Language of document : ECLI:EU:T:2019:379

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2019. június 6.(*)

„Közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás – A VW Caddy járművet ábrázoló, lajstromozott közösségi formatervezési minta – Korábbi közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési ok – Egyéni jelleg – Tájékozott használó – Eltérő összbenyomás – A 6/2002/EK rendelet 6. cikke és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A megsemmisítést kérő félre háruló bizonyítási teher – A korábbi formatervezési minta bemutatására vonatkozó követelmények”

A T‑192/18. sz. ügyben,

a Rietze GmbH & Co. KG (székhelye: Altdorf [Németország], képviseli: M. Krogmann ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: S. Hanne, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a Volkswagen AG (székhelye: Wolfsburg [Németország], képviseli: R. Bechtold ügyvéd),

az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának a Rietze és a Volkswagen közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2018 január 11‑én hozott határozata (R 1244/2016‑3. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök (előadó), M. Kancheva és G. De Baere bírák,

hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. március 16‑án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2018. május 31‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2018. május 29‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a 2019. január 24‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A beavatkozó fél, a Volkswagen AG, egy, az Európai Uniót megjelölő formatervezési minta jogosultja, amelyet 2010. február 1‑jén jelentettek be, és amelyet ugyanazon a napon a DM/073118‑3. számon lajstromoztak a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Nemzetközi Irodáján keresztül és tettek közzé a WIPO Nemzetközi Irodája Értesítőjének 2010. október 31‑i számában (a továbbiakban: vitatott formatervezési minta).

2        Azok a termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánták, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i, módosított locarnói megállapodás 12‑08. osztályába tartozó és az alábbi leírásnak megfelelő termékek: „Gépjárművek”. A vitatott formatervezési minta ábrázolása a következő:


Image not found


Image not found


Image not found

nézet

nézet

nézet


Image not found


Image not found


Image not found

nézet

nézet

nézet


Image not found


Image not found


Image not found

nézet

nézet

nézet


Image not found


nézet


3        A felperes Rietze GmbH & Co. KG, amely miniatűr autókat forgalmaz, 2015. január 5‑én a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) 25. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 106f. cikke alapján kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) előtt a vitatott formatervezési minta hatályának az Európai Unióban történő semmissé nyilvánítása iránt, azzal az indokkal, hogy a vitatott formatervezési minta nem rendelkezik az e rendelet 5. cikke szerinti újdonsággal és az e rendelet 6. cikke szerinti egyéni jelleggel.

4        Megsemmisítési kérelme alátámasztásául a felperes előadta, hogy a vitatott formatervezési minta a VW Caddy egyterű járművet megjelölő formatervezési minta volt, amelyet a beavatkozó fél 2011‑ben hozott forgalomba. A korábbi formatervezési minta nyilvánosságra jutásának bizonyítása céljából a felperes e jármű egy korábbi modelljére, nevezetesen a VW Caddy (2K) Life‑ra utalt, amelyet a beavatkozó fél 2004‑ben hozott forgalomba. A felperes kérelmét többek között a 49895‑0002. sz. közösségi formatervezési mintára alapította, amelynek a beavatkozó fél által 2003. július 7‑én kért lajstromozását 2003. december 9‑én tették közzé (a továbbiakban: korábbi formatervezési minta).

5        2016. június 20‑i határozatával az EUIPO törlési osztálya megsemmisítette a vitatott formatervezési mintát azzal az indokkal, hogy az nem rendelkezik a 6/2002 rendelet 6. cikke szerinti egyéni jelleggel.

6        2016. július 7‑én a beavatkozó fél a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatával szemben.

7        2008. január 11‑i határozatával (R 1244/2016‑1. sz. ügy, a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és elutasította a vitatott formatervezési minta megsemmisítése iránti kérelmet. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta új a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében, és egyéni jelleggel rendelkezik e rendelet 6. cikke értelmében.

 A felek kérelmei

8        A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        semmisítse meg a vitatott formatervezési mintát;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

9        Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére,

 A jogkérdésről

10      Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 6/2002 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és 6. cikkével összefüggésben értelmezett 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. Lényegében azt rója fel, hogy fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta egyéni jelleggel rendelkezik, mivel a tájékozott használóra általa gyakorolt összbenyomás eltér a korábbi formatervezési minta által e használóra gyakorolt összbenyomástól

11      E jogalap négy részre osztható. Először is, a felperes állítása szerint, a fellebbezési tanács tévesen szorítkozott az ütköző formatervezési minták állítólagos különbségeinek egyszerű felsorolására, anélkül hogy e különbségeket súlyozta volna, és különbséget tett volna az esztétikai és a műszaki jellemzők között. Másodszor, a tájékozott használó figyelmének túlságosan magas szintjét állapította meg, következésképpen túl nagy jelentőséget fordított az ütköző formatervezési minták közötti különbségeknek. Harmadszor, hibát követett el az alkotói szabadság értékelésével kapcsolatban. Negyedszer és végül, a fellebbezési tanács elmulasztotta egyes bizonyítékok figyelembevételét.

12      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

13      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Közösségnek az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás genfi szövegéhez való csatlakozása hatálybalépése érdekében a 6/2002/EK és 40/94/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 18‑i 1891/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 386., 14. o.;) beiktatta a 6/2002 rendeletbe a XIa. címet, amely a 105a‑106f. cikket tartalmazza.

14      A 6/2002 rendelet 106a. cikke értelmében az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozással kapcsolatos, a WIPO nemzetközi irodája által a nemzetközi lajstromba tett bármilyen bejegyzés ugyanolyan hatállyal bír, mintha azt a Hivatal közösségi formatervezési mintákra vonatkozó lajstromába jegyezték volna be, és az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásnak a WIPO Nemzetközi Irodájának Értesítőjében történő bármilyen közzététele ugyanolyan hatállyal bír, mintha azt a Közösségi formatervezési minták értesítőjében tették volna közzé.

15      A 6/2002 rendelet 106f. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unióban a nemzetközi lajstromozás hatályát a 6/2002 rendelet VI. és VII. címében szereplő eljárással összhangban az EUIPO részben vagy egészben semmisnek nyilváníthatja.

16      A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom csak akkor semmisíthető meg, ha a minta nem felel meg a rendelet 4–9. cikkében foglalt követelményeknek.

17      A 6/2002 rendelet 4. cikke értelmében a formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.

18      A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében valamely lajstromozott formatervezési minta egyéni jellegét a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomásra tekintettel kell értékelni, amely összbenyomásnak a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően nyilvánosságra jutott minta által gyakorolt összbenyomástól eltérőnek kell lennie. A 6/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy ennek értékelése során figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

19      Így egy formatervezési minta egyéni jellege a tájékozott használó szempontjából bármely korábbi formatervezési mintától eltérő összbenyomáson vagy a „déjà vu” hiányán alapul, és nem veszi figyelembe az említett összbenyomást nem érintő, nem kellően feltűnő különbségeket, és bár figyelmen kívül hagyja a jelentéktelen részleteket, tekintettel van az eltérő összbenyomást eredményező, kellően markáns különbségekre (lásd: 2013. november 7‑i Budziewskakontra OHIM – Puma [Ugró nagymacska ábrázolása], T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20      Egy formatervezési minta korábbi formatervezési mintákhoz képest fennálló egyéni jellegének értékelésekor figyelembe kell venni annak a terméknek a természetét, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti iparág sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát, a technika állásának esetleges telítettségére, amely fogékonyabbá teheti a tájékozott használót az összehasonlított formatervezési minták különbségeire, valamint a szóban forgó termék használatának módjára és különösen az ennek alkalmával rajta végzett műveletekre is (lásd: 2013. november 7‑i Ugró nagymacska ábrázolása ítélet, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      Végül ki kell emelni, hogy a fellebbezési tanácsok határozatainak a jogszerűségét kizárólag az uniós bíróság által értelmezett 6/2002 rendelet alapján lehet megítélni, nem pedig a nemzeti ítélkezési gyakorlat alapján, még akkor sem, ha az a rendelet rendelkezéseivel analóg rendelkezéseken alapul (lásd: 2017. július 4‑i Murphy kontra EUIPO – Nike Innovate [Elektronikus karóra] ítélet, T‑90/16, nem tették közzé, EU:T:2017:464, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22      A felperes érveit e megfontolásokra figyelemmel kell megvizsgálni.

23      Az egyetlen jogalap első, az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás használó szempontjából történő értékelésére vonatkozó részét megelőzően annak a tájékozott használó által tanúsított figyelem szintjére vonatkozó második részét kell vizsgálni, majd az egyetlen jogalap harmadik és negyedik részének vizsgálatára kell rátérni.

 Az egyetlen jogalap második, a tájékozott használó figyelmének szintjére vonatkozó részéről

24      A felperes szerint a fellebbezési tanács a tájékozott használó részéről gyakorolt figyelem túlságosan magas szintjét állapította meg, következésképpen túl nagy jelentőséget tulajdonított az ütköző formatervezési minták közötti különbségeknek.

25      A felperes kijelenti mindenekelőtt, hogy a tájékozott használó – a vitatott formatervezési mintát magában foglaló érintett termék használata folytán szerzett tapasztalatain túl – nem képes megkülönböztetni egymástól az áru küllemének azon aspektusait, amelyeket annak technikai funkciója követel meg, és azokat, amelyek tetszőlegesek. Az ütköző formatervezési minták közötti különbségek, amelyekről a fellebbezési tanács említést tett, olyan technikai részletekre vonatkoznak, amelyeket nem képes észlelni egy olyan személy, aki bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik a gépjárműveknek általában részét képező elemek tekintetében. Ez a helyzet például a lökhárítók, a fényszórók, a villogók és csomagtérajtók esetében

26      Ezt követően a felperes arra hivatkozik, hogy a tájékozott használó kevésbé nagy figyelmet fordít az ugyanazon gyártó járművei közvetlenül egymást követő modelljei közötti különbségekre, mint az eltérő gyártók járműveinek modelljei közötti különbségekre. Ugyanazon gyártó járműveinek modelljeivel kapcsolatban a tájékozott használó kisebb figyelmet fordít a formatervezésre, mint a technikai újdonságra és a biztonsággal, teljesítménnyel és vezetési komforttal kapcsolatos újításokra. Egyébiránt egyrészt egy vásárló a VW Caddy vételére vonatkozó döntését nem a korábbi szériákkal való összehasonlításra, hanem a más gyártók járműveivel való összehasonlításra alapozza. Ezen érv alátámasztásául a felperes a törlési osztálynak az ICD 9742.. számú megsemmisítési eljárásban 2016. szeptember 13‑án hozott határozatára hivatkozik. Másrészt a VW Caddy sikerének alapja nem a külleme, hanem a megbízhatósága.

27      Végül a felperes egy német autós szaklapban megjelent cikkre hivatkozik, amely kiemeli az ütköző formatervezési minták közötti különbsége hiányát. A felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy annak tartalmát félreértelmezte, amikor azt állapította meg, hogy e cikk konkrét információkat tartalmaz a tájékozott használó észlelésével kapcsolatban.

28      Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a „használói” minőség feltételezi, hogy az érintett személy annak a célnak megfelelően használja azt az árut, amelyben a formatervezési minta megtestesül, amelyre az említett árut szánták. A „tájékozott” jelző ezenfelül azt sugallja, hogy a használó – anélkül, hogy tervezői vagy műszaki szakértői képességekkel rendelkezne – ismeri az érintett ágazatban fellelhető különféle formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e formatervezési mintáknak általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődésből kifolyólag viszonylag nagy fokú figyelmet tanúsít azok használatakor (lásd: 2011. október 20‑i PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. június 22‑i Shenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems [távközlési berendezés] ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 46. és 47. pont).

29      A tájékozott használó fogalmát úgy kell értelmezni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) és a komoly szakmai ismeretekkel rendelkező szakember között elhelyezkedő köztes fogalmat. Így a „tájékozott használó” fogalmát úgy lehet értelmezni, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl (2011. október 20‑i PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 53. pont).

30      Végül a Bíróság kimondta, hogy magának a tájékozott használónak a természetéből fakad, hogy amikor lehetséges, az a korábbi formatervezési mintát és a jogvita tárgyát képező formatervezési mintát közvetlenül fogja összehasonlítani (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18‑i Neuman és Galdeano del Sel kontra Baena Grup ítélet, C‑101/11 P és C‑102/11 P, EU:C:2012:641, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18. és 20. pontjában úgy jellemezte a tájékozott használót – mint olyan személyt, aki, anélkül hogy tervező vagy műszaki szakértő lenne – ismeri az autógépjármű‑ágazatban fellelhető különféle formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e gépjárművek általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődésből kifolyólag viszonylag nagy fokú figyelmet tanúsít azok használatakor. A tájékozott gépjárműhasználó olyan személy, aki érdeklődik e járművek iránt, azokat vezeti és használja, és vonatkozó szakfolyóiratok, valamint az autógépjármű‑kiállítások és kereskedők látogatása folytán jól ismeri a piacon megtalálható modelleket. Tudatában van annak, hogy a gyártók rendszeres időközönként modernizálják a piacon már megszokott modelleket mind műszaki szinten, mind küllemüket tekintve. Az ilyen használó azt is tudja, hogy a „ráncfelvarrás” arra szolgál, hogy egyes divatos irányzatokat megjelenítsen, anélkül ugyanakkor, hogy teljes egészében el kéne hagyni az érintett járműmodell külső megjelenésének jellemzőit. A fellebbezési tanács szerint a fenti 40–42. pontban felsorolt különbségek egyike sem kerüli el az ekként jellemzett tájékozott használó figyelmét.

32      Meg kell állapítani, hogy a felperes érvei nem kérdőjelezik meg a fent leírt tájékozott használó figyelme szintjének a fellebbezési tanács által végzett értékelését.

33      Mindenekelőtt el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a tájékozott használó nem képes észlelni a fellebbezési tanács által a lökhárítók, a fényszórók, a villogók és a csomagtérajtók vonatkozásában meghatározott különbségeket, mivel azok technikai részleteket érintenek. Egyrészt a fellebbezési tanács nem tett megállapítást az ütköző formatervezési minták villogóit érintő különbségek vonatkozásában. Másrészt a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács által a lökhárítók, a fényszórók és a csomagtérajtók tekintetében meghatározott különbségek azok küllemére, nem pedig technikai részleteikre vonatkoznak. Következésképpen a tájékozott használó képes azok észlelésére. Az, hogy az egyes autógépjármű‑részeken végzett módosítás technikai hatással is járhat, e tekintetben nem releváns.

34      Ezt követően nem adható hely a felperes azon érvének, amely szerint a tájékozott használó kevésbé nagy jelentőséget tulajdonít az ugyanezen gyártó közvetlenül egymást követő járműmodelljei között fennálló különbségeknek, mint a különböző gyártók járműmodelljei közti különbségeknek. A felperes ugyanis nem terjeszt elő egyetlen olyan ténybeli vagy jogi elemet sem ezen érv alátámasztására, amely kétségbe vonhatná a fellebbezési tanács által a tájékozott használó figyelme szintjének az ütköző formatervezési minták összehasonlítása keretében végzett értékelést. A törlési osztály 2016. szeptember 13‑i határozatának a felperes által ezen érv alátámasztásául idézett része e tekintetben nem bír relevanciával, mivel kizárólag a tájékozott használó ugyanazon gyártó egymást követő modellekre fordított figyelmének szintjére vonatkozik. Ezenfelül a fenti 28. és 29. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében meg kell állapítani, hogy a felperesnek a vételi döntések motivációjára vonatkozó érve, valamint az, hogy álláspontja szerint a VW Caddy sikere nem küllemén, hanem megbízhatóságán nyugszik, nem bír relevanciával.

35      Végül el kell utasítani azt az érvet, amely szerint a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a német autós szaklapok által kifejezett nézőpontot. Nem zárható ki, hogy figyelembe lehet venni sajtócikkeket, de a fellebbezési tanács nem köteles erre, amennyiben úgy véli, hogy – a jelen ügyhöz hasonlóan – az ott kifejezett nézőpont nem releváns, mivel nem tükrözi a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomást.

36      A fentiekből következik, hogy az egyetlen jogalap második részét – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

 Az egyetlen jogalap első, a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomásra vonatkozó részéről

37      A felperes kijelenti, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EUIPO‑nak súlyoznia kell az ütköző formatervezési minták jellemzőit, amennyiben e jellemzők jobban vagy kevésbé befolyásolhatják a különféle formatervezési minták küllemét. Így egyrészt a fellebbezési tanácsnak vizsgálnia kellett volna az ütköző formatervezési minták közös pontjait. Egy ilyen vizsgálat annak megállapítására vezette volna, hogy az ütköző formatervezési minták majdnem azonosak karosszériájuk alsó részének formája, az ablakok körvonala, formája és elhelyezkedése, a szélvédő és a motorháztető, a hűtőrács és a fényszórók tekintetében. Másrészt a fellebbezési tanácsnak különbséget kellett volna tennie az esztétikai és a műszaki jellemzők között mivel, tekintettel a fényszórók főként technikai funkciójára, valamint a kizárólag a lökhárító és a hűtőrács színét érintő különbségekre, a tájékozott használó ezekre kisebb figyelmet fordít az összképen belül. Ezzel szemben az ütköző formatervezési minták állítólagos különbségeinek egyszerű felsorolása, mint amelyet a fellebbezési tanács megtámadott határozatának 24. és azt követő, valamint 33. és azt követő pontjai tartalmaznak, nem teszi számára lehetővé annak megítélését, hogy az összbenyomás különbözni fog‑e a tájékozott használó esetében.

38      Meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23–31. pontjában a vitatott formatervezési minta egyéni jellegét a korábbi formatervezési mintához képest vizsgálta. Az értékelés alapjául az ütköző formatervezési minták alábbi nézeteit használta:

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minta


Image not found


Image not found


Image not found