Language of document : ECLI:EU:C:2019:361

GIOVANNI PITRUZZELLA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. május 2.(1)

C70/18. sz. ügy

Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

kontra

A

B

P

(a Raad van State [államtanács, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – EGK–Törökország társulási megállapodás – Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – »Standstill« szabályok–1/80 határozat – 13. cikk – Új korlátozások – Tilalom – Török állampolgárok biometrikus adatai – Ezen adatok szolgáltatása harmadik személyek részére – Közérdeken alapuló nyomós ok – A személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás megelőzése és az azok elleni küzdelem – Szükségesség és arányosság – A bűncselekmények megelőzése, felderítése és kivizsgálása – Esetleges és közvetett hatás”






1.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem azt a kérdést veti fel, hogy a Hollandia területére való belépésük időpontjától az ott keresőtevékenységet folytatni kívánó török munkavállalók részére előírt azon kötelezettség, illetve a török munkavállalók már e területen tartózkodó és ott hozzájuk csatlakozni kívánó családtagjai részére előírt azon kötelezettség, hogy tíz digitális ujjlenyomatot és egy arcképmást szolgáltassanak, mielőtt e biometrikus adatokat rögzítik a külföldi állampolgárok nyilvántartásában, amelybe vagy az okmányok hitelességének, valamint birtokosuk személyazonosságának vizsgálata céljából, vagy pedig bűncselekmények elkövetőinek azonosítása céljából tekintenek be, az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló, egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az Európai Gazdasági Közösség tagállamai és a Közösség által 1963. szeptember 12‑én Ankarában aláírt, a Közösség nevében az 1963. december 23‑i 64/732/EGK tanácsi határozattal(2) megkötött, jóváhagyott és megerősített megállapodás (a továbbiakban: társulási megállapodás) által létrehozott társulási tanács által 1976. december 20‑án elfogadott 2/76 határozat (a továbbiakban: 2/76 határozat) 7. cikke(3), valamint – főként – a társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat (a továbbiakban: 1/80 határozat) 13. cikke(4) által tiltott korlátozásnak minősül‑e.

I.      Jogi háttér

2.        Az alapeljárásban szereplő nemzeti szabályozás az alábbiak szerint foglalható össze.

3.        A holland jogszabályból az következik, hogy azoknak a harmadik országbeli állampolgároknak – köztük a török állampolgárok –, akik rendes tartózkodás keretében 90 napnál hosszabb időtartamra kívánnak Hollandiában tartózkodni, főszabály szerint rendelkezniük kell ideiglenes tartózkodási engedéllyel, amikor az államterületre lépnek. Ilyen engedélyt Hollandia konzuli és diplomáciai hatóságai állítanak ki. Az ideiglenes tartózkodási engedély megszerzése érdekében – az érdemi feltételeknek való megfelelés mellett – a kérelmezők kötelesek „azonosításuk érdekében adataik rögzítése során együttműködni”(5).

4.        A külföldiek jogállásáról szóló törvény feljogosította a holland hatóságokat arra, hogy rögzítsék és kezeljék a harmadik országbeli állampolgárok biometrikus adatait. E törvény 106a. cikke többek között lényegében előírja, hogy az említett törvény végrehajtása érdekében a külföldi állampolgár személyazonosságának megállapítása céljából annak arcképe és tíz digitális ujjlenyomata rögzíthető és kezelhető. Az említett arcképeket azonnal összehasonlítják a külföldi állampolgárok nyilvántartásában szereplő arcképekkel, majd pedig azokat e nyilvántartásban tárolják.

5.        A külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikke előírja a külföldi állampolgárok nyilvántartásának létrehozását, amely nyilvántartás e törvény 106a. cikkében említett biometrikus adatokat tartalmazza, és pontosítja, hogy ezeket az adatokat az említett törvény végrehajtása(6) céljából, valamint bűncselekmények felderítése és büntetőeljárások lefolytatása céljából kezelik.(7) A harmadik országbeli állampolgárok biometrikus adatai bűncselekmények felderítése és büntetőeljárások lefolytatása céljából történő rendelkezésre bocsátása során tiszteletben kell tartani a külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikkének (6) bekezdésének rögzített feltételeket. Ily módon a szóban forgó bűncselekmény esetében lehetségesnek kell lennie az letartóztatásnak,(8) a külföldiek nyilvántartásába való betekintést pedig az ügyész kérelmére írásban kell engedélyeznie a vizsgálóbírónak, amennyiben fennáll annak észszerű gyanúja, hogy a gyanúsított harmadik országbeli állampolgár,(9) vagy ha ez a nyomozás érdekeit szolgálja, amennyiben az előzetes nyomozás nem halad előre, illetve ha a nyomozás előmozdítása érdekében gyors eredményekre van szükség.(10) A gyanúsított kapcsán egyebekben súlyos aggodalmaknak kell felmerülniük.

6.        A biometrikus adatokat az ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelem elutasítását, a szabályszerű tartózkodás végén a Hollandiából való kilépést, illetve a beutazási tilalom vagy a nem kívánatos személlyé nyilvánítás hatályának megszűnését követő ötéves időtartamra őrzik meg. Az adatokat tehát ezen időszak lejártát követően, illetve a harmadik országbeli állampolgár honosítása esetén ezt megelőzően megsemmisítik.(11)

7.        Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a biometrikus adatok külföldi állampolgárok nyilvántartásában való rögzítésére, kezelésére és megőrzésére irányuló jogkör gyakorolható azon harmadik országbeli állampolgárokkal szemben, akik 90 napot meghaladó tartózkodási engedélyt kívánnak szerezni Hollandiában vagy pedig jogellenesen tartózkodnak e tagállamban.

II.    Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

8.        B 1982‑ben született török állampolgár, akinek házastársa, P(12) holland–török kettős állampolgársággal rendelkezik. 2014. február 17‑én P családegyesítés céljából ideiglenes tartózkodási engedély kiállítását kérte B számára. Miután a staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (igazságügyi és biztonsági államtitkár, a továbbiakban: államtitkár) eredetileg megtagadta a kért engedélyt, végül a 2014. április 4‑i határozattal megadta azt, azzal a feltétellel, hogy B biometrikus adatokat szolgáltat. B hozzájárult az említett adatok rögzítéséhez, majd 2014. május 2‑án P‑vel együtt közigazgatási jogorvoslattal élt biometrikus adatainak rögzítésével és kezelésével szemben, amelyben B és P arra hivatkozott, hogy a biometrikus adatok szolgáltatására irányuló kötelezettség ellentétes a 2/76 határozat 7. cikkével és az 1/80 határozat 13. cikkével. 2014. december 23‑án az államtitkár elutasította azt az érvet, amely szerint az ilyen kötelezettség az e rendelkezések értelmében vett új korlátozást jelent, mivel az adatok azonosítási célú rögzítése során tanúsítandó együttműködés kötelezettsége már egy 1965‑ös jogszabályból is következik. Bár igaz, hogy az adatok rögzítése és kezelése érinti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkét,(13) ezt a beavatkozást jogszerű cél igazolja. Az államtitkár úgy vélte, hogy a biometrikus adatok rögzítése és kezelése nem ellentétes a társulási megállapodás 9. cikkével sem.(14) Ellentétben az uniós polgárok esetével, a török állampolgárok első alkalommal megadott tartózkodási engedélye nem deklaratív, hanem konstitutív jellegű, ami igazolja azt, hogy az előbbiek esetében nem lehet rögzíteni, illetve tárolni a biometrikus adatokat. Az államtitkár egyébként hangsúlyozta, hogy az uniós állampolgárok útlevele tartalmaz biometrikus adatokat.

9.        A 1966‑ban született török állampolgár, aki 2013. december1‑je óta ötéves időtartamban nemzetközi fuvarozást végző gépjárművezetőként dolgozik. 2013. november 15‑én A referenciaszemélye – vagyis munkáltatója – kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy A részére munkavállalás céljából ideiglenes tartózkodási engedélyt állítsanak ki. 2014. március 28‑án az államtitkár helyt adott e kérelemnek. Az engedélyt megadó határozat ugyanakkor előírta, hogy a kért engedély megadására csak azt követően kerülhet sor, ha A szolgáltatta biometrikus adatait. A – miután együttműködött az említett adatok rögzítése során – közigazgatási jogorvoslattal élt biometrikus adatainak rögzítésével és kezelésével szemben. Az államtitkár e jogorvoslatot 2015. január 6‑án bírálta el, ugyanazt az álláspontot fogadva el, mint amely azon 2014. december 23‑i határozatában szerepelt, amellyel elutasította B és P közigazgatási jogorvoslati kérelmét.

10.      Egyrészt A, másrészt pedig B és P az államtitkár e két határozatával szemben keresetet nyújtott be a rechtbank den Haag (hágai bíróság, Hollandia) előtt, amely 2016. február 3‑án hozta meg két ítéletét. A rechtbank den Haag (hágai bíróság) először is megállapította, hogy a biometrikus adatok rögzítése és kezelése során tanúsítandó együttműködés kötelezettsége – amely az ideiglenes tartózkodási engedély kiállításának feltétele – a Hollandia területére lépés engedélyezésének alaki feltételét képezi, és mint ilyen, új feltétel az érintett adatokra figyelemmel. Ezt követően kimondta, hogy jogszerű az ezzel a kötelezettséggel elérni kívánt cél, vagyis a személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás elleni küzdelem. Végül úgy vélte, hogy a szóban forgó kötelezettség aránytalan az elérni kívánt jogszerű célhoz képest. E tekintetben a rechtbank den Haag (hágai bíróság) kimondta, hogy az államtitkár nem bizonyította a megkövetelt módon azt, hogy a biometrikus adatoknak a külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikkének (1) bekezdésében előírt kezelése szükséges a külföldi állampolgárok nyilvántartásában. Álláspontja szerint azt sem bizonyította, hogy a török állampolgárok többször használnak hamisított úti okmányokat vagy hamisított okiratok alapján kiállított úti okmányokat, mint más harmadik országbeli állampolgárok. Annak az érvnek, amely szerint az ilyen nyilvántartás létrehozása szükséges az arról való meggyőződés érdekében, hogy a – már biometrikus adatokat tartalmazó – úti okmány birtokosa nem nyújtott‑e be korábban kérelmet más személyazonosság alatt, a bíróság azzal az indokkal nem adott helyt, hogy a török állampolgárok helyzete e tekintetben nem különbözik a holland állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok helyzetétől, akik esetében a nemzeti jogszabály ugyanakkor nem írja elő a biometrikus adatok központi nyilvántartásban való összegyűjtését. Végül a rechtbank den Haag (hágai bíróság) kimondta, hogy a biometrikus adatok a bűncselekmények elkövetőinek azonosítása céljából történő rendelkezésre bocsátása túlmegy a jogszerű cél eléréshez szükséges mértéken. A rechtbank den Haag (hágai bíróság) megállapította, hogy a külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikke alapján a biometrikus adatok rögzítése során tanúsított együttműködésre, valamint az említett adatok központi nyilvántartásban történő kezeléséhez való hozzájárulásra irányuló kötelezettség a 2/76 határozat 7. cikke és az 1/80 határozat 13. cikke által tiltott új korlátozást képez.

11.      Az államtitkár fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt, előadva, hogy a biometrikus adatok rögzítése és a harmadik országbeli állampolgárok nyilvántartásában való kezelése szükséges a személyazonossággal való visszaélés megelőzése és az az elleni küzdelem jogszerű céljának elérése érdekében. A tíz digitális ujjlenyomat összehasonlítása révén elért azonosítás megbízhatóbb, az adatok megőrzési ideje pedig szükséges és arányos a külföldi állampolgárok személyazonosságának megbízható módon történő megállapítására irányuló célra figyelemmel. A biometrikus adatok kezelésére irányuló jogkör időben korlátozott, és az az államtitkár szerint 2021. március 1‑jén megszűnik. Ami a biometrikus adatok bűncselekmények elkövetőinek azonosítása céljából történő rendelkezésre bocsátását illeti, az a közrend megőrzésének jogszerű célját szolgálja és arányos.

12.      A kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy a török állampolgárok biometrikus adatainak rögzítésére és kezelésére irányuló jogkör a 2/76 határozat 7. cikke és az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozásnak minősül. A kérdést előterjesztő bíróság – többek között a Genc ítéletre(15) hivatkozva, amely szerint az új korlátozás tilos, kivéve ha azt valamely közérdeken alapuló nyomós ok indokolja, azaz alkalmas a követett törvényes cél elérésének biztosítására, és nem lépi túl az annak eléréséhez szükséges mértéket – lényegében a biometrikus adatok rögzítésének és kezelésének szükségességével és arányosságával kapcsolatban fogalmaz meg kérdést. Egyrészt kételkedik abban, hogy szükséges és arányos a külföldiek olyan nyilvántartásának létrehozása, amelyben a biometrikus adatokat viszonylag hosszú ideig megőrzik. Másrészt azt a kérdést fogalmazza meg, hogy az, hogy a nyilvántartást egy bűncselekmény elkövetője személyazonosságának megállapításával összefüggésben a rendőrség rendelkezésére lehet bocsátani, nem lép‑e túl a büntetőeljárással összefüggő jogszerű cél eléréséhez szükséges mértéken.

13.      E körülmények között a Raad van State (államtanács, Hollandia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a Bíróság Hivatalához 2018. február 2‑án beérkezett határozatával előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      a)      Úgy kell‑e értelmezni a 2/76 határozat 7. cikkét, illetve az 1/80 határozat 13. cikkét, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a harmadik országbeli – többek között török – állampolgárok biometrikus adatainak a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[(16)] 2. cikkének a) és b) pontja értelmében vett nyilvántartó rendszerben történő általános kezelését és tárolását írja elő, mivel e nemzeti szabályozás nem lépi túl az általa követett jogszerű cél – vagyis a személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás megelőzése, valamint az azok elleni küzdelem – eléréséhez szükséges mértéket?


b)      Jelentőséggel bír‑e ebben a tekintetben az, hogy a biometrikus adatok tárolásának időtartama a harmadik országbeli – többek között török – állampolgárok jogszerű és/vagy jogellenes tartózkodásának időtartamához van kötve?

2)      Úgy kell‑e értelmezni a 2/76 határozat 7. cikkét, illetve az 1/80 határozat 13. cikkét, hogy a nemzeti szabályozás nem jelent az e rendelkezések értelmében vett korlátozást, ha a nemzeti szabályozás által az említett rendelkezések szerinti munkavállalásra gyakorolt hatások túlságosan bizonytalanok és közvetettek ahhoz, hogy a munkavállalás akadályozását lehessen feltételezni?

3)      a)      Ha a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi harmadik országbeli – többek között török – állampolgárok biometrikus adatainak valamely adatbázisból bűncselekmények – akár terrorcselekmények, akár nem terrorcselekmények – megelőzése, felderítése és kivizsgálása céljából harmadik személyek részére történő rendelkezésre bocsátását, új korlátozást jelent, úgy kell‑e értelmezni [a Charta] 52. cikkének (1) bekezdését annak 7. és 8. cikkével összefüggésben, hogy az említett rendelkezéssel ellentétes az ilyen nemzeti szabályozás?

b)      Jelentőséggel bír‑e ebben a tekintetben az, hogy e harmadik országbeli állampolgár a bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatti őrizetbe vétel időpontjában birtokában volt a biometrikus adatait tároló tartózkodási okmánynak?”

14.      A jelen ügyben A, a holland és a dán kormány, az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

15.      A 2019. január 17‑én tartott tárgyaláson A, a holland és az ír kormány, valamint a Bizottság ismertette szóbeli észrevételeit.

III. Elemzés

A.      Előzetes megjegyzések

16.      Az elemzést megelőzően a következő, három csoportba sorolható előzetes megjegyzéseket szeretném tenni.

17.      Először is, mind a 2/76 határozat 7. cikke, mind az 1/80 határozat 13. cikke a szerződő államok területén – a tartózkodást és a foglalkoztatást illetően – jogilag rendezett helyzetben lévő munkavállalók munkavállalására vonatkozó új korlátozások bevezetését illetően egyértelmű „standstill” klauzulát fogalmaz meg.(17) E klauzulák tehát általános jelleggel tiltják minden olyan új belső intézkedés bevezetését, amelynek az a célja vagy hatása, hogy a munkavállalók szabad mozgásának az ország területén történő, török állampolgár általi gyakorlását azon feltételeknél korlátozóbb feltételeknek vesse alá, mint amelyek az említett határozatoknak az érintett tagállam vonatkozásában történt hatálybalépése időpontjában irányadók voltak.(18) A Bíróság már megállapította, hogy a 2/76 határozat 7. cikke alkalmazandó ratione temporis az 1976. december 20. és 1980. november 30. között bevezetett nemzeti intézkedésekre, valamint hogy az 1/80 határozat 13. cikke alkalmazandó ratione temporis az 1980. december1‑je után bevezetett nemzeti intézkedésekre.(19) Mivel az alapeljárásban szereplő szabályozás ezen időpontot követően elfogadott törvényekből és rendeletekből ered, vizsgálata kizárólag az 1/80 határozat 13. cikkének időbeli hatálya alá tartozik, és egyedül e rendelkezés alapján fogom elemezni az említett szabályozást.

18.      Másodszor megjegyzem, hogy a Bíróság elé nem azzal a kérdéssel fordultak, hogy az alapeljárásban szereplő szabályozás kronológiai szempontból új korlátozást képez‑e, vagy sem, ahogy azzal sem, hogy az a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett közérdeken alapuló nyomós okon alapul‑e. A Bíróság által annak eldöntése érdekében követett teszt első két lépéséről van szó, hogy az 1/80 határozat 13. cikkével összeegyeztethető új korlátozással áll‑e szemben.(20) Kizárólag a szükségesség és az arányosság kérdését terjesztették a Bíróság elé. Bár az embert természetesen kötik az elé terjesztett kérdések, mindazonáltal fenntartásaim vannak azon állítást illetően, amely szerint a biometrikus adatok rögzítése során tanúsítandó együttműködésre irányuló kötelezettség önmagában új korlátozásnak minősül. E tekintetben az iratokból kitűnik, hogy 1965 óta lehet rögzíteni a biometrikus adatokat, ha a határfelügyeleti vagy az idegenrendészeti tisztviselő szerint ez jogszerű okok alapján indokoltnak tűnik.(21) E körülmények között elképzelhető, hogy úgy lehet tekinteni, hogy a külföldiek jogállásáról szóló törvény 2013‑ban módosított változatából következő rendelkezéseket, amelyek arra kötelezik többek között a török munkavállalókat és családtagjaikat, hogy működjenek együtt tíz digitális ujjlenyomat és egy arckép rögzítésében, nem szó szerint vett új korlátozásként kell érteni, hanem egy olyan azonosítási követelmény új technológiai fejleményeként, amely már az 1/80 határozat hatálybalépését megelőzően is megvolt a holland jogban. Meg lehet tehát kérdőjelezni az ilyen korlátozás fennállását.

19.      Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az alapeljárásban szereplő szabályozás nem szorítkozik a biometrikus adatok rögzítésének előírására, hanem azok harmadik személyek számára különböző célokból elérhető nyilvántartásban való kezelését, illetve adott esetben igen hosszú ideig tartó megőrzését is előírja. Az az új technológiai fejlemény, amelyre előzetesen utaltam, a török munkavállalók jogainak potenciális megsértését vonja maga után, ami igazolja azt, hogy az alapeljárásban szereplő szabályozás az 1965‑ben előírt kötelezettség tartalmához képest az „új korlátozás” fogalma alá tartozónak minősüljön.

20.      Egyebekben érdemes felidézni, hogy a Bíróság már elismerte, hogy az 1/80 határozat 13. cikkével ellentétes az 1/80 határozatnak az érintett tagállamban történő hatálybalépését követően a munkavállalók szabad mozgásának a gyakorlásával kapcsolatos minden új korlátozásnak az érintett tagállamok szabályozásában való bevezetése – beleértve az érdemi és/vagy eljárási feltételeket is – a tagállam területén az említett gazdasági szabadságokkal élni kívánó török állampolgároknak a szóban forgó tagállam területére való első belépésére vonatkozóan,(22) amint az A esetében láthatóan fennállt. Első ránézésre tehát az alapeljárásban szereplő szabályozás az 1/80 határozat 13. cikkének időbeli hatálya alá tartozik.(23)

21.      Harmadszor megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság már maga is megállapította közérdeken alapuló két nyomós ok fennállását, amelyek közül az egyik a személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás megelőzésére és az azok elleni küzdelemre, a másik pedig a bűncselekmények megelőzésére, felderítésére és kivizsgálására vonatkozik. E megállapítást a Bíróságnak helyben kell hagynia. A személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás elleni küzdelmet ugyanis közelíteni kell a jogellenes beutazás és tartózkodás megakadályozásának céljához, sőt a migrációs áramlások hatékony kezelésére irányuló célkitűzéshez, amelyeket a Bíróság már közérdeken alapuló nyomós oknak minősített.(24) A bűncselekmények megelőzését, felderítését és kivizsgálását – noha azokat tudomásom szerint a Bíróság még nem minősítette az EGK–Törökország társulási megállapodással összefüggésben közérdeken alapuló nyomós oknak – az 1/80 határozat 14. cikke (1) bekezdésének(25) alapján a közrend fenntartása új korlátozás igazolására alkalmas folyományának kell tekinteni, amely ez alapján jogszerűen elérni kívánt célnak minősül.

22.      Mindennek rögzítését követően térjünk át az első kérdés elemzésére.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

23.      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az alapeljárásban szereplő, a személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás megelőzése és az azok elleni küzdelem céljából a harmadik országbeli állampolgárok – köztük a török munkavállalók és családtagjaik – biometrikus adatainak kezelését és megőrzését előíró szabályozás nem megy‑e túl az e jogszerű cél eléréséhez szükséges mértéken. A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést veti fel, hogy e tekintetben a megőrzés időtartama olyan körülmény‑e, amelyet figyelembe kell venni. E kérdés tétje annak eldöntése, hogy igazolt‑e az 1/80 határozat 13. cikkének értelmében az az új korlátozás, amely abból áll, hogy arra kötelezik az érintett török munkavállalókat, hogy működjenek együtt biometrikus adataik rögzítése során, annak érdekében, hogy azokat a külföldiek nyilvántartásába megküldjék és ott kezeljék.

24.      Az alapeljárásban szereplő szabályozás fő jellemzői lényegében a következők szerint foglalhatók össze. A harmadik országbeli állampolgárok, mielőtt részükre az ideiglenes tartózkodási engedély kiállításra kerül, a kivételektől eltekintve(26) kötelesek együttműködni tíz digitális ujjlenyomatuk, valamint arcképük rögzítésében. Ez az engedély egy, az érvényes úti okmányon elhelyezett matrica formáját ölti. A matrica tartalmazza jogosultjának biometrikus adatait. Azt követően, hogy az érintett személy Hollandia területére érkezett, a kiállított tartózkodási engedélyen két ujjlenyomatot tárolnak. Egyebekben valamennyi rögzített adatot megküldik a külföldiek biometrikus nyilvántartásába, amely a külföldiek nyilvántartásának részét képezi. A nyilvántartásba – a biometrikus nyilvántartást is beleértve – csak a nemzeti idegenrendészeti politika végrehajtásában közreműködő hatóságok által erre kifejezetten felhatalmazott munkatársak, vagyis főszabály szerint – feladataik ellátása során – a diplomáciai és konzuli képviseletek személyzete tekinthet be. A fogadó hatóságok csak ellenőrzéseket végeznek, adott esetben a nyilvántartásba való betekintés révén. E nyilvántartás biometrikus részének kialakítása annak a követelménynek felel meg, hogy nem pusztán az úti okmányt birtokló és azt bemutató személy személyazonosságáról kell meggyőződni, hanem az ideiglenes tartózkodási engedély jogosultja és az az iránti kérelmet benyújtó személy azonosságáról is. A kérelmező adatainak a már a nyilvántartásban szereplő adatokkal való összehasonlítása egyébként lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy meggyőződjenek arról, hogy a kérelmező nem nyújtott‑e már be kérelmet más személyazonosság alatt, illetve hogy nem tartózkodott‑e jogellenesen Hollandia területén. Az adatokat a nyilvántartásban a kérelem elutasítását, a szabályszerű tartózkodás végén az érintett egyén kilépését, illetve a beutazási tilalom vagy a nem kívánatos személlyé nyilvánítás hatályának megszűnését követő ötéves időtartamra őrzik meg. A biometrikus adatokat az érintett egyén honosítása esetén haladéktalanul megsemmisítik. A megőrzés viszonylag hosszú időtartama a személyazonossság‑csere elleni küzdelemmel indokolható, mivel ilyen cserére azt követően is sor kerülhet, hogy az érintett személy Hollandia területén való tartózkodása befejeződött.

25.      Az előterjesztett kérdés megválaszolása érdekében mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a biometrikus adatok érzékeny személyes adatok, amelyek felhasználásának és kezelésének szabályozottnak kell lennie. Mint ilyeneket, védi őket a Charta 8. cikke. A személyek azonosításában játszott szerepüket a Bíróság ítélkezési gyakorlata már elismerte. Közelebbről: a Bíróság már megállapította, hogy az ujjlenyomatok a „személyes adatok” fogalmába tartoznak, mivel objektíven tartalmaznak természetes személyekre vonatkozó egyedi információkat és lehetővé teszik személyazonosságuk pontos meghatározását.(27) Az uniós jogalkotó előírta az ilyen jellegű adatok alkalmazását az uniós polgárok,(28) illetve a harmadik országbeli állampolgárok(29) személyazonosságának megállapítása céljából. Egyebekben a nemzeti hatóságok azon cselekményét, hogy rögzítik és megőrzik az ujjlenyomatokat a matricán és a külföldiek központi nyilvántartásában, szintén a személyes adatok ilyen szabályozott kezelésének kell tekinteni.(30)

26.      A személyes adatok védelméhez való jog sérelmét képezheti a személyes adatoknak harmadik személyek általi bármely kezelése.(31) A személyes adatok védelméhez való jog alóli kivételeknek és e védelem korlátozásainak a feltétlenül szükséges határokon belül kell maradniuk.(32) E megfontolások alapján kell tehát vizsgálni az alapeljárásban szereplő szabályozás szükségességét és arányosságát. Ennek érdekében meg kell vizsgálni a rögzítés és tárolás szükségességét az elérni kívánt cél eléréséhez képest, az adatok jellegét, azok mennyiségét, valamint a megőrzés időtartamát, és azokat a feltételeket, amelyek mellett azokba a nyilvántartásban bele lehet tekinteni.

27.      Amint azt már kifejtettem, teljesen jogosnak tűnik, ha egy tagállam a területére való belépés feltételeinek meghatározása révén megpróbál meggyőződni az ideiglenes tartózkodási engedélyt kérelmező személy pontos személyazonosságáról. A két digitális ujjlenyomat matricán való tárolása lehetővé teszi, hogy meggyőződjenek arról, hogy az említett matrica birtokosa valóban az a személy, akinek az ilyen engedélyt ténylegesen megadták. Ami a kérelmezők biometrikus adatainak a külföldiek központi nyilvántartásába való megküldését illeti, ez is szükségesnek tűnik, mivel a holland kormány – amelyet e tekintetben a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban részt vevő többi kormány is támogat – jelezte, hogy küzdeni kell a személyazonosság csalárd felhasználásai ellen, ami az arról való meggyőződést igényelheti, hogy a kérelmező még nem nyújtott be kérelmet más személyazonosság alatt, ujjlenyomatainak a már nyilvántartásba vett ujjlenyomatokkal való összehasonlítás révén.

28.      A gyűjtött adatok jellege nyilvánvalóan összhangban van az elérni kívánt céllal, figyelemmel a biometrikus adatok és a személyek személyazonossága közötti szoros kapcsolatra.

29.      Az adatok mennyisége nem tűnik túlzottnak. Az uniós jogalkotó egyébként már úgy döntött, hogy a vízumot kérelmezőket arra kötelezi, hogy szolgáltassanak tíz digitális ujjlenyomatot és egy arcképet.(33) Az ilyen adatokat a vízuminformációs rendszerben(34) is kezelik, amelynek célja, hogy javítsa a közös vízumpolitika és a csalás elleni küzdelem végrehajtását.

30.      A megőrzés időtartamát természetesen figyelembe kell venni az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozás arányosságának megállapításakor. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az ilyen időtartamnak minden esetben olyan objektív szempontoknak kell megfelelnie, amelyek a megőrzendő személyes adatokat összefüggésbe hozzák az elérni kívánt céllal.(35) A holland kormány elismeri, hogy a megőrzés időtartama a gyakorlatban igen gyakran meg fogja haladni az öt évet, mivel a megőrzési határidő a hollandiai tartózkodás időtartamához kapcsolódik. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy ezt a határidőt az elérni kívánt cél figyelembevételével állapították meg. Az ideiglenes tartózkodási engedélyt kérelmező személy személyazonosságáról való meggyőződés követelménye nem szűnik meg azonnal, ha az érintett személy Hollandia területére lépett vagy elhagyta azt. Az említett személyazonosságot továbbra is lehet ellenőrizni, ha a tartózkodási jogot felülvizsgálják vagy megerősítik. Ugyanilyen módon, a személyazonossággal való visszaélés és a többes személyazonosság elleni küzdelem igazolhatja a biometrikus adatok külföldiek nyilvántartásában való hosszú megőrzését. Ez egyébként a már Hollandia területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok javát is szolgálhatja, amennyiben ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtanak be a nevükben, vagyis hamis személyazonosságuk alatt. A konzuli munkatársak például megállapíthatják, hogy a megjelölt személyazonosságnak megfelelnek már rögzített biometrikus adatok. A Bizottság e tekintetben célszerűen megjegyzi, hogy a VIS‑rendelet módosítására irányuló javaslata azt írja elő, hogy a vízumot, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot, sőt tartózkodási engedélyt kérő személyekre vonatkozó adatok megőrzési ideje az ezen engedélyek hatályának lejártától számított öt év.(36)

31.      Azok a feltételek, amelyek mellett a nyilvántartásba való betekintést előírták, összhangban vannak a nyilvántartás funkciójával és az elérni kívánt céllal, mivel a diplomáciai és konzuli képviseletek személyzete jogosult a nyilvántartásba adatok bevitelére és az abba való betekintésre, minden esetben a kérelmező személyazonosságának, illetve a személyazonossággal való visszaélés vagy csalás hiányának ellenőrzése céljából. A fogadó hatóságok ugyanezen célból nem tekinthetnek be a nyilvántartásba.

32.      Ennélfogva az alapeljárásban szereplő szabályozás vizsgálata során nem derült fény olyan okra, amely alkalmas lenne az új korlátozás – személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás elleni küzdelem céljára figyelemmel fennálló – szükségességének és arányosságának megkérdőjelezésére.

33.      A fentiekből tehát az következik, hogy az 1/80 határozat 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplő azon szabályozás, amely a Hollandia területére keresőtevékenység folytatása céljából belépni kívánó török munkavállalók, illetve a török munkavállalók már e területen tartózkodó és ott hozzájuk csatlakozni kívánó családtagjai számára a 90 napot meghaladó hollandiai ideiglenes tartózkodási engedély megszerzése céljából azt a kötelezettséget írja elő, hogy működjenek együtt tíz digitális ujjlenyomatuk és arcképük rögzítése során, e külföldiek olyan nyilvántartásában való tárolása és kezelése érdekében, amelybe a konzuli, diplomáciai és fogadó hatóságok személyzete a személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás megelőzése és az azok elleni küzdelem céljából betekinthet, noha ezeket az adatokat az ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelem elutasítását, a szabályszerű tartózkodás végén a Hollandiából való kilépést, illetve a beutazási tilalom vagy a nem kívánatos személlyé nyilvánítás hatályának megszűnését követő ötéves időtartamra őrzik meg.

C.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésről

34.      A Bíróság elé terjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja meghatározni, hogy lehetséges‑e az, hogy az alapeljárásban szereplő nemzeti szabályozás nem tartozik az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett „új korlátozás” fogalma alá, mivel az általa a török állampolgárok munkavállalására gyakorolt hatás túlzottan esetleges és közvetett ahhoz, hogy annak alapján a munkavállalás akadályának fennállását lehessen megállapítani. Általános megfogalmazása ellenére az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy e kérdést a külföldiek nyilvántartásának második, a bűncselekmények megelőzésével, felderítésével és kivizsgálásával kapcsolatos cél elérésére irányuló funkciója kapcsán teszik fel.

35.      Amint arra már emlékeztettem, az 1/80 határozat 13. cikkében foglalt „standstill” klauzula általános jelleggel tiltja minden olyan új intézkedés bevezetését, amelynek az lenne a célja vagy hatása, hogy a gazdasági szabadságnak az érintett tagállam területén történő, török állampolgár általi gyakorlását azon feltételeknél korlátozóbb feltételeknek vesse alá, mint amelyek az említett határozatnak e tagállam vonatkozásában történt hatálybalépése időpontjában irányadók voltak. Így tehát abban az esetben kell az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozást mellőzni, ha az új korlátozás jellegénél fogva érinti A hollandiai munkavállalására vonatkozó szabadságát. Egyebekben P‑nek török munkavállalóként Hollandiában való letelepedésére és különösen ottmaradására vonatkozó döntését ugyanis kedvezőtlenül befolyásolhatja az is, ha a nemzeti szabályozás nehezíti vagy lehetetlenné teszi a családegyesítést B‑vel, és így P arra kényszerülhet, hogy válasszon hollandiai tevékenysége és törökországi családi élete között.(37) A kérdés tehát itt az, hogy a török állampolgárok – munkavállalók vagy a munkavállalók családtagjai – biometrikus adatai büntetőjogi célokra való felhasználásának puszta lehetősége alkalmas‑e arra, hogy kihasson az említett munkavállalók gazdasági tevékenységének gyakorlására, és így valóban a török munkavállalók szabad mozgásának az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett „új korlátozásának” minősül.

36.      E tekintetben emlékeztetni kell a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a társulási megállapodás, valamint az 1/80. sz.határozat célkitűzésének megfogalmazása alapján az EUMSZ 45. és 46. cikk keretében elfogadott alapelveket a lehető legnagyobb mértékben át kell ültetni az említett határozat által elismert jogokat élvező török állampolgárokra.(38) A Bíróságnak „az uniós munkavállalók szabad mozgása akadályának” fogalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára kell tehát támaszkodni annak meghatározása céljából, hogy az alapeljárásban szereplő szabályozás kihathat‑e az érintett török munkavállalók gazdasági tevékenységének gyakorlására, amennyiben ez a szabályozás azt írja elő, hogy a török munkavállalóktól a Hollandia területén gazdasági tevékenység folytatása vagy a már ezen a területen tartózkodó török munkavállalóhoz való csatlakozás érdekében biztosított ideiglenes tartózkodási engedély kiadásának időpontjában gyűjtött biometrikus adatokba be lehet tekinteni bűncselekmények elkövetőinek azonosítása céljából.

37.      A kérdést előterjesztő bíróság, valamint a holland kormány többek között a Graf ítéletre hivatkozott.(39) Az uniós munkavállalók szabad mozgása kapcsán hozott ezen ítéletből kitűnik, hogy ha a nemzeti intézkedés korlátozó hatása túlzottan esetlegesnek és közvetettnek tűnik, azt nem tekintik olyannak, mint amely akadályozza a munkavállalók szabad mozgását.(40)

38.      Márpedig az az esemény, amelynek során a külföldiek nyilvántartásában rendelkezésre bocsátják A vagy B biometrikus adatait annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a bűncselekmények gyanúsítottjainak azonosításában, számomra túlzottan esetlegesnek és közvetettnek tűnik ahhoz, hogy a török munkavállalókat megillető szabad mozgás gyakorlása korlátozásának minősüljön.

39.      Az alapeljárásban szereplő szabályozás – amennyiben az a török munkavállalók és családtagjaik biometrikus adatainak rendelkezésre bocsátását írja elő a bűncselekmények elkövetőinek azonosítása céljából – álláspontom szerint nem alkalmas arra, hogy megakadályozza az említett munkavállalókat abban vagy elrettentse őket attól, hogy Hollandia területén tartózkodjanak és ott gazdasági tevékenységet folytassanak, mivel e rendelkezésre bocsátás egy sor jövőbeli és hipotetikus eseménytől függ, így: a) olyan bűncselekmény elkövetésével való gyanúsítás, amelynek üldözése érdekében keresést lehet végezni a külföldiek nyilvántartásában, vagy pedig az, hogy a betekintés a nyomozás érdekeit szolgálja; b) arra vonatkozó észszerű gyanú fennállása, hogy a bűncselekmény elkövetője harmadik országbeli állampolgár; c) az említett külföldi magatartása súlyos aggodalmakra ad okot; valamint d) a keresést az ügyész kéri és a vizsgálóbíró megengedi.(41)

40.      Nehezen tudom tehát elképzelni, hogy P‑t elrettentené a további hollandiai munkavégzéstől az, hogy házastársa biometrikus adatait esetlegesen az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátják, amennyiben komoly jelleggel azzal gyanúsítanák, hogy bűncselekmény elkövetésében vett részt, illetve hogy A kész lenne lemondani emiatt nemzetközi gépjárművezetői tevékenységéről. A holland kormány azon, a Bíróság előtti eljárásban részt vevő felek által sem vitatott állítása, amely szerint a külföldiek nyilvántartásában büntetőjogi célokból évi 10–30 alkalommal tekintenek be, álláspontom szerint megerősíti az ilyen betekintés által a török munkavállalókat megillető gazdasági szabadság gyakorlására gyakorolt hatás túlzottan esetleges és közvetett jellegét. A holland kormány a tárgyaláson a Bíróság kérdésére válaszolva azt is megerősítette, hogy az alapeljárás felpereseinek adatait nem használták fel büntetőeljárás során.

41.      E körülmények között az alapeljárásban szereplő szabályozás, amennyiben bűncselekmények megelőzése, felderítése és kivizsgálása céljából lehetővé teszi a török munkavállalók és családtagjaik külföldiek nyilvántartásában található biometrikus adatainak rendelkezésre bocsátását harmadik személyek számára, nem minősül az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozásnak, az említett munkavállalók munkavállalására gyakorolt hatásának túlzottan esetleges és közvetett volta miatt.

42.      Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést a második kérdésre adott igenlő válasz esetére terjesztették a Bíróság elé, azt – elemzésem alapján – nem kell megválaszolni.

IV.    Végkövetkeztetés

43.      A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Raad van State (államtanács, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

1)      A társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplő azon szabályozás, amely a Hollandia területére keresőtevékenység folytatása céljából belépni kívánó török munkavállalók, illetve a török munkavállalók már e területen tartózkodó és ott hozzájuk csatlakozni kívánó családtagjai számára a 90 napot meghaladó hollandiai ideiglenes tartózkodási engedély megszerzése céljából azt a kötelezettséget írja elő, hogy működjenek együtt tíz digitális ujjlenyomatuk és arcképük rögzítése során, e külföldiek olyan nyilvántartásában való tárolása és kezelése érdekében, amelybe a konzuli, diplomáciai és fogadó hatóságok személyzete a személyazonossággal való visszaélés és az okmányhamisítás megelőzése és az azok elleni küzdelem céljából betekinthet, noha ezeket az adatokat az ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelem elutasítását, a szabályszerű tartózkodás végén a Hollandiából való kilépést, illetve a beutazási tilalom vagy a nem kívánatos személlyé nyilvánítás hatályának megszűnését követő ötéves tartamra őrzik meg.

2)      Az alapeljárásban szereplő szabályozás, amennyiben bűncselekmények megelőzése, felderítése és kivizsgálása céljából lehetővé teszi a török munkavállalók és családtagjaik külföldiek nyilvántartásában található biometrikus adatainak rendelkezésre bocsátását harmadik személyek számára, nem minősül az 1/80 határozat 13. cikke értelmében vett új korlátozásnak, az említett munkavállalók munkavállalására gyakorolt hatásának túlzottan esetleges és közvetett volta miatt.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      HL 1964. 217., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o.


3      Amely szerint: „[a] Közösség tagállamai és Törökország nem vezethetnek be új korlátozásokat a területükön jogszerűen tartózkodó és munkát vállaló munkavállalók munkavállalási feltételeire vonatkozóan” [nem hivatalos fordítás].


4      Amely szerint: „[a] Közösség tagállamai és Törökország nem vezethetnek be új korlátozásokat a területükön jogszerűen tartózkodó és munkát vállaló munkavállalók és családtagjaik tartózkodási és munkavállalási feltételeire vonatkozóan” [nem hivatalos fordítás].


5      A Wet van 11 december 2013 tot wijziging van de Vreemdelingenwet 2000 in verband met de uitbreiding van het gebruik van biometrische kenmerken in de vreemdelingenketen in verband met het verbeteren van de identiteitsvaststelling van de vreemdelinggel (a külföldi állampolgárok azonosításának javítása érdekében a külföldiek tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti együttműködés keretében a biometrikus azonosítók szélesebb körű felhasználása kapcsán a külföldiek jogállásáról szóló 2000. évi törvény módosításáról szóló, 2013. december 11‑i törvény, amely 2014. március 1‑jén lépett hatályba [Stb. 2014., 2. sz., a továbbiakban: a külföldiek jogállásáról szóló törvény) módosított Vreemdelingenwet 2000 54. cikke (1) bekezdésének c) pontja.


6      A külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikkének (2) bekezdése.


7      A külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikkének (5) bekezdése.


8      Ez a helyzet például főszabály szerint minden olyan bűncselekmény esetén, amely legalább négy év szabadságvesztéssel büntetendő, valamint a holland büntető törvénykönyvben és a külön törvényekben előírt különös esetekben.


9      A külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikke (6) bekezdésének a) pontja.


10      A külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikke (6) bekezdésének b) pontja.


11      A külföldiek jogállásáról szóló törvény 107. cikkének (9) bekezdése. Lásd még a Vreemdelingenbesluit 2000 (a külföldiek jogállásáról szóló 2000. évi rendelet) 8.35. cikkét.


12      Mivel a családegyesítési kérelem láthatóan az 1/80 határozat rendelkezésein alapul, feltehető, hogy P már rendelkezik az említett határozat értelmében vett, már Hollandia területén tartózkodó török állampolgár jogállásával. Az is vélelmezhető, hogy P tevékenysége keresőtevékenység.


13      A továbbiakban: Charta.


14      Amely szerint „[a] Szerződő Felek elismerik, hogy a megállapodás hatálya vonatkozásában – azon különleges rendelkezések sérelme nélkül, amelyek a 8. cikk alapján meghozatalra kerülhetnek – a Közösség Alapító Szerződésének 7. cikkében rögzített elvnek megfelelően tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés” [nem hivatalos fordítás].


15      2016. április 12‑i ítélet (C‑561/14, EU:C:2016:247, 51. pont).


16      HL 1995. L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.


17      Lásd: 2018. augusztus 7‑i Yön ítélet (C‑123/17, EU:C:2013:632, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


18      Lásd: 2018. augusztus 7‑i Yön ítélet (C‑123/17, EU:C:2013:632, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


19      Lásd: 2018. augusztus 7‑i Yön ítélet (C‑123/17, EU:C:2008:632, 40–48. pont).


20      E teszt felidézéséhez lásd a jelen indítvány 12. pontját.


21      Lásd az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 7. pontját, amely a Vreemdelingenwet 1965‑re (a külföldiek jogállásáról szóló 1965. évi törvény) és a Vreemdelingenbesluit 1966‑ra (a külföldiek jogállásáról szóló 1966. évi rendelet) hivatkozik.


22      Lásd: 2010. április 29‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑92/15, EU:C:2016:228, 49. pont); 2013. november 7‑i Demir ítélet (C‑225/15, EU:C:2013:725, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


23      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából terjesztett kérdések kizárólag a szóban forgó szabályozás 1/80 határozat 13. cikkével való összeegyeztethetőségére vonatkoznak, kizárva az EGT–Törökország társulási megállapodás 9. cikkével való összeegyeztethetőség kérdését, amelyre az államtitkár az elsőfokú bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban hivatkozott (lásd a jelen indítvány 8. pontját).


24      Lásd: 2013. november 7‑i x ítélet (C‑225/15, EU:C:2013:725, 41. pont); 2017. március 29‑i Tekdemir ítélet (C‑652/15, EU:C:2017:239, 39. pont); 2018. augusztus 7‑i Yön ítélet (C‑123/17, EU:C:2018:632, 77. pont).


25      Amely szerint „[e] szakasz rendelkezéseit a közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel kell alkalmazni”.


26      Az iratokból kitűnik, hogy a rögzítési kötelezettség nem terheli a hat hónaposnál fiatalabb gyermekeket, sem azokat a személyeket, akik fizikailag képtelenek e kötelezettség teljesítésére.


27      Lásd: 2013. október 17‑i Schwarz ítélet (C‑291/12, EU:C:2013:670, 27. pont).


28      Lásd többek között a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló, 2004. december 13‑i 2252/2004/EK tanácsi rendeletet (HL 2004. L 142., 1. o.).


29      Lásd többek között a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13‑i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (vízumkódex) (HL 2009. L 243., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 284., 38. o.).


30      Lásd a Charta 8. cikkének (2) bekezdését.


31      Lásd: 2013. október 17‑ Schwarz ítélet (C‑291/12, EU:C:2013:670, 25. pont).


32      2016. december 21‑i Tele2 Sverige és Watson és társai ítélet (C‑203/15 és C‑698/15, EU:C:2016:970, 96. pont).


33      Lásd a vízumkódex 13. cikkét.


34      Lásd a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről szóló, 2008. július 9‑i 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (VIS‑rendelet) (HL 2008. L 218., 60. o.; helyesbítés: HL 2018. L 284., 39. o.).


35      Lásd: 2017. július 26‑i 1/15 vélemény (EU–Kanada PNR‑megállapodás) (EU:C:2017:592, 191. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


36      Lásd a 767/2008/EK rendelet, a 810/2009/EK rendelet, az (EU) 2017/2226 rendelet, az (EU) 2016/399 rendelet, a(z) XX/2018 rendelet [interoperabilitási rendelet], valamint a 2004/512/EK határozat módosításáról és a 2008/633/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2018) 302 final, Brüsszel, 2018. május 16.) javasolt 23. cikkét.


37      Lásd: 2016. április 12‑i Genc ítélet (C‑561/14, EU:C:2004:247, 39. és 40. pont); 2017. március 29‑i Tekdemir ítélet (C‑652/15, EU:C:2005:239, 31. pont). Lásd még: 2016. december 21‑i Ucar és Kilic ítélet (C‑508/15 és C‑509/15, EU:C:2011:986, 68. pont). A török munkavállalók letelepedési szabadsága és a családegyesítés engedélyezésének feltételei közötti kapcsolatot illetően lásd: 2014. július 10‑i Dogan ítélet (C‑138/13, EU:C:2014:2066, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, és 35. pont), továbbá 2018. augusztus 7‑i Yön ítélet (C‑123/17, EU:C:2018:632, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


38      Lásd: 1995. június 6‑i Bozkurt ítélet (C‑434/93, EU:C:1995:168, 20. pont); 2000. február 10‑i Nazli ítélet (C‑340/97, EU:C:2000:77, 50. és 54. pont); 2002. november 19‑i Kurz ítélet (C‑188/00, EU:C:2002:694, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2011. december 8‑i Ziebell ítélet (C‑371/08, EU:C:2011:809, 52., 58. és 66. pont).


39      2000. január 27‑i ítélet (C‑190/98, EU:C:2009:49).


40      Lásd: 2000. január 27‑i Graf ítélet (C‑190/98, EU:C:2008:49, 23–25. pont). Lásd még: 2019. március 13‑i Gemeinsamer Betriebsrat EurothermenResort Bad Schallerbach ítélet (C‑437/17, EU:C:2019:193, 40. pont).


41      Lásd analógia útján: 2000. január 27‑i Graf ítélet (C‑190/98, EU:C:2008:49, 24. pont).