Language of document : ECLI:EU:C:2019:441

Ideiglenes változat

EVGENI TANCHEV

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. május 22.(1)

C‑236/18. sz. ügy

GRDF SA

kontra

Eni Gas & Power France SA,

Direct énergie,

Commission de régulation de l’énergie,

Procureur général près la Cour d’appel de Paris

(a Cour de cassation [semmítőszék, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73 irányelv – Az elosztórendszer‑üzemeltetők kötelezettségei – A 2009/73 irányelv 41. cikke – Vitarendező hatóságok határozatainak időbeli hatálya – A tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elve – Jogbiztonság és bizalomvédelem”






1.        A Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) által előterjesztett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK irányelv(2) 41. cikke szerinti vitarendező hatóságok hatáskörére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy mikortól léphet hatályba egy olyan jogorvoslati intézkedés, amelyet a vitarendező hatóságok a 2009/73 irányelv hatálya alá tartozó jogvita rendezésére javasolnak. Valamely vitarendező hatóság jogorvoslati határozata alkalmazható‑e azon teljes szerződéses időszakra, amelyre az említett jogvita vonatkozik, vagy ezt az időszakot csökkenteni kell?

2.        Ez a kérdés olyan kontextusban merül fel, ahol az elosztórendszer‑üzemeltető, a GRDF és a szolgáltató, a Direct énergie közötti szerződés hosszabb időszakon keresztül nem volt összeegyeztethető a 2009/73 irányelvvel. Ennek oka az volt, hogy a szerződés lehetővé tette, hogy a végső felhasználók kifizetetlen tartozásainak költségét a szolgáltató, a Direct énergie viselje, miközben azt az elosztórendszer‑üzemeltetőnek, vagyis a GRDF‑nek kellett volna viselnie. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz ezért az említett jogellenes helyzetből eredő, a GRDF‑et érintő és a GRDF‑nek a Direct énergie‑vel való szerződéses jogviszonyából eredő pénzügyi következmények mértékének meghatározásához szükséges. Mindez a földgázellátásra és ‑elosztásra egyaránt vonatkozó azon, úgynevezett egységes szerződések elkülönült kontextusában merül fel, amelyeket Franciaországban a fogyasztókkal és a kisvállalkozói üzleti felhasználókkal kötnek.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

3.        A 2009/73 irányelv (3), (6), (25), (30), (33) és (48) preambulumbekezdése értelmében:

„(3)      Az uniós polgárok számára a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok – többek között az áruk szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások nyújtásának szabadsága – csak teljesen nyitott piacon valósulhatnak meg, amely minden fogyasztó számára lehetővé teszi a szolgáltatók szabad megválasztását, és a szolgáltatók számára is biztosítja felhasználóik szabad ellátásának lehetőségét.

[…]

(6)      Ha a hálózatok nem különülnek el ténylegesen a termelési és ellátási tevékenységektől (tényleges szétválasztás), az nemcsak a hálózat üzemeltetése terén jár a hátrányos megkülönböztetés kockázatával, hanem a vertikálisan integrált vállalkozásoknak saját hálózataikba történő megfelelő szintű beruházásra való ösztönzése terén is.

[…]

(25)      Az elosztóhálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés meghatározza a fogyasztók kiskereskedelmi szintű hozzáférését. […]

[…]

(30)      Az energiaszabályozóknak képesnek kell lenniük a döntéshozatalra minden lényeges szabályozási kérdésben a földgáz belső piacának megfelelő működése céljából, továbbá teljesen függetlennek kell lenniük minden egyéb köz‑ vagy magánérdektől. Ez nem zárja ki sem a bírósági felülvizsgálatot, sem a parlament általi felügyeletet a tagállamok alkotmányjoga alapján. […]

[…]

(33)      Az energiaszabályozóknak hatáskörrel kell rendelkezniük a földgázipari vállalkozásokra vonatkozó kötelező határozatok kibocsátására, valamint a kötelezettségeiket nem teljesítő földgázipari vállalkozásokkal szembeni hatékony, arányos és elrettentő szankciók kiszabására, vagy arra, hogy ilyen szankciók kiszabását javasolják a hatáskörrel rendelkező bíróságoknak. Az energiaszabályozókat hatáskörrel kell felruházni a tekintetben is, hogy a versenyszabályok alkalmazásától függetlenül a földgáz belső piacának megfelelő működése szempontjából szükséges tényleges verseny ösztönzésével a felhasználók javát szolgáló célszerű intézkedéseket hozhassanak. A gázkészlet‑értékesítési programok létrehozása az egyik olyan lehetséges intézkedés, amely a hatékony verseny előmozdítására és a piac megfelelő működésének biztosítására szolgál. Az energiaszabályozókat fel kellene továbbá ruházni az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy a piacnyitáshoz alkalmazkodva hozzájárulhassanak a közszolgáltatások magas színvonalának, a védelemre szoruló felhasználók védelmének, továbbá a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes körű eredményességének biztosításához. E rendelkezések nem sérthetik sem a Bizottságnak a versenyszabályok alkalmazására vonatkozó hatáskörét – beleértve a közösségi szintű összefonódások vizsgálatát –, sem a belső piacra vonatkozó szabályokat, például a tőke szabad mozgását. Az a független szerv, amelyhez a nemzeti szabályozó döntése által hátrányosan érintett fél jogorvoslatért fordulhat, lehet bíróság vagy más, jogi felülvizsgálat végzésére hatáskörrel rendelkező törvényszék.

[…]

(48)      Az irányelv középpontjában a fogyasztók érdekeinek kell állniuk, a szolgáltatás minőségének pedig a földgázvállalatok feladatainak központi elemét kell képeznie. A fogyasztók már meglévő jogait erősíteni és garantálni kell, és e jogoknak nagyobb átláthatóságot kell biztosítaniuk. A fogyasztóvédelemnek biztosítania kell, hogy a szélesebb értelemben vett közösségi fogyasztó részesüljön a versenyen alapuló piac előnyeiből. A fogyasztók jogait a tagállamoknak vagy – amennyiben egy tagállam úgy rendelkezett – a szabályozó hatóságoknak kell betartatniuk.”

4.        A 2009/73 irányelv 32. cikke a „Harmadik fél hozzáférése” címet viseli. E cikk (1) bekezdése a következőt írja elő:

„A tagállamok olyan rendszert hoznak létre, amelyben harmadik felek szállító‑ és elosztóhálózathoz, valamint az LNG‑létesítményekhez való hozzáférését nyilvános, minden feljogosított felhasználóra, beleértve az ellátó vállalkozásokat is, vonatkozó díjak alapján teszik lehetővé, objektív kritériumok alapján, a rendszerhasználók közötti megkülönböztetés nélkül. A tagállamok biztosítják, hogy ezeket a díjakat vagy a díjak számításához alkalmazott módszereket a 39. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatóság azok 41. cikkel összhangban történő hatálybalépésüket megelőzően jóváhagyja, és hogy ezeket a díjakat, és – amennyiben csak a módszerek kerültek jóváhagyásra – a módszereket hatálybalépésük előtt közzétegyék.

5.        A 2009/73 irányelv 40. cikke „A szabályozó hatóság általános célkitűzései” címet viseli. E cikk értelmében:

„Az ezen irányelvben meghatározott szabályozói feladatok végrehajtása során a szabályozó hatóság a 41. cikkben megállapított feladatai és hatáskörei keretében minden indokolt lépést megtesz a következő célkitűzések megvalósítása érdekében, adott esetben intenzív konzultációt folytatva a megfelelő, érintett nemzeti hatóságokkal, ideértve a versenyhivatalokat is, azok hatáskörének elvonása nélkül:

a)      versenyképes, biztonságos és környezetileg fenntartható belső földgázpiac elősegítése a Közösségen belül, szoros együttműködésben az Ügynökséggel, más tagállamok szabályozó hatóságaival és a Bizottsággal, valamint a Közösség valamennyi felhasználójára és ellátójára kiterjedő tényleges piacnyitás, valamint a földgázhálózatok hatékony és megbízható működéséhez szükséges feltételek biztosítása, a hosszú távú célkitűzések szem előtt tartásával;

[…]

e)      az új termelőkapacitások hálózati hozzáférésének megkönnyítése, különösen az új piaci szereplők és a megújuló energiaforrásokból származó gáz piaci hozzáférését esetlegesen akadályozó tényezők felszámolása;

[…]”

6.        A 41. cikk „A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei” címet viseli. A következőképpen rendelkezik:

„(1)      A szabályozó hatóság feladatai a következők:

a)      szállítási és elosztási díjak vagy az ezekre vonatkozó módszerek átlátható kritériumok alapján történő megállapítása vagy jóváhagyása;

b)      annak biztosítása, hogy a szállítási‑ és elosztórendszer‑üzemeltetők, továbbá adott esetben a rendszertulajdonosok, valamint a földgázipari vállalkozások teljesítsék az e rendelet és más közösségi jogszabályok szerinti kötelezettségeiket, beleértve a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatos kötelezettségeket is;

[…]

f)      annak biztosítása, hogy a szállítási, az elosztási, a tárolási, valamint az LNG‑ és ellátási tevékenységek között ne legyen keresztfinanszírozás;

[…]

(4)      A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó hatóságok az (1), (3) és (6) bekezdésben említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek. E célból a szabályozó hatóság hatásköre legalább a következőkre terjed ki:

a)      földgázipari vállalkozásokat kötelező határozatok kibocsátása;

[…]

d)      hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása azokra a földgázipari vállalkozásokra, amelyek nem teljesítik az ezen irányelv szerinti kötelezettségeiket vagy a szabályozó hatóság vagy az Ügynökség vonatkozó, jogilag kötelező erejű határozatait, illetve ilyen szankciók kiszabására javaslattétel a hatáskörrel rendelkező bíróságoknak. Ez magában foglalja az ezen irányelv szerinti megfelelő kötelezettségeik be nem tartása esetére a szállításirendszer‑üzemeltető vonatkozásában a szállításirendszer‑üzemeltető éves forgalmának legfeljebb 10%‑áig terjedő, vagy adott esetben a vertikálisan integrált vállalkozás vonatkozásában a vertikálisan integrált vállalkozás éves forgalmának legfeljebb 10%‑áig terjedő szankciók kiszabására vonatkozó hatáskört, illetve ilyen szankció kiszabására irányuló javaslattételt;

[…]

(10)      A szabályozó hatóságok jogosultak szükség esetén megkövetelni a szállítási‑, a tárolási‑ és az elosztórendszer‑üzemeltetőktől, továbbá az LNG‑létesítmények rendszerüzemeltetőitől az e cikkben említett feltételek – köztük a díjak és a módszerek – módosítását annak biztosítása érdekében, hogy azok arányosak és megkülönböztetéstől mentesen alkalmazhatók legyenek. […]

(11)      A szállítási‑, tárolási‑ vagy elosztórendszer‑üzemeltetőkkel vagy LNG‑létesítmények rendszerüzemeltetőivel szemben az adott üzemeltető ezen irányelv szerinti kötelezettségeivel kapcsolatban panasszal élő fél panaszait a szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz. Amennyiben a szabályozó hatóságoknak további információkra van szüksége, ez a határidő két hónappal meghosszabbítható. Ez a meghosszabbított határidő a panaszos beleegyezésével ismét meghosszabbítható. A szabályozó hatóság döntése kötelező erővel rendelkezik mindaddig, amíg azt jogorvoslat alapján meg nem változtatják.

[…]”

7.        A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) 13. cikkének (1) bekezdésében a következőket mondja ki:

„A szabályozó hatóságok által a 2009/73/EK irányelv 41. cikkének (6) bekezdése alapján jóváhagyott, a szállításirendszer‑üzemeltetők által alkalmazott díjaknak, illetve a számításukhoz használt módszereknek, továbbá az irányelv 32. cikkének (1) bekezdése értelmében közzétett díjaknak átláthatóknak kell lenniük, figyelembe kell venniük a rendszeregyensúlyra és annak fejlesztésére vonatkozó szükségleteket, és a tényleges költségeket kell tükrözniük, amennyiben az ilyen költségek megfelelnek egy hatékony és szerkezetileg összehasonlítható rendszerüzemeltető költségeinek, illetve átláthatóak, és egyidejűleg biztosítaniuk kell a befektetések megfelelő megtérülését, és adott esetben figyelembe kell venniük a díjszabások szabályozó hatóságok által történő összehasonlításait. A díjakat és a számításukhoz használt módszereket megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni.

A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a díjakat piaci alapú intézkedések, úgymint aukciók révén is meg lehet állapítani, amennyiben ezeket az intézkedéseket és az így elért bevételeket a szabályozó hatóság jóváhagyja.

A díjak, illetve a számításukhoz használt módszerek megkönnyítik a hatékony földgáz‑kereskedelmet és a versenyt, miközben elkerülhetővé teszik a rendszerhasználók közötti keresztfinanszírozást, továbbá ösztönzik a befektetéseket, és biztosítják a szállítóhálózatok együttműködő‑képességének fenntartását vagy kialakítását.

A rendszerhasználókra kirótt díjak megkülönböztetésmentesek, és ezeket a szállítási rendszer minden egyes betáplálási és kiadási pontjára külön‑külön kell meghatározni. A költségelosztási mechanizmusokat és a betáplálási pontokra és a kiadási pontokra vonatkozó díjkiszabási módszert a nemzeti szabályozó hatóságok hagyják jóvá. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy 2011. szeptember 3‑ig tartó átmeneti időszakot követően a hálózat használatáért szedett díjakat nem a szerződésben rögzített útvonal alapján határozzák meg.”

B.      A tagállami jog

8.        A kérdést előterjesztő bíróság szerint a code de l’énergie (energiáról szóló törvény) a releváns időszakban hatályos változatának L. 134‑20. cikke a következőket mondja ki:

„A bizottság döntését, amelyhez kényszerítő bírság kapcsolódhat, indokolással kell ellátni, és az meghatározza a jogvita rendezésének azon technikai és pénzügyi feltételeit, amelyek mellett az L. 134‑19. cikkben említett hálózatokhoz, műtárgyakhoz és létesítményekhez való hozzáférést, illetve azok használatát adott esetben biztosítják. Amennyiben a jogvita rendezéséhez szükséges, a bizottság objektív, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos módon megállapíthatja az említett hálózatokhoz, műtárgyakhoz és létesítményekhez való hozzáférés módjait és igénybevételük feltételeit”.(4)

II.    A tényállás, az alapeljárás tárgyát képező jogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9.        A Direct énergie jogelődje, az alapeljárásban másodrendű ellenérdekű fél 2005. június 21‑én és 2008. november 21‑én két, a francia földgázelosztó‑hálózaton keresztül történő gázszállításról szóló szerződést kötött. Ezeket a szerződéseket a GRDF elosztórendszer‑üzemeltetővel, az alapeljárásban felülvizsgálati kérelmet előterjesztő féllel kötötte.

10.      2013. július 22‑én a Direct énergie határozat meghozatalát kérte a Commission de régulation de l’énergie (energiaszabályozási bizottság; a továbbiakban: CRE) keretében működő comité de règlement des différends et es sanctions‑tól (vitarendező és szankciós bizottság, a továbbiakban: Cordis), amely a 2009/73 irányelv 41. cikkének (11) bekezdése szerinti vitarendező hatóság és Franciaországban a 2009/73 irányelv 40. és 41. cikke szerinti szabályozó hatóság. A Direct énergie által kért határozatok a fent említett szerződések hatálybalépésétől kezdve általa viselt azon pénzügyi terhekre vonatkoztak, amelyeket a GRDF‑nek kellett volna viselnie (lásd a fenti 1. és 2. pontot). Az Eni Gas & Power France, az elsőrendű ellenérdekű fél szintén részt vett ebben az eljárásban.

11.      A Cordis 2014. szeptember 19‑én határozatot hozott. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint e határozat értelmében a GRDF társaságnak a határozat kézbesítésétől számított hat hónapon belül olyan új, a földgázelosztó hálózatba való bekötésről szóló szerződést kellett átadnia a Direct Energie társaság részére, amely megfelel azon elveknek, amelyek szerint a Direct énergie szolgáltató nem felelhet a végső felhasználók részéről a GRDF‑nek járó, meg nem fizetett összegekért. Ennek a teljes szerződéses időszakra kellett vonatkoznia.

12.      E határozattal szemben a Direct énergie és az Eni Gas & Power France fellebbezést nyújtott be a cour d’appel de Paris‑hoz (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország). Ez helybenhagyta a 2016. június 2‑i határozatot és többek között hozzátette, hogy:

–        A GRDF‑nek mellékletek révén módosításokat kellett javasolnia a GRDF és a Direct énergie közötti, a gázhálózathoz való hozzáférésre irányuló szerződésekhez. E mellékleteknek arról kellett rendelkezniük, hogy úgy kell tekinteni, hogy soha nem képezték a szerződés részét azon kikötések, amelyek a szerződés igénybevételének lehetőségét ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a Direct énergie szolgáltató fogadja el, hogy a GRDF meghatalmazottjaként jár el, olyan szolgáltatások nyújtására kötelezve őt, amelyekért a GRDF felelős, úgy, hogy a GRDF nem volt képes megtárgyalni, hogy a szolgáltatást milyen áron és milyen feltételekkel kell nyújtani.

–        A Direct énergie részére a GRDF nevében a felhasználóknak a Direct énergie által nyújtott szolgáltatások eredményeként a GRDF által elkerült költségekre tekintettel méltányos és arányos díjazást kellett fizetni.

13.      A GRDF e döntéssel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott bea kérdést előterjesztő bírósághoz, kifogásolva a – szerinte – olyan végzést, amely feljogosítja a Cordist, hogy a szerződési feltételek visszamenőleges hatályú módosítását eredményező, visszamenőleges hatályú döntéseket hozzon. A Direct énergie ezt vitatja, főként az uniós jog tényleges érvényesülésének szükségessége miatt. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a jogbiztonság elve szerepel a Bíróság 2008. március 13‑i Vereniging Nationaal Overlegorgaan Sociale Werkvoorziening és társai ítéletben,(5) amely elv a kérdést előterjesztő bíróság szerint elsőbbséget élvezhet az uniós jog tényleges érvényesülésével szemben.

14.      Mindezek alapján a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„A […] 2009/73[…] irányelvet és különösen 41. cikkének (11) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azok szerint a jogvitát rendező szabályozó hatóságnak a hatóság elé terjesztett jogvita által érintett teljes időtartamra alkalmazandó határozat meghozatalára irányuló hatáskörrel kell rendelkeznie, függetlenül a jogvita felek közötti felmerülésének időpontjától, többek között abban az esetben, ha az irányelv rendelkezéseinek meg nem felelő valamely szerződésből eredő következményeket olyan határozattal állapítja meg, amelynek a hatálya a teljes szerződéses időszakra kiterjed?”

15.      Írásbeli észrevételeket a GRDF, a Direct énergie, az Eni Gas & Power France, a francia kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. Valamennyien részt vettek a 2019. március 6‑án megtartott tárgyaláson.

III. Az írásbeli észrevételek összefoglalása

16.      A GRDF szerint az, hogy az európai jogalkotó nem rendelkezik a kérdésről, arra a szándékra utal, hogy az olyan szervek, mint a Cordis, ne hozhassanak visszamenőleges hatályú határozatokat.(6) A GRDF továbbá azt állítja, hogy a Cordishoz hasonló szervezetek határozatainak időbeli hatálya a tagállami eljárási autonómia kérdéskörébe tartozik.(7)

17.      Amennyiben a tagállami jogban nincs olyan szabály, amely időbeli hatályát tekintve alkalmazandó az alapeljárásra,(8) a Cordis határozatainak visszaható hatályát az egyenértékűség és tényleges érvényesülés, a visszaható hatály tilalma, a jogbiztonság, valamint a bizalomvédelem elvére hivatkozva kell elemezni. Ezek egyike sem támogatja a Cordis határozatainak visszamenőlegességét. A GRDF emellett azt állítja, hogy a Cordis határozatai adminisztratív, nem pedig jogi jellegűek.

18.      A GRDF azt állítja, hogy a Cordis határozatainak általa támogatott időbeli hatálya megfelel az egyenértékűség elvének. A GRDF továbbá azt állítja, hogy a tényleges érvényesülés elvét a 2009/73 irányelv 34. cikkének (3) bekezdése tükrében kell értelmezni, amely hangsúlyozza a gyors vitarendezést. A Cordis határozatainak visszaható hatályának hiánya ezt nem veszélyezteti.(9)

19.      A jogbiztonság elvét és a bizalomvédelem elvét illetően a GRDF többek közt azt állítja, hogy a közigazgatási határozatok visszaható hatálya tilalmának elve csak akkor alkalmazandó, ha tagállami hatóságok az uniós jog hatálya alá tartozó közigazgatási határozatokat hoznak.(10) A jogbiztonság elve és a bizalomvédelem elve értelmében a szabályoknak világosaknak és pontosaknak kell lenniük,(11) alkalmazásuknak pedig előre láthatónak, és a visszamenőleges hatályú jogorvoslati intézkedések összeegyeztethetetlenek ezzel vagy a fogyasztóvédelemmel.

20.      A GRDF szerint, ha megengedhető lenne, hogy a Cordis határozatai visszaható hatállyal rendelkezzenek, az megkérdőjelezné a földgázágazat jogi stabilitását, és azon pénzügyi következményekkel járna, hogy a GRDF kénytelen lenne szolgáltatásai árát megemelni, amelyet a földgáznak a felhasználók által fizetett végső árával kellene fedeznie.

21.      Az Eni Gas & Power France azzal érvel, hogy a Cordis szerepe nem térhet el alapvetően egy bíróság szerepétől, amennyiben az a feladata, hogy olyan védelmet nyújtson, amely hatékonyabb és gyorsabb, mint amit a bíróság nyújt, nem pedig kevésbé az. A tényleges érvényesülés elve az uniós jog alapvető rendelkezései közé tartozik,(12) így a belső tagállami eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a Cordis határozatai teljes joghatással rendelkezzenek. Ezenfelül azt állítja, hogy nem merül fel az egyenértékűség elvének megsértése, míg a jogbiztonság elve természeténél fogva rugalmas, és nem nyújt feltétel nélküli garanciát arra, hogy egy adott jogi helyzet nem fog megváltozni. Így az európai uniós jog értelmében a vitarendező hatóságnak rendelkeznie kell azzal a hatáskörrel, hogy a jogsértés időszakának teljes egészére vonatkozó határozatot hozzon.

22.      A Direct énergie egyetért azzal, hogy ha a Cordis határozatának időbeli hatálya nem a jogellenes szerződéses kötelezettségvállalás időpontjával kezdődik, akkor a peres felek szisztematikusan a bíróságokat fogják előnyben létesíteni, ahol ilyen jogorvoslat rendelkezésre áll, ami a jogorvoslati lehetőségek aszimmetriájához és a 2009/73 irányelv alapján biztosított gyors jogorvoslat célkitűzésével való összeegyeztethetetlenséghez vezet.(13) A 2009/73 irányelv meg lenne fosztva hatékony érvényesülésétől, és e tekintetben a Direct énergie felkéri a Bíróságot, hogy analógia útján alkalmazza a visszaélésszerű szerződéses kikötésekre vonatkozóan a fogyasztóvédelem összefüggésében kialakított ítélkezési gyakorlatot, valamint az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályokat.(14)

23.      A Direct énergie ezenfelül azzal érvel, hogy a 2009/73 irányelv értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak kiterjedt hatáskörrel kell rendelkezniük, amelyet konkrétan a 41. cikk (4) bekezdésének d) pontja határoz meg.

24.      A Direct énergie emlékeztet arra, hogy a jogbiztonság elvére kizárólag akkor lehet hivatkozni, ha valamely közigazgatási aktus nyilvánvalóan ellentétes az uniós joggal, még akkor is, ha jogerőre emelkedett.(15) Hozzáteszi, hogy ha a Cordis határozatai nem rendelkeznének visszaható hatállyal, az az uniós joggal ellentétes gyakorlatokat tenne érvényessé, a Direct énergie pedig elutasítja a GRDF‑nek a piac destabilizálására vonatkozóan előterjesztett érvelését.(16) Az uniós jog elsődlegességének, valamint a hatékony, arányos és visszatartó hatású jogorvoslatok követelményének érvényesítése érdekében az összeegyeztethetetlen szerződéses rendelkezéseket figyelmen kívül kell hagyni.

25.      Végezetül, a Direct énergie azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tévesen hivatkozik a Vereniging Nationaal Overlegorgaan Sociale Werkvoorziening ítéletre.(17)

26.      A francia kormány hangsúlyozza, hogy az alapeljárás csak az úgynevezett „egységes szerződésekre” vonatkozik, ahol a háztartási fogyasztók egyetlen szerződést kötöttek a gázellátásra és ‑elosztására. Az olyan szolgáltatók, mint a Direct énergie és az Eni Gas & Power France szállítási szerződést kötöttek a GRDF‑fel annak érdekében, hogy azt követően a fogyasztókkal egységes szerződést kössenek. Az ilyen elosztási szerződések alapján kapott összegeket át kell utalni a GRDF számára. Ezek a szerződések ezért azt eredményezték, hogy a fogyasztók kifizetetlenül maradt számláinak költségét a Direct énergie és az Eni Gas & Power France szolgáltatók viselték, nem pedig az elosztórendszer‑üzemeltető GRDF. Ez képezi a jogvita hátterét.

27.      A francia kormány felkéri a Bíróságot, hogy fogalmazza újra az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, és különösen azt a részt kifogásolja, hogy a Cordisnak az uniós jog szerint „a jogvitát rendező szabályozó hatóságnak a hatóság elé terjesztett jogvita által érintett teljes időtartamra alkalmazandó határozat meghozatalára irányuló hatáskörrel kell rendelkeznie”. Amennyiben erre a kérdésre nemleges választ kell adni, a kérdést előterjesztő bíróság nem kap hasznos választ, mivel a válasz nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az ilyen időbeli hatály megengedette az uniós jog alapján, ha nincs előírva.(18) Ezért a kérdés oly módon történő újrafogalmazását javasolja, hogy az arra irányuljon, hogy az uniós joggal ellentétes‑e, hogy az ilyen határozatok időbeli hatálya a jogvitával érintett szerződéses időszak teljes egészére kiterjedjen.

28.      A francia kormány azt állítja, hogy mind a 2009/73 irányelv hatékony érvényesülése, mind pedig a tényleges érvényesülés elve az ily módon újrafogalmazott kérdés nemleges megválaszolása felé mutat. Ennek feltétele azonban a jogbiztonság és az arányosság elve, valamint az uniós Alapjogi Charta szerinti alapvető jogok betartása, amiről a kérdést előterjesztő bíróságnak kell döntenie.

29.      A francia kormány szerint, ha a kérdést nem fogalmazzák újra, arra nemleges választ kell adni. Harmonizáció hiányában az időbeli hatály a tagállami közigazgatás mérlegelési mozgásterébe tartozik az EUMSZ 288. cikk szerinti irányelv‑átültetési jogkörük, valamint a nemzeti eljárási autonómia alapján, ez utóbbira pedig az egyenértékűség és tényleges érvényesülés, valamint az uniós jog általános elvei alkalmazandók. A francia kormány egyebek mellett a Bíróságnak a héára vonatkozó jogszabályok területén hozott egyik ítéletére,(19) valamint a jogalap nélküli összegek visszafizetése terén hozott egyik ítéletre hivatkozik,(20) annak érdekében, hogy bemutassa, a jogbiztonság elve hogyan tudja korlátozni az időbeli hatályt. Ugyanakkor a tagállamoknak kell kidolgozniuk, hogy hogyan tudják ezeket az elveket összeegyeztetni.(21) Az egyenértékűség és tényleges érvényesülés elveinek való megfelelés értékelését a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie.(22)

30.      A Bizottság emlékeztet arra, hogy az olyan szervek, mint a Cordis, független közigazgatási hatóságok, amelyek a versenyhatóságokhoz hasonló hatáskörrel és feladatokkal rendelkeznek. Amikor a Cordishoz hasonló hatóságok a 2009/73 irányelv 41. cikkének (11) bekezdése alapján határozatot hoznak, határozatuk tényleges érvényesülése egy bírósági határozat tényleges érvényesüléséhez hasonló, különösen az időbeli hatály szerinti alkalmazásukat illetően. Az ilyen határozatok főszabály szerint ex tunc lépnek hatályba, azonban a jogalkotó vagy bíróság ettől eltérhet azon az alapon, hogy a tényleges érvényesülés és a jog elsődlegessége szükségességének a jogbiztonsággal és a bizalomvédelem elvével való egyensúlyba hozása időbeli korlátozást tesz szükségessé.

31.      Így a lojális együttműködés elvének, valamint az uniós jog tényleges érvényesülésének és elsődlegességének értelmében az összes jogellenes következményt ki kell törölni abból a szerződésből, amelynek feltételei nincsenek összhangban a 2009/73 irányelvben meghatározott követelményekkel. Ugyanakkor a jogbiztonság kógens szabálya értelmében maga a Bíróság korlátozza döntéseinek időbeli hatályát. Ugyanakkor ez kivételes eset,(23) amelynek szigorúan korlátozottnak és jogbiztonsághoz fűződő nyomós indokkal igazoltnak kell lennie, figyelembe véve minden köz‑ és magánérdeket.(24) A jogvédelem szintén jelentőséggel bír.(25)

32.      Végezetül a Bizottság egy olyan ítéletre hivatkozik, amely energiaárakról és a peres eljárást megelőzően létrejött szerződéses jogviszonyokról szól. Abban az ítéletben a Bíróság nem volt hajlandó kiigazítani döntésének időbeli hatályát.(26) A Bizottság azon a véleményen van, hogy az alapeljárásban nem áll fenn olyan kockázat, amely az időbeli korlátozást indokolná. Így egy olyan szabályozó hatóságnak, mint a Cordis, rendelkeznie kell olyan határozatok meghozatalára vonatkozó hatáskörrel, amelyek a peres eljárással érintett teljes időszakra alkalmazandók, függetlenül attól, hogy mikor indult meg a felek közötti jogvita. Ez összhangban van a 2009/73 irányelv szellemiségével és célkitűzéseivel. Amennyiben a Cordishoz hasonló szabályozó hatóságok határozatainak joghatása időben korlátozott, erősen csökken annak hatékonysága, hogy biztosítani tudják a piac megfelelő működését és egy kompetitív földgázpiac kialakulását.

IV.    Elemzés

A.      Előzetes észrevételek

1.      A Bíróság hatásköre

33.      Már az elején megjegyzem, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem fejti ki részletesen, hogy a 2009/73 irányelv bármely megnevezett rendelkezése miként lenne releváns a felek közötti anyagi jogvita megoldása szempontjából, leszámítva a jogorvoslatról szóló rendelkezéseket. A kérelem – röviden – arról szól, hogy a földgázelosztórendszer‑üzemeltetőnek vagy a szolgáltatónak kell‑e viselnie a végső felhasználók kifizetetlen számláinak terhét az úgynevezett egységes gázellátási és ‑szolgáltatási szerződések esetén, és mi történik, ha bizonyítást nyer, hogy ezt a terhet nem a szolgáltatónak, hanem az elosztórendszer‑üzemeltetőnek kell viselnie. A jogvita tágabban az ügyfélkezelési szolgáltatásokra és a szolgáltatónak annak ellenében fizetendő díjazásra vonatkozik, hogy a szolgáltató az elosztórendszer‑üzemeltető nevében teljesíti ezeket a szolgáltatásokat.

34.      Ez azért vet fel problémát, mert a 2009/73 irányelv 41. cikkének (11) bekezdése kimondja, hogy „a szállítási‑, tárolási‑ vagy elosztórendszer‑üzemeltetőkkel vagy LNG‑létesítmények rendszer‑üzemeltetőivel szemben az adott üzemeltető ezen irányelv szerinti kötelezettségeivel kapcsolatban panasszal élő fél panaszait a szabályozó hatósághoz nyújthatja be” (kiemelés tőlem). Valamely jogorvoslati rendelkezést akkor kell a Bíróságnak értelmeznie, ha megállapítást nyer, hogy az az érintett irányelv állítólagos lényeges megsértése szempontjából releváns,(27) tekintettel arra, hogy az Európai Uniónak nincs általános hatásköre az azon területeken kívül eső jogorvoslati intézkedésekre, amelyekre anyagi hatásköre kiterjed. Általánosabban, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell kifejtenie a hivatkozott uniós jogi rendelkezések, valamint a szóban forgó jogvita és az utóbbiak tárgya közötti kapcsolatot.(28)

35.      Az erre vonatkozóan szóban előterjesztett érveket a következőképpen lehet összefoglalni.

36.      A GRDF azzal érvelt, hogy a jogvitában releváns szolgáltatás a végső felhasználónak nyújtott ügyfélkezelési szolgáltatás, amelyet a szolgáltató az elosztórendszer‑üzemeltető nevében nyújt, és ezt a konkrét szolgáltatást egyáltalán nem a 2009/73 irányelv alapján nyújtják. Azt ehelyett a francia jog szabályozza, ezért az alapeljárás nem tartozik a 2009/73 irányelv tárgyi hatálya alá.

37.      Az Eni Gas & Power France rámutatott, hogy a 2009/73 irányelv közös szabályokat ír elő a végső felhasználók gázellátására és ‑szolgáltatására. A 2009/73 irányelv tárgyát és hatályát meghatározó 1. cikkére hivatkozott, és kijelentette, hogy az alapeljárásban tárgya az elosztóhálózathoz való hozzáférés díjainak beszedése és a szolgáltató által az elosztórendszer‑üzemeltető nevében végzett ügyfélkezelési szolgáltatások voltak. A jogvita központi kérdése az e szolgáltatás alapján esedékes fizetési kötelezettség. Ezek alapján az Eni Gas & Power France azt állította, hogy a jogvita a 2009/73 irányelv hatálya alá tartozik, mivel a hálózathoz való hozzáférésről, valamint az ellátás és szolgáltatás közötti kapcsolatról van szó.

38.      A Direct énergie azt állította, hogy az elosztórendszer‑üzemeltetőnek a 2009/73 irányelv szerinti kötelezettsége a hálózathoz való hozzáférés biztosítása a 2009/73 irányelv 32. cikke szerint, és ezt a hozzáférést – a 35. cikkben meghatározott kivételektől eltekintve – megkülönböztetés nélkül kell biztosítani. A Direct énergie azt állította, hogy ha az elosztórendszer‑üzemeltető azt az álláspontot foglalná el, hogy a hozzáférést megtagadja, ha a szolgáltató nem nyújt szolgáltatásokat az elosztórendszer‑üzemeltető számára, ez a 2009/73 irányelv értelmében vett hozzáférés megtagadása lett volna. Hivatkozott még a szabályozó hatóságnak a 40. cikk szerinti kötelezettségére, különösen a verseny fenntartására vonatkozóan.

39.      Franciaország szóban előterjesztett érvei egyértelművé teszik a kérdést. Franciaország meghatalmazottja azt állította, hogy Franciaországban a szolgáltatók által a – GRDF‑hez hasonló – elosztórendszer‑üzemeltetők nevében végzett ügyfélkezelési szolgáltatás a hálózathoz való hozzáférés olyan változatának minősül, amelyet a francia jogalkotó a 2009/73 irányelv harmadik feleknek a szállító‑ és elosztóhálózathoz való hozzáféréséről szóló 32. cikkének átültetése során vezetett be az ahhoz tartozó egységes szerződési rendszerrel együtt, tiszteletben tartva a felhasználóknak a szolgáltatók megválasztására vonatkozó szabad döntését, amely a 2009/73 irányelv (3) preambulumbekezdésében szerepel.

40.      A Bizottság arra hivatkozott, hogy az alapeljárásban két gázszolgáltató állt egymással szemben, és az ügy ellátási szolgáltatásokra vonatkozik, miközben a GRDF maga is elosztórendszer‑üzemeltető, vagyis a 2009/73 irányelv alkalmazandó.

41.      Arra a következtetésre jutottam, hogy az alapeljárás a 2009/73 irányelv hatálya alá tartozik, mivel a fent összefoglalt szóbeli előterjesztések megteremtik a felek között felmerülő anyagi jogi jogvita és a 2009/73 irányelv között a szükséges tárgyi összefüggést.(29) Ennek során szem előtt tartottam a 2009/73 irányelv célját (lásd a fenti 3. pontot), az 1. cikkében meghatározott hatályát,(30) valamint azt, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat több helyen említi, hogy a 2009/73 irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében szereplő „elosztás” kifejezés releváns az alapeljárásban, bár erre vonatkozóan nem terjesztettek elő kérdést. A jogvita lényegében egy elosztórendszer‑üzemeltető meghatalmazottjaként eljáró szolgáltató által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó díjakra vonatkozik. Ezért a jogvita az – egyaránt a 2009/73 irányelv tárgyi hatálya alá tartozó – díjak meghatározására és a hálózati hozzáférésre, továbbá a 41. cikk (11) bekezdésével való kapcsolatára vonatkozik.

2.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés átfogalmazásának mellőzése

42.      Ugyanakkor nem értek egyet a Franciaország által arra vonatkozóan előterjesztett érvekkel, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést át kellene fogalmazni. Az, hogy valamely szabályozó hatóságnak a határozata időbeli hatályára vonatkozó hatáskörét illetően a „kell” normatív szót, vagy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés eredeti változata szerinti „ils commandent qu’une autorité de régulation […] ait le pouvoir” fordulatot használták, nem akadályozza meg a Bíróságot abban, hogy árnyaltabb választ adjon.

3.      Az alapeljárásban nincs szó visszaható hatályról és a kérdés részleges elfogadhatatlansága

43.      Végezetül, a GRDF által előterjesztett érvekkel szemben nem értek egyet a GRDF azon állításával, amely szerint az alapeljárás olyan esetre vonatkozik, ahol a Cordis az uniós jogot visszamenőlegesen alkalmazta.

44.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azon értelmezések, amelyeket a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján ráruházott hatáskör alapján valamely uniós jogszabályra vonatkozóan kifejt, megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következően az így értelmezett rendelkezést a bíróságoknak az értelmezés iránti kérelem tárgyában hozott ítéletet megelőzően létrejött és fennálló jogviszonyok tekintetében is alkalmazniuk lehet és kell, ha egyébként fennállnak azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett rendelkezés alkalmazására vonatkozó kereset illetékes bíróságokhoz történő benyújtását.(31)

45.      A Bíróság megállapította, hogy a 2009/73 irányelv időbeli hatályát tekintve 2011. március 3‑tól, a 2009/73 irányelv 54. cikke szerinti átültetési határidő végétől alkalmazandó.(32) Így a Bíróság által a 2009/73 irányelv 41. cikkének (11) bekezdésére vonatkozóan adott bármilyen értelmezés a fenti időponttól (2011. március 3‑tól) alkalmazandó. A Cordis mint a 41. cikk (11) bekezdése szerinti vitarendező hatóság jogorvoslati hatáskörének szükségképpen vissza kell nyúlnia eddig az időpontig, és e hatáskörre a nemzeti eljárási autonómia alkalmazandó, mely utóbbira viszont a tényleges érvényesülés és egyenértékűség elve alkalmazandó a 2009/73 irányelv 41. cikke (11) bekezdésének szövegével együtt, amely a határozat meghozatalára a panasz beérkezésétől számított legfeljebb négy hónapos határidőt ír elő.

46.      Lehet‑e azonban a 2009/73 irányelv 41. cikkének (11) bekezdésére hivatkozni a Cordis azon hatáskörének alátámasztása érdekében, hogy a 2011. március 3. előtti időszakra vonatkozó jogorvoslati intézkedéseket rendeljen el? Ez a kérdés azért bír jelentőséggel, mivel az alapeljárásra vonatkozó szerződéseket 2005. június 21‑én és 2008. november 21‑én kötötték.

47.      Ezt a kérdést a jelenlegi irányelv elődjéül szolgáló irányelv, vagyis a 2003/55/EK irányelv releváns kifejezéseinek értelmezésével kell eldönteni, valamint annak vizsgálatával, hogy a Cordis a francia jog alapján a 2003/55 irányelv szerinti vitarendező hatóság szerepét tölti‑e be, amely kérdést a tagállami bíróságnak kell megválaszolnia. Ugyanakkor a 2009/73 irányelv, amelyre vonatkozóan a kérdést előterjesztő bíróság az értelmezést kérte, nem szolgálhat a Cordis által 2011. március 3. előtti hatállyal elrendelt jogorvoslati intézkedések alapjául.

48.      Sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozat, sem pedig az írásbeli észrevételek nem adnak tájékoztatást a Cordis és a 2003/55 irányelv között fennálló kapcsolatról. Bár elismerem, hogy a Bíróság egyik ítéletében szerepelt, hogy a 2009/73 irányelv 41. cikke „lényegében” megismétli a 2003/55 irányelv 25. cikkének tartalmát,(33) a 2003/55 irányelv lényeges anyagi jogi kérdésekben eltér a 2009/73 irányelvtől.

49.      Először is, a 2003/55 irányelvben nincs a (33) preambulumbekezdéshez hasonló preambulumbekezdés, és nem szerepel benne hatékony, arányos és elrettentő szankciókra vonatkozó követelmény (lásd az alábbi 54–57. pontot). Másodszor, a 2003/55 irányelvben nem szerepel a 2009/73 irányelv 41. cikkének (17) bekezdéséhez hasonló rendelkezés. A 41. cikk (17) bekezdése előírja, hogy „A tagállamok gondoskodnak egy olyan nemzeti szintű megfelelő mechanizmus létrehozásáról, amelynek alapján a szabályozó hatóság határozata által érintett fél a felektől és valamennyi kormánytól független testülethez fordulhat jogorvoslatért.” Harmadszor, a 2009/73 irányelv előkészítő aktusai szerint az új irányelv egyik célja, hogy a szabályozó hatóságok hatáskörét megerősítse, ideértve azt is, hogy hatáskört kapnak visszatartó erejű büntetések kiszabására, ami arra utal, hogy a szankciók eltérnek azoktól, mint amelyeket a 2003/55 irányelv előírt.(34) Így tehát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés annyiban, amennyiben a 2011. március 3. előtti időszakra utal, elfogadhatatlan.(35)

50.      Ebből kiindulva fogom megválaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, és kizárólag a 2009/73 irányelvre fogok hivatkozni, azon egyetlen jogszabályra, amelyre vonatkozóan kérdést tettek fel.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz

51.      Arra a következtetésre jutottam, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz megállapítása során a Bizottság helyes megközelítést alkalmazott, amikor a Cordis felelősségének értékelésekor azt uniós jogi végrehajtási kötelezettségekkel rendelkező független hatóságnak tekintette. Egy általánosan elfogadott uniós jogi elv ugyanis kimondja, hogy „az uniós jog elsőbbségének elve alapján nemcsak a bíróságok, hanem a tagállam valamennyi szerve köteles az uniós jogi normák teljes érvényesülését biztosítani.”(36) E kötelezettség terjedelmét az egyik főtanácsnok a közelmúltban a következőképpen határozta meg:

„A Bíróság […] kimondta, hogy az uniós jog azonnali alkalmazásának kötelezettsége egyaránt vonatkozik a nemzeti bíróságokra és a közigazgatási hatóságokra. A saját hatáskörük gyakorlása keretében mindketten kötelesek biztosítani az uniós jogi rendelkezések teljes érvényesülését, anélkül hogy az ütköző nemzeti jogi rendelkezések jogalkotói vagy bármilyen más alkotmányos úton történő előzetes megsemmisítését kellene kezdeményezniük vagy megvárniuk. Végül az uniós jogi rendelkezések teljes érvényesülésének biztosítása magában foglalja az uniós jog nemzeti alkalmazására vonatkozó valamennyi elv alkalmazását, úgymint az elsőbbség elve, a közvetlen hatály vagy az összhangban álló értelmezés.”(37)

52.      A jelenlegi ítélkezési gyakorlat alapján az uniós jogot hatáskörük keretei között alkalmazni hivatott tagállami szervek az uniós jogi normák teljes érvényesülésének biztosítására irányuló kötelezettségük keretében kötelesek mellőzni az uniós joggal ellentétes nemzeti jogszabályok alkalmazását.(38) Ebből szükségszerűen az következik, hogy a konkrét jogorvoslati kötelezettségekkel rendelkező tagállami szervekre, mint amilyen a Cordis is, az uniós jog jóhiszemű végrehajtásának jelenleg az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében szereplő, kellően kialakult kötelezettsége vonatkozik, legalábbis az olyan rendelkezések vonatkozásában, mint a 2009/73 irányelv 41. cikkének (11) bekezdése(39) és az abban szereplő jogorvoslati kötelezettségek (lásd az alábbi 54–57. pontot). A Bíróság a közelmúltban vizsgált egy jogvitát, amely a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv jogorvoslati rendelkezéseinek hatályára,(40) valamint az egyenlő bánásmód érvényesítésére felállított bizottság hatáskörének tagállami jog általi korlátozására(41) vonatkozott.

53.      A Bíróság a Minister for Justice and Equality és Commissioner of the Garda Síochána ítéletben kimondta, hogy ha valamely bizottságot a bíróságok alternatívájaként hoznak létre a 2000/78 irányelv szerinti egyenlő bánásmód érvényesítése érdekében, „ellentmondásos lenne […], hogy a magánszemélyek egy meghatározott területre vonatkozó uniós jogi rendelkezésekre megalapozottan hivatkozzanak egy olyan szerv előtt, amelyre a nemzeti jog hatáskört ruházott az e területen fennálló jogviták elbírálása tekintetében, és az említett szervet ugyanakkor ne terhelje kötelezettség e rendelkezések alkalmazása tekintetében, mellőzve a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek azokkal nem összeegyeztethetőek”.(42)

54.      Nem vitatott, hogy a Cordis a francia kormány által a 2009/73 irányelv 41. cikkének (11) bekezdése szerinti kötelezettségek teljesítésére létrehozott vitarendező hatóság. Az sem vitatott, hogy rendelkezésre áll egy alternatív eljárási út is, amely az a Minister for Justice and Equality és Commissioner of the Garda Síochána ügyben is felmerült, azaz a rendes bíróságokhoz lehet fordulni (lásd a 2009/73 irányelv 41. cikkének (15) bekezdése és (17) bekezdése). Amint tehát a Minister for Justice and Equality és a Commissioner of the Garda Síochána ügyben a bizottság hatáskörét a rendes bíróságokkal szemben nem lehetett csorbítani, azon a véleményen vagyok, hogy a Direct énergie és az Eni Gas & Power France által előterjesztett érvekkel összhangban, amennyiben a Cordis által nyújtható jogorvoslatok köre a francia bíróságok által nyújthatókhoz képest átmenetileg leszűkülne, ez a peres feleket eltántorítaná attól, hogy a Cordis eljárását vegyék igénybe, és ez veszélyeztetné a 2009/73 irányelvnek a gyors jogorvoslat elérhetőségére vonatkozóan megfogalmazott célkitűzését.(43)

55.      Ezért a Cordis által kötelezően alkalmazandó jogorvoslati intézkedéseknek 2011. március 3‑ig visszamenőleg a teljes időszakot le kell fedniük. Ezen túlmenően az a kérdés, hogy konkrétan milyen szankciók alkalmazhatók, a nemzeti eljárási autonómia körébe tartozik a tényleges érvényesülés és egyenértékűség elvének, és magának a 2009/73 irányelv jogorvoslati rendelkezéseinek érvényesülése mellett.

56.      Ezenfelül, bár a 2009/73 irányelv (33) preambulumbekezdése és 41. cikke (4) bekezdésének d) pontja csak az energiaszabályozókat és a bíróságokat említi akként, mint amelyek hatáskörrel rendelkeznek „hatékony, arányos és visszatartó hatású jogorvoslatok” előírására, a 41. cikk (11) bekezdésének szövege bevonja a vitarendező hatóságokat a szabályozó hatóságok körébe. A Cordis és a francia bíróságok feladata, hogy a francia jogot erre vonatkozóan alkalmazzák, kellőképpen figyelembe véve a 2009/73 irányelv szövegét és célkitűzéseit, valamint azt, hogy 2011. március 3‑ig terjedő időszakra visszamenőleg a hatékony, arányos és visszatartó hatású jogorvoslatok mit tartalmaznak, mivel a 2009/73 irányelv ennek értékelésére nem határoz meg kritériumokat.(44)Ez azt jelenti például, hogy adott esetbena szerződések olyan ,mellékletekkel való módosítását, amelyek visszamenőlegesen 2005‑ben és 2008‑ban léptek hatályba, valamely francia bíróság vagy a Cordis aránytalannak ítélheti,(45) tekintettel a 2009/73 irányelv céljainak terjedelmére (lásd a fenti 3. pontot), amely a fogyasztók hálózathoz való hozzáférése terén a tisztességes választási lehetőség biztosításától a rendszer integritásának védelmére irányuló célon át a felmerülő tényleges költségek tükröződéséig terjed (lásd a 7165/2009 rendelet vonatkozásában a 7. pontot), valamint azon következményeket figyelembe véve, amelyeket a GRDF szerint a földgázágazat stabilitására gyakorol (lásd a fenti 20. pontot).

57.      Ugyanakkor nem ezt a kérdést terjesztették a Bíróság elé. A kérdés azon hatékony, arányos és visszatartó hatású jogorvoslati intézkedések időbeli hatályára irányul, amelyeket a Cordis a 2009/73 irányelv alapján egy adott időszakon keresztül köteles előírni.

58.      A fenti elemzés ezért elégséges az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolásához, mivel az azon „hatáskörökre” korlátozódik, amelyekkel a Cordist a 2009/73 irányelv feltételei alapján fel kell ruházni. A teljesség kedvéért azonban röviden a következő észrevételeket teszem.

59.      Számos anyagot terjesztettek a Bíróság elé a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvére vonatkozóan, amelyek az uniós jog végrehajtása során megkérdőjelezhetetlenül kötelezik a tagállami hatóságokat.(46) Ezek az elvek az alapeljárás tekintetében csupán az alábbiak szerint tűnnek relevánsaknak.

60.      Ami a jogbiztonság elvét illeti, ez indokolja az észszerű nemzeti keresetindítási határidők alkalmazását, amely lényegében „elsőbbséget élvez” az irányelvek hatékony érvényesülésének követelményével szemben az azt megelőző időszakokban, hogy a Bíróság értelmezésük tárgyában ítéletet hozna, feltéve hogy ezek a határidők megfelelnek az egyenértékűség és a hatékony érvényesülés elvének és nem tartoznak a korlátozott számú kivételek körébe.(47) Ugyanakkor, ha a nemzeti keresetindítási határidők teljesülnek, kizárólag a Bíróság, nem pedig a francia bíróságok vagy a Cordis igazíthatja ki a 2009/73 irányelv időbeli hatályát, hogy a 2011. március 3‑tól mostanáig terjedő időszakok ki legyenek zárva.(48)

61.      Ugyanakkor a Bíróság versenyjogi összefüggésben kimondta, hogy a tagállami versenyhatóságok által a vállalkozásokra kivethető szankciók vonatkozásában a jogbiztonság elve azt írja elő, hogy a nemzeti hatóságok azon kötelezettsége, hogy a versenyellenes tagállami jogot mellőzzék, „nem vonhat az érintett vállalkozásra nézve sem büntetőjogi, sem közigazgatási szankciót maga után múltbeli magatartás miatt, ha a magatartást az érintett jogszabály előírta (kiemelés tőlem).(49) Ha a francia bíróságok vagy a Cordis előtt ilyen körülmények merülnének fel, a GRDF érdekében ugyanezen szabály alkalmazandó.

62.      Ami a bizalomvédelem elvét illeti, nem látom, milyen relevanciával bír ez a szabály azon jogorvoslati intézkedésekre nézve, amelyeket a Cordis az alapeljárásban felmerülő tényállások szerint az uniós jog alapján előírhat, tekintettel arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján a magánszemélyek közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróság nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére annak érdekében, hogy olyan nemzeti jogszabályt alkalmazzon, amely az irányelvekben megállapított általános elvekkel ellentétes.(50) Ebben az ügyben egy irányelv írja elő a Cordis azon kötelezettségét, hogy hatékony, arányos és visszatartó hatású jogorvoslati intézkedéseket írjon elő.

63.      Végezetül, egyetértek a Direct énergie által benyújtott észrevételekkel, hogy a Vereniging Nationaal Overlegorgaan Sociale Werkvoorziening és társai ítélet(51) korlátozottan alkalmazható az alapeljárásban felmerülő jogvitában. Az említett ügy uniós pénzügyi támogatás visszavonására és visszatérítésére vonatkozott, valamint arra, milyen korlátozott szerepet tölthet be a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve, amikor az említett konkrét esetben alkalmazandó uniós rendeletek tényleges érvényesülésének szükségességével versengenek.

V.      Végkövetkeztetés

64.      A fenti megállapításokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) által előterjesztett kérdésekre:

„A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet és különösen 41. cikkének (11) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok szerint a jogvitában vitarendezőként eljáró szabályozó hatóságnak a 2009/73 irányelv hatálya alá tartozó teljes időszakra, vagyis 2011. március 3‑tól alkalmazandó határozat meghozatalára irányuló hatáskörrel kell rendelkeznie, függetlenül attól, hogy a szóban forgó szerződések mikor lépnek hatályba.”


1      Eredeti nyelv: angol.


2      HL 2009. L 211., 94. pont; helyesbítés: HL 2015. L 167., 97. o.


3      HL 2009. L 211., 36. o.; helyesbítések: HL 2009. L 229., 29. o.; HL 2009. L 309, 87. o.


4      A 2017. január 20‑i 2017‑55. sz. törvénnyel az energiáról szóló törvény L. 134‑20. cikkéhez illesztett negyedik – bekezdés. Ennek előírásai alapján a Cordis az őt megkereső fél kérésére úgy dönthet, hogy a döntés a megkeresés előtti időponttól hatályba lép, azonban ez az időpont nem lehet korábbi, mint amikor a felek valamelyike a jogvitát hivatalosan első alkalommal megindította, és ez az időpont semmiképpen nem lehet a megkeresésnél két évvel korábbi. Ez a rendelkezés azonban az alapeljárás időbeli hatályát tekintve irreleváns. Ahhoz, hogy valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelem ne legyen hipotetikus, „valamely jogvita tényleges megoldásának szükségessége” kell. 2018. december 10‑i Wightman és társai ítélet (C‑621/18, EU:C:2018:999, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


5      C‑383/06–C‑385/06, EU:C:2008:165.


6      A GRDF többek közt a következő ítéletekre hivatkozik: 2002. február 7‑i Krauer ítélet (C‑28/00, EU:C:2002:80); 2002. április 18‑i Duchon ítélet (C‑290/00, EU:C:2002:234); 2014. július 17‑i Panasonic Italia és társai ítélet (C‑472/12, EU:C:2014:2082); 2004. július 15‑i Gerekens és Procola ítélet (C‑459/02, EU:C:2004:454).


7      2007. március 13‑i Unibet ítélet (C‑432/05, EU:C:2007:163).


8      A 2017. január 20‑i 2017‑55. sz. törvény negyedik sora a releváns időpontban nem volt hatályban. Fenti 4. lábjegyzet.


9      A GRDF e tekintetben elkülöníti a következő ítéletet: 2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet (C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980).


10      A GRDF a következőkre hivatkozik: 2004. július 15‑i Gerekens és Procola ítélet (C‑459/02, EU:C:2004:454, 24. pont); 2008. március 13‑i Vereniging Nationaal Overlegorgaan Sociale Werkvoorziening és társai ítélet (C‑383/06–C‑385/06, EU:C:2008:165, 60. pont).


11      A GRDF többek közt a következőre hivatkozik: 1975. június 25‑i Deuka ítélet (5/75, EU:C:1975:88).


12      Az Eni Gas & Power France többek közt a következőkre hivatkozik: 1991. december 14‑i 1/91 (EGT‑Megállapodás – I) vélemény (EU:C:1991:490); 2007. március 13‑i Unibet ítélet (C‑432/05, EU:C:2007:163).


13      A Direct énergie a következőkre hivatkozik: 2013. március 14‑i Aziz ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 60. pont); 2015. január 21‑i Unicaja Banco és Caixabank ítélet (C‑482/13, C‑484/13, C‑485/13 és C‑487/13, EU:C:2015:21, 31. pont).


14      A Direct énergie a következőkre hivatkozik: 1997. december 11‑i Magorrian és Cunningham ítélet (C‑246/96, EU:C:1997:605, 41. pont); 2000. május 16‑i Preston és társai ítélet (C‑78/98, EU:C:2000:247, 40. és 43. pont); 2013. március 14‑i Aziz ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164, 60. pont); 2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet (C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980, 72. pont).


15      A Direct énergie még a következőkre hivatkozik: 2012. október 4‑i Byankov ítélet (C‑249/11, EU:C:2012:608, 80–82. pont); a bizalomvédelem elvére vonatkozóan: 2016. április 19‑i DI ítélet (C‑441/14, EU:C:2016:278, 38. pont).


16      Erre vonatkozóan a következőre hivatkozik: 2008. szeptember 9‑i FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 185. pont).


17      2008. március 13‑i ítélet (C‑383/06–C‑385/06, EU:C:2008:165).


18      A francia kormány a 2017‑55. sz. törvényre utal, amely a Cordishoz hasonló szervezetek határozatainak időbeli hatályát két évben korlátozza. Elismeri ugyanakkor, hogy az említett jogszabály időbeli hatályát illetően nem alkalmazandó az alapeljárásban. Fenti 4. lábjegyzet.


19      2018. április 12‑i Biosafe – Indústria de Reciclagens ítélet (C‑8/17, EU:C:2018:249, 36. pont).


20      2008. március 13‑i Vereniging Nationaal Overlegorgaan Sociale Werkvoorziening és társai ítélet (C‑383/06–C‑385/06, EU:C:2008:165, 52. pont).


21      A francia jogalkotó a 2017‑55. sz. törvény elfogadásával tulajdonképpen egyensúlyt próbált teremteni.


22      A francia kormány itt Wahl főtanácsnok Finanzamt Neuss és Butin egyesített ügyekre vonatkozó indítványára (C‑374/16 és C‑375/16, EU:C:2017:515, 71. pont) hivatkozik.


23      A Bizottság a következőre hivatkozik: 2007. március 6‑i Meilicke és társai ítélet (C‑292/04, EU:C:2007:132, 35–37. pont).


24      2001. november 8‑i Silos ítélet (C‑228/99, EU:C:2001:599, 35–38. pont).


25      1994. április 26‑i Roquette Frères ítélet (C‑228/92, EU:C:1994:168).


26      2014. október 23‑i Schulz és Egbringhoff ítélet (C‑359/11 és C‑400/11, EU:C:2014:2317, 54. és azt követő pontok).


27      Például: 2013. december 5‑i Asociación de Consumidores Independientes de Castilla y León ítélet (C‑413/12, EU:C:2013:800), amely egy horizontális jogvitában rendelkezésre álló jogorvoslatokon alapult, és amelyben a Bíróság a 25. pontban a következőket jegyezte meg: „[a] bírósági keresetet egy fogyasztóvédelmi szervezet indította az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételek megtiltása érdekében”. A 26. pontban a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy „amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik azok megválaszolására”. Vö.: Wahl főtanácsnok Sánchez Morcillo és Abril García ügyre vonatkozó állásfoglalása (C‑169/14, EU:C:2014:2112, 72–74. pont). A 70. pontban a főtanácsnok megkérdőjelezte, hogy az uniós jog hatálya alá tartozik‑e a szóban forgó jogi helyzet, amely az uniós fogyasztóvédelmi jog két magánszemély fél közötti horizontális érvényesítésére rendelkezésre álló jogorvoslatokra vonatkozott.


28      2014. február 13‑i Airport Shuttle Express és társai ítélet (C‑162/12 és C‑163/12, EU:C:2014:74, 39. pont). A közelmúltból lásd: 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 20. pont).


29      A Bíróság elfogadja, hogy a nemzeti szabályozás vonatkozhat olyan tevékenységekre, amelyek valamely irányelv hatálya alá tartoznak, kiváltva ezzel a Bíróság hatáskörét. Lásd például: 2018. október 2‑i Ministerio Fiscal ítélet (C‑207/16, EU:C:2018:788, 38. pont).


30      Többek között a 2010. január 12‑i Petersen ítélet (C‑341/08, EU:C:2010:4, 32. pont).


31      Például: 1998. október 22‑i IN CO. GE.’90 és társai ítélet (C‑10/97–C‑22/97, EU:C:1998:498, 23. pont).


32      A 2009/73 irányelv 11. cikke kivételével, amely nem releváns az alapügy szempontjából. Lásd: 2015. március 19‑i E.ON Földgáz Trade ítélet (C‑510/13, EU:C:2015:189, 33. pont). A 2009/73 irányelv hatálybalépésének napja, 2009. szeptember 3. és az átültetésére rendelkezésre álló határidő utolsó napja, 2011. március 3. között a tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan jellegű pozitív rendelkezések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék a szóban forgó irányelv által meghatározott célt. Lásd: Cruz Villalón főtanácsnok E.ON Földgáz Trade ügyre vonatkozó indítványa (C‑510/13, EU:C:2014:2325, 22. és 23. pont). A főtanácsnok a következőkre hivatkozik: 1997. december 18‑i Inter‑Environnement Wallonie ítélet (C‑129/96, EU:C:1997:628, 45. pont); 2011. május 26‑i Stichting Natuur en Milieu és társai ítélet (C‑165/09–C‑167/09, EU:C:2011:348, 78. pont); 2012. szeptember 11‑i Nomarchiaki Aftodioikisi Aitoloakarnanias ítélet (C‑43/10, EU:C:2012:560, 57. pont). 2011. március 3. előtt az alkalmazandó irányelv a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26‑i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL 2003. L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 230. o., volt. Lásd: Cruz Villalón főtanácsnok E.ON Földgáz Trade ügyre vonatkozó indítványa (C‑510/13, EU:C:2014:2325, 26. és 27. pont).


33      Lásd: 2015. március 19‑i E.ON Földgáz Trade ítélet (C‑510/13, EU:C:2015:189, 4. pont).


34      2007. szeptember 19‑i COM(2007) 529 végleges, 2.1 pont.


35      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján valamely kérdés elfogadhatatlan annyiban, amennyiben elégtelen tájékoztatást nyújt a jogvita ténybeli és jogi körülményeit illetően, amint azt az eljárási szabályzat 94. cikke előírja. Lásd: 2019. március 28‑i Verlezza és társai ítélet (C‑487/17–C‑489/17, EU:C:2019:270, 30. pont). A részleges elfogadhatatlanságra vonatkozóan lásd: 2014. február 27‑i Crono Service és társai ítélet (C‑419/12 és C‑420/12, EU:C:2014:81, 31–33. pont).


36      2018. december 4‑i The Minister for Justice és Equality és Commissioner of the Garda Síochána ítélet (C‑378/17, EU:C:2018:979, 39. pont).


37      Bobek főtanácsnok Link Logistik N&N ügyre vonatkozó indítványa (C‑384/17, EU:C:2018:494, 106. pont). A főtanácsnok a következőkre hivatkozik: 1978. március 9‑i Simmenthal ítélet (106/77, EU:C:1978:49, 24. pont); 1989. június 22‑i Costanzo ítélet (103/88, EU:C:1989:256, 31. pont); 2010. január 12‑i Petersen ítélet (C‑341/08, EU:C:2010:4, 80. pont); 2010. január 19‑i Kücükdeveci ítélet (C‑555/07, EU:C:2010:21, 55. pont); 2016. július 5‑i Ognyanov ítélet (C‑614/14, EU:C:2016:514, 34. pont); 2017. október 10‑i Farrell ítélet (C‑413/15, EU:C:2017:745, 34. pont); 2017. szeptember 14‑i The Trustees of the BT Pension Scheme ítélet (C‑628/15, EU:C:2017:687, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Vö.: Wahl főtanácsnok The Minister for Justice and Equality és Commissioner of the Garda Síochána ügyre vonatkozó indítványa (C‑378/17, EU:C:2018:698, 71. pont): „Álláspontom szerint valamely közigazgatási szerv vagy bíróság az uniós jog teljes érvényesülése érdekében valamely nemzeti jogi rendelkezés alkalmazásától tartózkodni kizárólag akkor lehet köteles, ha előzetesen rögzítést nyert, hogy a szóban forgó szerv az ügy érdemi elbírálására hatáskörrel rendelkezik (vagy – tágabb értelemben – a hatóságok esetében egy adott ügyben döntést hozhat).”


38      Kiemelés tőlem. 2018. december 4‑i The Minister for Justice és Equality és Commissioner of the Garda Síochána ítélet (C‑378/17, EU:C:2018:979, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


39      A Bíróság következetesen kimondta, hogy „a tagállamok – többek között az EUSZ 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett lojális együttműködés elve alapján – kötelesek biztosítani a saját területük vonatkozásában az uniós jog alkalmazását és tiszteletben tartását, illetve hogy ugyanezen rendelkezés második albekezdése értelmében a tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése egyébként arra kötelezi a tagállamokat, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”. Lásd: 2017. szeptember 14‑i The Trustees of the BT Pension Scheme ítélet (C‑628/15, EU:C:2017:687) 47. pont.


40      HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.


41      2018. december 4‑i The Minister for Justice és Equality és Commissioner of the Garda Síochána ítélet (C‑378/17, EU:C:2018:979).


42      Uo., 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


43      Megjegyzem, hogy a 2018. december 4‑i The Minister for Justice és Equality és Commissioner of the Garda Síochána ítéletben (C‑378/17, EU:C:2018:979) a Bíróság nem állapította meg, hogy az említett ítéletben kidolgozott kötelezettségek azon szervekre korlátozódnak, amelyek az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthetnek a Bíróság elé, és e kötelezettségek előírásakor tisztán adminisztratív jellegű szervekkel kapcsolatos döntésekre hivatkozott (például: 1989. június 22‑i Costanzo ítélet, 103/88, EU:C:1989:256). A Bíróság zárásképpen a 47. pontban megállapította, hogy „[E]zenkívül, amennyiben a Munkahelyi viszonyok bizottságát az EUMSZ 267. cikk értelmében vett »bíróságnak« kell tekinteni, […] lehetősége van arra, hogy az uniós jog releváns rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatos kérdést terjesszen a Bíróság elé, és mivel a Bíróság által az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítélethez kötve van, köteles azonnal biztosítani az említett ítélet végrehajtását, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – eltekintve a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától”. Kiemelés tőlem.


44      2009. december 23‑i Spector Photo Group és Van Raemdonck ítélet (C‑45/08, EU:C:2009:806, 71. pont).


45      A Bíróság például megállapította, hogy valamely szankció arányosságának vizsgálata keretében a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie a jogsértés súlyát. Lásd például: 2018. szeptember 26‑i Van Gennip és társai ítélet (C‑137/17, EU:C:2018:771, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


46      Például a 2019. március 21‑i Unareti ítélet (C‑702/17, EU:C:2019:233, 34. pont).


47      Például a 2011. május 19‑i Iaia és társai ítélet (C‑452/09, EU:C:2011:323, 17. és 18. pont).


48      Például 2014. október 23‑i Schulz és Egbringhoff ítélet (C‑359/11 és C‑400/11, EU:C:2014:2317, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


49      2003. szeptember 9‑i CIF ítélet (C‑198/01, EU:C:2003:430, 53. pont).


50      2016. április 16‑i DI ítélet (C‑441/14, EU:C:2016:278, 38. pont). Hasonlóképpen lásd: 2016. október 13‑i Polkomtel ítélet (C‑231/15, EU:C:2016:769, 25. pont).


51      2008. március 13‑i ítélet (C‑383/06–C‑385/06, EU:C:2008:165). A GRDF által hivatkozott számos hatóság azon körülményekre utal, amelyek esetén az uniós intézkedések alkalmazhatók azon tényállásra, amely hatálybalépésük előtt merül fel. Lásd a fenti 6. lábjegyzetet. Ez a ténybeli helyzet nem merül fel az alapeljárásban az általam javasolt megközelítés esetén.