Language of document : ECLI:EU:C:2018:929

C–713/17. sz. ügy

Ahmad Shah Ayubi

kontra

Bezirkshauptmannschaft LinzLand

(a Landesverwaltungsgericht Oberösterreich [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2011/95/EU irányelv – A nemzetközi védelem tartalmára vonatkozó szabályok – Menekült jogállás – 29. cikk – Szociális védelem – Eltérő bánásmód – Ideiglenes tartózkodási joggal rendelkező menekültek”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. november 21.

1.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – Szociális védelem – Olyan nemzeti szabályozás, amely a valamely tagállamban ideiglenes tartózkodási joggal rendelkező menekültek számára alacsonyabb összegű szociális ellátást nyújt, mint az ugyanezen tagállam saját állampolgárai vagy az említett tagállamban huzamos tartózkodási joggal rendelkező menekültek számára nyújtott összeg – Megengedhetetlenség

(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 29. cikk)

2.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – Szociális védelem – Olyan nemzeti szabályozás, amely a valamely tagállamban ideiglenes tartózkodási joggal rendelkező menekültek számára alacsonyabb összegű szociális ellátást nyújt, mint az ugyanezen tagállam saját állampolgárai vagy az említett tagállamban huzamos tartózkodási joggal rendelkező menekültek számára nyújtott összeg – Az említett szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére a nemzeti bíróságok előtt való hivatkozás lehetősége

(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 29. cikk)

1.      A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 29. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek előírása szerint a valamely tagállamban ideiglenes tartózkodási joggal rendelkező menekültek számára nyújtott szociális ellátás összege alacsonyabb, mint az ugyanezen tagállam saját állampolgárai vagy az említett tagállamban huzamos tartózkodási joggal rendelkező menekültek számára nyújtott összeg.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az, hogy az említett irányelv 29. cikke (1) bekezdésének előírása szerint a nemzetközi védelemben részesülő személyeket megilletik a „szükséges szociális ellátások”, nem jelenti azt, hogy az uniós jogalkotó lehetővé kívánta volna tenni, hogy a tagállamok a szükségletek fedezésére általuk elégségesnek tartott szociális juttatásokat nyújthassanak a menekültek számára, amely juttatások összege azonban nem éri el a saját állampolgáraik számára nyújtott szociális ellátások összegét. Ebből következik, hogy a menekült jogállást akár határozott, akár határozatlan időre elismerő tagállam által a menekültek részére nyújtott szociális ellátásnak azonosnak kell lennie az e tagállam saját állampolgárai számára nyújtott ellátással (lásd analógia útján: 2016. március 1‑jei Alo és Osso ítélet, C‑443/14 és C‑444/14, EU:C:2016:127, 48. és 50. pont). A menekülteket a fentiek szerint megillető nemzeti elbánás elvét nem kérdőjelezheti meg a 2011/95 irányelv 24. cikke, amely megengedi a tagállamoknak, hogy a menekült jogállású személyek számára adott esetben korlátozott idejű, három évig érvényes tartózkodási engedélyt állítsanak ki.

E következtetést nem kérdőjelezi meg azon érv, amely szerint az alapeljárásban szereplőhöz hasonló szabályozás azért egyeztethető össze a 2011/95 irányelv 29. cikkének (1) bekezdésével, mert a több éve valamely tagállamban tartózkodó menekültek helyzete objektíve különbözik azon menekültek helyzetétől, akik a közelmúltban léptek e tagállam területére, és akiknek magasabb összegű konkrét támogatásra van szükségük.

(lásd: 21., 25., 26., 30., 35. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.      A menekült személy hivatkozhat a nemzeti bíróságok előtt az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozásnak a 2011/95 irányelv 29. cikke (1) bekezdésével való összeegyeztethetetlenségére annak érdekében, hogy mellőzzék a jogosultságainak az e szabályozással való korlátozását.

Jóllehet a 2011/95 irányelv 29. cikkének (1) bekezdése bizonyos mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak, többek között a szociális támogatások általuk szükségesnek tartott szintje tekintetében, ez nem változtat azon, hogy e rendelkezés az egyes tagállamok számára egyértelműen megfogalmazott, konkrét és feltétel nélküli eredménykötelezettséget ír elő, amelynek értelmében a védelemben részesített valamennyi menekült számára biztosítaniuk kell a saját állampolgáraik számára meghatározottakkal azonos szociális ellátást.

(lásd: 38., 41. pont és a rendelkező rész 2. pontja)