Language of document : ECLI:EU:C:2019:323

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. április 11.(1)

C663/17. P., C665/17. P. és C669/17. P. sz. egyesített ügyek

Európai Központi Bank

kontra

Trasta Komercbanka AS,

Ivan Fursin és társai (C663/17 P)

és

Európai Bizottság

kontra

Trasta Komercbanka AS,

Ivan Fursin és társai (C665/17 P)

és

Trasta Komercbanka AS,

Ivan Fursin és társai

kontra

Európai Központi Bank (C669/17 P)

„Fellebbezés – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatatlansági kifogás – 1024/2013/EU rendelet – Hitelintézetek felügyelete – Hitelintézet engedélyének az Európai Központi Bank általi visszavonása – Az érintett hitelintézet nemzeti jog szerinti automatikus felszámolása – Az egykori igazgatóság által képviselt, felszámolás alatt álló hitelintézet kereshetőségi joga – A részvényesek kereshetőségi joga”






I.      Bevezetés

1.        A bankfelügyeleti jog anyagi jogi kontextusába ágyazva az uniós jogvédelmi rendszerrel kapcsolatos alapvető kérdések merülnek fel a jelen három fellebbezési eljárásban, amelyek tárgyát a banki működési engedély (engedély)(2) Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) általi visszavonásával szemben egy lett bank és annak részvényesei által indított keresetek elfogadhatósága képezi.

2.        A banki működési engedély visszavonása a lett jogban közvetlenül és megtámadhatatlanul az érintett bank megszűnésével jár. Ezért az EKB megfelelő kifogása nyomán a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a Trasta Komercbanka (a továbbiakban: TKB) által az engedélyének visszavonásával szemben indított keresetet. A Törvényszék úgy vélte, hogy a keresetet megindító igazgatóság a nemzeti jog szerinti felszámolás miatt már nem volt jogosult a bankot képviselni és e célból ügyvédeket megbízni a pervitellel. Erre tekintettel a Törvényszék megállapította, hogy kivételesen a részvényesek keresete is elfogadható a bank érdekeinek az engedély visszavonására tekintettel történő védelmében.

3.        A Törvényszék határozatának e részét kifogásolja az EKB és a Bizottság a fellebbezéseikben, amelyekkel a részvényesek kereshetőségi jogát is vitatják. Ez rávilágít a jelen eljárások alapjául szolgáló alapvető jogvédelmi problémára: végső soron valóban el van zárva a Bírósághoz vezető minden út? Megengedhető lehet‑e az Uniónak a sérelmet okozó uniós jogi aktusokkal szembeni hatékony bírói jogvédelem biztosítására vonatkozó kötelezettségére tekintettel, hogy a nemzeti jog olyan visszafordíthatatlan következményeket kapcsoljon a banki működési engedély visszavonásához, amelyek gyakorlatilag kizárják az uniós bíróságok általi hatékony felülvizsgálatot?

4.        A jelen helyzetben, amelyben egy uniós jogi aktus közvetlenül azon jogi személy megszűnését idézi elő, amelynek azt címezték, különös jelentőséggel bír a kérdés, hogy ki képviselheti e jogi személyt az uniós bíróságok előtt a jogi aktus ellen irányuló perben.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

5.        Az 1024/2013 rendelet(3) 14. cikke a következő szabályozást tartalmazza:

„(1)      A mechanizmusban részt vevő tagállamok valamelyikében létesítendő hitelintézet tevékenységének megkezdésére vonatkozó engedély iránti kérelmet – a nemzeti jogszabályokban megállapított követelményekkel összhangban – azon tagállam illetékes nemzeti hatóságához kell benyújtani, ahol a hitelintézet székhelye lesz.

[…]

(5)      A (6) bekezdésre figyelemmel, a vonatkozó uniós jogban meghatározott esetekben az EKB – azt követően, hogy konzultált a mechanizmusban részt vevő azon tagállam illetékes nemzeti hatóságával, amelyben a hitelintézet székhellyel rendelkezik – saját kezdeményezésére vagy az [helyesen: az említett tagállam] illetékes nemzeti hatóságának javaslatára visszavonhatja az engedélyt. E konzultációknak többek között biztosítaniuk kell, hogy a visszavonásra vonatkozó határozatok meghozatala előtt az EKB elegendő időt adjon a nemzeti hatóságoknak arra, hogy döntést hozzanak a szükséges korrekciós intézkedésekről, ideértve az esetleges szanálási intézkedéseket, és figyelembe vegye ezeket.

Amennyiben az (1) bekezdés szerinti engedély megadására javaslatot tevő illetékes nemzeti hatóság megállapítja, hogy az engedélyt a vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében vissza kell vonni, e célból javaslatot terjeszt az EKB elé. Ebben az esetben az EKB, teljeskörűen figyelembe véve az illetékes nemzeti hatóság által előterjesztett indokolást, határozatot hoz a javasolt visszavonásról.

[…]”

B.      A lett jog

1.      A Kredītiestāžu likums (a hitelintézetekről szóló lett törvény)

6.        A hitelintézetekről szóló lett törvény(4) 129. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Ha a Finanšu un kapitāla tirgus komisija [pénz‑ és tőkepiaci bizottság, Lettország] a jelen törvény 27. cikke (1) bekezdésének 1), 2), 3), 4) és 8) pontja alapján visszavonja a hitelintézet működésére adott engedélyt, a Finanšu un kapitāla tirgus komisija [pénz‑ és tőkepiaci bizottság] vagyonkezelőt nevez ki, és e hitelintézet felszámolása, valamint – a felszámolóra vonatkozó javaslatával együtt – felszámoló kirendelése iránti kérelmet nyújt be a bírósághoz.

(2)      Az engedély visszavonását követően a hitelintézet közgyűlése már nem határozhat az önkéntes felszámolásról és felszámoló kinevezéséről.

[…]”

7.        A hitelintézetekről szóló lett törvény 133. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A jelen törvény XI. fejezetének rendelkezései – a 160. és 166. cikk kivételével –, valamint a jelen törvény 172. és 1721. cikkével a vagyonfelügyelőre ruházott jogok, kötelezettségek és jogkörök a hitelintézet bíróság által kirendelt felszámolójára is vonatkoznak.”

8.        Az említett törvény 161. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A hitelintézet fizetésképtelennek nyilvánítását követően a vagyonfelügyelő veszi át a jogszabály és a hitelintézet alapító okirata szerinti ügyviteli szervek és e szervek vezetőinek valamennyi kötelezettségét, jogát és jogkörét.”

2.      A Civilprocesa likums (lett polgári perrendtartás)

9.        A lett polgári perrendtartás(5) 5. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha az érintett jogkérdést az Európai Unió Lettországban közvetlenül alkalmazandó jogszabályai szabályozzák, akkor – amennyiben ezt az Európai Unió jogszabályai lehetővé teszik – a lett jogot kell alkalmazni.”

10.      A lett polgári perrendtartás 371. cikke a Finanšu un kapitāla tirgus komisija (lett pénz‑ és tőkepiaci bizottság) által a hitelintézetekről szóló lett törvény 129. cikke szerinti esetekben benyújtandó felszámolás iránti kérelem tartalmát szabályozza. E cikk (2) bekezdése a következőképpen szól:

„A felszámolás iránti kérelemhez mellékelni kell a Finanšu un kapitāla tirgus komisijanak [pénz‑ és tőkepiaci bizottság] a hitelintézet működésére adott engedély visszavonásáról szóló határozatát, valamint az engedély hitelintézettől történő visszavonásának alapjául szolgáló körülményeket alátámasztó dokumentumokat.”

11.      A lett polgári perrendtartás 377. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A hitelintézet felszámolása tárgyában történő ítélethozatal során a bíróság felszámolót nevez ki a hitelintézet számára. A bíróság a Finanšu un kapitāla tirgus komisijanak [pénz‑ és tőkepiaci bizottság] által javasolt személyt rendel ki a hitelintézet felszámolójaként.”

12.      A lett polgári perrendtartás 387. cikke továbbá a következőket írja elő:

„[…]

(2)      A bíróság felmentheti a vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót a Finanšu un kapitāla tirgus komisijanak [pénz‑ és tőkepiaci bizottság] kérelmére. A kérelemhez mellékelni kell a Finanšu un kapitāla tirgus komisijanak [pénz‑ és tőkepiaci bizottság] a vagyonfelügyelővel vagy a felszámolóval szemben az alábbi körülmények valamelyike miatt fennálló bizalmatlanságot kifejezésre juttató határozatát:

1)      a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló nem felel meg a hitelintézetekről szóló törvény 131. cikkének (1) bekezdése, illetve 1311. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményeknek, vagy a 132. vagy 1321. cikkben említett körülmények valamelyikének fennállására derül fény;

2)      a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló alkalmatlan;

3)      a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló visszaél jogköreivel.

(3)      A bíróság a hitelezők vagy valamely hitelezői csoport kérelmére vagy hivatalból akkor vizsgálhatja meg a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló felmentésének kérdését, ha arra vonatkozó bizonyítékok állnak rendelkezésére, hogy feladatainak ellátása során a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló megsértette a hitelintézetekről szóló törvény, illetve más jogi aktusok rendelkezéseit vagy bírósági határozatokat, nem felel meg a hitelintézetekről szóló törvény 131. cikkének (1) bekezdése, illetve 1311. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményeknek, vagy a 132. vagy 1321. cikkben említett körülmények valamelyikének fennállására derül fény, a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló alkalmatlan, vagy visszaél jogköreivel.”

3.      A Komerclikums (lett kereskedelmi törvénykönyv)

13.      A lett kereskedelmi törvénykönyv(6) 322. cikkének hivatalos címe „A felszámoló jogai és kötelezettségei”, szövege pedig a következő:

„(1)      A felszámolót az igazgatóság és a felügyelőbizottság összes olyan joga megilleti és az összes olyan kötelezettsége terheli, amely nem ellentétes a felszámolás céljával.

(2)      A felszámoló behajtja a követeléseket – ideértve a társaságot a befizetetlen alaptőkehányadok miatt megillető összegeket is –, értékesíti a társaság vagyonát, és kielégíti a hitelezők követeléseit.

(3)      A felszámoló csak a társaság felszámolásához szükséges ügyleteket kötheti meg.

[…]”

III. A jogvita előzményei és a Törvényszék előtti eljárás

14.      Az C‑669/17. P. sz. ügy első fellebbezője, a TKB, egy lett hitelintézet. Az említett ügy második–hetedik fellebbezője a TKB részvényese (a továbbiakban: részvényesek). 1991 szeptemberétől a TKB a Finanšu un kapitāla tirgus komisija (lett pénz‑ és tőkepiaci bizottság, a továbbiakban: pénz‑ és tőkepiaci bizottság) által részére e célból megadott engedély alapján pénzügyi szolgáltatásokat kínált.

15.      2016. február 5‑én a pénz‑ és tőkepiaci bizottság az 1024/2013 rendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján a TKB engedélyének visszavonását javasolta az EKB‑nak.

16.      2016. március 3‑án az EKB az engedély visszavonása feltételeinek a pénz‑ és tőkepiaci bizottsággal közösen történő megvizsgálását követően meghozta az ECB/SSM/2016 – 529900WIP0INFDAWTJ81/1 WOANCA‑2016‑0005. sz. határozatot, amellyel visszavonta a TKB banki működési engedélyét. Ezzel egyidejűleg elutasította a TKB arra irányuló kérelmét, hogy egy hónapra függessze fel a határozat végrehajtását.

17.      2016. március 14‑én a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága, Lettország) a pénz‑ és tőkepiaci bizottság kérelmére felszámolási eljárást indított a TKB‑val szemben, és kirendelt egy, a pénz‑ és tőkepiaci bizottság által javasolt felszámolót. A felszámolási eljárást megindító végzés meghozatala előtt a TKB azt kérte, hogy a bíróság tartsa fenn az igazgatóság képviseleti jogosultságát, hogy az kifogást nyújthasson be az EKB felülvizsgálati bizottságához, és megsemmisítés iránti keresetet indíthasson a Törvényszék előtt. A Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) elutasította e kérelmeket. E határozat ellen nincs jogorvoslati lehetőség.

18.      2016. március 17‑én a felszámolási eljárás megindítását és a felszámoló kirendelését közzétették a Lett Köztársaság hivatalos lapjában. Ugyanezen a napon határozatával a felszámoló visszavonta a TKB által korábban kiállított összes képviseleti meghatalmazást. A visszavonást 2016. március 21‑én tette közzé a közjegyző a lett hivatalos lapban.

19.      2016. április 3‑án az egykori igazgatóság által 2016. március 17. előtt meghatalmazott ügyvédek által képviselt TKB kifogást nyújtott be az EKB felülvizsgálati bizottságához az engedély visszavonásával szemben. 2016. május 30‑i határozatában a felülvizsgálati bizottság megalapozatlannak tekintette a TKB alaki és érdemi kifogásait, és összességében megfelelő indokolással ellátottnak és arányosnak ítélte az EKB‑nak az engedély visszavonásáról szóló határozatát. Arra kötelezte azonban az EKB‑t, hogy pontosítsa a határozat egyes részeit. Ennek nyomán az EKB 2016. július 11‑én új határozatot hozott a TKB engedélyének visszavonásáról,(7) amely a 2016. március 3‑i határozat helyébe lépett.

20.      2016. május 13‑án egyrészt a TKB, másrészt a részvényesek megsemmisítés iránti keresetet indítottak a Törvényszék előtt az EKB banki működési engedély visszavonásáról szóló határozatával szemben. Ennek során a TKB‑t ismét azok az ügyvédek képviselték, akiket 2016. március 17. előtt hatalmazott meg a bank egykori igazgatósága.

21.      2016. szeptember 29‑én az EKB erre tekintettel elfogadhatatlansági kifogást emelt a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján, mégpedig mind a TKB, mind pedig a részvényesek keresetével kapcsolatban.

22.      2017. szeptember 12‑i külön végzésében (a továbbiakban: megtámadott végzés)(8) a Törvényszék részben helyt adott az EKB elfogadhatatlansági kifogásának. A Törvényszék egyetértett az EKB érvelésével, amely szerint az egykori igazgatóság által meghatalmazott ügyvédek nem rendelkeznek érvényes képviseleti meghatalmazással, mivel egy képviseletre már nem jogosult személy bízta meg őket. A jelenleg képviseletre jogosult személy – a felszámoló – azonban a Törvényszék előtti eljárásra kiterjedő hatállyal visszavonhatta a perbeli meghatalmazásokat. Ezért a TKB keresete okafogyottá vált.

23.      A részvényesek keresetét illetően azonban a Törvényszék elutasította az EKB elfogadhatatlansági kifogását: úgy vélte, hogy a szóban forgó helyzetben kivételesen meg kell állapítani, hogy a részvényesek a banki működési engedély visszavonásával szemben a TKB érdekében történő eljáráshoz fűződő érdekkel rendelkeznek. A részvényesek ugyanis a szóban forgó helyzetben a társasági jogi befolyásgyakorlás minden lehetőségétől meg vannak fosztva. A Törvényszék ezenkívül úgy vélte, hogy a szóban forgó esetben személyükben és közvetlenül érinti a részvényeseket a banki működési engedély visszavonása.

24.      A Törvényszék végzésével szemben mind a TKB és a részvényesek, mind az EKB és a Bizottság fellebbezést nyújtott be.

IV.    A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

25.      A C‑663/17. P. sz. ügyben benyújtott 2017. november 24‑i fellebbezésében az EKB azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy az elsőfokú eljárás felperesei – a TKB kivételével – a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló eljáráshoz fűződő érdekkel és kereshetőségi joggal rendelkeznek (a megtámadott végzés rendelkező részének 2. pontja);

–        hozzon érdemben határozatot, és mint elfogadhatatlant utasítsa el [a részvényesek] által indított keresetet; és

–        [a részvényeseket] kötelezze a költségek viselésére.

26.      A C‑665/17. P. sz. ügyben benyújtott 2017. november 27‑i fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést annyiban, amennyiben az elutasítja a részvényesek keresetével kapcsolatos elfogadhatatlansági kifogást;

–        mint elfogadhatatlant utasítsa el [a részvényesek] által indított keresetet; és

–        [a részvényeseket] kötelezze a költségek viselésére.

27.      A C‑669/17. P. sz. ügyben benyújtott 2017. november 25‑i fellebbezésükben a TKB és a részvényesek azt kérik, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott végzés rendelkező részének 1. pontját, mégpedig a Törvényszék azon döntését, hogy a TKB megsemmisítés iránti keresete okafogyottá vált;

–        állapítsa meg, hogy a TKB keresete nem okafogyott;

–        állapítsa meg, hogy a TKB keresete elfogadható;

–        utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé a megsemmisítés iránti kereset elbírálása céljából, és

–        az EKB‑t kötelezze a költségek, köztük a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

28.      A C‑663/17. P. sz. ügyben és a C‑665/17. P. sz. ügyben benyújtott válaszbeadványukban a TKB és a részvényesek azt kérik, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezéseket;

–        állapítsa meg, hogy [a részvényesek] megsemmisítés iránti keresete elfogadható, és hogy a kereset nem okafogyott, és

–        az EKB‑t, illetve a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

29.      A C‑669/17. P. sz. ügyben benyújtott válaszbeadványában az EKB azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezést; és

–        [a TKB‑t és a részvényeseket] kötelezze a költségek viselésére.

30.      A Bíróság elnöke a 2018. március 13‑i végzésével elrendelte a C‑663/17. P. sz., a C‑665/17. P. sz. és a C‑669/17. P. sz. ügy egyesítését a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából.

31.      A fellebbezésekkel kapcsolatban a felek előterjesztették írásbeli észrevételeiket, a 2019. február 11‑i tárgyaláson pedig szóbeli észrevételeiket.

V.      Jogi értékelés

32.      A Törvényszék csak részben, mégpedig a TKB keresetével kapcsolatban adott helyt az EKB elfogadhatatlansági kifogásának. A fellebbezési eljárásban ezért mindkét oldal támadja a Törvényszék végzését, minek során a Bizottság saját fellebbezéssel támogatja az EKB álláspontját.

33.      A C‑669/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezéssel a TKB és a részvényesek mindenekelőtt a megtámadott végzés rendelkező részének 1. pontját kifogásolják, amelyben a Törvényszék megállapította a TKB keresetének okafogyottságát (erről lásd az A. pontot).

34.      Az EKB C‑663/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezése és a Bizottság C‑665/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezése a megtámadott végzés rendelkező részének 2. pontja ellen irányul, amelyben a Törvényszék elutasította az EKB‑nak a részvényesek keresetével kapcsolatos elfogadhatatlansági kifogását. Mindkét fellebbező a Törvényszék eljáráshoz fűződő érdekkel, valamint a részvényesek közvetlen és személyes érintettségével kapcsolatos megállapításaira alapozza fellebbezésének indokolását. E fellebbezések megalapozottsága ezért együtt vizsgálható (erről lásd a B. pontot).

A.      A C669/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésről

35.      A C‑669/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésükkel a TKB és a részvényesek a megtámadott végzés rendelkező részének 1. pontját kifogásolják, amelyben a Törvényszék megállapította a TKB keresetének okafogyottságát. A Törvényszék véleménye szerint az okafogyottságot az idézte elő, hogy 2016. március 17‑én a felszámoló visszavonta a TKB, illetve annak az egykori igazgatósága által kiállított összes képviseleti meghatalmazást, és a fellebbezők ezért már nem rendelkeztek érvényes képviselettel a Törvényszék előtt.

36.      Fellebbezésük alátámasztása érdekében a TKB és a részvényesek lényegében(9) két jogalapra hivatkoznak, mégpedig egyrészt a hatékony bíró jogvédelem elvének megsértésére, másrészt pedig – másodlagosan – arra, hogy az ügyvédek perbeli meghatalmazását nem érvényesen vonták vissza.

1.      A fellebbezés elfogadhatóságról

37.      A fellebbezés elfogadhatatlan annyiban, amennyiben azt a részvényesek nyújtották be, és az kizárólag a megtámadott végzés rendelkező részének 1. pontja ellen irányul. A Bíróság alapokmánya 56. cikkének második bekezdése szerint ugyanis fellebbezéssel csak az a fél élhet, akinek kérelmeit egészben vagy részben elutasították. A Törvényszék azonban helyt adott a részvényesek kérelmeinek keresetük elfogadhatóságát illetően.

38.      Amennyiben a fellebbezést a TKB nyújtotta be, annyiban annak elfogadhatósága éppen azon kifogások megalapozottságától függ, amelyekre a TKB a fellebbezését alapozza. A megalapozottságot és az elfogadhatóságot ezért együtt kell vizsgálni.

2.      A hatékony bírói jogvédelem elvének a megsértésével kapcsolatos első jogalapról

39.      Első jogalapjával a TKB lényegében arra hivatkozik, hogy nem egyeztethető össze a hatékony bírói jogvédelem biztosításának kötelezettségével annak feltételezése, hogy a felszámolás miatt a felszámolót kizárólagos képviseleti jogosultság illeti meg az engedély visszavonásával kapcsolatos összes kérdésben, és ennélfogva visszavonhatja az igazgatóság által megbízott ügyvédek perbeli meghatalmazását. Ezáltal ugyanis jogilag vagy legalábbis gyakorlatilag megfosztanák a TKB‑t a banki működési engedélyének visszavonásával kapcsolatos bírói jogvédelemtől.

40.      A Törvényszék elutasította ezt a kifogást a megtámadott végzés 36–38. pontjában. Indokolásként kifejtette, hogy a TKB jogi személyként továbbra is rendelkezik kereshetőségi joggal az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján, a TKB nevében azonban a felszámoló indíthat megsemmisítés iránti keresetet. A felszámolás és a felszámoló kinevezése miatt ugyanis az egykori igazgatóság már nem képviselheti érvényesen a TKB‑t, és perbeli képviselőt sem hatalmazhat meg ezért. Erről immár a felszámoló jogosult dönteni, aki ennélfogva a TKB nevében megsemmisítés iránti keresetet benyújtó ügyvédek képviseleti meghatalmazását is visszavonhatja.

41.      Azt kell ezért megvizsgálni, hogy a Törvényszék helyesen állapította‑e meg a megtámadott végzés 36. pontjában, hogy a bank bírói jogvédelmének célja, vagyis az engedélyének visszavonásáról szóló határozat megsemmisítése, hatékony módon elérhető e cél megvalósításának a felszámolóra bízásával. A TKB két okból is vitatja ezt.

42.      A Törvényszék egyrészt tévesen állapította meg, hogy a felszámoló megbízása az engedély visszavonásának megtámadására vonatkozó jogkört is magában foglalja. A fellebbező e tekintetben lényegében a tények elferdítését rója fel a Törvényszéknek (az első jogalap első része, erről lásd a b) pontot).

43.      Másrészt téves jogalkalmazást jelent a bírói jogvédelem felszámoló útján történő igénybevételének lehetőségét az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke értelmében hatékonynak tekinteni. A felszámolót először is a pénz‑ és tőkepiaci bizottság nevezi ki, amelynek javaslatára az EKB visszavonta a fellebbező engedélyét. A felszámoló ezért nem tudja a TKB érdekeit ezen intézményekkel szemben hatékonyan képviselni. Másodszor, csak az igazgatóság vett részt kezdettől fogva érdemben az engedély visszavonásának folyamatában, és a felszámoló ezért nem helyezhető a peres szakaszban annak helyébe. Harmadszor, a felszámoló kötelezettségszegést követne el, ha az engedély, és ezáltal a társaság gazdasági tevékenységének feltámasztására törekedne, hiszen feladata éppen a társaság üzleti tevékenységének felszámolása (az első jogalap második része, erről lásd a c) pontot).

44.      Előzetes kérdésként azonban mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy az uniós jog alapján lehetőség van‑e egyáltalán az egykori igazgatóság képviseleti jogosultságának egy megsemmisítés iránti kereset megindítása céljából történő fenntartására a felszámoló jogköreire és felszámolás alatt álló hitelintézet képviseletére vonatkozó nemzeti jogi rendelkezésekkel szemben (erről lásd az a) pontot).

a)      Az uniós jog és a nemzeti jog között a valamely jogi személy megsemmisítés iránti keresete elfogadhatóságának a vizsgálata körében fennálló kölcsönhatásról

45.      Tisztán uniós jogi természetű annak kérdése, hogy valamely jogi személy indíthat‑e megsemmisítés iránti eljárást egy uniós jogi aktus ellen az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján.(10) Mivel azonban egy jogi személy maga nem tud eljárási cselekményeket végezni, arra való lehetősége, hogy az uniós bíróságok előtt jogvédelmet vegyen igénybe, közvetlen kapcsolatban áll a képviseletre jogosult személy meghatározásának kérdésével. E kérdés tehát szintén uniós jogi természetű.

46.      A jogi személyek képviseletére vonatkozó megfelelő uniós szintű szabályozások hiányában főszabály szerint a nemzeti jogot kell alkalmazni a képviseletre jogosult személy meghatározásához.(11) A Bíróság egyúttal hangsúlyozza azonban, hogy a nemzeti szabályozás következtében a hatékony bírói jogvédelemhez való jog nem szenvedhet sérelmet, ha és amennyiben az eljárás egyes feltételeit illetően a nemzeti jog rendelkezéseit kell alkalmazni.(12)

47.      A jelen ügyben a Törvényszék ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) jogerős határozata mindenképpen kizárja, hogy az egykori igazgatóság által képviselt bank megsemmisítés iránti keresetet indítson. Az említett határozat ugyanis az ügyvédek ezzel ellentétes kérelme ellenére nem tette lehetővé a TKB egykori igazgatósága számára, hogy a TKB nevében megsemmisítés iránti keresetet indítson az EKB határozatával szemben. A megtámadott végzés 35. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy e határozat kötelező erejű, mégpedig összeférhetetlenség esetén, sőt akkor is, ha a felszámoló nem jogosult megsemmisítés iránti keresetet indítani a fellebbező nevében.

48.      Ha e megállapítás helytálló, akkor azonban végső soron a nemzeti jogtól függ az EKB határozatának, tehát egy uniós jogi aktus hatékony bírósági felülvizsgálatának lehetősége. A nemzeti jog akár teljesen ki is zárhatja ezt a lehetőséget, például akkor, ha a felszámoló a vonatkozó nemzeti előírások alapján egyáltalán nem jogosult megsemmisítés iránti keresetet indítani. A nemzeti jogot azonban nem illetheti meg a végső döntés arról, hogy az egyedi esetben (hatékonyan) felülvizsgálható‑e valamely uniós jogi aktus.

49.      Ezen elgondolás a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kiragadott különböző példákon szemléltethető.

50.      Így például a Bíróság a Groupement des Agences de voyages ítéletben megállapította egy olyan bejegyzés alatt álló társaság megsemmisítés iránti keresetének elfogadhatóságát, amely a nemzeti jog szerint nem rendelkezett jogi személyiséggel, mégpedig annak ellenére, hogy az állandó és nem vitatott ítélkezési gyakorlat alapján az e területre vonatkozó uniós jogi rendelkezések hiányában e tekintetben főszabály szerint csak a nemzeti társasági jog bírhat jelentőséggel.(13) A hatékony bírói jogvédelemre tekintettel azonban az volt a döntő, hogy az olyan egyesülésnek, amely egy uniós aktus címzettje, keresetet is tudnia kell indítani ezen aktussal szemben.(14)

51.      Hasonlóképpen, a Bíróság a PKK ügyben megállapította, hogy valamely szervezetet feloszlásától és jogi személyiségének elvesztésétől függetlenül továbbra is kereshetőségi joggal rendelkezőnek kell tekinteni az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alkalmazásában, ha a bírói jogvédelem máskülönben nem biztosítható hatékonyan.(15) A hatályon kívül helyezett végzésben az Elsőfokú Bíróság még azt állapította meg, hogy az ilyen szervezet jogi személyiség hiányában nem hatalmazhat meg képviselőt.(16) Az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy nem tekinthet el e körülménytől, jóllehet a bírói jogvédelemmel kapcsolatos problémát felismerte.(17)

52.      Jóllehet e határozatok minden esetben arra vonatkoztak, hogy jogi személyiséget tulajdonítottak valamely jogi személynek az uniós bíróságok előtti keresetindítás, nem pedig a jogi személy érdekében eljáró személy képviseleti jogosultsággal való felruházása céljából. E határozatok alapjául azonban az az elgondolás szolgál, hogy az uniós bíróságoknak semmiképpen sincs „megkötve a kezük” olyan esetekben, amelyekben a nemzeti jog alkalmazása azzal járna, hogy nem lenne biztosítható a hatékony bírói jogvédelem.(18) Ellenkezőleg, az említett bíróságok ilyen esetekben is kötelesek hatékony bírói jogvédelmet biztosítani.

53.      Ezt az sem kérdőjelezi meg, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a jogvédelmet kereső személyt más helyzetekben végső soron csak kártérítési igény illeti meg, ha a nemzeti jog nem biztosít számára lehetőséget a hatékony bírói jogvédelemre. A tárgyaláson ezzel összefüggésben megvitatott ügyek egyszer sem a címzett által a neki címzett uniós jogi aktus ellen indított, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett eljárásokra, hanem a címzettnek nem minősülő személyek által általános hatályú, átültetést igénylő vagy nemzeti végrehajtási aktusokat maguk után vonó uniós jogi aktusokkal szemben indított keresetekre vonatkoztak.(19) Ha a nemzeti jog ilyen esetekben nem biztosít (hatékony) jogorvoslatot, nem lehet a „helyett” közvetlenül az alapul szolgáló uniós jogi aktus megsemmisítése iránt keresetet indítani, amit az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének rendszere nem tesz lehetővé.

54.      A címzett – a TKB – által a neki sérelmet okozó uniós jogi aktussal – az EKB határozatával – szemben a jelen ügyben indított keresetre azonban minden további nélkül lehetőséget biztosít az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének rendszere, és az különösen nem helyettesíthető kártérítési igénnyel. A szóban forgó esetben ezenfelül még csak elméleti lehetőség sincs az engedély EKB általi visszavonásának nemzeti bíróságok előtti felülvizsgálatára.(20)

55.      Egy ideiglenes intézkedés iránti kérelem szintén nem vehette volna elejét a jelen helyzetnek. Az ideiglenes intézkedéshez ugyanis – akárcsak az EUMSZ 263. cikk szerinti eljárás esetében – a Bíróság általi határozathozatal időpontjában kell fennállniuk az elfogadhatóság feltételeinek. Az engedély visszavonása miatt azonban már 11 nappal az EKB határozatának meghozatala után kinevezték a felszámolót, és az ügyvédek képviseleti meghatalmazása ezért már a Bíróság ideiglenes intézkedés tárgyában történő határozathozatalának időpontjában is vissza lett volna vonva. A Bíróság ezenfelül az EUMSZ 278. cikk alapján elrendelheti ugyan a megtámadott jogi aktus végrehajtásának, a jelen ügyben tehát az engedély visszavonásáról szóló határozat végrehajtásának felfüggesztését, a nemzeti jog szerinti felszámolás felfüggesztését azonban nem.

56.      Azt a következtetést egyébként, hogy a jelen ügyben a nemzeti jog nem bírhat jelentőséggel a TKB képviseletére jogosult személy meghatározása szempontjából, a párhuzamos eljárásokra való kitekintés is alátámasztja: a Törvényszék előtt folyamatban lévő egyik hasonló eljárásban például a felszámolási eljárás keretében eljáró, hatáskörrel és illetékességgel rendelkező máltai bíróság az érintett bankkal szembeni felszámolási eljárást megindító végzésében kifejezetten fenntartotta az igazgatóság képviseleti jogosultságát, hogy az megsemmisítés iránti keresetet indíthasson a Törvényszék előtt a banki működési engedély visszavonásával szemben.(21) Lettországban is előfordultak olyan esetek, amelyekben az igazgatóságot továbbra is jogosultnak tekintették a képviseletre az engedély visszavonásával szemben indított perben.(22) Ha tehát egyetértenénk a Törvényszék álláspontjával, valamely uniós jogi aktus felülvizsgálatának lehetősége az egyes tagállamok jogi keretfeltételeitől függne.

57.      Ezért mivel a Törvényszék a megtámadott végzés 35. pontjában megállapította, hogy a képviseleti jogosultságot, és ennélfogva a perbeli meghatalmazások visszavonására való jogosultságot mindenképpen kizárólag a nemzeti jog alapján kell meghatározni, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

58.      E téves jogalkalmazás azonban csak akkor járhat a megtámadott végzés hatályon kívül helyezésével, ha a perbeli meghatalmazás felszámoló általi visszavonása ténylegesen alkalmas annak meghiúsítására, hogy a bank hatékony bírói jogvédelemben részesüljön engedélyének visszavonásával szemben. Nem ez a helyzet akkor, ha a bank jogvédelmi célja ugyanolyan hatékonyan elérhető a felszámoló révén is.

b)      Az első jogalap első részéről

59.      A Charta 47. cikkének első bekezdése a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való, mindenkit megillető jogként írja le a hatékony jogvédelem elvét. A Charta 47. cikkének harmadik bekezdéséből kitűnik továbbá, hogy az igazságszolgáltatásnak igénybe vehetőnek kell lennie. A csupán formálisan vagy elméletileg fennálló, gyakorlatilag azonban kizárt jogorvoslati lehetőség nem tekinthető elegendőnek.(23) Így a Bíróság nem tekinti hatékonynak például a jogorvoslati lehetőséget, ha a jogalanyok bírósághoz fordulásának az az egyetlen módja, hogy kénytelenek jogot sérteni, amelynek szankcionálásával szemben aztán védekezhetnek.(24)

60.      Abban az esetben, ha a felszámoló a lett jog alapján már de jure sem lenne jogosult az engedély visszavonását megtámadni, a bankot egyáltalán nem illetné meg jogorvoslat, a dolog természetéből fakadóan ugyanis egy jogi személy maga nem tud eljárási cselekményeket végezni, hanem egy természetes személy általi képviseletre van szorulva. Ez semmiképpen sem elégíti ki a bírói jogvédelem hatékonyságának követelményeit.

61.      A TKB első fokon kifejtette, hogy a felszámoló képviseleti jogosultságának ilyen jellegű korlátozása a lett kereskedelmi törvénykönyv 322. cikkének (1) bekezdéséből következik, amely a felszámoló eljárási jogkörét olyan ügyletekre korlátozza, amelyek nem állnak ellentétben a társaság felszámolásának céljával. A Törvényszék ezzel szemben a megtámadott végzés 36. pontjában megállapította, hogy a lett jog a felszámolóra ruházza azt a feladatot, hogy a bank nevében megsemmisítés iránti keresetet indítson.

62.      Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti jog Törvényszék általi téves értelmezése akkor kifogásolható a fellebbezési eljárásban, ha a Törvényszék elferdítette a nemzeti jogot.(25)

63.      A Bíróság ennek során megvizsgálja, hogy a Törvényszék az iratok és az eléje terjesztett egyéb bizonyítékok alapján nem torzította‑e el a szóban forgó nemzeti rendelkezések szövegének értelmét vagy az azokra vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot, illetve jogirodalmat, továbbá hogy a Törvényszék e bizonyítékok tekintetében nem tett‑e olyan megállapításokat, amelyek nyilvánvalóak ellentétesek azok tartalmával, végül pedig hogy a Törvényszék a bizonyítékok egészének vizsgálata során, a szóban forgó nemzeti rendelkezés tartalmának meghatározása érdekében nem tulajdonított‑e azok közül valamelyiknek olyan jelentőséget, amivel az a többi bizonyítékhoz képest nem rendelkezik, amennyiben ez az ügyiratokból nyilvánvaló módon kiderül.(26)

64.      A fellebbezőnek tehát arra kell hivatkoznia, hogy a Törvényszék olyan megállapításokat tett, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek a szóban forgó nemzeti rendelkezés tartalmával, vagy hogy e rendelkezéseknek olyan hatályt tulajdonított, amellyel az iratokban szereplő bizonyítékokra tekintettel az nyilvánvalóan nem rendelkezik.(27)

65.      Az ügyiratokból kiderül, hogy a TKB véleménye szerint a felszámoló eljárási lehetőségei a lett kereskedelmi törvénykönyv 322. cikkének (1) bekezdése alapján a felszámolás céljával nem ellentétes intézkedésekre korlátozódnak, míg az EKB a hitelintézetekről szóló lett törvény 133. cikkének (4) bekezdésére és 161. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik annak bizonyítása érdekében, hogy a felszámoló a bank igazgatóságát megillető összes jogkörrel rendelkezik.

66.      A lett jogi szabályozás tehát nem tekinthető annyira egyértelműnek, hogy a Törvényszék azon megállapítását, hogy a felszámolónak a lett jog alapján legalábbis de jure lehetősége van az engedély EKB általi visszavonását az uniós bíróságok előtt megtámadni, a jelen indítvány 63. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlat értelmében véve a tények elferdítésének lehetne tekinteni.

67.      Ebből következően a Törvényszék e megállapítása kötelező erejű.

c)      Az első jogalap második részéről

68.      Tehát azt kell még megvizsgálni, hogy a Törvényszék megállapíthatta‑e téves jogalkalmazás nélkül, hogy e jogorvoslati lehetőség hatékony. Hiszen mint az a jelen indítvány 59. pontjában idézett ítélkezési gyakorlatból kiderül, a jogorvoslatnak de facto is hatékonynak kell lennie.

69.      Ezzel összefüggésben Bobek főtanácsnok máshol már kifejtette, hogy a jogorvoslat hatékonyságának kérdésére strukturális megfontolások alapján kell választ adni.(28) Ilyen értelemben egy tisztán formális jogorvoslati lehetőség fennállása nem lehet elegendő, ha a jogi keretfeltételek úgy vannak kialakítva, hogy e lehetőséggel gyakorlatilag nem élnek. Máskülönben kiüresedne a Charta 47. cikke első bekezdésének értelme.

1)      Hatékonynak tekintendőe a felszámoló általi keresetindítás lehetősége?

70.      Ami azt a lehetőséget illeti, hogy a felszámoló keresetet indíthat a felszámolási eljárás megindítását követően, a TKB egyrészt arra hivatkozik, hogy a lett kereskedelmi törvénykönyv 322. cikkének (1) bekezdésére tekintettel legalábbis a felszámoló kötelezettségszegését jelentené az engedély visszavonásának megtámadása. A felszámoló általi keresetindítás lehetősége ezért pusztán elméleti lehetőség. Az EKB ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a felszámoló a hitelezőkkel szemben köteles minél nagyobb felosztható vagyont előteremteni, és ezért mindenképpen érdekében állhat az engedély visszavonásának megtámadása.

71.      Elvileg igaz ugyan, hogy az érintett társaság üzleti tevékenységének ideiglenes folytatása bizonyos körülmények között megengedhető lehet a felszámolónak a társaság hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségére tekintettel. A fizetésképtelenségi eljárástól eltérően a felszámolás célja azonban éppen a társasági vagyon felszámolása és a társaság teljes megszüntetése. Ha tehát a felszámolóra kívánnánk telepíteni az engedély visszavonása uniós bíróságok előtti megtámadásának feladatát, akkor azt kívánnánk tőle, hogy szüntesse meg a társaság felszámolásának jogalapját. Ez azonban éppen nem felel meg a feladatának.

72.      Ezzel nem hasonlítható össze a vagyonfelügyelő helyzete, aki egy olyan társaság vagyonát kezeli, amelynek egy vele szemben elfogadott uniós jogi aktus – például versenyjogi bírság – miatt fizetésképtelenné válik. Ilyen helyzetben nem jelent problémát kizárólag a vagyonfelügyelőre bízni az érintett társaságnak az uniós bíróságok előtt indított megsemmisítés iránti kereset keretében történő képviseletét.(29) A vagyonfelügyelő érdekében áll ugyanis a versenyjogi bírság megtámadása, ha ezáltal még elhárítható a fizetésképtelenség. Szemléletes példával szolgál ezzel összefüggésben egy ügy, amelyben a Törvényszéknek kellett határoznia: ezen ügyben a versenyjogi bírság kiszabását követően időközben kinevezett vagyonfelügyelő a tagállami jog alapján kifejezetten köteles volt az érintett társaság tevékenységét fenntartani.(30) A jelen ügyben azonban éppen ezzel ellentétes az érdekekkel és kötelezettségekkel kapcsolatos helyzet.

73.      A TKB másrészt arra hivatkozik, hogy a bank érdekeit csak az igazgatóság tudja hatékonyan képviselni, amely már kezdettől fogva részt vett az engedély visszavonására irányuló összetett eljárásban. Ezért biztosítani kell, hogy a peres eljárási szakaszban ugyanazon személyek járjanak el.

74.      Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az EKB felülvizsgálati bizottsága nem tekintette elfogadhatatlannak az igazgatóság által az engedély visszavonásával szemben annak ellenére benyújtott kifogást, hogy a felszámoló már visszavonta a képviseleti meghatalmazásokat, a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) pedig eltérő tartalmú végzést hozott, és érdemben döntött annak tárgyában. Ez amellett szól, hogy e személyeknek a bank érdekében történő eljárását a peres eljárási szakaszban is lehetővé kell tenni. Ezenfelül a Bíróság már említett ítélkezési gyakorlatából, amelynek tárgyát a jogi személyek jogi személyiséggel történő felruházása képezi az uniós bíróságok előtti keresetindítás céljából, az az elgondolás vezethető le, hogy valamely uniós jogi aktus címzettjének abban a formában, amelyben az uniós intézmények vele szemben történő fellépésének időpontjában volt, arra is képesnek kell lennie, hogy vitassa a neki sérelmet okozó aktust.(31)

75.      Ezenfelül – harmadrészt – azon bank felszámolóját, amelynek engedélyét visszavonták, a lett polgári perrendtartás 377. cikkének (2) bekezdése alapján a pénz‑ és tőkepiaci bizottság javaslatára jelölik ki. A lett polgári perrendtartás 387. cikkének (2) bekezdése szerint a pénz‑ és tőkepiaci bizottság ezenkívül bármikor kérheti a felszámoló leváltását, ha megrendült benne a bizalma. Ha egyúttal azt is figyelembe vesszük, hogy éppen a pénz‑ és tőkepiaci bizottság volt az, amelynek javaslatára az EKB visszavonta a TKB engedélyét, az összeférhetetlenség nyilvánvalóvá válik. Ha tehát a felszámoló fel kíván lépni az engedély EKB általi visszavonásával szemben, bármikor leválható a pénz‑ és tőkepiaci bizottság kérelmére, amely e tekintetben az EKB oldalán áll.

76.      Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egy hasonló ügyben az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE, kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.) 6. cikkének megsértését látta abban a körülményben, hogy már csak a felszámoló kezdeményezhette a banki működési engedély – az érintett bank felszámolása miatti – visszavonása jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát, az egykori igazgatóság azonban már nem. Az EJEB ennek során különösen azt vette alapul, hogy a felszámolót gyakorlatilag a felügyeleti hatóság ellenőrizte, amely például bármikor kérhette a felszámoló leváltását a fizetésképtelenségi eljárás keretében eljáró bíróságtól.(32) Jóllehet a jelen ügyben a pénz‑ és tőkepiaci bizottság – az említett ügytől eltérően – nem nevezheti ki önállóan a felszámolót, a lett polgári perrendtartás 377. cikkének (2) bekezdése és 387. cikkének (2) bekezdése alapján azonban a bíróság a pénz‑ és tőkepiaci bizottság által javasolt személyt jelöli ki, és felmenti őt, ha a pénz‑ és tőkepiaci bizottság bizalma megrendül benne.

77.      A felszámoló azon döntése tehát, hogy nem támadja meg az engedély visszavonását, strukturális természetű, nem pedig az egyedi esettel kapcsolatos gazdasági vagy jogi mérlegelésen alapul. Ezért arra sem lehet hivatkozni a TKB‑val szemben, hogy nem próbálta meg a lett bíróságok előtt a kinevezett felszámoló másik felszámolóra történő leváltását elérni. Az ügyiratokból kitűnő lett jogi helyzetben a felszámoló a jelenlegihez hasonló esetben szisztematikusan nem fog fellépni a banki működési engedély visszavonásával szemben. Az a helyzet sem áll tehát fenn, hogy az igazgatóság csupán csak nem szeretne beletörődni abba, hogy a felszámoló a konkrét esetben más véleményen van a jogi eljárás célszerűségét illetően.(33)

78.      Negyedrészt az a körülmény sem indokol más megközelítést, hogy a TKB‑nak a lett jog szerint már visszafordíthatatlan felszámolása miatt végeredményben gyakorlatilag már csak kártérítési igényekről van szó, amelyek érvényesítése szintén a felszámoló érdekében állhat. A lett jogi helyzetben az engedély visszavonásának kártérítési igények későbbi érvényesítése céljából történő megtámadását illetően is fennáll a felszámoló bemutatott összeférhetetlensége. A felszámolónak ráadásul formálisan mégis a felszámolás jogalapját kellene megtámadnia. Ezen érvelés ezenkívül arra irányul, hogy a hatékony bírói jogvédelmet azzal az indokkal tagadják meg, hogy a lett jogi helyzet eleve kizárja az engedély visszavonásával szemben a hatékony (elsődleges) bírói jogvédelmet.

79.      Ilyen körülmények között nem állapítható meg, hogy a TKB bírói jogvédelmének célja hatékony módon elérhető a felszámoló által indítandó kereset útján.

2)      Hatékony bírói jogvédelmi alternatívát jelente a részvényesek keresete?

80.      Más okokból azonban helytállónak bizonyulhat a Törvényszék által a megtámadott végzés 36. pontjában tett azon megállapítás, hogy a TKB hatékony bírói jogvédelemhez való jogát nem csorbítja a képviseleti meghatalmazások visszavonása és a kereset ebből eredő okafogyottsága.

81.      Ez a helyzet különösen akkor, ha a részvényeseknek a Törvényszék által a megtámadott végzés 72. pontjában elfogadhatónak tekintett keresetével a bank bírói jogvédelmének célja ugyanolyan hatékony módon megvalósítható.

82.      A jelen ügyben a részvényesi kereset két formája képzelhető el: a részvényesek által saját nevükben, saját jogaik védelmében indított kereset, és a részvényesek által saját nevükben, a társaság jogainak védelmében (perbizomány formájában) indított kereset.(34)

83.      Az első változat, a részvényesek által az engedély visszavonásával szemben saját jogon, különösen tulajdonjogaik védelmében indított kereset,(35) eleve eltér a bank – mint az engedély jogosultja – által az engedély megtartásához fűződő érdekeinek védelmében indított keresettől, és ezért nem tekinthető ugyanolyan hatékonynak.

84.      A megtámadott végzés 57. pontjában azonban a Törvényszék abból indult ki, hogy a jelenlegihez hasonló helyzetben a részvényeseket meg kell illetnie a bank érdekeinek védelméhez való jognak. Annak kérdésétől függetlenül azonban, hogy elfogadható lenne‑e egyáltalán egy ilyen kereset,(36) mindenesetre az sem tekinthető ugyanolyan hatékonynak, mint a bank saját keresete.

85.      Egyrészt mindig kevésbé hatékonynak kell tekinteni azt a keresetet, amelyet másik személynek kell megindítania, mivel a bírói jogvédelem emiatt végeredményben egy harmadik fél akaratától függ. A TKB ezzel kapcsolatban arra hivatkozott a fellebbezési eljárásban, hogy a részvényesek keresete nem pótolhatja a bank saját keresetét.

86.      A részvényesek másrészt nem rendelkeznek a bank álláspontjának hatékony képviseletéhez szükséges információkkal és az eljárás menetére való rálátással.

87.      Az uniós bíróságok előtti keresetindítási lehetőségek harmadrészt a sérelmet okozó uniós jogi aktus címzettjének közvetlen bírói jogvédelmére vannak kialakítva. Ez abban mutatkozik meg, hogy a címzettnek nem minősülő személyek keresetei csak különleges feltételek mellett fogadhatók el; e személyek tekintetében a tagállami bíróságok egészítik ki az uniós bírói jogvédelmi rendszert.(37) Valamely uniós jogi aktus címzettje ezért nem lehet egy olyan – ilyen értelemben – alsóbb rendű jogorvoslati lehetőségre utalva, amellyel egy nem az érintett aktus címzettjének minősülő másik személynek kell élnie. A megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának értékelése során ezért elsősorban az uniós jogi aktus közvetlen címzettjének hatékony bírói jogvédelmét kell biztosítani.

3)      Közbenső következtetés

88.      A bank bírói jogvédelmének célja tehát sem e cél megvalósításának a felszámolóra bízásával, sem a részvényesek keresetével nem érhető el hatékony módon. A Törvényszék ezért, mivel a megtámadott végzés 36. pontjában azt állapította meg, hogy nem sérül a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, tévesen alkalmazta a jogot.

89.      E megfontolások összességéből következően az első jogalapnak helyt kell adni.

3.      A C699/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés megalapozottságának hatásairól

90.      A Törvényszék határozatának a TKB keresetének okafogyottságára vonatkozó része azokon a megtámadott végzés 35. és 36. pontjában szereplő megállapításokon alapul, amelyek szerint a hatékony jogorvoslati lehetőségnek a képviseleti meghatalmazások visszavonását követő hiánya sem járhat a vonatkozó nemzeti jogszabályok alkalmazásának mellőzésével, és a hatékony bírói jogvédelem mindenképpen biztosított a felszámoló révén. E két megállapítás azonban jogilag tévesnek bizonyult.(38)

91.      Következésképpen a második jogalap megalapozottságától függetlenül hatályon kívül kell helyezni a megtámadott végzés rendelkező részének 1. pontját, amely jogalappal a TKB másodlagosan arra hivatkozik, hogy a perbeli meghatalmazások visszavonása nem felelt meg a nemzeti formai előírásoknak.

4.      A TKB Törvényszék előtti keresetének elfogadhatóságáról

92.      A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga a Bíróság dönti el, ha a per állása megengedi.

93.      A jelen ügyben ez a helyzet. A fenti megfontolásokból ugyanis az következik, hogy – anélkül, hogy a tények további megállapítására lenne szükség – el kell utasítani az EKB elfogadhatatlansági kifogását.

94.      A Törvényszék megállapításai szerint 2016. március 17‑én a felszámoló visszavonta a TKB, illetve az egykori igazgatóság által kiállított összes képviseleti meghatalmazást.

95.      Amennyiben azonban emiatt a TKB gyakorlatilag nem tud az uniós bíróságokhoz fordulni, annyiban ez nem bírhat jelentőséggel a TKB keresete elfogadhatóságának értékelése szempontjából. Amint azt ugyanis már fent bemutattam, a nemzeti jog alkalmazása nem járhat a Charta 47. cikkének első bekezdése által az uniós jogi aktusokkal szemben biztosított hatékony bírói jogvédelem meghiúsulásával.(39)

96.      Amint azt azonban fent kifejtettem, a TKB csak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján az egykori igazgatóság által a TKB nevében indított kereset útján juthat hatékony bírói jogvédelemhez banki működési engedélyének visszavonásával szemben.

97.      E tekintetben mindenekelőtt az derül ki a jelen indítvány 70–79. pontjából, hogy különösen a felszámoló által a bank nevében történő keresetindításnak a perbeli meghatalmazások visszavonását követően formálisan továbbra is fennálló lehetősége nem tekinthető hatékonynak.

98.      A TKB a bank részvényesei által indítandó keresetre sem lehet utalva, mivel az ilyen kereset nem ugyanolyan hatékony, mint a bank saját keresete.(40)

99.      Uniós jogi szempontból ezért nem bír jelentőséggel a felszámolónak az összes képviseleti meghatalmazás visszavonására vonatkozó, nemzeti jog szerinti jogköre, amennyiben e jogkör az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján történő eljárásindításra irányuló meghatalmazást érinti, és azzal jár, hogy már nem vehető igénybe hatékony bíró jogvédelem. Következésképpen továbbra is érvényesnek kell tekinteni az ügyvédek eredeti képviseleti meghatalmazását, amelynek kiállításkori érvényessége nem vitatott.

100. Az igazgatóság képviseleti jogosultságának a megsemmisítés iránti kereset uniós bíróságok előtti megindításának céljából történő fennmaradása egyébként nem érinti a lett jogi helyzetet.(41) Ahogyan az utazási iroda kereshetőségi jogának a jelen indítvány 50. pontjában említett ügyben történt elismerése folytán sem tett szert az utazási iroda a nemzeti jog szerinti jogi személyiségre, úgy az egykori igazgatóságot az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti eljárás keretében megillető képviseleti jogosultság elismerése sem jár a nemzeti jogban az igazgatóság felszámolás előtti társasági jogi helyzetének helyreállásával.

101. Mindebből az következik, hogy a TKB keresetével kapcsolatos részében el kell utasítani a Törvényszék előtt emelt elfogadhatatlansági kifogást.

B.      A C663/17. P. sz. ügyben és a C665/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésekről

102. A C‑663/17. P. sz. ügyben és a C‑665/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésekben az EKB és a Bizottság a megtámadott végzés rendelkező részének 2. pontját kifogásolja, amelyben a Törvényszék elutasította az EKB‑nak a részvényesek keresetével kapcsolatos elfogadhatatlansági kifogását.

103. Az EKB formálisan három, a Bizottság pedig formális két jogalapra alapozza fellebbezését. Tartalmi szempontból mindketten azt róják fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot mind a részvényesek eljáráshoz fűződő érdekének megállapítása (erről lásd az 1. pontot), mind a részvényesek kereshetőségi jogának megállapítása (erről lásd a 2. pontot) során.

1.      Első jogalap: a részvényesek eljáráshoz fűződő érdeke

104. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a felperes eljáráshoz fűződő érdeke csak akkor áll fenn, ha a megtámadott intézkedés kötelező joghatásai a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.(42)

105. A megtámadott végzés 53. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlat szerint a társaság részvényese által indított megsemmisítés iránti kereset főszabály szerint csak akkor fogadható el, ha a részvényes olyan, az eljáráshoz fűződő saját érdeket tud igazolni, amely elkülönül az uniós jogi aktus címzettjének minősülő társaság éppen ezen aktus megsemmisítéséhez fűződő érdekétől. Máskülönben nem védelmezheti másként ezen uniós jogi aktussal kapcsolatban az érdekeit, mint hogy a társaság tagjaként gyakorolja a jogait.(43)

106. Ennek az az oka, hogy e tekintetben magát a társaságot illeti meg kereshetőségi jog az uniós jogi aktussal szemben. A részvényes keresete ezért nem szükséges, és azt alsórendűnek kell tekinteni a társaság mint az érintett aktus címzettje közvetlen jogvédelméhez képest.(44)

107. A megtámadott végzés 57. pontjában mindazonáltal a Törvényszék megállapította, hogy a részvényesek a jelen ügyben kivételesen keresetet indíthatnak a bank érdekeinek védelmében, mivel a TKB felszámolása miatt nem tudják társasági jogi jogaikat a társaságon belül az igazgatósággal szemben érvényesíteni.

108. E ponton az azon kérdésre adandó válasz jelöli ki a további irányt, hogy a részvényesek eljáráshoz fűződő saját érdekét vagy a részvényesek által a bank érdekeinek védelmében indított keresetet feltételezünk‑e. Ez határozza meg ugyanis azokat a követelményeket, amelyeket a következő lépésben a kereshetőségi jog vizsgálatával szemben kell támasztani. Ha ugyanis a részvényesek keresetet indíthatnak a bank érdeke védelmében, akkor a kereshetőségi jog fennállása már csak azon múlhat, hogy a bankot érinti‑e közvetlenül és személyében az engedély visszavonása, nem pedig magukat a részvényeseket.

109. Ez a Bíróságnak a szövetségek állami támogatások terén fennálló kereshetőségi jogával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következik. E területen újra és újra előfordulnak olyan helyzetek, amelyekben valamely szövetség megsemmisítés iránti keresetet indít a saját nevében valamely másik jogi személy – többnyire egyik tagja – érdekeinek védelmében.

110. Az említett ítélkezési gyakorlat szerint a támogatásról szóló határozat által érintett vállalkozásokat tömörítő szövetség főszabály szerint csak akkor indíthat keresetet e határozattal szemben, ha igazolni tudja az eljáráshoz fűződő saját érdekét. A szövetség eljáráshoz fűződő saját érdeke alapulhat például tárgyalási pozíciójának megőrzésén. A Bíróság ilyen esetben következő lépésként megköveteli, hogy a szövetség tárgyalási pozícióját személyében és közvetlenül érintse a megtámadott határozat.(45)

111. A Bíróság mindazonáltal azt is megállapította, hogy valamely szövetség adott esetben saját nevében is indíthat keresetet tagjainak a határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekei védelmében. Ebben az esetben attól függ a kereshetőségi jog fennállása, hogy a tagokat személyükben és közvetlenül érinti‑e a megtámadni tervezett határozat.(46)

112. Ez logikus. A dolog természetéből fakadóan ugyanis tagjai érdekeinek védelme esetén a szövetség nem érintett személyében és közvetlenül saját jogi helyzetében. Ha lehetővé tesszük tehát, hogy valamely személy egy másik személy érdekeit védje, akkor az ilyen kereset elfogadhatóságával szemben nem támasztható annak követelménye sem, hogy a felperes maga is érintett legyen. Ennek ugyanúgy kell vonatkoznia a szövetségek, mint a részvényesek kereseteire. Ítélkezési gyakorlatában a Törvényszék szintén abból indul ki, hogy a szövetségek kereshetőségi jogával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból eredő értékelések a részvényesek kereshetőségi jogára is vonatkoztathatók.(47)

113. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a részvényesek a jelen ügyben – mint azt a Törvényszék feltételezte – érvényesíthetik‑e kivételesen a banknak szintén a határozat megsemmisítéséhez fűződő bárminemű érdekét. Előbb azonban meg kell vizsgálni, hogy igazolni tudnak‑e a részvényesek eljáráshoz fűződő saját érdeket, és a megtámadott végzés ezért helyesnek bizonyulhat‑e.

a)      A részvényesek eljáráshoz fűződő saját érdeke?

114. Az engedély megtartásához fűződő gazdasági érdek, amely engedély egyedüli jogosultja a bank, főszabály szerint nem alapozhatja meg a részvényesek eljáráshoz fűződő saját érdekét. E tekintetben ugyanis a részvényesek érdeke megegyezik a bank érdekével.(48)

115. Amikor egy nem privilegizált felperes terjeszt elő megsemmisítés iránti keresetet olyan jogi aktussal szemben, amelynek nem címzettje, az a követelmény, miszerint a megtámadott intézkedés kötelező joghatásainak érinteniük kell a felperes érdekeit, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (az eljáráshoz fűződő érdek), együttesen érvényes az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételekkel (különösen a közvetlen érintettséggel).(49)

116. Ezért a részvényesek által az engedély visszavonását megelőző közigazgatási eljárásban betöltött, a tárgyaláson hangsúlyozott szerep önmagában szintén nem alapozhatja meg a részvényesek eljáráshoz fűződő saját érdekét. Az eljárásban való részvétel ugyanis önmagában még nem jár azzal, hogy az ily módon érdekelt felet érinti az eljárás végén elfogadott aktus.(50)

117. A Törvényszék ítélkezési gyakorlata szerint azonban az eljáráshoz fűződő saját érdeküket valamely bank részvényesei különösen tulajdonjogaik védelmével igazolhatják.(51) A Törvényszék ezekben az esetekben megvizsgálja, hogy a társaságnak címzett uniós jogi aktus személyében és közvetlenül érinti‑e a részvényesnek mint a társasági részesedések tulajdonosának helyzetét.(52)

118. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a személy, aki nem címzettje valamely uniós jogi aktusnak, csak akkor lehet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érintett, ha a szóban forgó jogi aktus e személy sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt.(53) A közvetlen érintettség kritériuma ezzel összefüggésben megköveteli továbbá, hogy az érintett uniós jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon e személy jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget a végrehajtással megbízott hatóságok számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik.(54)

119. Amint azonban arra az EKB és a Bizottság hivatkozik, az engedély visszavonása semmiképpen sem érinti közvetlenül a részvényesek társasági jogi helyzetét vagy tulajdonjogait. A banki működési engedély visszavonása ugyanis önmagában nem gyakorol közvetlen hatást a részvényesek helyzetére és a TKB‑ban fennálló részesedésük feletti tulajdonjogukra. Bizonyos joghatások felmerülnek ugyan a nemzeti jog alapján a társaság felszámolása keretében azzal, hogy a társaság megszűnése a vagyoni és tagsági jogok végleges elvesztését jelenti. A felszámolás azonban a banki működési engedély visszavonását követi, és az uniós jog semmilyen módon nem szabályozza azt. A felszámolás joghatásai tehát nem közvetlenül következnek be az idézett ítélkezési gyakorlat értelmében véve.

120. Önmagában az a tény, hogy az engedély visszavonása veszélyezteti a társaság célját, és ezért a részesedések értékének csökkenésével járhat, nem elegendő a közvetlen érintettség megalapozásához. Ezenfelül összeegyeztethetetlen lenne a jelen indítvány 105. pontjában bemutatott elvekkel a részvényeseknek jogot biztosítani arra, hogy minden olyan uniós jogi aktust megtámadjanak, amely alkalmasint kedvezőtlen hatással jár a részvénytársaság részvényének értékére nézve.

121. Ezen túlmenően a jelen ügyben a társaság fennmaradásához fűződő részvényesi érdek szintén nem különül el kellőképpen a banknak az engedélye megtartásához fűződő érdekétől.(55)

122. Meg kell tehát állapítani, hogy a részvényesek nem rendelkeznek eljáráshoz fűződő saját érdekkel.

b)      A részvényeseknek a bank érdekében indított keresete?

123. A Törvényszék azonban a megtámadott végzés 57. pontjában egyébként is megállapította, hogy a jelen ügyben el kell térni a jelen indítvány 105. pontjában bemutatott elvektől, és annak ellenére meg kell állapítani a részvényesek eljáráshoz fűződő érdekének fennállását, hogy a részvényesek nem a saját érdekeiket, hanem a bank érdekeit kívánják védeni.

124. A Törvényszék azzal indokolta álláspontját az 54–56. pontban, hogy a részvényeseknek a jelen ügyben semmiféle lehetőségük nincs befolyást gyakorolni és ezzel a bank nevében történő keresetindítást kikényszeríteni. Ezért meg kell állapítani, hogy a részvényesek eljáráshoz fűződő érdekkel rendelkeznek a bank érdekeinek védelme céljából.

125. Amint azt azonban már a fenti 106. pontban kifejtettem, a felpereseket megillető kereshetőségi jog korlátozásának az az oka, hogy magát a társaságot illeti meg kereshetőségi jog az uniós jogi aktussal szemben, nem pedig az, hogy a részvényesek rendes körülmények között befolyást gyakorolnak a társaságra, illetve annak igazgatóságára, és ily módon keresetindítást kényszeríthetnek ki. Közel sem minden jogrendben illeti meg ilyen jogosultság a közgyűlést. Ha a társasági jogi befolyásolási lehetőségek korlátozásának minden esetében meg kívánnánk állapítani a részvényesek kereshetőségi jogának fennállását, akkor ilyen jogot minden felszámolási és fizetésképtelenségi eljárásban biztosítani kellene.

126. Azokban az esetekben, amelyekben a részvényesek nem tudnak olyan érdeket igazolni, amely elkülönül a társaságnak az uniós jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdekétől, a részvényesek valójában azon egyszerű oknál fogva nem indíthatnak keresetet, hogy e tekintetben magát a társaságot illeti meg kereshetőségi jog.(56) A társaság ilyen kereshetőségi jogára tekintettel indokolt a részvényeseket e tekintetben társasági jogi részvételi és tagsági jogaik gyakorlására korlátozni.(57) Ez felel meg ugyanis a szokásos társasági jogi struktúrának, amelyben a társaságot kifelé az igazgatóság vagy az ügyvezetés képviseli, nem pedig a részvényesek.

127. Ezen elv alól ezért annak értelme és célja alapján – ha egyáltalán – nem olyan esetekben kell kivételt tenni, amelyekben csorbulnak a részvényesek részvételi jogai, amint ezt a Törvényszék a megtámadott végzés 54–56. pontjában feltételezte, hanem olyan esetekben, amelyekben a társaság maga nem tud (hatékonyan) keresetet indítani az érintett uniós jogi aktussal szemben.

128. Amint az azonban a C‑669/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezéssel kapcsolatban általam kifejtettekből kiderül, a jelen ügyben éppen nem ez a helyzet. Sokkal inkább abból kell kiindulni, hogy az egykori igazgatóság által képviselve a TKB továbbra is indíthat keresetet. Ezért nem indokolt eltérni attól a Törvényszék által a megtámadott végzés 53. pontjában megismételt elvtől, hogy a társaság részvényese által indított megsemmisítés iránti kereset főszabály szerint csak akkor fogadható el, ha a részvényes olyan, az eljáráshoz fűződő saját érdeket tud igazolni, amely elkülönül a társaság mint az uniós jogi aktus címzettjének érdekétől.

129. Tehát mivel a Törvényszék a megtámadott végzés 57. pontjában megállapította, hogy az adott körülmények között ezen elvtől eltérően meg kell állapítani a részvényesek eljáráshoz fűződő érdekének fennállását, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

130. Az EKB és a Bizottság által a C‑663/17. P. sz. ügyben, illetve a C‑665/17. P. sz. ügyben hivatkozott – tartalmi szempontból – első jogalapnak ezért helyt kell adni.

2.      Második jogalap: a részvényesek kereshetőségi joga?

131. Mivel a jelen ügyben már a részvényesek eljáráshoz fűződő érdeke sem áll fenn, felesleges megvizsgálni azokat a kifogásokat, amelyeket a fellebbezők következő lépésben a részvényesek kereshetőségi jogával, különösen személyes és közvetlen érintettségükkel szemben hoznak fel.

132. A fent kifejtettek(58) alapján egyébként sem bír jelentőséggel a részvényesek saját jogi helyzetükben fennálló személyes és közvetlen érintettsége a bank érdekeinek védelmében indított kereset esetében. Ezt csak akkor kellett volna megvizsgálni, ha a Törvényszék megállapította volna a részvényesek eljáráshoz fűződő saját érdekének fennállását.(59)

133. A megtámadott végzés 53–57. pontjának tanúsága szerint azonban a Törvényszék el kívánt térni e megközelítéstől. Ilyen körülmények között mindazonáltal ezt követően logikusan nem azt kellett volna megvizsgálnia, hogy a részvényeseket, hanem hogy a TKBt saját jogi helyzetében közvetlenül és személyében érintette‑e az engedély visszavonása. Erre igenlő választ kell adni, mivel a TKB volt az érintett uniós aktus címzettje.

134. A jelen indítványban képviselt álláspont szerint azonban a részvényesek egyébként sem indíthatnak keresetet a TKB‑nak az engedély megtartásához fűződő érdekei védelmében, mivel az igazgatóság által képviselt TKB maga indíthat keresetet az engedély EKB általi visszavonásával szemben.(60)

3.      Következtetés

135. Az első jogalap megalapozottságából, amely jogalappal az EKB és a Bizottság a C‑663/17. P. sz. ügyben, illetve a C‑665/17. P. sz. ügyben a Törvényszék azon megállapítását kifogásolja, hogy a részvényesek a jelen ügyben eljáráshoz fűződő érdekkel rendelkeznek, az következik, hogy hatályon kívül kell helyezni a megtámadott végzés rendelkező részének 2. pontját. A részvényesek eljáráshoz fűződő érdeke hiányában ugyanis a Törvényszék nem állapíthatta volna meg a részvényesek keresetének elfogadhatóságát, és nem utasíthatta volna el e tekintetben az EKB elfogadhatatlansági kifogását.

136. Ebből egyúttal az következik, hogy a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében a per állása e tekintetben megengedi az ügy eldöntését: eljáráshoz fűződő érdek hiányában a részvényesek keresete elfogadhatatlan.

C.      A költségekről

137. Mivel a jelen indítványban képviselt álláspont alapján az ügyet a TKB keresetét érintő részében az eljárás folytatása céljából vissza kell utalni a Törvényszék elé, e kereset tekintetében jelenleg nem kell határozni a költségek viseléséről.

D.      Végkövetkeztetések

138. A fenti megfontolásokra tekintettel ezért azt javaslom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint határozzon:

1)      A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének (második tanács) 2017. szeptember 12‑i Fursin és társai kontra EKB végzését (T‑247/16, EU:T:2017:623) hatályon kívül helyezi.

2)      A Bíróság az Európai Központi Banknak a Trasta Komercbanka AS keresetével kapcsolatban az elsőfokú eljárásban emelt elfogadhatatlansági kifogását elutasítja.

3)      A Bíróság a C‑669/17. P. sz. ügy második–hetedik fellebbezőjének első fokon indított keresetét mint elfogadhatatlant elutasítja.

4)      A C‑669/17. P. sz. ügy második–hetedik fellebbezője viseli az általuk indított keresettel, valamint az általuk benyújtott fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségeket.

5)      A Bíróság egyebekben a költségekről jelenleg nem határoz.


1      Eredeti nyelv: német.


2      Az engedély az e tekintetben irányadó, az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15‑i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.) által használt fogalom.


3      A jelen indítvány 2. lábjegyzete.


4      Latvijas Vēstnesis (lett hivatalos lap), 163. (446.), 1995. október 24.


5      Latvijas Vēstnesis, 326/330. (1387/1391.), 1998. november 3.


6      Latvijas Vēstnesis, 158/160. (2069/2071.), 2000. május 4.


7      ECB/SSM/2016 – 5299WIP0INFDAWTJ81/2 WOANCA‑2016–0005.


8      A Törvényszék 2017. szeptember 12‑i Fursin és társai kontra EKB végzése (T‑247/16, EU:T:2017:623).


9      A fellebbezési kérelem formálisan nem tagolódik jogalapokra, illetve e jogalapok különböző részeire.


10      Kifejezetten az egységes felügyeleti mechanizmust illetően a Bíróság nemrégiben megerősítette, hogy az EKB aktusainak felülvizsgálata az uniós bíróságok kizárólagos feladata, még ha a tagállamok el is járnak egy ilyen jogi aktus elfogadásával összefüggésben; lásd: 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítélet (C‑219/17, EU:C:2018:1023, 43. és 44. pont).


11      Szemléltetésképpen ezzel kapcsolatban: az Elsőfokú Bíróság 2009. április 23‑i New Europe kontra Bizottság végzése (T‑383/08, EU:T:2009:114, 19–23. pont). Lásd továbbá már: a Commune de Millau és SEMEA kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑531/12 P, EU:C:2014:1946, 33–41. pont).


12      Előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel összefüggésben lásd: 1991. július 11‑i Verholen és társai ítélet (C‑87/90–C‑89/90, EU:C:1991:314, 24. pont); 2003. szeptember 11‑i Safalero ítélet (C‑13/01, EU:C:2003:447, 50. pont); 2007. március 13‑i Unibet ítélet (C‑432/05, EU:C:2007:163, 42. pont). Szintén ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 104. pont).


13      Állandó ítélkezési gyakorlat az 1984. november 27‑i Bensider és társai kontra Bizottság ítélet (50/84, EU:C:1984:365, 7. pont) óta. Lásd továbbá: az Elsőfokú Bíróság 1996. július 11‑i Sinochem Heilongjiang kontra Tanács ítélete (T‑161/94, EU:T:1996:101, 31. pont); 1997. szeptember 25‑i Shanghai Bicycle kontra Tanács ítélete (T‑170/94, EU:T:1997:134, 26. pont).


14      1982. október 28‑i Groupement des Agences de voyages kontra Bizottság ítélet (135/81, EU:C:1982:371, 10–12. pont).


15      2007. január 18‑i PKK és KNK kontra Tanács ítélet (C‑229/05 P, EU:C:2007:32, 110–112. pont).


16      Az Elsőfokú Bíróság 2005. február 15‑i PKK és KNK kontra Tanács végzése (T‑229/02, EU:T:2005:48, 37. és 38. pont).


17      Az Elsőfokú Bíróság 2005. február 15‑i PKK és KNK kontra Tanács végzése (T‑229/02, EU:T:2005:48, 28. és 39–41. pont).


18      Lásd ebben az értelemben legutóbb: a Törvényszék 2018. április 23‑i One of Us és társai kontra Bizottság ítélete (T‑561/14, EU:T:2018:210, 59. pont).


19      Lásd különösen: 2002. július 25‑i Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet (C‑50/00 P, EU:C:2002:462, 43. pont); 2004. április 1‑jei Bizottság kontra Jégo‑Quéré ítélet (C‑263/02 P, EU:C:2004:210, 33–35. pont).


20      A felszámolási eljárást megindító végzés – amely a lett jog szerint ténylegesen nem támadható meg – megtámadása különösen sohasem járhat – még előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság elé terjesztése útján sem – az engedély EKB általi visszavonásának érdemi felülvizsgálatával. A lett bíróság a felszámolási eljárás megindításáról történő határozathozatal során nem vizsgálja felül, hogy jogszerű volt‑e az engedély visszavonása; erre egyébként hatáskörrel sem rendelkezik; lásd: 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítélet (C‑219/17, EU:C:2018:1023, 57. pont). Ezenfelül kétséges, hogy az érintett lett bíróság jogosult lett volna‑e egyáltalán a határozathozatal során előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjeszteni. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy „későbbi” felszámolóbiztos kirendelésére irányuló eljárásban a német helyi bíróság nem volt jogosult előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjeszteni; lásd: 2010. január 12‑i Amiraike Berlin végzés (C‑497/08, EU:C:2010:5, 16–22. pont).


21      A folyamatban lévő Niemelä és társai kontra EKB ügy (T‑321/17), hivatkozással a máltai pénzügyi bíróság 2017. január 16‑i végzésére (a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél 4. melléklete), 7. és azt követő oldalak.


22      E nemzeti határozatok a korábbi jogi helyzetre vonatkoztak, amelyben az engedély visszavonása még nem uniós jogi aktusnak minősült, mert az engedélyt a pénz‑ és tőkepiaci bizottság vonta vissza; lásd: a Rīga Administratīvā rajona tiesa (rigai körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) 2009. március 27‑i határozata, Ogres Komercbanka kontra pénz‑ és tőkepiaci bizottság, A42388907. sz.; a Rīga Administratīvā apgabaltiesa (rigai regionális közigazgatási bíróság, Lettország) 2010. március 25‑i határozata, Ogres Komercbanka kontra pénz‑ és tőkepiaci bizottság, A42388907. sz.; a Rīga Administratīvā apgabaltiesa (rigai regionális közigazgatási bíróság) 2011. február 11‑i határozata, VEF Banka kontra pénz‑ és tőkepiaci bizottság, A43005010. sz.


23      Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) állandó ítélkezési gyakorlata szerint a jogorvoslat nem lehet pusztán „elméleti vagy látszatjellegű”; lásd például: EJEB, 2002. február 26., Del Sol kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2002:0226JUD004680099, 21. §).


24      2007. március 13‑i Unibet ítélet (C‑432/05, EU:C:2007:163, 64. pont); 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 104. pont).


25      2002. október 24‑i Aéroports de Paris kontra Bizottság ítélet (C‑82/01 P, EU:C:2002:617, 63. pont); 2011. december 21‑i A2A kontra Bizottság ítélet (C‑318/09 P, EU:C:2011:856, 125. pont).


26      2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet (C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 53. pont); 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet (C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 56. pont).


27      Lásd ebben az értelemben: 2016. november 10‑i DTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet (C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 49. pont).


28      Bobek főtanácsnok El Hassani ügyre vonatkozó indítványa (C‑403/16, ECLI:EU:C:2017:659, 63. pont).


29      Lásd például: a Törvényszék 2012. december 12‑i Novácke chemické závody kontra Bizottság ítélete (T‑352/09, EU:T:2012:673, 6. és 7. pont).


30      A Törvényszék 2012. december 12‑i Novácke chemické závody kontra Bizottság ítélete (T‑352/09, EU:T:2012:673, 184. pont).


31      Lásd különösen: 2007. január 18‑i PKK és KNK kontra Tanács ítélet (C‑229/05 P, EU:C:2007:32, 112. pont); a jelen indítvány 49–52. pontja.


32      EJEB, 2005. november 24., Capital Bank AD kontra Bulgária ítélet (CE:ECHR:2005:1124JUD004942999, 91., 117. és 118. pont). Hasonlóképpen: EJEB, 2003. október 21., Credit and Industrial Bank kontra Cseh Köztársaság ítélet (CE:ECHR:2003:1021JUD002901095, 71–73. pont).


33      Egyébként a helyzet ilyen esetben sem lenne összehasonlítható azzal a helyzettel, amelyben valamely társaság részvényesei egy egyedi esetben nem értenek egyet az igazgatóság arra vonatkozó döntésével, hogy nem lép fel valamely uniós jogi aktussal szemben. Ez utóbbi helyzetben a részvényesek és az igazgatóság tagjai közötti véleménykülönbség önmagában természetesen nem alapozhatja meg a részvényesek kereshetőségi jogát. A részvényesek és az igazgatóság között mindazonáltal a legitimáció társasági jogi köteléke és a befolyásgyakorlása különböző lehetőségei is fennállnak. Ez igazolja azt, hogy a részvényeseknek el kell fogadniuk az igazgatóság döntését. A felszámoló társasági szervekhez fűződő viszonyában azonban a jelen ügyben nem áll fenn ilyen kötelék. A felszámolót sokkal inkább az az intézmény nevezi ki kívülről, amelynek javaslatára elfogadták az uniós jogi aktust. A részvényesek utólagos kártérítési keresete e tekintetben – amint azt már a Törvényszék is megállapította a megtámadott végzés 56. pontjában – nem jelent megfelelő befolyásolási lehetőséget.


34      E keresetet tágabb értelemben actio pro socióként jellemezhetnénk. A harmadik lehetséges változat, mégpedig a részvényesek által a bank nevében, a bank érdekeinek védelmében indított kereset a jelen ügyben nem jöhet szóba, mivel a részvényesek nem a bank megbízott képviselőiként lépnek fel.


35      E helyzettel kapcsolatban lásd: a Törvényszék 2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélete (T‑457/09, EU:T:2014:683, 112. és 116. pont); 2015. november 12‑i HSH Investment Holdings Coinvest‑C és HSH Investment Holdings FSO kontra Bizottság ítélete (T‑499/12, EU:T:2015:840, 31. és 57. pont).


36      E kérdés képezi a C‑663/17. P. sz. ügyben és a C‑665/17. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezések tárgyát; lásd a jelen indítvány 102. és azt követő pontjait.


37      Lásd ebben az értelemben: 2002. július 25‑i Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet (C‑50/00 P, EU:C:2002:462, 39–42. pont); 2004. április 1‑jei Bizottság kontra Jégo‑Quéré ítélet (C‑263/02 P, EU:C:2004:210, 29–32. pont).


38      Lásd a jelen indítvány 57. és 79. pontját.


39      Lásd már a jelen indítvány 48–56. pontját.


40      Lásd a jelen indítvány 80–87. pontját.


41      Az igazgatóság egyébként még a képviseleti meghatalmazások felszámoló általi visszavonását követően és a Rīgas pilsētas Vidzemes priekšpilsētas tiesa (Riga város vidzemei kerületi bírósága) eltérő tartalmú végzése ellenére is képviselte a fellebbezőt az EKB felülvizsgálati bizottsága előtti közigazgatási eljárásban, anélkül, hogy ezt gyakorlati akadályok meghiúsították volna.


42      2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet (C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 37. pont).


43      Az Elsőfokú Bíróság 2000. június 20‑i Euromin kontra Tanács ítélete (T‑597/97, EU:T:2000:157, 50. pont); a Törvényszék 2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélete (T‑457/09, EU:T:2014:683, 112. pont); a Törvényszék 2015. november 12‑i HSH Investment Holdings Coinvest‑C és HSH Investment Holdings FSO kontra Bizottság ítélete (T‑499/12, EU:T:2015:840, 31. pont).


44      Lásd ezzel kapcsolatban már a jelen indítvány 87. pontját.


45      1988. február 2‑i Kwekerij van der Kooy és társai kontra Bizottság ítélet (67/85, 68/85 és 70/85, EU:C:1988:38, 22. pont); 1993. március 24‑i CIRFS és társai kontra Bizottság ítélet (C‑313/90, EU:C:1993:111, 29. és 30. pont); 2006. június 22‑i Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet (C‑182/03 és C‑217/03, EU:C:2006:416, 56. pont); a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából lásd például: 2014. január 23‑i Confederación de Cooperativas Agrarias de España és CEPES kontra Bizottság végzés (T‑156/10, EU:T:2014:41, 33. és 37–39. pont).


46      1993. december 7‑i Federmineraria és társai kontra Bizottság ítélet (C‑6/92, EU:C:1993:913, 17. és 18. pont); 2006. június 22‑i Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet (C‑182/03 és C‑217/03, EU:C:2006:416, 64. pont).


47      Lásd ebben az értelemben: a Törvényszék 2015. november 12‑i HSH Investment Holdings Coinvest‑C és HSH Investment Holdings FSO kontra Bizottság ítélete (T‑499/12, EU:T:2015:840, 33. pont).


48      Lásd ezzel kapcsolatban: a Törvényszék 2015. november 12‑i HSH Investment Holdings Coinvest‑C és HSH Investment Holdings FSO kontra Bizottság ítélete (T‑499/12, EU:T:2015:840, 40–44. pont).


49      2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet (C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 38. pont).


50      A Törvényszék 2015. november 12‑i HSH Investment Holdings Coinvest‑C és HSH Investment Holdings FSO kontra Bizottság ítélete (T‑499/12, EU:T:2015:840, 45. pont).


51      Lásd: a Törvényszék 2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélete (T‑457/09, EU:T:2014:683, 112. és 116. pont); a Törvényszék 2015. november 12‑i HSH Investment Holdings Coinvest‑C és HSH Investment Holdings FSO kontra Bizottság ítélete (T‑499/12, EU:T:2015:840, 31. és 57. pont).


52      Lásd ezzel kapcsolatban például: a Törvényszék 2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélete (T‑457/09, EU:T:2014:683, 111. és 120. pont).


53      1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet (25/62, EU:C:1963:17, 238.); 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 72. pont); 2016. december 21‑i Bizottság kontra Hansestadt Lübeck ítélet (C‑524/14 P, EU:C:2016:971, 15. pont).


54      1998. május 5‑i Glencore Grain kontra Bizottság ítélet (C‑404/96 P, EU:C:1998:196, 41. pont); 2004. június 29‑i Front national kontra Parlament ítélet (C‑486/01 P, EU:C:2004:394, 34. pont); 2014. február 27‑i Stichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet (C‑132/12 P, EU:C:2014:100, 68. pont).


55      Lásd ebben az értelemben a Törvényszék érvelését a 2015. november 12‑i HSH Investment Holdings Coinvest‑C és HSH Investment Holdings FSO kontra Bizottság ítéletben (T‑499/12, EU:T:2015:840, 42. és 44. pont).


56      Ebben az értelemben: a Törvényszék 2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélete (T‑457/09, EU:T:2014:683, 117. pont). Lásd a jelen indítvány fenti 106. pontját is.


57      Lásd már a jelen indítvány 33. lábjegyzetét.


58      Lásd a jelen indítvány 108–112. pontját.


59      A részvényesek tulajdonjogait semmiképpen sem érinti közvetlenül az engedély visszavonása; lásd ezzel kapcsolatban már a jelen indítvány 119. és 120. pontját.


60      Lásd a jelen indítvány fenti 127. pontját.