnak ezt az elvet milyen mértékben kell alkalmaznia annak megítélése során, hogy érvénytelen‑e a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelethez hasonló uniós intézkedés. A jelen vizsgálat terjedelmének meghatározásához mindkét említett elemet értelmezni kell.

47.      Az elővigyázatosság elvének helyes alkalmazása megköveteli egyfelől a szóban forgó anyagok javasolt felhasználása egészségre (vagy a környezetre) gyakorolt lehetséges negatív hatásainak azonosítását, és másfelől az egészséget (vagy a környezetet) érintő kockázatok átfogó elemzését, ami a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos adatokon és a nemzetközi kutatások legújabb eredményein alapul.(25) E feltételek teljesülését követően az illetékes (akár uniós, akár tagállami) hatóságok az elővigyázatosság elvét annak érdekében alkalmazhatják, hogy „védelmi intézkedések[et] [fogadjanak el] még azelőtt, mielőtt ezen kockázatok bekövetkezése és súlyossága teljesen kimutatható lenne.”(26) A megtett intézkedéseknek arányosaknak is kell lenniük abban az értelemben, hogy ne „haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket […]”.(27)

48.      A nem eléggé megszorító jellegűnek minősülő aktusokkal(28) ellentétben tehát a túlzottan megszorító jellegűnek minősülő aktusok(29) megtámadása céljából az elővigyázatosság elve alapján megsemmisítés iránti keresetet lehet előterjeszteni. A túlzottan megszorító jellegűnek minősülő aktusok esetében az esetleges jogsértés kérdését akként kell megfogalmazni, hogy a szóban forgó intézkedés sérti‑e az arányosság elvét.(30) A nem eléggé megszorító jellegűnek minősülő aktusok esetében az elővigyázatosság elvének megsértésével kapcsolatos eszmefuttatások „csak az egyébként előadott jogalapok és érvek alátámasztására szolgáltak”.(31)

49.      Maga a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet is elővigyázatossági intézkedés, mivel egy általános termékkategóriát (növényvédő szereket) érintő előzetes jóváhagyási rendszert hoz létre.(32) A rendelet szövege igen egyértelműen megjelöli, hogy a rendelet az elővigyázatosság elvén alapul,(33) és hogy az annak alapján elfogadott intézkedések alapját az elővigyázatosság elvének kell képeznie.(34)

50.      A kérdést előterjesztő bíróság kérdései nem utalnak arra, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet által létrehozott előzetes jóváhagyási rendszer önmagában sértené az elővigyázatosság elvét. Ezek a kérdések inkább a növényvédő szerek kockázatkezelési rendszerének állítólagos általános hibáira, konkrétan arra vonatkoznak, hogy az értékelés nem eléggé átfogó jellegű (első, harmadik és negyedik kérdés), vagy nem eléggé független és átlátható (második kérdés).

51.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet által lefedett jogterület szakmai és tudományos szempontból is összetett. Ennek megfelelően az uniós intézmények rendkívül széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az általuk elfogadott intézkedések megfogalmazását illetően. Ezek az intézkedések kizárólag akkor semmisíthetők meg, ha nyilvánvalóan helytelenek, vagy ha az intézmények a megvalósítandó célkitűzésre tekintettel nyilvánvaló hibát követtek el.(35)

 Az első és a harmadik kérdésről

52.      Az első és a harmadik kérdés átfedi egymást, mivel mindkettő azzal kapcsolatban vet fel kételyt, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet teljeskörűen értékeli‑e a hatóanyagok „koktélhatását” (vagyis i. ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó különböző növényvédő szereknek vagy ii. egyetlen növényvédő szerben lévő különböző hatóanyagoknak való expozíció hatását). Mivel a „hatóanyag” fogalmának meghatározása az iparági kérelmező feladata, a nemzeti bíróság azzal kapcsolatban is aggályát fejezi ki, hogy az iparági kérelmező túlzott mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak meghatározását illetően, hogy végül is mi az illetékes hatóság értékelésének tárgya.(36)

53.      Először a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet sajátos – a hatóanyag azonosító adataival és a „koktélhatással” is kapcsolatos – adatszolgáltatási követelményeit, majd a rendelet által létrehozott általános védőháló‑mechanizmusokat vizsgálom meg.

54.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 2. cikkének (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az olyan anyagok, amelyek „általános vagy specifikus hatást fejtenek ki a károsító szervezetekre, vagy növényekre, növényrészekre vagy növényi termékekre” „hatóanyagoknak” minősülnek és a rendelet hatálya alá tartoznak. Amennyiben az ilyen anyag megfelel ennek a meghatározásnak, a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett bármelyik célból az uniós piacon kizárólag úgy hozható jogszerűen forgalomba, ha az anyagot forgalomba hozni kívánó gyártó e célból kérelmet nyújtott be, amelyet jóváhagytak. Egyértelmű, hogy a gyártónak ilyen esetben objektív adatokat kell szolgáltatnia az illetékes hatóságok részére, ha jóváhagyást kíván szerezni. Közelebbről, a gyártónak az anyagát, annak (többek között) molekulaképletét, tisztasági fokát, releváns és szignifikáns szennyeződéseit, valamint adalékanyagait illetően részletes azonosító adatokat kell szolgáltatnia.(37) A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet által létrehozott rendszer tehát úgy van kialakítva, hogy az illetékes hatóság alaposan megismerhesse a hatóanyag pontos összetételét, a szennyező anyagokat is ideértve.

55.      Hasonlóképpen, számomra úgy tűnik, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletnek és az ahhoz kapcsolódó másodlagos jogszabályoknak együttesen biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok által végzett átfogó kockázatértékelés mind a hatóanyagok, mind pedig a növényvédő szerek esetleges „koktélhatására” kiterjedjen.

56.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése tehát a hatóanyagokat illetően előírja, hogy a hatóanyagok értékelése magában foglalja „az ismert halmozódó és szinergikus hatások figyelembevételét is, ha az ilyen hatások értékelésére szolgáló, a Hatóság által jóváhagyott tudományos módszerek rendelkezésre állnak […]”.(38) Ennek érdekében a 283/2013/EU rendelet előírja, hogy az iparági kérelmező által szolgáltatott adatoknak elégségeseknek kell lenniük a „fogyasztók expozíciójából adódó kockázatok értékelés[éhez], beleértve adott esetben a több hatóanyagnak való expozícióból adódó kumulatív kockázatokat; [és] a felhasználók, a munkavállalók, a lakosság és a közelben tartózkodók expozíciója felbecslésének lehetővé tételéhez, beleértve adott esetben a több hatóanyagnak való kumulatív expozíciót”.(39) Ezek az adatszolgáltatási követelmények és értékelési célok tagállami szinten is tükröződnek, amikor az adott tagállam növényvédő szerek engedélyezése iránti kérelmeket bírál el.(40)

57.      Úgy értem, hogy a „halmozódó” és „szinergikus” kifejezések a „koktél” kifejezés tudományosabb alternatívái. A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 29. cikkének (6) bekezdése minden esetleges kétséget eloszlat azzal kapcsolatban, hogy e szavak a „koktélhatást” takarják‑e. Az említett cikk annak előírásával, hogy a „hatóanyagok, védőanyagok, kölcsönhatás‑fokozók és segédanyagok közötti kölcsönhatást” is figyelembe kell venni, ismételten hangsúlyozza, hogy mind az uniós, mind pedig a tagállami szintű jóváhagyást és engedélyezést szolgáló értékelési eljárás túlterjeszkedik az egyedül ható egyes hatóanyagok sajátos tulajdonságain.

58.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet teljesebb értelmezése alapján ezért egyértelmű, hogy a rendelet által meghatározott értékelési eljárás figyelembe veszi a „koktélhatást”. Az tárgyaláson az alperesek jogi képviselője – arra a kérdésre, hogy a koktélhatás értékelése hiányának orvoslása érdekében a jogalkotónak pontosan milyen módon kellene megváltoztatnia a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletet – azt javasolta, hogy további követelményként az iparági kérelmezőknek a növényvédő szereik engedélyeztetésekor hosszú távú toxicitási vizsgálati adatokat kelljen szolgáltatniuk.(41) A rendelet az imént általam felvázolt tágabb, strukturális értelmezését igazából nem vitatták.

59.      Az elővigyázatosság elve alapján a biztonsági háló korlátozó intézkedéseket tesz lehetővé arra az esetre, ha valamely egyedi jóváhagyási eljárásban nem vennék figyelembe a koktélhatást. Így például a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet szerint a jóváhagyott hatóanyag tekintetében utólagosan korlátozás alkalmazható, „ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok már nem teljesülnek”. Ennélfogva, a rendszer egésze biztosítja, hogy a későbbiekben fel lehessen tárni azokat a problémákat, amelyek a jóváhagyási szakaszban észrevétlenek maradtak.(42) Ezenfelül elővigyázatossági intézkedések a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeleten alapuló jóváhagyási és engedélyezési eljárások részeként végzett kockázatértékeléstől függetlenül is hozhatók.(43) A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet tehát kifejezetten lehetővé teszi, hogy az illetékes uniós és tagállami hatóságok az elővigyázatossági intézkedések igazolása céljából szükség esetén egyéb értékelésekre hivatkozzanak.

60.      Röviden, a rendelkezésre bocsátott anyagok nem bizonyítják azt, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet olyan nyilvánvaló hibát tartalmaz, amely miatt a rendelet alapján végzett értékelések nem veszik figyelembe a „koktélhatást”, vagy az iparági kérelmezők a saját adatszolgáltatásukat úgy tudják manipulálni, hogy a koktélhatásra az értékelés ne terjedjen ki. A rendelet által létrehozott rendszer megfelelő és lehetővé teszi az egyedi esetekben elkövetett értékelési hibák feltárását és orvoslását.

 A második kérdésről

61.      A második kérdés több előfeltevésre épít: először is, előfordulhat, hogy a hatóanyagának jóváhagyását vagy a növényvédő szerének engedélyezését kérő kérelmező értékelés céljából részrehajló adathalmazt továbbít a hatóságok részére; másodszor, az adathalmaz független „ellenőrző elemzését” nem végezték el; harmadszor pedig az iparititok‑védelmi szabályok alkalmazása révén harmadik felek a jóváhagyás (és az engedélyezés) iránti kérelmeket sem tekinthetik meg. Amennyiben ezek az előfeltevések helytállók, az elvégzett értékelés nem lesz pártatlan, illetve átlátható, és így veszélyeztetheti az elővigyázatosság elvének a szabályozó hatóság általi alkalmazhatóságát.

62.      Álláspontom szerint ezek az előfeltevések megbuknak a vizsgálaton. Ezeket egyesével vizsgálom meg.

63.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet alapján – akár uniós, akár tagállami szinten – végzett valamennyi értékeléshez teljes dokumentációt kell benyújtani. A szabályok betartása esetén a dokumentációban foglalt adatok megfelelnek a rendeletben és az ahhoz kapcsolódó másodlagos jogszabályokban meghatározott standardoknak. Így például az iparági kérelmezőnek a hatóanyag jóváhagyását szolgáló dokumentációban „nyilvánosan hozzáférhető szakirodalmat”,(44) valamint – adott esetben – „hatósági vagy hatóságilag elismert vizsgálatokat és elemzéseket”(45) kell feltüntetnie; az ilyen vizsgálatokat és elemzéseket pedig a helyes laboratóriumi gyakorlatra vonatkozó szabályok szerint kell elvégezni.(46)

64.      E kifejezett követelmények miatt az iparági kérelmezők nem végezhetik el maguk a szükséges vizsgálatokat a saját (részrehajló) tervük és (részleges) standardjaik alapján, és nem választhatják meg, hogy mely adatokat kívánják feltüntetni a dokumentációban. Számomra egyértelmű, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet ennek inkább az ellenkezőjét írja elő azzal, hogy a rendelkezésre bocsátandó adatok minőségét illetően objektív követelményeket rögzít.

65.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet szerint a jóváhagyás iránti kérelem alátámasztása céljából rendelkezésre bocsátott adathalmazt egy sor állami hatóságnak kell értékelnie. Így a hatóanyagokra vonatkozó adatokat a jelentéstevő tagállam értékeli, majd ezt követően az említett értékelést a többi tagállam és a Hatóság vizsgálja meg.(47) Növényvédő szerek esetében az értékelést valamely tagállam végzi, majd ezt követően az értékelést az azonos földrajzi zóna többi tagállama vizsgálja meg.(48) Az összes említett értékelést „a mindenkori tudományos és műszaki ismeretekre figyelemmel”(49) kell végezni. Hasonlóképpen az összes említett értékelést „független, objektív és átlátható [módon]” kell végezni; ez vonatkozik a tagállamok által végzett vizsgálatokra, mivel az 1107/2009 rendelet ekként rendelkezik;(50) és a Hatóság által végzett vizsgálatokra is, mivel a Hatósággal szemben létrehozásakor előírták ezeket a követelményeket.(51)

66.      Másképpen megfogalmazva, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeleten alapuló jóváhagyási, illetve engedélyezési eljárás valamennyi szintjén van a jogszabályi rendelkezésekben előírt, bizonyos mértékű objektív ellenőrzés, amely – általam is elfogadott módon – biztosítja, hogy az iparági kérelmező által rendelkezésre bocsátott anyagokat rendszerszinten független módon elemezzék.(52)

67.      Ennélfogva lényegtelen, hogy az iparági kérelmező választhat, melyik tagállamban kezdeményezi a hatóanyagának értékelésére irányuló eljárást. Valamennyi tagállamra azonos ellenőrzési kötelezettségek vonatkoznak. Amennyiben a jelentéstevő tagállam az iparági kérelmező adathalmazának megfelelő független elemzését bármilyen okból nem végzi el, a biztonsági hálót az jelenti, hogy az azonos kötelezettségek alapján a többi tagállam és a Hatóság további vizsgálatot köteles folytatni.

68.      Ennek megfelelően úgy vélem, hogy semmi sem ássa alá azt a következtetést, hogy az uniós és tagállami szintű strukturált értékelésnek a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletben meghatározott rendszere alkalmas arra, hogy megvalósítsa a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmét, és arra elégséges is. E szabályozási rendszer megfelelő alkalmazása olyan átfogó kockázatértékelés készítését teszi lehetővé, amelyre az illetékes hatóságok az elővigyázatossági intézkedések alkalmazásának igazolása céljából szükség esetén hivatkozhatnak.

69.      Ami azt illeti, hivatkozhat‑e az iparági kérelmező a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletben szereplő, az információk bizalmas kezelésére vonatkozó szabályokra abból a célból, hogy a jóváhagyási kérelmének elemeit ne tegyék közzé, és így esetlegesen meghiúsítsa a harmadik felek általi felülvizsgálatot?

70.      Álláspontom szerint ezekből a szabályokból nem következik az, hogy az elkészített értékelés általában véve nem kellően átlátható vagy független.

71.      Ezek a szabályok az adatokhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés általános elve alóli kivételt képeznek. Ez nyilvánvalóan következik a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 63. cikkének (3) bekezdéséből, amely szerint az információk bizalmas kezelésére vonatkozó szabályok nem sértik a 2003/4/EK irányelvet. Az említett irányelv meghatározza, hogy a tagállamokat milyen jogok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik abban az esetben, ha a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmet terjesztenek eléjük. A Bíróság következetesen megállapította, hogy az irányelv célja az, „hogy hozzáférést biztosítson a hatóságok birtokában lévő vagy számukra tárolt környezeti információkhoz, és ezáltal annak biztosítása, hogy ezen információkat a nyilvánosság számára a lehető legszélesebb körben hozzáférhetővé tegyék és terjesszék […]”.(53) A főszabálytól való bármely, köz‑ vagy magánérdeken alapuló eltérést megszorítóan kell értelmezni és alkalmazni.(54) Az 1367/2006/EK rendelet(55) ezzel egyenértékű szabályokat tartalmaz a környezeti információk uniós intézmények általi közlése iránti kérelmekre vonatkozóan. Ugyanazokat a legszélesebb körű hozzáférésre és szűken értelmezett kivételekre vonatkozó elveket kell alkalmazni.(56)

72.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 63. cikke nem tér el ezektől a régóta megállapított elvektől. A 63. cikk (1) bekezdése szerint ugyanis, ha az iparági kérelmező az információk bizalmas kezelését kéri, „ellenőrizhető bizonyítékokkal” kell igazolnia, hogy az információk nyilvánosságra hozatala „veszélyeztetné üzleti érdekeit vagy a magánélet és az adott személy feddhetetlenségének védelmét”.(57) Ezenfelül, a szennyező anyagok specifikációja vagy a szennyező anyagok elemzésére szolgáló módszerek nem kezelhetők bizalmasan, ha az ilyen specifikáció vagy módszerek „toxikológiai, ökotoxikológiai vagy környezetvédelmi szempontból fontosnak tekintendők” (a 63. cikk (2) bekezdésének b) és d) pontja).

73.      Nem létezik olyan abszolút jog, amely biztosítaná, hogy az iparági kérelmező dokumentációjában szereplő valamennyi adathoz nyilvánosan hozzá lehessen férni. Az ilyen abszolút jog sértené az Unió elsődleges jogát, jelesül az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdését, amely szerint az uniós intézmények a legszélesebb körű hozzáférés általános elvét illetően saját szabályzataikban „köz‑ vagy magánérdeken alapuló korlátozásokat” állapíthatnak meg.(58) Harmadik felek nem rendelkeznek abszolút joggal arra, hogy az iparági kérelmező nyers adatokat tartalmazó dokumentációjára vonatkozóan ellenőrző kockázatértékeléseket végezzenek. A harmadik felek kockázatértékelési eljárásban betöltött szerepét ugyanakkor biztosítják a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletben meghatározott más mechanizmusok, például az iparági kérelmező összefoglaló dokumentációjának (a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 10. cikke) és az értékelőjelentés‑tervezetnek a nyilvánosságra hozatala, melyekre bizonyos határidőn belül észrevételek tehetők (a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 12. cikke).

74.      Álláspontom szerint az uniós intézmények által a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet keretében az iparági kérelmező által szolgáltatott adatokhoz való nyilvános hozzáférést illetően elfogadott rendelkezések összhangban állnak az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésével és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában rögzített alapelvekkel.(59) Az említett rendelkezések tehát megfelelők, és nem tartalmaznak nyilvánvaló hibát.

 A negyedik kérdésről

75.      A negyedik kérdés alapját az képezi, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet „felmentést ad” az iparági kérelmezőknek „azon forgalomba hozott növényvédő szerek hosszú távú toxicitási elemzésének elvégzése alól, amely szereknek a lakosság ki van téve” (vagyis a növényvédő szerek engedélyezése iránti kérelmeket illetően ezeket az adatokat nem kell rendelkezésre bocsátani). Konkrétan nem kell a genotoxicitási, karcinogenitási vizsgálatot, a hormonháztartás zavarainak vizsgálatát (és hasonló) vizsgálatokat teljeskörűen elvégezni, mivel az összefoglaló vizsgálat is elegendő. Az említett „felmentés” ellentétes a hatóanyagok jóváhagyása iránti kérelmekre vonatkozó adatszolgáltatási követelményekkel.

76.      Az emberi egészséget érintő toxicitási vizsgálatok jogi követelményei ugyanis eltérők attól függően, hogy a kérelmet hatóanyag(60) vagy növényvédő szer vonatkozásában terjesztik‑e elő. Szigorú értelemben véve a növényvédő szerek vonatkozásában az ilyen adatok rendelkezésre bocsátása alól önmagában nincs „felmentés”. A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet és a 284/2013/EU rendelet szerint ugyanis a növényvédő szerek vonatkozásában rendelkezésre bocsátandó adathalmaznak igazolnia kell, hogy a szernek „nem lehet azonnali vagy késleltetett káros hatása az emberi egészségre – ideértve a sérülékeny csoportok egészségét is – vagy állatok egészségére, sem közvetlenül, sem ivóvízen (figyelembe véve a vízkezeléssel nyert termékeket), élelmiszeren, takarmányon vagy levegőn keresztül, sem munkahelyi terhelés következményeként, sem más közvetett hatáson keresztül, figyelembe véve az ismert halmozódó és szinergikus hatásokat is […]”.(61) A 284/2013 rendeletben megállapított követelmények a minimális adatszolgáltatási követelményeket alkotják.(62) Az ellenőrzést végző hatóságok azonban kifejezetten jogosultak kiegészítő adatokat kérni. Például „az egyes növényvédő szerek akut toxicitására vonatkozó vizsgálatok eredményeinek, a hatóanyagok toxikológiai tulajdonságainak, az érintett szerek kombinációjából eredő expozíció lehetőségének – különös tekintettel a veszélyeztetett csoportokra – és az érintett szerek vagy hasonló termékek tekintetében rendelkezésre álló információk vagy gyakorlati tapasztalatok figyelembevétele mellett […] kiegészítő vizsgálatok”(63) végzését kérhetik.

77.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet szerint arra az esetre, ha az értékelés alapján (például) a hosszú távú toxicitás miatt az emberi egészségre kockázatot jelent a növényvédő szer, azonban nem világos, hogy ez a kockázat mennyire komoly, nincs akadálya annak, hogy az illetékes hatóságok az elővigyázatosság elve alapján elutasítsák a szóban forgó növényvédő szer engedélyezése iránti kérelmet.

78.      Magától értetődően mindig elő lehet írni még szigorúbb adatszolgáltatási követelményeket. A hosszú távú toxicitási vizsgálatoknak a növényvédő szer forgalomba hozatalának engedélyezése előtt történő elvégzésére vonatkozó követelmény nem csak többletköltségeket von maga után, hanem későbbre is halasztja azt az időpontot, amelyben a gazdálkodók a terményeik védelme céljából hozzáférhetnek a szerhez. A szabályozásnak az élet sok más kérdéséhez hasonlóan ezen a területen is két versengő igény között kell egyensúlyt teremtenie; ezek az igények az emberek, állatok és a környezet kellően magas szintű védelme,(64) valamint az, hogy a mezőgazdasági tevékenységet fokozni képes szereket forgalomba hozzák. Semmi nem támasztja alá azt a következtetést, hogy az uniós jogalkotó nyilvánvaló hibát követett volna el, amikor az 1107/2009 rendelet keretében megteremtette ezt az egyensúlyt.

 Az érvénytelenség időbeli hatálya

79.      A Bizottság előadta, hogy amennyiben a Bíróság a rendelet érvénytelenségét állapítja meg, a rendelet joghatásait fenn kell tartani addig, amíg az érintett uniós intézmények megteszik az orvosláshoz szükséges lépéseket.

80.      Arra az estre, ha a Bíróság nem ért egyet a fenti elemzésemmel, osztom a Bizottság álláspontját, tekintettel a szóban forgó jogterület összetettségére, valamint arra, hogy ez milyen járulékos következményekkel járhat azokra a kapcsolódó intézkedésekre, amelyek jogalapját az 1107/2009 rendelet képezi. Kétségkívül alapvető jelentőségű az is, hogy a növényvédelmi program folytonos legyen.(65)

 Utószó

81.      Az alperesek a tárgyaláson jelentős mértékben hivatkoztak a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló európai parlamenti jelentésre.(66) A jelentés rögzíti, hogy „bár az EU rendelkezik a világ egyik legszigorúbb rendszerével, a cél elérése érdekében mind magát a rendeletet, mind annak végrehajtását javítani kell”.(67) Ennek megfelelően egy sor ajánlást tesz.

82.      E jelentés közzététele kiválóan példázza, hogy az Unió intézményi megállapodásaiban előírt vizsgálati és felülvizsgálati eljárások megfelelően működnek. A jelen indítvány tartalma nem értelmezhető akként, hogy az uniós jogalkotó akkor járna el megfelelően, ha hátradől, és nem foglalkozik azzal, ha a fejlett vegyi készítmények mezőgazdaságban történő alkalmazásából eredően az emberek és állatok egészségét, valamint a környezetet érintő potenciális kockázatokkal kapcsolatos kérdések merülnek fel. Azonban az, hogy olyan ajánlások születtek, amelyek szerint a meglévő jogszabályokat előnyösen lehetne módosítani, nem feltétlenül jelentik azt, hogy a meglévő jogszabályok olyan mértékben hibásak, hogy azokat meg kell semmisíteni. A legtöbb jogszabály javítható; és e főszabály alól valószínűleg a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet sem kivétel. Miután a feltett kérdések alapján részletesen megvizsgáltam a rendeletet, arra a következtetésre jutok, hogy a rendelet nem tartalmaz nyilvánvaló hibát, így annak érvényességével kapcsolatban nem merül fel kérdés.

 Végkövetkeztetés

83.      A fenti megfontolások tükrében azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunal Correctionnel de Foix (foix‑i büntetőbíróság, Franciaország) által előzetes döntéshozatal feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

A Bíróság a rendelkezésére álló információk vizsgálata során nem tárt fel olyan tényezőt, amely befolyásolná a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv érvényességét.


1      Eredeti nyelv: angol.


2      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.).


3      Az 1107/2009 rendelet (8) preambulumbekezdése szerint „e rendelet célja, hogy biztosítsa mind az emberek és állatok egészségének, mind a környezetnek a magas szintű védelmét, és ezzel egyidejűleg megőrizze a közösségi mezőgazdaság versenyképességét” és „az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni, és e rendeletnek biztosítania kell, hogy az iparág igazolja, hogy a gyártott vagy forgalomba hozott anyagok vagy növényvédő szerek nem hatnak károsan az emberek és állatok egészségére, illetve nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet”.


4      Ezenfelül az „anyag” „kémiai elemek és azok vegyületei, természetes előfordulási vagy mesterségesen előállított formájukban, ideértve azokat a szennyező anyagokat is, amelyek keletkezése elkerülhetetlen az előállítási eljárás során” (a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése).


5      Az 1107/2009 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése szerint a védőanyagokra és a kölcsönhatás‑fokozókra is a hatóanyagok jóváhagyására irányuló eljárást kell alkalmazni. A következő pontokban ismertetett szabályok és lépések tehát ezekre az anyagokra egyaránt alkalmazandók.


6      A „Hatóság” az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelettel (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.; helyesbítések: HL 2016. L 11., 19. o.; HL 2014. L 327., 9. o.) létrehozott Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság.


7      Az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a növényvédő szerek értékeléséhez és engedélyezéséhez használt egységes alapelvek tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. június 10‑i 546/2011/EU bizottsági rendelet (HL 2011. L 155., 127. o.) melléklete 1. részének A.1. pontja szerint „az e mellékletben kialakított alapelvek célja, hogy a növényvédő szerek – ha ezek kémiai készítmények – értékelése és engedélyezése során az 1107/2009/EK rendelet 29. cikke (1) bekezdésének e) pontját a 4. cikk (3) bekezdésével, és a 29. cikk (1) bekezdésének f), g) és h) pontjával együttesen alkalmazva minden tagállam biztosítsa az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmét”.


8      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 3. cikkének 11. pontjában szereplő meghatározás szerint „gyártó”, „aki saját maga növényvédő szert, hatóanyagot, védőanyagot, kölcsönhatás‑fokozót, segédanyagot vagy hatásjavítót gyárt, vagy szerződés alapján ilyet mással gyártat, vagy akit a gyártó kizárólagos képviselőjeként jelöl ki e rendelet előírásainak teljesítése céljából”. A jelen indítványban „iparági kérelmezőként” hivatkozom a jóváhagyást vagy engedélyt kérelmező gyártókra.


9      Az Unió három zónára oszlik: „A” zóna – észak: Dánia, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Svédország; „B” zóna – közép: Belgium, Cseh Köztársaság, Németország, Írország, Luxemburg, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Egyesült Királyság; és „C” zóna – dél: Bulgária, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Málta, Portugália (a rendelet 1. melléklete).


10      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében a hatóanyagokra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1‑jei 283/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 93., 1. o.).


11      A helyes laboratóriumi gyakorlat alapelveinek alkalmazására és annak a vegyi anyagokkal végzett kísérleteknél történő alkalmazásának ellenőrzésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 2004. február 11‑i 2004/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 50., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 8. kötet, 82. o.).


12      A Hatóság és a jelentéstevő tagállam általi értékelésnek is „tudományos elveken kell alapulnia és szakértői vélemény igénybevételével kell történnie” (a 1107/2009 rendelet II. mellékletének 1.2 pontja).


13      Lásd a fenti 11. pontot.


14      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet III. melléklete tartalmazza „a növényvédő szerekben nem engedélyezett segédanyagok [rendelet] 27. cikk[é]ben említett jegyzékét”. Amint azonban arra a tárgyaláson rámutattak, e jegyzék jelenleg üres.


15      A 4. cikk (3) bekezdése szerinti követelmények összefoglalását lásd a fenti 10. pontban.


16      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében a növényvédő szerekre vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1‑jei 284/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 93., 85. o.).


17      A környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28‑i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 41., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.).


18      2005. november 22‑i Mangold ítélet, C‑144/04, EU:C:2005:709, 34–36. pont.


19      A Bíróság hasonló körülmények között elfogadhatónak ítélt meg egy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, figyelembe véve azt az érvet, amely szerint a büntetőeljárás attól függetlenül folytatódik, hogy milyen választ ad. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem abban az ügyben azért volt elfogadható, mert „nem [volt] egyértelmű, hogy az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdések […] a nemzeti bíróság számára nem szükségesek”: 2004. április 1‑jei Bellio F.lli ítélet, C‑286/02, EU:C:2004:212, 26–30. pont.


20      A glifozátot tehát először a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletének a glifozát és a tifenszulfuron‑metil hatóanyagként történő felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2001. november 20‑i 2001/99/EK bizottsági irányelv (HL 2001. L 304., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 182. o.) hagyta jóvá és vette fel a jóváhagyott anyagok jegyzékébe, és annak jóváhagyását legújabban a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabbításáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló, 2017. december 12‑i (EU) 2017/2324 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2017. L 333., 10. o.) hosszabbította meg.


21      2018. május 29‑i Liga van Moskeeën en Islamitische Organisaties Provincie Antwerpen és társai ítélet, C‑426/16, EU:C:2018:335, 72–74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


22      Mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind pedig az alperesek számos anyagra hivatkoznak (beleértve többek között Dr. Portier 2017. május 29‑i kutatását, Seralini 2012‑es és 2016‑os, valamint Defarge 2016‑os és 2018‑as értekezéseit). Utaltak továbbá a „Monsanto iratokra”, amelyek az Egyesült Államokban folytatott per során kerültek elő, és amelyeket a Hatóság kifejezetten figyelembe vett a glifozát értékelésénél („EFSA statement regarding the EU assessment of glyphosate and the co‑called »Monsanto papers«’).


23      Így a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség a glifozáttal kapcsolatban végzett átfogó értékelésében megállapította, hogy a glifozát „az emberre valószínűleg rákkeltő hatású”; lásd a 2016. augusztus 11‑i frissített monográfia (letölthető az alábbi linken: https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/https://monographs.iarc.fr/iarcmonographsontheevaluationofcarcinogenicriskstohumans4/.) 78. oldalának 6.3 pontját. Ezt az álláspontot nem osztotta a Hatóság és az Európai Vegyianyag‑ügynökség sem: lásd az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a glifozát hatóanyag jóváhagyása érvényességének meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. június 29‑i (EU) 2016/1056 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 173., 52. o.) (4) preambulumbekezdését és a fenti 20. lábjegyzetben említett (EU) 2017/2324 bizottsági végrehajtási rendelet (15) preambulumbekezdését.


24      Lásd többek között a „Le Monde” 2016. március 28‑i „Roundup: le pesticide divise l’Union européene et l’OMS” címet viselő cikkét és 2017. szeptember 16‑i „Glyphosate: expertise truffée de copiés‑collés de documents Monsanto” címet viselő cikkét, amelyekben röviden azt állítják, hogy a tudományos álláspontok eltérnek, hogy a jelentéstevő tagállamként eljáró Németország teljes bekezdéseket „vett át szó szerint” az iparági kérelmezőnek a glifozát értékelését illetően levont tudományos következtetéseiből, hogy a Hatóságon belül összeférhetetlenség áll fenn, ami hátrányosan érinti a Hatóság eljárásának pártatlanságát, és hogy a glifozátra vonatkozó tudományos álláspontok eltérnek.


25      2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional és Serviços ítélet, C‑77/09, EU:C:2010:803, 75. pont.


26      2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional és Serviços ítélet, C‑77/09, EU:C:2010:803, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Az elővigyázatosság egy kezdetleges meghatározásáért lásd: 1998. május 5‑i National Farmers’ Union és társai ítélet, C‑157/96, EU:C:1998:191, 63. pont. Újabb meghatározásért lásd: 2018. november 22‑i Swedish Match ítélet, C‑151/17, EU:C:2018:938, 38. pont. Maguk az uniós szerződések nem határozzák meg az elvet. A másodlagos jogszabályok ezt az elvet korlátozott mértékben határozzák meg: lásd például az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.; helyesbítések: HL 2016. L 11., 19. o.; HL 2014. L 327., 9. o.) 7. cikkének (1) bekezdését.


27      2016. június 9‑i Pesce és társai ítélet, C‑78/16 és C‑79/16, EU:C:2016:428, 48. pont.


28      Lásd például: 2007. július 11‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, T‑229/04, EU:T:2007:217, 191. és 262. pont.


29      Lásd többek között: 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacionale Serviços ítélet, C‑77/09, EU:C:2010:803; 2009. július 7‑i S. P. C. M. és társai ítélet, C‑558/07, EU:C:2009:430; 1998. május 5‑i National Farmers’ Union és társai ítélet, C‑157/96, EU:C:1998:191. A Törvényszék ítélkezési gyakorlatát illetően lásd: 2018. május 17‑i Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ítélet, T‑429/13 és T‑451/13, EU:T:2018:280; 2002. szeptember 11‑i Pfizer Animal Health kontra Tanács ítélet, T‑13/99, EU:T:2002:209.


30      Lásd például: 2010. január 28‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑333/08, EU:C:2010:44, 85–110. pont, különösen a 95. és azt követő pontok.


31      Lásd: 2007. július 11‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, T‑229/04, EU:T:2007:217, 128. pont, amelyben a Törvényszék elfogadta a felek e kérdésben képviselt közös álláspontját. A Törvényszék ezen érvek igen alapos vizsgálatát követően arra a következtetésre jutott, hogy „tekintettel az előzőekre […] lényegében helyt kell adni […] az elővigyázatosság […] elv[e] megsértésé[nek]” (a 262. pontban) és megsemmisítette a szóban forgó irányelvet.


32      Lásd: 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional és Serviços ítélet, C‑77/09, EU:C:2010:803, 74. pont; analógia útján lásd: 2017. január 19‑i Queisser  Pharma ítélet, C‑282/15, EU:C:2017:26, 58. pont.


33      Lásd a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 1. cikkének (4) bekezdését. Az 1107/2009 rendelet jogalapja az Európai közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EKSz) 37. cikkének (2) bekezdése (jelenlegi EUMSZ 43. cikk; közös agrárpolitika), az EKSz 95. cikk (jelenlegi EUMSZ 114. cikk, a belső piac) és az EKSz 152. cikk (4) bekezdésének b) pontja (jelenlegi EUMSZ 168. cikk, népegészségügy). Az elővigyázatosság elve alapján az emberi egészség magas szintű védelmét célzó uniós szakpolitikára vonatkozó követelmények „minden uniós politika és fellépés alkotóelemét képezik”; lásd: 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional és Serviços ítélet, C‑77/09, EU:C:2010:803, 71–72. pont.


34      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet 13. cikkének (2) bekezdése.


35      Lásd többek között: 2010. július 8‑i Afton Chemical ítélet, C‑343/09, EU:C:2010:419, 38. pont; 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional és Serviços ítélet, C‑77/09, EU:C:2010:803, 55–56. pont; 2016. december 21‑i Associazione Italia Nostra Onlus ítélet, C‑444/15, EU:C:2016:978, 46. pont; 2016. június 9‑i Pesce és társai ítélet, C‑78/16 és C‑79/16, EU:C:2016:428, 49. pont.


36      A kérdést előterjesztő bíróság itt idézi az 1107/2009 rendelet 8. cikkét, amely a hatóanyagok jóváhagyási eljárására vonatkozik. Ennek megfelelően ebben a kérdésben az indítványom az említett jóváhagyási eljárással kapcsolatos szabályokra korlátozódik.


37      A hatóanyag azonosító adataira vonatkozó valamennyi adatszolgáltatási követelményt illetően lásd a 283/2013/EU rendelet melléklete A. részének 1. szakaszát. Lásd még a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében a növényvédő szerekre vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1‑jei 284/2013/EU rendelet végrehajtása keretében közzétett 2013/C 95/02 bizottsági tájékoztatást (HL 2013 C 95., 21. o.).


38      A peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló európai parlamenti jelentés (2018/2153 (INI), 2018. 12. 18.) 10. oldalán található AC. pont szerint „ma már elérhetőek ilyen módszertanok […]”.


39      A 283/2013/EU rendelet melléklete bevezetése 1.11 pontjának q) és r) alpontja.


40      Lásd többek között az 1107/2009 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének e) pontját (amely visszautal a rendelet 4. cikkének (3) bekezdésére és 29. cikkének (6) bekezdésére), valamint a 284/2013/EU rendelet melléklete bevezetése 1.2 és 1.3 pontját, valamint 1.12 pontjának e) és f) alpontját.


41      Ez visszatükrözi az Európai Parlamentnek a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló jelentése (2018/2153 (INI), 2018. 12. 18.) 22. oldalának 57. pontjában szereplő ajánlását. Lásd még az alábbi 76. és azt követő pontokat.


42      A glifozát esetében pontosan ez történt. Az eredeti jóváhagyás felülvizsgálata során a „polietoxilált faggyúamin” segédanyag glifozáttal együttes alkalmazását megakadályozó korlátozást fogadtak el amiatt, hogy „a Hatóság […] annak az aggályának adott hangot, hogy a polietoxilált faggyúamin glifozátot tartalmazó növényvédő szerekben felhasználva káros hatást fejthet ki az emberi egészségre”: lásd az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a glifozát hatóanyag jóváhagyási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. augusztus 1‑jei (EU) 2016/1313 bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 208., 1. o.).


43      Lásd például az 1107/2009 rendelet 36. cikkének (3) bekezdését, 56. cikkét és 69–71. cikkét. Analógia útján lásd még: 2003. szeptember 9‑i Monsanto Agricoltura Italia és társai ítélet, C‑236/01, EU:C:2003:431, 102–113. pont.


44      Az 1107/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése.


45      Az 1107/2009 rendelet 29. cikkének (3) bekezdése.


46      Lásd a 283/2013/EU rendelet és a 284/2013/EU rendelet melléklete bevezetésének 3.1 pontját.  Amellett, hogy ezen adatok rendelkezésre bocsátása követelmény, az iparági kérelmezők gazdasági szempontból is ösztönzést kapnak arra, hogy teljesítsék az adatszolgáltatást: az 1107/2009 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a kérelmezők megvédhetik az adataikat az önálló kérelmet előterjesztő más iparági kérelmezők általi felhasználástól, de csak akkor, ha többek között „igazolták, hogy [ezek az adatok] megfelelnek a helyes laboratóriumi gyakorlat vagy a helyes kísérleti gyakorlat elveinek”.


47      Az 1107/2009 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése és 12. cikkének (2) bekezdése.


48      Az 1107/2009 rendelet 36. cikkének (1) bekezdése.


49      Lásd az 1107/2009 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdését és 12. cikke (2) bekezdésének második albekezdését.


50      Az 1107/2009 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdése és 36. cikkének (1) bekezdése.


51      Lásd többek között a 178/2002/EK rendelet 22. cikkének (2) bekezdését, 23. cikkének k) pontját, 28. cikkének (3) és (4) bekezdését, valamint 37. cikkének (1) és (2) bekezdését.


52      Hozzáteszem, hogy az 1107/2009 rendeletben létrehozott ellenőrzési szintekre vonatkozó érvelésem nem kimerítő jellegű. Például a rendelet 12. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése szerint a Hatóság „kérheti a Bizottságot, hogy konzultáljon […] valamely közösségi referencialaboratóriummal annak ellenőrzése céljából, hogy a kérelmező által a szermaradékok meghatározására javasolt analitikai módszer kielégítő‑e […]”.


53      2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 55. pont.


54      Lásd többek között: 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 56. pont. Lásd még az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelettel (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) való analógia útján: 2017. július 13‑i Saint‑Gobain Glass Deutschland kontra Bizottság ítélet, C‑60/15 P, EU:C:2017:540, 61–63. pont.


55      A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.).


56      2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 52. és 53. pont.


57      Azzal kapcsolatban, hogy az „ellenőrizhető bizonyítékok” rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége mit von maga után, lásd például: 2018. december 14‑i Arysta LifeScience Netherlands kontra EFSA ítélet, T‑725/15, EU:T:2018:977, 105–130. pont.


58      Az EUMSZ 339. cikk szerint továbbá „az Unió intézményeinek tagjai, a bizottságok tagjai, valamint az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai […] [n]em fedhetik fel a szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat, így különösen a vállalkozásokra, az ezek üzleti kapcsolataira vagy költségösszetevőire vonatkozó információkat.”


59      Lásd a fenti 72. pontot.


60      A 283/2013/EU rendelet melléklete A. részének 5. szakasza szerint az illetékes hatóságokhoz benyújtott dokumentációban egy sor hosszú távú toxicitási vizsgálatot (ezen belül karcinogenitási vizsgálatot) kell feltüntetni.


61      Az 1107/2009 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése, amelyre a 29. cikk (1) bekezdésének e) pontja kereszthivatkozást tartalmaz.


62      Lásd a 284/2013/EU rendelet melléklete bevezetésének 1.1 és 2. pontját.


63      Lásd a 284/2013/EU rendelet melléklete A. része 7. szakaszának 7.1.7 és 7.1.8 pontját.


64      Az e szint meghatározására vonatkozó lényegében politikai döntést illetően hivatkozom a törvényszéki kollégám, Ian Forrester bíró egyértelműsítő cikkére, amely a „The Dangers of too Much Precaution” (Hoskins and Robinson, „A True European”, Hart Publishing, Oxford and Portland, Oregon, 2003, 203. o.) címet viselő esszéjében szerepel, amelyben Burger főbíró Industrial Union Department, AFL‑CIO v. American Petroleum Institute et al. 448 US 607 (1980) ítélet 664. pontjában tett megállapítását tárgyalja, amely megállapítás szerint „a tökéletes biztonság egy ábránd; a szabályozás nem fojthatja meg a lehetetlen felkutatása érdekében folytatott emberi tevékenységet” (213. o.).


65      Lásd analógia útján: 1995. július 5‑i Parlament kontra Tanács ítélet C‑21/94, EU:C:1995:220, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


66      Lásd a fenti 38. lábjegyzetet.


67      A 17. oldal 1. pontjában.