Language of document : ECLI:EU:C:2019:321

ELEANOR SHARPSTON

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. április 11.(1)

C482/17. sz. ügy

Cseh Köztársaság

kontra

Európai Parlament,

az Európai Unió Tanácsa

„Megsemmisítés iránti kereset – A fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK irányelv módosításáról szóló (EU) 2017/853 európai parlamenti és tanácsi irányelv – A hatáskör‑átruházás, az arányosság, a jogbiztonság és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése – A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás – Hatásvizsgálatok”






1.        Egy tragikus eseménysorozat – köztük a párizsi és a koppenhágai támadások – nyomán(2) az Európai Bizottság a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló uniós jogszabály (3) módosítására irányuló javaslatot(4) fogadott el. Az EUMSZ 263. cikk alapján 2017. augusztus 9‑én benyújtott keresetével(5) a Cseh Köztársaság az e kérdést szabályozó releváns uniós szabályokat tartalmazó 91/477/EGK tanácsi irányelvet módosító 2017. május 17‑i (EU) 2017/853 európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) megsemmisítését kéri.

2.        A Cseh Köztársaság keresetének alátámasztása végett négy jogalapra hivatkozik. Azt állítja, hogy a 2017/853 irányelv elfogadásával a Parlament és a Tanács (a továbbiakban: uniós jogalkotó) megsértette a következő uniós jogi elveket: a hatáskör‑átruházás elve, mivel az EUMSZ 114. cikket használta egy olyan intézkedés jogalapjául, amely valójában bűnmegelőzésre, különösen terrorcselekmények megelőzésére irányul (első jogalap); az arányosság elve (második jogalap); a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve (harmadik jogalap); valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve (negyedik jogalap).

 Jogi háttér

 Az Európai Unióról szóló szerződés

3.        Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Európai Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét. Emellett tiszteletben tartja az „alapvető állami funkciókat”, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen az utóbbi az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.

4.        Az EUSZ 5. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a hatáskör‑átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében.

5.        Az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésében foglalt arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

6.        Az EUMSZ 18. cikk alapján a Szerződések alkalmazási körében tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.

7.        Ismeretes, hogy az EUMSZ 26. cikk értelmében az Európai Unió a Szerződéseknek megfelelően meghozza a belső piac (amely egy belső határok nélküli térség) létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.

8.        Az EUMSZ 84. cikk előírja, hogy míg az uniós jogalkotó intézkedéseket állapíthat meg a bűnmegelőzés terén a tagállami intézkedések előmozdítására és támogatására, kifejezetten kizárja az Európai Unió tevékenységi köréből e területen a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.

9.        Az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése rögzíti az EUMSZ 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására szolgáló részletes rendelkezéseket. Az uniós jogalkotó ezzel felhatalmazást kap a belső piac megteremtésére és működésére vonatkozó jogszabályok közelítésére. Az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdése megállapítja, hogy a Bizottság az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban, valamint a Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre.

 Az Európai Unió Alapjogi Chartája

10.      Az Európai Unió Alapjogi Chartájának(7) 17. cikke szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. E jog alól kivétel, hogy a magánszemélyeket közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel meg lehet fosztani tulajdonuktól. Emellett a tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.

 A 91/477 irányelv

11.      A 91/477 irányelv preambulumbekezdéseiben a következő kijelentések szerepelnek.(8) A belső piac egy olyan belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződésekkel összhangban biztosított többek között az áruk szabad mozgása. A fegyverek tartásának a tagállami határokon folytatott ellenőrzésének a teljes eltörlése bizonyos alapfeltételek teljesítésével jár, ideértve a fegyverekre vonatkozó jogszabályok összehangolását is.(9) A tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz azon harmonizáló jogszabályok eredményeképpen, amelyek meghatározzák azokat a tűzfegyver‑kategóriákat, amelyek magánszemélyek által történő megszerzését és tartását tiltani kell, vagy engedélyhez, illetve bejelentéshez kell kötni.(10)

12.      Az I. fejezet a 91/477 irányelv hatályára vonatkozik. Az 1. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében szereplő fogalommeghatározás szerint tűzfegyver „minden olyan hordozható csöves tűzfegyver, amely egy gyúlékony hajtóanyag segítségével egy vagy több töltényt, golyót vagy lövedéket lő ki, azt ennek kilövésére tervezték, vagy átalakítható erre a célra, kivéve ha az I. melléklet III. részében felsorolt valamely ok kizárja […]. A tűzfegyvereket az I. melléklet II. része négy kategóriába sorolja: tiltott tűzfegyverek (A kategória); engedélyhez kötött tűzfegyverek (B kategória); bejelentéshez kötött tűzfegyverek (C kategória); valamint egyéb tűzfegyverek (D kategória).

13.      A 3. cikk értelmében a tagállamok elfogadhatnak a 91/477 irányelvben meghatározottnál szigorúbb rendelkezéseket is.

14.      A 2. fejezetben a tűzfegyverekre vonatkozó jogszabályok összehangolásról szóló rendelkezések szerepelnek, ideértve az Európai Unióban a polgári használatra szánt tűzfegyverek különböző formáinak megszerzésére, tartására mozgására és transzferálására vonatkozó szabályokat,(11) míg a vadászati vagy sportlövészeti fegyverekre rugalmasabb szabályokat biztosít.(12) A 91/477 irányelv nem alkalmazandó a fegyvereknek és lőszereknek a fegyveres erők, a rendőrség, a hatóságok, gyűjtők vagy a fegyverek kulturális és történelmi vonatkozásával érintett szervek általi megszerzésére és tartására, és nem alkalmazandó a hadifegyverek és lőszerek kereskedelmi szállítására sem.(13)

15.      A 3. fejezet meghatározza a fegyverek uniós területen belüli mozgására vonatkozó alaki követelményeket. A 11. cikk szerint tűzfegyvereket egyik tagállamból a másikba csak az e cikkben meghatározott feltételek mellett lehet átvinni. E feltételek közé tartozik az adatszolgáltatás, úgymint a tűzfegyvert eladó és megvásárló személy neve és címe, valamint a transzfert engedélyező tagállam által kiadott és a szükséges adatokat tartalmazó engedély kibocsátása. A 12. cikk értelmében, ha a 11. cikkben előírt eljárást nem alkalmazzák, nem megengedett a tűzfegyver birtoklása két vagy több tagállamon keresztül történő utazás során, kivéve, ha az érintett személy megszerezte a tagállamok mindegyikének engedélyét. Az engedélyt be kell jegyezni az európai lőfegyvertartási igazolványba, amelyet kérésre minden alkalommal be kell mutatni.

16.      A (4. fejezet részét képező) 17. cikk szerint a Bizottságnak jelentéseket és/vagy tanulmányokat kellett benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz: i. 2015. július 28‑ig a 91/477 irányelv alkalmazását követő helyzetről; ii. 2012. július 28‑ig a lőfegyverek tiltott vagy engedélyezett kategóriái csökkentésének (az A, illetve a B kategóriájú fegyverek) előnyeiről és hátrányairól a belső piac jobb működése céljából. valamint iii. 2010. július 28‑ig a fegyverutánzatok forgalomba hozataláról, annak meghatározása érdekében, hogy a 91/477 irányelv hatályának kiterjesztése az ilyen termékekre lehetséges és kívánatos‑e.

 A 2017/853 irányelv

17.      A 2017/853 irányelv preambulumbekezdéseiben a következő kijelentések szerepelnek:

–        A 91/477 irányelv kísérő intézkedést hozott létre a belső piac számára. Egyensúlyt teremtett egyrészről az egyes tűzfegyvereknek és azok alapvető alkotóelemeinek az Európai Unión belüli bizonyos fokú szabad mozgását biztosító kötelezettségvállalás, másrészről e szabadságnak az említett termékek szempontjából megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával történő ellenőrzésének szükségessége között.(14)

–        Az említett irányelv egyes vonatkozásai arányos módon továbbfejlesztendők a bűnözést szolgáló tűzfegyverekkel való visszaélések problémájának kezelése céljából, valamint tekintettel a közelmúltbeli terrorcselekményekre.(15)

–        Valamennyi tűzfegyver és alapvető alkotóelemeik nyomonkövethetőségének javítása és szabad mozgásuk elősegítése érdekében e termékeket egyértelmű, tartós és egyedi jelöléssel kell ellátni és regisztrálni kell a tagállamok nyilvántartási rendszereiben.(16)

–        Tekintettel a tűzfegyverek (és az alapvető alkotóelemek) veszélyes természetére és tartósságára, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok képesek legyenek az ilyen termékeket nyomon követni az adminisztratív és a büntetőeljárások céljából, a nyilvántartási rendszerekben található bejegyzéseket meg kell őrizni.(17)

–        A legveszélyesebb tűzfegyverekre vonatkozóan a 91/477 irányelvben szigorúbb szabályokat kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy azok megszerzése, tartása vagy kereskedelme – kisszámú és kellően megindokolt kivételtől eltekintve – ne legyen megengedett.(18)

–        Mivel magasnak tekintették a kockázatát annak, hogy az akusztikus fegyvereket és más típusú vaktöltényes fegyvereket valódi tűzfegyverekké alakíthassák, e fegyverek is a 91/477 irányelv hatálya alá lettek vonva.(19)

–        Tekintettel a nem megfelelően hatástalanított tűzfegyverek reaktiválásának jelentős kockázatára, valamint az Európai Unióban a biztonság növelése érdekében, a 91/477 irányelv hatályának az ilyen tűzfegyverekre is ki kell terjednie.(20)

–        Bizonyos félautomata tűzfegyverek könnyen automata tűzfegyverré alakíthatók át, ami fenyegeti a biztonságot. Bizonyos félautomata tűzfegyverek még ilyen átalakítás hiányában is nagyon veszélyesek lehetnek, ha nagyszámú lőszer befogadására alkalmasak. Ezért a nagyszámú lövés leadására alkalmas, nem eltávolítható töltőszerkezettel rendelkező félautomata tűzfegyverek polgári használatát meg kell tiltani.(21)

–        A 2017/853 irányelv tiszteletben tartja és betartja a különösen a Charta által elismert alapvető jogokat és elveket.(22)

–        Svájc tekintetében a 2017/853 irányelv és a 91/477 irányelv a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi.(23)

18.      Az 1. cikk 3. pontja kimondja, hogy azon tűzfegyverek tekintetében, amelyeket 2018. szeptember 14‑én vagy azt követően gyártottak az Európai Unióban, vagy hoztak be oda, a tagállamok biztosítják, hogy minden ilyen terméket egyértelmű, állandó és egyedi megjelöléssel lássanak el és a 91/477 irányelvnek megfelelően nyilvántartásba vegyenek. Az említett irányelv 4. cikke egy új (2a) bekezdéssel egészül ki. E rendelkezés értelmében a Bizottság a tűzfegyverek megjelölésére vonatkozó műszaki előírások meghatározása érdekében végrehajtási jogi aktusokat fogad el. A 91/477 irányelv 4. cikkének (4) bekezdése egy számítógépes nyilvántartási rendszer létrehozatalára és üzemeltetésére vonatkozik. A módosított szöveg előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok a tűzfegyverekről vezetett, ezek nyomon követéséhez és azonosításához szükséges nyilvántartást e tűzfegyverek megsemmisítésétől számított 30 éven át megőrizzék.

19.      Az 1. cikk 6. pontja a 91/477 irányelv 5. és 6. cikke korábbi szövegének helyébe lép. Amennyiben a jelen eljárás szempontjából releváns, az 5. cikk (1) bekezdésének felülvizsgált szövege előírja, hogy a tagállamok a tűzfegyverek megszerzését és tartását csak olyan személy számára engedélyezik, akinek megfelelő indoka van erre, és aki betöltötte legalább a 18. életévét. A 18 évnél fiatalabb személy bizonyos körülmények között vadászatra vagy céllövészetre használt tűzfegyvert szerezhet, például ha szülői engedéllyel rendelkezik, vagy szülői irányítás alatt áll, vagy érvényes tűzfegyvertartási vagy vadászengedéllyel rendelkező felnőtt irányítása alatt áll. Az 5. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamoknak nyomonkövetési rendszerrel kell rendelkezniük annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti jogban előírt engedélyezési feltételek az engedélyezés időtartama alatt teljesüljenek, és hogy – többek között – értékelésre kerüljenek a vonatkozó orvosi és pszichológiai információk. Az 5. cikk (3) bekezdése a következőképpen szól:

„A tagállamok biztosítják, hogy a B kategóriába sorolt tűzfegyverek megszerzésére jogosító, valamint az annak tartására jogosító engedélyt visszavonják, amennyiben megállapítják, hogy az engedéllyel rendelkező személy központi gyújtású félautomata vagy ismétlő tűzfegyverre szerelhető olyan töltőszerkezet birtokában van, amely:

a)      20‑nál több töltény befogadására alkalmas; vagy

b)      hosszú tűzfegyverek esetében, 10‑nél több töltény befogadására alkalmas,

kivéve ha a szóban forgó személy számára a 6. cikk alapján adtak ki engedélyt, vagy ha számára a 7. cikk (4a) bekezdése alapján megerősített, megújított vagy meghosszabbított engedélyt adtak ki.”

20.      A 91/477 irányelv 6. cikkének a jelen eljárás szempontjából különösen releváns módosításai a következők:

„(1)      A 2. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megtiltsák az A kategóriába sorolt tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszer megszerzését és tartását. A tagállamok biztosítják, hogy az e tilalom ellenére jogellenesen tartott tűzfegyvereket, alapvető alkotóelemeket és lőszert lefoglalják.

(2)      A kritikus infrastruktúra, kereskedelmi rakományok, nagy értékű konvojok és fontos ingatlanok biztonsága és védelme érdekében, továbbá nemzeti védelmi, oktatási, kulturális, kutatási és történelmi célokból, és az (1) bekezdés sérelme nélkül, a nemzeti illetékes hatóságok egyedi, különleges és megfelelően indokolt esetekben engedélyeket adhatnak ki az A kategóriába sorolt tűzfegyverekre, alapvető alkotóelemekre és lőszerre vonatkozóan, amennyiben ez nem ellentétes a közbiztonsággal vagy a közrenddel.

[…]

(6)      A tagállamok céllövészek számára engedélyezhetik, hogy az A kategória 6. vagy 7. pontjába sorolt félautomata tűzfegyvereket szerezzenek meg és tartsanak az alábbi feltételek mellett: […]

Az A kategória 6. pontjába sorolt tűzfegyverek esetében azok a tagállamok, amelyek kötelező sorkatonai szolgálaton alapuló katonai rendszert alkalmaznak és az elmúlt ötven évben olyan rendszert állítottak fel, amely szerint a kötelező sorkatonai szolgálat teljesítését követően a hadsereget elhagyó személyeknek rendszerszerűen katonai tűzfegyvereket adnak át, az ilyen személyek számára céllövész minőségükben engedélyezhetik egy darab, a kötelező sorkatonai szolgálat időtartama alatt használt tűzfegyver megtartását. Ezeket a tűzfegyvereket a vonatkozó hatóságnak félautomata tűzfegyverré kell átalakítania, és rendszeres időközönként ellenőriznie kell, hogy az ezeket a tűzfegyvereket használó személyek nem jelentenek‑e veszélyt a közbiztonságra. Az első albekezdés a), b) és c) pontjában foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell.(24)

[…]”

21.      Az 1. cikk 7. pontja a következő bekezdést illeszti a 91/477 irányelv 7. cikkébe: „[…] (4a) A tagállamok dönthetnek arról, hogy az A kategória 6., 7. vagy 8. pontjába tartozó, 2017. június 13. előtt B kategóriába sorolt, jogszerűen megszerzett és nyilvántartásba vett félautomata tűzfegyverek engedélyét az ezen irányelvben meghatározott egyéb feltételeknek megfelelően megerősítik, megújítják vagy meghosszabbítják. A tagállamok lehetővé tehetik továbbá ilyen tűzfegyverek megszerzését a (EU) 2017/853 […] irányelvvel módosított ezen irányelvnek megfelelő tagállami engedéllyel rendelkező más személyek számára”.

22.      A 91/477 irányelv 8. cikke a módosítást megelőzően tiltotta a C kategóriába sorolt tűzfegyver tartását, kivéve ha az érintett személy bejelentette a fegyvert az illetékes hatóságnál.(25) Az 1. cikk 8. pontja most úgy módosítja a 91/477 irányelv 8. cikkét, hogy egy új 8. cikk (3) bekezdést illeszt be, amely előírja, hogy ha egy tagállam a területén megtiltja, vagy engedélyhez köti egy B vagy C kategóriába sorolt tűzfegyver megszerzését és tartását, erről tájékoztatja a többi tagállamot, amelyek ezt a tényt az általuk ilyen tűzfegyverre vonatkozóan kiadott európai tűzfegyvertartási igazolványban egyértelműen feltüntetik. Az 1. cikk 12. pontja a 91/477 irányelv 11. cikkét módosítja. Eljárásokat ír elő a tűzfegyverek egyik tagállamból a másikba történő transzferálására. Az 1. cikk 13. pontja az említett irányelv 12. cikkét módosítja, új rendelkezéseket vezetve be a vadászoknak és történelmi eseményeket eljátszó csoportoknak a tevékenységük bizonyos tűzfegyverekkel való folytatása céljából történő, tagállamok közötti utazására. Az 1. cikk 14. pontja a 91/477 irányelv 13. cikkét módosítja és lehetővé teszi, hogy a tagállamok illetékes hatóságai elektronikus úton információt cseréljenek a tűzfegyverek tagállamok közötti transzferére kiadott engedélyekről.

23.      Az 1. cikk 18. pontja (amely a 91/477 irányelv 17. cikkének helyébe lép) értelmében a Bizottságnak 2020. szeptember 14‑ig és azt követően ötévente jelentést kell benyújtania a Parlamentnek és a Tanácsnak a 2017/853 irányelvvel módosított 91/477 irányelv alkalmazásáról, különösen a különböző tűzfegyver‑kategóriákat, az európai tűzfegyvertartási igazolványt, a tűzfegyverek megjelölését, és az olyan új technológiákkal kapcsolatos kérdéseket illetően, mint a 3D nyomtatás.(26)

24.      Az 1. cikk 19. pontja a 91/477 irányelv I. mellékletét módosítja. A bevezetett módosítások eredményeképpen a tűzfegyverek (A‑tól D‑ig terjedő) négy kategóriáját háromra csökkentik. A 91/477 irányelv I. mellékletének II. részét érintő, az 1. cikk 19. pontja szerinti módosítások különösen relevánsak a jelen eljárás szempontjából, mivel a szóban forgó rendelkezések hatályát számos fegyverre kiterjeszti.

–        Az A kategória (tiltott tűzfegyverek) új 6., 7. és 8. ponttal egészül ki. Ennek megfelelően immár a következő fegyverek is ebbe a kategóriába tartoznak: félautomata tűzfegyverekké átalakított automata tűzfegyverek; egyes újratöltés nélküli rövid és hosszú tűzfegyverek, amelybe be van illesztve egy 10 tölténynél nagyobb befogadóképességű eltávolítható töltőszerkezet; valamint a félautomata hosszú tűzfegyverek (azaz olyan tűzfegyverek, amelyeket vállból történő lövésre terveztek), amelyeket behajtható, összehajtható vagy betolható, vagy szerszámok nélkül is eltávolítható válltámaszuknak köszönhetően a funkcionalitásuk elvesztése nélkül is 60 cm‑nél rövidebb hosszúságra lehet alakítani;

–        A B kategóriába (engedélyhez kötött tűzfegyverek) immár beletartoznak a félautomata rövid tűzfegyverek és minden B kategóriájú tűzfegyver, amelyet vaktöltények, irritáló anyagok és egyéb hatóanyagok vagy pirotechnikai töltények működtetésére, vagy tisztelgésre használt, illetve akusztikus fegyverré alakítottak át;

–        A C kategória (bejelentéshez kötött tűzfegyverek) immár magában foglalja az A, B vagy C kategóriába sorolt olyan tűzfegyvereket, amelyeket az (EU) 2015/2403 rendeletnek(27) megfelelően hatástalanítottak; valamint

–        A 91/477 irányelv I. melléklete III. része szövegének helyébe a következő szöveg lépett: „[…] a »tűzfegyver« meghatározásnak megfelelő tárgyak nem tartoznak a meghatározás alá, ha: a) riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok leölésére vagy szigonnyal történő halászatra, illetve ipari vagy műszaki célokra tervezték, feltéve, hogy csak a megjelölt célokra használhatók; b) antik fegyvereknek tekintik őket azokban az esetekben, ha nem szerepelnek a II. részben meghatározott kategóriákban, és nemzeti jogszabályok hatálya alá tartoznak. […]”

 A jogalkotás minőségének javításáról szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti intézményközi megállapodás

25.      A jogalkotás minőségének javításáról szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti 2016. április 13‑i intézményközi megállapodást a három uniós intézmény az EUMSZ 295. cikk alapján fogadta el.(28) A megállapodás értelmében a fenti három intézmény elkötelezett amellett, hogy a teljes jogalkotási ciklus során jóhiszemű és átlátható módon együttműködjön egymással.(29) Emlékeztetnek az Unió azon kötelezettségére, hogy különösen az arányosság elvével összhangban alkosson jogszabályokat.(30) A („Közös kötelezettségvállalások és célok” című) I. részben a három intézmény megállapodik abban, hogy a megállapodás alapján törekednek „a jogalkotás minőségének javítására” és hatáskörüket a Szerződések és az uniós jog alapelveinek, köztük az arányosság elvének tiszteletben tartásával gyakorolják.(31) Az („A jogalkotás minőségének javítását szolgáló eszközök” című) III. rész a jogalkotási eljáráson belüli hatásvizsgálatra vonatkozó állításokat tartalmaz. A 12. pont megállapítja, hogy a hatásvizsgálatok elősegítik, hogy a három intézmény megalapozott döntéseket hozzon. Ugyanakkor a hatásvizsgálatok nem késleltethetik indokolatlanul a jogalkotási folyamatot, és nem érinthetik a társjogalkotók lehetőségét arra, hogy módosításokat javasoljanak. A Bizottság többek között minden olyan jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezés esetében hatásvizsgálatot végez, amely várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatással jár. A Parlament és a Tanács a Bizottság jogalkotási javaslatainak vizsgálatakor teljes mértékben figyelembe veszi a Bizottság hatásvizsgálatait. A Parlament és a Tanács, amennyiben azt a jogalkotási folyamat szempontjából célszerűnek és szükségesnek ítélik, hatásvizsgálatokat végeznek a Bizottság javaslatára vonatkozó saját érdemi módosításaikat illetően.(32) A 18. pont értelmében „[a] Bizottság eredeti hatásvizsgálatát és minden, a jogalkotási folyamat során az intézmények által végzett további hatásvizsgálati munka eredményét nyilvánosságra kell hozni a jogalkotási folyamat vége előtt, és e hatásvizsgálatok együttesen felhasználhatóak az értékelés alapjaként”.

 A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

26.      A Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        semmisítse meg a 2017/853 irányelvet;

–        a Parlamentet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Másodlagosan a Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        semmisítse meg a 2017/853 irányelv 1. cikkének 6. pontját azon részében, amely az 91/477 irányelvbe beilleszti az 5. cikk (3) bekezdését és a 6. cikk (6) bekezdésének második albekezdését;

–        semmisítse meg a 2017/853 irányelv 1. cikkének 7. pontját azon részében, amely az a 91/477 irányelvbe beilleszti a 7. cikk (4a) bekezdését;

–        semmisítse meg a 2017/853 irányelv 1. cikkének 19. pontját azon részében, amely az alábbi módosításokat teszi a 91/477 irányelv szövegében:

–        az I. melléklet II. részének A kategóriájába beilleszti a 6., 7. és 8. pontot;

–        az I. melléklet II. részének B kategóriáját módosítja;

–        az I. melléklet II. részének C kategóriájába beilleszti a 6. pontot;

–        I. mellékletének III. részét módosítja;

–        a Parlamentet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

27.      A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet, és

–        a Cseh Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

28.      A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

–        teljes egészében utasítsa el a keresetet, és

–        a Cseh Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére;

–        szigorúan másodlagosan, amennyiben a Bíróság úgy véli, hogy a 2017/853 irányelvet meg kell semmisíteni, rendelje el, hogy az irányelv joghatásait a szükséges intézkedések meghozatalához szükséges ideig fenn kell tartani.

29.      A Bíróság elnöke 2018. január 5‑i végzésével megengedte Magyarország és Lengyelország beavatkozását a Cseh Köztársaság kérelmeinek támogatása végett. Ugyanazon a napon hozott végzéssel Franciaországnak is megengedték a Parlament és a Tanács támogatása végett történő beavatkozást. A hivatalvezető 2017. november 10‑i határozatával a Bizottságnak is megengedték az alperesek támogatása végett történő beavatkozást.

30.      Írásbeli észrevételeket a Cseh Köztársaság, Franciaország, Magyarország és Lengyelország kormánya, valamint a Parlament, a Tanács és a Bizottság nyújtott be.

31.      A 2019. március 5‑i tárgyaláson az összes fél szóban is előadta észrevételeit.

 Az első jogalap: a hatáskörátruházás elve és a jogi alap

 Érvelés

32.      Első jogalapjával a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy az uniós jogalkotó megsértette az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében foglalt hatáskör‑átruházás elvét, mivel az EUMSZ 114. cikk a 2017/853 irányelv elfogadásának nem érvényes jogalapja. A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a 2017/853 irányelv nem a belső piacot érintő akadályok felszámolására irányul. Célja inkább kizárólag a bűn‑ és terrorcselekmények megelőzése, és ezzel a közbiztonság növelése. Az EUMSZ 84. cikkből következik, hogy míg az uniós jogalkotó intézkedéseket állapíthat meg a bűnmegelőzés terén a tagállami intézkedések támogatására, a Szerződések nem hatalmazzák fel magát az Európai Uniót arra, hogy erre vonatkozóan harmonizációs intézkedéseket fogadjon el.

33.      A Cseh Köztársaság állítása szerint valamely intézkedés jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, és amely magában foglalja a szóban forgó intézkedés célját és tartalmát. Míg a 2017/853 irányelvet az EUMSZ 114. cikk (a 91/477 irányelv jogalapjául szolgáló EGK 100a. cikknek megfelelő jogalap) alapján fogadták el, a 2017/853 irányelv körülményei és céljai lényegesen eltérnek a 91/477 irányelvétől. Ezenfelül az, hogy a 91/477 irányelvet egy belső piaci jogalapra hivatkozva fogadták el, nem igazolja, hogy a 2017/853 irányelv jogalapjának ugyanazt a rendelkezést válasszák, mivel ez utóbbi célkitűzései igen eltérőek. Végezetül, igaz, hogy a 2008/51 irányelv a közbiztonság javításának céljával módosította a 91/477 irányelvet, a 2008/51 irányelv lényegében az Európai Uniónak a tűzfegyverek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló ENSZ‑jegyzőkönyvből eredő nemzetközi kötelezettségei által indokolt technikai módosításokat vezetett be. A 2017/853 irányelv hatása azonban jelentősen túlmutat a technikai módosításokon.

34.      Az Európai Parlament és a Tanács cáfolja ezeket az állításokat, és azzal érvel, hogy a Cseh Köztársaság tévesen értelmezi a jogot, valamint az EUMSZ 114. cikket és a 2017/853 irányelvet. A közbiztonság (és hasonlóképpen a közegészség) biztosítása az uniós jog által elismert általános érdek, amely egy ilyen intézkedés elfogadásának érvényes jogalapja. Annak értékeléséhez, hogy helyes jogalapot alkalmaztak‑e, a 91/477 irányelvet és a 2017/853 irányelvet is meg kell vizsgálni. Még ha a 2017/853 irányelvet a 91/477 irányelvtől függetlenül vizsgálnánk is, az uniós jogalkotó akkor sem volt köteles a belső piacot érintő akadályok felszámolásával kapcsolatos okokra hivatkozni ahhoz, hogy az előbbit érvényesen fogadja el. A 2017/853 irányelv nem változtatja meg a 91/477 irányelv célkitűzését. Célja egyszerűen a szabad mozgás és a közbiztonság közötti egyensúly kiigazítása, figyelembe véve az (elfogadásakor) történt terrortámadásokat, továbbra is biztosítva a belső piac zavartalan működését. A Tanács ezenfelül azt állítja, hogy a közbiztonságra irányuló célkitűzés nem másodlagos célja a 2017/853 irányelvnek.

35.      A Cseh Köztársaságot támogatva Magyarország és Lengyelország azt állítja, hogy a 2017/853 irányelv kizárólag a bűncselekmények megelőzésére irányul. Mindkét tagállam azon a véleményen van, hogy valamely módosító irányelv, mint a 2017/853 irányelv, jogszerűségének vizsgálatakor az adott aktust teljes egészében kell vizsgálni, azonban ebből nem következik, hogy a módosított intézkedés (a jelen esetben a 91/477 irányelv) céljait is figyelembe kell venni. Ez a megközelítés egy olyan aggályos precedenst teremtene, amely kitágíthatná az uniós jogalkotó mérlegelési jogkörét. Magyarország azt állítja, hogy a 2017/853 irányelv helyes értelmezése valójában az, hogy a belső piac működésének biztosítására irányuló cél járulékos a bűncselekmények megelőzésére irányuló elsődleges célkitűzéshez képest. Lengyelország azt állítja, hogy valójában nincs összefüggés az említett irányelv célkitűzése és a belső piac működése között. A 2017/853 irányelv inkább ezzel a céllal ellentétes akadályokat vezet be, mivel akadályozza azon tűzfegyverek mozgását, amelyek nem veszélyesek az uniós jog szempontjából.

36.      A Parlamentet és a Tanácsot támogató Franciaország azt állítja, hogy az előkészítő jogalkotási anyagokból éppen ellenkezőleg az derül ki, hogy a 2017/853 irányelv célja az alapvető szabadságok olyan akadályainak megszüntetése, amelyek a belső piac működésére közvetlen hatással vannak. Az, hogy a 2017/853 irányelv egyben a közbiztonság javítására is irányul, nem veszélyezteti a belső piaci célkitűzéseket. Ez a megközelítés jelenik meg az EUMSZ 114. cikk alapján elfogadott más intézkedésekben is.

37.      Szintén az alpereseket támogatva a Bizottság azt állítja, hogy először is, az uniós jogalkotó tág mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon intézkedéseket illetően, amelyeket az EUMSZ 114. cikk alapján elfogadhat. Másodszor, feladatai ellátása során a jogalkotót nem lehet megakadályozni abban, hogy belső piaci jogalapot használjon, csupán azért, mert a szóban forgó intézkedés a közbiztonság védelmére is irányul. Harmadszor, számos tanulmány és jelentés bizonyítja a 2017/853 irányelv elfogadásának belső piaci jogalapját.

 Értékelés

38.      Véleményem szerint a Cseh Köztársaság első jogalapja az EUMSZ 114. cikk téves értelmezésén és 2017/853 irányelv félreértelmezésén alapul. Ennél fogva megalapozatlan.

 Előzetes észrevételek

39.      A jelen eljárásban az EUMSZ 114. cikk hatályával és a belső piac létrehozására és működésére vonatkozó harmonizációs intézkedések elfogadására vonatkozó jogalkotói hatáskörrel kapcsolatban felmerült kérdések nem teljesen újak.(33) Az olyan megfontolások, mint a közbiztonság (a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem mellett) magától értetődően valamiféle hatással lesznek a belső piac működésére. Hol kell azonban a Szerződések értelmében rendelkezésre álló különböző jogalapok alkalmazásával meghúzni a határt a belső piaci intézkedések és valamely más (kívánatos) célkitűzés előmozdítására irányuló intézkedések között? Az EUMSZ 114. cikk kiterjed‑e a tagállamok területén 2015‑ben elkövetett terrorcselekmények közvetlen következményeként a közbiztonság javítása érdekében elfogadott jogi szabályozásra?(34)

40.      A belső piac szabályozására vonatkozó hatáskör egy sor más kérdést is érint. Az EUMSZ 114. cikk hatálya ezért két okból is különös jelentőséggel bír a tagállamok számára. Először is, érzékeny kérdés az, hogy az említett rendelkezésen alapuló aktusok kiterjednek‑e olyan kérdésekre is, amelyekre a Szerződések nem ruházták fel hatáskörrel az uniós jogalkotót (amint azt itt a Cseh Köztársaság állítja). Másodszor, az említett rendelkezés alapján az uniós aktusokat a rendes jogalkotási eljárást követve (vagyis minősített többségi szavazással) fogadják el, ami azt jelenti, hogy egy tagállam sem vétózhatja meg a javasolt aktust.

41.      Abban nincs vita, hogy az EUMSZ 84. cikk nem lett volna megfelelő jogalap a 2017/853 irányelv számára. Az említett szerződési rendelkezés nem ruházta fel hatáskörrel az uniós jogalkotót, hogy a bűncselekmények megelőzése terén harmonizáló jogszabályokat fogadjon el. Ez továbbra is a tagállamok hatásköre marad. Vagyis ha a 2017/853 irányelvnek nem az EUMSZ 114. cikk a megfelelő jogalapja, akkor ezt az intézkedést meg kell semmisíteni.

42.      Abban sincs vita, hogy a 91/477 irányelv (ezen a területen az eredeti intézkedés) elfogadásának jogalapja nem vitatott.(35) Ezenfelül a 91/477 irányelv a tűzfegyverek ellenőrzéséről, megszerzéséről és tartásáról szóló minimum harmonizációs intézkedés.(36) Így a tagállamoknak volt némi mozgásterük eltérő szabályok elfogadására ezen a területen azon kérdések vonatkozásában, amelyeket a módosítás előtt a szóban forgó irányelv nem szabályozott,(37) mint például a hatástalanított tűzfegyvereket érintő intézkedések.

 Az EUMSZ 114. cikk

43.      A Bíróság ítélkezési gyakorlata a következő pontokat határozza meg az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott jogalkotási intézkedéseket illetően. Először is, bár a nemzeti szabályozások közötti eltérések egyszerű megállapítása nem elegendő az EUMSZ 114. cikk alkalmazásának igazolásához, nem ez a helyzet a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései közötti eltérések esetében, amelyek gátolják az alapvető szabadságok érvényesülését, és ezáltal közvetlenül érinthetik a belső piac működését. Másodszor, az EUMSZ 114. cikkre mint jogalapra akkor lehet hivatkozni, ha a nemzeti szabályozások eltérő alakulásából adódó jövőbeni kereskedelmi akadályok megelőzése a cél (az ilyen akadályok keletkezésének valószínűnek kell lennie, és a kifogásolt intézkedésnek ezen akadályok megelőzésére kell irányulnia). Harmadszor, amint fennállnak az EUMSZ 114. cikkre mint jogalapra való hivatkozás feltételei, az uniós jogalkotó nem lehet akadályoztatva abban, hogy e jogalapra hivatkozzon abból a tényből kifolyólag, hogy a más kérdések, például a közegészség védelme meghatározó a kiválasztandó cselekvés tekintetében.(38)

44.      Az EUMSZ 114. cikkel összhangban a jogalkotó hatáskörrel rendelkezik a szabad mozgást gátló akadályok megszüntetésére és a belső piac működésének javítására. Ez utóbbi lényegében a verseny torzulásának megszüntetésére utal, amelyről itt nincs szó. A Cseh Köztársaság első jogalapjának középpontjában inkább az első elem áll, vagyis hogy a 2017/853 irányelv megszünteti‑e a szabad mozgást gátló akadályokat és/vagy megakadályozza‑e a jövőbeni akadályokat.

45.      Az EUMSZ 114. cikkben szereplő „közelítésre vonatkozó intézkedések” kifejezéssel a Szerződés alkotói a kívánt eredmény elérése céljából – a harmonizálandó terület általános összefüggései és sajátos körülményei függvényében – mérlegelési jogkört kívántak biztosítani az uniós jogalkotó számára a közelítés legmegfelelőbb módját illetően. A körülmények függvényében ezek a megfelelő eszközök valamennyi tagállamot kötelezhetik intézkedések bevezetésére: itt azt biztosítva, hogy azok a termékek, amelyek lényegüknél fogva veszélyesek (tűzfegyverek), a nyomonkövethetőség érdekében jelöléssel lássák el, szabályozzák az ilyen áruk megszerzését vagy akár szigorítsák a különösen veszélyesnek tekintett fegyverek ellenőrzését.(39)

46.      Az EUMSZ 114. cikk alapján elfogadott más, olyan célokra irányuló intézkedések, amelyek elválaszthatatlanul összefonódnak a belső piac működésével, az úgynevezett „új megközelítésű” jogszabályokban vannak felsorolva.(40) Ezek az intézkedések a játékok biztonságától(41) a polgári felhasználású robbanóanyagokon át(42) az egyéni védőeszközökig(43) terjedő számos jogi aktusból állt. Jogalapként szisztematikusan az EUMSZ 114. cikkre (vagy a Szerződés valamely korábbi változatában szereplő ennek megfelelő rendelkezésre) hivatkoznak. Ezen intézkedések mindegyike olyan más vonatkozásról rendelkezik, mint például a fogyasztóvédelem és a közbiztonság, vagy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, amelyeket figyelembe kell venni az áruk szabad mozgásának egyensúlyba hozása és kiegészítése érdekében. Bár az ilyen intézkedések áttekintése nem feltétlenül bizonyítja, hogy a 2017/853 irányelv célkitűzése hasonlóképpen az EUMSZ 114. cikk hatálya alá tartozik, ezen uniós jogi joganyag létezése azt mutatja, hogy a Szerződés e rendelkezése alapján milyen tág mozgástér illeti meg az uniós jogalkotót.

47.      Itt hívom fel a figyelmet az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésére is, amely szerint a harmonizációra vonatkozó javaslataiban a Bizottságnak figyelembe kell vennie olyan kérdéseket, mint a biztonság.

48.      Így ha léteznek kereskedelmi akadályok, vagy valószínű, hogy a jövőben felmerülnek ilyenek amiatt, mert a tagállamok eltérő intézkedéseket hoztak vagy hoznak valamely termékkel vagy termékek valamely kategóriájával kapcsolatban, és ezáltal a védelem különböző szintjeit biztosítják, az érintett termék vagy termékek szabad mozgását akadályozva ezzel a Unión belül, az EUMSZ 114. cikk felhatalmazza a közösségi jogalkotót arra, hogy egyrészt az említett cikk (3) bekezdésével, másrészt az EUM‑Szerződésben szereplő (vagy az ítélkezési gyakorlat által kialakított) jogi elvekkel összhangban lévő megfelelő intézkedések elfogadásával a belső piac szabályozása céljából beavatkozzon(44)

49.      A Bíróság dohánytermékekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata az EUMSZ 114. cikk hatálya szempontjából különösen hasznos eligazítást ad, amely itt analógia útján alkalmazható, mivel a belső piaci célkitűzéshez hasonlóan e jogi szabályozás céljai is a közegészség védelmére és a fogyasztóvédelemre irányulnak.(45) Természetesen igaz, hogy a Németország kontra Parlament és Tanács ítéletben(46) a Bíróság egyértelművé tette, hogy az EUMSZ 114. cikk szerinti jogalkotói hatáskörnek vannak korlátai.(47) Ez az ügy az EK 95. cikk (jelenleg EUMSZ 114. cikk) alapján elfogadott jogszabályra vonatkozott, amely valamennyi dohánytermék reklámozására vonatkozó tilalmat vezetett be. A Bíróság megállapította, hogy egy ilyen abszolút tilalom nem tekinthető úgy, mint amely megkönnyíti a kereskedelmet, és hogy ennek megfelelően az adott esetben szóban forgó irányelv meghaladta a közegészség védelméhez szükséges mértéket.(48) Itt a helyzet egyértelműen eltérő, mivel a 2017/853 irányelv nem vezet be a tűzfegyverek szabad mozgására vonatkozó ilyen abszolút tilalmat.(49)

50.      Ennek megfelelően a 2017/853 irányelvet annak mentén kell értékelni, hogy a tartalmát tekintve és egészében nézve megszünteti‑e a szabad mozgást gátló akadályokat és/vagy megakadályozza‑e a jövőbeni akadályokat.

 A 2017/853 irányelv

51.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak arra, hogy bírósági felülvizsgálat tárgyát képezzék, ilyen elemnek számít többek között ezen aktus célja és tartalma. Ha az érintett jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az két cél elérésére irányul, vagy két összetevőt foglal magában, és ezek egyike elsődlegesnek vagy döntő jellegűnek mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, az aktust csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amelyet az elsődleges vagy döntő cél vagy összetevő megkövetel.(50) Ennek megfelelően meg kell határozni a 2017/853 irányelv fő célját és meg kell vizsgálni tartalmát.(51)

52.      Amint arra a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország rámutat, a (2) és a (23) preambulumbekezdés különösen hangsúlyozza a 2017/853 irányelv közbiztonsági célját „a bűnözést szolgáló tűzfegyverekkel való visszaélésekre” és a 2015. évi terrortámadásokra tekintettel.(52)

53.      Ebből az következik‑e, hogy e célok követésével az uniós jogalkotó túllépett hatáskörén, amikor a bűncselekmények megelőzése terén a tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket harmonizáló jogszabályt fogadott el?

54.      Véleményem szerint nem.

55.      Ahhoz, hogy a 2017/853 irányelv elsődleges céljáról meggyőződjünk, először is preambulumát és rendelkezéseit egészében kell értelmezni.(53)

56.      Egyes preambulumbekezdések olyan célokat fogalmaznak meg, amelyek eleve a belső piachoz kapcsolódnak. Így például az (1) preambulumbekezdés emlékeztet arra, hogy a „91/477[…] irányelv […] kísérő intézkedést hozott létre a belső piac számára.” Ennek során az említett irányelv „[e]gyensúlyt teremtett egyrészről az egyes tűzfegyvereknek és azok alapvető alkotóelemeinek az Unión belüli bizonyos fokú szabad mozgását biztosító kötelezettségvállalás, másrészről e szabadságnak az említett termékek szempontjából megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával történő ellenőrzésének szükségessége között” (kiemelés tőlem). A (6) preambulumbekezdés kifejti, hogy „valamennyi tűzfegyver és alapvető alkotóelemeik nyomonkövethetőségének javítása és szabad mozgásuk elősegítése érdekében” kell a tűzfegyvereket és az alapvető alkotóelemeiket „egyértelmű, tartós és egyedi jelöléssel” ellátni és a tagállamok nyilvántartási rendszereiben regisztrálni.

57.      Ugyanakkor egyes preambulumbekezdésekben kétségkívül megjelenik egy biztonsági célkitűzés is. Így például a (15) preambulumbekezdés szerint „A legveszélyesebb tűzfegyverekre vonatkozóan a 91/477 irányelvben szigorúbb szabályokat kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy azok megszerzése, tartása vagy kereskedelme – kisszámú és kellően megindokolt kivételtől eltekintve – ne legyen megengedett”. A (16)–(18) preambulumbekezdés szerint gyűjtők, kereskedők és közvetítők vonatkozásában rendelkezni fognak a tűzfegyverek szigorúbb ellenőrzése alóli kivételek engedélyezéséről. A (20) preambulumbekezdés szerint a 91/477 irányelv hatályának ki kell terjednie a valódi tűzfegyverekké alakítható vaktöltényes fegyverekre. Végezetül, a (21) preambulumbekezdés elismeri a nem megfelelően hatástalanított tűzfegyverek reaktiválásának jelentős kockázatát, valamint hogy figyelembe kell venni a tűzfegyverek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló ENSZ‑jegyzőkönyvet.(54)

58.      Mit tesznek hát ténylegesen a 2017/853 irányelv anyagi jogi rendelkezései?

59.      Az 1. cikk 1. pontja számos új fogalommeghatározást vezet be a 91/477 irányelv 1. cikkébe, mint például a „hatástalanított tűzfegyverek”, „gyűjtő”, „kereskedő”, „közvetítő” és „tiltott gyártás”.(55) Az 1. cikk 3. pontja a 91/477 irányelv 4. cikkét módosítja, harmonizálva a forgalomba hozott tűzfegyverek jelölésére vonatkozó rendelkezéseket. A rendelkezés kötelezi a Bizottságot, hogy a tűzfegyverek megjelölésére vonatkozó műszaki előírások meghatározása érdekében végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el.(56)

60.      A 2017/853 irányelv 1. cikke 6. pontjának rendelkezései a 91/477 irányelv korábbi 5. cikkét (tűzfegyverek megszerzése és birtoklása) és 6. cikkét (A kategóriás tűzfegyverekre vonatkozó tilalom) teljes egészében felváltja. A tagállamoknak nyomonkövetési rendszerrel kell rendelkezniük annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti engedélyezési feltételek teljesüljenek, és ha ezek a feltételek már nem teljesülnek, akkor az engedélyt visszavonják. Ha az A, B vagy C kategóriába sorolt tűzfegyvereket távollevők között kötött szerződések révén szerzik meg, a vevő személyazonosságát és engedélyét ellenőrizni kell. Az új 6. cikk általános tilalmat vezet be az A kategóriába sorolt tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszer megszerzésére és tartására. A tagállamok számos, korlátozott körű kivételt (egyedi, különleges és megfelelően indokolt esetekben) engedélyezhetnek. Ezek az új intézkedések kritikus infrastruktúra, kereskedelmi rakományok, nagy értékű konvojok és fontos ingatlanok biztonságának védelmére (amennyiben ez nem ellentétes a közbiztonsággal vagy a közrenddel); szakmai minőségükben eljáró gyűjtőknek, kereskedőknek vagy közvetítőknek adott egyedi engedélyekre; múzeumoknak adott engedélyekre; valamint céllövészeknek adott engedélyekre vonatkoznak. Ez utóbbira bizonyos feltételek vonatkoznak.(57)

61.      A 2017/853 irányelv 1. cikkének 7. pontja a 91/477 irányelv 7. cikkét módosítja, amely előzetes engedély hiányában megtiltja a B kategóriába sorolt tűzfegyverek megszerzését. A 2017/853 irányelv elfogadását követően a félautomata tűzfegyverek már nem a B kategóriába, hanem az A kategóriába tartoznak. Az 1. cikk 7. pontjának b) alpontja egy új 7. cikk (4a) bekezdést illeszt a 91/477 irányelvbe, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok a 2017. június 13. előtt B kategóriába sorolt, jogszerűen megszerzett és nyilvántartásba vett félautomata tűzfegyverek engedélyét megerősítsék, megújítsák vagy meghosszabbítsák.

62.      A 2017/853 irányelv 1. cikkének 8. pontja a 91/477 irányelvnek a C kategóriás tűzfegyverekről szóló rendelkezéseit módosítja. Az 1. cikk 12. pontja meghatározza az tűzfegyverek egyik tagállamból a másikba történő transzferének szabályait. Az 1. cikk 13. pontja meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a magánszemélyek, például vadászok „egy vagy több […] tűzfegyvert tarthatnak […], ha tevékenységük folytatása céljából átutaznak két vagy több tagállamon”.(58) Az 1. cikk 14. pontja a tagállamok közötti együttműködésről rendelkezik.(59) Az 1. cikk 18. pontja szerint a Bizottság jelentést nyújt be a 2017/853 irányelv alkalmazásáról, felülvizsgálva rendelkezéseit az új technológiák, mint például a 3D nyomtatás fényében.

63.      Számomra úgy tűnik, hogy az 1. cikk 3., 6., 7., 8., 12–14., valamint 18. pontjának szabályozási hatása a harmonizált szabályok bevezetése annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamoknak ne kelljen egyedi (és ezért valószínűleg különböző) intézkedéseket tenniük. Így véleményem szerint elsősorban a belső piac működésének biztosítására irányulnak.

64.      Az 1. cikk 19. pontja a 91/477 irányelv I. mellékletét módosítja. A jelen ügy szempontjából a jelentős változás a félautomata fegyverekké, a félautomata központi gyújtású fegyverekké és félautomata hosszú fegyverekké alakított automata tűzfegyverek A kategóriába sorolása. Amint azt említettem, bizonyos félautomata fegyverek a B kategóriából átkerültek az A kategóriába, a hatástalanított fegyverek most már a C kategóriába tartoznak és a 91/477 irányelv hatálya alól kizárt tűzfegyverek fogalommeghatározása megváltozott.(60)

65.      Véleményem szerint e rendelkezések elemzéséből és a 2017/853 irányelv általános tartalmából következik, hogy alapvetően nem változott meg a 91/477 irányelvben az egyfelől a belső piac működésének biztosítása, másfelől a közbiztonság megőrzése között megteremtett általános egyensúly. Ezt a következtetést nem gyengíti az, hogy a Bizottság a javaslatában azt állítja, hogy a polgárok és a vállalkozások biztonsága alapvető fontosságú és a 2015. november 13‑án Párizsban végrehajtott terrortámadások halálos áldozataira utal, valamint hogy egyes preambulumbekezdések kiemelik a közbiztonsági célt. Végső soron a 2017/853 irányelv joghatása számít.

66.      Hozzáteszem, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében általános érdekű célkitűzésnek minősül. Ugyanez érvényes a súlyos bűncselekmények elleni, a közbiztonság biztosítása érdekében folytatott küzdelemre is.(61) E két elem mindegyike egyértelműen az EUMSZ 114. cikk hatálya alá tartozik.

67.      Először is (egy nyilvánvaló kijelentés): a tűzfegyverek jellegüknél fogva veszélyes áruk. Nemcsak a felhasználó, de a szélesebb körű nyilvánosság szempontjából is biztonsági aggályokat vet fel. Ez az oka annak, hogy a jogalkotó azokkal a rendelkezésekkel együtt, amelyek az ilyen fegyverek tartását és megszerzését korlátozzák, jelölési és engedélyezési kötelezettségeket is bevezetett.(62) A 2017/853 irányelv főként a belső piac létrehozásának előmozdítására olyan körülmények között használatos klasszikus intézkedéseket tartalmaz, amelyek esetében valamely termékre korlátozásokat kell bevezetni (biztonsági okok miatt) a határellenőrzések bevezetésének elkerülése, és az áruk és személyek szabad mozgásának előmozdítása érdekében.(63) Következésképpen hangsúlyozottan elutasítom Lengyelország azon beadványát, amely szerint a tűzfegyverek az uniós jog szempontjából nem veszélyes áruk.

68.      Másodszor, a belső piac létrehozásának fő vonása az áruk szabad mozgását gátló fizikai akadályok megszüntetése, amelyek leglátványosabb példája a határokon lévő vámellenőrzési pontok voltak.(64) Egy 28 tagállamból (512,6 millió fő) álló területen az uniós polgároknak a nemzetközi terrorizmus veszélyének kiszolgáltatott biztonsága elválaszthatatlanul összefonódik az olyan veszélyes áruk áramlásával, mint a tűzfegyverek. A 2015 januárjában végrehajtott párizsi terrortámadásokat követően az Unió bel‑ és/vagy igazságügyi miniszterei elfogadták a „Párizsi nyilatkozatot”, amelyben megismételték az egész Európában az illegális lőfegyverek kínálatának csökkentésére irányuló kötelezettségvállalást. Válaszul a Bizottság e biztonsági fenyegetésekre való hatékony és koordinált, európai szintű reagálás biztosítása érdekében elfogadta az európai biztonsági stratégiát.(65) Az európai biztonsági stratégia emellett kiemelte a nemzeti jogszabályok közötti különbségeket mint az uniós szintű hatékony ellenőrzés és rendőri együttműködés akadályát. Számomra úgy tűnik, hogy az adott kontextusban a különböző nemzeti intézkedések akadályozták volna az áruk szabad mozgását. Az uniós jogalkotónak fel kellett lépnie, annak érdekében, hogy uniós szinten teremtse meg az áruk szabad mozgása és a közbiztonság közötti egyensúlyt.(66) Ezenfelül pontosan azért, mert a 2017/853 irányelv tovább harmonizálja a tűzfegyverek feletti ellenőrzést, a 91/477 irányelvben szereplő, a tagállamok közötti kölcsönös bizalomra vonatkozó rendelkezéseket egészíti ki, és ezzel csökkenti annak szükségességét, hogy a tagállamoknak egyénileg kelljen fellépniük.(67)

69.      Harmadszor, a 2017/853 irányelv 1. cikkének 3. pontja által a Bizottságnak előírt kötelezettség, hogy a műszaki előírások meghatározása érdekében végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, ilyen bizalomnövelő intézkedés. A kereskedelem műszaki akadályainak harmonizációja (amelybe a műszaki előírások is beletartoznak) a belső piac régen meghatározott célja.(68) Az, hogy a távollevők között kötött szerződések szabályozására új rendelkezés kerül a 91/477 irányelvbe, további példája annak, hogyan szabályozza a 2017/853 irányelv a belső piacon belüli kereskedelmet.(69)

70.      Negyedszer, a 2017/853 irányelv jobb tagállamok közötti együttműködést ír elő a belső piacon belül a tűzfegyverek tagállamok transzferálásának nyomon követése és az arra vonatkozó információcsere érdekében.(70)

71.      Végezetül, megfelelő értelmezés mellett nem lehet azt mondani, hogy a 2017/853 irányelv tényleges tartalma lényegi módon harmonizálná a bűncselekmények megelőzését.

72.      A Parlament és a Tanács a tárgyaláson azt állította (és ezt a megfigyelés is megerősíti), hogy az általános uniós jogalkotási gyakorlat az, hogy valamely módosító aktus szövegét úgy fogalmazzák meg, hogy azt a módosítandó aktus rendelkezései közé vagy azok helyére be lehessen illeszteni.(71) Ezért a korábbi intézkedés (a 91/477 irányelv) preambulumbekezdéseiben szereplő kijelentéseket nem ismétlik meg a 2017/853 irányelv indokolásában, annak ellenére, hogy ezek a kijelentések ez utóbbi aktusra ugyanúgy érvényesek. Mellesleg hozzáteszem, hogy jót tenne e módosító jogszabályoknak, ha mégiscsak kiegészítenék néhány rövid kijelentéssel a preambulumot, megerősítve, hogy az eredeti aktus indokolása változatlan és a módosító aktusra ugyanúgy alkalmazandó, mivel a jelenlegi gyakorlatból ez nem derül ki azonnal.

73.      Magyarország és Lengyelország szerint a 2017/853 irányelv jogszerűségének értékelésekor nem szükséges megvizsgálni a 91/477 irányelv célját. Attól tartanak, hogy egy ilyen megközelítés a jogalkotó EUMSZ 114. cikk szerinti mérlegelési jogkörének indokolatlan kiterjesztését eredményezné.

74.      A megtámadott jogi aktus a 2017/853 irányelv. Ebből következik, hogy annak felülvizsgálata során, hogy ultra vires lett‑e elfogadva, a bírósági vizsgálatnak a 2017/853 irányelvre és annak joghatásaira kell összpontosítania. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a 2017/853 irányelv a 91/477 irányelvet módosítja; és a preambulumában semmi nem utal arra, hogy el akarná távolítani a belső piaci célt a korábbi irányelvből. Véleményem szerint ezért mesterséges lenne úgy értékelni a módosító irányelvet, mintha a módosított aktus nem is létezne.(72)

75.      Összefoglalva, úgy vélem, hogy az uniós jogalkotó a 2017/853 irányelvben olyan intézkedéseket fogadott el, amelyek kiegyensúlyozottan mozdítják elő a belső piac célkitűzéseit és veszik figyelembe a közbiztonságra irányuló rendelkezés javításának igényét.

76.      Ezért következtetésem szerint az első jogalap nem megalapozott, és azt el kell utasítani.

 A második jogalap: arányosság

77.      A Cseh Köztársaság második jogalapja két részre osztható. A Cseh Köztársaság először is, azt állítja, hogy a 2017/853 irányelv elfogadásakor az uniós jogalkotó egyáltalán nem foglalkozott a szóban forgó intézkedések arányosságának kérdésével, és szándékosan nem szerzett be elegendő információt (például hatásvizsgálat útján) ahhoz, hogy körültekintően megállapíthassa az ezen uniós jogi elvnek való megfelelést. Másodszor, azt állítja, hogy az uniós jogalkotó nyilvánvalóan aránytalan intézkedéseket fogadott el, az alábbiak szerint: i. betiltott bizonyos félautomata tűzfegyvereket, amelyeket nem használtak a 2015. évi terrorcselekmények elkövetésére; ii. szigorította a bizonyos minimálisan veszélyes tűzfegyverekre (antik fegyverek utánzatai vagy véglegesen hatástalanított tűzfegyverek) vonatkozó szabályozást; valamint iii. korlátozta bizonyos tölténytárak tartását.

 Az első rész

 A felek érvei

78.      A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy az uniós jogalkotót megillető tág mérlegelési jogkör nem korlátok nélküli. Az uniós jogalkotó a jogalkotási folyamat során nem rendelkezett az ahhoz szükséges információkkal, hogy a 2017/853 irányelv arányosságát értékelje. A jogalkotó főszabály szerint köteles hatásvizsgálatot lefolytatni (vagy azzal egyenértékű tanulmányt készíteni). Az, hogy ilyen értékelésre nem került sor, azt jelenti, hogy nem elemezték, miként érinti a 2017/853 irányelv a tűzfegyverekkel rendelkező és azt tartó magánszemélyek tulajdonhoz való jogát. A Bizottság által a javaslatában említett különböző tanulmányokban és jelentésekben nem szerepelt elegendő adat annak bizonyítására, hogy a fegyverek jogszerű polgári tartása és az ilyen fegyverek bűncselekményekhez vagy terrorizmushoz való visszaélésszerű használata között kapcsolat állna fenn.

79.      Magyarország azt állítja, hogy az intézményközi megállapodás mindhárom uniós intézményre jogilag kötelező. A Bizottság itt nem teljesítette a 2017/853 irányelvre irányuló javaslatával kapcsolatosan a hatásvizsgálat készítésére vonatkozó kötelezettségét. Emellett az irányelv egyes rendelkezései aránytalanok. Idetartozik az 1. cikk 3. pontja, amely a 91/477 irányelv 4. cikkének (4) bekezdését módosítja, bevezetve a szóban forgó termékek nyomon követése és azonosítása érdekében a tűzfegyverekkel kapcsolatos minden információ feljegyzésének követelményét. E módosítást követően az illetékes hatóságok 30 évig megőrizhetik a tűzfegyverekre vagy azok alapvető alkotóelemeire vonatkozó bejegyzéseket, a kapcsolódó személyes adatokkal együtt. Ezekhez a bejegyzésekhez a tűzfegyverek és alapvető alkotóelemek megsemmisítésétől számított 10 éven át, bűncselekmények megelőzése, felderítése vagy büntetőeljárás alá vonása, illetve büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából 30 éven át hozzá lehet férni. A 91/477 irányelv korábbi 4. cikkének (4) bekezdése nem írt elő ilyen rendelkezést: csupán lehetővé tette az illetékes hatóságok számára, hogy nyilvántartási rendszereikben 20 éven át adatokat tartsanak nyilván és őrizzenek meg.

80.      Lengyelország hozzáteszi, hogy az intézményközi megállapodásnak vannak kógens és nem kógens rendelkezései. Általában hatásvizsgálatot végeznek, kivéve a megállapodásban meghatározott mentesség esetén, amely a sürgős helyzetekre vonatkozik.

81.      A Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt azon az állásponton van, hogy az intézményközi megállapodás nem ír elő arra vonatkozó jogi kötelezettséget, hogy az uniós jogalkotási folyamat során hatásvizsgálatot végezzenek. A 2017/853 irányelv célja, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen egyes tűzfegyverek szabad mozgása és a közbiztonság fenntartása között. A Bíróságnak annak eldöntése során, hogy a 2017/853 irányelv összeegyeztethető‑e az arányosság elvével, kritériumként azt kell alkalmaznia, hogy az általa bevezetett korlátozások nyilvánvalóan nem megfelelőek‑e az elérni kívánt cél szempontjából.

 Az elfogadhatóság

82.      Egyetértek a Parlamenttel és a Tanáccsal, hogy elfogadhatatlan Magyarország azon érve, hogy a 2017/853 irányelv aránytalan azon részében, amelyben az 1. cikk 3. pontja a 91/477 irányelv 4. cikkét módosítja. A Bíróság eljárási szabályzata 129. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a beavatkozás csak az egyik fél kérelmeinek egészben vagy részben történő támogatására korlátozódhat. A 129. cikk (3) bekezdése hozzáteszi, hogy a beavatkozó fél a jogvitát beavatkozáskori állásában fogadja el.

83.      A jelen ügyben a Cseh Köztársaság nem tüntette fel a 2017/853 irányelv 1. cikkének 3. pontját a kereseti kérelmének tárgyaként.(73) Ezért úgy vélem, hogy Magyarországnak a 2017/853 irányelv 1. cikkének 3. pontjára, valamint az arányosság elvére vonatkozóan előadott érve elfogadhatatlan, és azt a továbbiakban nem vizsgálom.

 Az ügy érdeme

84.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (az uniós jog általános elvei közé tartozó) arányosság elve megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken. A Bíróság elfogadta, hogy a Szerződések által ráruházott bírósági felülvizsgálati jogkör gyakorlása során az uniós jogalkotót széles körű mérlegelési jogkörnek kell megilletnie azokon a területeken, ahol magatartása politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényel.(74) Ebből következik, hogy nem azt a kritériumot kell alkalmazni, hogy a jogalkotó által egy ilyen területen elfogadott intézkedés az egyetlen vagy a lehető legjobb volt‑e, mivel jogszerűségét kizárólag az ilyen intézkedésnek az illetékes intézmény(ek) által elérni kívánt célkitűzéshez képest nyilvánvalóan nem megfelelő jellege érintheti.(75)

85.      Ugyanakkor, annak ellenére, hogy az uniós jogalkotó széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik, választását objektív megfontolásokra kell alapoznia. Ezen túlmenően, a különböző lehetséges intézkedésekhez kapcsolódó korlátok értékelése során meg kell vizsgálnia, hogy az elfogadott intézkedéssel elérni kívánt célok igazolhatnak‑e az egyes személyeket érő, kedvezőtlen személyes, társadalmi vagy gazdasági következményeket.(76)

86.      Az első jogalappal kapcsolatban kifejtett nézeteimből következik, hogy úgy gondolom, hogy a 2017/853 irányelv célkitűzése jogszerű.(77) Így az arányossággal kapcsolatban a valódi kérdés az, hogy az elfogadott intézkedések arányosak és szükségesek‑e a belső piac működése, és egyidejűleg egy bevallottan általános érdekű célkitűzés (jelen ügyben a terrorizmus elleni küzdelem a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében) elérése szempontjából.

87.      A tűzfegyverek jellegüknél fogva veszélyesek. Az uniós jogalkotó ennek megfelelően úgy döntött, hogy a fegyverek teljes életciklusát – a gyártástól a kereskedelemig, a tulajdonlásig és a tartásig, a hatástalanításig és a megsemmisítésig – szabályozza.(78)

88.      A Cseh Köztársaság helyesen állítja, hogy bár a bírósági felülvizsgálat ez esetben korlátozott terjedelmű, az uniós intézményeknek bizonyítaniuk kell, hogy a 2017/853 irányelv elfogadásakor valóban gyakorolták mérlegelési jogkörüket. Ehhez pedig arra van szükség, hogy figyelembe kellett venniük az azon helyzetet érintő minden releváns tényezőt és körülményt, amelyet az új jogszabály szabályozni kívánt. Ebből következik, hogy az intézményeknek legalábbis be kell tudniuk mutatni, valamint pontosan és egyértelműen elő kell tudniuk adni azokat a lényegi tényeket, amelyeket a 2017/853 irányelv jogalapjaként figyelembe kellett venni.

89.      Véleményem szerint a Bíróságnak felülvizsgálata során nem kell saját értékelést végeznie arra vonatkozóan, hogy egyes olyan tűzfegyvereket, amelyek ellenőrzését a 2017/853 irányelv szigorítja, ténylegesen használták‑e a 2015. évi terrortámadásokban; vagy hogy az ilyen fegyverek pontosan olyan veszélyesek‑e, mint ahogyan a három intézmény állítja. Ehelyett az értékelés zsinórmértékét a 2017/853 irányelv, vagyis azon aktus céljai képezik, amelynek érvényességét megtámadták (és nem pedig a 91/477 irányelv céljai).

90.      A jelen ügyben újszerű jelenség, hogy a 2017/853 irányelv elfogadásakor az uniós jogalkotó eltekintett a hatásvizsgálattól. Általában az uniós intézmények az ilyen vizsgálatra tudnak hivatkozni annak bizonyítása végett, hogy az elfogadott intézkedések megfelelők és szükségesek. Itt ezt értelemszerűen nem tudják megtenni.

91.      Következik‑e ebből automatikusan, hogy a 2017/853 irányelvvel bevezetett intézkedéseket meg kell semmisíteni, mert a három intézmény nem végezte el az intézményközi megállapodás szerinti hatásvizsgálatot?

92.      Véleményem szerint nem.

93.      Az intézményközi megállapodást az EUMSZ 295. cikk alapján fogadták el, amely előírja, hogy a három intézmény egyeztet egymással, és közös megegyezéssel meghatározzák együttműködésük szabályait. E célból kötelező jellegű intézményközi megállapodásokat köthetnek.(79) Azt, hogy a szóban forgó intézményközi megállapodás kötelező jellegű‑e, az adott megállapodás szövege és kontextusa alapján kell eldönteni. A Bíróság mindenesetre már megállapította, hogy a Tanács és a Bizottság között a múltban kötött együttműködési megállapodások kötelező jellegű kötelezettségvállalásokat keletkeztettek.(80) Számomra úgy tűnik, hogy a három intézmény kötelező jellegű kötelezettségvállalást szándékozott kötni egymással a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodással összefüggésben.(81) Ugyanakkor véleményem szerint ebből nem feltétlenül következik, hogy az intézményközi megállapodás kötelező jelleggel előírja, hogy minden egyes alkalommal hatásvizsgálatot kell készíteni.

94.      A hatásvizsgálatra vonatkozó szabályokat az intézményközi megállapodás III. része tartalmazza („A jogalkotás minőségének javítását szolgáló eszközök”). A 12. pont második bekezdése megállapítja, hogy „[a] demokratikus döntéshozatali folyamat keretében a hatásvizsgálatok elősegítik, hogy a három intézmény megalapozott döntéseket hozzon, de nem helyettesítik a politikai döntéseket. A hatásvizsgálatok nem késleltethetik indokolatlanul a jogalkotási folyamatot, és nem érinthetik a társjogalkotók lehetőségét arra, hogy módosításokat javasoljanak”. A 13. pont szerint „[a] Bizottság minden olyan jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezés, felhatalmazáson alapuló jogi aktus és végrehajtási intézkedés esetében hatásvizsgálatot végez, amely várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatással jár. A Bizottság munkaprogramjában vagy az együttes nyilatkozatban szereplő kezdeményezéseket főszabályként hatásvizsgálatnak kell kísérnie”. (Úgy tűnhet, hogy ebből a contrario az következik, hogy azon jogalkotási kezdeményezés esetében, amely nem jár „várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatással”, nem kell hatásvizsgálatot készíteni – természetesen lehet vitázni azon, hogy pontosan hol van a két kategória között a határvonal.)

95.      A 14. pontban az szerepel, hogy „[a Parlament és a Tanács] a Bizottság jogalkotási javaslatainak vizsgálatakor teljes mértékben figyelembe veszi a Bizottság hatásvizsgálatait. E célból a hatásvizsgálatokat úgy kell elkészíteni, hogy azok alapján az Európai Parlament és Tanács könnyebben tudja azt mérlegelni, hogy a Bizottság miért az adott intézkedés mellett döntött”. A Parlament és a Tanács, amennyiben azt célszerűnek és szükségesnek ítélik, hatásvizsgálatokat végezhetnek a Bizottság javaslatára vonatkozó saját érdemi módosításaikat illetően (15. pont).(82)

96.      Így az intézményközi megállapodásnak a hatásvizsgálatra vonatkozó rendelkezései nem tartalmaznak kötelezettséget. Nem használják a „shall” és a „must” szavakat, amelyek kötelezettséget teremtenének arra, hogy a hatásvizsgálatot minden egyes esetben elvégezzék. Természetesen teljesen igaz, hogy a hatásvizsgálatok a „Minőségi jogalkotás” folyamatának fontos és hasznos eszközei. Megkönnyítik a jól megalapozott és átlátható jogalkotási folyamatot. Ugyanakkor az intézményközi megállapodás nem írja elő minden körülmények között a hatásvizsgálat elkészítését a jogszabályok javaslatának vagy elfogadásának előzetes feltételeként.

97.      Ezért nem lehet igaz az, hogy hatásvizsgálat hiányában az uniós jogalkotó nem járhat el. Az intézményközi megállapodás ilyen abszolút értelmezése indokolatlanul korlátozná a Szerződések által a jogalkotónak biztosított mérlegelési jogkört. Lehetetlenné tenné, hogy akkor is szülessenek jogalkotási intézkedések, ha a körülmények alapján egyértelműen sürgős intézkedésre van szükség.(83) Mellesleg hozzáteszem, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a hatásvizsgálat sem a Parlamentet, sem a Tanácsot nem kötelezi.(84)

98.      Ebből következik, hogy nem hiszem, hogy a hatásvizsgálat hiánya automatikusan érvénytelenné teszi a később elfogadott uniós jogszabályt.

99.      Inkább arról van szó, hogy az intézményközi megállapodás értelmében a három intézmény megállapodik abban, hogy valamely uniós jogszabályra vonatkozó javaslat és/vagy annak elfogadása esetén mikor számít elvárt (vagy rendes) lépésnek a folyamatban a hatásvizsgálat elvégzése. Ha ez a lépés kimarad, az eljárási és anyagi jogi következményeket illetően két kérdés merül fel, mivel a hatásvizsgálat elmaradása az uniós intézmények feladatát jelentősen megnehezíti, ha a jogszabály megtámadására kerül a sor. Először is, bizonyítaniuk kell, hogy alapos okuk volt arra, hogy a rendes szabályok követésétől és a hatásvizsgálat elvégzésétől eltekintsenek. Másodszor, a jelen Bíróság bírósági felülvizsgálata során más anyagokra kell hivatkozniuk.(85)

100. Az első feltételt illetően az intézményközi megállapodás 12. pontjának második bekezdése lehetővé teszi, hogy az intézmények sürgős esetben eltekintsenek a hatásvizsgálattól. A Bizottság a 2017/853 irányelvre irányuló javaslat indokolásában kifejezetten azt állította, hogy „[f]igyelemmel a közelmúltbeli eseményekre, sürgőssége miatt a javaslat hatásvizsgálat nélkül kerül benyújtásra”.(86) A Bíróság előtt lévő anyagok alapján nem látom indokoltnak, hogy ezt az állítást kétségbe vonjam. Véleményem szerint ez alapján az első feltétel teljesül.

101. A második feltételt illetően a három intézmény különböző jelentésekre és tanulmányokra hivatkozik, amelyek szerintük azt bizonyítják, hogy a 2017/853 irányelv megfelelő és szükséges.(87)A 91/477 irányelv 17. cikke már kötelezte a Bizottságot, hogy rendszeresen nyújtson be jelentéseket a szóban forgó irányelv alkalmazásáról.(88) Az intézmények által hivatkozott egyes jelentések ezen kötelezettségek alapján készültek. Mivel a 2017/853 irányelv egy módosító aktus, a „REFIT”‑ként (a Bizottság célravezető és hatásos szabályozásra irányuló programja, amely az uniós jogalkotás módosításának legjobb módját vizsgálja) ismert „Minőségi jogalkotás” kezdeményezésbe tartozik. A 91/477 irányelv alkalmazásáról tehát számos jelentést készítettek még a 2017/853 irányelv elfogadása előtt.(89)

102. A 2017/853 irányelv preambuluma a szabad mozgáshoz való jog és e szabadságnak a veszélyes és tartós, bűncselekményekkel összefüggésben visszaéléshez lehetőséget teremtő termékek szempontjából megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával történő ellenőrzésének szükségessége közötti egyensúly megteremtésének általános célkitűzésére utal.(90) E célokra tekintettel számomra úgy tűnik, hogy amennyiben a 2017/853 irányelv szigorítja a tűzfegyverek forgalomba hozatalának ellenőrzését, valamint megszerzését és tartását, a jelölésre és a nyomonkövethetőségre vonatkozó szabályokat, a tűzfegyverek besorolására vonatkozó intézkedéseket, a tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó intézkedéseket, valamint az ilyen termékek tagállamok közötti transzferálását, az elfogadott intézkedések megfelelők és nem mennek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken. A jogalkotó nem tiltotta be teljesen a tűzfegyverek egyik kategóriáját sem. Még a (jogalkotó által a legveszélyesebbnek tartott) A kategóriás tűzfegyverekkel szembeni általános tilalom alól is vannak kivételek. Ezenfelül az előkészítő anyag arra utal, hogy javaslatának elkészítésekor a Bizottság figyelembe vette a belső piaci célkitűzéseket, valamint a szóban forgó intézkedések koncepciójának biztonsági követelményeit.(91)

103. Ezért elutasítom azt az érvet, amely szerint az uniós jogalkotó nem értékelte a 2017/853 irányelv arányosságát a jogalkotási folyamat során. Ezen a következtetésen nem változtat az az érv, amely szerint a 2017/853 irányelv indokolatlanul beavatkozik a tűzfegyverekkel rendelkező magánszemélyek tulajdonhoz való jogába.

104. Először is, a 2017/853 irányelv nem foglalja le a jogszerűen tartott, polgári használatú tűzfegyvereket. Csupán szigorítja az ilyen fegyverekre vonatkozó ellenőrzést. Így a 2017/853 irányelvnek nem célja, hogy a magánszemélyeket a tulajdonhoz (a jelen esetben a tűzfegyverekhez) való joguktól megfossza. Mellesleg megjegyzem, hogy a fegyvertartáshoz való alapvető jogot az uniós jog nem ismeri, és a fegyverek nem is képezik „a tagállamok közös alkotmányos hagyományai” részét. Másodszor, a Charta 17. cikkében szereplő tulajdonhoz való jog korlátozható jog.(92) Amellett, hogy a tulajdonjogok védelmét biztosítja, ez a cikk azt is előírja, hogy a magánszemélyeket közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel meg lehet fosztani tulajdonuktól. Mivel a 2017/853 irányelv előírja, hogy a rendelkezéseit megsértve tartott tűzfegyvereket bizonyos rendelkezések megszegése esetén le kell foglalni, számomra úgy tűnik, hogy teljesen megfelel a fenti feltételeknek. A Cseh Köztársaság által megtámadott rendelkezéseket alább vizsgálom meg.(93)

105. Ezért azon a véleményen vagyok, hogy második jogalap első részét el kell utasítani.

 A második rész

106. Másodlagosan a Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság a 2017/853 irányelv 1. cikkének 6., 7. és 19. pontjában foglalt bizonyos rendelkezéseket semmisítsen meg.(94)

107. A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy az 1. cikk 6. pontja azon részében érvénytelen, amely a 91/477 irányelvbe illeszti az 5. cikk (3) bekezdését és a 6. cikk (6) bekezdésének második albekezdését. Az 5. cikk (3) bekezdése a B kategóriás tűzfegyverek megszerzésére vagy tartására jogosító engedély visszavonásáról állapít meg szabályokat, amennyiben az érintett személy központi gyújtású félautomata vagy ismétlő tűzfegyverre szerelhető töltőszerkezet birtokában van, amely 20‑nál több töltény befogadására alkalmas (vagy hosszú tűzfegyverek esetében, amely 10‑nél több töltény befogadására alkalmas). Erre a rendelkezésre a módosított 91/477 irányelv 6. cikkének és 7. cikkének (4a) bekezdése szerinti kivételek vonatkoznak.

108. A módosított 5. cikk (3) bekezdésének célja a 2017/853 irányelv (23) preambulumbekezdésében szerepel. Ezen preambulumbekezdés értelmében „bizonyos félautomata tűzfegyverek […] nagyon veszélyesek lehetnek, ha nagyszámú lőszer befogadására alkalmasak”. A Parlament előtti első olvasat során új szöveg került be a Bizottság javaslatába, amely szerint a tűzfegyverek megszerzésére vagy tartására jogosító engedélyt vissza kell vonni, amennyiben az 5. cikk feltételei nem teljesülnek (lényegében a fegyvertartónak legalább 18 évesnek kell lennie, és bizonyítania kell, hogy nem volt ön‑ vagy közveszélyes). A szöveget azért változtatták meg, hogy betöltsék azt a hézagot, amelyet a Tanácsban történt tárgyalások során a Bizottság javaslatában feltártak.(95) A (23) preambulumbekezdés szövegét a három intézmény közötti egyeztetési eljárást követően illesztették be. Míg a (23) preambulumbekezdés kétségtelenül a biztonsági kérdésekre irányul, ezek a kérdések továbbra is összefüggnek a belső piac működésével kapcsolatos megfontolásokkal,(96) mint például a 91/477 irányelv pontosításának célja, annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok ne különböző szabályokat alkalmazzanak. E tényezők alapján a B kategóriás tűzfegyverekre vonatkozó szigorúbb rendelkezések bevezetése alkalmas volt e cél elérésére.

109. A 2017/853 irányelv 1. cikkének 6. pontjával módosított 91/477 irányelv 6. cikke lehetővé teszi, hogy a tagállamok engedélyezzék a céllövőknek egyes félautomata tűzfegyverek megszerzését és tartását. A 6. cikk (6) bekezdésének második albekezdése különös kivételt biztosít azoknak a tagállamoknak, amelyek kötelező sorkatonai szolgálaton alapuló katonai rendszert alkalmaznak és az elmúlt ötven évben olyan rendszert állítottak fel, amelyben a hadsereget elhagyó személynek katonai tűzfegyvert adnak át. Ilyen körülmények között az érintett tagállam engedélyezheti e személyeknek – amennyiben egyben „céllövők” is –, hogy a katonai szolgálat idején használt tűzfegyvert megtartsák. Abban nincs vita, hogy egyedül Svájc teljesíti ezeket a feltételeket.(97)

110. Ezt a rendelkezést a Tanácsban folyó tárgyalások során illesztették be. E rendelkezést a (módosított) 91/477 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében szereplő A kategóriás tűzfegyverekre vonatkozó tilalom alóli általánosabb kivétel fényében kell értelmezni, amely lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok meghatározott esetekben engedélyeket adjanak ki, „amennyiben ez nem ellentétes a közbiztonsággal vagy a közrenddel”. Úgy vélték, hogy a tartalékosokra vonatkozóan külön rendelkezéseket kell elfogadni,(98) mivel ezekben az országokban már van egy olyan működő rendszer, amellyel ellenőrizni tudják, hogy az A kategóriás tűzfegyvereket tartó személyek nem jelentenek‑e kockázatot a közbiztonságra.

111. Ezért számomra úgy tűnik, hogy az uniós jogalkotó figyelembe vette a releváns ténybeli, társadalmi és kulturális megfontolásokat annak eldöntése során, hogy a tartalékosokra vonatkozóan külön rendelkezéseket fogadjon‑e el, és ennek megfelelően úgy vélem, hogy megfelelő intézkedéseket fogadott el, hogy megteremtse a belső piac működésének megkönnyítésére és a közbiztonság magas szintjének garantálására irányuló célkitűzés közötti egyensúlyt.

112. A 91/477 irányelv 7. cikke az érintett tagállam illetékes hatóságai által kiadott engedély hiányában tiltja a B kategóriás tűzfegyverek megszerzését. A 2017/853 irányelvvel bevezetett módosításokat megelőzően a B kategóriás tűzfegyverek közé tartoztak a félautomata fegyverek. Az irányelv megváltoztatta a helyzetet. A félautomata fegyvereket tiltott tűzfegyverekké minősítették át, és azok immár az A kategóriába tartoznak (amelybe beletartoznak a félautomata fegyverekké átalakított automata tűzfegyverek is).

113. A Tanácsban folyó tárgyalások során az Elnökség figyelembe vette, hogy sok tagállam ellenezte a félautomata fegyverek kategóriájának megváltoztatását.(99) Ezért 2016. június 8‑án javasoltak egy felülvizsgált szöveget, amely lehetővé tette a tagállamoknak, hogy meghosszabbítsák azon tűzfegyverekre vonatkozó engedélyeket, amelyeket korábban a B kategóriába soroltak, most pedig átsoroltak az A kategóriába. Ezt a szöveget később felülvizsgálták és beillesztették a 2017/853 irányelv szövegébe. Vagyis az elfogadott 2017/853 irányelv 1. cikkének 7. pontja úgy módosítja a 91/477 irányelv 7. cikkét, hogy egyebek mellett beilleszti a 7. cikk (4a) bekezdését, amely lényegében lehetővé teszi, hogy a tagállamok a 2017. június 13. előtt B kategóriába sorolt, jogszerűen megszerzett és nyilvántartásba vett félautomata tűzfegyverek engedélyét megerősítsék, megújítsák vagy meghosszabbítsák.

114. Mindezek alapján úgy vélem, hogy az uniós jogalkotó megfelelően figyelembe vette a releváns ténybeli körülményeket a – jelenlegi – 7. cikk (4a) bekezdésének bevezetésével. Ezen intézkedés elfogadásával a jogalkotó csökkentette a polgári célra használt fegyverek tilalmának a félautomata fegyverekre való kiterjesztése következményeinek súlyosságát. Lehetővé tette az ilyen fegyverek jogszerű tulajdonosainak, akik lényegében a 2017/853 irányelv hatálybalépése előtt szerezték meg azokat, hogy továbbra is az illetékes tagállami hatóságok felülvizsgálata alá tartozzanak. Véleményem szerint ez a megoldás nemcsak megfelel az arányosság elvének, hanem a kapcsolódó szubszidiaritás elvét is tiszteletben tartja.

115. A Cseh Köztársaság továbbá azt kéri a Bíróságtól, hogy semmisítse meg a 2017/853 irányelv 1. cikkének 19. pontját azon részében, amely bizonyos tűzfegyverek ellenőrzéseit szigorítja. A következő konkrét rendelkezéseket támadta meg: i. egyes félautomata tűzfegyverek a tiltott fegyverek kategóriájába kerültek; ii. a B kategóriába immár beletartoznak az ismétlő rövid tűzfegyverek, a félautomata hosszú és rövid tűzfegyverek, minden C kategóriába sorolt olyan tűzfegyver, amelyet vaktöltények, irritáló anyagok és egyéb hatóanyagok vagy pirotechnikai töltények működtetésére, vagy tisztelgésre használt, illetve akusztikus fegyverré alakítottak át; iii. a hatástalanított tűzfegyverek immár bejelentéskötelesek (C kategória); és iv) a hatástalanított tűzfegyverek már nincsenek kizárva a tűzfegyverek 91/477 irányelv szerinti fogalommeghatározása alól.(100)

116. Az előkészítő anyagokban részletesen meg vannak határozva a félautomata fegyverekkel kapcsolatos aggályok.(101) Az Elnökség jelezte, hogy a félautomata fegyverekkel kapcsolatos javaslat ellentmondásos volt. Egyfelől az ilyen fegyverek nagyon veszélyesek lehetnek, ha kapacitásuk magas (körök száma), és azokat könnyedén automata fegyverré lehet alakítani. Másfelől, sok tagállam úgy vélte, hogy az ilyen fegyvereknek továbbra is a B kategóriában van a helyük. Ennek megfelelően az Elnökség felhívta a tagállamokat, hogy e kérdésre vonatkozóan terjesszenek elő bizonyítékokat, amelyeket a jogalkotási eljárás során figyelembe is vettek.(102) A B kategória hatályának megváltozásával kapcsolatban a jogalkotó a tűzfegyverek 91/477 irányelv szerinti besorolásáról és a belső piac zavartalan működésére vonatkozó kockázatokról szóló számos jelentéshez fért hozzá.

117. A hatástalanított tűzfegyverek beillesztése a C kategória 6. pontjába, majd ezt követően a tűzfegyver fogalommeghatározásának az ilyen fegyverekre való kiterjesztésében álló módosítása ugyanazon érem két oldala, és ezért együtt fogom vizsgálni. A hatástalanított tűzfegyverek reaktiválását a Bizottság problémaként emelte ki.(103) A belső piac zavartalan működésével kapcsolatban felmerül egy konkrét kérdés, miszerint a tűzfegyverek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló ENSZ‑jegyzőkönyvben részes államok (amelyek közé tartozik a 28 uniós tagállam is), a hatástalanított tűzfegyvert nemzeti joguk alapján tűzfegyvernek minősíthetik, és ez alapján hozzák meg a szükséges intézkedéseket. Következésképpen a különböző tagállamok könnyen bevezethettek különböző rendelkezéseket, ezzel veszélyeztetve a belső piac célkitűzéseit.(104) Ezenfelül megjelöltek bizonyos biztonsági kockázatokat: a riasztófegyverek teljesen aktív fegyverekké alakítása; félautomata fegyverek automata fegyverekké alakítása; hatástalanított tűzfegyverek reaktiválása, jelölés letörlése vagy örökölt tűzfegyver illegális használata. E tevékenységek mindegyike biztonsági aggályokat vet fel tagállami szinten.

118. Számomra egyértelmű, hogy az uniós jogalkotó valóban figyelembe vette a releváns műszaki tényezőket és körülményeket, amikor megfogalmazta a 2017/853 irányelvben szereplő módosító rendelkezéseket, valamint hogy e rendelkezések egyike sem tartalmaz nyilvánvaló értékelési hibát.

119. Véleményem szerint ebből az következik, hogy a második jogalap második részét érdemi vizsgálat nélkül teljes egészében el kell utasítani; valamint hogy a második jogalap ennek megfelelően megalapozatlan.

 A harmadik jogalap: jogbiztonság

120. A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a 2017/853 irányelv bizonyos rendelkezéseinek elfogadásával az uniós jogalkotó megsértette a jogbiztonság elvét. Ezzel összefüggésben a Cseh Köztársaság a következő rendelkezésekre utal: az 1. cikk 6. pontja (az 5. cikk (3) bekezdésének beillesztése); az 1. cikk 7. pontjának b) alpontja (a 7. cikk (4a) bekezdésének beillesztése); valamint az 1. cikk 19. pontja (a 7. és a 8. cikknek az I. melléklet II. részének A kategóriájába való beillesztése).(105) A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a szóban forgó rendelkezések anyagi joghatása miatt, ha a Bíróság úgy dönt, hogy azokat megsemmisíti, szükségszerűen teljes egészében meg kell semmisíteni a 2017/853 irányelvet.

121. E kérelem alátámasztására a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy először is, a szóban forgó rendelkezések a jogbiztonság szempontjából összességükben véve egyáltalán nem egyértelműek. Ezért nem teszik lehetővé, hogy az érintett személyek egyértelműen meg tudják állapítani jogaikat és kötelezettségeiket. Másodszor, e tagállam azt állítja, hogy a 2017/853 irányelvvel a 91/477 irányelvbe beillesztett 7. cikk (4a) bekezdése („grandfathering clause” [a szerzett jogokra vonatkozó, a fennálló jogszabályok alól kivételt engedő záradék]) valójában arra kényszeríti a tagállamokat, hogy visszaható hatályú nemzeti jogszabályokat fogadjanak el. Ez emiatt a bizalomvédelem elvével is összeegyeztethetetlen.

122. A Parlament és a Tanács nem ért egyet a Cseh Köztársaságnak a szóban forgó rendelkezésekre vonatkozó értelmezésével, és arra kérik a Bíróságot, hogy a harmadik jogalapot utasítsa el.

123. Én is ezen a véleményen vagyok.

124. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek annak érdekében, hogy az érintettek az uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodhassanak.(106)

125. A 91/477 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését a 2017/853 irányelv (23) preambulumbekezdésének tükrében kell értelmezni. Az említett preambulumbekezdésben lényegében az szerepel, hogy bizonyos félautomata tűzfegyverek nagyon veszélyesek lehetnek, ha nagyszámú lőszer befogadására alkalmasak.”(107) Az uniós jogalkotó gondoskodott annak biztosításáról, hogy azokat a tűzfegyvereket, amelyek nem tiltottak, ne alakítsák át jelentősen veszélyesebb fegyverekké. A módosított 91/477 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének célja tehát az, hogy bezárjon egy potenciális kiskaput annak előírásával, hogy az ilyen tűzfegyverek engedélye visszavonható, ha a fegyverszerzésre és/vagy ‑tartásra engedéllyel rendelkező személy a rendelkezésben meghatározott kilövési kapacitást képes növelni.(108) Ugyanezek az aggályok vonatkoznak a központi gyújtású félautomata tűzfegyverekre és a félautomata hosszú tűzfegyverekre, amelyeket a 2017/853 irányelv I. melléklete II. részének 7. és 8. pontja felsorol.

126. Úgy vélem, hogy e szövegek együttesen kellőképpen egyértelműek és pontosak ahhoz, hogy a jogbiztonság elvének követelményei teljesüljenek.

127. A Cseh Köztársaság ezt követően lényegében azzal próbál érvelni, hogy a 91/477 irányelvbe a 2017/853 irányelv 1. cikkének 7. pontjával beillesztett új 7. cikk (4a) bekezdése összeegyeztethetetlen a bizalomvédelem elvével. Visszaható hatálya sérti azon magánszemélyek jogait, akik a 91/477 irányelv alapján jogszerűen szereztek és tartottak félautomata tűzfegyvereket polgári célra, mielőtt ezt az irányelvet a 2017/853 irányelv módosította volna. Ezek a fegyverek immár be vannak tiltva.

128. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a bizalomvédelem elve az Európai Unió egyik alapelve és a jogbiztonság elvének velejárója.(109) Bármely magánszemély hivatkozhat a bizalomvédelem elvére, ha olyan helyzetbe kerül, amelyben valamely uniós intézmény benne megalapozott várakozásokat keltett. Ilyen várakozások keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Ezzel szemben csak az hivatkozhat ezen elv megsértésére, akinek a közigazgatás konkrét biztosítékokat adott.(110)

129. Úgy vélem, hogy a jelen ügyben nincs bizonyíték ilyen biztosítékokra.

130. Először is, nem terjesztettek elő arra utaló bizonyítékot, hogy az uniós intézmények a fegyverek besorolására vonatkozóan bármiféle olyan biztosítékot adtak volna, amely azt sugallhatta, hogy a félautomata tűzfegyvereket nem fogják tiltott tűzfegyverekké átminősíteni. Ehelyett a 2017/853 irányelv előkészítő anyagaiból éppen ellentétes következtetésre lehet jutni. A tűzfegyverek besorolása olyan kérdés, amit a 2017/853 irányelv bevezetése előtt is egy ideje már meglehetősen részletesen fontolgattak.(111)

131. Másodszor, a 7. cikk (4a) bekezdését a 91/477 irányelv módosított 6. cikkének kontextusában kell értelmezni. Ez utóbbi rendelkezés számos kivételt vezet be az A kategóriás tűzfegyverekkel szembeni tilalom alól.(112) A 7. cikk (4a) bekezdése még egy lehetséges kivételt enged. Lehetővé teszi, hogy a tagállamok a félautomata, a korábban (a módosítás előtt) B kategóriába sorolt tűzfegyverek engedélyét megerősítsék, megújítsák vagy meghosszabbítsák. A 7. cikk (4a) bekezdése ezért csökkenti a tilalom kategóriaváltásból eredő joghatásait, azzal, hogy az érintett magánszemélyeknek lehetővé teszi, hogy megfelelő felügyelet mellett megtartsák fegyvereiket. Számomra ez a jogellenes visszaható hatály bevezetésének antitézise. Hozzáteszem, hogy a 7. cikk (4a) bekezdése mindenesetre diszkrecionális rendelkezés. Így ha valamely tagállam azon a véleményen van, hogy a 7. cikk (4a) bekezdésének átültetése a meglévő nemzeti szabályok miatt különös kihívásokat teremthet, nem köteles lehetővé tenni az immár tiltott fegyverekkel rendelkező magánszemélyeknek, hogy e kivételt kihasználhassák.

132. Harmadszor, a Bíróság azt is ismétlődően megállapította, hogy a bizalomvédelem elvét nem lehet oly módon kiterjeszteni, hogy általános módon akadályozza az új jogszabálynak a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira való alkalmazását.(113)

133. Ezért úgy vélem, hogy a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik jogalap: eltérő bánásmód

134. Utolsó jogalapjával a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a 2017/853 irányelv érvénytelen, mivel sérti az egyenlő bánásmód elvét. Ez az érv azon a tényen alapul, hogy a (módosított) 91/477 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének második bekezdése Svájc vonatkozásában külön rendelkezésben ír elő kivételt az A kategóriás tűzfegyverek használatával szembeni tilalom alól.

135. A Parlament és a Tanács ezzel ellentétes véleményen van.

136. Egyetértek a Parlament és a Tanács álláspontjával.

137. Az egyenlő bánásmód elve, mint az uniós jog általános elve, megköveteli, hogy „a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérően és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható.(114)

138. Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében az uniós jogalkotó a jogi aktusaiban köteles tiszteletben tartani a tagállamok egyenlőségét, valamint nemzeti identitását. Véleményem szerint a jogalkotó pontosan ezt kívánta elérni a „svájci kivétellel”.

139. A 2017/853 irányelvvel módosított 6. cikk (6) bekezdésének első albekezdése egy általános kivétel keretrendszerét biztosítja, a megfelelő körülmények között, a 6. vagy 7. pontban szereplő A kategóriás tűzfegyverek megszerzésének és tartásának tilalma alól.(115) A 6. cikk (6) bekezdésének második albekezdése egyszerűen konkrét rendelkezést ír elő egy olyan ország vonatkozásában, amely sok évre visszanyúlóan kötelező sorkatonai szolgálaton alapuló tartalékos hadsereggel rendelkezett. Abban egyetértés van, hogy csak Svájc teljesíti ezt a feltételt. E kivétel célja, hogy figyelembe vegye azt a tényt, hogy egy ilyen állam a közbiztonság biztosítása szempontjából nyomon tudja követni az érintett személyeket (és fegyvereket).

140. Minden tagállam helyzete egyéni. Kultúrától és hagyománytól függően változik. Ezért nem tudok egyetérteni azzal, hogy az összes tagállam és a négy schengeni állam (amelyek közül Svájc az egyik) helyzete minden szempontból automatikusan teljesen összehasonlítható. Ezért úgy vélem, hogy a 6. cikk (6) bekezdése nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést.

141. Következtetésem szerint a negyedik jogalap megalapozatlan, és azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el.

 Végkövetkeztetés

142. Tekintettel a fenti megfontolások összességére és a Bíróság eljárási szabályzatának költségviselésre vonatkozó 138. cikkének (1) bekezdésére és 140. cikkének (1) bekezdésére, azt javaslom, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a Cseh Köztársaság keresetét;

–        kötelezze a Cseh Köztársaságot a saját, valamint az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa költségeinek viselésére;

–        rendelje el, hogy a francia, a magyar és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.


1      Eredeti nyelv: angol.


2      2015. február 14‑én és 15‑én három különböző helyen történt lövöldözés Koppenhágában (Dánia). Két áldozat és az elkövető meghalt, öt rendőr pedig megsebesült. 2015. november 13‑án 120 ember halt meg egy Párizsban (Franciaország) elkövetett összehangolt terrortámadás‑sorozatban.


3      A 2008. május 21‑i 2008/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2008. L 179., 5. o.) módosított, 1991. június 18‑i 91/477/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 256., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 3. o.; helyesbítések: HL 2009. L 14., 12. o.).


4      COM(2015) 750 final: A fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2015. november 18‑i javaslat (a továbbiakban: COM(2015) 750).


5      Ezzel párhuzamosan és ugyanezen a napon a Cseh Köztársaság az EUMSZ 278. cikk alapján a 2017/853 irányelv végrehajtásának felfüggesztése érdekében ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be. Ezt a kérelmet a Bíróság elnökhelyettese 2018. február 27‑i Cseh Köztársaság kontra Parlament és Tanács végzésével, C‑482/17 R, nem tették közzé, EU:C:2018:119, elutasította.


6      A fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló irányelv (HL 2017. L 137., 22. o.; helyesbítés: HL 2018. L 311., 40. o.).


7      HL 2010. C 83., 391. o.


8      A 2008/51 irányelv preambuluma (a (2) és a (3) preambulumbekezdésben) szintén kifejezetten hivatkozik a 91/477 irányelvre, amelyet azt követően módosítottak, hogy az Európai Unió úgy határozott, hogy a 2001. október 16‑i 2001/748/EK tanácsi határozat (HL 2001. L 280., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 200. o.) értelmében aláírja a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló ENSZ‑jegyzőkönyvet (a továbbiakban: a tűzfegyverek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló ENSZ‑jegyzőkönyv); lásd a 2008/51 irányelv. 1. cikkét és a fenti 2. lábjegyzetet.


9      A 91/477 irányelv első, második és harmadik preambulumbekezdése.


10      A 91/477 irányelv ötödik preambulumbekezdése.


11      Ezek a rendelkezések elsősorban a következők: 4. cikk (a tűzfegyverek forgalomba hozásáról szóló rendelkezések); 5. cikk (a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának engedélyezésére vonatkozó rendelkezések); 6. cikk (az A kategóriás tűzfegyverek megszerzésére és tartására vonatkozó rendelkezések); 7. cikk (a B kategóriás tűzfegyverek megszerzésére vonatkozó szabályok); valamint a 8. cikk (a C kategóriás tűzfegyverek tartására vonatkozó szabályok. A 4. cikk (5) bekezdése megemlíti a D kategóriás tűzfegyvereket (a 2017/853 irányelv módosítását megelőzően: lásd az alábbi 24. pontot), amelyben az szerepel, hogy 2010. július 28‑tól a tagállamoknak megfelelő nyomon követő intézkedéseket kell bevezetniük annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen termék bármely időpontban kapcsolható legyen a tulajdonosához.


12      A 2. cikk (1) bekezdése.


13      A 2. cikk (2) bekezdése.


14      (1) preambulumbekezdés.


15      (2) preambulumbekezdés; lásd még a fenti 2. lábjegyzetet.


16      (6) preambulumbekezdés.


17      (9) preambulumbekezdés.


18      (15) preambulumbekezdés.


19      (20) preambulumbekezdés.


20      (21) preambulumbekezdés.


21      (23) preambulumbekezdés.


22      (31) preambulumbekezdés.


23      (36) preambulumbekezdés; lásd még: az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodást, amely a 2008/146/EK tanácsi határozat (HL 2008. L 53., 1. o.) 3. cikkével együttesen értelmezett 1999/437/EK tanácsi határozat (HL 1999. L 176., 31. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 165. o.) 1. cikkében említett területek alá tartozik. Az Európai Unióval kötött kétoldalú egyezmények értelmében (Svájc mellett) Liechtenstein, Izland és Norvégia is részt vesz a schengeni vívmányokban (a továbbiakban: négy schengeni állam).


24      A jelen indítványban a 6. cikk (6) bekezdésének második albekezdésére „svájci derogációként” hivatkozom.


25      Lásd a fenti 11. lábjegyzetet.


26      Lásd még az 1. cikk 15. pontját, a módosított 13a. cikket és a beillesztett 13b. cikket.


27      A hatástalanított tűzfegyverek végleges működésképtelenségét biztosító hatástalanítási előírásokra és technikákra vonatkozó közös iránymutatások meghatározásáról szóló, 2015. december 15‑i (EU) 2015/2403 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2015. L 333., 62. o.).


28      HL 2016. L 123., 1. o. (a továbbiakban: intézményközi megállapodás).


29      (1) preambulumbekezdés.


30      (3) preambulumbekezdés.


31      Az 1., illetve 2. pont.


32      A három uniós intézmény (a Parlament, a Tanács és a Bizottság) vonatkozó feladatait a 13–17. pont határozza meg.


33      E tekintetben lásd a Bíróság dohánytermékekre és az ilyen termékek reklámozására vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. A 2000. október 5‑i Németország kontra Parlament és Tanács ítéletében, C‑376/98, EU:C:2000:544, 82. pont, a Bíróság megállapította, hogy a belső piac egy belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása; valamint hogy ezt az e tényezők szabad mozgását gátló valamennyi akadály tagállamok közötti eltörlése jellemzi.


34      Lásd a fenti 2. lábjegyzetet.


35      Lásd továbbá: 2018. január 23‑i Buhagiar és társai ítélet, C‑267/16, EU:C:2018:26, 60. pont.


36      Lásd a 91/477 irányelv 3. cikkét és a fenti 13. pontot.


37      Lásd analógia útján: 2002. december 10‑i British American Tobacco (Investments) és Imperial Tobacco ítélet, C‑491/01, EU:C:2002:741, 66. pont.


38      2016. május 4‑i Philip Morris Brands és társai ítélet, C‑547/14, EU:C:2016:325, 57–60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


39      Lásd analógia útján: 2006. december 12‑i Németország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑380/03, EU:C:2006:772, 42. és 43. pont; 2016. május 4‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑358/14, EU:C:2016:323, 37. és 38. pont.


40      Az „új megközelítésként” ismertté vált jogszabálycsomag megközelítőleg 22 uniós intézkedést foglalt magában, amelyek célja a belső piac javítása, és azon feltételek erősítése volt, amelyek mellett az uniós piacon a termékek széles skáláját forgalomba lehet hozni. Az Európai Unió lényegében olyan jogszabályokat fogad el, amelyek meghatározzák a biztonsággal és más közérdekű vonatkozásokkal kapcsolatos lényegi követelményeket, amelyeket a belső piacon értékesített termékeknek teljesíteniük kellene; lásd például: COM(2003) 240 végleges, „Új megközelítés irányelvei végrehajtásának javításáról”. Ezek az irányelvek most már az „Új jogszabályi keret” hatálya alá tartoznak, amelyet egyebek mellett a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9‑i 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL 2008. L 218., 82. o.) szabályoz.


41      A játékok biztonságáról szóló, 2009. június 18‑i 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 170., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 355., 92. o.).


42      A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazására és ellenőrzésére vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról szóló, 2014. február 26‑i 2014/28/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 96., 1. o.).


43      Az egyéni védőeszközökről és a 89/686/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/425 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 81., 51. o.).


44      2016. május 4‑i Philip Morris Brands és társai ítélet, C‑547/14, EU:C:2016:325, 61. pont. A fenti idézet által hivatkozott jogi elvek egyebek mellett az arányosság, a jogbiztonság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve.


45      Lásd a fenti 38. lábjegyzetet.


46      2000. október 5‑i ítélet, C‑376/98, EU:C:2000:544.


47      A Bíróság a 2004. december 14‑i Swedish Match ítéletében, C‑210/03, EU:C:2004:802, más megközelítést alkalmazott. Itt elutasította azt az érvet, hogy a szájon át fogyasztott dohánytermék, így a snus (Svédországban népszerű, az ajak és az íny közé helyezendő dohányfajta) tilalma nem járul hozzá a belső piachoz. A Bíróság megállapította, hogy az ilyen dohánytermékekre vonatkozó tagállami szabályozás különböző irányokban fejlődik és a kereskedelmet gátló akadály keletkezett. Főszabály szerint ilyen körülmények között jogszerű volt az EK 95. cikk (az EUMSZ 114. cikk elődje) jogalapként való alkalmazása (lásd a 37–42. pontot.


48      2000. október 5‑i Németország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑376/98, EU:C:2000:544, 99–105. pont.


49      Lásd a fenti 18–21. pontot.


50      2018. január 23‑i Buhagiar és társai ítélet, C‑267/16, EU:C:2018:26, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


51      2018. június 21‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑5/16, EU:C:2018:483, 49. pont.


52      A Cseh Köztársaság számos, a 2017/853 irányelv elfogadása előtt keletkezett dokumentumra hivatkozik, amelyek a bűncselekmények megelőzését és a biztonságot említik célkitűzésként. Ezek közé tartozik a Bizottság részére a Technopolis által készített, 2014. december 11‑i jelentés: „A tűzfegyverekről szóló irányelv értékelése”, valamint a COM(2015) 750 final bizottsági javaslat.


53      Lásd: 2000. január 27‑i DIR International Film és társai kontra Bizottság ítélet, C‑164/98 P, EU:C:2000:48, 26. pont.


54      Számos tanulmány készült, köztük a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló, 2013. október 21‑i COM(2013) 716 végleges bizottsági közlemény: Lőfegyverek és az EU belső biztonsága: a polgárok védelme és az illegális kereskedelem felszámolása; az Európai Bizottság számára készült 2014. júniusi „Study to support an Impact Assessment on a possible initiative related to improving rules on deactivation, destruction and marking procedures of firearms in the EU as well as alarm weapons and replicas” című tanulmány; a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló 2015. november 18‑i COM(2015) 751 final bizottsági jelentés: A 2008. május 21‑i 2008/51/EK irányelvvel módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 8‑i 91/477/EGK tanácsi irányelv értékelése, (a továbbiakban: COM(2015) 751 final).


55      Lásd a 2017/853 irányelv 1. cikkének (1), (6), (8), (9), (10), illetve (11) bekezdését.


56      A 2017/853 irányelvvel módosított 91/477 irányelv 4. cikkének (2a) bekezdése.


57      E feltételek közé tartoznak a következők: annak igazolása, hogy az érintett személy orvosi és pszichológiai állapotát a 91/477 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban értékelték; bizonyíték benyújtása valamely hivatalosan elismert sportlövő szervezet által elismert lövészeti versenyeken való részvételről; valamint igazolás arról, hogy az érintett személy valamely sportklub tagja, és annak keretében legalább 12 hónapja rendszeresen gyakorolja a céllövészetet, és az érintett tűzfegyver kielégíti a szükséges előírásokat.


58      Lásd a fenti 22. pontot.


59      A 2017/853 irányelv más rendelkezései formális változtatásokat vezetnek be. Így például a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el (az 1. cikk 14. pontja), és a „Közösség” kifejezés helyébe az „Unió” kifejezés lép (az 1. cikk 15. pontja).


60      Lásd a fenti 24. pontot.


61      2014. április 8‑i Digital Rights Ireland és társai ítélet, C‑293/12 és C‑594/12, EU:C:2014:238, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


62      2018. január 23‑i Buhagiar és társai ítélet, C‑267/16, EU:C:2018:26, 54. pont.


63      Lásd a fenti 60. és 61. pontot.


64      Lásd a belső piac megvalósításáról szóló, 1985. június 14‑i fehér könyvet, COM (85) 310, 10. és azt követő pontok.


65      Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók bizottságának szóló, 2015. április 28‑i COM(2015) 185 final bizottsági közlemény: Az európai biztonsági stratégia.


66      A személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ‑ellenőrzési kódex) szóló, 2016. március 9‑i 2016/399/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 77., 1. o.) lehetővé teszi, hogy a tagállamok belső határaikon ideiglenesen határellenőrzést tartsanak, amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély áll fenn. Bár a 2017/853 irányelv preambuluma nem említi, az is elképzelhető, hogy az uniós jogalkotó tisztában volt vele, hogy egyes tagállamok (Franciaország és Málta) 2015‑ben ismételten visszaállították a határellenőrzéseket, mivel Franciaország esetében a belső biztonság veszélyben volt a további terrortámadások kockázata miatt vagy ilyen cselekmények veszélye állt fenn Máltán (lásd: „Member States’ notifications of the temporary reintroduction of border control at internal borders pursuant to Article 25 et seq. of the Schengen Borders Code”, 54. és 48. pont).


67      Lásd a fenti 11. pontot és a 91/477 irányelv ötödik preambulumbekezdését, valamint a 2017/853 irányelv 1. cikkének 14. pontját.


68      Lásd a belső piac megvalósításáról szóló, 1985. június 14‑i fehér könyvet, (COM (85) 310, 57–59. pont).


69      Lásd a 2017/853 irányelv 1. cikkének 6. pontját, amely egy új rendelkezést, az 5b. cikket illeszti be a 91/477 irányelvbe.


70      Lásd a fenti 62. pontot.


71      Lásd: Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság Közös gyakorlati útmutatója a közösségi intézményeknél a jogszabályszerkesztésben részt vevők számára, különösen a 18.12 pont.


72      Lásd: 2009. február 10‑i Írország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑301/06, 65–72. pont.


73      Lásd a fenti 26. pontot.


74      2010. június 8‑i Vodafone és társai ítélet, C‑58/08, EU:C:2010:321, 51. és 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


75      2018. június 21‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑5/16, EU:C:2018:483, 150. pont.


76      2010. június 8‑i Vodafone és társai ítélet, C‑58/08, EU:C:2010:321, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


77      Lásd a fenti 75. és 76. pontot.


78      COM(2015) 750, 2. o.


79      Lásd például: A költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2‑i intézményközi megállapodás (HL 2013. C 373., 1. o.).


80      Lásd analógia útján: 1996. március 19‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑25/94, EU:C:1996:114, 49. pont. Azon ügyekkel kapcsolatban, ahol az intézményközi együttműködési megállapodás esetleg nem kötelező jellegű, lásd: VG Wort egyesített ügyekre vonatkozó indítványom, C‑457/11–C 460/11, EU:C:2013:34., 32. pont, a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 1998. december 22‑i intézményközi megállapodás tárgyában (HL 1999. C 73., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 39. o.).


81      Lásd a fenti 25. pontban hivatkozott (1) és (2) preambulumbekezdést, valamint 1. és 2. pontot.


82      A 2016. évi intézményközi megállapodás szövege a korábbi 2003. évi megállapodás és a hatásvizsgálatról szóló 2005. évi intézményközi megegyezés helyébe lépett. Ez utóbbi szövege sem tartalmazott kötelezettséget.


83      Analógia útján lásd: Kokott főtanácsnok Pillbox 38 ügyre vonatkozó indítványa, C‑477/14, EU:C:2015:854, 72. pont.


84      2018. június 21‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑5/16, EU:C:2018:483, 159. pont.


85      Hatásvizsgálat elmaradása esetén az intézmények nyilvánvalóan nem tudnak ilyen dokumentumra hivatkozni annak érdekében, hogy azt az intézményközi megállapodás 18. pontjának megfelelően valamely megtámadott jogi aktus értékelési alapjaként a Bíróság elé tárják.


86      COM(2015) 750, 7. o. A hatásvizsgálat jelentőségét a Bizottság javaslatára vonatkozó európai parlamenti jelentés kifejezetten megemlíti: az előadó kifejezi sajnálatát a hatásvizsgálat elmaradása miatt, és azt állítja (hozzáteszem, teljesen jogosan), hogy a Parlament dolgát megkönnyítette volna, ha rendelkezésére állt volna ilyen vizsgálat.


87      Lásd például: COM(2015) 750, 5. o.


88      Lásd a fenti 16. pontot.


89      Lásd például: COM(2015) 751, valamint a fenti 52. lábjegyzetben említett, az Európai Bizottság részére a Technopolis által készített, 2014. december 11‑i jelentés: „A tűzfegyverekről szóló irányelv értékelése”.


90      Lásd a (1), (2) és (9) preambulumbekezdést.


91      Lásd: COM(2015) 751, különösen a 20., 27. és 34. pont.


92      2017. június 13‑i Florescu és társai ítélet, C‑258/14, EU:C:2017:448, 49–51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. A Charta 17. cikkében szereplő tulajdonhoz való jog megfelel az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkében védett jognak.


93      Lásd az alábbi 106. pontot és az azt követő pontokat.


94      Lásd a fenti 18., 19., 20. és 23. pontot.


95      Lásd: 2016. június 8‑i intézményközi dokumentum, 2015/0269 (COD), 9841/16.


96      Lásd: COM(751) 2015, 11. és 13. o.


97      Lásd a fenti 17. pontot és 23. lábjegyzetet.


98      Lásd: 2016. június 8‑i intézményközi dokumentum, 2015/0269 (COD), 9841/16.


99      Lásd: 2016. június 8‑i intézményközi dokumentum, 2015/0269 (COD), 9841/16.


100      Lásd a fenti 24. pontot.


101      Lásd: COM(2011) 751, 13. o.


102      Lásd: 2016. június 8‑i intézményközi dokumentum, 2015/0269 (COD), 9841/16; lásd még: Az Európai Parlament és a Tanács számára készített 2012. július 26‑i COM/2012/0415 final bizottsági jelentés – A lőfegyver‑kategóriák számának kettőre (engedélykötelesre, illetve tiltott lőfegyverekre) csökkentéséből adódó esetleges előnyök vagy hátrányok; a változtatás célja, a szóban forgó termékek belső piacának megfelelőbb működése esetleges egyszerűsítés révén (a továbbiakban: COM/2012/0415 final).


103      Lásd COM(2015) 751, 22. pont; lásd még: az Európai Parlament 2016. augusztus 2‑i A8–0251/2016 jelentésében az előadó észrevételei, 65. o.


104      Lásd: COM(2015) 751, 28. és 30. pont.


105      A 2017/853 irányelv ezen cikkeire mint „szóban forgó rendelkezések” fogok hivatkozni, lásd a 19., 20. és 24. pontot.


106      2015. május 5‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑147/13: EU:C:2015:299, 79. pont.


107      Lásd a fenti 17. pontot.


108      Az 5. cikk (3) bekezdése alkalmazandó, kivéve, ha a szóban forgó személy számára a 6. cikk alapján adtak ki engedélyt, vagy ha számára a 2017/853 irányelvvel módosított 91/477 irányelv 7. cikkének (4a) bekezdése alapján megerősített, megújított vagy meghosszabbított engedélyt adtak ki.


109      2013. március 14‑i Agrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C‑545/11, EU:C:2013:169, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


110      2013. március 14‑i Agrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C‑545/11, EU:C:2013:169, 24. és 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


111      Lásd: COM(2012) 415.


112      Lásd a fenti 20. pontot, különösen a 6. cikk (2)–(6) bekezdésében foglalt kivételek tekintetében.


113      2002. április 18‑i Duchon ítélet, C‑290/00, EU:C:2002:234, 21. pont; 2008. december 11‑i Bizottság kontra Freistaat Sachsen ítélet, C‑334/07 P, EU:C:2008:709, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


114      2008. december 16‑i Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C‑127/07, EU:C:2008:728, 23. pont.


115      Lásd a fenti 24. pontot.